Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
& ESZAK-MA6YARORSZÄG 6 1975. június 8., rasőrnop Az órásnál — A billegökerék percenként 300-at fordul. Szóval ide is 150-et, vissza is 150-et. A maga Doxája is 18 ezret mozdul óránként — mondja a mester és le- kattintja a kislámpát az asztalon. — Nos, ennek az említett keréknek, a ba- lanznak 8—9 századmilli- métemyi a „csapja”. Ha ütést kap, már csak a kerék súlyától is ez törik el a leghamarabb. Ez a törés a leggyakoribb javítani való. Hát ez az órások alfája. Megáll a karóránk, bevisz- szük. A mester megjavítja. Ez csak egyszerű. Mi, akik ' beleszülettünk a technikai csodák korába és semmin sem csodálkozunk — hiszen megszoktuk, hogy benyomunk egy gombot, s a. svájci Bernből vagy a lengyelországi Katowicéből látunk sporteseményt — néha meghökkentek és igen is csodáljuk, ami a dolgok mögött áll, még akkor is, ha csak próbálunk a mélyébe pillantani. Akár egy órába, melyet ma már gyerekek is viselnek. — Az új billegő kereket ki kell egyensúlyozni — magyarázza a mester. — Van egy kis mérleg — rakja elém a pultra. Kisebb, mint egy gyufásdoboz. — Erre teszem a kereket. A tengelyénél felfüggesztem, s a 360 fok bármelyik pontján meg kell állnia, nem húzhat semerre sem. Ez a pontosság egyik biztosítéka. És nem lehet benne „nyolcas” sem. Nem üthet a kerék sem oldal- sem felülné- zetben. Ehhez persze másik műszer kell, a rundlaufcir- kél, a körhagyó körző. • Egy gyerek jön farmerszerelésben. — Ráérsz egy óra múlva érte jönni? — A srác áll, fél fejjel, ha magasabb a pultnál, és nem szól, csak könnye kezd folyni. Sír. — Addigra hazajön apu-- kám — és már bőg. — Jól van kisöreg — kapcsol a mester. Mindjárt tudja, hogy verés van kilátásban —, ne sírj, azonnal belevágom neked az üveget... Csak anyukád tud róla? — Igen — szipog a gyerek. — Odaütöttem ... — És apuka olyan szigorú? — Igen — válaszol a gyerek s már figyel könv- nyein keresztül, a mester milyen gyorsan szed ki akkora csavarokat, hogy alig látni. A fiú ellohol, a mester folytatja. — Heinlein Péter nürnbergi lakatosmester találta fel a hajszálrugót, ő készítette az elsőt, disznósörté- ből ... persze nem volt pontos. Mindig csodáltam Fehérvári Gyulát, hogy annyi mindent tud mesterségéről, az óra történetéről. Járt a drezdai óramúzeumban is. mutatja a fényképeket az ottani olajóráról. Egyszer bement hozzá egy mérnök, hogy nem pontos az órája. — Pontosság? Relatív dolog. És elmesélte, mi minden befolyásolja az óra pontosságát, a hideg, a meleg, a gravitáció, a kozmikus sugárzás. De beszélt a napóráról, a vízóráról, a tűz- óráról, a Gergely-naptárról is... — Hajkurásszuk a pontosságot — zsörtölődik. Megcsinálták az atomórát, ötszáz évenként siet néhány ezredmásodpercet, de hát csak siet... Még a naprendszer bolygói sem járnak mindig pontosan abszolút értelemben. — Elszakadt a rúgója — egy férfi teszi le a pultra karóráját. — Nem a rugója, szerencsére — mondja a mester, ahogy belekukkant a szerkezetbe. — Az drága lenne. Csak a felhúzó kerék zárkilincsének rugója. Tetszik látni, itt van. Holnapra kész. Harminc forint lesz. Amíg társalgónk a mester két órát is ingyen igazít meg, egy asszonyt pedig lebeszél a vekker javíttatásról, mert majdnem annyi lenne, mint egy új. — Hogy hívják, amit a szemére rak? — Luppe. Nagyít. Már romlik a szemem. M4g 1936-ban szabadultam fel. Ezen a helyen pedig 20 éve javítok. Gyönyörű dolgokat látni a 'nagyitó világában. Kívülálló elképzelni sem tudja. — A gyerekei? — A fiam is órás, elvégezte a közgazdaságit, de ő is szereti ezt a munkát. A lányom vegyész. — És meg tudja csinálni a saját óráját? — A hibát meg tudja állapítani, de megjavítani, nem tudja, ahhoz sokéves rutin kell. Sajnos, alig vállalja ezt az asztalhoz-szék- hez kötött munkát valaki a fiatalok közül. Az eleven, rohanó világban nincs kedvük ücsörögve dolgozni. Mert úgy kell. Az orrunkhoz közel dolgozunk. Néha a lélegzetem is vissza kell tartani, mert az alkatrész a lehelet párájától is rozsdásodhat. De mi a régi mestereknek csak halvány utánzata vagyunk. A régiek maguk készítették a szerszámaikat. Ma pedig alkatrészeket, szerszámokat is csinálnak a gyárak. Az órásoknak nincs gondjuk ezzel. — Akkor csak szerelők a maiak? — Azért nem teljesed. Ha a szükség úgy hozza, én még meg tudom fúrni a 8— 9 századmilliméternyi billegő-tengely csapját. Hosz- szú lenne elmagyarázni, de meg lehet csinálni, magam készítette szívfúróval. Persze nagyító kell hozzá, s higyje el, látni a forgácsokat. Nyitrai Péter Barczi Pál munkája Az Európa Kiadó új könyvei Az Európa Kiadó is sok érdekes könyvvel jelentkezett a most záruló könyvhéten. Bár igen nagy volt a legtöbb iránt az érdeklődés, talán még nem Késtünk el egyik-másiknak az ajánlásával. A szovjet írók új elbeszéléseinek hagyományos könyvheti gyűjteménye most Égszínű fátyol címmel jelent meg az Európa zsebkönyvek sorozatban. Ugyancsak ebben a sorozatban jelent meg Bernard Malamud regénye, az Új élet, amelyet korábban már részletesen bemutattunk. A szovjet irodalom könyvtára sorozatban látott napvilágot a Téli tölgy, amely antológia szovjet— orosz írók elbeszéléseit tartalmazza az 1940 és 1970 közötti időszakból. A lengyel Tadeusz Nowak regénye az ördög fiák, a francia Robert Merle — regényei és filmjei révén nálunk népszerű író — új könyve pedig a Malevil című fantasztikus regény. A már nálunk is jól ismert R. P. Warren Vízözön című regénye is megjelent, valamint a hazánkban már több mint negyven éve nagy népszerűséget szerzett John Priestley regénye, a Jópajtások, amit ugyancsak bemutattunk korábban. Seneca Erkölcsi levelei ízléses kis kötetben jelentek meg. A Helikon szerkesztőség gondozásában jelent meg Gogol Egy őrült naplója, továbbá Longosz klasszikus szépségű pásztorregénye, a Daphnisz és Chloé. „flzi iiiili, udcs rate...” Ősz hajú, kiegyensúlyozottságot, derűt sugárzó arcú férfi néz várakozással az ajtóban álló vendégre. A szobában ínycsiklandozó illatok; az asztalon a serpenyőben zsír serceg, vacsora készül. — így kezdődik az estém — mondja —, hazajövök ide és főzök magamnak valamit. Lehetne itt az étteremben vacsorázni, de én már így szoktam meg. Most éppen lebbencsleves készül, paprikával, szalonnával. Vacsora után? Mikor mit találunk magunknak. Tv-t nézünk, vagy bemegyünk a városba, a színházba is el szoktunk menni a szűkebb baráti körrel. De van úgy, hogy nincs már kedvünk „mozgolódni”. Ilyenkor elbeszélgetünk kicsit, aztán lefekszünk. Mikor, hogy kívánja tőlünk a munka... Hegyi Lőrinc 1917-ben született a Hajdú-Bihar megyei Egyeben. Ott a csaladja most is. Ott serdült a munkával fiatalemberré. Tizenhárom éves korától aratómunkásként, cselédként dolgozott az egri káptalan környékbeli birtokán. Ezt 6 év katonai szolgálat követte, végigjárva a II. világháború poklait. Éppen a földosztásra térhetett haza ... — Négy hold földet kaptam — emlékszik vissza —, azzal foglalkoztam egy ideig. Se igám, se semmim nem volt, nehezen boldogultam. Hallottam is közben, hogy a Nyugati főcsatornát kezdik építeni, akkor Határoztam el, hogy belépek az építők közé. A földet átadtam a tsz-nek, és így 1949 május elsején lettem építőmunkás. Az akkori vállalat neve, azóta már többször változott, én maradtam. 49-től csak hétvégén látom a családomat. Hogy mi mindent építettünk? Hát ezt már igazán nem tudnám most elmondani. Kazincbarcikán például végig ott dolgoztam a BVK építésénél, majd később a pvc-gyári beruházáson. Én a magam szempontjából úgy vagyok vele, hogy nekem mind egyformán kedves. Mindig csak örülök annak, ha végigmegyek egy létesítmény mellett, és látom, hogy ebben az - én munkám is benne van, hogy ezt én is végig csináltam ... Mindenütt otthon érzem magam, ahol csak dolgoztam. Mi azt szeretjük, akkor örülünk, ha egy műtárgyat úgy csinálunk meg, hogy abban hiba ne legyen. Az igazi örömöt ez adja nekünk. A szakmát csak kedvvel, örömmel lehet csinálni, már nem csak magam szerint, a többiek szerint is. Csak azt tudom, hogy kedvvel kell csinálni... Hegyi Lőrinc bácsi, — a köz tisztelete, szeretete nevezi így — 8 alkalommal érdemelte ki eddig vállalatánál a Kiváló Dolgozó kitüntetést. 1965-ben pedig az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend ezüst fokozatával ismerte eL munkáját A vezetésével dolgozó brigád 13 alkalommal nyerte el a szocialista brigád címet. . — Lassan eljön a nyugdíj ideje is. Szeretném elérni, hogy egy kis pihenőm legyen. Már egy ember, aki 25 évet élt külön a családjától, csak úgy érzi, hogy megérdemel egy kis pihenést. De az ember mindig talál valami elfoglaltságot ... A lebbencsleves régen megfőtt, el is hűlt a beszélgetés közben. Itt van már két munkatársa: Kiss István, akivel 22 éve dolgozik együtt, és Kovács András, az elválaszthatatlan barát, társ, akivel együtt nőit fel Egyeken, akivel együtt indult 26 éve, hogy építsék a felépítendőt, mindnyájunk otthonát. A jóban- rosszban munkatársnál ki ismerhetné jobban „Lőrinc bácsi”-t. — Azt mondom, rendes ember; még nem is hallottam olyat, hogy valaki azt mondta volna, hogy nem rendes ember... Ilyet még a falunkban sem tudna mondani senki... Hegyi Lőrinc, az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat ács szakmunkása, az építők napja alkalmából rendezett vállalati ünepségen ma veszi át másodízben „Az Építőipar Kiváló Dolgozója” kitüntetést ... T. Nagy József Falu — a vb-titkár szemével Homrogd. Mindössze 1100 ember él itt. A lakosság egy részének a helyi termelőszövetkezet biztosit munkalehetőséget, másik részük eljár a faluból. Miskolc üzemeibe és az Ede- lény környéki bányákba „ingáznak”. A községben nincs ipari üzem. Az egyetlen ilyen jellegű létesítményt, a „sajtgyárat” — ahol a Kaskavál sajt készült és amely üzem 25—30 nőnek biztosított munkaalkalmat — a tejipari vállalat nemrég megszüntette. A jelölő- és választási gyűlések alkalmával sorra elmondták azokat a gondokat, amelyek a homrogdi embereket és a község vezetőit foglalkoztatják. Ezekről beszélgettünk Makónyi Andrással,*a községi tanács vb-titkárával. — Az igények nálunk is növekedtek, és ebből adódóan jó néhány megoldásra váró feladatunk van. Kevés a faluban a járda, rosszak az útjaink, nincs vízvezeték, az ásott kutak vize nem mondható egészségesnek. Ezek és még jó néhány feladat gondot jelentenek számunkra. Községfejlesztési összegünk mindössze 70—75 ezer forint évente. Sajnos, ebből kevés beruházás valósítható meg. A vízvezeték tervdokumentációi már készen vannak. Községünk vízellátása szerepel a megye vízellátási tervében. A terv szerint a szikszói regionális vízműre lennénk rákötve, Alsóvadász községgel együtt. Az ehhez szükséges anyagiakat részben állami támogatásból, részben a tsz .hozzájárulásából és egyéni befizetésekből biztosítjuk. — Mi a helyzet a homrogdi óvoda ügyében? — Községünk lakóinak — főleg a gyermekes szülőknek — régi vágya, hogy óvoda létesüljön Homrog- don. Éppen ezért 1971-től erre „gyűjtjük” a község- fejlesztésből befolyt össze/ get. így is, az összes költségnek csak a felét tudjuk biztosítani. Szerencsére, ígéretet kaptunk a megyei tanácstól, hogy a költségek másik felét ők válalják. A 25 személyes új óvoda tervei készen vannak. Mi nagyon szeretnénk már a következő évben átadni. Sajnos, eddig nem, sikerült kivitelezőt találnunk, ebben az ügyben tárgyaltunk már a baktakékl tsz épltórészle- gével, a forrói ktsz-szel és a szikszói asztalos ktsz-szel is. Valamennyien kapacitáshiányra hivatkoznak és nem vállalták a kivitelezést. Jelenleg a felsővadászi tsz építőbrigádjával tárgyalunk. Az elvi megállapodás ugyan létrejött, ennek ellenére, a szerződés- kötésre eddig nem került sor. — Milyen a lakosság áruellátása a községben? — A faluban egy vegyesbolt, egy italbolt, és két „gomba” látja el a lakosságot a legszükségesebb — elsősorban élelmiszer — árukkal. A Halmaj és Vidéke Afész a következő ötéves tervben egy kis ABC- áruház építését tervezi községünkben. Ha ez megvalósul, akkor valóra válhat a fiatalok vágya is, és a jelenlegi vegyesboltot átalakíthatjuk presszónak. Boltjaink áruellátása olykor akadozik. A múlt héten például már péntek délután kihozták a vasárnapra szánt kenyeret is, amelyből szombat reggel 8 órakor már nem lehetett kapni. — A fiatalok helyzete? — Az áprilisi tanácsülésen foglalkoztunk az ifjúsági törvény végrehajtásának helyi tapasztalataival. Tény, hogy kevés fiatal dolgozik a községben. Az eljárók legtöbbször csak hétvégeken vannak itthon. Ezért, — bár van' K1SZ- szervezet —, kellően szervezett mozgalmi életről nem beszélhetünk. — A választási gyűlésen több felszólaló kifogásolta a közlekedést... — Véleményem szerint joggal. Naponta 10—12 autóbusz átmegy ugyan a községünkön, de elég rossz elosztásban. R.eggel nagy a zsúfoltság, a messziről — Perecséről, Pamlényböl — érkező buszok már megtelve érkeznek Homrogdra. Főleg hétfőn gyakran előfordul, hogy még a bejáró diákjaink is lemaradnak a buszról... — A község egészségügyi ellátásáról is szó esett a gyűléseken ... — Ha lenne orvosunk, ezzel elégedettek volnánk. Azonban szeptember óta nincs betöltve az orvosi állás. Aki jelentkezett, olyan igényeket támasztott, amit mi nem tudtunk teljesíteni. Így a modern orvosi lakás egyelőre üresen áll. Máskülönben az egészségügy terén jól állunk. Van egy ’új gyógyszertárunk, gyógyszerészünk, védőnőnk, betegápolónk. Csak az orvos hiányzik, de az nagyon! Hajdú Imre
