Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-30 / 125. szám
eSZAK-MAGVARORSZAG 4 1975. május 30., péntek j Pedagógusnapi vallomás O " vó nénik, tanító nénik, tanár nénik, mi készültünk ... Készültünk, hogy szépen megköszönjük a szeretetek amivel az első napok sírós könnyét letörölték arcunkról, s mint bűvész tüntették el bátortalanságunkat és félszegségünket. Szeretnénk megköszönni a sok-sok verset, mélyre megtanítottak. A türelmet, ahogy mindig kedvesen segítették ceruzát markoló kezünket, kiigazították tévedéseinket, melyeket a számtanpélda megoldásakor elkövettünk. Szeretnénk megköszönni, hogy megtanítottak írni és olvasni, hogy belezettek annyi rejtelembe, a tudás titkaiba, hogy megtanítottak gondolkozni minket... Szeretnénk megköszönni az éveket, melyek elszálltak és elszállnak egymás után, s melyek mindig új gyerekeket hoznak, s új ki röppen őket... Nem voltunk mindig jók. Néha megkeserítettük a magyarázás szép szavát, mert .szívesebben íutkároztunk volna az iskolaudvaron, vagy kedvünk szottyant egy kis csínyteVésre, s óvatosan elrontottuk a nagy gonddal előkészített kísérletet. Igen, nevetni akartunik, hogy nem sikerült, de azután mégsem nevettünk, mert észrevettük megvillanni a csalódást és a szomorúságot a szemükben ... Csak nem volt mindig bátorságunk, hogy bevalljuk, mi voltunk a ludasak a dologban csak szégyelltük magunkat ... De megpróbáltuk jóvá tenni, és néhány órán keresztül igazán jók voltunk. Igen. szeretnénk mindezt elmondani, és még sok 'minden mást is, például azt, hogy emberségre tanítottak minket, hogy anyánk és apánk után nekik köszönhetünk a legtöbbet... De ha kimondanánk, ha elmondanánk, félünk, hogy frázisnak hatna, afféle „kötelező udvariasságnak”, mert pedagógusnapon szépeket illik mondani. Pedig készültünk, hogy elmondjuk; emlékezetünkben őrizzük szavukat, mozdulatukat, arcvonásukat, s lessük, remegő izgalommal nézzük a híradást, nincsenék-e a kitüntetettek között, hogy dicsekedhessünk: „én ismerem, nekem a tanítóra volt, nekem a tanárom”. Felnőtt fejjel felidézzük a messzeröppentet, az iskola hétköznapjait, a mindennapokat. S próbáljuk megfejteni a titkot, miért szeretett minket, hiszen haszontalanok voltunk. S miért követtünk el csínyeket, mikor tudtuk, hogy fájdalmat okozunk vele. A pedagógus egy kicsit maga a titok. Állandó a változó iskolában, s "kinek tiszte, hogy megfogja kezünk, segítsen rátalálni a világot megfejtő titokra, a szép emberi értelemre, mellyel eligazítjuk a bonyolult gépeket, kutatjuk a titkok titkait... Készültünk, hogy elmondjuk, de olyan nehéz a sző. így hát csak felírtuk a táblára, hogy „szeretettel köszöntjük .. ”, és csendben átadjuk a padban dugdo- sptt virágcsokrokat. Meg telerakjuk az asztalt is, úgy, hogy nem fér már a vázába... És nem rosszalkodunk, pedig tudjuk, hogy ma elnézőbbek lennének, és készültünk, pedig ilyenkor nem szoktak feleltetni. K észültünk, hogy elmondjuk, .de ha mégsem tesz- szük, nézzék el nekünk, mint ahogy elnéznek annyi mindent, mert tudják, hogy a dorgálás helyett sokszor többet ér a csendes dicséret, a „jól van fiam, szép volt fiam” és szárnyakat kapunk. Annyi mindent mondanánk, de csak virágokat hozunk. Ugye megértik? , A B.-A.-Z. megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat a ieizsiei llsleifÉáita pályázatot hintet az alábbi munkakör betöltéséhez: HIGIÉNIKUS: Pályázati feltétel: állatorvosi egyetem, vagy higiénikusi képesítés. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázatot a vállalat személyzeti és oktatási vezetőjének lehet benyújtani. Miskolc, Vágóhíd u. 16. sz. AZ ALÁBBI MUNKAKÖRBEN ALKALMAZ DOLGOZÓKAT: — KÖNYVELŐ, Felvételi követelmény: közgazdasági technikum, vagy szakközépiskolai végzettség. — GYORS- és GÉPÍRÓ, — RAKTÁROS, — PORTÁS, — GÉPKOCSIVEZETŐ, — NYUGDÍJAS GÉPKOCSIVEZETŐ. JELENTKEZNI LEHET: a vállalat központjában. Miskolc, Vágóhíd u. 16. sz. Barezi Pál rajza Tisza táj-est Miskolcon, pedagógiai tanulságokkal Dicséret illeti a miskolci városi könyvtár és az Ifjúsági Ház törekvését: bemutatni a vidéken megjelenő folyóiratokat. Ugyanakkor szomorkodunk azon az érdektelenségen, közönyön, amellyel a város ifjúsága, pedagógusai (és persze mások is) a sorozatot fogadták.. Az már a szervezésnek róható fel, hogy nem tudatosította: hétfőn este végeredményben két szerkesztőség is találkozhatott volna az itteni olvasótáborával, mivel a népszerű Kincskereső két szerkesztője (Simái Mihály és Baka István) is jelen volt. El tudnánk képzelni olyan pedagógus-továbbképzést, amely tudatosan, módszeresen megismerteti a magyartanárokat szellemi életünk, irodalmunk műhelyeivel! A Kincskereső esetében ez már csak azért is kívánatos lett volna, mivel ifjúsági irodalmunk szegényes, a tankönyvek mellett égetően szükség van más olvasmányokra is. Ugyanakkor a szerkesztők — maguk is pedagógusok — igen hálásak lettek volna az ifjú olvasók és a pedagógusok észrevételeiért, az „olvasói visszajelzésekért”, tanácsokért. A két lap véletlen „találkozása” veti fel a kérdést: kik fogják olvasni ezeket — és más lapokat—, ha már diákkorukban nem nevelik rá őket? Ezt a kérdést éppen egy középiskolás vetette fel a vita során! A kérdés jogos. A gyerekeknek éppen arról nincs élményük, hogy az irodalom eleven, ma is lüktető tolya- mat. Ne feledjük el, hogy a magyar irodalom mindenkor a közéletiség megtestesítője és népszerűsítője is volt. Ma is az. A Tiszatáj egyszerre kívánja folytatni a nagy elődök: Juhász Gyula, Tömörkény, s mások népi és demokratikus hagyományait, ugyanakkor — az internacionalizmus jegyében — rendszeres és módszeres kitekintést is ad a szomszédos országok magyar és nem magyar irodalmára is. Hagyományosan azzal fejeződik be a jó tudósítás, hogy „a megjelent szerzők felolvastak a műveikből, majd tartalmas, élénk vitával zárult az est..Így is lett volna: a szerzőkkel nem is volt baj: 400 kilométert utaztak Szegedről, hogy találkozhassanak. a „nyájas olvasóval”, aki azonban hiányzott ezen az estén. Horpacsi Sándor AZ AGROKONZUM SZKV MISKOLCI KIRENDELTSÉGE azonnali belépéssel felvesz gyakorlattal rendelkező munkaügyi előadót, bérelszámolót, ) Jelentkezni lehet a vállalat Baross Gábor utcai központjában, valamint a miskolci kirendeltség munkaügyi csoportjánál. (Fonoda út, 8-as busz.) A BORSOD MEGYEI MYOMDAIPARI VÁLLALAT PÁLYÁZATOT HIRDET mun kaügyi csoport vezetői munkakör betöltésére. Feltételek: középfokú végzettség, felső vagy középfokú munkaügyi képesítés, legalább 5 év gyakorlat munkaügyi beosztásban. Fizetés: megegyezés szerint. A részletes önéletrajzot személyesen, vagy levél útján kérjük a vállalat igazgatójához megküldeni. Miskolc Bajcsy-Zsilinszky u. 15. sz. Könyvhéti böngésző Magyar próza A könyvhét magyar prózai műveinek gazdag ajánlatából most egy publicisztikai, egy emlékeket idéző kötetet — egy klasszikusnak számító író kötetben most először jelentkező regényét és két mai novellagyűjteményi: ajánlunk olvasóink figyelmébe. Fenlek esti levelek Ady Endre ötvenöt írását adta közre a Zeneműkiadó Vállalat az ünnepi könyvhétre. Bár az irodalomtörténet Ady Endrét elsősorban mint költőt tartja számon, publicisztikai írásaival, cikkeivel, tárcáival és novelláival is ugyanazon célért, a butaság, az elmaradottság, a műveletlenség ellen küzdött. A most megjelent Ids kötet első vállalkozás Ady zenei témájú írásainak összefogására. Az ötvenöt írás korképnek is,beillő hűséggel tükrözi a nem zenész, de a zene iránt érdeklődő Ady zenei ízlésének fejlődését. Első cikkei u brettli-kultúra megmagya- rosodását követelik, innen jut el az igazi népdal jelentőségének. megértéséig, Nagy Endre fórumának, Reinitz Ady-dalainak értékeléséig. Ady nem volt ze- nekritikus. Publicisztikai munkásságának alkalmi darabjai ezek az írások,- d< így is egy gazdag szellem figyelemre méltó megjegyzéseit, glosszáit találja bennük az olvasó. Párizs uetii ereszt el Bajomi Lázár Endre, aki korábban több munkájával hozta magyar olvasóközeibe a francia főváros művészéletét, most kétévtizedes franciaországi tartózkodásának első hat évét eleveníti fel emlékirataiban. Elmondja, hogyan élt és tanult; írt és szeretett a „szép ámulások szent városában” az a húszéves ifjú, akinek Ady volt az első számú Párizs-kerí- fóje, s akit a szellem embereinek és a haladás munkásainak ez a modern Mekkája azóta sem „eresztett el”. Elvezeti az olvasót Párizs sok. érdekességéhez, forró hangulatú gyűléstermekbe, történelmi eseményekhez. Dokumentumokra és tanúvallomásokra támaszkodó korkép, érdekes, izgalmas olvasmány. A tiszaeszlári So'ymosi Eszter A magyarországi múlt század végi elvakul tság és gyűlölködés szomorú és az egész i—w—— ■■IMMII—IIW Iliim»« világon rossz hírű következménye volt az I8U2- es tiszaeszlári vórvád. Az eltűnt cselédlány, Solymo.si Eszter halálában a hazai antiszemitizmus torz szimbólumává lett. A képtelen középkori babonákat felelevenítő vád nemcsak az országot kavarta akkor fel, rezgéshullámai túlterjedtek határainkon, s a huszadik •századi fasizmus is elővette a lomtárból ezt a rettentő hazugságot. Eötvös Károly nagy hírű művén kívül napjainkig igen sokan dolgozták fel ezt a történetet, bizonyítva a vérvád képtelenségét. Krúdy Gyula, regénye, amely 1931-ben 101 új- ságíolytatásban jelent meg, kötetben most: került először az olvasók kezébe. Nemcsak, az 1880-as évek dühödt és ostoba antiszemitizmusát jeleníti meg, hanem az önmagát túlélő XIX század hervadását, a hajdani „dicső eszmék” elszürkülé- sét, a táblabírák világának porba hullását is. A „boldog békeidők” korát, amelyben a magyar vidék provinciális kedélyessége mögül groteszk démoaikusság sejlik elő. Micsoda íiaíalok! Micsoda öregek! Amint a címből is kidéiül, új novelláskötetében Katkó István a fiatalokról és az öregekről ír, de olvashatunk' a könyvben kö~ zépkorúakról is, még ha azok nem is szerepelnek a címben. Katl^ó kritikus szemmel nézi a világot, s benne minket, embereket. Érdekes és fordulatos, humorral és iróniával megtűzdelt történetek sorakoznak a kötet lapjain. Bizonyíték niucs Galgóczi Erzsébet a kortársi élet konok búvára, írói világát a kezdetektől máig a falun élő és onnan „kinőtt”, elszármazott emberek népesítik be. Elbeszéléseiből mindig' kisüt a naprakész tényismeret, de mögötte ott áll a gazdag írói tudás-tapasztalás a valóságról és az emberről; innen az ábrázolás mélysége és általánosító ereje. Üj kötetében nyolc, az elmúlt két évben írt elbeszélését és egy — ugyancsak friss — tévéjátékát olvashatjuk. Ot év, három aranykoszorú A legrégibb munkásénekkar Miskolcon A régi iratok bizonysága szerint 1885-ben alakult a 90. évfordulóját ünneplő férfikórus, Miskolc város legrégibb mim- kásénckkara. Tagjai mindenkor az üzem dolgozóiból tevődtek össze, s megalakulásától kezdve méltóképpen szolgálta a közművelődést. Sikerrel szerepelt a kórus az ország szinte valamennyi nagyvárosában megrendezett hangversenyeken, s ezeket igen sok tárgyi emlék: serlegek, oklevelek, régi újságcikkek bizonyítanak. A kórus számára az elmúlt három évtized hozta a legszebb eredményeket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az utóbbi években megrendezésre kerülő minősítő hangversenyeken: Balatoni tireden 1970-ben arany koszorús, Sárospatakon 1972-ben arany koszorús és legutóbb Szolnokon, 1974 novemberében aranykoszorús minősítést nyertek. Rendszeresen részt vesznek az országos munkás-dalos- találkozókon, s évente a R.rlió Kóruspódium műsorán is. A kórus 1972-ben elnyerte Miskolc város nagydíját is. A kiemelkedő sikerek mellett Igen jó kapcsolatot tartanak a megyei kórusokkal is. így szerepeltek Olaszliszkán, Taktasza- dán és legutóbb az Abaújszán- tón rendezett erdei hangversenyen. A kórus — szűkebb hazájában, a járműjavítóban •—% minden társadalmi ünnepen közreműködik. Pál István
