Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-31 / 204. szám

ÉSZAK MAGYARORSZÁG í 1975. aug. 31., vasárnap rjSTs^HESSSEiaíSSB Nyár végi visszapillantás HA A NAPTÁR szerinti ősz még nem is érkezett ei, a nyárnak nagyjából vége. Nem árt visszapillantani az elmúlt néhány hónapra, el­sősorban azt vizsgálva, vajon megyeszékhelyünk, lűiskolc milyen nyári szórakozást tu­dott kínálni 200 ezer lakosá­nak és látogatóinak. Koráb­ban több alkalommal joggal merült fel kifogás a nyári uborkaszezon miatt, kevés volt a színvonalas és töme­geket vonzó rendezvény, mintha a nyári hónapokra a kultúrát is 1 szabadságolták volna. Az 1975-ös nyárra — a precíz mérleg elkészítése előtt is — bizton kimondhat­juk, nem ez volt a jellemző. Megszínesedett a miskolci nyár. S ha most az eredmé­nyek mérlegre tétele közben esetleg kérdőjelek, kétkedő gondolatok is adódnak, sem­miképpen nem a minden ká­kán csomót keresés, az aka­dékoskodás azoknak az indí­téka. hanem a jobbítás szán­déka. Tulajdonképpen csak a meghívókat, műsorplakátokat kellene átlapozni és tételes leltár állna előttünk az 1975-ös miskolci nyár szóra­kozási, művészeti értékű programjainak kínálatiból. Örömmel kell üdvözölni a folklórestek sorát, az ama­tőr színpadok bemutatósoro­zatát, a különböző koncert­sorozatokat, például a Mu­zsikáló udvart, a Collegium Musicum nagy érdeklődést vonzó estjeit az avasi temp­lomban. a Gárdonyi Ifjúsági Park többféle programkíná­latát, a Művészeti és Propa­ganda Iroda bár kevésszer jelentkező, de mégis vonzó art kinő előadásait, a nyáron sem szünetelő képzöművésze- ti-tárlati élet egymást érő, párhuzamos önművelési lehe­tőséget nyújtó kiállításait, nem utolsósorban a diósgyőri vár falai között jelentkező programokat. Ha ezeknek a műsoroknak, koncerteknek, kiállításoknak összességét nézzük, majdnem elégedettek lehetünk. Szám­szerűleg ugyanis kedvező a kép, de közelebbi vizsgáló-' dásnál feltétlenül előbukkan­nak aránytalanságok, hiá­nyok, és felvetődnek a kö­vetkező év tervezésénél fi­gyelembe veendő szempon­tok. s A ZENE TERÜLETÉN például sokféle a kínálat. Adott már az egyes koncert­helyek sajátos arculata, vagy legalábbis kialakulóban van az. Az avasi műemléktemp­lom természetszerűen az or­gonakoncertek iránt érdeklő­dőket vonzza. Másfajta zenét kínál a Muzsikáló udvar a Kossuth utcában. És a szimfonikusok diósgyőri vár­koncertjei megint egy har­madik fajta zenei érdeklő­dést elégítenek ki, még ha a határvonal nem is merev, éles. (Megjegyzendő, hogy a zenekar szabadságolása mi­att a diósgyőri várkoncerteK a nyár elejére sűrítettek. Ezen segíteni egyelőre na­gyon nehéznek mutatkozik.) A könnyű muzsika, a beat különböző ágazatainak ked­velői a Gárdonyi Ifjúsági Parkban és a diósgyőri várban találkozhattak az igényüknek megfelelő kon­certekkel (a zárt helyen tar­tottakat nem soroljuk a nyá­ri szórakozások közé), s ugyancsak a diósgyőri vár­ban szerepeltek amatőr szín­játszók. De itt találkozhatott a közönség a budapesti. Hu­szonötödik Színház hosszú időre felejthetetlen élményt adó produkciójával, a Szerel­mem, Elektrá-va\ is. A diós­győri várban meglehetősen keveredtek a műfajok, nem alakult ki még a vár tömeg­kulturális programjának ar­culata. Változatlanul hiány Mis­kolcon a szabadtéri mozi. Működik ugyan Tapolcán és Hejőcsabán egy-egy kis be­fogadóképességű mozi, illet­ve művelődési házhoz kap­csolt vetítéssorozat, a nyár második felében a diósgyőri sportstadionban is tartottak filmelőadásokat, ez utóbbit azonban nehéz mozinak elfo­gadni, írtért a hatalmas sport­telepen semmiképpen sincs meg a művészeti produktu­mot jelentő film teljes élve­zetének a lehetősége, a kör­nyezet hangulata. Szabadtéri mozira változatlanul szükség lenne a város belterületén is, például a sportcsarnok mö­gött, amiről éppen egy évvel ezelőtt írtunk, s amelynek gondja mindmáig nem oldó­dott meg. Diósgyörvasgyár- ban az augusztus 19-én ^meg­nyitott Vasas Ifjúsági Park, (amely tulajdonképpen a ko­rábbi igen jól funkcionáló Szabadság kert — vajon mi­ért hagyták azt teljesen tönkremenni? — jó, értékes felújítása) módot nyújt kel­lemes környezetű. rendszeres nyári filmvetítésre. Igaz. még ez sem oldja meg az egvre népesebb diósgyőri vá­rosközpont nyári filmellátá- sát, mint ahogy megoldatlan még más lakótelepeké is. Erinek az ifjúsági parknak a létrejötte, ha 1975 nyarán már keveset, is tehet, a kö­vetkező év műsorának ter­vezésénél igen jelentősen se­gítheti egy jobb városi nyári művelődési, illetve művészeti program kialakítását. Jóllehet csaknem egy esz­tendő választ el még az 1976- os nyári idénytől a művé­szeti programok tervezése már közeli gond. S ezért nem időszerűtlen a vissza­pillantás az elmúlt nyárra. Említettük néhány hely pro­filjának lassú kialakulását. Alighanem egyik feladat a műfaji megoszlás szorgalma­zásával ezeknek a profilok­nak, arculatoknak markátt­i sabbá tétele. A diósgyőri vár­ral kapcsolatban ez év tava- J szán úgy nyilatkozott a Her­man Ottó Múzeum igazgatója hogy szívesen nyitják meg a várat a nagy tömegeket vá­ró művészeti rendezvények előtt, amennyiben azok jelle­güknél fogva a. vár történel­mi környezetébe beillenek, a vár által nyújtott keret és a produkció tartalma között megvan az összhang, nincs, hangulati törés. Ebben az év­ben szerencsire igen szép számmal került a várfalak közé ilyen művészeti pro- -! dukció, de olyan is itt ka­pott teret, amely nem ebbe | a környezetbe való. A Vasas j Ifjúsági Park megszületésé- j vei jobban meg lehet majd a várba tervezett produkciókat1 rostálni, és ez a felújított park a maga nagy befógad-'>- képességű nézőterével ott­hont adhat majd a fiatalabb közönségre számító szórakoz­tató rendezvényeknek, tánc­zenei esteknek, hasonlók­nak is. NEM EGY ÚJSÁGCIKK feladata a város nyári prpg- ramjának felvázolása, külö­nösképpen nem akkor, ami­kor a program még a terve­zés stádiuma előtt van. De az 1975-ös nyár tapasztala­tai feltétlenül megengednek bizonyos következtetéseket, levonható belőlük a haszno­sítható tapasztalat. Miskolc nyári programja az elmúlt néhány év előtti időszakhoz képest szinte ugrásszerűen fejlődött. gazdagodott. Az eddigi eredmények lehetnek a továbbfejlesztés jó alapjai, egy még átgondoltabb, még színesebb nyári program megalapozói. Átfedések ter­mészetesen elkerülhetetlenek párhuzamosságok adódhatnak az egyes intézmények, helyek között, de a markánsabb mű­faji elhatárolódás .feltétlenül szükséges mind maguknak az intézményeknek, mind a közönség szempontjából. S persze az sem baj. ha a kü­lönböző program-arculatú helyek törzsközönsége egy másik műfajt kínáló parkba, vagy színpadra is ellátogat, más műfajú szórakozást ta­lál. S talán-talán egyszer még oda is eljutunk, hogy a diósgyőri várban nemcsak/ vendégszínész-produkciókat köszönthetünk, hanem saját színházunk ide t&rvezett elő­adásainak is tapsolhatunk. Benedeie Miklós Bár a nyár a képzőművé­szeti életben semmiképpen sem azonos a szünettel, a semmittevés korszakával, — sőt inkább ebben az időszak­ban kap nagyobb pezsgést néhány ágazat — az őszi évad kezdete mégis líjrakez- dést jelent mind az egyes művész, mind pedig a művé­szeti szervezetek életében. Mazsaroff Miklóssal, a Ma­gyar Képzőművészek Szövet­sége Észak-magyarországi te­rületi Szervezetének titkárá­val azt vettük számba, mik a jelentősebb . események napjainkban és az elkövet­kező rövidebb időszakban Észak-Magyarországon. Uiszerű tárlat Leninvárosban Ismeretes, korábban la­punkban is beszámoltunk ró­la, hogy a területi szervezet, kezdeményezésére szabadbe- adásos tárlatot szerveznek Leninvárosban. E szabadbe- adásos 'azt jelenti, hogy a részvétel nincsen semmiféle szövetségi vagy szervezeti tagsághoz kötve. A napok­ban járt le a beadási határ­idő, 65—66 alkotótól, mint­egy 250 mű érkezett be. Az alkotók közül mintegy fél- százan nem tartoznak a kép­zőművészek területi szerve­zetéhez. Jobbára szakkörök­ben tevékenykedő tehetséges, amatőrök, rajztanárok, s akadnak persze olyanok is, akik életük derekán, vagy még később véltek a maguk tehetségére rátalálni és sze­rencsét próbálnak. Nem szükségtelen éppen ezért hangsúlyozni, hogy ez a ki­állítás nem szakköri bemu­tatkozás, nem dilettáns pa­rádé és a szeptember 8-án összeülő zsűri igen szigorúan fog bírálni. Csak olyan mun­kák kerülhetnek majd a ki­állításra, amelyek egy me­gyei képzőművészeti kiállítás szintjének magasra állított mércéjét elérik. A kiállítás szervezésében az a cél vezette a területi szer­vezetet, hogy kezdeményezé­sével megyénk új szocialista munkásvárosainak — jövőre Kazincbarcikán lesz hasonló tárlat — közművelődését a képzőművészet sajátos esz­közeivel támogassa, segítse. Ezért kívánatos, hogy a vá­rosok is építsék ezt be ter­veikbe. legyen ez közös fel­adat. Célja a kiállításnak az is, hogy felfedezzen: a fej­lett szakköri tagoknak be­mutatkozási, továbblépési le­hetőséget biztosítson. Termé­szetesen fennáll bizonyos ve­szély is dilettánsok esetleges jelentkezésével, s ennek le­küzdésével a rendezőknek számolniuk .kell. A szabad- beadásos kiállítás nem a díj­ért történik, de kívánatos lenne, hogy a helyi szervek — tanács, üzemek stb. — ta­lálják meg a -módját a ho­norálásnak anélkül, hogy a rendszeres kiállításoknak jut­tatott támogatásukat és a mecenatúra egyéb megnyil­vánulását csökkentenék. Az első Borsod megyei szabad- beadásos tárlatot egyébként novemberben rendezik meg a leninvárosi Derkovits Gyula Művelődési Központban. Képzőművészeti világból Szeptember 20-án kezdő­dik szerte a civilizált világ­ban a képzőművészeti világ­hét. Ebben természetesen ha­zánk is részt vesz, s az or­szágos programokon kívül elkészült a megyei részvételi terv is. Szeptember 19-én a diósgyőri Kohász Galériában Imreh Zsigmond emlékkiál­lításának anyagából rendez­nek kam ara tárlatot, Lenin­városban a Képcsarnok Vál­lalat kortárs művészeti anya­got mutat be a Derkovits Gyula Művelődési Központ­ban, Tokajban pedig két sá­rospataki képzőművész. Ber­tha Zoltán és Debreczeni Zol­tán kiállításai váltják egy­mást ebben az időszakban. Grafikai biennale Közeledik az idei grafikai biennálé nyitása. Az anyag beadásának a határideje egy hónap múlva, szeptember 30- án jár le. A hagyományokat ápolva az idén is jelentke­zik külföldi tárlati anyag, mégpedig Jugoszláviából. Az idei őszi ljubljanai biennale anyagából válogatják össze a Miskolcon bejnuíatandó mű­veket, s azt megfelelő férő­hely hiányában a Kossuth Müvelölési Házban állítják majd ki. A nemzetközi kap­csolatokon belüli csere je­gyében viszont a miskolci grafikai biennálé anyagából válogatnak egy gyűjteményt, s azt Jugoszláviában fogják bemutatni. Megyei vándorkiállítás Alighanem az utolsó aka­dály is elhárult az év ele­jén kezdeményezett közmű­velődési jellegű, megyei ván­dorkiállítás útrabocsátása elől. Mint ismeretes, a gyűj­teményes anyag sorra felke­resi a megye különböző te­lepüléseit, hogy a megfelelő didaktikus módon összeállí­tott képanyaggal érdeklődést keltsen a képzőművészet iránt, ismereteket adjon, íz­lést fejlesszen. Örömmel re­gisztrálhatjuk, hogy a Lenin Kohászati Művek, valamint a Diósgyőri Gépgyár ez ügy támogatására külön-külön 40—40 paravánt készíttetett, és azok felhasználásával egy festmény- és egy grafikai kiállítás anyaga az év vé­gén megkezdheti a megyé­ben kétéves vándorútját. A tárlathoz megfelelő nyomta­tott ismeretterjesztő anyagot is biztosítanak. Katowicéi kapcsolatok A napokban nyílt meg és egy hóhapig látható Kato­wicében, az új galériában a Kunt Ernő festő- és grafi­kusművész 101 festményét és grafikáját bemutató tárlat. A kiállítást nagy érdeklő­déssel fogadtak a testvérvá­rosban. Ugyancsak Katowi­cébe utazik művésztáborba Tenkács Tibor és Lukovszky László festőművész, akik lá­togatásukkal a tokaji mű­vésztelepen ' részt vett lengyel alkotók táborozását viszonoz­zák. fl>m) Viszlát'’ vakáció! Szervusz iskola! Még fülünkben cseng az indiánüvöltés, mely a kitó­duló gyerekcsapatokat kí­sérte: hurrá! vakáció! S ma már búcsúztatjuk a gondtalan nyarat, mert ka­put nyitni készülnek az is­kolák ... Ma még vakáció van, még egyszer utoljára lehet délig aludni, de hol­nap már a gyerekeknek is ébresztőt jelez a vekker­óra. S a reggeli lustálko­dást messze űzi a szék kar­fájára gondosan terített ünneplőruha. Igen, igen... Holnap... A megszokott ritmus sze­rint— akárcsak a színhá­zak forgószínpadán — is­mét változik a kép, s a nyári szünet napjaiban annyiszor holtra fáradt, de végső soron mégiscsak ki­pihent diákok most mun­kához, a munkájukhoz lát­nak. Osztálytársak, barátok találkoznak újra. egymás­sal, s lesz mit mesélniük a nyaralásról, a táborozá­sokról. strandolásról. S ott lesznek már közöttük a leg­kisebbek — a mindig újak! — is, akik most még félén­kek egy kicsit, ■ bátortala­nok, de akik holnap meg holnapután már együtt ful- károznak a többiekkel. Szokás, hogy a tanévnyi­tó ünnepélyes perceiben) amikor idézve a visszavon­hatatlanul messze röppent nyarat, már üj feladatokra buzdítják a diákokat, ter­vekről, elképzelésekről és elvárásokról is. szó esik, arról, hogy mi mindent, mennyi új lehetőséget, meghódítandó tudást ’„rej­teget” á beköszöntött új tanév. Mert nemcsak a tanévnyitó ideje hagyomá­nyosan szeptember elseje, a tanévnyitók „menetrend­je” is hasonlít egymáshoz. S a néhány „viharos” tan­év után. most nyugodtab- ban, jelentősebb változta­tásoktól mentesen készül­het az iskola „kimért” fel­adatának végrehajtására. S bár magunkban száz­szor, ezerszer elmondjuk, oly gyorsan múlt el a nyár, hogy észrevenni sem volt időnk, szívünk mélyén talán már állítottuk is az iskolát. A legjobban talán a legkisebbek, akik az is­kolára várva élték át az utolsó heteket, s ki tudja hányszor simították meg az iskolatáskát, igazgatták a köpenyke gallérját, ren­dezgették a színes ceruzá­kat. s hegyezték csonkig a grafitceruzát. Öle felfedezni vágynak — olykor maguk sem , tudják — s csodála­tuknál talán csak ragasz­kodásuk nagyobb. S mire elkopnak majd e tanév napjai is, megtörténik a felfedezés. Egy kicsit előre szalad­tunk az időben — ma kneg vakáció van. A vakáció utolsó' napja. Ma még lehet délig aludni, de holhap éb­resztőt csörög a vekkeróra. Tanévnyitóra hívnak az is­kolai csengők, s az igaz­gató nénik és igazgató bá­csik köszöntői így fejeződ­nek be: az 1975—76-os tan­évet megnyitom . . . Viszlát’vakáció! Szervusz iskola! ics. a.) TENGERPART Mazsaroff Miklós munkája

Next

/
Oldalképek
Tartalom