Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-25 / 147. szám

1975. június 25., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az Express és a nyár Évről évre növekszik ha­zánkban az ifjúsági turizmus támogatására szánt állami hozzájárulás. 1975-ben pél­dául huszonhétmillió forintot áldoztak a sokféle utazási, étkezési, és szálláskedvez­mény biztosítására. Az utal­ványok szétosztásánál — az ifjúsági törvény szellemében — azokat a tanuló, és dol­gozó fiatalokat részesítik előnyben, akik közösségük­ben végzett munkájuk alap­ján megérdemlik, illetve szo­ciális körülményeik miatt rá­szorulnak. A kedvezmények­ről. a fiatalok utazási lehe­tőségeiről beszélgettünk Se­bők Gyulával, az Express •Ifjúsági és Diák Utazási Iroda miskolci központjában. — Mi a helyzet Borsod­ban? Hogyan, milyen úton kerülnek megyénk fiataljai­hoz az Állami Ifjúsági Bi­zottság kedvezmény tömbjei? — Már az év elején meg­kaptuk az előzetes keretszá­mokat, azaz megtudtuk, hogy az egyes utalványfajtából mennyit, és mikorra tudnak biztosítani fiataljaink szá­mára. Az szinte természetes, hogy a kedvezmény, a véges anyagi lehetőségek következ­tében kevesebb, mint a mi segítségünkkel utazni kívá­nók száma. Így hát „szelek­tálnunk kell” — kiválasztani az elmúlt évben legjobb kö­zösségi munkát végzett is­kolákat, alapszervezeteket. Ez a munka természeténél fog­va többlépcsős. A járási, és városi KISZ-bizottságok el­készítik az előzetes értéke­lést, amelyet a központba, a megyei bizottságokra juttat­nak el. A magunk részéről pedig figyelemmel kísérjük az Ifjú Utazók Klubjának munkáját, a megyei turizmus fejlesztésének ifjú aktivistáit. A szétosztásban segítségünk­re van a megyei tanács if­júsági osztálya is. Végül is ez a három szerv dönti el, hogy miből, kinek, mennyit adunk — tőlünk telhetőén minél igazságosabban. Ha valaki ilyenkor nyáron ko­pogtat be hozzánk, annak sajnos már semmilyen utal- ványos kedvezményt nem tudunk biztosítani. — A hazai, de a szocialista országok fiataljai számára is. egyre vonzóbb idegenforgal­mi területté vált megyénk. Szállodánk viszont köztudot­tan kevés. Hogyan sikerül ez ügyben megoldást találni az Express-nek? — Valóban kevés a szállo­dánk. Ám az is tény, hogy irodánk az elmúlt évben is négyezer külföldi, valamint több mint harmincezer, ha­zai fiatalt látott vendégül, szervezett számukra progra­mot. Ez már többszöröse a néhány év előttinek. A nö­vekvő igényeknek csak akkor tudunk eleget tenni, ha saját, vagy bérelt szállodákat, ho­teleket üzemeltetünk. Ezért szerződést kötöttünk például a tapolcai Anna-szállóval egész évre, valamint idősza­kosat a Központi Leánykol­légiummal. amelyet nyaran­ta Hotel EXPRESS’ néven már mi üzemeltetünk. Ez évben már a kazincbarcikai munkásszállóba, valamint a Rudabányai Vasérc által üze­meltetett turistaszállóba is helyet adhatunk vendégeink­nek. Annak is örülünk, hogy átadták a Júnó-szállót. Igaz, ennek árait nem a mi fia­taljaink zsebéhez méretez­ték, mégis segít gondjainkat könnyíteni, mivel a többi szálloda olcsóbb férőhelyei bizonyos mértékben felsza­badulnak az ifjúsági turiz­mus számára. Tudjuk azon­ban, hogy mindez még min­dig nem elég. Ezért tervbe vettük egy házgyári elemek­ből felépülő, kétszáz ágyas szálloda létesítését. A KISZ KB segítségével a Diósgyőri Sportparkba szánjuk ezt a hotelt, amelynek megépítésé­vel enyhítenénk gondjainkon. — A megyénkbe érkező fiatalok azonban nemcsak „álmodni” kívánnak szűkebb pátriánkban. Vajon mennyire vonzóak a miskolci iroda programajánlatai ? — Amint már említettem, 1974-ben mintegy négyezer külföldi fiatalt láttunk ven­dégül. Minden csoportnak biztosítottunk baráti találko­zókat. Ezek a találkozók, üzemlátogatások, viták hasz­nosan segítették elő megyénk ifjúsága életének közvetle­nebb megismerését, a baráti kapcsolatok mind szorosabb kiépítését. Úgy érezzük, jól sikerült program volt mind­egyik. Ezen felbuzdulva bát­ran vághatunk a harminca­dik évforduló alkalmából rendezett Magyar—Szovjet Barátság Fesztivál megyénk­re tartozó részének megszer­vezéséhez. A hazaiak? Itt van például az ODOT — az or­szágjáró diákok országos találkozója. Gondolom, tud­ják, miért választották tíz év múltán megint éppen a Csanyik-völgyet.;. <n. i.) Furcsa búcsú Játszanak a gyerekek. Kézen fogva forognak körbe-kűrbe* Hátul — a nem nekik szabott, fiaik-lányaik által oly sokat használt szckecsltéken — ülnek a szülők és tapsolnak, önfe­ledten tapsolnak, hiszen gyer­mekeik most mutatják be ne- 'iik, hogy a gondos és igazán ügyes óvó nénik mit tanítottak nieg velük egész évben. Az elmúlt egy évben, amely az utolsó volt ennek a csoportnak ebben az „óvodában”. Idéző­jelbe tett óvoda, mert ez az, intézmény a MÁV kezelésében hivatalosan mint bölcsőde mű­ködik. Ez a csoport, amelyik itt játszik az utolsó évét töl­tötte. Azt az évet, amelyik után még egyet valahol el kell tölteni az iskoláig. Valahol, ahol új óvó nénikkel, új paj.ásók­kal, új nevelési módszerekkel is meg kell ismerkedni. Es ehhez hozzájön a felkészülés az iskolára. Üj körülmények kö­zött. Ez a kis ünnepség valamiféle évzárónak, vagy bemutatónak indult. Hogy lássák a szülők az eltelt egy év eredményeit. De mögötte ott volt a búcsú- zás, az utolsó közös találko­zás kitörölhetetlen érzése. _Es ezt mindenki tudta. A szülök, akik kicsit méltatlankodva ve­szik tudomásul, hogy gyerme­keiket ki kell szakítani a megszokott, jól összekovAcso- lódott közösségből és az óvó nénik, akik könnyes szemmel gondoltak arra, hogy néhány heten helül ez a kis társaság már nem lehet együtt, az ő irá­nyításuk, felügyeletük alatt, ök tudják legjobban, mit je- lent a 4—5 éves csöppségeknek ez a változás. S mindez egy merev, nevelési szempontból meggondolatlan és helytelen határozat miatt. Hihetetlen, hogy ne volna mód a megoldásra. Nem hisz- sziik, hogy nehéz megérteni: nem mindegy a gyermekek to­vábbi előmenetele szempont­jából, hogy megtörténik-c a határozatban előírt törés az életükben, vagy sem. Es ami a legfőbb! A MAv saját dolgo­zóinak gyermekeiről van szó! — sárhelyi Bányásznapra elkészül A munkahelyek kedvezőbb megközelítése és a könnyebb' kiszállás érdekében, most van folyamatban a putnoki ak­nában az úgynevezett lanov­ka ereszke kihajtása. I Az „ülőkéket” — eléggé rossz állapotban — már ko­rábban átszállították Erenyő- bőL, itt kerül majd sor „újjá-; varázsolásukra”. Mint azt Simon Lajos, az akna főmérnöke elmondotta,: szeretnék a bányásznapra át­adni rendeltetésének az új személyszállító rendszert, s akkor nem kell többé a nehéz műszak után fáradtan még 128 lépcsőt is megmászni. | Érettségizett cs szakközépiskolát végzett fiatalok! A Borsodi Vegyikombinát JÖ KERESETI LEHETŐSÉGGEL ALKALMAZ: — vegyipari, — gépipari, — és egyéb jellegű szakközépiskolát végzett fiúkat RENDSZERKEZELŐ MUNKAKÖRBEN. Igény esetén a vállalat — térítés ellenében — korsze­rű munkásszállást és étkezést biztosít. JELENTKEZNI LEHET: — szombat kivételével — mindennap 7-től 15 óráig a vállalat munkaerő-gaz­dálkodási osztályán. Kazincbarcika, Bolyai tér I. VIHAR A harsánvi Petőfi Tsz-ben Gondoskodás a nőkről és az öregekről A Bükk hegyoldalain gaz­dálkodó harsányi Petőfi Ter­melőszövetkezetnek 469 tagja és alkalmazottja van. A ked­vezőtlen adottságú gazdasá­gok közé sorolt tsz az elmúlt évi kimagasló munkájával kiérdemelte a kiváló címet. A Petőfi Tsz 1957. szep­temberében alakult. Tíz csa­ládból 13 tag kezdte meg a közös munkát a 97 hektáros földterületen. Ma már lét­számban és a földterület nagyságában is jelentősen megerősödtek. A 356 tag és a 113 alkalmazott közül 132 a nők száma. A tagság össz- létszámának fele viszont már nyugdíjas. Ezért a közös gaz­daság vezetősége megkülön­böztetett figyelemmel segíti, támogatja az idős tagokat és fizikai munkát végző nőket. A jó gazdasági eredmények lehetővé teszik, hogy minden évben növeljék a tagságnak nyújtandó kedvezmények mértékét, összegét. Az elmúlt évben például 156 millió forintos szociális alapot használtak fel. Jelen­tős összeget fordítottak az üzemi konyha fenntartására, az idős tagok háztáji földjei­nek megművelésére, beteg­segélyezésre. Megrendezték az öregek napját, az anyák napját, a nemzetközi nőnapi ünnepséget, az ifjúsági par­lamentet, a gyermeknapot. A tsz biztosítja a sportkör működtetéséhez szükséges pénzösszegeket és fenntartja a nagy népszerűségnek ör­vendő „Repülj páva” ének­Bükkzsércen... A falu úgy húzódik meg a dombok, erdők közé szo­rult völgybe, hogy a köze­ledő szinte észre sem veszi. Csak akkor, amikor a göd­rös útról beér az első hazak közé. Igaz, már előbb is jelzi valami, hogy lakott helyhez közeledünk. Egy speciálisan hegyvidéki juhászszállás a domboldalban. Meg néhány mészégető kemence marad­ványa és koszorúja, amelyek­ben éppen most nem éget­nek, de hogy készülnek rá bizonyítja az összehordott kő és az elhasznált gumiabron­csok, amelyekkel tüzelni fognak. A falu lányai, asszonyai az ötvenes évek nagy erdőtele­pítései idején országszerte híressé váltak. A bükkzsérci lányok, asszonyok adtak ak­kor az erdőgazdaság cseme­tekerti munkásainak, erdősí- tőinek legjavát. Országos hír­névre tettek szert, könyvet írtak róluk. Remek eredmé­nyeik voltak, némelyik gép­pel is felvehették volna a versenyt! — Ma talán öten-hatan ha eljárnak az erdészethez dol­gozni — mondják az asszo­nyok. — Azok is férfiak. Kubikosmunkát, vagy mész- égetést vállalnak. Nekünk nőknek itt van most a var­roda, a budapesti Fehérnemű Szövetkezetnek dolgozunk benne. Hetvenhárom asszony kap itt munkát. — A férfiak inkább az ipar felé húznak — folytatja Nagy Imre, a falu tanácsel­nöke. — Sokan eljárnak Egerbe, az építőiparba, de a Lenin Kohászati Művek, a Borsodnádasdi Lemezgyár is foglalkoztatja az itteni lako­sokat. Meg aztán helyben, a termelőszövetkezetben is van munkalehetőség. Külön fafeldolgozó üzemet is léte­sítettek, ahol általában 15-en készítenek különböző dísz­tárgyakat. A falu közepén kis patak folydogál, oldalát éppen most kövezik. Mert kő az van a környéken bőven, csak fel kell használni. Ezért váltot­tak sokan iparengedélyt mészégetésre. Magániparosok, akik visszatértek az ősi szak­mához. Maguknak égetnek, maguknak árulják ... — Persze ez sem megy már úgy mint régen — mond­ják a meszes emberek. — Nagy a konkurrencia. Eger­ben, Szilvásváradon, Miskol­con ott a mészgyár. Alig vesznek tőlünk. Az élet megváltozott és az emberek is megváltoztak a Bükk közepébe települt kis faluban. Az ősi, természet adta foglalkozási ágakat tör­li, vagy átformálja az idő. (vásárhelyi) kart is. Külön említést érde­mel az üdültetési program­juk. A szociális és kulturális alapból 1974-ben 28 dolgozó­nak tették lehetővé, hogy az ország különböző részein üdüljön. Itt is előtérbe ke­rültek azok a nők, akik fizi­kai munkát végeznek. A nők munkába állításánál figyelembe veszik alkati és biológiai tulajdonságaikat, így mindenki erejének, tel­jesítőképességének megfelelő munkakörbe kerül. A kisma­máknak szülési segélyt ad­nak. Akiknek pedig 3—6 év közötti gyermekeik vannak az éves szabadságon túlme­nően kilenc nap fizetett sza­badságot biztosítanak. ívásra serkentő Olvasónk panaszolta: — Ügy tűnik, örök tá­rna a boltokban a vásá­rolt áruk csomagolása. Le­veszek a hütőpolcról egy csomag vajat. Tapad, ra­gacsos, csúszik. A pénztár­nál nem teszik papírba, mert csomagolt áru. Csak­úgy nem csomagolják a büdös pálpusztai sajtot és sok egyebet. De nem cso­magolják a palackos üdítő italokat, gyümölcs! eveket sem. Mivelhogy azok üveg­be csomagolva kerülnek hozzám. Pedig nagyon nem szeretem a csomagolatlan árul cipelni. Aztán vettem egy üveg bort. A pénztá­ros még a szomszéd. kis rekeszbe is átment, hogy megfelelő papírt hozzon, gondosan hengerelje a pa­lackot, alul cs felül elhaj­togatta, hogy mutatós kis csomag legyen. Most szok­jak rá az ivásra csak azért, hogy csomagolva vihessem haza, amit vásároltam? Mit tegyek? .. . Bár a panasz ismerősnek tűnt, kipróbáltuk, nem tú­loz-e véletlenül. Saját ta­pasztalatunk egybeesett a panaszoséval. Tényleg, mit is tegyünk? Mindig palac­kos bort vásároljunk? Ncjn megoldás. A vajat akkor sem csomagolják be. (b) J Diósgyőri lakóházak Fotó: Laczó József

Next

/
Oldalképek
Tartalom