Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-22 / 145. szám
1975. június 22., vasárnap É5ZAK-MAGYARORSZAG 5 Takarékos brigádok A gyári FELAJÁNLÁS meglehetősen szűkszavú. Csak a konkrét adatokat és azok forrását említi. Azt, hogy összességében mennyi megtakarítást ér el év végére a gyár kollektívája, s melyek azok az intézkedések, amelyek ezekhez az eredményekhez vezetnek. Nem tér. nem is térhet ki részleteiben arra, melyik kisebb közösség, szocialista brigád mit és mennyit tesz az asztalra, milyen szűkebb körű kezdeményezés gyümölcse, hogy 3— 4 millió forint megtakarítással számolhatnak ebben az évben. Több mint száz brigád dolgozik az ELZETT Művek sátoraljaújhelyi gyárában. Jó kezdeményezésben, hasznos javaslatokban egyik sem akart lemaradni a másiktól. Ez az oka, hogy kenőolaj, a víz- és energia-felhasználás csökkentésétől a használt alkatrészek felújításáig úgyszólván minden megtalálható a takarékossági listán. Egy év alatt SO tonna olaj, 5 ezer köbméter víz. 50 Iónná újra-felhasználható horgany visszanyerése, selejt- csökkentés, importanyagokkal való jobb gazdálkodás —, ilyen és ehhez hasonló nagy értékű vállalásokat tartalmaz a brigádok krónikája. Nem véletlenül mondta Soltész Levente, a gyári mun- kaverseny-mozgalom „felelőse”: érdemes minden üzembe, minden brigádhoz elmenni. Egyik sem várt központi .intézkedésre vagy határozatra ahhoz, hogy okosan. ésszerűen bánjon a rábízott értékekkel. Az egyiknél százezreiket, a másiknál csupán forintokat hoz a takarékosabb gazdálkodás —, ám mindegyik egyformán értékes. Ebből a sok apró dologból állt össze végül is az k bizonyos 3—4 millió forint. Bizonyításként néhány példa is elég: a technológusok szocialista brigádjának tagjai például — ők tették az egyik legnagyobb értékű felajánlást — vállalták, hogy mintegy 1,5 millió forintos megtakarítást érnek el különféle anyagok megtakarítása, valamint technológiai módosítások révén. Az előbbiek elérése érdekében egy újítás kidolgozását is ígérték. Ugyancsak ők vállalták, hogy a hazai ellátás javítása érdekében íiirdőszobakilincs- zár garnilurát alakítanak ki. (Az új termék null-szériája most készül, a hozzá- szükséges zárszerkezetet Sopronban. a veretet az ELZETT újhelyi gyárában készítik.) S ami még az új terméket illeti: olcsóbb lesz, mint ami jelenleg kereskedelmi forgalomban van. HA FORINTÉRTÉKBEN nem is ilyen nagy — ám mindenképpen fontos a Garibaldi, az Egyetértés, a Mikroszkóp és a többi szocialista brigád felajánlása is. Egyi- k"'k a munkaidő és az öntőgépek jobb kihasználását, bizonyos mennyiségű nemesacél-megtakarítást. a másik a segéd- és rezsianyagokkal való hatékonyabb gazdálkodást. a harmadik pedig a kenőanyaggal, vízzel, pb- gázzal, szerszámmal és más anyagokkal való ésszerűbb felhasználás megvalósítását tűzte célul. Asztalos Zoltán, az öntödeüzem vezetője joggal dicsérte Aranyosi Géza és Bodnár János brigádját, valamint a Garibaldi szocialista kollektíva tagjait. Mellettük természetesen az öntöde teljes létszámmal csatlakozott a takarékossági mozgalomhoz. A brigádok — amint azt az üzem vezetője elmondotta — elsősorban az olajjal való takarékossággal és az importból származó alkatrészek eddiginél jobb fel- használásával érnek el figyelemre méltó eredményeket. Hasonló sikerekre számít a felületkezelő üzem kollektívája is. Az üzem csiszolóműhelyében dolgozók mindenekelőtt a fónyező-csiszolópasztával való nagyobb takarékosságot, a rongy- és filckorong eddiginél jobb felhasználását tűzték célul. Ugyanígy nem várt felsőbb kezdeményezésre a Galvanizáló műhely gárdája sem. Pásztor Antal üzemvezelő szerint a különféle ésszerűsítési, takarékossági javaslatok megvalósításával milliós nagyságrendű pluszeredmény elérésére számítanak. Valamennyi brigád, valamennyi vállalás ismertetésére. említésére nincs lehetőség. Nem is szükséges, hiszen az újhelyi ELZETT- gvár összesített felajánlásában minden kollektíva munkája, ötlete, takarékossági javaslata benne van. Ennek a sok-sok kezdeményezésnek a valóra váltásával érik el. hogy a gyár értékesítési nehézségei ellenére jó gazdasági évet .zárnak majd 1975 végén. Erre utalnak a belföldi és exportigények kielégítésére tett vállalások, a termékek minőségének javi-_ tását, a termékskála szélesítését célzó felajánlások és a gyár vezetői által hozott egész sor olyan intézkedés, amely lendítőjévé, mozgatórugójává vált a brigádok, üzemek és kollektívák mindennapos tevékenységének, kibontakoztatójává a hasznos ötleteknek, alkotó elképzeléseknek és kezdeményezéseknek. A GYÁRI FELAJÁNLÁS szerint 3—4 millió forint az előre kalkulálható megtakarítás. Ez a szám — amint azt az ELZETT újhelyi gyárában hallottuk — egy kicsit már a múlttá. Január, a felajánlás megtétele óta további javaslatok, takarékossági elképzelések születtek, újabb felajánlások fogalmazódtak meg, így lényegesen nagyobb sikerre, szebb eredményekre lehet számítani. Ami az év első felének mérlegét illeti, nincs ok szégyenkezésre az újhelyi EL- ZETT-gyárban. N. I. Lent védősisak, fent bizíosítóöv Sok szép fa és emberek Egymás mellett állunk a hatalmas betonkolosszus lábánál, szemünkkel a fenyődeszkák útját követjük fel, a magasba. Szinte észrevétlenül nő és fonja körül az ál- ványzat a hűtőtorony palástját. Hátunk mögött dübörögnek, morajlanak az ózdi kohók, kemencék, hengerművek. — Sok szép fa — mondja Horász Sándor, az Országos Szakipari Vállalat ács-csoportvezetője és zöld munkáskabátja zsebébe tűzi a sárga coloslokot. — Fenyőfa. Lucfenyő. Minden darab előre le van szabva, el van készítve. A hétszáz darab, hat méter hosszú létra, amelyeket kenderkötéllel kötünk egymás fölibe és a sok állványpadló, amelyek vízszintesen fogják a létrákat, s amelyeken majd festők dolgoznak. S ha itt emberek járnak, akkor korlátot is, András-kö- tést is kell szegeini-ácsolni colosdeszkából, hogy biztonságos legyen a munka. Szinte észrevétlenül magasodik és fonja körül az . állványzat a hűtőtorony palástját. Több mint félszáz méter magasra kell az ácsoknak feltornászni magukat. S ahhoz. hogy egyre feljebb jussanak és teljesen körbejárhassák a betonkolosszust, maguknak kell feljuttatni a sok faanyagot, az „útnak valót”. Lent védősisakban, fent, az állványzat szintjein biztosítóövvel dolgoznak az ácsok. A hűtőtorony lábánál nz idősebbek, feljebb a fiatalok. Kézről kézre vándorol a deszka a fölről a magasba. Za- vorszki Rudolf kezéből Jákobéi Lászlóhoz, tőle Boda Ácsok egymás fölött, munka közben... Józsefhez, majd Záhoczky Ferenchez. Innen aztán szintről szintre, embertől emberhez, ácstól ácshoz, kézből kézbe emelkedik egyre följebb a „sok jó fa” és őrzi Csonka Sándor, Kovács Miklós, Szabó Sándor, Bodolai Bertalan, Hajdú József, Németh Sándor és Murányi László kezének fogását. Egymás fölött állnak az ácsok az állványzat szintjeinek padlódeszkáin. Ki-ki, mindenki tudja, pontosan, ki áll alatta, ki van fölötte. hogy a nyolcadik szinten álló társa Leninvárosba utazik haza a családjához, a huszadik szint magasából körültekintő ácsot pedig Budapestre várják, s aki lent, a földről néz a magasba, az ti- szalúci. Ismerik egymást, bíznak egymásban. A munka — természeténél fogva — alul, a földön köny- nyebb, fent nehezebb. Ugyanúgy a felelősség is ... Állványzatot építeni is nehezebb — a dolgok rendje és a gravitáció törvényszerűségei folytán — mint bontani. Ugyanúgy felelősségteljesebb is. Ezért helyezkednek, rendeződnek úgy a munkához a holt fával dolgozó ácsok, mint az élő fa ágai. — Sok szép !... — ismétli mellettem a fiatal csoportvezető. — Az ember legöregebb és leghűségesebb társa .., Oravcc János Fotó: Szabados György Kazincbarcikai úicarészkt Fotó: Laczó József Gépesített írniuk aliehek A dorogi szénbányák üzemeiben több olyan beruházás kezdődött, amely a bányászok biztonságát, egészségvédelmét szolgálja. A föld alatt dolgozó munkások fizikai erejének kímélésére újabb gépesített munkahelyeket alakítanak ki. Üj vágathajló gépet, rakodógépet és széngyalukat helyeznek üzembe. A már elhasználódott szállítóberendezések pótlására tíz páncélkaparót vásárolnak. A munkát köny- nyítő új gépek, berendezések beszerzésére csaknem tízmillió forintot költ a dorogi vállalat. Két bányában gépesítik a személyszállítást. A szénmedence valamenv- nyi bányájában fokozzák a biztonságot, A föld alatti munkahelyek levegőellátásának javítására nagy teljesítményű ventillátorokat szerelnek fel. A bányatűz elleni védekezéshez szükséges berendezések, anyagok beszerzésére 17 millió forintot költenek az idén. A borsói öldtol a kamionig JÜNIUS 17., KEDD. Este nyolc óra. A Magyar Hűtő- ipar Miskolci Gyárában a szín alatt gépek zakatolnak, a rámpa mellett teherautók állnak, a kapunál a mérlegelők mérlegelnek, benn a hűtött termekben fehér köpenyes és fehér fityulás asszonyok állnak a szalagok mellett, fürge kézzel válogatják a gyorsfagyasztott árut. Kinn a határban, a borsóföldeken, — amelyet a hűtőház által biztosított magból vetettek s az itteni szakemberek irányításával gondoztak, neveltek a termelőszövetkezetek — ugyancsak ja. vában zakatolnak a gépek. Kaszálják, csépelik a zöldborsót. Pereg a hamvaszöld szem, telnek a tartályok On- gán, Harsányban és Felsö- zsolcán. Tehergépkocsik, pótkocsis vontatók állnak sorban, platójukon a szőlőtermelőknél használt mintára készített „Tarcali-kocsik”. A cséplőállomásokat vezető ag- ronómusok árgus szemekkel figyelik a szemnagyságot. A keménységet tenderométerrel mérik. Az adatok rákerülnek a kísérőlapra s már indulhat is a szállítmány a hűtőházba. Sietni kell, mert a kicsépelt borsó fülledékeny. Egy—másfél órás állásnál megnyálká- sodik, elveszti zsengeségét, s akkor már csak takarmánynak való. A hűtőház udvarán hatalmas tartályok. Ezekben öntik a beérkezett borsót. Közben állandóan folyik a víz, keve- regnek a szemek. Így nem történhet baja a nyersanyagnak. A minőséget még a tízórai váltásáig Tóth Zsuzsanna minőségi ellenőr vizsgálja. Egy kilogrammnyi — az egész tételre' jellemző — mintából kiválogatja a gyommagvakat, a cséplőgépből visszamaradt héjdarabkákat, meg a léha, törött szemeket és a sárgombócokat. Mindent gondosan megszámol, grammos mérlegen lemér s egy az e célra rendszeresített füzetbe bevezeti az adatokai. Csak ezután kerülhet sor a feldolgozásra. A minőség megállapítása után egy elmés csővezetéken keresztül viznyomással kerül a borsó a serleges előfőzőbe, ahol 90 fokon párolják néhány percig. Innen a kanalas felhordó viszi a Floo-Freez- re. Közben lecsurog a víz s í. egkezdődik a gyorsfagyasztás. Deres szernek gördülnek ki a gépegység végén a szállítószalagról, „nátron-zsákokba” jutnak. 15—20 kiló egy- be-egybe. Rakodólapra pakolva kerülnek a raktárba, ahol mínusz 15—20 fokon tárolják az árut Télen aztán újra előkerül minden zsák, hogy a borsó kisebb csomagokban eljusson hozzánk, a fogyasztókhoz. MIRE A SZÁLLÍTMÁNY borsó fagyasztva a raktárba jut, eléx-kezik a váltás ideje is. Tíz óra van, Ital kan ide- hallatszik a vasgyári dudaszó. A 8-as buszok tömötten jönnek, hozzák az asszonyokat, lányokat, ötpercenként érkezik egy-egy járat. Mindenki siet, itt ilyenkor nincs megállás, „melegváltásban” adják és veszik át a műszakot. Teleki Barnáné, a dél- utános nyensanvagátvevő már minősítette a Domoszlóról érkezett Angol I-es málnaszai- litmányt. — Most szép a málna, mert útközben és a szedésnél sem ázott meg. De azért egy kis- részét másodosztályúnak kellett minősíteni, mert fekete foltos szemek, és penészedni kezdők is voltak a tételben. Egyébként a málnának ez az átka. A nedvesség hatására, no meg ha áll egy kicsit, azonnal megpenészedik. MÍG MAGYARÁZ, közben átadja a műszakot. Az éjszakás átveszi a „raklapkísérö- ket”, ellenőrzi, hogy rendben folyik-e a rakodás, a fagyasz. tás, mert a málnával sietni kell. És vigyázni is kell rá. Meg ne törjön, össze ne csúsz- szanak a rekeszek. A mirelit málnát kubai nádcukorral csomagolják, s a dobozokban minden egyes szemnek gurulnia kell. A gyártás során ezt úgy is hívják: gurulós málna. Éjjel egy óra körül folyamatosan jönnek a gépkocsik. Szolnokról a MÉK-től ropogós, nagyszemű germesdorffi cseresznyét iioznak, ez a szártépő berendezésre kerül s válogatás után fagyasztásra. Zöld óriásnak keresztelt egrest hoznak Debrecenből és Szolnokról, ami fagyasztás után elmés szerkezetbe jut, ahol megfosztják szőreitől, meg a csumától. Senga Sen- gana szamóca (földieper) érkezik Köleséről és Vajáról. Mire a mosóba ér, hogy a levegővel áramoltatott víz megtisztítsa a rátapadt földtől, homoktól, pirkadni kezd az ég alja. A szalag mellett fürge kezű lányok és asszonyok csípik ki a csumát a jókora szemekből. A, 004-es, nulla fokos teremben ügyes osztályozógép válogatja méret szerint a téli időszakban legyártott Pom- mes-Fritest, a világszerte nép. szerű hasábburgonyát. Puskás József késztermékellenőr vigyáz a minőségre. Méret szerint osztályozza a tételekből vett mintákat, kiválogatja azokat a hasábokat, amelyeken héj maradványok, vagy csira-szemek vannak. A gépsor végén 2,5 kilogrammos zsákokba kerül az áru. A most válogatott nagyobb mennyiség exportra készül, a Foodimpexen keresztül értékesítik. A terem hőmérséklete, ahol több mint húszán dolgoznak, nulla fok. Az asszonyokon vattakabát, meleg cipő. Kezükön kesztyű. Gyakorlottan, biztos mozdulatokkal válogatják a hibás szemeket, zárják a tasakokat. Mire eljön az öt óra, az udvaron csökken a forgalom. Ilyenkor már alig érkezik ko. cs., de fél óra múltán élőiről kezdődik minden. Üj nap, újabb szállítmányok, s a raktárakban szaporodnak a rakodólapokra stócolt zsákok. Fél hat után kamion érkezik, a raktár rakodómunkásai pillanatok alatt előkészítik a targoncákat s indul a nyüzsgés a rámpán. Mázsálás után telik a hatalmas hütőkocsi „gyomra”, halkan búg a hideget termelő kis motor. Pillanatra sem szabad meleget kapnia a lefagyasztott árunak, mert ha kienged, veszít minőségéből, értékéből s könnyen meg is romolhat. Gépkocsik jönnek, mar sor áll a raktári rámpánál. A hűtőház saját teherautóit várják, hogy megrakottan elindulhassanak a boltok felé. hogy a gyorsfagyasztott árut eljuttassak a vásárlókhoz. Hat óra, -jön a váltás. Ismét „melegen”. Az ég közben beborult, a sötét fellegekoöl hamarosan permetezni kezd a nyár eleji eső. Még van munka, még folyik a feldolgozás. A borsóstartályokban fogynak a szemek, a szártépönel a cseresznyés rekeszek. A délelőttösöknek már „nj'u- godtabb” műszakjuk lesz. Ha felázik a föld, nem lehet a termékeket felszedni. Ez kiesést okoz. És minőségi romlást! Főleg a borsónál. Lacz- kovits Gyula és a többi ag- ronómus Zsolcán, Ongán es Harsányban aggódó szemmel figyeli az eget. Figyelik s arra gondolnak: a Kriston 11. és a Durana fajtájú borsók ismét, csak beérnek. Kemény lesz bennük a szem s nem zsenge. Így viszont a feldolgozás és az értékesítés lehetetlen ... REGGEL HAT ÓRA van, véget ért az éjszakás műszak. A szezon egyik „erős” éjszakája. A napnak fel kellett volna kelnie 3 óra 46 perckor. De „nem kelt fel. nem bújt elő” a felhők mögül. Műszak után a lányok és asz- szonyok csepergő esőben, fáradt izmokkal, álmos szem; . kel indulnak a szerdai piacra bevásárolni az ebédhez. Vásárhelyi István