Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-07 / 132. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1975. június 7., szombat kim az utata és vasiie» Tegnap befejeződött az a kétnapos konferencia, me­lyet Munkavédelem a közúti és vasúti szállításban cím­mel, a Közlekedéstudományi Egyesület Borsod megyei Szervezete rendezett. Dr. Ri- móczy László, a KPM vas­úti főosztályának szakosz­tályvezetője a vasúti szállí­tás biztonságtechnikájáról tartott előadást. Többek kö­zött elmondotta: a vasút ve­szélyes üzem és korántsem csak az itt dolgozó, mintegy 150 ezer ember biztonságá­ról van szó, amikor bizton­ságtechnikáról és annak fo­kozásáról beszélünk. A vas­úti közlekedés biztonsága érinti a hatalmas utazótábort és szállítás esetén a vasút területén dolgozó, de ide­gen vállalathoz tartozó em­bereket is. Amikor a- vasút biztonságát fokozni igyek­szünk, akkor róluk is gon­doskodunk. A munkavédelmet, az erre irányuló erőfeszítéseket ne­hezíti a munkahelyek, a te­rületek szétszórtsága. Na­gyobb központi állomásokon, területeken lehet csak biz- tonságtechnikailag is megfe­lelően képzett szakembert munkába állítani. Szervezett munkáva.1 — az állomás be- jáz-atától' a kijáratig végzett — ellenőrzéssel a műszaki veszélyforrások felderíthetők és ha már ismertek, elhárít­hatok is. Amennyiben a bal­eset elleni küzdelem társa­dalmi üggyé válik, a szemé­lyes mulasztásokból, figyel­metlenségből eredő balese­tek csökkenésével is számol­hatunk. Elnöki zárszót dr. Pásztor Pál, a MÁV Miskolci Igaz­gatóságának vezetője, a MTESZ megyei elnöke mon­dott. Hangsúlyozta, hogy a nagy forgalom, a felgyorsult sebesség és a hatalmasra duzzadt járműpark fokozot­tabb pszichikai és fizikai terhelést jelent a közleke­désben résztvevők számára. Indokolt volt tehát, hogy a közúti és vasúti közlekedés­ben meglevő gondokat ilyen összevont, széles körű kon­ferencián tárgyalják meg, hiszen a közlekedés külön­féle ágazatai ma már nem választhatók szét egymástól. MuÉáslüitt-reiiiszer a Volánná! A párt XI. kongresszusa hangsúlyozottan hívta fel a figyelmet az üzemi demok­rácia további erősítésére, az új fórumok meghonosításá­ra. Ezzel kapcsolatosan — mint már hírt adtunk róla — jelentős úttörő szerep vár a VOLÁN 3-as számú Vál­lalatára. A központi szervek a KPM-hez tartozó vállala­tok közül egyedül e kollek­tívát jelölték ki az üzemi demokrácia új fóruma: a munkásküldöttrendszer kí­sérleti meghonosítására. A jelentős megbízatás megvalósítására a közeli na­pokban kerül sor. Június Sí­én. hétfőn tartják a válla­latnál a kibővített műszaki konferenciát. Ezen immár hagyományosan részt vesz­nek a munkások képviselői, a szocialista brigádvezetők is. A konferencián értéke­lik az elmúlt négy hónap­ban végzett munkát, meg­vitatják a tennivalókat. A konferenciát követő termelési tanácskozásokon kerül sor az üzemi demok­rácia új fóruma, a munkás­küldöttek megválasztására. A fórumnak 75 tagja lesz, az látszik optimálisnak. A kül­döttek kétharmada fizikái dolgozó lesz, s egyharmada a vállalat felső- és közép­szerveinek párt-, KISZ-, szakszervezeti, gazdasági ve­zetőinek tagjaiból, képvise­lőiből tevődik össze. A jó előkészítéstől, a műszaki konferenciától, a termelési tanácskozásoktól is függ, hogy kiket választanak kül­döttnek és hogyan dolgozik majd az üzemi demokrácia új fóruma. 4 lljaM államosítás Portoiálfában A portugál kormány pén­teken bejelentette, hogy ál­lamosítani fogja a lisszaboni tömegközlekedést és befa­gyasztja mindazoknak a va­gyonát, akik szándékosan megkárosítják a nemzetgaz­daságot. A kormányközlemény sze­rint a vagyon befagyasztásra vonatkozó intézkedés kivéte­les jellegű és célja a nem­zeti vagyon megőrzése. Az intézkedés azokat a szemé­lyeket érinti, akik a nem­zetgazdaságot szándékosan megkárosítják vagy meg akarják károsítani és azo­kat, akiket ilyen cselekmé­nyek miatt őrizetbe vettek, vagy őrizetbe fognak venni. A nemzeti vagyon menté­sét szolgáló intézkedések különösen fontosak, mivel a tavalyi fordulat után jelen­tősen megcsappant az ország két legfontosabb bevételi forrása — csökkent a kül­földön dolgozó portugálok fi­zetésének hazautalása, va­lamint az idegenforgalom, és a lisszaboni kormány biz­tosítékai ellenére visszaes­tek a külföldi befektetések is. Észak-magyarországi „MÉH” Nyersanyaghasznosító Vállalat Miskolc, Sajó-part AZONNALI BELÉPÉSSEL ALKALMAZ — T—174. sz. Weimár típusú rakodógépre szakképzett gépkezelőt, — Panther típusú autódarura, darukezelőt, — bálázáshoz férfi segédmunkásokat, — gyors- és gépírónőt (kezdő is lehet), — karosszéria lakatosokat, — fémválogató-motorbontókat, — haszonvas-telepre férfi segédmunkást, — encsi átvevőhelyünkre oxigénvágót, — szerencsi telepünkre szervezőt Jelentkezés a munkaügyi csoportnál „Szabadszombatos munkarend, vidékieknek utazási költségtérítést fizetünk.” ff;- v \ Itadi Mr beszélt az ózdi választási nanisen Fiija Frigyes párizsi fátegalásáról Tegnap, pénteken délután a 13-a.s választókerület, Űzd város képviselőjelöltje, Ne­meslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkárhe­lyettese találkozott a gyár­város választópolgáraival. A Liszt Ferenc Művelődési Házban rendezett választási nagygyűlésen jelen volt Mo­nos János, a Hazafias Nép­front Borsod megyei elnöke, Tóth József, a megyei párt- vb tagja, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára. A nagygyűlés résztvevőit Vajda István, az MSZMP Özd városi Bizottságának első titkára köszöntötte, majd a gyárváros képviselő- jelöltje Nemeslaki Tivadar mondott beszédet. Elöljáróban vázolta az el­múlt választási ciklusban el­ért országos eredményeket, majd részletesen szólt a szembetűnő és kedvező bor­sodi, illetve ózdi változások­ról. Elmondotta, hogy a bor­sodi nagyberuházások, köz­tük az olefinmű és az ózdi rúd-dróthengermű jó orszá­gos példaként szolgálhat ar­ra, hogyan kell határidőre és a meghatározott költségkere­ten belül nagy jelentőségű termelési objektumokat fel­építeni. Az Özd városban tapasztal­ható gyorsuló fejlődés érzé­keltetésére a nagygyűlés szó­noka néhány példát emlí­tett: több mint 1200 állami lakás épült, illetve épül eb­ben a tervidőszakban Óz- don, 3 ezernél több lakást kapcsoltak be a távfűtési rendszerbe, négyszázzal bő­vült az óvodai férőhelyek száma, sokat fejlődött az egészségügy, a közoktatás és a közművelődés. Az Ózdi Ko­hászati Üzemek termelési értéke 53 százalékkal növeke­dett 4 év alatt. Az eredmé­nyek forrása — mint a vá­lasztási gyűlés előadója mon­dotta — a közös munka, a közös erőfeszítés volt, s az utóbbi időszakban kialakult fejlődési ütem megtartásá­hoz további, együttes össze­fogás .szükséges. A figyelemmel kísért elő­adás után öten szólaltak fel, majd Vajda István zárszavá­val ért véget a nagygyűlés. * Megyénkben tegnap a dél­utáni és esti órákban még a következő választási gyű­léseket tartották meg: Bak- takéken, a művelődési ház­ban Hegyi Imre képviselő- jelölt, Füzérkomlóson a mű­velődési házban Palásti Jó- zsefné képviselőjelölt (hoz­zászólt Szabó Györgyné kép­viselőjelölt), Miskolcon, a Megyei Főügyészségen No­vak József, a megyei párt- bizottság titkára, Mezőkö­vesden a Kossuth Tsz-ben Bán Józsefné, a városi párt-; bizottság titkára, Mezőzom- boron Skapinyecz Gyula, a Szerencsi járási Pártbizott­ság csoportvezetője, Kazinc­barcikán a Habselyemgyár­ban Ollári István képviselő- jelölt és Sátán a kultúrház- ban dr. Vodila Barna. az Ózdi járási Hivatal elnöke mondott beszédet. Pénteken délután hivata­lossá vált: az előző napi nép­szavazás „igen”-t mondott Wilson miniszterelnöknek ar­ra a javaslatára, hogy Nagy- Britannia maradjon tagja az Európai Gazdasági Közös­ségnek, ahová az előző kon­zervatív kormány léptette be. Az eredmények 18 óra után alakultak úgy, hogy az ér­vényes szavazatokon belül az „igen” voksok száma elérte az abszolút többséget. Ekkor már 13 494 618 szavazat gyűlt össze a londoni Earl’ S Court kiállítócsarnokban, ahol a szavazatszámláló stáb műkö­dött — az „igen” oldalon. A „nem” szavazatok száma az öt és fél millió körül járt. A népszavazás, amely ki­menetelének bizonytalansága veszélyeztette Harold Wil­son kormányfői bársonyszé­két, megerősítette a minisz­terelnök helyzetét. Párizsban pénteken dél­után közleményt hoztak nyil­vánosságra. Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere, Jean Sauvagnargu- es francia külügyminiszter meghívására, 1975. június 5-től 7-ig hivatalos látoga­tást tett Franciaországban. A magyar külügyminisz­tert fogadta Valery Giscard d’Estaing köztársasági el­nök is. A két ország külügymi­nisztereinek megbeszélései a szívélyesség és a kölcsönös megértés légkörében folytak, amelyek hagyományosan jel­lemzik a magyar—francia kapcsolatokat. E kapcsola­tok fejlődése a francia mi­niszterelnök 1973. évi ma­gyarországi látogatása nyo­mán új ösztönzést kapott. A két miniszter megvizs­gálta a magyar—francia kapcsolatok különböző vo­natkozásait és megállapítot­ták, hogy e kapcsolatok fej-/ lesztésének kedvező feltéte­lei adottak. Kifejezésre jut­tatták kormányaik eltökélt­ségét, hogy a különböző te­rületeken megtegyék a szük­séges intézkedéseket a két ország és a két nép kapcso­latainak szorosabbra fűzé­sére és fejlesztésére. Így el­határozták, hogy folytatják tevékenységüket a kereske­delem bővítésére, a gazda­sági és ipari együttműködés fejlesztésére, ezek változa­tosabbá tételére, és kérik azokat az eszközöket, ame­lyek a gazdasági kapcsola­tok egyensúlyát jobban biz­tosítják, folytatják tevé­kenységüket a két ország kulturális, tudományos-mű­szaki együttműködésének el­mélyítésére, és annak elő­mozdítására, hogy minden területen erősödjék a két néD kapcsolata. Púja Frigyes meghívta Jean Sauvagnargues kül­ügyminisztert hivatalos ma­gyarországi látogatásra. A francia külügyminiszter a meghívást köszönettel elfo­gadta. Prágai közlemény Prágában közleményt ad­tak ki a Varsói Szerződés­hez tartozó országok közvé­leménye képviselőinek jú­nius 3-án és 4-én a cseh­szlovák fővárosban megtar­tott találkozójáról. A találkozón a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, az NDK-beli, a ro­mán és a szovjet közvéle­mény, valamint társadalmi szervezetek képviselői vet­tek részt. A magyar küldött­séget Bugár Jánosné, az MSZMP KB tagja, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának alelnöke vezette. A résztvevők által elfoga­dott záróközlemény felszó­lítja Európa közvéleményét: támogassa az enyhülési fo­lyamatot abból a célból, hogy ez a folyamat visszafordít­hatatlanná váljék. A közle­mény ugyancsak hangoztatja az európai biztonsági érte­kezlet sikeres befejezésének szükségességét, hogy a kon­ferencia fontos mérföldkővé váljon a kapcsolatoknak a szuverenitás tiszteletben tar­tása, az erőszak alkalmazá­sától való tartózkodás, a ha­tárok sérthetetlensége, a te­rületi integritás, a viták bé­kés rendezése, a belügyekbe való be nem avatkozás, az emberi jogok és szabadság- jogok tiszteletben tartása, a népek egyenjogúsága és ön­rendelkezési joga, valamint a népek közötti együttműkö­dés szellemében történő fej­lesztésében. A résztvevők ebben a szel­lemben juttatták kifejezésre, hogy támogatják kormányuk álláspontját, amely készsé­get tanúsít a Varsói Szerző­dés Szervezetének feloszla­tására, amennyiben a NATO-t, is feloszlatják. Ugyanakkor a közlemény hangsúlyozza, hogy amíg lé­tezik a NATO, addig szük­ség van a Varsói Szerződés tagállamai védelmi képessé­gének erősítésére. A résztvevők arra a meg­győződésre jutottak — han­goztatja a záróközlemény —: már létrejöttek annak objek­tív feltételei, hogy kirekesz- szék a háborút a társadalom életéből. Ez megköveteli az összes békeszerelő erők aktív együttműködését, mert az enyhülés ellenségei Európát és a világot vissza akarják vetni a hidegháború idősza­kába, s mind ez ideig nem tették le a fegyvert. A nagy párbeszéd „FOLYIK A NAGY pár­beszéd az országban!” Ezek­kel a szavakkal jellemezte, igen találóan, egyik képvi­selőjelöltünk a választási nagygyűléseket. Valóban nagy párbeszédre hasonlí­tanak, amelyeken a lakos­ság minden rétegéből száz­ezrek vesznek részt. Kimu­tatás készült arról, hogy a jelölőgyűléseknek hány hallgatójuk volt: 330 ezren voltak jelen ezeken a gyű­léseken. A párbeszéd volta­képpen már akkor megkez­dődött, mert nemcsak a je­löltek személyéről esett ott szó, hanem alkotó eszme­cserék bontakoztak ki a la­kóhely gondjairól, problé­máiról. És ez az érdeklődés a je­lölőgyűlések után sem lany­hult, sőt, azt lehet monda­ni, élénkült is. A választási nagygyűlések ugyanis még népesebbek, s az itt el­hangzó felszólalások igye­keznek még jobban megvi­lágítani a lakosság széles rétegeit érdeklő kérdéseket. Jóllehet, gyakran esett szó a napi, kis gondokrol is — járdáról, parkról, tante­remről, óvodai férőhelyről, orvosi lakásról —, de ezek a mindennapi gondok szer­ves részei az országos fej­lődésnek, mondhatnék: az országos gondoknak, s al­kotó részei az általános po­litikának. A jelölőgyüléseiten a vá­lasztópolgárok mérlegre tették az eddig végzett mun­kát, de számba vették azt is, mit kell tenni holnap, meg holnapután. Így gyűlt össze a sok-sok javaslat egy-egy képviselőjelölt út­ra valójaként. A most zajló nagygyűléseken már sok el­hangzott kérdésre felelet is / érkezik, választ kap a köz­ség, a járás. Ezért is érde­kesek ezek a párbeszédek, és ezért figyel rájuk az or­szág népe. Amiről itt szó esik, az a XI. pártkong­resszus határozatából fa­kad, és egyik alaptétele, hogy az állampolgárok nagy többsége a hatalom része­sévé Váljon. Mire is keresünk mi vá­laszt tulajdonképpen? Hogy a ma nyugalmának holnapi folytatása, életünk további javulása, gyermekeink bol­dogulása, a lakosság sokré­tű igényeinek kielégítése — és sorolhatnánk tovább — hogyan lehetséges? És mi lehet a válasz ezekre a kérdésekre? Az, hogy a fejlődés folyamán egymás után oldódnak meg gondjaink, hogy mindennek az alapja a munka, csak ez ad lehetőséget arra, hogy holnap jobban éljünk, mint ma, csak ez teszi lehetővé, hogy szebbé váljon körü­löttünk az élet. A becsüle­tes helytállás; mindenki te­gye meg, ami tőle telhető a saját posztján. A nagy párbeszéd, amely most a nagygyűléseken fo­lyik, sok-sok kérdésre fe­leletet ad. Ezeken a beszél­getéseken, vitákon, felszóla­lásokon nemcsak a fejlődés kerül szóba, hanem az is, ami ezt a fejlődést akadá­lyozza, visszahúzza. így vá­lik teljessé a kép körülöt­tünk: mit kell tennünk, merre kell tovább halad­nunk. Ide tartozik a nép­front által meghirdetett széles nemzeti összefogás. Ennek szellemét sugároz­zák a választási nagygyű­lések is. A PÁRBESZÉD tehát körvonalazza a programot is. A program pedig nem mtís. mint amit a XI. párt- kongresszus meghatározott. Ennek megvalósítása ma az egész ország erőfeszítését, összefogását kívánja. És hogy ez az összefogás való­ság, az lemérhető a lakos­ság érdeklődésének hőfokán is. Célunk nyilvánvaló: a szocializmus felépítése. És ezért a célért az egész nép együtt munkálkodik. Igent mondtak az angol szavazók

Next

/
Oldalképek
Tartalom