Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

1975, július 8., kedd ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 3 Eltúlzott arányok Megyénkben minden ötö­dik dolgozó alkalmazotti ál­lományba tartozik az 1974- es statisztikai adatok sze­rint. Pontosabban 19,4 szá­zalékot tesz ki a műszaki — az adminisztratív — és a kisegítő alkalmazottak, va­lamint a nem ipari állo­mánycsoportba tartozók szá­ma az összes foglalkoztatot­takhoz viszonyítva. Ahhoz, hogy megvizsgál­hassuk az okokat, amelyek a számok mögött rejlenek, nézzük, kiket is „takar” a szó: alkalmazott. Ide tar­toznak a műszaki munka­kört betöltő dolgozók — a beruházási, a műszaki-fej­lesztési, a technológiai stb. osztályok dolgozói. Ehhez tartoznak a vállalat gazdál­kodását és ügyvitelét inté­zők — a pénzügyi, a szám­viteli, a kalkulációs és érté­kesítési osztályok stb. dol­gozói. Ebbe a csoportba sorolandók a kisegítő állo­mányba tartozók — hivatal- segédek, gépkocsivezetők stb.- — és a nem ipari állomány­ba tartozók — pl. a válla­lati bölcsődék, étkezők és hasonló létesítmények dol­gozói. Régóta hangoztatott és sajnos, tény, hogy az alkal­mazotti állományban levők száma igen nagy, és növe­kedése a munkáslétszámhoz képest túlzottan felgyorsult. Igaz persze, hogy a fejletí tőkés országokban szintén jelentősen növekedik szá­muk, de az emelkedés üte­me a miénkhez viszonyítva kisebb. Az alkalmazotti létszám növekedése több okra ve­zethető vissza. Nagyrészben a rohamos műszaki fejlő­déssel is magyarázható. A piacokon rendszeresen meg­jelenő és egyre újabb fo­gyasztási cikkek és gyártó- eszközök, valamint termelő- berendezések előállítása nagy kutató- és fejlesztő appará­tust igényel a vállalatoknál. Ez1 leginkább azokban az iparágakban jelentkezik, ahol egy-egy termék „élet­pályája” csak rövid időtar­tamú és a termékek gyor­san váltják egymást, mint a műszergyártásban. A korszerűbb termékek­hez tartozó fejlettebb gyár­tástechnológia nemcsak az élőmunka-igény, illetve a munkáslétszám viszonylagos csökkenésével jár, hanem a technológiai előkészítés, a bonyolult berendezések szín­vonalas karbantartása is je­lentős számú műszaki al­kalmazottat kíván. Ugyan­csak az alkalmazotti létszám növekedését eredményezi a gazdasági rányítási rendszer korszerűsítése, a bonyolul­tabbá és ielduzzaítabbá váló adminisztráció is. Ebből a szempontból sok­kal kedvezőtlenebb helyzet­ben vannak a nagy és főleg az egyedi termékeket gyártó vállalatok. Ilyen helyeken a legmagasabb az ezer mun­kásra jutó műszaki és ad­minisztratív létszám. Lénye­gesen kisebb ez a viszonylag szűk termékválasztékot elő­állító tömeggyártással fog­lalkozó üzemekben. Érthető is, hiszen az alkalmazotti — műszaki, adminisztratív — munkaigény inkább a gyárt­mánytípusok számától és a gyártásba vett sorozatok számától függ, nem pedig a termékmen ny i ségtől. Az „alkalmazotti kérdés­ben” jelentős határozatok láttak már napvilágot, ame­lyekre a munkaerőforrások „beszűkülése”, a munkaerő­tartalékok feltárása végett és a kedvezőtlenül magas al­kalmazotti arányszám ki­alakulása miatt volt szük­ség. Érdemes tehát megvizs­gálni, hogy 1971, a tervidő­szak eleje óta, ebben a kér­désben hogyan alakult a helyzet. Ha az 1971-es sta­tisztikai adatokat vesszük bázisnak, akkor 1974-ben az összes foglalkoztatottaknak 7 százalékkal, a műszakiaknak 5,8 százalékkal, az egyéb csoportba tartozóknak 6,5 százalékkal, az adminisztra­tív állományúaknak 12 szá­zalékkal (!), a munkások­nak pedig mindössze 6,1 szá­zalékkal nőtt a száma. Látszik tehát, hogy me­gyénkben sem kívánatos az alkalmazottak számarányá­nak felgyorsult növekedése. Szükséges tehát a további növekedés megakadályozása, és kívánatos szinten tartá­sa. Erre több mód is kínál­kozik ps minden megoldás abból a tényből fakad, hogy a gyors aránynövekedés csak részben indokolható a válla­latoktól független külső té­nyezőkkel. A vállalatok belső irányí­tási rendszere fejlettsége ellenére számos hiányosság forrása is lehet. Ezek közül gyakoribb a párhuzamos, a szervezetlen munka, az iro­dai munka alacsony techni­kai felszereltsége, és nem egy esetben a presztízsokok­ból indokolatlanul felduz­zasztott osztályok száma. Célszerű ezért a belső szervezetet felülvizsgálni, létszám-átcsoporl osításo- kat is végrehajtani, ahol er­re szükség van. Az ügyvitelt pedig — a nyilvántartást, számlázást stb. — maximá­lis mértékben gépesíteni. Ennek végrehajtása különö­sen nagy vállalatoknál cél­szerű. Ilyen helyeken sok esetben megfelelő alkalmazói prog­ramokkal ellátott számítógép megvásárlása is megfonto­landó lehel. Itt a hangsúly az alkalmazói programokon van, mert setrunilyen hasz­not nem jelent az olyan szá­mítógép, amelynél évekig kell még várni gyakorlati felhasználására, a programok hiánya miatt. Minden szinten tovább kell növelni a szakmai fel­készültséget is. A munkás esetenként joggal kifogásol­ja a magas irodai létszámot, ha a rossz konstrukció, vagy i a technológiai utasítás hibá-, ja miatt sclejtet gyárt, és esetleg neki kell pótlólagos munkaráfordítással a helyes megoldásról gondoskodnia. Kívánatos lenne az is, ha a vállalatok — a létszám- tervezésre az eddigieknél nagyobb gondot fordítva — nem a helytelen közgazdasá­gi szabályzókat kihasznál­va, a bérszínvonal és átlag­bér felől közelítenék meg sok esetben a létszámgaz­dálkodást. A különböző intézkedések nyomán felszabadított mun­kaerő-tartalékok mobilizálá­sa és újabb alkalmazotti lét­számfeleslegek keletkezésé­nek megakadályozása — az egyre szűkülő munkaerő- források miatt — gazdasági, politikai, társadalmi szük­ségszerűség és népgazdasági érdek. Fejlődésünknek nem lebecsülendő tartaléka. Buciiért Miklós A verseny sodrában a BVK-ban A Borsodi Vegyikombinát 'karbamid üzentének dolgozói n agyszerű m u nkas i k ereket értek el a párt XI. kong­resszusa tiszteletére meghir­detett szocialista munkaver­senyben. Az üzem az előző évben elért eredményeit még tovább fokozta, s így termelési tervét 3600 tonna karbamid műtrágyával túl­teljesítette. Az eredményekben nagy szerepet játszott az ammó­nia-gyáregység üzemeivel ki­alakított jó munkakapcso­lat. a termelőmunkát segítő megoldás keresése. Az üzéhi dolgozóinak jó munkáját di­cséri, hogy a kereskedelmi és szállítási gyáregységgel együttműködve a szállítási kötelezettségek teljesítése mellett a termék minősége is kifogástalan volt. Az a tény, hogy termelési ered­ményét a ' karbamidüzem mintegy 2,5 millió forintra tehető fajlagos anyag- és en ergi am eg I ak arí tássa 1 érte el, bizonyítja, a termelő­munka és a karbantartás magas fokú szervezettségét. j\z üzem változatlan eladási ár mellett, 22,4 millió fo­rint többletnyereséget bizto­sított. Az üzemben dolgozó szo­cialista brigádok, munkás- kollektívák. az elhasználó­dott szerelvények felújításá­val 352 ezer forint megtaka­rítást értek el. A fejlesztési tevékenység főleg a gépek jobb Iáhasználására és - a munkás védelem területére terjedt ki. A kaprolaktám- gy á regy seggel egy ü U m ük öd- ve megoldották a karbamid- üzemből elfolyó szennyvíz hasznosítását, növelve ezzel az ammonhidroxid-gyárlás kapacitását. A megoldással egy esztendő alatt mintegy 3—4 millió forint többlet­nyereséget biztosítanak. Az üzem vezetői örömmel szólnak a szocialista brigá­dok fegyelmezett, gondos munkájáról. A technológiai fegyelem megsértése piiatt egyetlen esetben sem kellett felelősségre vonást alkal­mazni. Az előző évekhez ha­sonlóan, a kongresszusi munkaverseny során, foko­zott figyelemmel tártaik fel a baleseti veszélyforrásokat, kiszélesítették a munkásvé­delmi őrmozgalmat, eredmé­nyesebbé tették tevékenysé­gét. Külön felelősöket jelöl­tek ki a dolgozóik és a szakmunkástanulók egyéni védőfelszereléseinek ellenőr­zésére. A gazdasági terme­lőmunka mellett igen jó eredményeket értek el az üzem dolgozói a politikai és a társadalmi tevékenység területén is. Tovább erősö­dött a politikai és gazdasági vezetés együttműködése, nagy gondot fordítottak a szocialista munkaverseny ki- szélesítésére, a szocialista brigádok tartalmi munkájá­nak fokozására. A jó munkahelyi légkör! megteremtése érdekében va- i lamennyi dolgozóval elbe­szélgettek az üzem vezetői, j a tapasztalatokat hasznosí­tották, a felvetett problémá­kat maradéktalanul orvosol­ták. s mint mondják: első- 1 sorban ennek köszönhető a { kongresszusi munka verseny ben elért munkasiker. Szarvas Dezső i A vasúti kerékpárok tárcsáinak megmunkálását Hurai Pál nagy teljesítményű gépen vég­zi a DIGÉP „C" gyáregységében. Ipari nagyberuházások Borsodban A leniinvárosi párt-végre- hajtóbizottság a közelmúlt­ban tájékoztatót hallgatott meg az ipari nagyberuházá­sok és a városépítés hely­zetéről. Mimit aast a vb meg­állapította: az ipari nagy­beruházásokon a kivitelezési munkát pénzügyi fedezet, tervellátoittság, kivi telezői kapacitás, valamint anyag­hiány alapvetően nem gátol­ja, viszont egyes területeken már észlelhetők bizonyos fe­szültségek. Az előterjesztésből és a vitából egyaránt kitűnt, hogy a, Tiszai Erőmű 1. ütemének beruházása 1975- ben a leriitikus szakaszhoz érkezett.. Ismeretes, hogy az első termelőegység üzembe helyezését a jövő év au­gusztusára tervezik. Mindez, hallatlanul nagy erőfeszítést követel a kivitelezőktől. Hogyan áll a pillanatnyi helyzet? A tervezési mun­káik zömét a szakemberek elvégezték. A beruházás mű­szaki teljesítése — az év elejei adatok alapján — meghaladja a másfél milli­árd forintot, amely mintegy háromszáz millióval elmarad az előirányzattól. Az építési tevékenység súlypontját az üzemi főépület beruházása, az óriás kémény vasszerkezeti murikéi, a vizkávételi mű, az üzemviacsatorna, a központi vízlágyító építése jelenti. El­készültek a technológiái sze­relést végző vállalatok fel­vonulási létesítményed és annak rendje-módja szerint határidőre átadták a szere­léshez szükség es munkaterü­leteket. a kivitelezőiknek. Időközben, a Legfelsőbb Bí­róság döntése alapján tisz­tázódtak egyes, a berende­zéseket és gépeket gyártó, il­letve szállító vállalatokkal folytatott árviták is. amelyek a beruházási költségek ala­kulásával függtek össze. A vb-ülés napirendjén sze­repelt a Tiszai Kőolajipari Vállalat beruházói tevékeny­sége is. A vállalat munkája az elmúlt időszakban első­sorban az olefinmű és a Ti­szai Erőmű kiszolgálását, biz­tosító üzemrészek — mint például a pirobenztn foga­dására és kiszállítására szol­gáló vasútüzem — építésére és üzembe helyezésére irá­nyult. A vállalat ennek a feladatának eleget tett. Hiányosságként merült fel azonban, hogy a kőolajf-ino- mitó tervezési munkái von­tatottan haladnak, a terv­szolgáltatás sokszor késik, nem mindig az ütemtervben rögzített objektumok terveit kapják kézhez a kivitelezők. A beruházás kezdetén ta­pasztalható volt egy olyan törekvés is a kivitelezők ré­széről, hogy elsősorban a pénzügyi terv teljesítését tartották szem előtt. Vagyis azokat a munkákat végez­ték, amelyek nagy értékel jelentették és kevésbé kö­tötték le kapacitásukat. A tájékoztató kitért a vá­rosfejlesztéssel kapcsolatos kérdésekre is. A mostani tervidőszakban a rendelke­zésre álló mintegy egymilli- áírd forint jelentős részét — több mint nyolcvan- százalé­kát — lakásépítésre, illeive ideiglenes jelleggel mun­kásszállásnak használt. 420 lakásos városnegyed felépí­tésére fordították Lenin vá­rosban. A IV. ötéves tervben 1747 lakás megépítését, irá­nyozták elő. Ebből a múlt év végéig 1507 lakás készült el, a többit az idén adják át. A lakásépítési program teljesítésén kívül jelentős si­kernek könyvelhető el, hogy a városban eddig megvaló­sult beruházások eredmé­nyeképpen tovább javult a lakosság kereskedelmi, szo­ciális, kulturális ellátásának színvonala. A végrehajtó bizottság szá­mos olyan tényezőt is meg­említett, amelyek akadá­lyozzák a leni.nvárosi komp­lex beruházási program sze­rint történő megvalósítást. A negatív jelenségek közé sorolta többek között, hogy a kivitelezői munka haté­konysága még mindig nem éri el a kívánt sziptet, to­vábbá. hogy nem kielégítő a vállalatok technikai felsze­reltsége és a munkafegye­lem, illetve a kivitelezői munkarend sem felel meg a követelményeknek. Kevés a jól képzett szakmunkás is. A kivitelezői kapacitáshiány például a Tiszai Kőolajfino­mító beruházásánál főként 1976-ban érezteti majd ked­vezőtlen hatását. Elsősorban ács, hegesztő, vasbetonsze­relő szakmákban és szak­ipari munkáknál lenne szük­ség a jelenleginél több mun­káskézre. • L. I,. Másfél hónapja üzemel a múcsonyi „Új Élet” Terme­lőszövetkezet új, lucerna- liszt-készítő üzeme. A mint­egy négymillió forint értékű, magyar gyártmányú beren­dezés megvásárlására hitelt kapott a termelőszövetkezet — de a gépnek helyet adó épület felépítését, valamint az üzembe helyezési mun­kálatokat a szövetkezet szo­cialista brigádjai végezték. — Az üzemet kettős cél­lal hoztuk létre: alkalmas egyrészt szálas takarmány szántására és lisztté őrlésé­re, másrészt pedig a szemes termény szántására — mond­ja Kincsem János, a tsz el­nöke. — Így lerövidíthetjük az aratás idejét is, hiszen óránként — a nedvességtar­talomtól függően — mintegy 10—20 mázsa szemes termény szárítását tudjuk biztosítani. A tsz 240 hektár lucerna- területtel és 80 hektárnyi réttel rendelkezik. A másfél hónapja működő üzemben eddig 22 vagon lucernalisz- tet és másfél vagon fűlisz­tet: állítottak elő. Az augusz­tus végéig, szeptember kö­zepéig ■ tervezett negyven vagon lucernái,isztnek több mint a fele már elkészült. — Természetesen, a jó ki­használtság érdekében, amennyire a kapacitás en­gedi, vállaljuk a szomszédos termelőszövetkezetek szálas takarmányainak lisztté őrlé­sét is —* mondja az elnök. — Erre már most. a beren­dezés eddigi üzemelése ide­jén is volt példa: a napok­ban készítettünk kétszáz má­zsa vörösherelisztet az ede- lényi „Alkotmány” Termelő­szövetkezetnek. S hogy té­len se álljon kihasználatla­nul a gép. szó van róla. hogy a Szerencsi Cukorgyár számára — az általuk szállí­tott nedves répaszeletekböl — répalisztet készítenénk üze­münkben. , A lucernaliszl-készitő üzemhez kapcsolódik egy „előtároló” is, amely mintegy tiz vagonnvi liszt tárolásá­ra alkalmas. Az elötárolóból egy nap után vagy értékesí­tésre. vagy a végleges tá­rolóhelyére kerül a liszi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom