Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-29 / 124. szám
1975. május 29., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Jelöltjeink a parlamentbe A szálhúzó Mosolygó, rövidhajú. fekete szemű asszony Hornyait Istvánná, a ,9-es számú borsodi választókerület képviselőjelöltje. A háromszoros kiváló dolgozó, az építőipar kiváló dolgozója. 1958 óta dolgozik a Sajó- szentpéteri Üveggyárban, 1967-től a gyár ,szálhúzó üzemében. — Korán kezdtem a munkát — mondja —, de akinek ennyi fizikai munka van a háta mögött, az önmagában is mond valamint. Alapot ad. Hornyáknét özvegy édesanyja nevelte három testvérével. Édesapja soha nem tért vissza a II. világháborúból. így aztán nem tudott tanulni, mindjárt dolgozni ment. Pedig nem könnyű az a fizikai munka, ami a szálhúzóban van. Nyáron a plusz 70 Cel- sius-fokot is eléri a hőmérséklet a forró üvegszálak között. „Bátor kiállású asszony” — hallottam róla, bárkivel is beszéltem az üveggyárban. Legutóbb is egyhangú titkos szavazással választottál?; meg újra a szakszervezeti műhelybizottság titkárának. Nemcsak a 80 leány és asszony, hanem a 16 férfi is rá szavazott, rá bízta továbbra is a gondok-bajok intézését. Ez a bizalom állította képviselőjelöltnek is. — A bizalom nagy hajtóerő. Én „lenn” dolgozom, azok között, akik az eredményeket hozzák. — Kicsit akadozva indul a vallomás. — Jólesett, hogy a jelölő gyűléseken is áradt felém a bizalom, még úgy is, hogy sok helyütt nem ismertek. Nemcsak Szerencsen, ahol születtem, ahol élek... itt magyarázható, hiszen örülnek, mint mondták, hogy 30 év óta szerencsi a jelölt, de Szirmabesenyőn, Sajóbá- bonyban is. És már sorolja is az eddig hallott gondokat. Szolgáltatóház kellene Szerencsen. rossz az üzletek ellátottsága. lassan épül az óvoda („magam is láttam, hogy kártyáznak, fociznak építés helyett”), óvoda kellene Sa- jókeresztúron, Szirmabesenyőn, igaz. az előbbi helyen a közösség „puskázta el”, nem fogott össze társadalmi munkára... És sorolja. Már szaporodnak gondjai, hiszen a közösség gondjait hordja majd a vállán a fiatalasz- szony, mert hisz fiatal, mindössze 34 éves. A férje vasesztergályos, ugyancsal? az üveggyárban dolgozik. Két gyermekük van, a kislány 14, a kisfiú 9 éves. — Meglepett, hogy engem jelöltek — mondja Hornyai? Istvánné. — Nagy felelősség lenne, ha megválasztanának. Olyan magas fórumon ... fizikai munkásként. A törvényhozás, az ország házát, én még csak kívülről láttam. Hornyát? Istvánné 1970- től párttag. Volt szakszervezeti bizalmi, most is a műhelybizottság titkára, s egy sor társadalmi funkciója van. Mindegyik olyan, hogy az embereket szolgálja vele. Ebben is édesanyja nevelése. Ö is sokat tett a közösségért az üveggyárban. I Tizenhét község bizalmából Simon Gábor olyan családban nőtt fel, testvéreivel együtt, ahol kezdettől uralkodó volt a műszaki érdeklődés. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a legidősebb testvér is mérnök, az LKM műszerészüzemének vezetője, a legfiatalabb fiú egy éve végzett a miskolci egyetemen és most Szegeden olajbányászként dolgozik. A középső fiú, Simon Gábor építészmérnök. Tizenöt évvel ezelőtt érettségizett a Földes Ferenc Gimnáziumban, és — ahogy ő mondja —, mindjárt az első nekirugaszkodásnál felvették a műszaki egyetemre. Már 1961-től a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat ösztöndíjasaként tanult. A diploma megszerzése után hazajött Miskolcra és mérnökgyakornokként helyezkedett el a BÁÉV-nél. Ezután művezető, majd építésvezető-helyettes volt 1970- ig. Erre az időszakra esett többek között a Kilián lakótelepen levő 15 emeletes lakóház építése is, amire a fiatal mérnök szívesen emlékszik vissza. Egyre nagyobb feladatok következtek, köztük a Miskolci Üveggyár rekonstrukciója. — Amikor a házgyár épült — 1966 tavaszától 1968 novemberéig — véletlenül se fordult meg a fejemben, hogy később a modern üzem vezetésével megbíznak. Űjabb létesítmények építése várt Miskolcon, míg j 1971-ben gyárvezetővé, majd később a házépítő kombinát i vezetőjévé neveztek ki. A házgyárban mindenki tudja Simon Gáborról, hogy a munkanapja 8 óránál mindig hosszabbra nyúlik. Közvetlenül részt vesz a termelésirányító munkában. Mindig rendelkezik a legfrissebb információkkal. — Mindennap fél hatkor kelek és általában délután hatig, hétig mindig van bőven intéznivalóm, elfoglaltságom. A szabad időm egy részét a szakmai irodalom tanulmányozása köti le, az építészet, az építőművészettel kapcsolatos publikációkat számon tartom és ezekre mindig kell, hogy maradjon idő. Ezenkívül még a fotózás az, ami leköt és szórakoztat. Simon Gábor már az egyetemi évek alatt megismerkedett a szocialista országok építészetével, a Szovjetunióban két alkalommal is járt. Talán ennek is köszönhette, hogy a nemzetközi diplomapályázaton hat évfolyamtársával együtt őt is jelölték. Beszélgetésünk során a család is szóba került. A fiatal mérnök felesége műszaki rajzoló, de jelenleg nem dolgozik. Három gyermekül? van és a legkisebb még csak egyéves. A család, a rokonok és ismerősök örömmel fogadtál? a hírt, hogy a 7-es számú választókerületben Simon Gábort jelölték országgyűlési képviselővé. — A jelölő gyűléseken résztvevők bizalommal fordulnak hozzám, jóllehet, az ismeretségünk meglehetősen friss, hiszen alig tudhatnak képet alkotni másból, mint egy rövid életrajzból és a beszélgetések során elhangzott megnyilatkozásokból. A bizalmukat éppen ezért még inkább megtisztelőnek érzem, mintha jól ismernének. A választókerület nagyságát jól érzékelteti, hogy Bépáshutától ICesznyétenig 17 községet ölel fel. Ipari, mezőgazdasági üzemek tevé- kenységét, kollektíváinak életét, gondjait kell megismernie Simon Gábornak, ha június 15-én a választók szavazatukkal is megerősítik: azt várják a fiatal mérnöktől, a házépítő kombinát vezetőjétől, hogy jól képviselje majd érdekeiket az országgyűlésben. Nagy József Nincs szükség a tömöri A tömöri Petőfi Tsz-hez tartozó négy község tehéntartói néhanapján, sajnos, az utóbbi időben mind gyakrabban azt tapasztalják, hogy a tejiparnak nincs szüksége az itt felvásárolt tejre. Pedig ők a tv-ben. rádióban úgy hallották, az újságokban azt olvasták, hogy országosan mindenütt nagy szükség van minden liternyi tejre, sőt a jelenleginél, sokkalta többre is szükség lenne. Mert a tejtermékek fogyasztása az év elejétől 10 százalékkal növekedett, ugyanakkor a tejfelvásárlás vagy 5 százalékkal csökkent. És a kívánatos, a jó az lenne, ha még több tejet, tejterméket fogyasztana az ország lakossága. De miért nincs akkor szükség az irotai, a szakácsi, a hegymegi, a laki és a tömöri háztáji gazdaságokban megtermelt, s a január óta a Petőfi Tsz által kezelt tejcsarnokban felvásárolt tejre?! Mert mi mással magyarázhatnák meg azt a nagyon nehezményezett, a háztájiban termelt tej eladására egyáltalán nem serkentő körülményt, hogy a csarnokból a tejipar több esetben nem szállítja el a tejet. Ott savanyodil?, romlik a „nyakúkra” ez a hiánycikk. A tejesjárat nem egyszer azt közli a tsz-szel, hogy a tejet elszállítani nem tudják, ezért a felvásárolt mennyiséget fölözzél? le. s „adják vissza” (persze literenként 2 forintjával) a termelőknek. Az ügyhöz meg az is hozzá tartozik, — s ezt már a közös gazdaság panaszolja —. hogv a tejipartól a tsz által átvett tejcsarnokban nincs megoldva a tej hűtése. Pedig a tsz, amikor átvállalta .a tejfelvásárlást, határozott ígéretet kapott rá, hogy 200Ö literes kapacitású tejhűtő-berendezést kap a vállalattól. A tejiparnak is megvan a maga gondja. Kevés a szállítókapacitása. s' ezen a „túravonalon” a tomoriak érzik meg a szállítókapacitás hiányát, mert itt van az utolsó felvevőállomás. A tej „hiánycikk”, pedig a jelenleginél többet kellene belőle fogyasztanunk. Ezért a mezőgazdaságot — nagyüzemet és a háztájit egyaránt — országosan ösztönzik a több tejtermelésre, a megtermelt tej eladására. Éppen ezért a tejiparnak elsőrendű kötelessége, s erre okvetlenül megoldást kell találnia, hogy a megtermelt, a csarnokoknak már átadott tejet át is vegye, el is szállítsa! Sem Tomoron. sem másutt nem fordulhat elő, hogy a termelők által felkínált tejet napokig ne tudják fogadni. (p. s.) Az állatbarát Vidéken jártam a minap. .4 folyóparton levő sok szigettel, tisztással tarkított erdős községben. Ez a környezet bőven „termeli” a különböző két- és négylábú, valamint víziállatokat, élőlényeket. Sok ittlakonak a gazdag állatvilág étrendjük változatosabbá tételére és némi pénzkeresésre is szolgál. Elmesélték, hogyan, miként fogják hálóval a fácánokat. Kíváncsian figyeltem az elbeszélőt, mert felgyújtotta fantáziámat a regényes ro- binsoni vadfogás. A történet utáni rövid csendet más törte ■ meg — napok óta f igyelem egy aranyos, tündért kis vidra nyomát, de addig nem tudtam kideríteni, hová, merre megy — mondta egy középkorú férfi. — Nagyon szeretnék már ráakadni, egyem a lelkét— folytatja. — Ez igen. gondoltam és egyre növekvő tisztelettel kezdtem a becsületes, sugárzó arcára nézni. Ez az ember tényleg szeretheti az állatokat. — Es mégis mit akar tenni vele, meg akarja talán fogni — tettem fel egy puhatolódzó kérdést, mert az ötlött az eszembe, hogy miként Karinthy Frigyes a nyulat, ö is csupán megsimogatní szeretné az aranyos kis vidrát. — Hát mire gondol — mondta az őszinteség mély döbbenetes hangján — tudja, milyen sok pénzt adnak a bőréért! — B — NAPI POSTÁNKBÓL Szívből köszönjük.., A vattai 4610-es számú Szemere Bertalan úttörőcsapatunk nevében szeretnénk megköszönni az iskolánkat patronáló miskolci ÉPFU Vállalatnak és a 101. számú Szemere Bertalan Szakmunkásképző Intézetnek, — testvériskolánknak azt a sok szeretetet, segítséget, amit számunkra nyújtottak. Az ÉPFU Vállalat rendbehozta iskolánk tantermeit, a rajz- tanításhoz szemléltetőeszközöket, szekrényeket adott. Lehetővé tette számunkra, hogy Budapestre, Kiskörére, Jászberénybe látogattunk, s hogy május 1-én Miskolcon részt vehettünk a felvonuláson, majd az egyik kihelyezett részlegüket meglátogassuk. Felejthetetlen május elseje volt. A 101-es számú Szakmunkásképző Intézettől könyvtárunk részére könyveket kaptunk és egy zongorát, ami az énektanításhoz nyújt nagy segítséget. Szeretnénk majd mi is olyan emberek lenni, mint patronálóink, hogy „ méltó dolgozói legyünk hazánknak, de addig is jó tanulással, példamutató magatartással, lelkes, odaadó úttörőmunkával igyekszünk hálánkat bizonyítani. 4610. Szemere Bertalan úttörőcsapat Vatta 4 község érdekéken Aggtelei? község lakói ismét tanújelét adták lakóhelyük iránt érzett felelősségüknek. A napokban húsztagú vöröskeresztes kollektíva már kora reggel útnak indult, hogy 209 családnál megtartsák az évi tisztasági szemlét és értékelést, javaslatot adjanak a „Tiszta udvar, rendes ház” dicsérő táblák adományozására. A szülői munkaközösség szervezésében 200 négyszögöl területű sportudvar kialakítását végezték el az édesapák, hogy általános iskolás gyermekeiknek rendezett pályát készítsenek. A Kossuth út 3. szám alatti sportudvarhoz hasonlóan még két különböző nagyságú sportudvar elkészítését tervezik a Deák Ferenc út 2. ás az Ady Endre út 4. szám alatti telkeken. A községi tanács szabadtéri pingpong- és sakkasztallal, l?ülönböző játszófelszerelésekkel látja el a sportudvarokat, játszókerteket. Köszönjük a lakosság alkotó, szépítő munkáját, amelyre bizonyára a jövőben is számíthatunk. Bódis Istvánné vb-titkár Miért fizetjük az átalánydíjat? Nyugdíjas, hejőkeresztúri lakos vagyok, s feleségemmel együtt az egyetlen szórakozási lehetőségünk a televízió. Ezért is kötöttünk átalánydíjas szerződést a GELKA leninvárosi szervizével, mert úgy tudtuk, hogy így rövid időn belül megjavítják a hibás készüléket. s biztosíthatjuk televíziónk zavartalan üzemeltetését. Tapasztalataink szerint azonban nem hogy előnyben részesítenél? a szerződéssel bírót, de inkább még elkerülik. Május 19-én telefonon bejelentettem, hogy rossz a készülék, kértem megjavítását és meg is ígértél?, hogy kijönnek. A faluban láttuk a szerviz kocsiját, de hozzánk nem jöttek el. Négy nap múltán újra telefonáltam, ami újabb pénzkiadást jelentett, s ekkor „megnyugtattak”, hogy a papír, amelyre a bejelentést felírták, sajnos elveszett, de ki fognak jönni. Azóta is várjuk. Az ilyen szolgáltatás csak rontja a GELKA hírnevét, s a szerződésben vállalt kötelezettséget nagyon egyoldalúvá teszi. Ügy tűnik, hogy annak megtartása csak az egyik fél részére — a díj befizetése — kötelező, a javítás ráér, legfeljebb ígéretet adnak helyette. Egy kicsit félve írom meg panaszom, hiszen már előfordult az is. hogy ha a kiküldött szerelő lelkiismeretesnek nem mondható munkáját szóvá tették, az úgy megsértődött, hogy a következőkben elkerülte a házat. Az üzemképtelen televízió természetesen nem őt, hanem a tulajdonost zavarja, bosszantja. A GELKA leninvárosi szervizétől pontosabb, jobb munkát várunk falun is, hiszen akkor felesleges itt átalánydíjas szerződést kötni. A. J. Hejőkeresztúr Udvarias kiszolgálást várunk Ügy érzem, szóvá kell tennem azt a felháborító esetet, ami május 23-án reggel velem és még három kisgyermekes anyával történt az encsi áfész húsboltjában. Karonülő gyermekeinkkel az orvostól jöttünk, de mint vásárlóhoz illik, sorbanálltunk. Kis idő múltán az eladó szólt, hogy a gyermekkel levő vevő kérjen. Én kértem is, de a húst a következő megjegyzés kíséretében kaptam meg; ha még egyszer gyerekkel próbálunk bejönni, nem fog kiszolgálni bennünket. A gyerekeinket ne a húsboltba, hanem a kocsmába vigyük. Mint gyermekes anyák, több tiszteletet kérünk és várunk. Egyetlen kereskedelmi dolgozó sem engedhet meg ilyen sértő megjegyzést a vásárlóval szemben. Fiileki Lászlóné és három kismama Encs
