Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

1975. május 4., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Uj kampányra készül a Szerencsi Cukorgyár

f^fi f olossf#^

Megyeszerte javában tart a szakszervezeti bizalmiak és a különböző üzemi, vállalati szakszervezeti szervek tisztségviselőinek újjáválasz- tása. A szakszervezetek XXIII. kongresszusára készülve elsőként a bizalmiakra adták le szavazatukat a szervezett dolgozók. A Tiszai Vegyikombinátban, megyénk egyik legjelentősebb vegyipari vállalatánál már befejeződött a bizalmiak újjává- lasztása: csaknem háromszáz dolgozó került ebbe a tisztségbe.

— Milyen tapasztalatokat szereztek a választás során? — kérdeztük Mészáros Jánost. a TVK szakszervezeti bizottságának titkárát.

— Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a választásokat megelőző, több hónapos szerteágazó előkészítő munka sikerrel járt — mondta az szb-titkár. — Mindezt kellőképpen alátámasztja a dolgozók részéről megnyilvánuló nagyfokú érdeklődés, amit a választások idején tanúsítottak. A szak- szervezeti bizottság minden tagja. így masam is szinte naponta megfordultunk valamelyik üzemben, munkahelyen. Meggyőződtünk róla, hogy a szervezett dolgozókat érdekli, mi történik üzemükben, környezetükben. A mostani választások rendkívül pozitív vonása volt, hogy valamennyi beszámolót nagyfokú igényességgel állították össze, mondanivalójuk a szak- szervezeti, illetve az üzemi demokrácia időszerű kérdéseit foglalta magában. Nagyon konkrétan fogalmazták meg mindazt, amit az adott munkahelyen a dolgozók érdekében, a demokrácia további (szélesítéséért a jövőben tenni kell. Ugyancsak jelentős előrelépésnek számít az is, hogy a beszámolók hűen tükrözték a legutóbbi választások óta végzett szak- szervezeti munkát, az eredményeket és a hibákat egyaránt.

— A legtöbb helyen megfigyelhető volt a demokratikus vonások erősödése, híz arra vall, hogy a dolgozók igényt tartanai; arra, hogy minél jobban bevonják őket egy-egy üzem, gyár, főosztály életének, munkájának irányításába, hogy hallathassák szavukat az őket közvetlenül érintő munkahelyi kérdések eldöntésénél.

— Feltétlenül szólni kell arról a hathatós segítségről is, amit az üzemi pártbizottság, a pártalapszervezetek titkárai, de mondhatnám úgy is, hogy az egész párttagság nyújtott a választások előkészítésénél és lebonyolításához. A pártalapszervezetek képviselőit ott találtuk min■ den egyes választáson, ahol véleményt nyivánítottak, javaslatot mondtak a napirenden szereplő kérdésekről. A választások pozitív vonása, hogy a párt káderpolitikájával összhangban, a szervezett dolgozók véleményének

messzemenő figyelembevételével történt mindenütt a tisztségviselők kiválasztása, illetve jelölése.

— Már szó esett róla. hogy az elmúlt hetekben csaknem háromszáz bizalmit választottak újjá a TVK-ban és jelenleg félidőnél tart a huszonöt műhely-, osztály- és üzemi bizottság választása. Örvendetes, hogy a szakszervezeti tisztségviselők összetétele jól tükrözi a szervezett dolgozók íoglalkozásbeli arányát. Így például, az újjáválasztott bizalmiak mintegy 80 százaléka munkás, míg a fiatalok és a nők aránya csaknem eléri az ötvenötven százalékot. Hasonló arány figyelhető meg az osztály, műhely- és az üzemi szakszervezeti bizottságokba megválasztott tisztségviselők esetében is — mondotta végezetül Mészáros János, a kombinát szakszervezeti bizottságának titkára.

L. Li.

Az egész magyar cukoriparra s ezen belül az ipar egyik legnagyobb és legrégibb bázisára, a Szerencsi Cukorgyárra is nagy feladatokat ró az a kormányhatározat, amelynek értelmében hazánkban 1975-től már any- nyi cukrot kell termelni, ami fedezi a hazai eukorigénye- ket,

A mezőgazdasági üzemek országosan közel 30 százalékkal növelték a cukorrépa vetésterületét, s a szerencsi gyárnak is az előző évi 12 045 helyett az idén már csaknem 10 ezer hektárnyi területen termelt, minden eddiginél nagyobb mennyiségű cukorrépa feldolgozására kell felkészülnie.

Az elmúlt rendkívül nehéz feldolgozási kampány alaposan igénybe vette, „megviselte” a oyár öreg berendezéseit. Így most a karbantartás során több javítást kell elvégezni, mint más esztendőkben, ráadásul a szokásosnál rövidebb idő alatt minden eddiginél nagyobb erőpróbára kell felkészíteni a gyárat.

A minden eddiginél több, mintegy 45 ezer vagonnyi cukorrépa átvételére, tárolására, beszállítására is megtették már a szükséges intézkedéseket. Több állomáson bővítik a rakterűidet és két új átvételi, valamint tároló állomást is építenek.

A legnagyobb karbantartási és felújítási munkálatok a 87 esztendős gyár üzemrészeiben várnak a cukorgyári munkásgárdára. Valósággal újjá kell varázsolni a gépsorokat. berendezéseket.

Több tízmillió forint nagyságrendűek ezek a munkák. Egyebek között be kell építeniük két répaszivattyút, két előmelegitöt, egy nagyteljesítményű gazfogó berendezést, a nyersgyárban két zagysűrítőt. Meg kell oldaniuk igen rövid idő alatt öt lengyel automata centrifuga, kilenc folytonos centrifuga, két darab, az NDK-ból vásárolt. keverős cukorfőző-ké- szülék, két hűtőkavaró és eev finomkristály főző készülék beszerelését.

A kazánház két korszerű kazánnal gyarapszik, a fino- mítóüzemben új öltöző és fürdő épül. s el kell készülnie a hatalmas szeletraktárnak.

Sok gondot okoz a gyár „életkora” is. hiszen az úgynevezett cukoroldalon az öreg, a hatalmas terhelést már nem bíró oszlopokat, az egész épületet meg kell erősíteni.

A tennivalókat jól előkészített és aktív termelési tanácskozásokon beszélték meg az egyes üzemrészek dolgozói. A gyár több. mint száz szocialista brigádjának tagjai — folvtatva a kongresszusi és a felszabadulási munka- versenyt — kifejezték azt a készségüket, hogy megbirkóznak ezekkel a megnöve- lmdett. feladatokkal. Vállalták. hogy már augusztus 26 — 27-én sor .kerülhet a főpróbára. és szeptember 1-én megkezdődhet a tervek szerint 152 napos, rmodén eddiginél nagyobb feldolgozási kampány.

(P. S.—Sz. Gy.)

Épül, [1 p a cukorgyártól; szerint kissé tiilságosan ^ is vontatottan a 600 vagonos szelctraktár. Nem ártana, lia a kivitelezők gyorsítanák a fontos beruházás építési munkáit, hogy az uj kampányban már hasznát vehessék az épületnek.

lan területen dolgoznak. Nyáron meleg tikkasztja, eső áztatja őket, télen a hideg csípi pirosra az orcájukat. Munkahelyüknek nincsenek falai, s teteje a csillagos égbolt.

Motorberregés veri fel a táj csendjét, megérkezik Molnár Gyula geológus-technikus. Arról érdeklődünk, hogy hány fúrólyukat készítenek összesen?

— Ezt nehéz lenne meghatározni — feleli. — A költségektől függ. Tizenkét millió áll a rendelkezésünkre, ebből kell gazdálkodnunk.

Egy méter fúrólyuk lemélyítése, magfúrással, 850 forintba kerül. A teljes szelvényű fúrás valamivel olcsóbb.

— Három széntelep húzódik itt egymás alatt. Az elsőt 190—195, a másodikat 215—220, a harmadikat 240 —245 méter mélységben várjuk. A középső telep a legértékesebb: három és fél méter vastag, s magas fűtő- értékű — sorolja a geológus.

— Mennyi a szénvagyona az ózdi szénmedencének?

— A kutatás még tart, az adatok egyre változnak. Any- nyi biztos, hogy évtizedekre elegendő.

— kolaj —

„Feltérképezik“ a főid mélyét

Mélyfúrások a Holló-tanyánál

Királd felé menet, a Hollótanya közelében, kies környezetben, erdő borította domboktól határolt lapályon áll a 25 méteres fúrótorony. Négyen sürgölődnek körülötte.

— A sájómercsei szénmező lehatárolása a célunk — tá-’ jékoztat Greskú Imre, az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat Északmagyarországi Üzemegységének fúrómestere. — Kutatjuk azt is. hogy meddig terjed az ózdi szénmedence.

Nemrégiben kapták ezt az U—5-ös nagy teljesítményű berendezést. Maximum 500 méter mélységig hatolhatnak le vele a föld gyomrába. A kőzet keménységének megfelelően cserélik a fúrókoronákat.

— Az ötödik, egyenként 400 méteres fúrólyukat mélyítjük néhány kilométeres körzetben — folytatja a vállas, negyven év körüli, fején műanyag „kobakot” viselő fúrómester. — Egy hete kezdtük el ennek a lyuknak fúrását, s a 150. méternél tartunk.

Mélyfúrósnak lenni nehéz, de szép hivatás. Járják az országot, vallatják a föld

mélyét, ércet, szenet, kőolajat keresnek. Sokszor emberi településektől távol, lakatANYÁK

/

A

nyák a szülőotthon folyosóján. Összekulcsolt kézzel állnak, beszélgetnek. Beszélgetnek az új élet, a magzat fölött összefont kézzel. Védelmezőn összefont kézzel a remény és a jövő boldogsága fölött. Keménykednek, mert lehet: nagy árat kell fizetniük azért, amit vállaltak. Vállalták az anyaságot azzal a tudattal: talán a legdrágábbal, az élettel kel! fizetniük, hogy megszülethessen az új élet Az új élet: a gyermek. Veszélyeztetett terhesek. Veszélyeztetetten is vállalva az anyaság örömét állnak a folyosón s mosolygós arccal terveznek.

Anyák a fehér kórházi ágyakon. Hajuk csapzottan hull fáradt arcukba. Abba a fáradt arcba, amely néhány perccel ezelőtt még fájdalomtól torzult el, hogy aztán fáradt mosollyal fogadja a felsíró újszülöttet. Fekszenek a fehér ágyon, fekszenek és alszanak, mosollyal az arcukon.

Egy másik szobában virág a kis szekrényen, az anyának kijáró, tisztelgő virág. Fehér szegfűcsokrok, meg vörösek. A szeretet apró jelei és a biztatásé. A biztatásé is, hogy legyen erő az új ember neveléséhez.

Anyák a kórház kapujában. Kezükben kis szatyor és semmi más. Semmi más, mert a felelőtlenül vállalt szerelem apróka, síró gyümölcsét nincs merszük vállalni. Nincs merszük, nincs lehetőségük (?). Az állam gondoskodik róluk. Gondoskodik s sokuk talán meg sem tudja szülőanyja nevét. De azért szülők ők is. Vállalták az anyaságot, nem tudva miért. Felelőtlen anyák, kik mosolyogva mesélik néhány hét múlva kórházi élményeiket. De azért ők is anyák — annyiban, hogy új életet adtak.

Anyák az utcán, kézenfogva csemetéjüket. Anyák a buszokon, villamosokon, karjukon néhány hónapos csöppségekkel. Olykor a tömeg tiszteletteljesen szétválik előttük. Karjukon a gyermek, vagy kocsiban tolják maguk előtt. Gyakran nincs is egyedül az apróka, új generáció képviselője. Kisebb vágj' nagyobb testvérkéje követi, kíséri. Mellettük szatyor, táska a karon, a kézben. A táskában mindenféle, amire egy családnak szüksége lehet. Anyák, karjukon szatyorral és csecsemővel. Mindennapos kép.

A

nyák a kocsmaajtóban, kézenfogott gyerekekkel. Szemben apák söröskorsókkal a kézben, bizonytalan lábakon állva, veszekedve. Melegebb a kocsmai „tűzhely”, mint a családi otthon. Anyák a kocsmaajtók előtt, meggyötört, fáradt arccal, szarkalábakkal a szem alatt, a mindennapos keservek beszédes jeleivel. Alinak, vitáznak és még mindig bíznak. Bíznak, hogy gyermekük nevelése nem szakad egyedül az ő nyakukba. Bíznak a változásban, hogy végre egyszer nekik normális családi életük lesz. Bíznak a ritkán megváltozókban, mert nők, asszonyok, anyák.

I Anyák, fekete kendős, sötét ruhás anyák a személykocsikban. Arcuk sugárzik. Boldogok. Boldogok, mert fiúk, menyük s családjuk társaságában, öregen is megbecsülve tölthetik nyugalmas napjaikat. Megbecsült és nem elhanyagolt tagjai a családnak, hiába kevés már az erő, hiába rosszabb a szem, hiába nem megy úgy a munka. Idős korukra az jutott, ami jár: megbecsülés és szeretet, ök boldog anyák.

Anyák a szociális otthon ablakaiban. Az ablakokban könyökölnek minden látogatási napon s figyelnek. Figyelik a kaput, hogy megjelenjen a frissen kozmetikázott leányuk, vágj' befusson az udvarra a csillogó kocsi, a jó beosztású fiúval. Várják a családjukat, azt a családot, amelyiknek sűrű dolgától még a névnapjukra sincs ideje írni egy képeslapot. Nem drágát, csak olj’an nj'olcvanfilléreset, egv csokor festett virággal. Mert ők mór ezzel is beérnék, ezzel is megelégednének, Minek az élő virág, az úgyis elhervad. De eny- nyi sem jön. Nem jön hetekig, hónapokig, évekig. Csak a nővérek. Ök jönnek megkérdezni, nincs-e szükségük valamire.

A társadalom gondoskodik róluk. Gondoskodik, hogj' megpróbáljon valamit visszaadni abból, amit nehéz napokon, heteken, hónapokon, éveken keresztül nevelt gyermekeik elfelejtettek.

A

nyák fehér köpenyekben a gyermekintézetek szobáiban, a szociális otthonok folyosóin. Fiatal és középkorú anyák, akik a magukra hagyottak pótmamái. Anyák ők is._ Anyák, mert szeretettel, gondoskodással veszik körűi a rájuk bízottakat. Anyák s e pótmamaság mellett otthon saját családjuk várja őket nap mint nap ...

Vásárhelyi István