Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

E5ZAK-MAGYARORSZAG 2

1975. aug. 3., vasárnap

Az európai biztonsági és együttműködési

értekezlet záróokmánya

„Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amely 1973. július 3-án kezdte meg munkáját Helsinkiben, majd 1973. szeptember 18-tól 1975. július 21-ig folytatódott Genfben, 1975. augusztus 1-én Helsinkiben befejezést nyert az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Francia- ország, Görögország, Hollandia, Írország, Iz- land, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, Liechtenstein. Luxemburg, Magyarország, Málta. Monaco. Nagy-Britannia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, San Marino, Spanyol- ország, Svájc, Svédország, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Törökország és a Vatikán magas képviselői részvételével.”

Ezzel a bekezdéssel kezdődik a finn fővárosban augusztus 1-én aláírt, több mint százoldalas záróokmány, amelynek angol, francia, német, olasz, orosz és spanyol nyelvű eredeti példányát a Finn Köztársaság kormánya vette át levéltári megőrzésre, egy- egy hiteles másolatát pedig a finn kormány, valamennyi résztvevő állam rendelkezésére bocsátotta.

A záróokmány négy fő — illetve a „mediterrán fejezette!” öt — fejezetre tagozódik, ezek a következők:

I. Az európai biztonságra vonatkozó kérdések.

II. Együttműködés a gzadság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén.

III. A földközi-tengeri biztonsággal és együttműködéssel összefüggő kérdések.

IV. Együttműködés emberiességi és egyéb területeken.

V. Az értekezletet követő intézkedések.

A záródokumentum első fejezetének bevezetőjében a résztvevő államok megerősítik azt a célkitűzésüket, hogy elősegítik egymás között a jobb kapcsolatok kialakulását és biztosítják azokat a feltételeket, amelyek között népeik valódi és tartós békében, a biztonságukat fenyegető bármely veszélytől vagy kísérlettől mentesen élhetnek. További erőfeszítéseket tartanak szükségesnek, hogy az enyhülés állandó és egyre életerősebb, átfogóbb és egyetemes méretű folyamattá váljék.

A bevezető hangsúlyozza továbbá, hogy az európai biztonság oszthatatlan, s hogy az európai béke és biztonság szorosan összefügg az egész világ békéjével és biztonságával. Kimondja végezetül, hogy „minden országnak hozzá kell járulnia a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához és valamennyi nép alapvető jogainak szavatolásához, gazdasági é« társadalmi haladásának és jólétéhek előmozdításához.”

Az első fejezet és az egész záróokmány alapvető politikai része a „nyilatkozat a részvevő államok kapcsolatait szabályozó elvekről”, amelynek előszavában a részvevő államok „ünnepélyesen kinyilvánítják azt az eltökéltségüket, hogy mindegyik részvevő állam valamennyi többivel fennálló kapcsolataiban, tekintet nélkül politikai, gazdasági vagy szociális rendszerükre, továbbá nagyságukra, földrajzi helyzetükre vagy gazdasági fejlettségi szintjükre, tiszteletben tartja és megvalósítja az alábbi elveket, melyek kölcsönös kapcsolataik szabályozásában elsődleges fontosságúak...

Ezután következik a dokumentumban a „tíz elv” kifejtése.

Az e'.sö elv szerint a résztvevő államok (alattuk itt és a következőkben is a 33 ^ európai állam,, tovább az Egyesült Államok és Kanada értendő), tiszteletben tartják egy más szuverén egyenlőségét, a területi épségre, a szabadságra és politikai függetlenségre való jógát, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszer szabad megválasztásának és fejlesztésének jogát.

Ebben az elvben foglaltatik az az utalás, hogy az államok határai a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megállapodással megváltoztathatók.

A második elv alapján az államok egymás közötti és általában nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől bármely állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen.

A harmadik elv a határok sérthetetlenségét. a negyedik az államok területi épségének tiszteletben tartását mondja kí.

Az ötödik elv a vitás kérdések békés rendezése, ezen belül gyors és igazságos megoldása felől intézkedik, egyebek között olyan eszközök alkalmazásával, mint a tárgyalás, a vizsgálat, a közvetítés, a békítés, a döntőbíráskodás.

A hatodik elv szerint „a részvevő államok, tekintet nélkül egymás közötti kapcsolataikra, tartózkodnak attól, hogy barmi módon, közvetlenül vagy közvetve, külön SdUön vagy együttesen beavatkozzanak egy másik részvevő állam belső törvényhozásába tartozó belső vagy külső ügyekbe”.

A hetedik elv rögzíti az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vaiias vagy meggyőződés szabadságát.

A nyolcadik elvben a népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga kapott megfogalmazást.

A kilencedik elvben a részvevő államok vállalják, hogy az ENSZ alapokmányának céljaival és elveivel összhangban minden területen fejlesztik együttműködésüket egymással „és az összes több állammal”. Ez az együttműködés a kölcsönös megértést és bizalmat, a baráti és jószomszédi kapcsolatokat, a nemzetközi békét, a biztonságot és az igazságot hivatott szolgálni.

A tizedik elv a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését írja elő.

A következőkben a részvevő államok megállapítják, hogy „a jelen nyilatkozat nem érinti jogaikat és kötelezettségeiket, sem a vonatkozó szerződéseket és más egyezményeket és megállapodásokat”.

Az erőszakról való lemondásról és a viták békés rendezéséről . szóló „bizonyos elvek megvalósításával összefüggő kérdések” zárják le a dokumentum első fejezetének első részét.

Az első fejezet második része „a bizalomerősítő intézkedésekről, a biztonság és leszerelés néhány vonatkozásáról szóló okmány”. Ennek keretében szó van az olyan nagyobb hadgyakorlatok előrejelzéséről, amelyeken a részvevő csapatok teljes létszáma meghaladja a 25 000 főt, amelyeket bármely részvevő állam területén Európában, valamint értelemszerűen a hozzá tartozó tengeri térségben, légtérben tartanak. Az előrejelzést nem később, mint 21 nappal a hadgyakorlat kezdete előtt adják.

„A részvevő államok felhívják a többi részvevő államokat, hogy önként és kétoldalú alapon, a kölcsönösség és valamennyi részvevő állam iránt tanúsított jóakarat szellemében, küldjenek megfigyelőket a hadgyakorlatokra”.

„A részvevő államok elismerik, hogy saját belátásuk szerint előre jelezhetik nagyobb katonai mozgásaikat is azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a bizalomerősítéshez”.

A záróokmány a leszerelés kérdésében a következőképpen foglal állást:

„A részvevő államok elismerik, hogy valamennyien érdekeltek a katonai szembenállás enyhítésében és a leszerelés előmozdítását célzó erőfeszítésekben, amelyeknek az a rendeltetése, hogy kiegészítsék a politikai enyhülést Európában és erősítsék biztonságukat. Meggyőződésük, hogy olyan hatékony intézkedések szükségesek e területeken, amelyek méretüknél és természetüknél fogva újabb lépéseket jelentenek az általános és teljes leszerelés végleges megvalósítása felé, szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett, és amelyeknek a béke és a biztonság megerősödését kell majd eredményezniük az egész világon.”

Az EBK záródokumentumának második fejezete igen részletesen és konkrétan tárgyalja az együttműködés fontosságát és lehetőségeit a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén, altalános irányelveket és tárgyi ajánlásokat ad.

A kereskedelmi együttműködésről szóló általános rendelkezések egyebek között megemlítik, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása kedvezően hathat a kereskedelem fejlődésére.

A továbbiakban szó van a nemzetközi üzleti kapcsolatokról, a gazdasági & kereskedelmi információcseréről, a marketing tevékenység hatékonnyá tételéről, az ipari kooperációról és a közös érdeklődésre számot tartó európai regionális és szubregioná- lis tervekről, a szabványok összehangolásáról.

Ugyanez a fejezet a következő területekre bontva tárgyalja a tudományos-műszaki együttműködés lehetőségeit: mezőgazdaság, energetika, új technológiáit, fizika, kémia, meteorológia és hidrológia, óceánkutatás, szeizmikus kutatások, glaceológia, elektronikus számítástechnika, távközlési és információs technika, űrkutatás, orvostudomány, közegészségügy, végül környezeti kutatáséit.

A környezetvédelmi együttműködés fejlesztése Európában különösen kívánatos olyan területeken, mint a levegő- és vízszennyezés korlátozása, az édesvizek hasznosítása. a tengeri környezet védelme, a talajvédelem, a természetvédelem, a környezeti feltételek javítása lakott területeken, végül a környezeti változások figyelése, előrejelzése és értékelése.

A második fejezetben kapott helyet olyan kérdés, mint az idegenforgalom fejlesztése, a külföldi munkások és alkalmazottak gazdasági és szociális problémái, továbbá a szakemberképzésben megvalósuló nemzetközi együttműködés.

A záróokmányban viszonylag rövid fejezet foglalkozik a földközi-tengeri térség biztonságával, és az ott szóba jövő együttműködés kérdéseivel, különös tekintettel arra, hogy a térségben nem csak európai államok vannak. Ezek némelyike, így Algéria, Egyiptom, Izrael, Marokkó, Szíria, és Tunézia, lehetőséget kapott arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszában — képviselői révén — ismertethesse véleményét a napirenden, szereplő kérdésekről.

„Együttműködés emberiességi ég egyéb területeken” — ez a címe a záróokmány következő fejezetének, amely az EBK úgynevezett „harmadik kosarának” témáit foglalja magában. Bevezetőben a részvevő államok tolmácsolják azt az óhajukat, hogy hozzájáruljanak a béke és a népek közötti megértés erősítéséhez, az emberi személyiség szellemi gazdagodásához, faji, nemi, nyelvi és vallási megkülönböztetés nélkül. Hangot adnak annak a véleményüknek, hogy a fokozódó csereakció a kultúra, valamint az oktatás területén, a tájékoztatás bővítése, az emberek közötti'kapcsolatok és a humanitárius kérdések megoldása hozzájárul az említett célok eléréséhez. Együttműködnek egymással, fejlesztik és erősítik a meglevő együttműködési formákat, igyekszenek új módokat és eszközöket is kimunkálni, de hangsúlyozzák azt a meggyőződésüket, hogy „ennek az együttműködésnek a részvevő államok közötti kapcsolatokat szabályozó elvek teljes tiszteletben tartásával kell megvalósulnia, amelyeket a vonatkozó dokumentum rögzít.”

Az „emberi kapcsolatok” alfejezet olyan kérdésekre tér ki, mint a családi kötelékek alapján megvalósuló kapcsolatok és találkozók, a családegyesítés, a különböző államok állampolgárai közötti házasságkötései« Személyi és szakmai rendeltetésű utazások, a sportkapcsolatok, — természetesen mindezek nemzetközi vonatkozásban.

Külön allejezet foglalkozik a szóbeli és nyomtatott információk, a filmre rögzített, a rádió- és televízióinformációk cseréjével, a nemzetközi tájékoztatásügyi együttműködéssel, a külföldön dolgozó újságírók munkafeltételeinek megjavításával, majd ugyancsak külön alfejezetet kapott az okmányban a nemzetközi kulturális, illetve nevelésügyi kapcsolatok fejlesztésének Kérdése, A részvevő államok „ösztönzik az idegen nyelvek és civilizációk tanulmányozását, ami fontos eszköz a népek közötti érintkezés bővítéséhez, minden egyes ország kultúrájának jobb megismeréséhez, s a nemzetközi együttműködés erősítéséhez is”.

Az értekezlet záróokmányának zárófejezete a konferenciát követő intézkedéseket foglalja Ö6sze. A részvevő államok itt hangot adnak annak a szándékuknak, hogy megvalósítják az értekezlet záróokmányának rendelkezéseit, újabb egyoldalú, kétoldalú es sokoldalú erőfeszítéseket tesznek, hogy folytassák „az értekezlet által megkezdett sokoldalú folyamatot”.

E célból eszmecseréket folytatnak, megszervezik képviselőik találkozóit, elsőként a külügyminiszterek által l^ijelölt képviselik értekezletét.

„Ez az értekezlet részletesen kidolgozza a megfelelő módozatokat, amelyek hasonló találkozók megrendezésére vonatkoznaa, és arrielyek magukban foglalhatják az újabb, hasonló találkozók, valamint egy új értekezlet megrendezésének lehetőségét.

Az első ilyen találkozóra lí)77-ben kerül sor Belgrádban. Ezt. az értekezletei 1977. június 15-én készítik elő egy belgrádi találkozó alkalmával, ahol, döntenek a külügyminiszterek által, kinevezett képviselők értekezletének időpontjáról, időtartamáról', naoirendjéről és egyéb körülményeiről.”

Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában az aláírásokat a következő szövegű bekezdés előzi meg:

„A fentiek hiteléül, a részvevő államok alulírott magas képviselői, tudatában annak, hogy államaik kiemelkedő ploitfkai fontosságot, tulajdonítanak az értekezlet eredményeinek, kinyilvánítják eltökéltségüket. Hogy a fenti szövegekben foglalt rendelkezéseK- nek megfelelően fognak cselekedni, e záróokmányt aláírásukkal látták el.”

Új világ ígérete

i

nagy nap” — ezt a címet adta tudósítá- ?Jrl9 sának a moszkvai Pravda az európai biztonsági értekezlet helsinki befejező szakaszáról szólva. Tömörebben aligha lehet megfogalmazni azt. ami a helsinki csúcson ezekben a napokiban történt. Nagy nap volt ez nemcsak Európa, hanem a világ történetében is. Már a helsinki értekezlet összehívása előtt egész sor, többé-kevésbé pontos történelmi párhuzam látott napvilágot. A kommentátorok a XIX. század derekának nagy nemzetközi kongresszusaihoz nyúltak vissza — a párhuzamok iránti hiábavaló kutatásban. A kutatás azért volt törvényszerűen hiábavaló, mert a helsinki csúcs párját ritkítja Európa és a világ történetében. Bármilyen széles körűek voltak is a múlt század nemzetközi tanácskozásai, szükségszerűen egy azonos társadalmi renden belüli megállapodást szentesítettek. Most először fordul elő, hogy legmagasabb szinten különböző társadalmi rendszerű országok szentesítsenek egy nemzetközi magatartási kódexet. Olyant, amely történelmileg mindeddig páratlan részleteséggel, a politikai, gazdasági, katonai és kulturális kapcsolatokra kiterjedően megszabja az együttműködés alapelveit.

Természetes, hogy egy ilyen megegyezés önmagában hordja az. okos. minden résztvevő alapvető érdekeit tiszteiéiben tartó kompromisszum szellemét. Megragadóan egyszerű szavakkal fogalmazta ezt meg Leonyid Brezsnyev, a szovjet küldöttség vezetője: „A hosszú tárgyalások eredményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Minden lei nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága”.

a

z, hogy mindenki nyerjen, természetesen feltételezte, hogy a tanácskozás eredménye valamennyi résztvevő állam érdekeinek pontosan kimért egyensúlyát tükrözze. Ezen az egyensúlyon belül azonban vannak olyan megállapítások — a magatartási kódex —. amelyek különlegesen fontosak. Az értekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés megtestesítése, konkretizálása a lényege mindannak, ami a bókét Európában valóban tartóssá és megingathatat- lanná teszi. Ezzel összefüggésben az értekezlet első- rendű jelentősége a jövő szempontjából az, hogy megkönnyíti a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről. a reális leszerelési intézkedések kidolgozásáról párhuzamosan folyó nemzetközi tárgyalásokat.

Természetesen bármilyen óriási, éveken át tartó erőfeszítés gyümölcse legyen is a helsinki csúcstalálkozó, a lényeg a jövő. Brezsnyev rendkívüli tömörséggel úgy

fogalmazott, hogy |,ami ma maximum, az holnap kiindulópont”. Tehát a helsinki eredmények nem lezárását jelentik egy szakasznak, hanem kitárják a kaput számos, nehéz nemzetközi probléma megoldása előtt.

M

agyarország álláspontját megragadó szavakkal vázolta a Finlandia nagytermében Kádár János, a magyar küldöttség vezetője, amikor emlékeztetett arra, hogy múltunk és jövőnk egyaránt az Európában élő népek sorsához kötődik. Jogos büszkeséggel beszélt arról, hogy hazánk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal együtt egyik kezdeményezője és aláírója volt az 1969-i budapesti leihívásnak, amely javasolta az európai biztonsági értekezlet összehívását. Kivettük részünket abból , a több mint hatesztendős munkából, amely végül az előbb rendkívül heves, majd egyre gyengülő ellenállás leküzdése utón a Finlandia palota nagytermébe elvezetett. Európa népeinék várakozását fejezték ki Kádár János befejező szavai: „Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát és egy új, jobb, békésebb világ korszak- jelzőjeként kerülhet a történelembe. Ha az itt képviselt országok felelősen folytatják a megkezdett munkát és a népek állhatatosan küzdenek a jövőben is a jó ügyért, akkor a holnap feladatait is megoldjuk”.

/