Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1975. aug. 1., péntek mn* (Folytatás az 7. oldalról.) lássál fenyegetik Európa és a világ népeit, minden ország felelős tényezőinek hatéko­nyan hozzá kell' járulniuk ah­hoz, hogy az utóbbi időben mutatkozó enyhülés tartós, a béke biztosított és szilárd le­gyen. Ügy véljük, hogy az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet eredményes­ségétől, és a jelen értekezlet szellemében végzendő továb­bi munkától függ népeink, földrészünk Európa, és nem túlzás ha azt mondjuk, nem kis mértékben az emberiség jövője. Az általunk képviselt népek reménye az, hogy az értekezlet jó munkát végez és a jövendő a béke lesz. A magyar küldöttség azt a megbízást kapta, hogy járul­jon hozzá az értekezlet sike­réhez. Igyekszünk e megbí­zásnak eleget tenni. A Magyar Népköztársaság rendíthetetlen híve a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének. A Szovjetunió­val és más szocialista orszá­gokkal együtt egyik kezde­ményezője és aláírója volt az 1989-es budapesti felhívás­nak, amely javasolta az euró­pai biztonsági értekezlet ösz- szehivását. Szövetségeseink­kel együtt azóta is- mindent megtettünk az értekezlet lét­rejöttéért. Képviselőink mindvégig részt vettek az előkészítő munkálatokban és^ a jelen értekezlet elé aláírás­ra beterjesztett okmány ki­dolgozásában. Tisztelt küldöttek! A Magyar Népköztársaság azt vallja, hogy mindent meg kell tenni a fegyveres össze­ütközésekkel fenyegető kér­dések békés megoldása, a háború, egy új világháború lehetőségének kiküszöbölése érdekében. Kormányunk úgy véli, to­vábbi erőfeszítéseket kell ten­ni az általános leszerelés elő­mozdítására. Támogatunk minden komoly leszerelési törekvést, így támogatjuk a Szovjetunió javaslatát lesze­relési világkonferencia össze­hívására. 1 Üdvözöljük, és a nemzet­közi enyhülés szempontjából meghatározónak tekintjük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsola­tainak javulását, megállapo­dásukat és további tárgyalá­saikat a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról. Minden józanul gondolko­dó ember látja, hogy az em­beriség fejlődésének jelen szakaszában a világháború elkerülésének nincs más reá­lis és elfogadható alternatí­vája mint a békés egymás mellett élés, a vitás kérdések tárgyalások útján való rende­zése — a fegyverkezési ver­seny megállítása, a fegy.ér­zetek korlátozása, majd a leszerelés, az államok rende­zett viszonya, a közös érde­kű kérdésekben 'az együtt­működés, a népek közeledé­se és barátsága. A Magyar Népköztársaság ennek tudatában és szelle­mében építi nemzetközi kap­csolatait, tevékenykedik az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében. s közel hatszáz más nemzetközi szervezetben. Az értekezlet okmánya az európai biztonság sok és bo­nyolult kérdését tárgyalja. A magyar küldöttség kiemelke­dő fontosságúnak tartja az államok kapcsolatait és együttműködését szabályozó elvek rögzítését. Ar. értekez­let munkájában részt vesz 35 szuverén állam, közöttük vannak nagy és kis államok, iparilag fejlettek és kevés­bé fejlettek, szocialista és nem szocialista, elkötelezett és el nem kötelezett orszá­gok, semleges ‘államok. Az államok kapcsolatait szabá­lyozó elvek — mint a szuve­rén egyenlőség, az erőszaktól váló tartózkodás, a határok sérthetetlensége és a többi alapelv tiszteletben tartása és gyakorlati érvényesülése megfelel a résztvevő 35 kü­lönböző állam érdekeinek, biztosítja a békét. Betartá­sukkal száműzhetjük földré­szünkről a háborút, a fegy­veres konfliktusokat. A Ma­gyar Népköztársaság kész ezeknek az elveknek követ­kezetes betartására. A magyar kormány úgy véli, hogy az államok kap- csalatainak a biztonsági ér­tekezlet által történő elvi rendezése, ezen elvek gya­korlati érvényesülése erősíti a politikai bizalmat, s ez megkönnyíti az európai fegy­veres erők, és azok fegyver­zetének ésszerű, az egyenlő biztonság elvét figyelembe vevő csökkentését is. Magyar részről üdvözöljük a tudományos, a gazdasági és a kereskedelmi együttműkö­désre kidolgozott ajánláso­kat is. Magyarország ma is kiterjedt gazdasági kapcsola­tokat tart fenn Európa sok országával, és részt vesz a nemzetközi gazdasági munka- megosztásban. A Magyar Népköztársaság elvi okokból híve és adottságai miatt ér­dekelt is abban, hogy a nem­zetközi gazdasági együttmű­ködés a jövőben tovább szé­lesedjék. Ügy véljük, hogy általában az államok, s kü­lönösen a különböző társa­dalmi rendszerű országok politikai kapcsolatait szilár­dan alátámasztja a kölcsö­nösen előnyös gazdasági együttműködés. Magyarország kész a hátrá­nyos megkülönböztetésektől mentes, kölcsönösen előnyös, hosszú távú megegyezésekkel is szabályozott gazdasági együttműködésre mindazon országokkal, amelyek maguk is érdekeltek ebben. Tisztelt küldöttek! Az értekezlet előkészítése során sok vitával járt, ezert sok munkát és időt kívánt az ajánlások feldolgozása az európai országok kulturális együttműködésére, az infor­mációk, az emberi kapcsola­tok bővítésére és bizonyos humanitárius kérdések meg­oldására. A Magyar Népköz- társaság kész az e kérdések­re vonatkozó ajánlások elfo­gadására is és az e téren fennálló kapcsolatok fejlesz­tésére. A magyar kormány meg­győződése, hogy a békés egy­más mellett élés, a népek kö­zeledése és barátsága feltéte­lezi, egyben lehetővé is te­szi az államok termékeny együttműködését a tudomá­nyok, a közoktatás, a kultú­ra és a tájékoztatás terén. Az egyetemes tudománynak, az emberiség javát szolgáló együttműködésnek ragyogó, nyilvánvalóan mindnyájunk­nak sokat mondó példája volt a Szojuz—Apollo űrha­jók kiválóan véghez vitt közös programja. A magyar társadalom az emberi kultúra minden való­di értékét a sajátjának te­kinti. Az egyetemes emberi kultúra közkinccsé tételét a gyakorlatban megvalósítjuk, amikor Dante, Shakespeire, Moliére. Goethe. Tolsztoj és más nagy írók, költők mű­veit nagy példányszámban kiadjuk, színpadra visszük. A mai nyugati kultúra érté­keit is hozzáférhetővé tesszük mindenki számára. Mi hívéi vagyunk az em­berek közötti kapcsolatok, a nemzetközi turizmus fej­lesztésének, az utazás, a vi- lágotlátás további könnyíté­sének. A Magyar Népköztár­saságban gyakorlatilag min­den ember nyitott kaput ta­lál, aki becsület is szándék­kal érkezik hozzánk. Szocia­lista — nem szocialista orszá­gok viszonylatában egyaránt jelentős kétoldalú turizmust bonyolítunk: a tízmilliós lé­lekszámú ■ Magyarországra évente több mint 8 millió külföldi látogató érkezik és hárommilliónál több magyar állampolgár látogat külföldre. A Magyar Népköztársaság már a gyakorlatban bizonyít­ja. hogy híve a kulturális együttműködés, az informá­ciók, a személyi forgalom bővítésének, minden olyan ésszerű lépésnek, ami előse­gíti a népek és országok köl­csönös jobb megismerését. E téren is csak akkor és úgy lehet további, elörevezető lé­péseket tennünk, ha kölcsö­nösen tiszteletben tártjuk a partner országok szuverén jogait, törvényeit, amit érte­kezletünk is elvár, az előt­tünk fekvő, közösen kidol­gozott okmányunk is igényel minden résztvevő államtól, A kulturális együttműkö­dés. az információk cseréje kapcsán jelentkeznek ■ külö­nösen az ideológiai különb­ségek. Mi is, akik itt tanács­kozunk, különböző ideológiá- jú pártokat, különböző politikai rendszerű orszá­gokat képviselünk. De vilá­gos, nem azért jöttünk ösz- sze, hogy elfogadjuk egymás ideológiáját vagy állami po­litikai rendszerét. Népeink, amelyeket képviselünk, azt várják tőlünk, hogy valóban létező ideológiai és politikai különbségek ellenére szót értsünk, összefogjunk, és megállapodjunk azokban a közös tennivalókban, ame­lyeket el kell végeznünk, hogy Európában béke és biz­tonság legyen, hogy az álla­mok, az országok hasznosan együttműködjenek a közös érdekű dolgokban népeik javára. Elnök elvtárs! Tisztelt küldöttek! Nagy és nehéz utat teltünk meg, amíg idáig, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mostani, harmadik szakaszáig eljutottunk. Sok tanácskozás, vita van mögöt­tünk, harcolnunk is kellett Az enyhülésnek a békének nemcsak hívei, ellenzői is vannak. A gáncsvetőkkel meg kellett küzdeni idáig is, és nyilván a jövőben sem lesz másképp. Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát és egy új, jobb, békésebb világkor­szak jegyzőjeként kerülhet a történelembe. Ha az itt kép­viselt országok felelősen foly­tatják a megkezdett munkát, és a népek állhatatosan küz­denek a jövőben is a jó ügy­ért, altkor a holnap felada­tait is megoldjuk. A magyar kormány az ér­tekezlet okmányával egyet ért, küldöttségünk azt meg­bízatásának megfelelően alá­írja. Egyetértünk azzal is, hogy 1977-ben az érdekelt államok képvselőinek egy újabb értekezlete áttekintse majd az addig megtett utat, s megvizsgálja a teendőket, Szeretném biztosítani önöket arról, hogy a Magyar Nép köztársaság és a békeszerető magyar nép minden tőle tel hetőt megtesz azért, hogy az európai biztonsági és együtt működési értekezlet nemes céljai valóra váljanak. Köszönöm figyelmüket! Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütör­tökön az európai biztonsági konferencián a következő beszédet mondta: — Mi, az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia zárószakaszának összes részvevői érzékeljük ennek az eseménynek különleges jellegét és politikai hordere­jűt. Meggyőződéssel állítha­tom, hogy ugyanezt érzik milliók és milliók a tanács­kozáson részt vevő orszá­gokban, sőt más országok­ban is. Velünk együtt mély­ségesen tudatában vannak annak, hogy mi is zajlik le ezekben a napokban a finn fővárosban. Mi a nyitja ennek az ér­deklődésnek, amely a terem­ben jelenlevő magas rangú politikusok és államférfiak tanácskozása iránt megnyil­vánul? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás ered­ményeihez olyan várakozá­sok és remények fűződnek, amilyenekre a háború utáni idők közismert együttes szö­vetséges! döntéseit követő időszakban egyetlen kollek­tív akció sem jogosított fel, Az a nemzedék, amely át­élte a második világháború szörnyűségeit, küjönösen jól látja ennek a tanácskozás­nak történelmi értelmét. A tanácskozás célkitűzései an­nak az európai' nemzedék­nek eszéhez és szívéhez is szólnak, amely már a bélre körülményei között nőtt fel és él, s ma jogosan úgy ér­zi, hogy ez másképp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Eu­rópa földjét a két világhá­ború alatt, A 33 európai ál­lam, az Egyesült Államok és Kanada legfelsőbb politika^ és állami vezetői azért gyűl­tek össze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan konti­nenssé változtassák Európát, amely mindörökre megsza­badul a háborús megráz, kód tatásoktól. A békére való jo'got biztosítani kell Európa valamennyi népe számára. Természetesen amellett va­gyunk, hogy ugyanezt a jo­got biztosítsuk földünk va­lamennyi népe számára. Európa, amely számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsú­csa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló államközi kapcsola­tok felépítésére. A Szovjetunió a tanács­kozás eredményeit nem egy­szerűen a második világhá­ború politikai mérlege szük­séges megvonásának tekin­ti, ennek a tanácskozásnak az is feladata, hogy a jelen realitásai és az európai né­pek több évszázados tapasz­talatai alapján elképzelje és felvázolja a jövőt. Itt, Európában nemegy­szer ékesítették magukat kétes babérokkal az ag- resszorok, akiket azután el­ért a népek átka. Itt, Eu­rópában politikai doktríná­vá kiáltották ki a világura­lomra való törekvést, amely azután több állam csődjé­vel ért véget, amelyek erő- tartalékaikat bűnös és em­bergyűlölő célkitűzések el­érésére áldozták fel. Ezért érkezett el az ide­je, hogy levonjuk a szük­séges kollektív következte­téseket a történelem tapasz­talataiból. Es mi itt ezeket a következtetéseket annak tudatában vonjuk le, hogy felelősek vagyunk az euró­pai kontinens jövőjéért, mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell léteznie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye ■ valamennyi részvevő állam érdekeinek gondosan kimért egyensúlyát tükrözi. Az eredményt tehát különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet esz­méjének felvetésétől a tető­pontig — a csúcsszintü be­fejezésig — megtelt, nem könnyű út immár mögöt­tünk van. A Szovjetunió, amely józanul értékeli az európai és a nemzetközi po­litikai erők viszonyát és di­namikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindin­kább meghatározzák az eu­rópai és a világpolitika ala­kulását, e tanácskozás és e tanácskozás eredményei1 ré­vén újabb erőt és még na­gyobb lendületet nyernék. Az okmány, amely aláírá­sunkra vár — a múlt ered­ményeit összegezve — tar­talmával a jövő felé for­dul. Az elért megállapodá­sok a legidőszerűbb problé­mák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a különböző területeken való együttműködést. A részvevő országok kö­zötti kapcsolatok szilárd ala­pot nyertek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatározzák az államok közötti viszonyban köve­tendő ' magatartás szabályait. Ezek a békés egymás mel­lett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és következetesen küzdött a szovjet állam megalapítója, Eenin és amelyekért ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás meghatá­rozta a kereskedelmi-gazda­sági, a tudományos és mű­szaki területen, a környe­zetvédelem területén, a kul­túra és a művelődés terén kifejtendő együttműködés, az emberek, intézmények és szervek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehető­ségei most olyan területekre is kiterjednek, amelyeken ez a hidegháború éveiben elképzelhetetlen volt: ilyen például a béke és a népek közötti barátság érdekeit , . ,. , , ........ion .,z európai tanácskozáson reszt vevő kül­A fmn kormány szerdán este fogadást admt az pjobbra); Qlcrckné> pordné és lirat- dottsegvezetők lclcscgei részére. Képünkön t > ■> tcliné. szolgáló széles körű kölcsö­nös tájékoztatás. Nem titok, hogy az in­formációs eszközök a béke és a bizalom céljait szol­gálhatják, de a viszályko­dás mérgét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek között. Szeret­ném remélni; hogy a ta­nácskozás eredményei a he­lyes irányt mutatják az e téren való együttműködés számára is. Az értekezlet számos fon­tos megállapodást fogadott el, amelyek a politikai eny­hülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségi­leg új fokozat az államok közötti bizalom megszilár­dításában. A Szovjetunió következei les híve annak, hogy a ta­nácskozást követően a ka­tonai enyhülés tovább fej­lődjék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren: meg­találni a lehetőséget a kö­zép-európai haderőcsökken­tésre úgy, hogy ez senkinek se csorbítsa a biztonságát, vagy megfordítva: minden­kinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért megállapodások sajátos po­litikai jelentősége és erköl­csi ereje abban foglalható össze, hogy ezeket a meg­állapodásokat a részvevő ál­lamok legfőbb vezetői erő­sítik meg aláírásukkal. A közös és legfontosabb fel­adatunk, hogy teljes ér­vényt szerezzünk ezeknek a megállapodásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képvi­selt valamennyi ország meg­valósítja az elért megálla­podásokat. Ami a Szovjet­uniót illeti, pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az érte­kezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mind­inkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kéz­zel foghatóvá tétele a lé­nyege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatat- lanná teheti. Ezzel össze­függésben mi a fegyverke­zési hajsza megszüntetését, a reális leszerelést, a lesze­relési eredmények elérését tesszük az első helyre. Nagyon fontos az állam­közi kapcsolatok helyes és igazságos elveinek meghir­detése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenle­gi nemzetközi kapcsolatok­ban, gyakorlattá és a nem­zetközi élet olyan törvényé­vé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. Természetesen a 33 euró­pai állam, az Egyesült Ál­lamok és Kanada vezetői­nek a történelemben példa nélkül álló találkozója kulcs­fontosságú láncszemmé kell, hogy váljék az enyhülés, aZ európai és a nemzetközi biz­tonság megszilárdítása, a kölcsönösen előnyös együtt­működés fejlesztésének fo­lyamatában. Ahhoz azonban, hogy a népeknek a mostani talál­kozóval, a tanácskozás dön­téseivel kapcsolatos remé­nyei teljes mértékben való­ra válhassanak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvihar, további közös erő- feszi lésekre, valamennyi résztvevő államnak az eny­hülés elmélyítését célzó min­dennapos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről lépésre egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis nehézségeket leküzdve, végül is képesek voltak kidolgozni az általá­nosan elfogadott megállapo­dásokat minden egyes meg­vitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanácskozás egjjes részt« (Folytatás a 3. oldalonj l

Next

/
Oldalképek
Tartalom