Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-06 / 104. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 VTf5. május 6., kedd ESS NagySPlésafővároslHii Történelmi. iileiüsiii győzelem Dél-Vietnamból érkezett hírek szerint megjelent a „Felszabadult Saigon” című napilap első száma. A lap ismertdti a népi hatalmi szer­vek legutóbbi rendelkezése­it, és a népi fegyveres erők záróközleményét annak a hadműveletnek az eredmé­nyeiről, amelyek nyomán felszabadult a Saigon—Gia Dinh térség. Ez a történelmi jelentősé­gű győzelem, amelyet a had­sereg 1975 tavaszán kezdett általános támadása és a nép­felkelés eredményeképpen sikerült elérni, nagyszerű be­tetőzése a nemzet megmen­téséért vívott ellenállási harcnak. A háború befejező­dött, Vietnam egész terüle­tén helyreállt a béke — ál­lapítja meg a közlemény. Vietnam déli részében vég­legesen diadalmaskodott a függetlenség és a szabadság ügye. (Folytatás az 1. oldalról) két ország sokoldalú együtt­működését. Tanulmányozzák annak a lehetőségét, hogy a közeljövőben az együttműkö­dés legkülönbözőbb területe­in új megállapodásokat kös­senek, közöttük konzuli és egészségügyi egyezményt. A, két külügyminiszter vé­leményt cserélt az időszerű kérdésekről, különösen a közel-keleti térségben kiala­kult helyzetről. Megállapí­tották, hogy az alapvető nemzetközi kérdések többsé­gében álláspontjuk megegye­zik, vagy közelálló. A tárgyaló felek kinyilvá­nították, hogy alapos előké­szítés után, de mielőbb fel (Folytatás az 1. oldalról) eltelt három évtized alatt olyan társadalmi, politikai és gazdasági eredményeket ért el, amelyekre méltán lehet büszke. Nemzeti szabadságá­nak, állami függetlenségének és sikeres szocialista fejlődé­sének alapja — amint azt az MSZMP XI. kongresszusán mondott beszédében Gustav Husák hangsúlyozta — a tör.r ténelem által igazoltan: Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szilárd köteléke. Szólt Huszár István arról, hogy Magyarország és Cseh­szlovákia kapcsolataiban is új fejezet kezdődött a fas'z- mus fölött aratott győzelem­mel. A testvéri együttműkö­déshez kedvező alapul szol­gált az 1949-ben megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amelyet később meghosszabbítottunk. A ma­gyar—csehszlovák kapcsola­tokat a bensőséges elvtársi viszony jellemzi. Régi hagyo­mányai vannak a cseh, a szlovák és a magyar nép testvéri, baráti kapcsolatai­nak. kell újítani a közel-keleti helyzet végleges rendezésével foglalkozó genfi békekonfe­rencia munkáját. Lehetővé kell tenni, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezet a konferencia önálló és teljes jogú résztvevője lehessen. A két fél kifejezte teljes meggyőződését az iránt, hogy a Szovjetunió hatékony sze­repet fog játszani a közel- keleti válság rendezésének minden szakaszában, beleért­ve a genfi konferenciát is. A külügyminiszterek üd- vözlik a nemzetközi feszült­ség enyhülésének folyamatát és az európai politikai lég­körben bekövetkezett pozitív változásokat. Szükségesnek tartják, hogy további erőfe­Hangsúlyozta a miniszter- tanács elnökhelyettese, hogy a két szocialista ország, a baráti Csehszlovákia és Ma­gyarország immár három év­tizede közös úton jár. Barát­ságunk a szocialista Cseh­szlovákiával megbonthatat­lan. A magyar—csehszlovák | barátság szocialista meggyő- j ződésünkből fakad. Beszédét a cseh, a szlovák és a ma-; gyár nép szocialista alapo­kon kialakult és erősödő ba- | rátságának, Csehszlovákia> szocializmust építő népeinek : éltetésével fejezte be. Václav Voravec csehszlo­vák nagykövet mondott ez- ' után beszédet. Köszönetét j mondott a nagygyűlés meg- j rendezéséért és a Huszár István által tolmácsolt Cseh­szlovákia népének szóló üd­vözletért, a felszabadulásá­nak 30. évfordulójához kap­csolódó jókívánságokért. S. Hegedűs László elnöki zár­szava után a nagygyűlés — amelynek programjához kul­turális műsor is tartozott — az Internacionálé hangjaival ért véget. szítések történjenek az euró­pai biztonsági- és együttmű­ködési értekezlet sikeres be­fejezése érdekében. A tárgyaló felek egyetér­tettek abban, hogy határo­zott intézkedéseket kell ten­ni a fegyverkezési verseny megszüntetésére. Támogatják a teljes leszerelést és a le­szerelési világkonferencia mi­előbbi összehívását, minden ország részvételével. A magyar külügyminiszter hivatalos magyarországi lá­togatásra hívta meg Iszmail Fahmi miniszterelnök-he­lyettest és külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás idő­pontját diplomáciai úton egyeztetik. (Folytatás az t. oldalról) ért, a tudomány és a szocia­lista társadalomépítés össz­hangjának elmélyítéséért, a társadalomtudományok mar­xista—leninista szellemű művelésében kifejtett tevé­kenységéért a Magyar Tudo­mányos Akadémiát — meg­alapításának 150. évforduló­ján — a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki. örömmel teszek eleget an­nak a megtisztelő kötelessé­gemnek, hogy e kitüntetést átnyújtsam a Magyar Tudo­mányos Akadémiának. Kí­vánok a jubileumi közgyű­lésnek jó munkát, sok si­kert, valamennyiüknek jó egészséget alkotó munkájuk­hoz. . Ezután Erdey-Grúz Tibor felolvasta Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága el­ső titkárának a jubiláló Akadémiához intézett leve­lét. A levél így hangzik: Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy tisz­telettel köszöntsem a meg­alapításának 150. évforduló­ját ünneplő Magyar Tudo­mányos Akadémiát és tolmá­csoljam a Magyar Szocialista Munkáspárt üdvözletét és jó­kívánságait. A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása olyan korszakban történt, amikor a történelem a pol­gári átalakulás feladatait tűzte napirendre, s amikor a társadalmi haladásért, a nemzeti felemelkedésért és a nemzeti függetlenségért ví­vott harc céljai egybeestek. Az Akadémia létrejötte ma­ga is e küzdelmek egyik je­lentős állomása volt. A tudomány a magyar tár­sadalomban azonban csak a felszabadulás után, népi álla­munkban nyerte el méltó helyét, s az azóta eltelt há­rom évtizedben tudta betöl­teni az Akadémia ezt a funkciót, amelyet megalapí­tói szántak neki. A szocia­lizmust építő magyar nép olyan feltételeket teremtett a kutatómunka kibontakoztatá­sához, amelyek lehetővé tet­ték a magyar tudomány fel­zárkózását a világ tudomá­nyos élvonalához. A szocializmus azért is biztosítja a tudomány fejlő­désének feltételeit, mert lár- sadalomátalakító tevékenysé­gében nem nélkülözheti a valóság törvényeinek isme­retét, a tudomány művelői­nek aktív közreműködését, a szocializmus és a tudomány egymásra utaltak és szövet­ségesek. A Magyar Szocialista Munkáspárt erre a felisme­résre alapozza tudománypo­litikáját. Bízik tudósaink­ban, a tudomány művelői­ben, igényt tart részvételük­re a politika formálásában is. Pártunk vallja: a tudo­mány egészséges fejlődése feltételezi a kutatás szabad­ságát, s támogatja az újat felelősséggel kutatókat, az olyan tudósokat, akik az új problémák iránti fogékony­ságukat és az új kérdések alkotó megoldásának képes­ségét párosítani tudják a né­pük, hazájuk, a társadalmi haladás és a szocializmus ügye iránti elkötelezettséggel és felelősséggel. Szívből gratulálok ahhoz a magas kitüntetéshez, amely­ben a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa részesí­tette a Magyar Tudományos Akadémiát a jubileum alkal­mából. A Magyar Szocialista Mun­káspárt azt várja a Magyar Tudományos Akadémiától, hogy — méltón dicső múltjá­hoz — vegyen részt a fejlett szocialista társadalom építé­sében. A Központi Bizottság nevében kívánom, hogy az Akadémia és tudósai érjenek el további tudományos sike­reket, munkálkodjanak esz­méink, célkitűzéseink megva­lósításán, ahogy eddig is tet­ték: népünk javára. Á közgyűlés részvevői nagy tapssal fogadták a Központi Bizottság első titkárának üd­vözletét. Erdey-Grúz Tibor meghatott szavakkal mondott köszönetét az Elnöki Tanács elnökének üdvözlő szavaiért, az Akadémiát ért magas ki­tüntetésért és Kádár János megtisztelő leveléért. Ezután Köpeczi Béla aka­démikus mondta el főtitkári expozéját, amelyben az Akadémia intézményeinek 30 éves fejlődését elemezte. Köpeczi Béla főtitkári ex­pozéjában az Akadémia in­tézményi hálózatának 30 éves fejlődését elemezte, hangsúlyozva: — Az Akadémia intézmé­nyi hálózata jelentékeny Ku­tatási potenciált képvisel. A kutatóintézetek száma 38, ami az ország kutatóintéze­teinek 30 százalékát jelenti. Ezenkívül több mint 100 egyetemi tanszéket támoga­tunk. Költségvetésünk a oe- ruházásokkal együtt megha­ladja az 1,2 milliárd forin­tot, az országos kutatási és fejlesztési ráfordítások • 12 százalékát. Az Akadémia ku­tatóhelyein több mint hét- ezerötszázan dolgoznak, kö­zülük 2500 kutató, az összes kutatók 12,3 százaléka. — A fejlett szocialista tár­sadalom időszakában új fel­adatok állnak a tudományos kutatás előtt, s ezek figye­lembevételével határozhat­juk meg az Akadémia kuta­tóhelyeinek fejlődési irányait — hangsúlyozta. Sőtér István akadémikus „Az Akadémia szerepe a ma­gyar közművelődésben” cím­mel tartott előadást, míg Pach Zsigmond Pál aka­démikus előadásában az Akadémia feladataival kap­csolatos tudománypolitikai elgondolások alakulását vizs­gálta, amelyek döntően be­folyásolták az Akadémia egész működését. A magyar zene múltját loépviselő művekből adott hangverseny zárta a közgyű­lés első napját. Má a ' közgyűlés a tudo­mányos osztályok üléseivel folytatja munkáját. \ & -SQ Sfiiiesizfü lépői eplfmiköis A gy&zeiem gyökerei és virágai fiti.) A dicsőség övezete A tágas, világos, levegős Leningrád szabadságra szü­letett. A város gyönyörű ut­cáin járva szinte érzi az em­ber, hogy Leningrád szeret lélegezni. Nehéz elképzelni is. mennyit szenvedhetett, kínlódhatott az ostromgyűrű idején, a blokád alatt. Ezért határozták el annak idején a leningrádiak, hogy megte­remtik a blokád nyomvona­lán, ott, ahol súlyos harcok folytak, a Dicsőség zöld öve­zetét. Már állnak a hatalmas kilométerkövek, az Élet út­ján, ahol a város kapcsola­tot tartott a Nagyfölddel, az emlékművek az átkelőhe­lyeknél, ahol a balti flotta tengerészei küzdöttek, a ki- rovi kapunál, ahol egész kö­zel volt a front, a rumbolovi magaslaton, ahonnan az Élet útját védték, a lebombázott gyerekek emlékműve, akiket evakuálni akartak a Bátrak partján, Gosztolick település közelében, ahonnan megin­dult a támadás a blokád fel­törésére, a tengerparti terü­leten, a lembovszki erődnél, a névai hídfőállásnál, ahol az úgynevezett Kisfölddel tartották a kapcsolatot, a névai küszöbnél, az egykori izsori ütközet színhelyén, a pulkovói védvonalnál. Külön emlékmű hirdeti a Katyusa- kezelők önfeláldozó harcát, az úgynevezett Januári mennydörgés résztvevőinek emlékezetét, a rohamban el­esettekét, azokét, akik nem adták meg magukat, a nép­felkelőkét. Nagy emlékmű szimbolizálja a megszakított ostromgyűrűt és a Néva part­ján, annak egyik könyöké­ben készül már az úgyneve­zett Dicsőséghalom, amelyet Grigorij Danyilovics Jasztre- binyecszkij szobrászművész alkotott. Grigorij Danilovics műter­mében elmondotta, hogy ezen a területen nagy har­cok folytak, a magaslaton még megvannak a futóár­kok, a szilánkok, a lövedé­kek. — A háború idején önkén­tesként kezdetben a lenin- grádi védelmi vonal építésén dolgoztam, aztán a Vörös Hadseregben szolgáltam a tüzérségnél, a blokád ideje alatt pedig majdnem éhen haltam. A fiatalságom tehát a háborúban telt el, hiszen Kelet-Poroszországban fejez­tem be a háborút. A hábo­rús téma, bár sok minden mást is csinálok, mindig vissza- és visszatér. Itt, a Dicsőséghalomnál betonból és vásból terveztem meg az emlékművet úgy, hogy a ter­mészet egy részévé váljék. A lépcsők magasak, hogy az emberek, akik odamennek, érezzék, milyen nehéz volt itt. A főalak női figura, amely tulajdonképpen az Élet fája. Grigorij Danilovics számos katonai kitüntetés tulajdono-. sa. legutóbb a Német De­mokratikus Köztársaságban kapta meg a Nexő-díjat a nagy méretű Lenin-emlék- művéért. Dolgozott Sz. B. Szperanszkijjal, a Szovjet­unió kiváló építészével, a Képzőművészeti Akadémia professzorával, aki a kor­szerű Leningrád-szálló terve­zéséért és építéséért kapta meg az Állami Díjat, és aki most egy kollektíva vezető­jeként hatalmas emlékművet épít a moszkvai és a kijevi műút találkozásánál Lenin­grád hős védőinek emlékére. Szergej Boriszovics Szpe- ranszkij mint népfelkelő há­rom évig védte városát és most több mint harminc éve építi Leningrádot. A most hatvanéves, ősz művész ezt mondta, amikor találkoz­tunk: — A háború idején több­ször megfordultam azon a területen, a város szélén, amelyet már lőtt a német tüzérség. Már akkor megfo­gant bennem a terv, hogy emlékművet építünk Lenin­grád hős védőinek. De akkor még nem tudtam, hogy ez hová kerül. Amikor megkap­tuk a megbízást, megnyerve az országos pályázatot, M. K. Anyikusin Lenin-díjas szob­rászművészei és V. A. Ka- menszkij kiváló építésszel, elkészítettük a végleges ter­vet. E szerint a tér közepén áü a 48 méter magas gránit obeliszk, előtte több szobor- csoport. Az obeliszket jelké­pes gyűrű veszi körül, amely dél felé megtörik, mint a blokád áttörésének szimbó­luma. A gyűrűn belül van az úgynevezett blokád-szobor­csoport. És itt alakítjuk ki az 1000 négyzetméter terüle­tű múzeumot. A méltó környezetben, magas, korszerű házak ko­szorújában ottjártunkkor az emlékműből már sok minden elkészült. A népi adományo­kon kívül a leningrádiak, is­kolások, komszomolisták, a dolgozók, veteránok társa­dalmi munkával segítik az építkezést. Itt találkoztunk Leonyid Alekszandrovics Golubcowal, az első építő­ipari tröszt 16-os számú vál­lalatának Komszomol-titká- rával. Elmondotta, hogy a 300 szakemberen kívül mint­egy félezer önkéntes dolgo­zik itt naponta. Itt volt a 70 éves, öszhajú Mihail Alek- szejevios Gyevjatkin, aki népfelkelőként harcolt és/ nyugdíjas létére 90 napot dolgozott a Győzelem terén. Beszélgettünk Jakov Nyilo- vics Zaharcewel, aki a vá­rosi közlekedés gépkocsive­zetője, akinek három kis­gyermeke halt éhhalált a blokád idején, ő nem tudott segíteni rajtuk, mert az ost­romgyűrűn kívül volt. — Az időben — mondotta Jakov Nyilovics — a fele­ségem is sokat szenvedett, de mi megértük a győzelem napját. Nagyon íjól emlék­szem. Berlin alatt voltunk. Szép idő volt, ízletes ebédet kaptunk, az étel soha nem esett olyan jól az előbbi négy év alatt. Most a munkám mellett önkéntesként dolgo­zom itt, magam és a meg­halt, a földben levő társaim helyett. Itt akarok lenni a családommal együtt május 9-én, a győzelem ünnepsé­gén, amikor ezt az emlék­művet felavatjuk... A karcsú, magasba szökő, 234 gránitkockából kirakott obeliszk tetején ott csillog­nak a napfényben az arany színű számok: 1941—1945. Nem messze innen egy ala­csony, feketére festett, em­lékeztetőül meghagyott vas­beton erődítmény falán ott virítanak a fehér számok: 1941—1945. * A történelemnek az a sa­játossága, hogy távolodik, egyre messzebb lesz minden idők emberétől. Az újságíró­nak az a feladata — többek között —, hogy a történelmi múlt ünnepnapjainak és hét­köznapjainak a legnagyobb eseményein, vagy akár a leg­egyszerűbb apróságain ke­resztül visszaidézze, felele­venítse, hozzáférhetővé, köz­kinccsé tegye az emberiség nagy pillanatait. A Szovjetunió fegyveres erőinek moszkvai múzeumá­ban, vitrin alatt láttam Hit­ler aláírásával a Barbarossa- terv téglaszínű dossziéját, amelyen átlósan sárga csík fut keresztül. Ez az a hír­hedt terv, amelynek alapján villámháborúval le akarták rohanni a Szovjetuniót. Ma hadizsákmány. . És ugyanott láttam a győ­zelem lobogóját, amelyet szovjet harcosok tűztek ki a Reichstag kupolájára. A zászló egyszerű pamutfonal­ból készült. Vörösre festet­ték. Ma ereklye. Oravcc János 1 Vége Április közepén még nagy ütemben folyt a Leningrád hős védői emlékmű építése a Győzelem terén. A bronzból és gránitból elkészült monumentális emlékművet május 9-én, a győzelem napján avatják. A szerző íelv. i folilalja nniii az iaiiaía Építse

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom