Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
1975. július 16., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A rendezőpályaudvar kulisszái mögött A vo indulásra 0 0 „Ismerlcíőjelek” a kocsikon Visszalícszéld a kezeloasztaSon Önműködő vallók MISKOLC, Rendező-pályaudvar. Amerre csak néz az ember, vágányokat lát. a 46 sínpár — mint testet az erek — hálózza be a területet. Teherkocsik százai mindenfelé; nyitott, szénnel megrakott Ky, fedett „Gábor” és tartálykocsik ... Gőzöst még csak mutatóban sem látni. Diesel- és vil- lanygépek zúgnak köröskörül ... Az irodában Domán Ferenc állomásirányító éppen „rendelkezik”: — MT 496. számú vonat bejárhat a második vágányra... Előtte, a kezelöasztalon telefonok, kapcsológombok és menetrendjegyzékek. A távbeszélők állandóan berregnek. Szinte egy szabad perce sincs. — A beérkező szerelvények szétszedése, majd újbóli összeállítása, továbbítása mind az állomásirányító feladata. A 12 órás szolgálat alatt 35—42 vonat érkezik a rendezőbe, és nagyjából ugyanennyit indítunk tovább. Ez megfelel körülbelül 1400 érkező és hasonló számú induló kocsinak ... Nem csoda, hogy nincs egy percnyi időm sem. / A távbeszélőn a vonatátvevőknek ad utasítást: — Kezdhetitek az MT 496Oö . . . Közvetlen mellette Kiss János műszaki irányító a [kocsivizsgálókat „mozgósítja”: — Minden beérkező szerelvényt alaposan megvizsgálunk. A kocsik műszaki állapotát, a kerekeket, csapágyakat, a hordrűgót és a rakományt is ... Ezalatt a vonatátvevők megkezdték a munkát. A fiatal Csomlyák Tamás a szerelvény mellett haladva, URH rádión diktálja a kocsik „ismertetőjeleit”. A betűjelzést, a számot, a célállomást, a kocsi rakott vagy üres voltát. Bent a vonatátvevő irodában Demeter Mária jegyzi az éterből érkező adatokat — A rendezési jegyzék öt példányban készül. Kettőt kap belőle a gurító, kettőt a hatos őrhely — ott van a vágányfék —, egy példány pedig az irányítóé lesz. Nagyon pontosan es figyelmesen kell dolgoznunk, mert ennek alapján történik a gu- rítás — magyarázza Jakab István, a vonatátvevők csoportvezetője. Az átvétel alatt Jakab István a kocsik fuvarokmányait ellenőrzi, és a célállomás alapján ő határozza meg, hogy az illető kocsit melyik vágányra kell gurítani. Á rendezési jegyzőkre ez az adat is felkerül. Hamar végeznek. — Ez jó szerelvény volt — nyugtázza elégedetten a csoportvezető. — Minden kocsinak rendben voltak a papírjai... Miközben Csomlyák Tamás a kocsik adatait sorolta, munkába, kezdtek a lazítok is. Hol itt. hol ott bújnak a kocsik közé szétkapcsolni a légféktömlöket, meglazítani a csavarkapcso- latokat. , MIRE VÉGEZNEK. Diesel áll a második vágányra. Néhány perc csupán és a felhúzó vágányon mái- halad a szerelvény. Fel a gurítóra. Míg a vonat felfelé „ballag”, Spisák András gurítás- vezető és Konkoly Lajos, a hatos őrhely kezelőasztal „ügyeletese” a visszabeszé- lőn még egyszer összeolvassák az időközben megérkező rendezési jegyzéket. Ez alatt Sári Ferenc a tároló- asztal mellett mintha játszana. Színesfejű banándugókat dug, hol ide, hol oda. — Ötven gurítandó egységet tudunk az asztalon letárolni — magyarázza. Munkájuk eredményeként a guruló kocsik önműködően állítják a váltókat. Oda gurulnak, ahová „beprogramozták” őket. — A gurítást megkezdjek — harsog a hangosanbeszélő. A gurításjelző fehérre vált. Szabad az út. A szerelvény méltóságteljesen megindul. — Egy rakott a U-re — harsog ismét a hangos. Ladányi János, az aggató, fent a dombon egy 2 méter hosszúságú fa kiakasztó rúddal „elválasztja” a kocsit a szerelvénytől. A Ky kocsi előbb lassan, majd egyre gyorsuló mozgással halad a lejtőn. A hatos őrhely emeletén Zsíros Imre, a vágámyfókes figyel. — Most... és előrenyomja a fémkart. Lent csikorgás, a kocsi egy pillanatra megrázkódik, aztán lelassulva ismét gördül tovább. A 11. vágány mellett a sarus várja. A saru. ez a lémből készült „ütköző” már ott fekszik a sínen. Üjaibb csikorgás. Néhány métert csúszik a saru. A kocsi teljesen lelassult. Már alig gurul. Alig hallhatóan koccan a vágányon az ott álló többi kocsikhoz. A gurítódombon Spisák András tovább intézkedik. — Négy rakott a tizen- nyolcra... két üres a huszonötre... és a kocsik egymás után elindulnak. Rövidül a szerelvény. A gurítás- vezető csupa figyelem. A homlokán a feszültségtől, no meg a hőségtől is, izzadtság gyöngyözik. Még néhány perc és elfogy az utolsó kocsi is. Spisák András megkönnyebbülten fújja ki magát. — Rendben ment minden ... Ha ő mondja, neki hinni kell. Tizenöt éve gurltásve- zető. Ismeri mestersége minden fortélyát. — Nagyfokú figyelem kell ide... Egy-egy szolgálat, végére idegileg alaposan elfárad az ember... A 11. vágány „megtelik", összeállt egy szerelvényre való kocsi. Kocsirendezőle jönnek, majd tömlősök. Minden kezdődik elölről. Csak most fordítva. Nem szétszedni kell a szerelvényt, hanem összerakni. A vonatfelvevő már az új szerelvény adatait írja. Bent s az irodában kikeresi a számadásokat. Számol. A számadások tőle az átme- nesztőbe kerülnek. Itt kapja meg a vonat vezetője. KÖZBEN A SZERELVÉNYRE rááll, a gép. A kocsivizsgálók fékpróbát tartanak. A vonat indulásra kész. A rendelkező szolgálattevő engedélyt kér a szomszédos állomástól a vonat fogadására. Minden rendben. — Engedélyezem — hallatszik a telefon másik végéről. A szerelvényt „menesztik”. Az a 60 ember, aki részt vett a rendezésben, az összeállításban talán észre sem veszi, hogy elment. Nincs idejük odafigyelni... Hajdú Imre Hűsölés” a kovácsműhelyben Az üllőn szinte szünet nélkül peng a kalapács. Narancs-vörösen Izzik a vas. Hősége perzselheti a két kis kohó mellett dolgozó embereket a királdi bánya kovácsmühelyében. — Mi ez a meleg a kintihez képest — legyint a ’eg- idősebb kovács, Asker ez Miklós. — Számunkra a műhelyben van a hűsölés ... — Persze nem azért mondja ezt Miklós bácsi, mintha tétlenül, karba tett kézzel hűsölnénk itt — veti közbe egy fiatalember, Plesovszki István, s megmagyarázza: a műhely nyitott ajtóin át- áramló huzat elviselhetőbbé teszi a levegőt, a hőmérsékletet a kintinél. A „karba tett kéz” cáfolatára egyébként nem kell semmit sem mondaniuk. Hiszen, aki belép ebbe a műhelybe (valóban hűsölési szándékkal a kánikula elöl), láthatja: a kovácsok karjai sohasem mozdulatlanok. Az üllőn szinte szünet nélkül peng a kalapács. — Minden nap sokféle munkát ad számukra a bánya — jegyzi meg Simon Sándor gépészeti vezető, s bizonyításként sorolja: — Most például föld alatti bunkerépítéshez készítenek különféle anyagokat. A bányafeeli vasúti váltókhoz szintén sok munkájuk adódik. A személyszállító kassal kapcsolatban is számos tennivalójuk van. Hat emberről, hat kovácsról van szó. A rangidős As- kercz Miklós (aki már több. mint 30 éve folytatja mesterségét a bányánál) a csoportvezetőjük. A fiatalemberként említett Plesovszki István is már 6 esztendeje dolgozik itt, s régi, jó szakmunkásnak számit Barocsi József, Spandel Gyula, Alexa Gyula és Farkas József is. Az utóbbi négy kováccsal ottjártunkkor nem találkoztunk. Mert egyikük a bánya mélyén volt a vasúti váltók javításánál, a többiek pedig a szénosztályozó vontatókötelét javították. Tenát csak két ember „hüsölt” a kovácsműhelyben, a két kis kohó mellett, s szüntelenül mozgó karokkal formálta a narancs-vörösen izzó vasat. Az idősebb szerint a nehéz kalapács csengése van olyan üdítő muzsika számukra, mint a strandokon harsogó zene. A királdi bányászok számára pedig még többet jelent. Ruttkay Anna Fotó: Kozák Pcter 230 millió forint értékű áru Az év közepére a Salgótarjáni öblösüveggyár teljesítette a IV. ötéves tervidőszakban reá háruló feladatokat: június végéig több mint másfél milliárd forint értékű árut bocsátott ki, annyit, amennyit a gyár vezetői eredetileg 1975. végéig terveztek. Ez azt. is jelenti, hogy az a 230 millió forint értékű áru, amely a második félesztendőben elhagyja a gyárat, az ötéves terven felüli többlettermék. Holtvágányon Megszólítom. Alig emeli élet”, az ezzel járó, és egyre fel a fejét. Számára „ügyiéi”, növekvő kiadások lassan egy betévedt idegen vagyok, kezdték felemészteni a fize- Bár a találkozást — előző- test. Az apróbb kölcsönök leg telefonon — ő kérte, elő- kérése egyre gyakoribb volt. asztal fölé. Munkáját szinte szőr meg sem ismer. A be- Közben elfeledkeztek egy- gépiesen, megszokásból vég- szélgetés nehezen indul. Lát- másról, külön utakon kérészi. szik, zavarban van, csak óva- ték a „vigaszt”. A gyönge Néhány pillanatra megái- tosan közelíti a számára lei- akarat, a látszólagos kilátásAt írnil'i szélesre tárt l\í II mid ajtaján nem enyhül a fülledt, fojtó meleg. Törékeny külsejű asz- szony hajlik egykedvűen az lók az ajtóban, s gondolatban visszaidézem az elmúlt ' évtizedet. Igen. Kezdetben minden a legnagyobb rendben ment. Házassága — bár a községben sokaknak meglepetés volt — biztos egzisztenciát ígért: mindketten jól fizetett állásban társadalmilag is elismertek voltak. A tervezgetés, a jövő elképzelése harmonikussá tette jól induló családi életüket. De hogy ezekből végül is mi valósult meg, az mostanáig számomra ismeretlen volt. témát. Végül mégis meg- talanság már egyre jobban töri a csendet: „bajban vagyok, ha néhány nap múlva nem fizetek, és nem adom meg a kölcsönöket — feljelentenek ...” Szavai megdöbbentenek. Erre a kérésre gondolni sem mertem. A valaha oly büszkének tartott nő egy nerc alatt összetört. Hogyan juthatott el idáig? Megpróbálom megközelíteni az ide vezető okokat, A már túlzásba vitt „társadalmi sodorta az ital okozta mámor felé: a kölcsönkért pénz többsége erre kellett. Nem tudtak, vagy már nem is akartak megállni. A kialakult helyzetért a másikat hibáztatja. De soha nem volt képes rá, hogy önmagát is mérlegre tegye. A sötét szemüveg mögött cinikus kesernyés mosoly jelenik meg. Erőlködésem hiába valónak tűnik. Érveim kifogytak. ' I Vnnlpn rabjává vált vol- * cí*i na az italnak ? Nem hiszem! Még meg lehetne állítani a lejtön. A kollektívának, munkahelye vezetőinek nem sajnálkozni, de cselekedniük kellene. Közös akarattal és összefogással még meg lehet fogni azt a kezet, amely már szinte ösztönösen is az italért nyűi. Nem lehet „csak” tudomásul venni a kialakult állapotot. Nem azon kell gondolkodni, hogy esetleg miként lehet tőle a „legsimábban” megválni, hanem azon, hogy minél hamarabb visszahozni a becsületes életbe. Ma még lehet segíteni, de a közömMegpróbálom a lelkiisme- bösség és belenyugvás holretét felébreszteni: gyermeke van — édesanya. Felelősségére szeretném rádöbbenteni. napra már azt eredményezi, hogy végleg reménytelen lesz a holtvágányra jutó életnek nyílt szakaszra való terelése V. M. Kertészek a Bodrogközben ,*Fáról” szedik az uborkát Sárospatak után „belépve” a Bodrogközbe, hosszú sorokban csillannak szemünkbe a fóliasátras kertészetek. Különösen nagy parcellákon foglalkoznak vele Vajdácskán, ahol például a Bárány testvérek: Miklós és László szép, nagy kertjüket valósággal „telerakták” fóliasátrakkal. Tél végén kezdik a szállítást a primőrökkel, aztán nyár elején szétnyitva a fóliát, szabadföldi termesztésként folytatják a kertészetüket. De az uborkaindák — akár a dzsungelben a liánok — a számukra felállított rudakra kúsztak fel, s igy a magasból csüngnek alá a fel méter hosszú hasas termések. Akaratlanul is az uborkafa képzettársítás jut eszünkbe. Persze, az afrikai uborkafa valóban vastag törzsű fa, de az igazi neve — májomkenyérfa. Csupán az uborkához hasonló, puha be- lű terméséről kapta az ubor- Ivafa nevet. — Mintegy tízezer négyzetméternyi területen termelnek zöldségféléket a Berek mezőgazdasági szakcsoport tagjai — tájékoztat Kocsis János áfész-igazgató. — A Bárány testvéreken kívül még vagy ötvenen foglalkoznak vele, többségük kisebb területen. A szakcsoport elnöke Piti Imre, régi híres kertésze ennek a vidéknek. Gyönyörű ültetvényei van-, nak neki is az Alsóhatárban. Az áfész beszerzi a tagoknak a fóliasátrakat, kamatmentes kölcsönt nyújt, s dr. Bar- tha Istvánná kertészmérnök személyében kitűnő szakembert is biztosít nekik. — Érdemes támogatni a fóliasátras kertészeket, mert évről évre több primőrárut kapnak tőlük boltjaink. A sárospataki és a környékbeli háziasszonyok fgy mindig friss, egészséges áruhoz jutnak. Ezért azt tervezzük, hogy tovább növeljük a fó- liasátras kertészet területét. Kenézlőn Komló Miklós már szintén termel korai zöldségféléket, s most az ottani Dózsa Tsz vezetőivel azon fáradozunk, hogy a községben zöldségboltot nyitunk a Bodrogzug lakosságának ellátására. örvendetes a fóliasátras kertészkedés iránti kedv növekedése. Ez a munka nagy szakértelmei, gondos munkát, lankadatlan szorgalmat kíván, de tisztességes jövedelmet is nyújt. Aztán az a melengető öröm is ösztönzi a bodrogközi kertészeket, hogy sikerült bebizonyitaniuk: íme, az északi tekvésű zempléni földön is lehet kiváló minőségű primőröket termeszteni. Hegyi József
