Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-04 / 129. szám

1975. június 4., szerda E5ZAK-MAGYARQRSZA6 3 A falvakban nik, de még inkább a vidék­re látogató városiak veszik észre a falvainkban végbe­menő nagy változást, a küz­delmes „vidéki” élet jobbra fordulásának jeleit. A szem­lélődő); először a sokasodó új házak, • a néhol már szinte kertvárosra emlékeztető ál­cák, a városias üzletek, a hid- roglóbusz és számos más, a faluban azelőtt ismeretlent tükröző változás lepi meg. Ezt a napjainkban a falu­ban lezajló folyamatot, mi­nőségi változást a nagyüze­mi mezőgazdasági termelés korszerűsödése, az iparoso­dás idézi elő. Persze nem mindenütt egyforma ütemű a falusi életforma városiaso­dása. Nem nőnek és nem is nőhetnek mindenütt egyfor­mán az igények, mert má­sok és mások a táj, a gaz­dasági adottságok szabta le­hetőségek. A variáció sokféle. Más a falusi élet jobbrafordulásá- nnk útja és üteme megyénk kis településein, más a nagy­községekben, de más az ipa­ri nagyüzemek szomszédsá­gában és eltérő az ipartól távoli, a megélhetést zömmel még helyben, a mezőgazda­ságban biztosító paraszt falu­ban. Igaz, az ilyen utóbbi lassan már csak mutatóba akad. A statisztikai adatok .sze­rint mintegy 5 800 000 ember él hazánk falvaiban, s a fal­vakban élő aktív keresők legfeljebb 40 százaléka dol­gozik a mezőgazdaságban. Ugyanakkor az iparban dol­gozó aktív keresők fele a falvakban él. A mai falu. igényeinek legjobb kielégítéséhez á „vi­dék” fejlődésével, a holnap falujának kialakításával járó gondok megoldásához nehéz lenne minden település szá­mára egyaránt jó „receptet” adni. A fejlődéssel, az igé­nyek kielégítésével járó gon­dok jelentősek és számosak. — Hogy milyen legyen a modern falu? Magától érle­lődik: szép. kényelmes. Az ember munka után kultu­ráltan pihenhessen, szóra­kozhasson, legyen egészséges ivóvíz, ne kelljen nagyon messze menni bevásárolni, az iskoláig se kelljen kilométe­reket gyalogolni, de legyen jó a környékkel, főleg a vá­rossal összekötő közlekedés is... És ezt a felsorolást még hosszan lehetne folytatni. A ma és még inkább a holnap falujával kapcsolatos egyik igénnyel a változás egyik gondjával érdemes és szükséges külön, kiemelten is foglalkozni. A falunak, s ezen belül a háztájinak, a kisgazdaságoknak, a falusi portáknak az ország élelmi­szerellátásában betöltött fon­tos szerepéről van szó. A „vidék” változásával, a modern falu kialakításával kapcsolatos olyan gond ez, amire az egész országban, s megyénkben is a legsürgő­sebben jó megoldásokat kell találni, kedvező és ösztönző intézkedéseket kell tenni. A statisztika szerint a ház- iá ji, a kisgazdaságok, a fa­lusi porták termelik meg, biztosítják az ország élelmi­szerellátásának legalább 35 százalékát. A háztáji.; “ff“ “ levő kisgazdaság adja az ét­kezési tojás mintegy 40—45, a hízott liba 115, a zöldség 35 —40 százalékát. Évente 70 ezer tonna vágómarhát, 250 millió liter tejet termelnek, mintegy hárommillió sertést hizlalnak a falusi portákon. Az országban levő mintegy 95 millió gyümölcsfából főbb, mint 70 millió a kisüzemek­ben van. Az ország megyéi közül a mi megyénkben található a legnagyobb szarvasmarhaál- .lomány, s ennek több, mint 50 százaléka a háztáji és egyéni gazdaságokban. Senki számára sem lehet közömbös, hogy az országo­san több tízmilliárdos nagy­ságrendű terméktömeg meny- nyiségét mennyiben érinti, milyen mértékben csökkenti a modernizálódó falusi éle). A háztáji, a kiskert, a falusi porta jelenlegi mértékű élel­miszertermelése belátható időn belül nélkülözhetetlen. A falu fejlesztésénél tehát, a „vidéki” életben végbe­menő nagy változás befolyá­solásánál. alakításánál, a fa- lutervezésnél ezt a szempon­tot súlyánál fogva kell fi­gyelembe venni. A „recept” ill sem lehet minden tájra, minden egyes falura nézve egyforma. Van­nak országos, de helyi kez­deményezésekkel is segíthető tennivalók. Ilyen például a kiskert, a háztáji szerszám­ellátottságának javítása, ami országszerte igény. Hiány­cikkel ugyanis nem lehel ka­pálni, ásni, szecskázni, gyü­mölcsfát, szőlőt metszeni. Javítani kell a felvásárlási tevékenységet, elsősorban bő­víteni az áfész-ek felvásárló hálózatát: Megyénkben e té­ren nagyon sok jó kezdemé­nyezéssel. előrelépéssel ta­lálkozhatunk. Áfész-eink je­lentős része nemcsak felvá­sárlási tevékenységét javítja, de ösztönöz is, szakcsoport­jainak támogatásával segíti a különböző élelmiszerek ter­meléséi. * A követendő példák közül leginkább a Mezőkövesd és Vidéke Áfész ilyen irányú munkáját érdemes megemlí­teni. Tizenkilenc szakcsoport­juk tagjaitól csaknem 30 millió forint értékű árut várhatnak az idén. A termelőszövetkezeteknek is rendkívül fontos feladatuk a háztáji termelés segítése, elő­mozdítása. Nemcsak a szük­séges takarmányt, szénát vár­ják a tsz-tagok közös gazda­ságuk vezetésétől, hanem a szaktanácsot, a megfelelő értékesítési lehetőség megte­remtését is. A háztájival való törődésben még sok a „rej­tett tartalék” megyénkben. Kevés még a külön, csak ezzel a területtel foglalkozó, erre a munkára függetlení­tett agronómus. És kevés még az olyan tsz, mint pél­dául a prügyi Tiszamente, vagy a taklaharkányi Petőfi Tsz, ahol a tagság a közös gazdaságon keresztül évi 12 —13 millió forint értékű háztáji termékét értékesít­heti. A (üluíervezolinelt is többet kell tenniük annak érdekében, hogy a falusi porta megfeleljen az ilyen igényeknek. Talán túlságo­san is sokat hangoztatjuk a nemzedékváltással kapcsolat­ban azt, hogy a falun élő ifjabb nemzedék nem „akar” tehenet, sertést, baromfit tar­tani. Vajon az ezerszámra épülő új falusi házak típus­tervei. és általában a tervek,' valamint a házhelyek mére- | 1 ei kinálnak-e falusi építke­zőknek olyan megoldásokat, olyan lehetőségeket, amelyek a modern faluban is lehető­vé teszik az állattartást ?! Hogy nincs rá igény? Na­gyon kevés ezzel kapcsolat­ban a hazai szociológiai fel­mérés. És ebből a hiányosan kevésből nehéz lenne általá­nos következtetést levonni. A mai falu, a fejlődő falu „divatja” nemcsak garázst igényel a ház mellé, nem­csak 40—50 ezer forintos kerítésekre áldoz szívesen, hanem melléképületekre, a ház körüli állattartást, ter­melést szolgáló, korszerű lé­tesítményekre is, ha azok jók, tisztán tarthatók, s az összkomfortos, új lakáshoz hasonlóan korszerűek. IN agyon sokirányú, sokoldalú törődésre, segítés­re, a jó példák követésére van szükség ahhoz, hogy a mai falu gondjainak ez az egyik legfontosabbika is ked­vezően alakuljon. A falun élők nem nélkülözhetik a háztájiban, a kisgazdaságok­ban, a kiskertben, a falusi portán megtermelt mintegy 22—25 milliárd forint értékű élelmiszerek náluk „lecsapó­dó” hasznát, s az ország el­látása nem nélkülözheti e termékekéi. Pozsonyi Sándor DH-rendszer és a brigádmozgalom kapcsolata a drótmüben A hatalmas importgép szép is, modern is. Nagy tel­jesítményű, csak éppen a munkások nem szívesen dol­gozlak vele, Az ok igen egy­szerű: a tervezők mindenre gondollak, csak éppen az emberre nem. A berendezés 3(1 méter hosszú. A nyolc forgórészben 3(1 cséve pörög. A csévékről .az egyik pászma hamarább, a másik később fut le, s más gond is akadhat. A hiba megszüntetése így megy: a munkás észreveszi, hogy baj van. A hosszú be­rendezés végén levő kap­csolószekrényhez fut, kikap­csolja a gépet. Visszarohan az adott, forgórészhez, meg­szünteti g hibát — mondjuk kicseréli a csévél. ,—. ismét a gép végéhez' fut, s bekap­csolja. Éz a sok felesleges fut ká­rozás már a múlté. Száz hibát szüntettek meg — A hibajelzést a DH-lá- dába áprilisban dobtam be — emlékszik vissza Lakatos László betanított munkás. — Négy napon belül a léptelő gombokat fel is szerelték. Nézze ezeket a léptető gom­bokat: annál a forgórésznél állíthatom meg, indíthatom a gépet, ahol éppen a hiba van. A tapasztalatok alapján úgy számolom, hogy a bé­rem 15, a gép teljesítménye pedig 20 Százalékkal nő. Ja­vult a minőség, műszakon­ként! selejt egyhatodára, -nyolcadára csökkent.. A gépet hat éve helyezték üzembe. A munkások észre­vétele nem új. Miért pont most, s ilyen gyorsan oldot­ták meg? — Ez év január 1, óta mű­ködik a DH-rendszer — magyarázza Kiss Béla. a De­cember 4. Drótművek mű­szaki igazgatóhelyettese, s egyben a DH-bizottság el­nöke. — Egyéves előkészí­tés előzte meg. A hibamen­tes rendszer kialakításához a dolgozók segítségét kértük. Nagy eredményt hozott: 800 hibát jelöltek meg a kérdő­íveken. Ez évben eddig 100 hibát szüntettünk meg közös erővel. Kialakítottuk a szer­vezet rendszerét. A hálózat 3—5 , fős üzemi timekből csoportokból áll. DH-ládákat szereltünk fel. a dolgozók ezekbe dobják be írásos, aláirt, vagy névtelenül le­adott észrevételüket... A brigádok segítenek A tapasztalát az, hogy e rendszer az üzemi demokrá­cia új. fontos formájává iz­mosodik. A mozgalmi jelle­géi erősíti, hogy a szocialista brigádok felismerték jelentő­ségét. s élnek a lehetőség- gei. Igen jó, és eredményes mpdszer — mint ezt Kiss László DH-titkár vázolta —; igyekszenek „rövidre” zárni a megoldási, a hiba meg­szüntetését. A hálózatban — a ti mek — közreműködésé­vel az észrevételeket, javas­latokat mindig annak adják át megoldásra, akire a leg­jobban tartozik, s aki rövid idő alatt meg is valósíthatja azt. Így történt ez az import pászmagép esetében is. A megoldásról Kármán Ernő, villanyszerelő csoportvezető így számol be: — A lakatos és a villany­szerelő brigád tagjai össze­jöttünk. Kiötlöllük a megol­dási. megcsináltuk és felsze­reltük a léptető-gombokat. — Volt más észrevétel is. A folyóméter pászmáknál nem volt pontos a méret. Az óra gyakran „ugrott”, s így volt. amikor a gép 50 mé­terrel többet, vagy 20 méter­rel kevesebbet, gyártott. A munkások erre számítva, mindig ráhagytak egv keve­set, nehogy a drótkötél rö- videbb legyen a megrendelt­nél. Az üzem új órákat szer­zett be. Mi ezt kicsit, átala­kítottuk. Pofilos, beállítható, így az adott méretné] kikap­csol. Sorozatosan szereljük fel az új mérőórákat. Előmeózás A DH-rendszer jó ered­ményeket hoz a huzalmű II- ben is. A tini vezetője, Ma­darász Lajos üzemvezető így számol be a munkáról: — Ez évben eddig közel 50 hibajelzést kaptunk. En­nek túlnyomó részét meg is oldottuk ... A sok közül egyet. Még az előkészítés folyamán Koczán Antal, a hőkezelős Vörös Csillag brigád helyettes ve­zetője a termelési érlckezle- , ten több, a DH-ládába do­bott feljegyzéssel jelezte: gyakori az anyagkeveredés. Á javaslatuk az volt: az anyagot beérkezéskor szako­sítva rakják le. Ehhez fel­sőbb szintű intézkedés kel­lett. Megvalósult. A Vörös Csillag brigád a következő javaslatot magának címezte. A kollektíva vállalta, hogy előmeózást végez. — Ez célszerű volt — mondja- Koczán —. hiszen a mi érdekünk is, hogy azonos minőségű anyagot szállít­sunk a megrendelőnek. Való­jában nem kell többet dol­goznunk, csak egy kicsit fe­lelősségteljesebben. Hőkeze­lés élőit a címkék alapján ellenőrizzük az anyagot. Van, aki ránézésre, fogásra, haj- lításra is észreveszi, hogy a. címke ellenére elkeveredés van, s különválasztja az anyagot. A Hcrczeg András vezeté­sével dolgozó Vörös Csillag brigád után az ugyanitt dol­gozó másik két,brigád is be­kapcsolódott. az előmeózásba. Hiszen .„csak egy kicsivel kell jobban odafigyelni, a mi érdekünk is”. A végered­mény: csökkent a keveredés, s az előfeszített betonacélnál nagyon is fontos ez. A drótgyáriak ki akarják használni a DH-rendszer és a szocialista munkaverseny kapcsolatát. Azon töprenge­nek, munkálkodnak: hogyan lehetne tervszerűbben, ma­gasabb szinten összekapcsol­ni, niég hatékonyabbá tenni a DH-rendszert és a szocia­lista brigád mozgalmat. Min­den arra mulat, hogy a meg­oldás sikerül, s a közeli na­pokban szervezetileg is egy­bekapcsolják a gyár két nagy segítőjét. (csorba) Szocialista szerződések, több műszakos munkarend Hol tart a Tiszai Hőerőmű építés®? Zöld út a szállítmányoknak Vasbeton födémek az óriás kéményen — Előtérben az I-es számú kazán állványszerkezete. A csö­vek szerelése a napokban kezdődik meg A napokban érkezett haza Csehszlovákiából az a szak­emberekből álló delegáció, amely az Erőmű Beruházási Vállalat képviseletében járt a Tolmácsi Kazángyárban. Ebben az üzemben gyártják ugyanis az épülő Tiszai Erő­mű részére megrendelt kazá­nokat. A delegáció tagjai között volt Raft Mátyás, az ERBE leninvárosi kirendelt­ségének vezetője is. — Azért utaztunk baráta­inkhoz, hogy képet kapjunk a kazángyártás üteméről és megbeszéljük közös tenni­valóinkat — mondta a ki- rendeltségvezető. — Meggyő­ződtünk róla: a Tolmácsi Kazángyár vezetői és dolgo­zói mindent- elkövetnek an­nak érdekében, hogy a szál­lításban bekövetkezett nem túl jelentős haláridöeltoló- dást korrigálják. Az üzem vezetői megígérték: az el­maradást — mivel a hagyo­mányokhoz híven az itteni kazánokat is gyártó vállalat szakemberei szerelik — a helyszíni szerelés során igye­keznek pótolni. Elmondták: újabb szakember-csoportot irányítanak Leninvárosba és bevezetik a több műszakos munkarendet. Hogy mennyi­re konkrét elképzelésről van szó, mi sem bizonyítja job­ban mint az, hogy az ERBE igazgatója és munkatársai éppen most egyeztetik a csehszlovák gyár vezetőivel a soron következő legfonto­sabb műszaki és szervezési feladatokat. Különben a mi­nap kaptuk az értesítést, hogy rövidesen 17 vagon cső és vasszerkezeti anyag érke­zik a gyártó vállalattól az erő­mű területére. Bízunk benne, hogy a MÁV is gyors mun­kát végez, hiszen éppen a közelmúltban írtuk alá a védnökség! szerződést a mis­kolci igazgatósággal. A meg­állapodásban a vasúton ér­kező külföldi berendezések, anyagok szállítási idejének csökkentésével kapcsolatos tennivalókat rögzítettük. A MÁV dolgozói vállalták, hogy zöld utat biztosítanak a be­ruházáshoz érkező szállítmá­nyoknak. ­— Jelenleg milyen fonto­sabb munkákat végeznek a kivitelezők? — Elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy az erőmű 1-es blokkjának párhuzamos kapcsolási határidejét koráb­ban 1976. augusztus 1-re tűzték ki. Mi azonban terv­be vettük, hogy két hónap­pal előbb megkezdjük az el­ső gépegység próbaüzemelte­tését. Ezt célozza az a szo­cialista együttműködési szer­ződés is, amelyet a közeljö­vőben írunk alá a beruhá­zásban közreműködő kivite­lező vállalatokkal. — Visszatérve a kérdés lényegére: az egyik legsür­gősebb munka a vízkivételi mű végleges gátrendszerének és a mederfenéknek a kiala­kítása. Ezt a munkát ez év őszéig kell elvégezni. Addig azonban még sok ezer köb­méter földet kell a kivitele­zőknek megmozgatniuk. Ugyancsak fontos munka a Tiszai Erőmű és a sajószö- gedi villamos alállomás kö­zött a kábelösszeköttetés megteremtése, ami a VER­TESE szakembereire hárul. Beszámolhatok arról is. hogy a Láng Gépgyár megkezdte az általa gyártott turbina szerelését, s megfelelő ütem­ben haladnak a H-es blokk befejező jellegű szakipari munkái. Sőt, a 22-es Állami Építőipari Vállalat helyi fő­építésvezetősége már hozzá­fogott a harmadik blokk alapozásához. Változatlanul gondot okoz viszont a szak- emberhiány: elsősorban áll­ványozókra és vasbetonszere­lőkre lenne szükség. — A technológiai szerelés ütemét tekintve pillanatnyi­lag az Április 4. Gépgyár van a legkedvezőbb helyzetben — újságolta a ki rendeltségveze­tő. — Minden remény meg­van rá. hogy határidőre, azaz ez év végére befejezzék a vízlágyító szerelését. A kirendeliségvezető a to­vábbiakban elmondta, a kö­zelmúltban hozzáfogtak az ország legnagyobb kéményé­nek, a 250 méter magas vas­betonkolosszus belső szerelé­séhez. A Hőtechnika Építő és Szerelő Vállalat szakem­berei végzik az óriás kémény négv füstcsövét tartó súlyos vasbeton födémek beemelés**, amely hidraulikus úton lör- . 1énik. L. I,. Kóló: Lawszó .1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom