Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-06 / 131. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 4 1975. június 6., péntek Karikatúrák és kisgrafikák A felnőttek közül igen sokan emlékezhetnek egy élc- lapra, a Pesti Postára, amely még 1944-ben, a német megszállás idején is megjelent, s hihetetlenül merész karikatúráival az egyetlen ellenzéki hangot képviselte a legális sajtóban. 1944 szeptemberében jelent meg címlapján az az emlékezetes karikatúra, amelyen kanyargós úton halad egy férfialak, de feje a haladásával ellenkező irányban áll, a kilométerköveken pedig évszámok olvashatók. A rajz szövege: „Szálast, aki úgy jön, mintha menne.” Az abban az időben szinte hihetetlennek tűnő bátor hang mindenkor megemlékezést érdemel, bár hat hét múlva a történelem rácáfolt a karikatúra optimizmusára, mégis. 1944 vérzivataros hónapjaiban ez a politikai karikatúralap tudott csak, úgy-ahogy, legálisan politizálni. Eszébe jut ez a felnőtt látogatónak —, s ha nem, úgy eszébe juttatja a Csúzli című alkalmi kiadvány, amelyet a magyar karikaturisták a Budapesten látható jubileumi karikatúra-kiállítás alkalmából jelentettek meg. — Néhány szellemes megállapítást is érdemes megjegyezni a karikatúráról, elsősorban Kaján Tiborét: „A karikaturista néhány vonallal fejezi ki gondolatait, tehát egyszerűsít, azonban egyszerűsíteni csak komplikált, sokoldalú, többrétű dolgot lehet. Fonto^ matematikai tétel: a semmit nem lehet egyszerűsíteni”. Vagy egy másik megállapítás : „A jó karikatúra a legfontosabb dolgokba szól bele. Ha ez nem elég, akkor néha harapj is. Amelyik ezt nem teszi, csak felületesen játszik a fogalmakkal, az csupán karikatúra-protézis.” Ezek a gondolatok is a már említett Csúzliban olvashatók. amely ugyan önálló kiadvány, de egyben a jubileumi karikatúra-kiállítás katalógusának is tekinthető. A jubileumi karikatúrakiállítás az Ernst Múzeumban látható Budapesten. A sok száz fekete-fehér és színes rajz és néhány kisplasztika politizál. Nem periférikus témák sorakoznak előttünk, szinte kivétel nélkül minden egyes karikatúra rövid, tömör, csattanós hozzászólás mindennapjainkhoz, életünk megnyilvánulásaihoz, szilárd vélemény, kemény ítélet. Jóllehet, tendenciájukban ezek a karikatúrák nagyon messze esnek a bevezetőben említett Pesti Posta-beli rajztól, hiszen napjainkban a szocialista Magyarországon természetszerűen nem az ellenzéki hang néhány rajzvonásba fogalmazása a karikatúra feladata, de azonos vele abban, hogy azonos művészi kifejezőeszközökkel, az élet fonákságaival szemben kell fellépnie, a vadhajtásokat, rossz kinövéseket kell nevetségessé tennie, irtania. A tárlaton szereplő karikaturisták és a bemutatott rajzok nagyrészt ismerősek. Elsősorban a Ludas Matyiből és más lapokból. De természetesen több új, illetve a nagyközönség előtt ismeretlen, vagy a fiatalabb generációk előtt ismerhetetlen, az idősebbektől meg elfeledett alkotás is sorakozik a tablókon. Mészáros András egész termet betöltő körképpel jelentkezett. A karikatúrák nem téma szerinti, hanem alkotói csoportosításban jelentkeznek, így ez összeállításokból igen markánsan kitűnnek a stílusjegyek, érdeklődési körök. Egészében legutóbbi éveink legfontosabb jellemzőinek görbe tükrét látjuk, sok száz mozaikból összerakot- tan. Újra csak Kaján Tibort kell idézni: „Sok szerkesztő úgy tekinti a karikatúrát a sajtóban, mint a szünetjelet a rádióban”. Nos, a karikatúra már sokszor bebizonyította, hogy nem szünetjel. Ez a roppant élvezetes és tanulságos tárlat, amely 30 éves visszatekintést is ad, ismételten tanúsítja, hogy a karikatúra elkötelezett, harcos képzőművészeti ágazat, ügyeinek bátor. bár szűkszavú, de éles hangú szószólója. A másik fővárosi kiállítás napjainkra már bezárt, de említést érdemel, részben mert ugyancsak jubileumunkhoz, felszabadulásunk 30 éves évfordulójához kapcsolódik, részben mert szőkébb pátriánk képzőművészete is jelentős képviseletet kapott benne. A jubileumi kisgrafikai kiállításról van szó. amelyet a Kisgrafikai Barátok Köre és a Magyar Képzőművészek Szövetségének grafikai szakosztálya a felszabadulásunk 30. évfordulójára meghirdetett kisgrafikai pályázat anyagából rendezett a budapesti Csók István Galériában. Hatvan magyar grafikus (közülük egy; — Ék Sándor — a közelmúltban hunyt el). 130-nál több munkája látható ebben az összeállításban. Borsod megyét, illetve , Miskolcot alfabetikus sorrendben Bozsik István, Lénkép Zoltán, Lukovszky László, Pető János, Püspö- ky István és Teliinger István képviseli, de feltétlenül ide kell jegyezni Ágotha Margit, Csohány Kálmán, Fery Antal, Rékassy Csaba és a pátriánkkal ugyancsak szoros kapcsolatot tartó Gacs Gábor, Pásztor Gábor, Raszter Károly és Reidl Károly nevét is. Már e felsorolásból is kitűnik, mennyire érdekelték vagyunk ,ezen a tárlaton és épp ezért, talán nem lenne indokolatlan, ha esetleg Miskolcon is megtekinthetnénk az anyagot. A kisgrafika több eljárást alkalmaz; rézkarc, rézmetszet, fametszet, egyéb található a tárlat lapjain is, s bár a kis méretű grafikák bizonyos értelemben múltat idéznek, tartalmilag e munkák — döntő többségükben — nemcsak a legújabb évtizedek kifejezési eszközeit tükrözik, hanem a felszabadulásunk óta eltelt évtizedeket is. A látott művek különböző eljárásokkal és a legkülönbözőbb, de kis méretekben készültek, (éppen Püspöky István jelentkezik ragasztott eljárással alkotott lappal), a tárlat egésze a grafikai alkotóeljárások széles skáláját is bemutatja. (bcncdek) Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat SZÁMÍTÓKÖZPONTJA adatrögzítő munkakörbe 8 általánost végzett dolgozókat keres felvételre Jelentkezés: az ÉMÁSZ Vállalat munkaügyi osztályán, Miskolc, Dózsa György u. 13. sz. alatt. Ma nyílik J Seres János festőművész kiállítása Seres János festőművész kiállítását ma este hat órakor nyitja meg a borsodbótai művelődési házban Kossuth Lajos iskolaigazgató. A megnyitón az ózdi Erkel Ferenc Zeneiskola tanárai és növendékei működnek közre, s a kiállító művész tárlatvezetést tart. A tárlat június 16-ig látogatható. Óvoda Ároktőn - szolnoki téglából? Mindenki szívügye volt Szaktantermet avattak Kazincbarcikán Ároktőn, Herczeg Barnabásnál, a községi tanács elnökénél nagy a forgalom. Telefon csörög, írógépek kopognak. — Végre elkezdhettük egy 25 személyes új, óvoda építését, az alapok már készen is vannak. Most pedig nem kapunk téglát! Mályiból nem tudnak szállítani. Ügy áll a helyzet, hogy Szolnokról kell beszerezni — mondja. Űjabb telefon a kivitelezőnek, a mezőcsáti TÖ- VÁLL-hoz. Néhány perces beszélgetés és lehet, hogy megoldódik a probléma: — Ha minden igaz, Put- nokról is be lehetne szerezni a szükséges mennyiséget... Az óvoda egyébként 1 millió 2—300 ezer forintba kerül. Az ároktőiéit a megyei tanács által kiírt óvodaépítési pályázat megnyerésével szerezték meg a jogot az építésre, így kaptak 525 ezer forintos segítséget is. Építkezhettek volna hamarább is, megvolt a lehetőség rá, sőt akkor 50 személyest terveztek, de életveszélyessé vált a kéttantermes iskolájuk. Újat kellett .építeni helyette. Csak most, hogy ezt átadták, kezdhettek hozzá az óvodához. Most viszont már nagyon kellene. — A régi óvoda épületét először öregek napközi otthonának szántuk — mondja a tanácselnök. — Sajnos, ehhez nem járultak hozzá, így az iskola kapta meg, ugyancsak napközi otthonnak. Pedig igen nagy szükség lett volna rá, hogy öregjeinknek legyen egy állandó helye, ahol összejöhetnek, ahol gondoskodnak róluk. Mert nagyon sokan vannak a községben. De nem adtuk fel a reményt. A pillanatnyi helyzetet - úgy oldjuk meg, hogy egy állandó gondozót állítunk melléjük. Ö aztán eljár majd bevásárolni, segít a ház körüli munkában. Igaz. ez nem a legszerencsésebb megoldás, ele egyelőre több a semminél. Ároktőn egyébként sok a! változás. Sok, és mind olyan, ami nagy befektetésekbe került, sok társadalmi munkával. A községben egyetlen utca sem maradt járda nélkül, már a hatvanas évek vége felé végeztek az elkészítésével. Persze azóta már megkoptak a régi betonlapok, itt-ott javítgatni kellene, de most ez a legkisebb gond. — A költségvetésben 300 ezer- forintunk van az úthálózat javítására. Ez csupán a Kossuth utca 300 méteres szakaszának elkészítésére elegendő — mondja Herczeg Barnabás. — A Damjanich utca megépítésére hatszázezer forint póthitelt kértünk. Ha megkapjuk, megoldódik két nagy forgalmú utcánk minőségének kérdése. Tavaly megkezdték Ároktőn egy nagyobb építkezést. Vágóhidat akarnak maguknak, s úgy tűnik, meg is lesz. Igaz, ehhez is kaptak 100 ezer forint segítséget a megyei Állategészségügyi Állomástól. Ebből és a saját keretből felhúzták a faiakat, tető alá hozták a létesítményt. van már rajta ajtó, ablak, minden, ami csak kell. Még a vízvezeték elkészítése, a villanyszerelési munkák elvégzése hiányzik, és ... — És még százezer forint. S akkor már vághatunk benne — mondja a tanácselnök. (vásárhelyi) Észak-magyarországi „MÉH” Nyersanyaghasznosító Vállalat Miskolc, Sajó-part AZONNALI BELÉPÉSSEL ALKALMAZ — T—174. sz. Weimár típusú rakodógépre szakképzett gépkezelőt, — Panther típusú autódarura, clarukezelőt, , — bálázáshoz férfi segédmunkásokat, — gyors- és gépírónőt (kezdő is lehet), — karosszéria lakatosokat, — fém válogátó-motorbon tóka t, — haszonvas-telepre férfi segédmunkást, — encsi átvevőhelyünkre oxigénvágót, — szerencsi telepünkre szervezőt Jelentkezés a munkaügyi csoportnál „Szabadszombatos munkarend, vidékieknek utazási költségtérítést, fizetünk.” A párt XI. kongresszusának' kedves színfoltja volt, amikor az úttörők, köszöntve a tanácskozást, kifejezésre juttatták kérésüket. A gyerekek „szóvivője” így fogai mázott: — Mi mindent meg akarunk tudni, mindent szét akarunk szedni, mindent meg akarunk ismerni ... A mindent megismerni, az ismeretanyaghoz közelebb férkőzni segít az a fizikai— kémiai szaktanterem is, amelynek ünnepélyes átadására tegnap délelőtt került sor Kazincbarcikán, a Pollack Mihály úti Általános Iskolában. A kezdeményezés valóra váltásába bekapcsolódott szinte az egész város. Mindenki szívügyének tekintette, hogy mielőbb birtokba vehessék a gyerekek ezt a kis „birodalmat”, ahol az elméleti oktatás mellett azonnal „kéznél van” a gyakorlat is. A szaktan- teremben végzett oktató-nevelő munka amellett, hogy nagy segítséget jelent a természettudományos ismeretek megszerettetésében, a városban és környékén működő üzemek, elsősorban a Borsodi Vegyikombinát számára egyben az utánpótlás bázisa is lehet. A fizikai—kémiai szaktan- terem létrehozásában különösen nagy részt és szerepet vállalt Bánhegyi Ferencné, az iskola igazgatóhelyettese, fizika szakos tanár és Helf- rich Jánosné, aki kémiát tanít. Mindketten hosszú ideje tartó gyűjtőmunkával és az ide vonatkozó szakiroda- lommal ismerkedve a városban már működő szaktan- termek eredményeit alapul véve dolgozták ki a megvalósításhoz a terveket. Ezek kivitelezésében kiváló segítőtársakra találtak férjeikben és azokban a szülőkben, akik szabad idejüket feláldozva szorgalmazták a terv mielőbbi valóra váltását. Nagy segítséget nyújtottak a szaktanterem létrehozásához a Könnyűbeton- gyár, a Borsodi Vegyikombinát, a Városgazdálkodási Vállalat, valamint a VEGY- ÉPSZER munkásai, és vezetői. Az első napoktól kezdve részt kértek a vállalatok szocialista brigádjai, a BVK- ból a Delta, a Pattantyús, a Kontakt, a II. Rákóczi Ferenc és a Széchenyi István nevét viselő kollektívák, a VEGYÉPSZER-nél dolgozó Zalka Máté, valamint a Városgazdálkodási Vállalatnál működő asztalosbrigád. Nagy ügyszeretettel segítette a munkát Gyöngyi István, az iskola igazgatója és mindenki a városban, ahol megye- szerte elismerésre méltó eredményeket érnek el a társadalmi munkában. A meghitt hangulatú ün-. népségén jelen volt —többek között — dr. Vékony Ernő, a városi pártbizottság első titkára, Takács István, a városi tanács elnöke, az avatóünnepség előadója, dr. Veres Lajos, a városi tanács elnökhelyettese, Básti János, a BVK pártbizottságának titkára, Kazincbarcika üzemeinek, hivatalainak, intézményeinek képviselői és azoknak a szocialista brigádoknak a vezetői, akik részt vettek e szaktanterem létrehozásában. Szeretettel köszöntötték ez alkalommal Kovács Béla nyugdíjas pedagógust, az iskola volt tanárát, aki kezdettől fogva lelkesen dolgozott a terv valóra váltásán. Az ünnepélyes ' alkalomból megtartották az első órát is, ahol a gyerekek — birtokbavéve a berendezéseket, a szemléltetőeszközöket — kiváló felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Végül Gyöngyi István, az iskola igazgatója a városi tanács művelődés- ügyi osztályának a megbízásából jutalmat nyújtott át Bánhegyi Ferencnének és Helfrich Jánosnénak. T. E. Értesítjük az utazóközönséget, hogy 1975. június 1-től EGER—MEZŐKÖVESD—TISZAFÜRED— DEBRECEN—HAJDÜSZOBOSZLÓ—EGER között naponta menetrend szerinti antóbisztárafet közlekedtetünk Az autóbuszjárat Mezőkövesd, autób. áll.-ról indul: Debrecenbe érkezik Hajdúszoboszlóra érkezik Hajdúszoboszlóról indul Debrecenből indul Mezőkövesd, autób. áll.-ra érkezik: 6.45 órakor 9.10 órakor 9.40 órakor 16.00 órakor 16.30 órakor 18.50 órakor Vállalatunk kényelmes utazást biztosít kedves utasai részére VOLÁN 4. sz. Vállalat, Eger /
