Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-27 / 149. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1975. június 27,, péntel A köztéri plasztikákról... — örülök, hogy a város­ban, közterületen találko­zunk. Már régen meg akar­tam kérdezni, mi a vélemé­nye a város szépítéséről, kö­zelebbről az új lakótelepek, meg kisebb zöldterületek szobrairól és egyéb plaszti­kai létesítményeiről. — Nekem tetszenek. Több­ségben összhangban vannak a szobrok, térplasztikók a környezettel, s ha már ma­guk a lakótelepek házgyári egyformaságuknál fogva nem is nyújtják a legvidámabb látványt, a kis zöldterületek plasztikái némileg javítják a képet. Tudom, a lakótelepek kialakításainál a praktikum érvényesül az esztétikummal szemben, de mint említettem, a térdíszítő elemek jó ha­tásúak a környezetben. Per­sze ez nem jelenti, hogy egyiknek-másikinak az elhe­lyezését nem lehetne vitatni. — Szóval tetszenek. Nem találja, hogy némelyik szo­bor, vagy annak tartott va­lami nem való közterületre? — Ne mondja. És vajon miért nem való? Nagyon jól emlékszem, hogy 12—13 évvel ezelőtt itt Miskolcon, a szak- szervezeti székház melletti díszkút két figuráját meny­nyien szidták, elmarasztalták, ízlésrombolónak tartották. Sőt azzal a kétes dicsőség­gel is büszkélkedhet Miskolc, hogy Ferenczy Béni Furulyá­zó fiú szobrát a Tizeshonvéd utcáról „a közhangulatnak engedve” eltávolították, s je­lenleg e szobor a Szentpéteri kapui kórház kertjében nézi a sebészet lábadozó betegeit. Ezek vajon miért nem vol­tak közterületekre valók ? Mert fiatal fiúkat ábrázol­tak? És vajon az ön által kifogásolt . új térplasztikák miért nem Valók oda? Sze- rnéremsértők ? Közfelháboro­dást keltenek, vagy egyéb baj van velük? Pesszimisták. Lehangolnak. Részben azért, mert nehezen érthetők, részben, ha megér­tem, vagy kapisgálom mon­danivalójukat, még inkább lehangolnak. Mint például a Kilián-Délen levő óriási kéz­fejek. Vagy a különböző torz emberalakok. Aztán a felis- merhetetlen kő, meg fém tér­elemek. Azok mit ábrázol­nak? — Kezdjük a végén. Miért kell ezeknek a térelemeknek egyáltalán valamit ábrázolni­uk? A térplasztika nem a természet utánzása, kőbe, vasba fogalmazása, a térha­tása a lényeges. Az, hogy az adott környezetben, zöldterü­leten, vagy épületek között miként töri meg az esetleg egyhangú látványt, miként változtatja meg az összha­tást. Természetesen a figurá­lis kompozíciókkal szemben mások az elvárások és a kö­vetelmények. A Kilián-Délen levő Kezeket én sokkal in­kább térelemnek tekintem, mint figurális kompozíciónak. Az egyéb alakos plasztikák­nál természetesen adódik más feladat is, mert azok, még ha nem is konkrét sze­mélyt ábrázolnak, mondani­valót kell, hogy hordozzanak. És hordoznak is. — Azt. Lehangolót. Miért nem lehet a köztéri plaszti­kákkal, szobrokkal derűt va­rázsolni az ember köré? — Lehet, hogy egy régi hősi emlékmű a maga kidül- lesztett mellű, szúrós bajszú, fegyvert markoló, nagyléptű katonaalakjával optimistább, mint egy mai megfogalma­zású, hasonló rendeltetésű alkotás, de nem mindig igaz. A hősök nem mindig délce­gek. Bizonyára kevesen lát­ták még Varga Imrének töb­bek között Tihanyban bemu­tatott hősi emlékmű szobrát, melyen fejnélküli, félkarú, féllábú rokkant katona mel­lére szögelték rá a kitünte­tést. Mert akik, a harcokban küzdöttek, ott többnyire se­bet is kaptak, sokan igen nagy sebeket, s általában sok­kal több fizikailag meg­rokkant, ember a küzdelmek után, mint a dalia. Termé­szetesen nem kell ilyen hősi szobrokkal telerakni a köz­tereinket; de ez a maga ke­serűségében igazabb, mint a régi, különösen a húszas években telepített emlékmű­vek. Arra a szoborra, amely nem másolja a természetet, könnyen mondjuk, hogy ért­hetetlen, s ezért lehangoló. — Persze. S most, ha nem csalódom, jön az okítás a korszerű művészetről. — Nem. Most egy kérdés jön: ön ' mit szeretne? Ho­gyan képzelné el a közterü­leti plasztikák megválogatá- sát? — Erősen támaszkodnék a közvéleményre. Akár még meg is szavaztatnám a. lakosságot. Mint, ha jól tu­dom. Székesfehérvárott tették, amikor az ezeréves emlék- 1 művet felállították. Azok döntsenek, akiknek a szobor, vagy az egyéb plasztika ké­szül. — Nem tartom reális el­képzelésnek, hogy egy-egy szobor,, vagy plasztika ügyé­ben mindenkor népszavazást csináljunk, de nem árt tudni, hogy akik döntenek ilyen ügyekben, nem önmagukat ültették ebbe a pozícióba, ha­nem áttételesen képviselik a haladó közvéleményt, hiszen részben az érintett lakosság által választott államhatalmi szervek képviselői, részben a meghívott szakemberekből álló művészi és szakmai bi­zottságok döntenek minden egyes köztéri plasztika elfo­gadása és elhelyezése ügyé­ben. — Es azok vajon honnan tudják, hogy én mit kívánok a környezetemben? — Honnan? Hát például az életmódjából, egyéb igényei­ből. Abból, hogy az új lakó­telepen, modern távfűtéses, nagy ablakos, korszerű lakás­ban él, a XX. század utolsó harmadának megfelelő bú­torzat között, ruházata ugyan­csak ezt a kort idézi, és autón jár. Környezetében csaknem minden vonatkozásban a mát, sőt a holnapot igényli. De a parkban, a háza előtti zöldsávban még a múlt szá­zadot idéző szoboralkotást kívánna? — Tagadhatatlan, hogy az életkörülmények és a művé­szi igény. ízlés között van kis fáziseltolódás. — Nem is kicsi. És nem­csak a művészi igény és íz­lés kerülhet szóba, hanem az érteni akarás is. Ezt a nem Ids fáziseltolódást kellene a minimálisra szorítanunk. Ma­radjunk ebben. Jó? — Majd meglátjuk. — De ne holnapután. Már ma kezdjünk hozzá ... Benedek Miklós A GYÜMÖLCS—ZÖLDSÉG GÖNGYÖLEGELLÁTÖ V. Miskolc, Besenyői u. 2. ELADÄSRA HIRDET különböző méretű fóliasátrakat. A műszaki leírása és egységára megtekinthető a fenti címen. A megrendelést a jövő évre vonatkozóan ebben az év­ben kell leadni. Sátoralj aúj helyi Ipartelepen (állomás mellett) 1800 négyszögöl, raktározásra, vagy üzemtelepítésre alkalmas terület, — rajta 235 négyzetméter üzemcsarnok, öltöző, szociális létesítmény, — irodával — 300 négyzetméter alapterületű raktár (iából) ELADÓI Érdeklődn i lehet: Sátoraljaújhelyi Faipari Szövetkezet. Tel.: 470. 021 Érettségizett és szakközépiskolát végzett fiatalok! A Borsodi Vegyikombinát JÓ KERESETI LEHETŐSÉGGEL ALKALMAZ: — vegyipari, — gépipari, — és egyéb jellegű szakközépiskolát végzett fiúkat RENDSZERKEZELÖ MUNKAKÖRBEN. Igény esetén a vállalat — térítés ellenében ~ korsze­rű munkásszállást és étkezést biztosít JELENTKEZNI LEHET: — szombat kivételével — mindennap 7-től 15 óráig a vállalat munkaerő-gaz­dálkodási osztályán. Kazincbarcika, Bolyai tér 1. HUNGAROTON müvészlemez-ajánlat BEETHOVEN: í-moll szonáta Op. 57. „Appassionata.” G-dúr szonáta Op. 14. No. 2. G-dúr szonáta Op. 40. No. 2. Bächer Mihály (zongora) ' SLPX 11 717 Ara: 60 Ft. CHOPIN: Etűdök Op 10. No 1. — 12. H-dúr noktürn Op. 9. No. 3. g-moll ballada Op. 23. F-dúr ballada Op. 38. Ránki Dezső (zongora) SLPX 11 555 Ara: 60 Ft. SCHUMANN: Karnevál Op, S, , Waldszenep Op, 82. Ránki Dszső (zongora) SLPX 1) 659 Ára: 60 Ft. KI Collegium Musicum III. Portugáliában jártak A Hegyalja Együttes hatezer kilométere Trajtler Gábor orgonaestje A Collegium Musicum nyá­ri hangversenysorozatának nyitó koncertjén alkalmam volt beszélgetni az előadó­val, Lchotka Gábor orgona­művésszel. Kérdésemre, hogy a nagy nevek, avagy maga a hangszer vonz -a-e ezekre a hangversenyekre oly nagy számban a közönséget azt felelte, hogy a fő vonzerő az orgona. S ez most. ked­den este is bebizonyosodott, amikor az avasi templom széksorait teljesen megtöltő közönség fogadta Trajtler Gábor orgonaművész kon­certjét A művész először vendégszerepeit városunk­ban. — 1959-iben szereztem meg az orgonaművészi diplomát. Azóta a Deák téri templom orgonistája vagyok Buda­pesten. Ez „kombinát” állás, ami sok zenei feladattal jár együtt. Az evangélikus egy­ház- műemlék orgonáit istá­polóm, tartom rendben, s az én feladatom az orgonisták képzése is. A miskolci evan­gélikus templom orgonájá­nak három manuálisra való átépítését is én terveztem és valósítottam meg az Ál­lami Orgonagyárral közösen. Ismerem Miskolc valameny- nyi orgonáját, és közülük az avasi-templom hangszeréneit van a legszebb hangja, tör­téneti értéke is ennek a legnagyobb. Trajtler Gábor orgonamű­vész műsorát Bach-művek- kel kezdte. Az a-mol) pre­lúdium és fuga után három korállelöjáték következett, melyek közül a középső volt az egész est talán legszeb­ben megszólaltatott és meg­formált interpretálása. A Bach-művek sorát a d-moll toccata és fúga folytatta, az orgonairodalom egyik „slá­gere”, amelynek tolmácsolá­sa azonban nem volt men­tes a „hatásra játszó” ele­mektől. A műsor második részét Cézár Franck szelíd romantikajú a-moll koránja „kezdte”, majd Kodály há­rom rövid . epigrammáját hallhattuk. A befejezés Liszt: Weinen, Klagen .. .-változa­tok című műve volt, néhol himnuszszerűen felmagasz­talt dallamívekkel, néhol pe­dig a csapongó romantika adta lehetőségek végletes dinamikai és ritmikai kiak­názásával. A műsor szép volt, de a megvalósítás néhol csupán az egyszerű, izgalommentes lejátszásra szorítkozott. Az olykor felvillanó szép zene' gondolatokat nem követte mindenütt a figyelmet lekötő szuggesztiv erő. Varsányi Zsuzsa A SÁTORALJAÚJHELYI HEGYALJA népi együttes tagjai eddigi leghosszabb utazásukról érkeztek haza a napokban, ök képviselték a magyar népművészetet Por­tugáliában, a XII. Santare- mi nemzetközi íolklórfesz- tiválon. Két hét alatt ösz- szesen több mint hatezer kilométert utaztak. Ebből 5200 kilométert repülőgépen, — Budapesttől Lisszabonig és vissza, — a többit a hely­színen, autóbusszal. Rónay Ferenc, az együttes művé­szeti vezetője — egyszer­smind egyik 6zólóláncosa — még az élmények friss ha­tása alatt sorolja vendég- szereplésük nevezetes epi­zódjait. Legelőször a fő színhely­ről, s a fesztivál jellegéről tájékoztat. Santarém Portu­gália mezőgazdasági vidékei­nek egyik központja, Lissza­bontól keletre, a Tejo folyó partján épült város. Olajfa- és pálmaligetek, füge- és narancsültetvények övezik. Esztendőről esztendőre nagy­szabású nemzetközi mező- gazdasági kiállitást rendez­nek itt, s ehhez a kiállítás­hoz kapcsolódik a népmű­vészeti találkozó. A Portu­gáliában bekövetkezett tör­ténelmi fordulat óta a szocia­lista országokból is meghív­nak jó hírű népi együtteseket a folklórfesztiválra. Az idén a SZŐ VOSZ — a Népműve­lési Intézet és a Kulturális Kapcsolatok Intézete szak­mai javaslata alapján — az újhelyi együttest minősítette a legérdemesebbnek népmű­vészetünk méltó bemutatá­sára, az Ibér-íelszigeten. A ikiváló címmel kitüntetett együttes műsorának zöme eredeti bodrogközi és hegy­közi gyűjtési táncok színpa­di feldolgozása. A jeles kor- társzeneszerzők — többek között Vass Lajos, Vavri- necz Béla — által feldolgo­zott zenei kíséret „alapszö­vete” is zempléni népzene. Magyarországot tehát ez al­kalommal elsősorban szű- kebb pátriánk néptáncmű­vészete reprezentálta azon a nagy nemzetközi találkozón, amelyen a Hegyalja együt­tes társaságában csehszlová­kiai, jugoszláviai, román, NDK-beli. holland és spa­nyol népi együttesek vettek részt — a nagyszámú por­tugál folklóregyüttes mellett. A HEGYALJA EGYÜT­TES sikerének és művészi értékelésének fokmérője, hogy két önálló estet adott. Az egyiket, a magyar nem­zeti műsort Santarémben, szabadtéri színpadon. Ezt. az előadást hozzávetőleg nyolc­ezer érdeklődő tekintette meg. Ott voltak a vendégek között a lisszaboni magyar nagykövetség tagjai is. A másik külön magyar estre Moita de Ribatejo városá­ban került sor. Ebben az észak-portugáliai helységben az első demokratikus vá­lasztáson a Portugál Kom­munista Párt kapta a leg­több szavazatot, s a város vezető testületének többsége is kommunista. A Hegyalja itteni műsorát megtekintet­ték a hadsereg forradalmi szervezetének, az MFA-nak a helyi vezetői is. A magyar népművészet megbecsülését tanúsítja, hogy az újhelyi táncosokat, s kísérő zenekarukat Portu­gália fővárosában, Lissza­bonban is három nemzetközi népművészeti műsorban kér­ték fel közreműködésre. — összesen tizenhárom helyen léptünk lel, s leg­alább hatvanezer néző látta a műsorunkat — összegezi a számszerű eredményt Ró­nay Ferenc. — Portugáliá­ban nagyon kedvelt a nép­művészet. Igen sok a népi együttes. Néptáncaikra az egész ibériai folklórban el­terjedt, gyors ritmusú fan- dango-stílus a jellemző. Az ibér néptánc sokkal kötöt- tebb motivikájú es térfor­májú, mint a mi néptánca­ink, de mert általában igen népes együttesek táncolják, mindig nagyon látványos, hatásos tánc. A mi néptán­caink több egyéni rögtön- zési lehetőséget adnak, s a táncosok személyiségét is jó! érvényre juttató 1 oldolgara­sainkat. mindenütt őszinte tetszéssel fogadta a népmű­vészetet szerető portugál kö­zönség. Számunkra pedig külön szakmai haszna volt ennek az élményekben gaz­dag útnak, hogy több olyan nemzet néptáncművészetével, s néptáncosaival is megis­merkedhettünk, amelyekkel, illetve akikkel most talál­koztunk először. Portugália az utóbbi idő­ben a közérdeklődés hom­lokterébe került. A zemplé­ni együttes tagjai az' első magyarok között szerezhet­tek személyes tapasztalato­kat az Atlanti-óceán partján bekövetkezett történelmi változásokról. — NEMCSAK AZ MA­RADT meg bennünk élő emléknek, hogy vendéglátó­ink szívességéből eljuthat­tunk például Portugália leg­szebb tengerparti üdülőhe­lyére, Caldas da Rainha-ba (magyarul a Királynő für­dőjébe), vagy, hogy a fesz­tivál színhelyén kívül bejár­hattuk az egész ország leg­érdekesebb tájait — mondja búcsúzóul Rónay Ferenc —, hanem, hogy mindenütt ta­pasztalhattuk az élénk ér­deklődést Magyarország iránt. Nemcsak a kommunistákat, hanem az egyéb haladó pár­tokhoz, szervezetekhez tar­tozó fiatalokat is behatóan érdeklik a szocializmus épí­tésének magyarországi ta­pasztalatai. Ügy érezzük, szereplésünkkel és emberi magatartásunkkal sok új ba­rátot szereztünk ebben a távoli országban a mi ha­zánknak, s közelebbről szű- kebb, zempléni pátriánknak. Bcrccz József

Next

/
Oldalképek
Tartalom