Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-24 / 120. szám
1975. május 24., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A házgyári lakások konyháiban a jövő évben már csak olyan gáztűzhelyek üzemeltethetők, amelyek égésbiztosítóval is rendelkeznek. Ezt írja elő az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a Pénzügyminisztériummal közösen kiadott rendelete. Erre az intézkedésre feltétlenül szükség volt, hiszen közismert, hogy a panelos építkezési technológiák bevezetése óta viszonylag kis területeken lakások százai, ezrei épültek tel, és a sokemeletes házakból álló lakótelepek gázfogyasztása bizonyos időszakokban olyan tetemes lehet, hogy már nem bízható a véletlenre a tűzhelyek működése. Az égésbiztosító viszont automatikusan kikapcsolja a berendezést, ha bármilyen oknál fogva lecsökken a gáznyomás, kialszik a láng. Hónapokkal ezelőtt a Fővárosi Javító-szerelő Vállalat elvégezte azt a felmérést, amelynek alapján Miskolcon sor kerülhet a korszerű berendezések felszerelésére. A megyeszékhelyen 2355 tanácsi és 1372 szövetkezeti lakásban cserélik ki a régi gáztűzhelyeket újakra. A Miskolci Beruházási Vállalatnál közölték, hogy a tanácsi lakásokban a szükséges munkát a BÁÉV végzi rí. A MIK-el közösen kidolgozták a cserék ütemtervét is. Eszerint elsőként a Vörösmarty utcái bérházban szerelik fel az égésbiztosítóval rendelkező készülékeket. A munkák június másodikén kezdődnek és a szakemberek szerint naponta végeznek egy négyszintes épület egy lép- csőházához tartozó vála- mennyi lakásában a szereléssel. A program szerint június'10-re befejezik a cserékét a Vörösmarty utcában és ezután a Győri kapu déli oldalán leVö C—1, C—2, C—3- as építészeti számmal ellá- 1 ott lakóházak következnek. Július 25-én már a diósgyőri városközpontban dolgoznak a szerelők és a tervek ,szerint augusztus elsejétől már valamennyi miskolci házgyári tanácsi lakásban korszerű gázkészülékek lesznek. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükség lesz arra. hogy a lakók a szerelők munkáját ne nehezítsék. Az értesítéseket a készülékcserékről és az ezzel járó, beszabályozásról a MIK időben megküldi. Felvetődött az is, hogy az értesítéseken nemcsak a napot jelölik meg. hanem azt is, hogy a szerelők délelőtt, vagy délután várhatók. A menetrend azonban csak úgy tartható pontosan, ha ahhoz mindenki igazodik is. Felvetődhet, miért csak 3727 lakásban kell kicserélni a régi tűzhelyeket, hiszen Miskolcon csaknem 20 ezer házgyári lakás van. A válasz egyszerű; amikor megjelentek az új berendezések, azóta a BÁÉV már ilyeneket épített be, tehát az újabb lakóépületekben már mindenütt égésbiztosítóval felszerelt gáztűzhelyek vannak. Sokféle fórumon felvetődött, ki viseli a cserék, a szerelés költségeit? A Miskolci Beruházási Vállalatnál elmondták, hogy a tanácsi lakásokban sorra kerülő munkálatokhoz szükséges összeg — 13 millió forint —, rendelkezésre áll, így a bérlőknek semmit sem kell téríteni ök a költségekből. Más a helyzet a lakásszövetkezeteknél, ahol a tulajdonos, tehát a szövetkezet, közvetve pedig a tagok fizetik meg a munkadíjat, a tűzhely árát. Köny- nyítést csupán az jelenthet, hogy az OTP hitelt biztosít erre a célra. Ugyanakkor szemben a tanácsi lakások bérlőivel, a szövetkezet rendelkezhet a régi tűzhelyekkel, amelyek viszont részben a használat, másrészt a korszerűtlenség miatt meglehetősen értéktelenek, miután nemcsak Miskolcon, . de, az országban másutt is ezrével szerelik le az ilyen régi berendezéseket. Részben ilyen okok miatt a lakásszövetkezeteknél a gáztűzhelycserék ütemterve késik. Várhatóan azonban augusztusban már itt is megkezdhetik a régi készülékek leszerelését. Nagy József in Kulturáltabb kömyözeiben A Mezőcsát és Vidéke Áfész fontos feladatának tekinti az üzlethálózat fejlesztését. Egynémely kereskedelmi, illetve vendéglátóipari egységre bizony már rá is fél' a belső átalakítás, a berendezések korszerűsítése. —- Mezőcsáton az áfész kezelésében levő vendéglőben, illetve presszóban végeztünk a közelmúltban belső átalakítást — mondta Mészáros József áruforgalmi vezető. — Ennek során a presszó falrészét és a mennyezetet faburkolattal láttuk el, míg a vendéglőt két részre osztottuk, így kialakítoltunk egy úgynevezett magyaros belső termet is, ezáltal lényegesen kulturáltabbá vált a község legnagyobb vendéglátóipari egysége. Korszerűsítettük az étterem konyháját is: a hagyományos széntüzelésről olaj-, illetve gáztüzelésre tértünk át. Mindez több százezer forintjába került szövetkezetünknek. Elértük viszont, hogy ma már mind többen látogatják vendéglőnket. Növekedett az üzemi étkeztetést igénybe vevők száma: az emelkedés az előző évhez képest csaknem negyvenszázalékos. Az áruforgalmi vezető elmondta, hogy Mezőcsát egy másik részén egy italboltot és egy presszót vontak ösz- sze. Ä két helyiségből egy jól felszerelt bisztrót alakítottak ki, ahol különböző ételféleségek árusítására is berendezkedtek. Ezáltal lényegesen kulturáltabb körülmények között tudják ezt a vendéglátóipari egységet is üzemeltetni. Az üzlethálózat fejlesztése, illetve korszerűsítése ezzel még nem ért véget. Az áfész tervbe vette, hogy még ebben az évben átalakítják az ároktői vegyes boltot, ahol a jövőben az élelmiszerrészleg önkiszolgáló rendszerű lesz. A munka és a kéke frontján , % ■' \\ y>. Bakos János ■Kozák Péter felv. A Nógrádi Sándor nevét viselő Borsodi Bányász önálló munkúsűrszázad lőgyakorlatán vettem részt a minap. Ahogy elhallgattak a pisztolyok, s értékelték a találatokat, egy ismerősnek tűnő arcot néztem, hogyan reagál. A gyakorlatvezető a találatok alapján jó minősítést adott Bakos János munkásőrnek. Úgy tűnt, hogy a Szulíavölgyi Bányaüzem Szeles-aknai frontmester-helyettese kissé restelkedik, pedig erre semmi oka nincs. A jó, az jó. — Negyvenhat évemből harminc esztendőt húztam le eddig a föld alatt, így nem csoda, hogy egy kissé remeg már a kezem — mondotta. Néztem a vékony termetű, de hallatlan szívósságáról tanúskodó bányászt. Néztem és arra gondoltam, amit tudok' róla. Tudom, hogy a nagyapja is bányász volt, hogy a nagyapját a bánya ütötte meg. Tudom, hogy az apja is bányász volt, és együtt dolgoztak 1952-ben azon a napon, amikor betört a víz a szuhakállói aknába. Tudom, hogy amikor ők tizenheten hat és fél napig voltak foglyai a föld mélyének. Tudom, hogy Bakos János akkor volt egyhónapos házas. Tudom, hogy nagyon nehéz órákat éltek át. Tudom, hogy lent hideg volt, rossz és kevés volt a levegő, nem volt sem kenyér, sem Mumpa világ. De tudom, hogy amikor apjával egymáshoz támasztották a hátukat, akkor kettőjüknek valamivel nehezebb volt, mert. féltették egymást, de talán könnyebb is, mert érezték egymás se gítő erejel. És tudom, hogy amikor tizenhetükért meg mozdult az egész ország és kimentette őket a löld és ,a víz szorításából. Az idősebb Bakos 1960-ban ment nyugdíjba, a fia pedig még most is a bányában dolgozik. — Akkor, az után nehéz volt ismét lemenni a bányába — mondja a frontmester- helvettes. — Én azt hittem, hogy ahogy az idő múlik, úgy mossa el majd ezt a rossz emléket. Pedig nem így van. Ha vizet látok, még most is elfog a szorongás. És a bányában van víz. De ha belelendülök a munkába, akkor elfelejtem, tgy voltam a tavalyi árvíznél is. amikor mint munkásőr dolgoztunk a megáradt Sajónál. Akkor is megüttöte a szívem ez ■> rossz emlék, de aztán elfelejtettem a vizel. Az. A munka, a munka nem engedi, hogy az ember félve gondoljon azokra a napokra. Pedig most is állandóan vízhatlan ruhában dolgozunk lent a fronton. Vizes a talp, sülved- nek a biztosítóberendezések, nem győzzük ezeket menteni. Mert hát ilyen a bánya. A/, emberi azt hihetné, hogy a bányász akkor dolgozik sokat, amikor sok szénét küld a napfényre. Pedig fordítva 1 van. Ma' már ezekkel a gépekkel, berendezésekkel csak akkor kell megkinlódnunk, ha valami probléma van. Nézem Bakos János megviselt arcát. Tudom, hogy több mint húsz éve kommunista, tudom, hogy régen munkásőr és tudom, hogy jó bányász. Becsülettel állja a szavát, amit vállal. Tudom, hogy a nehéz geológiai körülmények között a szocialista munkaversenyben az utóbbi időben nem rukkolhattak ki valami különlegesen jó eredménnyel. A problémák azonban nem szegték a brigád kedvét, sőt megacélozták elhatározásukat, mert azt is tudják, hogy majd túljutnak ezen a vizes területen. — A. jó eredményekért nagyon meg kell dolgozni — mondja Bakos János. — így vagyunk ezen a földön mindennel. Ha jól akarunk élni. ha jólétet akarunk teremteni, akkor úgy is kell dolgozni. És ezt a jólétet, ezt' a gazdagságot meg is kell becsülni és ha szükség van rá, meg is kell védeni. Ezért lettem munkáson. Egyaránt helyt kell állni a munka és a béke frontján ... O. J. Jegyzetek a faluból Hulladék A községek lakóit soha nem keljeit rábeszélni a szépre. lakóhelyük, környezetük csinosítására, szépítésére. A legtöbb embernél; büntetés, lenne, hanem ültethetne, ápolhatna virágot, nem szépíthetné a kiskertet, ha nem gondozhatná a fákat. A tanácsok, vagy különböző szervek felhívásai, park létesítésére, faültetésre biztató versenykiírásai már inkább csak az ősidők óla létező állapotnak adnak formát, szervezettséget. Ezzel a szervezettséggel persze okosan irányítani is lehet a mindenkiben meglevő készséget, a csíny, a szép küllem iránti igényességet és nem is eredménytelenül: közintézmények előtt létesült parkok, köztereken nyíló virágotc, utcákon sorjázó, növekvő facsemeték jelzik ennek a szervezettségnek az eredményét. Csinosodnak, szépülnek községeink és most már nemcsak a házak előtti kiskertek, udvarok, hanem utcasorok, közterek is. Kár viszont, hogy itt-ott a községek szélei mintha már nem tartoznának bele a szépérzék, szépszeretet hatósugarába. Mcg-megjele- nik egy-két szemétkupac, Jd tudja honnan hozta, miért rakja éppen ott le, ahol lerakja valaki, de gyülemlik, halmozódik. A Szendrő és Szendrölád közötti úton például jókora szeméttelep alakult már ki, csúfítva, ron tva a környéket. Nem is akármilyen környéket! Hazánk gyönyörű tájai között is a legszebbek közé tartozik a Bódva völgye, melynek forgalma éppen napjainkban mindinkább fokozódik, A .Tósvafőre, Aggtelekre igyekvők közül is sokan választják ezt az utat, cgy- egy nyári napon ezrével haladnak erre a Rakaca- tóhoz is. Persze nem — elsősorban nem — a vendégek kedvéért kell vigyáznunk környezetünket, hanem azoknak a kedvéért, akik ott élnek, dolgoznak. A szemét eltüntetése igaz, mindenütt nagy gond, minde- nött keresik a megfelelő megoldásokat. Amit viszont az említett, két falu között látunk: mégsem lehet megoldás. (Pt) Klub Isz-íagoknak o A megkopott épület új ruhát öltött, valósággal megfiatalodott. Régebben dohány- simítónak használták, de — ha kellett — tároltak benne mindenfélét —, legtöbbször szemestakarmányt. Az ötlet, — hogy jó lenne a szövetkezet tagjainak egy klubhelyiség — már régen megszületett a miskolci Egyetértés Tsz Csorba-telepi majorjában, a dolgozók és a vezetők között. Akkor gondoltak rá először, hogy talán a do- hánysimílót át lehetne alakítani erre a célra. — Az ötletet, a tervet rövid időn belül tett is követte, összefogással, társadalmi munka révén május elején egy ki- vül-belüi felújított épületet avathattak. A hatvanöt négyzetméter területű klubot rövid idő alatt megkedvelte a tagság. — Az épület kettős feladatot lát el. Délben itt — és tegyük hozzá nagyon kulturált helyen — ebédel a major 50—60 dolgozója és munkaidő után pedig szórakozási lehetőséget biztosit a klub. Rádiót hallgatnak, biliárdoznak. sakkoznak, beszélgetnek az emberek. De itt rendezik a politikai, a tűzrendészeit oktatásokat is. Most folyik egy KRESZ-to- vábbképzés is a klubban, amelyen a szövetkezet tagjai az új KUESZ-szel ismerkednek meg. A szövetkezetben a dolgozók munkakörülményeinek javítása érdekében nem is olyan régen adtak át egy hideg-meleg vízzel ellátott mosdót, zuhanyzót. Ezt elsősorban a gépcsoport dolgozói, szerelők, traktorosok használják. Még ebben az évben hasonló létesítményt kapnak a kertészetben és a növénytermesztésben dolgozó tagok is. Ez utóbbi épület egy 15—20 személyes szállóval is kibővül, ahol főleg a vendégmunkások részére tudnak majd szállást biztosítani. A Csorba-telepi majorban még ez év nyarán kialakítanak egy büfét, ahol kávét, hűsítőt, édességet vásárolhatnak az itt dolgozó szövetkezeti tagok. Említést érdemel, hogy nyáron az idénymunkák idején Nysa-kocsi- val a munkahelyekre is kiszállítják az ebédet, így a határban dolgozóknak nem kell minden délben a központba fáradniuk, hogy ebédelni tudjanak: A szövetkezet tervében évente szerepel egy-egy kirándulás. Ilyen alkalmakkor országjáró útra, vágj’ külföldre látogatnak az Egyetértés Tsz dolgozói. Tavaly a cseh és lengyel Tátrában voltak. Ügy tervezik, idén a nyári munkák dandárja után ismét útrakelnck ... H. I. „ fedett" borostyánok Sárospatakon és környékén tíz olj’an területet jelölt ki a megyei természetvédelmi munkacsoport, amelynek természeti szépségeit es értékeit védetté kívánják nyilvánítani. Ezek közé tartozik a: a hét hatalmas borostya n- fa is, amelyet a nagy múltú városba érkező hazai és külföldi kirándulók mindig megcsodálnak. Különösen ezekben a hetekben, amikor a borostyánok — bár télen sem hullatják le leveleiket — a tavasztól megújulva frissen, fénylőn, üdén zöldellnek. A pompás Borostyán- szálló róluk kapta a nevét, hiszen ennek az északi falait borítják a kúszó, tapadó ágak. A szálló a török időkben a trinitárius szerzetesek kolostora volt, akiknek az volt a hivatásuk, hogy a ..pogány" fogságba 'esett keresztényeket kiszabadítsák. A XVlil. százan végén megszűnt a szerzetes rend, s attól kezdve a legutóbbi időkig többnyire raktárnak használtak tulajdonosaik az épületet. mígnem néhány évvel ezelőtt pompás szállodát es vendégfogadót építettek belőle. t A borostyánokat 1773 táján ültettek, s a törzsük átmérője 70—80 centiméterre vastagodott. A hajdani kolostor már régóta műemlék, s mivel építkezéskor, restauráláskor mindig veszély fenyegeti a hét pompás borostyán-fát, szükségessé vált ezek „védetté'’ nyilvánítása is. Kicserélik a régi gáztűzhelyeket
