Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

ÉSZAK MAGYARQRSZAG 4 1975. július 31., csütörtök Fi lm jegyzet Egy kocka a filmből ffe nryk Sienlúewicz regé­nyei napjainkban is népsze­rűek. Az azok alapján ké­szült lengyel filmek több­ségben közkedveltek, bar mindjárt elöljáróban hozzá kell tennünk, hogy a lengyel filmművészek a széles ára- dású, lassan hömpölygő re­gényeket rendszerint nem átfogalmazzák a film nyel­vére, hanem bizonyos tömö­rítésekkel mozgóképsorokat csinálnak belőlük. A tömö­rítések így sem teljesek, a legtöbb filmjük ebben a té­makörben kétrészes, hosz- szas. s helyenként a fárasz­tó képsoroktól sem mentes. Így van ez most, a Sivatag­ban, őserdőben című. isii­ben írt Sienkiewicz-regény filmváltozatában is. A kétrészes film tiszta ve­títési ideje három óra és 10 perc, s ez idő alatt látvá­nyos, fordulatos kalandsoro­zat élvezői lehetnek elsősor­ban a fiatalabb korosztá­lyokhoz tartozó nézők. A két rész közül az első játszódik a sivatagban, a második az őserdőben. Ez a második a fordulatosabb, látványosabb, cselekmény esebb, Az első részben gyakoribb a fárasz­tó képsor, a már a 10. perc­ben megismert drámára nem tud minden újabb mozzanat még rálicitálni, ezért érez­zük némelyik jelenetsort fá­rasztónak. A második rósz- ‘ ben a cselekményességen kí­vül igen nagy érték Afrika dzsungelvilágának sok-sok képe, ' természetfilmekkel egyenértékű sok-sok képso­ra. A történet a múlt szá-/ zad nyolcvanas éveiben ját­szódik, két túszként elrabolt gyermek, egy angol és egy lengyel kalandos útját kísé­ri nyomon, különböző, a gyarmatosítás ellen lázadó arab törzsek, majd négerek között, s ennek a törzsi vi­lágnak. a szabadságküzdel­meknek és az egymással való háborúskodásoknak be­mutatása sokkal inkább a kalandosságot, mintsem a történelmi igazságot segíti. Vakációs diákok, sok szabad idővel rendelkező felnőttek jó időtöltése lehet a film. (bin) Muzsikáló udvar IV. Az Ars Renata együttes hangversenye Bár a kezdés előtt fél órá­val még esett az eső, hét órá­ra kiderült, s így a „Muzsi­káló udvar” idei sorozatának zárókoncertjét is az eredeti­leg tervezett helyszínen, a Kossuth Művelődési Ház ud­varán tudták megtartani. Kedden este volt. S a pó­diumon az Ars Renata együt­tes. akik Mátyás király ud­varának muzsikájával ismer­tették a nem túl nagy lét­számú közönséget. — Nevünk, az Ars Re­nata, újjászületett művésze­tet jelent — mondja Virág László, az együttes vezetője. Ez célkitűzéseinket is magya­rázza: a reneszánsz kor ze­néjét szeretnénk „újjászúl- ni”, lehetőleg korhűen, ahogy akkor adhatták elő. Majdnem négyéves együttesi tapaszta­latainkra visszatekintve, úgy éreztem mindig, hogy a kö­zönség rendkívüli módon igényli ezt a fajta muzsiká­lást. A színpadon hatan ültek körül egy asztalt, melyen kották és hangszerek sokasá­ga. Nem koncertszerű elő­adásmód, inkább valamiféle családias hangulatú házi mu­zsikálás jellemezte a kezde­tet. H,ogy — érzésem szerint — ebből mégis egy kissé hosszúra nyúlt zenei isme­retterjesztő előadás lett, an­nak a túlságosan bő lére eresztett, gördülékenynek sem mondható, s olykor a nem zenész füleknek talán nem is közérthető összekötő szöveg az oka. Az együttes tagjai, az ének­szólamok sorrendjében: Hor­váth Mária szoprán, a Rá­dió kórusának tagja, akire talán sokan úgy emlékeznek még, mint az 1965-ös Ki mit tud nyertese, egy tizenhat éves kislány, aki a döntőt Gilda áriájával nyerte. A mezzoszoprán Kiss Márta, az Operaház kórusának tagja: Kis Ina alt, az Állami Népi Együttesben énekel; Sziklay János tenor, aki egyébként fizikus, és a Központi Fizikai Kutató Intézetben dolgozik doktori ösztöndíjjal; Blazsó Sándor basszus pedig szintén a Rádió kórusának tagja. És Virág László, az együttes vezetője, aki olasz és lélek­tanszakos bölcsész. — Nem csupán énekelnek, hanem — 1974 óta — hang­szereken is játszanak. Hány­fajta korhű hangszer volt a színpadon? — Játszottunk lanton, kü­lönféle hangolású blockflő­téken, dob, triangulum, cin­tányér. sőt csengetyű is sze­repelt. — És hány nyelven éne­kelnek? — Minden európai nyelven, amelyek a reneszánsz korban jelentős szerepet játszottak kulturális szepontból. Szerepelt a műsorban a legrégebbi zenetörténeti em­lék, az időszámítás előtti V. századból való Apolló him­nusz, aztán ó-német nyelven előadott minesangok, közép­kori francia trubadurénekek, Thibaultnak, Navarra kirá­lyának lantra és alt hangra írott balladája, Francesco Landinó szerelmes dalai, né­metalföldi sanzonok, Josquin de Pres, Dufet, és Pierre de la Rue szerelmi könyörgései, bordalai csendültek fel. A műsor szép volt, zenetör­téneti érdekességű, bár való­ban nem egészen koncert­szerű. Amire szívesen emlék­szünk, az az énekhangok szép csengése, a többszólamú hangzás tisztasága. Amiben az együttesnek még fejlőd­nie kell, az a hangszeres tu­dás, és a színpadra termet­tebb lendületesebb előadás­mód. (Varsányi Zsuzsa) Miért oly későn? E költői hangulatú kérdést, gyakran teszik fel a televí­zió nézői. Bosszúsan, vagy dühösen, belenyugvással, vagy szelíd lázadozással. Rendsze­rint olyankor jelentkezik ez a kérdés sűrűbben, amikor a második csatornán naoy tömegeket vonzó, jó szórako­zást ígérő műsor szerepel a programban, s annak kezde­ti időpontja este kilenc óra utánra, nem egyszer inkább tíz órához (közel esik. Ilyen­kor van füstölgés, méltatlan­kodás, nem ritkán a kései kezdés számonkérése a helyi lap munkatársától, a televí­zió műsorait kritikai jegyze­tekkel méltató újságírótól is. Nos, a kritikus ugyan nem tagja a Televízió műsorszer­kesztőségének, sem más tele­víziós szervnek, nem kíván a Magyar Televízió fogadatlan prókátora sem lenni, de — mert talán valamivel tájéko­zottabb a műsorszerkesztési gondokban — megpróbál a „Miért oly későn?” kérdésre válaszként egy-két gondola­tot feljegyezni. Elöljáróban azt kell el­mondani; érthető azoknak a nézőknek a kívánsága, akik munkájuk miatt korán kény­szerülnek felkelni, s ezért korábban szeretnének ágyba kerülni. Igaz, nem lebecsü­lendő az ilyen nézők száma, a nézők táborában. Nem ki­csi azonban azok tábora sem. akik viszont azt kifogásolják, miért kerülnek egyes adások a híradó elé, mert az még túl korai időpont'számukra. A Magyar Televízió az első csatornán heti hat napon, a másodikon heti négy napon sugároz műsort. Az első csa­torna hétköznapi adása álta­másodiké két és fél óra. Az évek során kialakult műsor- szerkezet szerint az első csa­tornán a Tv-híradó első ki­adása szinte két eltérő jel­legű blokkra osztja a mű­soridőt. A gyermekekhez szóló adások, riportműsorok, dokumentumadások, politikai vitaműsorok később nem su­gározható rétegműsorok és más nem nagy időtartamú adások a híradó előtt kerül­nek képernyőre. A húsz óra utáni időszak a művészeti műsorok, nagyobb vetélkedők, koncertek, rétegműsorok ide­je. A legszélesebb tömegek­nek szánt és politikai, köz­művelődési szempontból ki­emelkedően fontos, különbö­ző műfajú adások mind eb­ben a híradó utáni átlag két és fél órában kell, hogy meg­jelenjenek a képernyőn, mert a felmérések szerint a né­zettség ilyenkor a legnagyobb. Nos. a második csatorna mű­sora is pontosan erre az idő­re esik. Máskorra nem is es­het. Ez az adás jelenleg az ország területének még negy­ven százaléknál kisebb terü­letét hálózza be, s a nézők­nek még ennél is kisebb há­nyadát érinti (a főváros kör­nyékén sűrűbb a nézőtömeg, mint például a bodrogközi, vagy a szatmári részeken.) A második csatorna már régen nem kísérleti, de sa­játos profilja meg csak most van kialakulóban. Ugyanak­kor megjelenésével felbuk­kant egy nálunk eddig isme­retlen probléma: a két műsor közötti válogatás lehetősége egyben a választás kénysze­rét is jelenti. A műsorszer­kesztőség minden egyeztetési szándéka ellenére párhuza­torna műsorába olyan adá­sok, amelyeket ugyanaz a. néző látni szeretne. Ezeknek az átfedéseknek minimálisra csökkentése végett kellett például játékfilmeket, ismé­telt tévéjátékokat a második csatornán úgy ^ műsorba il­leszteni, hogy azok kezdése lehetőleg az első csatorna fő- műsorának befejezése utánra essék. így adódhat, hogy a bevezetőben említett játék­filmek kilenc óra után jut­nak képernyőre, s ha a ko­rán kelő néző végig akarja nézni, úgy kénytelen pihené­sét megkurtítani. Nehezen hihető, hogy ezen a helyzeten a Televízió be­látható időn belül változtat­ni tudjon. Talán nem szük­ségtelen itt újra elmondani, hogy a választás kényszerét el kell viselnünk, nemcsak a párhuzamos műsorokat nem nézhetjük egyazon időben, hanem egyéb elfoglaltsá­gunkkal, például a munka miatti korábban fekvéssel is számolnunk kell, s ezzel az egyes nézőnél jelentkező gonddal a. műsorszerkesztés aligha számolhat a végtelen­ségig. És még valamit ne fe­ledjünk: a televízió mint tö­megkommunikációs eszköz elsősorban propagandaszerv, politikai létesítmény, amely mindenfajta műsorát a leg­magasabb szintű kulturált­sággal igyekszik sugározni. Művészeti műsorai is mű­velődéspolitikai céljainkhoz idomulnak. A műsorszerkesz­tés és azon belül a művé­szeti, szórakoztató adások időbeli elhelyezése is az alap­vető politikai célok megva­lósítását igyekszik szolgálni, s bár messzemenően figye­lembe veszi a nézők kívánal­mait, az egyre sokrétűbb műsor és a nehezen bővíthe­tő adásidő ellentmondásából adódóan nem minden egyéni nézői igényt tud kielégíteni. Benedek Miklós 300. évfordulón Rákóczi­oratórium Jövőre lesz II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem, a nagy szabadsághös születé­sének 300. évfordulója. Az ünnepi megemlékezésre nriél- tó módon készül az egész ország. Különösen bensősé­ges az évfordulóra való ké­szülődés a szülőföldön, me­gyénk zempléni részén, hi­szen II. Rákóczi Ferenc a Sátoraljaújhely közelében levő Borsiban született 1676, március 27-én, gyermekkorát és fiatalságának egy részét pedig a Rákócziak ősi fész­kében, Sárospatakon töltötte. Az évforduló művészein­ket is megihlette, ünnepi művek alkotására ösztönöz-, te. Farkas Ferenc Kossuth- díjas zeneszerzőnk több íz­ben hosszabb időt töltött Sárospatakon, hogy a törté­nelmi hangulatú városban élményeket gyűjtsön egy Rákócziról szóló zenemű megírásához. Egy másik kiváló zene­szerzőnk, Ottó Ferenc már be is fejezte Rákóczi című oratóriumát, s ennek bemu­tatója a jubileumi év egyik jeles művészeti eseményé­nek ígérkezik. Nem a köz­ismert kuruc motívumokra építette művét, hanem a moldvai csángó korálok és egy korabeli kódex dalla­mainak felhasználásával ír­ta meg. Az oratórium fő részében Rákóczi tábori imája kapott helyet, amely­nek maga a vezérlő fejede­lem a szerzője. H. J. Iában öt órái időtartamú, a mosan kerülhetnek a két csa­^ A szőlészeti nyári egyetem második hete E hétre a borsodi szőlé­szeti nyári egyetem Mis­kolcról Sárospatakra, Tokaj- Hegyalja kulturális központ­jába tette át székhelyét. A külföldi vendégek, s a nyári egyetem vezetői a Tanító- , képző Intézet kollégiumá­ban kaptak otthont. A hét első napján Sárospatak mű­emlékeivel, nevezetességei­vel ismerkedtek a hallgatók. Ugyanezen a napon Lábas József, a városi tanács el­nökhelyettese Sárospatak történelmi szerepéről, s je­lenéről tájékoztatta a részt­vevőket, Gonda Sándomé, a Tanítóképző Intézet igazga­tóhelyettese pedig a pataiéi pedagógusképzés több év­százados hagyományairól tartott előadást. Július 29-én a szomszédos Sátoraljaújhelyre látogattak át a nyári egyetem vendé­ggel, ahol a Tokaj-hegyaljai \Borkombinát várhegyi ta­nácstermében Kapás Pál ve­zérigazgató, hazánk elsőként létesített, agráripari kombi­nátjának működéséről, s ed­digi eredményeiről tartott ismertetőt, Jászberényi Jó­zsef vezérigazgató-helyettes pedig a nagyüzemi szőlőter­melésről és borászatról adott tájékoztatót. Innét autóbusz- szal a borkombinát tolcs- vai kerületébe mentek ta­nulmányútra a nyári egye­tem résztvevői. Megtekintet­ték a szőlőültetvényeket, s a nagy teljesítményű ú.i pa­lackozó üzemet. Tegnap, július 30-án fel­sőzempléni körutazásra in­dultak a külföldi vendégek, s Széphaloirí, Füzér, Kőka­pu, Hollóháza, TeWbánya, Vizsoly nevezetességeivel is­merkedtek meg. Este Bol­dogkő vára alatt, tábortűz­nél népzenei bemutatóban gyönyörködhettek. Ma isimét szakmai programban lesz részük: Bodrogkeresztmran a szőlőtermelő szakszövetkeze­tek kialakulásáról, s leg­újabb eredményeiről tájéko­zódnak, Olaszliszkán pedig a termelőszövetkezetben ren­deznek szőlészeti-borászati bemutatót és konzultációt számukra. A nyári egyetem utolsó két munkanapján folytatódnak a szakmai fog­lalkozások. Pénteken Sáros­patakon dr. Kozma Pál ál­lami díjas akadémikus, egyetemi tanár, a Tokaj- hegyaljai Rekonstrukciós Bi­zottság elnöke a rekonstruk­ció céljáról, s eddigi ered­ményeiről tart előadást, maid Bodnár Sándor, a To- kaj-Hegyaljai Borkombinát főosztályvezetője a tokaji bor piaci útjáról, exportjá­ról ad áttekintést. A nyári egyetem záróese­ménye a Sárospataktól To­kaiig tartó bodrogi hajóki­rándulás lesz. A hajóúton méeegyszer, búcsúzóul vé­gigtekinthetik a külföldi vendégek Tokaj-Hegyalja vi­lághírű borvidékét, a Zemp­léni-hegység, s a Bodrogköz emlékezetesen szép tájait, hogy ezzel az összegező lát­vánnyal, valamint maradan­dó, élményekkel, hasznos szakmai ismeretekkel gyara­podva térjenek vissza orszá­gaikba. KOMPRESSZORKEZELŐKET magas kereseti lehetőséggel AZONNALI BELÉPÉSSEL IS ALKALMAZUNK. Fizetés megegyezés szerint Üzemi étkeztetés biztosítva. Ideiglenes szállást biztosi tunic. Űtiköltség-hozzájárulást fizetünk. Jelentkezni: személyesen, vagy levélben. MEZÖPANEL Mezőgazdasági Épületelemgyár, Nyékládháza munkaügyi osztályán. Telefon: 38-759 AZONNALI BELÉPÉSSEL ALKALMAZUNK az encsi, sajószentpéteri és miskolci építésvezetősége­inkre kőműveseket, ácsokat, kubikosokat; a miskolci építésvezetőségeinkre továbbá asztalosokat, villanyszerelőket, épületlakatosokat, fűtésszerelőket, üvegeseket, szigetelőket. Magas kereseti lehetőség, minden héten szabad szom­batot, korszerű munkásszállót, útiköltség-térítést, rend­szeres ebédet, munkaruhát tudunk biztosítani. Jelentkezni lehet; BORSOD MEGYEI , TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT, Encg, Vörös Hadsereg útja 13. Sajószentpéter, Bányász út 2. Miskolc, József Attila u. 57. sz. alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom