Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-11 / 109. szám

1975. május 11., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A verseny tovább folytatódik r Újlakiéi* szénben és meddőben Három Miklós a föld alatt, a munkahelyen. Újlaki Miklós brigádvezető, Sinka Miklós segédvájár és Szabó Miklós vájár. * ____ f'__, A faragó Az iparág kiváló brigádja címmel és a kongresszusi di­csérő oklevéllel kitüntetett 12 tagú elővájó brigádot nehéz lenne egy munkanapon ösz- szehozni. Hiszen a brigád há­rom csapatban, három mű­szakban dolgozik. így az Or- mosi Bányaüzem VII-es ak­naijánál a 12 tagú brigádból csak hat bányásszal találkoz­hattunk a déli műszakvál- táikor. Viqh János aknavezető-fő- trtrnök elmondotta, hogy a tígarin nevét viselő 'több- rösen is szocialista cím- • ,és magas kitüntetések- ,elismert elővájó brigád nijóbbi 12 esztendőben in 15—16 ezer méter -zuságii vágatot hajtott ki .ben és meddőben, ami jegfelel egy nem is kis bá- j’a vágathosszának. A 12 tá­ji brigád, Üjlaki Miklós, Go- |mán György, Rinyu And- is. Szabó Miklós, Harman pia, Szászfái István, Sinka liklós, Kalász Endre, Ma- isz József, Varga Imre, Ro- yecz István és Malcádi Sán- pr országra szóló eredmé- jyeket ért el a kongresszusi- ílszabadulási munkaverseny iső szakaszában. A magas [tüntetések birtokában most gy folytatják munkájukat, gy vesznek részt a szocia- sta munkaversenyben, hogy Idják: a magas kitüntelé- >k köteleznek. Jelenleg a 2- < körletben, mintegy 100— 10 méternyire a föld színé­it 3000 milliméter átmérő- ,j, 420 méter hosszú irány- igatot készítenek, ami. egy agy teljesítményű tömegter- relő, önjáró frontfejtés fon­ts előkészítő szakasza, s anely később szállítóvágat- Ifnt működik. Eddig már 110 méter hosszúságot készí­titek el a vágatból. A bri- gd kitűnő teljesítményeket ivújt. Az F—6—HK/3 típusú fiővájó-gép segítségével mű- Hakonként az egy emberre aő teljesítmény 106 cent.imé- tr előrejutás, amelynek kö­vetkeztében, a már említett sslvény-nagyságban, 12,3 torna széntermelés. A délelőttös és a délutános műszak három-három embe­re most csak az újságíró kedvéért találkoztak kint,_ a nspon. Újlaki Miklós és tár­sai fáradtan, izzadtam csap- zett hajjal, szénportól szeplős aipcal. hunyorogva léptek ki a napfényre. — Igaz, kitűnő géppel dol­gozunk — mondotta a bri­gádvezető —, ez a munka ízonban eléggé megviseli az Wnbert. A nehéz biztosító szerkezeteket, a TH-gyűrűket kézben kell a munkahelyre szállítani és helyére kell len­ti. Nem véletlen, hogy az — Bőcsön, 1957-ben kertil- trm először kapcsolatba a magnetofonnal — kezdi a beszélgetést a Kazincbarcikán élő Dudás József tanulmányi felügyelő. — A tanév végén a gyerekekkel iskolai kiál­lítást rendeztünk, amelyre a járási tanácstól kölcsönkap­tam egy ..Vörös Szikra” tí­pusú készüléket. Ez az első kapcsolat később hobbivá, szenvedéllyé vált. Először csak szemiéltetőanvagokat — a fizika- és kémiaórákhoz —, meg a gyerekek hangját vet­tem fel. A bocsi általános iskolában, a miskolci Kos­suth. majd a kazincbarcikai Ságvári Gimnáziumban — ezekbén az iskolákban taní­tottam —. mintegy négyszáz diákom hangját örökítettem meg. Az első. saját magneto­font a 60-as évek elején vá­sároltam. Ez egv zöld színű Mambó típusú készülék volt. Ezzel együtt a magnószala­gok száma is szaporodni kezdett. Rádióból, később tévéből, de személyes beszél­getések során is számos fel­elővájás a bányamunka leg­nehezebb része. A legnehe­zebb a szó fizikai és szakmai értelmében is. hiszen itt pon­tosan a megadott irányban, szintben kell haladni. Persze ezért a bányász-szakma leg­szebb ’ oldala is. Ilyenkor, mint például most is, ami­kor száraz szénben dolgo­zunk, szinte öröm a munka. Könnyebb fizikailag is, na­gyobbak a teljesítményeink és valahogy örömet szerez az embernek az, hogy tudja; ér­tékes. a népgazdaság számá­ra hasznos anyagot termel. Persze, van amikor meddő­ben kell dolgozni. A meddő pedig nehéz, haszontalan- nem nő meg rajta a virág, de még a gomba sem, s ha meglátják, már káromkod­nak az emberek ... De, ha el akarunk jutni a szénhez, ke­resztül kell verekednünk magunkat a meddőn ... Az országos sikereket fel­mutató Gagarin-brigád. Új­lakiak jól megszervezik a munkát. Nem kapkodnak, de ugyanakkor minden időt ki­használnak. Alig van feles­leges mozdulat, vagy holtjá- rat. Szeretik és értik a mun­kájukat. De nemcsak a bá­nyát alakítják, formálják, ők, akik az első vonalban küz­denek; ők. akik úttörőkként új szénmezőket tárnak fel. új munkahelyeket alakítanak ki; ők, akik elsőnek teszik lábukat arra a helyre, ame­lyet. évezredek, vagy évmilli­ók óta senki és semmi sem vételt készítettem. Jelenleg 136 tekercs magnószalagom van. Az áttekinthetőség ér­dekében néhány éve kataló­gus szerint rendezem, cso­portosítom a gyűjteményt. Az egyik csoportot az írók. költők, művészek, politikusok és tudósok hangfelvételei alkotják. Megörökítettem többek között Móricz Zsig- mond. Bartók Béla. Lukács György. Rajk László. Szent- györgyi Albert. Gábor Dé­nes és még sok más ismert személyiség hangiát. Külön csoportot képeznek a gyűj­teményemben az események felvételei. így megvan né­hány téli és nyári olimpia hanganyaga. Gagarin ma­gyarországi látogatásának rá­diós felvétele. Különösen büszke vagyok az általam megörökített barcikai esemé­háborgat. Nemcsak a bányát alakítják, formálják, hanem egymást is. saját magukat is. A 37 éves brigádvezető. Új­laki Miklós, aki kőművesből lett vájár, elmondotta, hogy vállalásaiknak megfelelően a társadalmi életben, a köz­életben is igyekeznek meg­állná a helyüket, és magán­emberként is példamutató életet élni. Többüknek fon­tos társadalmi funkciója van. így például a brigádvezető tagja az üzemi pártbizottság­nak és az alapszervezet ve­zetőségének, Matusz József lakóhelyén. Szuhakálón ta­nácstag, Szabó Miklós pedig munkásőr. Es a nehéz munka mellett tanulnak, képezik, továbbképezik magukat szak­mailag és politikailag. Segí­tik azokat a társaikat, akik a munkaversenynek ebben a szakaszában végzik el az ál­talános iskolát és a vájár­tanfolyam után szakmunkás- vizsgát tesznek. Nehéz munka, nagy telje­sítmény, jó keresetek. Ez jel­lemzi a brigádot. A magas kitüntetések birtokában mél­tó módon akarnak szerepelni a kongresszusi- fel szabad ul ási munkaverseny második sza­kaszában is. Oravcc János ■■■■ranflaHMnnBwaaBouainB nyék hangfelvételeire, a PVC—II. avatására (Vályi Péter beszédével). Kádár Já­nos barcikai látogatására, a kórház, a gimnázium avatá­sára. Ezek a szalagok érde­kességükön kívül helytörté­neti jelentőséggel is bírnak. A Kazincbarcikai városi Ta­nács kérésére az állandó helytörténeti kiállításon „Hangtörténetek Kazincbar­cikáról” címmel szerepelt is gyűjteményemnek ez a ré­sze és így a kiállítás láto­gatói meghallgathatták a ma már muzeálisnak számító felvételeket. Most tavasszal, amikor a Mezőcsáti Gimnázium felvet­te Nógrádi Sándor nevét, az iskola vezetése Nógrádi Sán dór hangját megörökítő sza­lagot kérte tőlem kölcsön a névadó ünnepségre. Jól dolgoznak a rendészek (Tudósítónktól.) Egy 1960-ban kiadott kor­mányrendelet alapján a Ne­hézipari Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó vállala­toknál létrehozták az üzem- rendészeti szerveket. Még ezt megelőzően a BVK építése 1954-ben olyan szakaszhoz érkezett, amikor szükséges­sé vált. hogy a társadalmi tulajdon védelme, a munka- fegyelem és a válialati belső rend biztosítása érdekében felelős rendészeti — portai szolgálat* — működjön. Ez tekinthető a mai szervezet elődjeinek. Tizenöt éve tehát, hogy az üzemrendészeti szervek meg­valósultak. Ebből az alka­lomból tartottak megemléke­zést a BVK-ban, ahol Sztan- csik Károly, a gyár szociális igazgatóhelyettese méltatta a végzett munkát és szólt a to­vábbi feladatokról, kifejtve, hogy a társadalmi tulajdon védelmének szélesebb ala­pokra történő helyezése érde­kében a BVK egyes munka­helyein is társadalmi üzem­rendészeti aktívákat válasz­tottak. Az eltelt 15 év bizo­nyítja: az üzemrendészeti szervezet dolgozóinak lelkiis­meretes munkája nagyban hozzájárult, hogy a társadal­mi tulajdon sérelmére elkö­vetett és felfedett cselekmé­nyek száma — valamint a kárérték is fokozatosan csök­kent. Mindvégig eredményes tevékenység jellemezte mind az üzemrendészeti dolgozók, mind a társadalmi aktívák munkáját, amiért a vállalat vezetőjének elismerését és köszönetét tolmácsolta. Ez alkalommal a társadal­mi tulajdon védelmében ki­fejtett tevékenységükért Ha­lász Mihály, Kozák Miklósné és Nemes Ferenc vállalati „Kiváló Dolgozó” kitüntetés­ben részesült, tízen igazgatói dicséretet, kilencen pedig pénzjutalmat kaptak. Len­gyel Istvánt, az üzemrendé­szeti osztály vezetőjét a NIM a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatával tün­tette ki. Széplaki Kálmán Sok néprajzi felvételem van, egy bocsi lagzi teljes néprajzi anyaga, valamint idős nénik, bácsik éneke. Egyik féltve őrzött szalagom a Magyar Rádió első főmér­nökével, Tomcsányi István­nal Berzéken készített ri­portom. Nagyon szép hobbi a mag- nőzás, csak költséges. Igaz. amióta 4 sávos ZK—140-es magnetofonom van. a sza­lagokat gazdaságosabban tu­dom kihasználni. Sajnos, az időm. amit erre a szórako­zásra tudok szentelni, kevés. Jobbára csak az ünnepna­pokon, szombat délutánokon jut rá idő. Számomra a magnózás el­sősorban szórakozás, hasznos időtöltés. De azon túl — mint pedagógusnak — leg­több felvétel nagyszerű — leginkább érzelmi hatást ki­váltó — szemléltetőeszköz is az oktatáshoz és a nevelés­hez. Hajdú Imre Sohasem láttam még ilyen szép fogast! Pedig egyszerű: a faragott fán a rönkök és a tölgylevelek az erdőt idé­zik, belopják ’ide az aszalói kultúrház kis szobájába, ahol a helyi képzőművészeti szak­kör munkáinak kiállítását nézegetem. A natúr-fából szarvastehénlábak állnak ki, fekete körmük a fogas akasz­tója. A szép munka Wagner Gábort dicséri. — Már kiskoromban, diák­koromban, árvagyerekként abból éltem, hogy faragtam. Így iskoláztattam magam ... Édesapám főerdész volt, ügyes ember, például pipá­kat faragott magának. Egész gyerekfejjel kezdtem farig­csálni, aztán akik vadászni jártak észrevették, s vettek tőlem egyet s mást. Minden­félét faragtam — emlékezik a 60 éves nyugdíjas tanár. — A fával összefügg az életem, fél évszázada vadászom pél­dául, 9 éves koromtól. — Amikor édesapám meg­halt, 16 éves voltam. Eger­ben úgy végeztem iskolái­mat, hogy faragásból tartot­tam fönn magam. Dombor­műveket másoltam, régi fa­ragásokat pótoltam és így to­vább. A kézügyesség mellé az erdő, a természet és a műkincsekkel zsúfolt Eger adta az indítást. — Leginkább saját ked­vemre szeretek faragni. Le­számítva árvaságom elejét és az utóbbi hónapokat, rende­léstől függetlenül, hobbiból faragtam. Akkor a tanulás­hoz. most a házamhoz kell a pénz. Tanító lettem, aztán jóval később, 1963-ban tanár, ám a faragást sohasem hagy­tam abba. Persze, amióta Tiszakesziben, a Tiszamen- ti Tsz irodáinak szomszédsá­gában szerényen, szinte ész­revétlenül húzódnak meg a Minőségi Cipőgyár tiszakeszi egységének épületei. Ipart, üzemet telepítettek a község­be, amely a helyben és a környező falvakban élő lá­nyoknak, asszonyoknak biz­tosít munkalehetőséget. Ács Antal, üzemegység-ve­zető számoltat sorol: — Az 1974. december 31-i adatuk szerint 528 dolgozónk van, ebből 475 lány és asszony. Mezőcsátról 140, Tiszatarján- ból és Ároktőről 60—60 mun­kás jár. A többiek idevaló­siak Tiszakeszibe. Hetven ci­gány is dolgozik az egysé­günkben. Egy részük írástu­datlan, de szépen és eredmé­nyesen kiveszik részüket a termelőmunkából. Gondok is vannak. Gon­dok, amelyeket elsősorban sok-sok türelemmel, megér­téssel és jó pedagógiai érzék­kel tud az egység vezetősé­ge leküzdeni. — Az itt dolgozó lányok, asszonyok az iskolapadból, otthonról, a főzőkanál mellől, vagy pedig a mezőgazdaság­ból kerültek hozzánk ... Nem könnyű ipari munkássá át­képezni az embereket. Első­ként meg kellett és kell ta­níttatni velük az egy helyben ülést, a zárt műhelycsarno­kokat, a közösségi munkát, a szalagok gyorsaságának kö­vetését, a gépek kezelését. Állítható székeket vásárol­tunk. megtanítjuk őket la­zán ülni. könnyedén dolgoz­ni — mondja az üzemegv- ség-vezető. Az üzemcsarnokokat iárva meglepően sok fiatallal ta­lálkoztunk. Az egység dol­gozóinak több mint fele 30 éven aluli fiatal. Ennek na­gyon örülünk. Minden „egd- séget, támogatást megkap­nak fejlődésükhöz. munKá- jukhoz, tanulásukhoz. Eredményesen működik az üzemegység KlSZ-szervsze- te. Legutóbb 25-en végeslék el a szakmásító tanfolyamot, a KISZ-fiatalok ötezer forint nyugdíjas vagyok, több időm jut. rá. Mi ebben az öröm? Az alkotás. Én elgondolom és örülök, hagy úgy sikerül, ahogy akartam. A fa beszél, ugyanúgy, ahogyan egy nyom is beszél az erdőn. Mostaná­ban már érzem a szívem. Pedig nyolc évig bajnok vol­tam birkózásban. Mégis most átállok a diófáról az éger­fára. A vadcseresznyét is szeretem és van két szilva- farönköm is. A közepe olyan, mint a vér. — Stílus?... Sokat tanul­tam Egerben a templomok faragványaitól, de az évek alatt sok könyvet is gyűjtöt­tem. Legalább 150 művészeti könyvem van. Jártam a tár­latokat is. Engem minden ér­dekel, ami szép. 21 éve va­gyok Aszalón. Egyetlen taní­tó, aki több mint 20 éve él a faluban. Olyan is csak egy van, aki 10 évnél többet ta­nított'itt. 3 éve szakkört is vezetek a művelődési ház­ban. 9 tanítványomból hét fiatal, sajnos senki sem fa­rag közülük. Van, aki fest, van aki szalmából csinál ké­peket, más rezet domborít, intarziákat készít. A lényeg, hogy alkot és szereti, velem együtt a szépet. — Mit szeretnék még? Bú­tort akarok készíteni. Min­dent magam csinálok majd. az asztalosmunkát és kárpi­tozást is, természetesen fara­gott lesz, figurális. A heve­rő, a sarokszekrény, az asz­tal, a székek, minden. Meg­csinálom. Jöjjön el még hoz­zám, akkor majd meglátja... Nyitray Péter pénzjutalmat kaptak, most az udvaron kosár- és kézilabda- pályát építenek. Több mint 11 ezer forintért sportfelsze­reléseket vásároltak. Szerve­zik a tanfolyamot a rrieó- soknak, s azok a .20 év fölöt­ti fiatalok, akik már legalább két éve az üzemegységben dolgoznak, ebben az évben a szakmásító-tanfolvam elvég­zése után szakmunkás-bizo­nyítványt kapnak. — Megbecsüljük az idő­sebb dolgozóinkat is. hiszen rájuk is nagy szükség van. Szerződésünk van a Volán­nal, saját autóbuszjáratot kaptunk, a busz végállomá­sát áthelyezik az egységűnk kapuja elé. A járda már el­készült, de felépítjük a fe­dett várócsarnokot is. Kor­szerű öltözőt, fürdőt, orvosi rendelőt alakítottunk ki. amelyek legalább 1000 dol­gozó igényeit elégítik ki. — Mit és mennyit termelt az üzemegység 1974-ben? — Mi csak cipőfelsőrésze­ket készítünk kooperációban a három budapesti gyáregy­ségnek. valamint munkaigé­nyes kéziműveletekbe is be­segítünk. Az elmúlt évb'-n csaknem egymillió pár felső­részt készítettünk. A jövőben nagyobb beruházásokra ke­rül sor. de már most mes- van annak a reális lehetősé­ge. hogy termelésünket 00 százalékkal növeljük. Ebben az évben másfél millió pór cipőfelsőrészt készítőn-:, amelyek nagy része szov°t exportra kerül. Változatlan létszámmal dinamikusan tei- lődik a termelés. A? első ne­gyedévben 330 ezer pár fel­sőrészt készítettünk és 'Tfl ezer Pár egyéb risec'ő munkát végeztünk, ugyan­ekkor a szigetvári gvar- ségnek 50 ezer oár fclsőr^«» kézimunkájával is besegítet­tünk. Ezzel egvidőben a ''é- rek is növekedtek, s -ende - tűk a normát is. mindenki megelégedésére — monda;* a befejezésül Acs Antal üzem­egység-vezető. Felföldi György fa &siószala£fok Cipőgyár Tiszakesziben

Next

/
Oldalképek
Tartalom