Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-14 / 111. szám
1975. május 14., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A Bajcsy-Zsiünszky utca végén, a MÁV-rendelőintézet előtt szorgoskodnak. A májusi meleg még a kabátot is levettetfc velük, csak úgy ingujjra vetkőzve dolgoznak valamennyien. Mellettük a járókelők, villamosra várók meg-megállnak, elnézik ahogyan ők a faragócsákánnyal tonnát adnak az alaktalan konok'. Illesztik, méricskélik, addig-addig forgatják, amíg a kő megtalálja helyét a készülő támfalban. A beillesztett, cementes malterral ra~- gasztott köveket újak köré- tik, és széltében-hosszában növekszik a fal. A zsinór mellett, ha végignéz az ember, nehezen tudja eldönteni, melyik egyenesebb: a fal-e, vagy talán mégis a zsinór? Nyolcán vannak. Egy brigád. Ketten követ faragnak, a harmadik hézagok A többiek betont kevernek. Parképítők. Mindnyájan a Miskolci Kertészeti Vállalat dolgozói. A bogácsi brigád, ahogy őket a vállalatnál nevezik. — Valamennyien bogácsiak vagyunk — mondja Ver- bóczki Elemér brigádvezető. — Talán ezért ismerjük egymás gondolatait is. A brigádvezető 13 éve dolgozik a vállalatnál, de a töb- biék is 7—10 éves parképítő „múlttal” ‘ rendelkeznek. Kő- faragás, támfalkészítés, lapozás, vagyis a kőmunkán kívül, ha kell fűmagot, vagy trágyát terítenek, palántáz- nak, füvet kaszálnak. A parképítő munkája szerteágazó. Betanított munkások- Legalábbis ez szerepel a személyi igazolványukban. A kőfaragást mégis szakmunkás szinten végzik. Csak éppen a bizonyítvány hiányzik. — Nálunk, Bogácson ennek a mesterségnek régi hagyományai vannak. Iskola nélkül, sajátítottuk el ezt a szép szakmát — mondja az ;egyik brigádtag, Hegyi Miklós. A kő, amivel most dolgoznak ismerős. Hazai kő. A vállalat a bogácsi kőbányából hozatja a parképítéshez. — Félkemény kő. Ha jó a szerszám, könnyen engedelmeskedik — kapcsolódik a beszélgetésbe Csabai István, miközben mintegy szemléltetésként, formát farag a szürke kőnek. A brigád kezemunkáját a város számos pontján megtaláljuk. Ők végezték a Győri kapui Emberpár-szobor környékének parképítési munkáit, és a Tokaj étterem mögötti park kialakítását is. Ez utóbbinál mintegy 100 folyóméter ülőkét építettek, . Valamint 600 négyzetméter kőlapozást végeztek. — A munkánkat eddig mindig határidőre elvégeztük. Panasz sosem merült fel. Ha kellett, inkább túlóráztunk,“ de késés nem volt — mondja a brigád vezető. A brigád nemcsak a munkában egységes. A munka után is gyakran összejönnek. Együtt ünnepük a névnapo- . kát, sőt, ha kell, munkával is segítenek egymáson. — Most építkezem, s a brigád tagjai voltak nálam cementet hoi’dani, segítettek a vakolásnál — meséli Csabai István. „Ma nekem, holnap neked” — mondjuk, amikor segítünk. A járókelők nemcsak szótlanul nézelődnek. Gyakran megszólítják őket. Van, aki az Avasra pincét szeretne építtetni velük, más sírkerítést, s van, aki csak a kő után érdeklődik. A fizetést a teljesítmény után kapják. Nem panaszkodnak. Igaz, télen kevesebb, de akkor kevesebb a munka is. Hétközben munkásszállón laknak. Pénteken mindig együtt indul haza a brigád, haza Bogácsra, a családhoz. Hétfőn hajnalban, mint már any- nyiszor, ismét buszra szállnak. Irány, a város! Parképítők. A csákányuk ütésére a félkemény kő az erek mentén engedelmesen elreped. Leválik róla az alaktalanság, formává alakítja a' munka. A bogácsi brigád munkája. Hajdn Imre A síkkötő üsemben fí ."v -V é-SÉjfáS . . . ,v'. ví-íAVvri A Borsodi Kézműipari VálUalat ózdi síkkötő üzemében két brigádban hatvan nő dolgozik. A „Tyereskova” arany és a „Gagarin” ezüst jelvényes szocialista brigádok tagjai a kiváló minőségi munka mellett jelentős társadalmi munkában is részt vesznek. Egyebek között óvodákat és szociális otthonokat patronálnak. Az üzem, mely az ózdi női munkaerők foglalkoztatottsági gondjait enyhíti, sok fiatalnak ad munkalehetőséget. Képünkön: lloracsek Márta, a Tyereskova-brigád tagja, ketlizőgépen dolgozik. Fotó: Szabados György A fiatalok SMiskolcért A szervező bizottságnak tett ígerete szerint e hó lóén, tehát holnap munkához lát az Avasi Ifjúsági Kultúr- központ építésénél a Miskolci Mélyépítő Vállalat. A munka során egy amfiteátrumot, egy művelődési palotát és sportlétesítményok: egész sorát építik majd fel. Először a kilátó és az izraelita temető közötti kéthektá- ros, három teraszból álló területen kézilabda-, kosárlabda-, röplabda-, tollaslabda-, tenisz-, lábtenisz-, futó- és fejelőpályákat alakítanak ki. Felállítanak több asztalitenisz- és sakkasztalt, elkészítenek egy íjászpályát, és erdei tornapályát is. Az első ütem építésének befejezését mintegy ötmillió forintos költséggel a jövő év elejére tervezik. A „Fiatalok Miskolcért — Miskolc a fiatalokért” mozgalom vezetői az ifjúsági központ kialakításához jelentős társadalmi segítségre is számítanak, főleg a fiatalokéra, akik június utolso hetétől építőtáborban dolgozhatnak itt. Az első megyei kórház emlékére Május 14-e. 1856-ban. Ezen a napon távozott gyógyultan az első beteg megyénk első közkórházából. Neve: Kostyó Mária, lakása Kisrócén volt. Napi ápolásáért 24 krajcárt fizetett. Mindössze ennyit jegyzett fel róla a szűkszavú krónika. Hogy milyen erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy gyógyultan távozhasson, arról már többet tudunk. Az akkor 25 000 lakosú Miskolc és a megye egészségügyi ellátása érdekében dr. Schnirch Emil, akkori megyei főorvos fordult beadvánnyal a megyefőnökséghez, amelyben síkraszállt egy nyilvános kórház létesítése érdekében. A kórház épületéül a főpolgármester és, a megyefőnök a tetemvári katonai ispotály épületét i jelölte ki. Ebben helyeztek el 20 ágyat, s felszerelték a szükséges kellékekkel. Bár az épület nem volt megfelelő állapotban — összeomlással is fenyegettek egyes részei — öt fég szobát rendeztek be a betegek ellátására. Ez azonban nem volt elegendő.1 Pénz kellett az élelmezésre, a gyógyszerekre. a tüzelőre, világítóeszközökre, szappanra, kötszerekre is. S bizony a pénz volt a legkevesebb! A városi hatóság végül, hosszas huzavona után a szegények eltartására és a koldulás megszüntetésére fennálló közel hétezer forintnyi tőkét ajánlotta fel erre a célra. De megmozdult a társadalom is. Dr. Schnirch állt a mozgalom élén. Emberszeretete, humanizmusa gyújtó erővel hatott. Bizottságok alakultak a kórház javára rendezendő mulatságok érdekében, gyűjtöttek mindenfelé, adakoztak az emberek, így összesen 1436 forint és 28 krajcár jött össze. Ebből már, ha küzdelmesen is, de lehetett gyógyítani. Ma 119 éve, az első beteg gyógyultan távozott megyénk első közkórházából. — v. Faluk közös gondokkal Gazdátlan patak, megrongált út Lassan már hozzászokunk, hogy évente legalább kétszer végigvonul égy-egy árhullám megyénkén. Végigvonul és hatalmas károkat okoz a mezőgazdasági területeken, a települések lakóházaiban, a közművekben, nem utolsósorban úthálózatunkban. Az elmúlt ősz a szokásosnál is kegyetlenebből bánt megyénkkel. Megáradtak a máskor csendes hegyi patakok, hosszú évek óta nyugodt életet élő falvakat kellett kitelepíteni. Veszélybe került Ömassa, Hámor, Lillafüred, de ugyanez történt Jákfalván, Dévényben is. A váratlanul lezúduló , nagy víztömeg felszaggatta az utakat, lakhatatlanná tette a házakat, feltöltötte hordalékkai- és homokkal a patakmedreket. A víz elvezetésére szolgáló medreit elhanyagoltak, gondozatlanok voltak. Így történhetett meg például, hogy a Garadna patait a dé- destapolcsányi országút mellett még most sincs a medrében, tovább rongálja a nagy forgalmú úttestet, sőt egy-egy eső után akadályozza a forgalmat. Így fordulhatott elő, hogy ugyanennek az útnak a 6—13 kilométer közötti szakaszán súlykorlátozást kellett a napoitban bevezetni, mert az alámosás veszélyezteti az út állapotát. Jákfalván özvegy Basa Fe- rencné háza azóta is lakhatatlan, sőt a tavaszi esőzések óta udvarát újra és újra elönti a szomszédos hegyoldalakról lezúduló víz. És nemcsak az övét, hanem a szomszédos 3—t családét is. Mindenki elismeri, hogy az elmúlt őszön nem készültek ezeken a helyeken ekkora vízre. Azt is el kell ismernünk, hogy az illetékeseknek sok dolguk, elvégzendő munkájuk akadt az ár által sújtott területeken. De mégis meg kell jegyezni néhány dolgot. Azt például, hogy az említett út melleit folyó Garadna patak nem mosná az utat, ha lenne gazdája. De nincs. Nincs, aki kitisztíttassa a patakmedret a hordaléktól. Pedig egyetlen dózer 2—3 órás munkájába kerülne csupán. Ugyancsak ez a helyzet a 6 —13 kilométer között is. Az átereszek kitisztítását az ősz óta senki sem végezte el, a hegyekről lefutó patakok az országúton folynak. Természetes, hogy rongálják, gyöngítik az alépítményt. Cifrább a helyzet Jákfalván Basáéknál. Többször írtunk már az ottani áldatlan állapotokról. Történtek is intézkedések, sőt „építés” is, de a probléma változatlanul fennáll. Sőt súlyosbodott. Az egyik, a víz által sújtott szomszéd ügye már a bíróságot járja. Basáék árvízkáros lakásépítési kölcsönt kértek, melyet nem kaptak meg. Indok: Jákfalva nem szerepel az árvízkáros községek listáján. Sőt! A lakásuk nem lakhatatlan! A helyzet viszont az, hogy Basáék és a szomszédok lakásában a padlón kis patakokban folyik a víz. Az említett károk helyre- állítása nem kívánna nagyobb beruházásokat. Mindössze több gondosságra lenne szükség. Ügy véljük, nem volna érdektelen. (vásárhelyi) Nagy János, a Füzérkomlós! Tanács elnöke hat falu ügyes-bajos dolgaival találkozik nap, mint nap. A környező községek: Füzér, Pusztafalu, Nyíri, Nagy- és Kis- bózsva egymástól viszonylag távol eső települések. Elsősorban ez okozza a legtöbb gondot. — Egyetlen felső tagozatos általános iskolánk van — mondja Nagy János. — A 10—14 éves i diákokat minden reggel összeszedi az úgynevezett iskolajárat-busz és az hozza be ide, a tanítás végén pedig hazaszállítja őket. így is akadnak, akik csak alig négy óra előtt érnek haza — természetesen ebéd nélkül. Ezért kérték a szülők, hogy létesítsünk napközi otthont, ahol a gyerekek kulturált körülmények között megebédelhetnének. Ehhez azonban több mint 3 millió forintra volna szükség, azaz a tanács teljes évi költségvetésére. Természetesen, a jelenleg rendelkezésünkre álló pónzösz- szegből az építési költségeket nem vállalhatjuk. De ígéretet kaptunk a felsőbb tanácsi szervektől arra, hogy a 170—180 bejáró fiatal problémáját állami támogatásból, még a hetvenes évek közepén meg tudjuk oldani. — Mi a helyzet a „kisiskolásokkal” ? — Sajnos, itt is hasonló gondokkal küzdünk. Az alsó tagozatos osztályok elszórtan helyezkednek el, így a gyerekek szintén „bejárnak”. De, hogy a még kisebbelvről is ejtsünk néhány szót — óvoda egy sincs a hat községben. Pedig igen fontos volna egy óvoda építése, mert ma már a falusi anyák is dolgoznak, és nem tudják a picit kire hagyni. Mi is elesni dolognak tartjuk, hogy legalább az ezer lakosú Füzér rendelkezzék óvodával. Végezetül a tanácselnök egy szintén megoldásra váró feladatról szólt: — Vízellátásunk sem kifogástalan. Kiszáradtak, fertőzöttek a belterületi kutak. Forrásunk van bőven — de a csapokból még nem folyik víz. A fürdőszobákat a lakosság többnyire kamrának használja. A víztársulás keretében a családok ötezer forinttal, a pusztafalui tsz egymillió forinttal járulna hozzá a vízmű vési téshez, sőt a lakosság társadalmi munkát is vállalna. Így is legalább 10 millió forintra volna szükségünk. A megyei tanács ilyen hatalmas ösz- szeget egyhamar nem tud a rendelkezésünkre bocsátani. Nem kis gondja van tehát Nagy János tanácselnöknek. Milliós összegeket előteremteni a semmiből, szinte megoldhatatlan feladat. Tenni azonban mégis kell valamit! Nem várhat a sok pici évekig óvodára, a lakosság jó vizű kutakra és a felső tagozatos diákok a napközi otthonra. Nehéz elhinni, hogy a hat falu egyikében sem akadna olyan épület, amely kis átalakítással, ideiglenesen megfelelne a célnak ... Temcsi László Úttörő egyenruhák Mezőkövesdről A Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezetben nemrégen tartották meg a tisztújító közgyűlést. A csaknem ötszáz tagot számláló közösség új elnökévé Ónodi Tibort választották. A szövetkezet új elnöke elmondotta: az elmúlt esztendőben végrehajtott termelőüzemi rekonstrukció lehetővé teszi a termékek választékúnak a kiszélesítését. A kövesdi szövetkezetben nem ismerik az értékesítési gondokat. Ennek elsődleges oka, hogy hosszú távra kötnek szállítási szerződést, ^ s minden lehető módon lépést tartanak a divat változásával. A szövetkezet egyik legnagyobb megrendelője a Szovjetunió. De a mezőkövesdi férfiöltönyök, valamint a gyermek és kamaszöltönyök jól ismertek Hollandiában, a skandináv államokban és Líbiában is. Az Ezermester Bolt és az 0ttörő Vállalat részére évente átlagosan , ötvenezer úttörő egyenruhát készítenek. Noha az üzem számára a sokezres szériájú termékek gyártása a gazdaságos, mégis gyakran módo- sítják termékeiket a legújabb divat szerint. Ebben . nagy segítségükre van az OKISZ divatlaborja. A szövetkezet termékeit nagykereskedelmi vállalatokon keresztül értékesíti. A terveik között azonban szerepel, hogy szorosabb kapcsolatot építenek ki a környék kereskedelmi egységeivel és eketleg termelői „módi \butikot” is nyitnak megyénkben. Ez is jól szolgálja majd a szövetkezet termékeinek: a megismertetését, a kis kollektíva jó hírének az öregbítését. A nagy víz és kornyéke
