Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-14 / 111. szám

V 1975. május 14., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 A kongresszusé zászló kötelez Bon odi Iái yászok sikerei az országos versenyben (Tudósítónktól) A Magyar Szénbányászati Tröszt hazánk felszabadulá­sának 30. évfordulója tisz­teletére az iparág eredmé­nyeinek, a gazdálkodás ha­tékonyságának növelése ér­dekében a „Szénbányászat kiváló aknája” és a „Szén­bányászat kiváló brigádja” kitüntető címek elnyeréséért szocialista munka versenyt indított. A versenyben a Borsodi Szénbányák 10 ak­nája, 12 frontfejtési és 20 elővájási szocialista brigádja nevezett be. A verseny első negyedéves értékelése megtörtént, s az eredmények azt igazolják, hogy a borsodi bányászok folytatják 1974. évi eredmé­nyes tevékenységüket. A ver­senyben az 1—10. helyezést elért aknák és brigádok ered­ményed. értékelték. A „Szénbányászat kiváló aknája” cím. elnyeréséért folytatott országos verseny­ben a 2. helyen Lyukó-akna, a 8. helyen Tervtáró, a 10. helyen Rudolf IV. akna áll. A fronti- és elővájási szocia­lista brigádokat kétféle szempont — a legnagyobb átlagos havi termelés, illetve vágathajtás és a normához viszonyított legnagyobb tel­jesítés — alapján bírálták el annak érdekében, hogy a versenyben a nem gépesített munkahelyeken dolgozó bri­gádok is eredményesen részt vehessenek, A írón tbrigá dók versenyé­ben a legnagyobb átlagos havi termelés alapján a 2. helyen Németh István I. tervtárói. a 3. helyen Kiss Mihály feketevölgyi front­brigádja áll. Műszak után, hazafele Szabados Gy. felv. A normához viszonyított legnagyobb teljesítés alapján 2. helyezett Krebán Béla lyukóbányal brigádja, 3. he­lyezett Bokk András Ede- lény I—IV. aknai brigádja, 4. helyezett Szemere Zoltán putnoki brigádja, 6. helyezett. Soltész István Alberttelep T. akna brigádja, 8. helyezett Pálfi Ferenc királdi brigádja és 10. helyezett Varga Géza Egereseidben dolgozó bri­gádja. Az elővájási brigádok ver­senyében a legnagyobb átla­gos havi vágathajtás alapján újra első helyen áll Újlaki Miklós Ormos VII.. akna brigádja. A normához viszo­nyított legnagyobb teljesítés alapján első helyezett Falkus István tervtárói brigádja, 3. helyezett Hegedűs Gusztáv EUa-aknai brigádja, 4. he­lyezett Hegyaljai József be- rentei brigádja, 6. helyezett Gebei Géza Rudolf IV. ak­nai brigádja, 7. .helyezett Gergely József Rudolf IV. aknai brigádja, 8. helyezett Kiss Károly farkaslyuki bri­gádja. 10. helyezett Bartók T. Béla putnoki brigádja. A helyezések 36 százalé­kát tehát az első negyedév­ben a borsodi bányászok hó­dították el. Aknáink és szo­cialista brigádjaink elisme­résre méltó eredményei azt mutatják, hogy a Borsodi Szénbányák dolgozói a kong­resszusi zászló elnyerése után 1975-ben is a verseny esélyesei. Tóth Pál Mérlegen a múlt évi gazdálkodás Tegnap, május 13-án tar­totta küldöttközgyűlését a Dél-borsodi Termelöszövet- | kezetek Szövetsége. Részle­tesen értékelték a termelő- szövetkezetek múlt évi gaz­dálkodását, Megállapították,' hogy a szövetség területén is folytatódott: a termelőszövet­kezetek koncentrációja, s az idén is újabb egyesülések várhatók. Elemezték a tsz- ek növénytermesztésének, ál­lattenyésztésének alakulását, a munkaügyi helyzetet, az eszközellátottságot. A terme­lési költségek vizsgálatánál felhívták a figyelmet az anyaggazdálkodás jelentősé­gére. mivel ez a költségcso­port teszi ki az összes költ­ségek legjelentősebb részéi. A dél-borsodi termelőszövet­kezetek közös vagyonának! növekedési üteme elmaradt j az előző évitől: 142 millió fo­rinttal emelkedett, míg a j megelőző időszakban 183' millió forinttal. Megállapí-; lottók, hogy az 1974, évi gaz­dálkodásra kedvezőtlenül ha­tott az időjárás, s hozzájá­rult ahhoz, hogy a gazdasá­gi mutatók 1973-hoz viszo­nyítva nem növekedtek min­den téren. Ennek ellenére a fogyasztás-felhalmozás ará­nya eltolódott a felhalmozás rovására. A küldöttek a gazdasági értékelés után meghallgatták a revizori iroda működésé­ről szóló jelentést, majd meg­tárgyalták a szövetség idei költségvetését. Nélkülözhetetlen termék a műanyag Figyelme Éllé teÉiÉyezések a Man Európai méretekben is számottevő gyár... Mi tet­te ilyenné a negyedszázados Borsodi Vegyikombinátot, amely évről évre nagyobb, gazdagabb lesz. A gyár emblémája halárainkon túl is jól ismert. Gazdái, a vállalat dolgozói büszkék is erre. S joggal azok. Do gyártmányválaszték Az a több, mint 120 féle termék, ami innen a meg­rendelőkhöz eljut, reklamá­ciók nélkül megfelel rendel­tetésének. Mert kifogástalan minőségű. A hagyományos gyártmány mellett a mű­anyag a sláger, amely iránt hihetetlenül megnőtt a ke­reslet szerte a világon. A BVK termékei eljutnak Ja­pánba, az NSZK-ba, Angliá­ba, s oldalakon lehelne so­rolni, hová még... — Nem állunk rosszul — mondja a vállalat igazgató­ja, Körtvélyes István. — Vi­lágméreteket tekintve is, van összehasonlítási ala­punk. Ma például sokféle termékből többet gyártunk, mint — a korábban előt­tünk járó — Svájc. S ami lényeges: a fejlő­dés méreteit és irányát te­kintve feltétlenül szólni kell a választékról, amely külö­nösen az exportban mérv­adó. (Természetesen a hazai piacon is.) Arról van ugyan­is szó. hogy amíg a gyár 3—4 évvel ezelőtt/csak alap­anyagot gyártott, ma már fel­dolgozással is foglalkozik. Gondoljunk csak a Szek- •zárdon működő gyáregység­ig amely műanyag ajtókat, falburkoló elemeket, s még sok egyéb, főként az építő­iparban jól hasznosítható és felhasználható terméket gyárt. De a gyárban készü­lő műanyagot várják a bú­tor-, a textil-, a cipőszak­mában és még sokféle ipar­ágban egyaránt. Gyártmá­nyaink nélkülözhetetlenek a termelésben. Ebben az esztendőben — a tervek szerint — 300 millió forint értékű olyan termék­kel számolnak, ami mű­anyagból készül ebben a kombinátban. De ... A vállalat igazgatója ada­tokat idéz arra vonatkozóan, hogy — a távlatokat te­kintve — mi várható a BVK-ban a műanyagterme­lésben. — Néhány év múlva, úgy 1978 körül, a feldolgozó te­vékenységből eredő terme­lési érték eléri az egymilli- árd forintot évente. Ennek érdekében már most is sokat tesznek. Együttműködési szerződést kötöttek — többek között — az Ikarus gyárral. A cél: felkutatni azokat a lehető­ségeket, amelyek még fehér foltokat jeleznek a jármű­program végrehajtásában. — Arról van szó —mond­ja az igazgató —, hogy fel­kutatjuk: az autóbuszgyár­tásnál hol, mi helyettesít­hető műanyaggal... Az eredmények máris biztató­ak. Az első termékeket — díszlécet, lökhárítót stb. — már ebben az évben szál­lítjuk az Ikarusnak. Csak ahhoz, hogy ennek a gyár­nak az igényeit kielégítsük, 40 tónna műanyagra van szükség. Inteozív piackutatás Lényeges eleme a BVK munkájának az intenzív piackutatás. Figyelő szem­mel néznek szét a világban és a hazai piacon is, hogy a műanyag útját „egyenges­sék”. S csak oda igyekez­nek „betörni”, ahol ver­senyképesek tudnak lenni. Mert például ahol a ía elő­nyösebb és gazdaságosabb, ott nem is próbálkoznak a műanyaggal való helyette­sítéssel. Kísérleteznek vi­szont fa és műanyag kombi­nációjával. A legjobban vonzó éá\ a legtöbbet ígérő terület az építőipar, ahol mind jobban felismerik a műanyaggal való — elsősorban szakipari jellegű — építkezés jövőjét. — Mert mi a helyzet? — érvel az igazgató meggyőző­en és megalapozottan. — Ma már 2—3 hét alatt fel­épül — házgyári technoló­giával — egy bérház. Aztán következik a szakipari mun­ka, ami 2—3 hónap. Itt le­het és kell is időt nyerni! Ehhez a kulcs a műanyag, amiből komplett tartozéko­kat tudunk majd szállítani. Egy függönytartót például úgy gyártunk le, hogy a szakiparosnak csak fel kell csavaroznia. De megoldás lehet az is, hogy méterben szállítjuk a szükséges anya­got, ami t azután az előírás­nak megfelelően darabol­hatnak fel. Mi lesz a zsákban? Meghökkentő tervről be­szél ezután ... — El fogunk oda jutni — mondja —, hogyha elké­szül egy ház, mi leteszünk az építőipar asztalára egy teli zsákot, amiben megta­lálható lesz minden, ami a belső szereléshez szükséges. Ehhez persze az is kell. hogy az építőipar igényelje tőlünk ezt a megoldási... Nincs az életnek olyan területe, ahol ma nélkülöz­ni tudnánk a műanyagot. Itt van például a cipőipar. Az igazgató ezt is példával illusztrálja. — Amíg — a felszabadu­lás előtt — a fél ország me­zítláb járt, el tudták látni bőrrel a cipőkészítőket. De ma, amikor a legeldugot­tabb tanyán is legalább há­rom-négy pár cipő van személyenként, a bőripar képtelen ezt az igényt ki­elégíteni. De itt van a mű­anyag, ami kiválóan alkal­mas a cipőiparnak, hiszen amellett, hogy tartós, ter­melékeny is. Egy automata — műanyag felhasználásá­val — óránként 50 pár ci­pőt is elkészít. Ebben az iparágban 3—4 éve kezdték intenziven alkalmazni a mű­anyagot, amihez tavaly ke­reken ezer tonna alapanya­got szállítottunk. A megnövekedett igények­nek a BVK minden tekin­tetben igyekszik eleget ten­ni ügy is, hogy elébe megy a fogyasztóknak, akik min­dig szívesen fogadják a gyár képviselőit. T. F, Tavaly két százalékkal ke­vesebb üzemi baleset tör­tént. mint 1973-ban. 7,3 szá­zalékkal csökkent, a halálos balesetek — és 14 százalék­kal a foglalkozási megbete­gedések száma. Az átlagos­nál is nagyobb mértékben csökkent az 1000 munkásra jutó balesetek száma az ál­lami iparban, a mezőgazda­ság állami szektorában és a termelőszövetkezetekben. A statisztikai adatok egyértel­műen bizonyítják, hogy a munkásvédelem fejlesztésé­ről szóló legutóbbi kormány- határozatnak volt foganatja; a vállalatok, a munkahelyek vezetői a korábbinál többet, jobban törődnek a biztonsá­gos munkavégzés feltételei­nek megteremtésével. De a statisztika arról is beszél, hogy tavaly, 468 ember vesz­tette életét munka közben, s hogy a csonkulásos balese­tek száma magasabb volt, mint 1973-ban. Nézzük, ugyancsak tény­szerűen, az okokat: A halá­los végű balesetek majdnem fele a szállítás, az anyag- mozgatás közben történt, s mert ez évek óta jellemző, okkal feltételezhető, hogy a szállítás, a rakodás, az anyag- mozgatás fegyelmén, szer­vezettségén úgyszólván sem­mit sem sikerült javítani. Az első számú baleseti okok kö­zé tartozik a zsúfoltság, a műhelyek általános rendet­lensége, ami megint csak összefügg a munka szerve­zetlenségével, a balesetek megelőzésének elmulasztásá­val. Növekedett a daruk és áz emelőgépek okozta bal­esetek száma, s változatlanul rosszak a munkakörülmé­nyek — legalábbis a balese­ti statisztika szerint — az építőiparban, a szolgáltató vállalatoknál és egyes gép­ipari alágazatokban, ahol nö­vekedett a halálos balesetek száma. A statisztika szűkszavú; nem értékel, nem minősít, csupán a tényeket közli: egy év alatt az ország gyáraiban, munkahelyein meghalt 468 ember... Miért? A baleseti jegyzőkönyvek szerint a szakértők felderítik az okokat, keresik a felelő­söket, néha meg is találják, rendszerint a mar halott ál­dozat személyében. Ám a jegyzőkönyvek is többnyire csak az adott esetre koncent­rálnak, pro és kontra »bizo­nyítékokat sorakoztatnak fel, s mégis: ha az ember végig­olvassa ezeket a szomorú dokumentumokat, némi hi­ányérzete támad, s tovább keresi a választ, hogy miért kell évről évre több száz embernek meghalnia a mun­kahelyén? Mert szaporodnak a gépek? Aligha! A gépek biztonságos kezelésének sza­bályait meg lehet és meg kell tanulni. Erre való töb­bek között az úgynevezett balesetvédelmi oktatás, ami a munkahelyeken — tisztelet a kivételnek — nem több, mint néhány unott hangon eldarált tőmondat, a munka- vállaló aláírása valami hiva­talos papíron, s az ügyet ki lehet pipálni. A munkahelyek legfőbbjén a legelemibb biztonsági elő­írások közé tartozik bizonyos védőeszközök használata. S mégis: a munkások a meg­mondhatói, hogy sokan irtóz­nak ezektől az eszközöktől, mert védeni ugyan védik őket, de dolgozni bennük alig lehet; többnyire ormót­lan, kényelmetlen, célszerűt­len holmikról »van szó, s jól tudják ezt a műhelyek veze­tői is. Inkább csak akkor pa­rancsolják a munkásokra ezeket a védőeszközöket, ha valamilyen vendég vagy el­lenőr érkezik a munkahelyre. A szakszervezetekben em­berek százai fáradoznak azon, hogy érvényt szerezze­nek a különböző biztonsági előírásoknak. A gyárakban viszont ezrek és tízezrek dobják sutba ugyanezeket az előírásokat, s általában nagy bajnak kell ahhoz történnie, hogy legalább ideiglenesen megszilárduljon a munkavé­delmi fegyelem. S talán még nagyobb bajnak kell bekö­vetkeznie ahhoz, hogy való­ban felderítsék a baleset va­lamennyi valóságos okát, s a felelőst, vagy a felelősöket keményen megbüntessék. Még mindig vannak olyan műhelyek, amelyeket elemi biztonsági okokból be kelle­ne zárni, ám a szakszerve­zet érvelését percék alatt le­szerelik az ilyenkor szokásos két szóval: ..vállalati érdek”, vagy „termelési érdek”, vagy — ha szívósabb „okvetetlen- kedőkkel” állnak szemben — „népgazdasági érdek .. A variációk valamelyike rendszerint hatásos. Végtére is kevés munkavédelmi fel­ügyelő veri az asztalt és kö­veteli a veszélyes munka­hely felszámolását a ..nép- gazdasági érdek” ellenére. Egyszóval: a baleseti hely­zet javulása ellenére is úgy látszik, még mindig nehezen lehet érvényt szerezni az írott szabályoknak, a törvé­nyeknek, az általános mű­szaki fejlődéssel együttjáró biztonságtechnikai követel­ményeknek. Egy elromlott termelőgép rendbehozására sokkal gyorsabban akad tmk-kapacitás mint. például egy elszívóberendezés meg­javítására. Automata csoda­gépek dolgoznak a műhe­lyekben, de a mellettük dol­gozó munkás scjkszor az ele­mi biztonsági szabályokkal sincs tisztában, mert nincs idő és türelem, hogv ezeket a szabályokat pontról pontra neki megmagyarázzák, vele megtanítsák. A Minisztertanács legutób­bi ülésén — mint ezt az idé­zett számok is bizonyítják — a baleseti helyzet részleges javulásáról kapott tájékozta­tót. Ez a javulás azonban semmiféle elégedettségre nem adhat okot. Azok szá­mára. akik nemcsak .a ter­melési eredményekért, de a műhelyek rendjéért, az em­berek életéért, testi és lelki épségéért is felelnek, szomo­rú — s remélhetően nyoma­tékos — figyelmeztetés, hogy tavaly 468 ember halt meg a munkahelyén, baleset követ­keztében. V. Cs. 3 közlekedés fejlesztéséről Az ország közlekedésének fejlesztéséről rendeztek ked­den tanácskozást Esztergom­ban, a NIM továbbképző in­tézetében. Dr. Bajusz Rezső, a KPM közlekedéspolitikai főosztályának vezetője tájé­koztatta a közlekedés-építő­ipari vállalatok vezetőit, kép­viselőit azokról az elképze- lésekről, amelyeket 1980-ig valósítanak meg. Az előadó hangsúlyozta, hogy az V. ötéves terv a köz­lekedéspolitikai koncepció gyakorlati megvalósításának befejező szakasza. 1968-ban kezdtek hozzá az új koncep­ció kialakításához, érvénye­sítéséhez, s azóta a gyakor­lat igazolta az elképzelések helyességét. 1980-ig el akar­ják érni, hogy a magyar köz­lekedési rendszer teljes mér­tékben kielégítse az igénye­ket. Az ország közlekedésének gerince továbbra is a vasút marad. Dr. Bajusz Rezső is­mertette. hogy az elképzelé­sek szerint 1980-ig 160 kilo­méter hosszú vonalat villa­mosítanak. 1700 kilométer­nyi pályát korszerűsítenek. 0000 új vasúti teherkocsi. 3,,n új mozdony munkába állítá­sa szerepel a programban. A vasútállomások korsze­rűsítésére a következő terv­időszakban 7.5 milliárd fo­rintot szánnak. \ Munkásvédelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom