Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

1975. július 26., szombat 6SZAK-MAGYARORSZAG 5 Anna-bál rában zenélt, s még előbb kijárt ide, mint ahogy meg­épült az Anna, emlékezik. Az Anna ugyanis 1925-bdn épült, s azóta van itt Anná­ból is. Így tehát éppen 50 éve kezdődött — nyugtázom. Amolyan jubileumi Anna-bál ez, csak senki sem tudja. Azért a hangulat jó, már pezsgősüveg is pukkan itt- ott. Sajnos, azon kívül, -hogy évente megrendezik, más ha­gyományt nem ápol az An­na-bál, pedig azelőtt volt „fürdő-szépe” választás is. Fél 11 tájban kezdetét ve­szi a műsor, fővárosi művé­szek közreműködésével. At- sereglenek, akik a presszó­ban ültek eddig, néha mint­ha mind a hétszáz vendég itt állna, főleg Hacsek és Sajó alatt. Jópofa a Kibédi— Hlatki-páros, csak a jelene­tek szakállasak. Persze akad "más látnivaló is: egy hölgy fekete pamut-jersey köpeny­ben, mely végig nyitott, elöl csak ezüst strassz fogja ösz- sze, így jól látszik, nogy alatta rövidnadrágos dresz- szecske lapul, ezüst flittered díszítve... '— Milyen az Anna-bál az Annában, Annácska, ha köz­ben dolgozni kell? — kér­dezem Hegyaljai Istvánnét, Kovács Annát, aki a pult mögött mixel. Elvégre illik legalább egy Annát felkö­szön teni. — Hőt jobb lénne — ne­vet —, ha vendég volnék, de majd vasárnap ... Éjfélkor még csak félidő van az Anna-bálon, hiszen hajnalig tart, jó érzékkel szállók fel az autóbuszra. Amikorra a tapolcai elága­záshoz érünk, megered az eső. Az Erzsébet Kórháznál már trópusi zivatar tombol. Persze, akik az Anna tera­szán kaptak helyet, nyugod­tan hálózhattak hajnalig a hatalmas sátorponyvák alatt, s amikor e sorokat írom, sokan még a tánc és alko­hol fáradalmait pihenik. Persze, az igazsághoz tarto­zik. hogy éjfélig egyetlen ré­szeget sem láttam, s nekem az is tetszett, hogy sznobos felhajtás nélkül, kellemesen szórakozhatott mindenki az Anna-bálon, Nyitray Péter főbb mint e utazlak külföldre Gyorsmérleg az idegenforgalomról Az év első felében két­millió (173 ezer külföldi járt hazánkban, hél százalékkal több. mint egy évvel ko­rábban — ez tűnik ki a Központi Statisztikai Hiva­tal most összesített idegen- f org al mi gyorsmérlegéből. Növekedett a kiutazók szá­ma is. 1975. január 1-től jú­nius végéig 1 190 000 magyar állampolgár járt. külföldön, öt százalékkal több, mint 1974 első fél évében. A hazánkba látogató kül­földiek közül 2 258 000-etn a szocialista országokból ér­keztek — ez hétszázalékos növekedés —. a nem szocia­lista országokból 415 000-en lépték át Magyarország ha­tárát, néhány ezerrel keve­sebben. mint a múlt év el­ső felében. Legtöbben Csehszlovákiából utaztak hazánkba, több mint egy- millióan. A kiutazók leg­nagyobb számban ugyan­csak Csehszlovákiát vá­lasztották úticélul: mintegy 490 ezren, azaz 40 százalék­kal többen, mint 1974. első felében. Ugrásszerűen meg­nőtt- a Lengyelországba uta­zók száma is. 280 000 ma­gyar turista töltött ott hosz- szabb-rövidebb időt, 62 szá­zalékkal több. mint az el­múlt év azonos időszakában. A lökésországok közül Ausztriába utaztak legtöb­ben, mintegy 32 000-en. A hazánkba látogató kül­földiek közül továbbra is legtöbben a főváros és a Balaton iránt érdeklődnek, ezután sorrendben a Duna­kanyar, a Mátra. és a Me­csek kirándulóhelyei követ­keznek. hqy hasznos megyei kiadvány Ezekben a napokban zöld­kötésű, vaskos könyvet kap­tak kézhez megyénk állatte­nyésztő szakemberei, a szar­vasmarha-tenyésztéssel fog­lalkozó nagyüzemi gazdasá­gok vezetői, mindenki aki­nek köze van, akinek része lehet e legfontosabb állatte­nyésztési ágazatunk felvirá­goztatásában. „A nagyüzemi szarvasmar­ha-tenyésztés fejlesztésének lehetőségei Bonsod-Abaúj- Zemplén megyében” című kiadvány a Borsod megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának írásos segítsége a szarvas­marha-tenyésztés fellendíté­séhez. A nagyon gondos, sokolda­lú. az ágazat fejlesztésének minden problémájára választ, a tennivalókhoz részletes szaktanácsot adó kiadvány dr. Fürjész István munkája, szerkesztője pedig Faropó Károly. Megyénkben nem ez az el­ső, a szarvasmarha-tenyész­tés fejlesztésére hozott kor­mányprogram megvalósulását segítő írásos anyag. Két esz­tendeje már eljutott terme­lőszövetkezeteinkbe, a szak­emberekhez, szakvezetőkhöz egy szerényebb terjedelmű, az üzemi fejlesztési tervek el­készítését előbbre vivő, ha­sonló „segédanyag”. Azóta újabb határozatokat hozott a Minisztertanács, nőttek a feladatok s gyara­podtak az ismeretek is. A nagyüzemi szarvasmarha-te­nyésztést tekintve a végcél világos: gyorsabb ütemben kell a létszámot növelni, s ezzel párhuzamosan a ter­melés színvonalát emelni, a népgazdasági igényeknek megfelelően. Végre kell haj­tani a szakosítást, ki kell alakítani a nagy tej- és hús­hozamú állományokat, jelen­tősen előbbre kell lénnj a munkatermelékenység növe­kedésében. Ehhez a munkához nyújt rendkívül nagy segítséget megyénk illetékes üzemi ve­zetőinek, szakembereinek a most megjelent kiadvány. A különböző adottságok között gazdálkodó üzemek találnak választ kérdéseikre, problémáikra a nagyon hasz­nos kiadványban. Hazaviszik a virágokat Este 8 óráig csak két nagy­estélyit láttam beúszni az Anna teraszára, ahol jó fél lírája lesem: milyen is az Anna-báli divat Miskolc- Tapolcán. Utólag belegon­dolva, lehet, hogy nem nagy­estélyik voltak, csak hosszú ruhák. Még fél ház sincs, de egy­re érkeznek a vendégek. Az idő kellemes, s a hangulat is „báliasodik”, hiszen a ze­ne szól. Egyébként minél szebb a ruha, annál később érdemes érkezni — többen csodálhatják... Szemközti asztalnál kül­földi család, a mama tenge­részkék ruhában, sárga kar­digánnal a vállán, a kislány kék farmerben és korallszín „parasztingben”. Egy teljesen kopasz úr van velük, kinn- hordós zöld-barna kocaás ingben. Jersey, selyem és lurex is van, sőt unisex is (természetesen farmeröltöny). Mindenesetre számban a kékfestő ruhák vezetnek. Hosszas keresgélés után megtalálom azt a ruhát, amelyik a legjobban tetszett. Hosszú és muszlin. Már táncolnak is. Kelle­mes számokat játszik a kül­földről hazatért Hammand- együttes, melyet Sajó József vezet. 9 óra tájt már egy gombostűt sem lehetne le­ejteni a ringatózó tömegbe, s néhány pár az asztalok közé szorul. — Több mint kilencvenen gondoskodunk arról, hogy mindenki jól érezze magát — mondja Simon István, az Anna étterem vezetője. Megy is minden gyorsan. Udvaria­san, késedelem nélkül tör­ténik a felszolgálás. Kíván­csiságból végigböngészem az itallapot, a Courvoasié a legdrágább, fél deci száz fo­rinton felül. Szóval, aki akarja, szórhatja a pénzt a bálon. — Nem tudnak ma mór mulatni — kesereg Csanya Jenő bácsi, az egyik rende­ző. — , Azelőtt nem hajnalig tartott az Anna-bál, hanem néha még másnap délig is elmulattak. Nagy esemény volt az kérem, megmozdult a megye ... Senki sem tudta, mióta van Anna-bál Tapolcán. Az öreg Jenő bácsi, aki ifjú ko­A festetten porcelánhuszá­rok percről percre fogynak az asztal egyik leiéről, és fényes gomboktól díszes mentében gyülekeznek a munkaasztal másik oldalán. A még ridegen fehér barokk vázák, kávés- és étkészletek, ugyancsak a festőműhelyben kapják meg végleges színű­ket. A porcelán sima-fehér testére lendületes vonalakat simogat az ecset, pontosan Ugyanúgy századszor is, ez­redszer is. A vázák, törékeny figurák nem időznek sokáig a festő kezében. — Nem féltik töréstől, koccanástól ezeket a szép porcelánokat munka közben? — A mozdulatok pontossá­ga hosszú évek alatt szinte hibátlanul rögződik, Nagyon ritkán fordul első törés festés közben, és ha mégis, az nem számit, nagy hibának, ha egy vázából cserép lesz. Az in­kább. ha ötnek, tíznek a fes- tése csak egy kicsit is hibás — mondja Szajkó Mihályné brigádvezető és hozzáteszi: — A hibás festés persze még a porcelántörésnél is ritkábban fordul elő. A Hollóházi Porcelángyár Előre festöbrigádja nemrégi­ben kapta meg a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetést az építésügyi és városfejlesztési minisztertől. Tizenkét asz- szony. lány, akik egyenként is többnyire azonos körűimé-' nyék között érték el a ritka megtiszteltetést, hogy a szak­mában a legjobbak között emlegethetik őket. Legtöbb­jük a háztartási vagy a me­zei munkát cserélte fel a porcelángyári műszakokra. Megismerkedtek a különböző munkafolyamatokkal, később inatricázá.ssal folytatták, míg­nem önállóan is festhettek. A vizsgamunkájukat mint egy bizonyítványt — otthon őrzik. Jóllehet azóta lágyab. ban kezelik az ecsetet, mégis az maradt a legbecsesebb, az első. — Aki virágokát, lombot, leveleket fest egv teljes mű­szak alatt, az otthon sem tud szabadulni ebből a világból. Nézzen szét a mi otthonaink­ban és megtalálhatja térítő­kön, kézimunkákon ezeket a motívumokat. A teljes azo­nosságot azonban kár keres­ni, mert ki-ki a saját ötletei alapján tovább formálja, gaz­dagítja a bent festett motí­vumvilágot. Ez talán egy ki­csit szabadulás, kilépés is a kötöttségből. Bánfalvi Sarolta fényképe­ket rak elém vidáman kari- kázó, táncoló úttörőkről. — A mellényeket nézze, ugye szépek? Mi'varrtuk, hí­meztük mind a tizennégyet. — A hollóházi óvoda nem­régen egv szép subaszőnye­get kapott a brigádtól — mondja Szajkóné — Sarolta készítette a kicsiknek. — Mi a magyarázata an­nak, hogy vállalásaik többsé ge a gyerekekhez kapcsoló­dik? — A brigádban dolgozók családjaiban összesen tizen­nyolc gyerek van. Este el­mondják otthon, hogyan telt a nap az óvodában, az isko­lában és természetesen szóba kerülnek kisebb-nagvobb gondok is. Ilyenkor mi ösz- szedugjuk a fejünket és úgy segítünk, ahogy tudunk. Hosszú évek tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy nem marad el a segítség ak­kor sem, ha a gyerekek kinő­nek az iskolapadból, ha ép­pen a porcelánfestést választ­ják szakmájuknak. A kiváló brigád minden tagja öröm­mel osztja meg ismereteit a fiatalabbakkal. — Melyik munkát kedveli a sok közül? — kérdeztem alapító tagoktól, fiataloktól a brigádban. A válaszok közül Odrobina Tiborné és Kabalik Tiborné szavai maradtak meg a legjobban. — A legnehezebbet, a leg­munkásabb darabokat szere­lem. Valahogy kell az em­bernek időnként a bizonyí­tás érzése, hogy még mindig képes újra, meg újra a leg­többre is. — A rutinmunkánál is drukkol a festő, hiszen fes­tékkel, ecsettel teremteni kel' valamit, amihez nélkülözhe letten a fittyeim a enndos ság, a teremtő szándék. Nagy József készül a „boci-csemege ’ Sajólád és Bocs között, Gyömrőpusztán működik a megye legrégebbi lucernalisztüzeme. 1962-ben. amikor üzemelni kez­dett, csodájára jártak a mezőgazdasági szakemberek. Azóta már sok követője akadt a Nagymiskolci Állami Gazdaság­nak, az értékes takarmányt, a lucernát már jó néhány ha­sonló, még korszerűbb üzemben dolgozzák fel rendkívül ér­tékes lucernalisztté. A gyömrőpusztai üzem idei terve már több, mint 200 va­gon lucernaliszt, vagy ahogyan sokan nevezik: „boci-cseme­ge”. A sok eső, a betakarító gépsorok súlyos alkatrészhiánya ellenére már a 130 vagonos termelésnél tartanak. A lucer­nás területek bőven ontják a „nyersanyagot”. Az első két kaszálás során hektáronként 54 mázsa — az előző évinél sokkal több —'volt a hektáronkénti átlagtermés. A gazdaság saját szükséglete mintegy évi 50 vagon a „boci­csemegéből”, a többit részben belföldön, nagyobbrészt ex­portra értékesítik. Naponta 120—150 mázsa lucernaliszt kerül zsákokba az üzemben, ahol zömmel nőket foglalkoztatnak. Veres Antal ellenőrzi a hatalmas szárítódobnál az égőfej működését. _______ I ndul a szállítmány, a lucernánál sokszorta ..... földön is keresett lucernaliszt. ” (Szabados György felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom