Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1975. május 4., vasárnap Az 1970 márciusában hatályba lépett atomsorompó-szer- zpdés előírja: öt év elteltével Genfbcn össze kell hívni a szerződés részeseinek konferenciáját, hogy értékeljék a meg­állapodások megvalósulásának körülményeit és hatását. A tagállamok képviselői ennek szellemében gyűlnek össze má­jus 5-én a svájci konferenciavárosban, hogy megkeressék a továbblépés lehetőségeit. A nukleáris energia megjelenése és katonai felhasználása, majd ezzel összefüggésben az emberi civilizáció megsemmi­sülésének veszélye már a második világháború után közvet­lenül mozgósította azokat az erőket, amelyek az atomfegy­ver betiltását, illetve elterjedésének megakadályozását kí­vánták elérni.. Arra azonban, hogy ezek az erőfeszítések megvalósuljanak, viszonylag hosszú időt kellett várni. Min­denekelőtt a nemzetközi erőarányokban bekövetkezett ked­vező változásokra, a Szovjetunió katonai erejének megnöve­kedésére, s nern utolsósorban az atomfegyver további elter­jedésével járó következmények tudatosodására volt szükség ahhoz, hogy az elképzelések valóra váljanak. Az 1968-ban elfogadott és aláírt, 1970. március 5-én ped’g hatályba lépett atomsorompó-szerződés volt az első a meg­állapodások sorában, amely a kialakult helyzetet figyelembe véve, átfogó rendezésre törekedett, és megfelelő biztosítéko­kat tartalmazott a pusztító atomérő további elterjedésének megakadályozására. A szerződésben a nukleáris fegyverrel rendelkező államok kötelezték magukat arra, hogy sem közvetlenül, sem köz­vetve nem adnak át másnak katonai célokra alkalmas nuk­leáris szerkezetet, továbbá nem engedik át az ellenőrzést ilyen eszközök felett. Azok az országok viszont, amelyek a szerződés ratifikálásának pillanatában még nem rendelkez­tek nukleáris fegyverrel, lemondtak a birtokáról. Az előírá­sok ugyanakkor kötelezték a részvevő államokat, hogy tár­gyalásokat kezdjenek a fegyverkezési verseny mielőbbi meg­szüntetésére, valamint hatékony nemzetközi ellenőrzéssel az általános és teljes leszerelés megvalósítására. Az intézkedé­sek természetesen nem korlátozták a nukleáris energia bé­kés felhasználásával kapcsolatos eredmények kölcsönös cse­réjét, ellenőrzését viszont a nemzetközi atomenergia-ügy­nökségre bízták. Röviden: az atomsorompó-szerződésben részes nukleáris hatalmak arra vállalkoztak, hogy hatékony lépéseket tesz­nek az atomfegyverek további elterjedésének megakadályo­zására, ugyanakkor nemzetközi együttműködéssel tudomá­nyos és technikai segítséget nyújtanak ,az atomenergia bé­kés felhasználásához. A szerződés hatályba lépése óta azonban sok olyan ténye­ző került előtérbe, amely akadályozta, illetve lassította az elképzelések megvalósulását. Az atomerőművek számának gyors növekedése, s ezzel összefüggésben a plutóniumterme­lés emelkedése ismét felélénkítette a nukleáris fegyver to­vábbi elterjedésétől tartó jóslatokat. A szerződés aláírása, illetve ratifikálása napjainkig nem tekinthető befejezett folyamatnak. A rendelkezésre álló ada­tok szerint az ENSZ tagállamainak körülbelül 70 százaléka írta alá a szerződést, a ratifikálok száma pedig alig haladja meg az 50 százalékot. Aggodalomra azonban nem ez ad okot! A figyelem központjában főleg azok az országok állnak, amelyek egyik kategóriában sem tüntethetők fel: Francia- ország, a Kínai Népköztársaság, Spanyolország, Izrael, a Dél­afrikai Köztársaság, Argentína, Brazília és India. Mindezek a körülmények növelhetik a szerződést már alá­író vagy ratifikáló országok bizonytalansági érzését. Néme­lyek úgy gondolhatják, hogy a szerződéshez csatlakozásukkal lemondtak valamiről, amiért nem kaptak cserébe semmit. A békés célú kutatások eredményeinek átadását nem érezték mindenütt- kielégítőnek, emellett a szerződésen kívüli álla­mok egy része is hozzájuthatott az előnyökhöz. A Genfben összeülő felülvizsgálati konferencia tehát rendkívül bonyolult és sokrétű feladat megoldása előtt áll. A tét azon­ban — a nukleáris háború elkerülése — minden türelmet és erőfeszítést tnegérdemel. ' Tolnay I,ászló Eseményekről i-fv-íiteli! LELEPLEZTÉK ® Üjabb illegális ellenforra­dalmi szervezetet lepleztek le Portugália északi részén. Több személyt letartóztattak — közli a Capital című lap. A „Katolikus Forradal­mi Front” elnevezésű szer­vezet terrorcselekményeket készített elő a Portugál Kom­munista Párt vezetői, a fegy­veres erők mozgalmának ha­ladó tisztjei, baloldali szer­vezetek egész sor aktivistája ellen. Arra készülődött, hogy az országban az anarchia légkörét tegye úrrá és meg­zavarja az április 25-i vá­lasztásokat. tárgyalások ® Sir Christopher Soames, az európai közösségek bi­zottságának nemzetközi kér­désekkel foglalkozó alelnöke a kínai kormány meghívásá­ra több napos látogatásra Pekingbe utazott. Soames hétfőtől tárgyalásokat foly­tat a kínai kormány vezetői­vel a Közös Piac és Peking kapcsolatainak alakulásáról. SZERENCSÉTLENSÉG ® Hivatalos jelentés szerint hét halálos és 19 sebesült ál­dozata van a nyugat-német­országi Vechtában pénteken történt repülőgép-szerencsét­lenségnek. Mint korábban jelentették, a belga légierő egy Mirage-típusú gépe ru­tingyakorlat közben lezu­hant Vechta felett, s a rom­ba dőlt házakban öt gyermek és egy idősebb asszony vesz­tette életét. Nem élte túl a katasztrófát a pilóta sem. Két személyt eltűntnek nyil­vánítottak. FILMFESZTIVÁL ® A finn fővárosban és [Tamperében pénteken véget ért a szocialista országoknak a fasizmus felett aratott győ­zelem 30. évfordulója alkal­mából rendezett filmfeszti­válja. A fesztivál utolsó nap­ján Helsinkiben a „Nem tör­nek át” című román, Tam­perében pedig a „Blokád” című szovjet filmet mutat­ták be. Ezenkívül bolgár, magyar, NDK-beli, lengyel és csehszlovák filmeket lát­hatott a finn nézőközönség. VILAGHSRADO Ha bárki ezen a héten csu­pán a május 1-i beszámoló­kat olvasta végig, akkor is kiadós ízelítőt kapott a vi­lágpolitikai események ala­kulásából. Moszkvában, s a többi szocialista ország fővá­rosában az építőmunka új sikereinek, a béke igenlésé­nek, a nyugodt magabiztos­ságnak jegyében lelt az ün­nep. A fejlett lökés orszá­gokban mindenütt többen voltak az utcákon, mint ta­valy: a felvonulók különö­sen nagy erővel emeltek szót az infláció, a munkanélküli­ség, a válság megnyilvánu­lásai ellen. Japánban, a so­kat reklámozott „gazdasági csoda” földjén — jóllehet május elseje nem volt hi­vatalos munkaszüneti nap — hétmillió dolgozó tünte­tett. Az idén először viszont állami ünnep volt ez a nap Etiópiában, s Portugáliában. Ám nemcsak fények, ha­nem árnyak is mutatkoztak. Uruguay ban kétezer letartóz­tatás, Spanyolországban rend­őrök puskagolyói és a junta Chilében katonai szuperké­szültsége — anélkül, hogy képesek lettek volna meg­akadályozni a mély illegali­tásba kényszerített kommu­nista párt röpcéduláinak ter­jesztését. S ezen a május e1 sej én új helységnévre lelt az olvasó a távirati jelentések kelte­zésében. Az ünnep előesté­jén a párizsi egyezményeket felrúgó saigoni rendszer fel­tétel nélküli kapitulációt je­lentett be: egész Dél-Viet- nam felszabadult! A hírt már Ho Sí Minh-városból sugározta világgá a Felsza­badulás rádióadó. Saigon tu­lajdonképpen nem új nevet kapott, hanem a régit nyerte vissza, hiszen a japán iga alóli felszabaduláskor, az 1945. augusztusi forradalom napjaiban nevezték el a vá­rost Vietnam nagy fiáról. A vietnami nép hosszú és hősies szabadságharcát győ­zelem koronázta, a felsza­badult Dél-Vietnamban gyor­san konszolidálódik az élet. Az Egyesült Államoknak, a világimperializmus vezető ...; .............. v.......................................... 'Tí H anoiból érkezett rádiófotó Varsón át Budapestre: a dél­vietnami hazafias felszabadító erők egyik egysége elfoglal­ja a Tan Son Nhut-i repülőteret. hatalmának tudomásul kel­lett venni a számára keserű igazságot: kudarcot vallott közvetlen katonai beavatko­zása, csődöt mondott a Ni- xon-doktrina: „Ázsiaiak har­coljanak ázsiaiak ellen”. Nem teljes becslések szerint eddig ötmilliárd dollár érté­kű amerikai felszerelés és hadianyag jutott, jórészt használható állapotban, a szabadságharcos erők kezé­be. A vietnami nép a Szov­jetunió és a szocialista or­szágok által támogatott ál­dozatos küzdelme ezzel túl­jutott a legnehezebb szaka­szon, s a nemzetközi politi­ka porondján sikerült fel­számolni az egyik legsúlyo­sabb válsággócot. Tudjuk azonban, hogy a több évti­zedes imperialista jelenlét súlyos örökséget hagyott. A romok eltakarítása, a sebek begyógyítása, az új élet épí­tése sem lesz egyszerű fel­adat. Meggyőződésünk, hogy a vietnami nép a jövőben is képes lesz úrrá lenni min­den nehézségen, támaszkod­hat a harcban elért sikerei­re, a szocialista országok, s a világbéke-mozgalom cse­lekvő szolidaritására. Ezt fe­jezte ki a magyar párt- és állami vezetők távirata is a DIFK-hez, s a DNFF-hez. Az érdeklődés előterében — igaz — a héten Délkelet- Ázsia állt, azonban földré­szünk sem volt eseményte­len. Bécsben újra kezdődtek a ciprusi tárgyalások. Kle­ridesz és Denktas, a sziget- ország két népcsoportja ne­vében, egyelőre a legsürge­tőbb ügyeket vette sorra, a menekültek problémáit, a nicosiai repülőtér megnyitá­sát, a további megbeszélése­ket folytató szakértők kije­lölését. Kedvező hír érkezett Hel­sinkiből: általános megegye­zésre jutottak Kekkonen el­nök újrajelölésében. Moszk­va vendége volt a héten — a közel-keleti ügyekről Gro- mikóval tanácskozó Arafat mellett — Mitterrand, a fran­cia szocialisták vezetője, akit a hagyományos szovjet —francia jó kapcsolatok szellemében fogadott Brezs- nyev is. A héten ismét igen tevé­keny volt a magyar diplo­mácia. A dán külügyminisz­ter budapesti látogatása, külügyminiszterünk kairói, külügyi államtitkárunk lisz- szaboni útja a sokirányú tárgyalások mutatják, hogy lehetőségeinkhez képest igyekszünk kivenni részün­ket az államközi kapcsola­tok javításából, az enyhülé­si folyamat érvényre jutta­tásából. a S3 2KJ3 A gy&zeiem gyökerei és ivirégei (¥.) Az Inturiszt Szálloda Vol- gográdban annak az áruház­nak az épülete mellett van az Elesett hősök terén, amelynek pincéjében 1943 január végén Paulus vezér- tábornagyot, a 6. német had­sereg parancsnokát Burma- kov ezredes katonái foglyul ejtették. Szinte mindennap arra vitt az utam, le a Vol­gához, és megfigyelhettem, hogy a nagy forgalmú áru­ház látogatói alig vetnek pil­lantást a falra erősített táb­lára. Ma máf természetes, hogy ezt a 32 évvel ezelőtt romokban levő épületet is újjáépítették. Közvetlenül a német csapatok feletti győ­zelem után a Sztálingrádi te­rületi Pártbizottság, a terüle­ti tanács és a városi védelmi bizottság levelet intézett Sztálingrád lakosságához. Ebben többek között ez állt: ..Nem sok idő telik el és a Volga partján újra állnak majd Sztálingrád szép lakó­negyedei, újra füstölnek gyárkéményei, újra aszfalt borítja széles útjait, újra fák lombjától lesznek árnyasak parkjai, újra kivirágoznak kertjei..És így is történt. Sztálingrádot újjáépítették, Volgograd pedig ma szinte egy nagy építkezés. Nyikolaj Petrovics Vereszkin, a városi pártbizottság agitációs és propagandaosztályának veze­tője arról tájékoztatott, hogy a győzelem 30. évfordulójá­nak a tiszteletére számos mozgalom, kezdeményezés, munkavállalás született, ame­lyet sikeresen teljesítenek Volgograd dolgozói. Mint mondotta, Volgográdban az idén összesen 425 ezer négy­zetméter lakásterületet és számos ipari létesítményt építenek. Erről magam • is meggyőződhettem, amikor be­jártam a várost, vagy amikor a repülőtér felé vezető úton gépkocsival közel negyed­óráig robogtunk most születő ipari létesítmények között. Ellátogattam a Volgográdi Alurníniumgyárba is, ahon­nan kiindult az a kezdemé­nyezés, mozgalom, amely már országossá vált. E sze­rint a dolgozók, brigádok vállalják, hogy nemcsak ma­guk, hanem a harcok idején elesett hősök helyett is telje­sítik munkafeladataikat. En­nek a mozgalomnak, többfe­lé járva az országban, több­féle elnevezését hallottam. A lényeg azonban egy. A győ­zelem 30. évfordulóját min­denütt nagy munkasikerek­kel ünnepük. Az alumíniumgyár erős kézszorítású, fiatal pártbi­zottsági titkára, Vlagyimir Mihajlovics Oszipov maga is végigjárta az alumínium- gyártás szakmájának min­den lépcsőfokát. Elmondotta, hogy gyáruk a magyar— szovjet alumíniumegyezmény alapján teljes egészében ma­gyar timföldet dolgoz fel. A megegyezésnek megfelelően alumíniumtömböket szállíta­nak vissza Magyarországra. Annak ellenére, hogy a gyár az utóbbi időben éppen a vállalások teljesítésének ha­tására nagymértékben eme­li termelését, mindig igé­nyüknek megfelelő mennyi­ségű, minőségű magyar tim­föld érkezik, méghozzá ide­jében. A Volgográdi Alumí­niumgyár nagymértékben já­rul hozzá annak a vállalás­nak a teljesítéséhez, amelyet a város üzemei tettek, mely szerint minden dekádban, tehát tíznaponként, terven felül legalább 1 millió ru­bel értéket adnak a népgaz­daságnak. A Volgográdi Alumínium­gyár viszonylag fiatal üzem és a fiatalok üzeme is. — Gyárunkban a fiatalok döntő többsége Komszomol- tag — mondotta Anatolij Alelcszandrovics Jurganov Komszomol-titkár. — A fia­talokból álló kollektívák, bri­gádok szocialista munkaver­senyben állnak egymással, amelyet rendszeresen értéke­V. A. Breusz, a Volgográdi Alumíniumgyár Munka Ér­demrenddel kitüntetett bri­gádvezetője. (A szerző felv.) lünk. Most különösen az elektronikus üzemben halad jól a vállalások teljesítése. Természetesen itt is számos találkozót szervezünk és rendezünk a veteránokkal és a fiatalokkal. A veteránok­nak ajándékokat készítünk, és a május 9-i ünnepségre külföldi vendégeket is vá­runk. Egyébként a Volgográdi Alumíniumgyár sok specia­listája járt Magyarországon tapasztalatcserén, a timföld­gyárban, illetve az alumíni­umfeldolgozó üzemekben. A magyar szakemberekből álló delegáció pedig a múlt év szeptemberében látogatott el a volgográdi üzembe. A gyárban tett látogatá­som alkalmával találkozhat­tam és elbeszélgettem Vaszi- lij Alelcszandrovics Breusz- szal, az elektrolízisüzem egyik legjobb brigádvezetőjé­vel. Az alig 40 éves szakem­ber 1956-ban kezdte itt a munkát. — Hát bizony az elején, amikor még a gyár is új volt, és mi, a dolgozók többsége is újak voltunk a szakmá­ban. nehezen indult a mun­ka — mondotta. — Különö­sen az okozott gondot, hogy a különböző gyárakból kü­lönféle minőségű timföldet kaptunk. Amikor a gyárunk teljes egészében rátért a magyar timföld feldolgozásá­ra, tehát egy helyről és ál­landóan egyminőségű anyag­gal kellett dolgoznunk, sokat javultak termelési mutatóink. Vaszilij Alekszandrovics éppen ezért; a magyar tim­föld feldolgozásának jó ki­alakításáért, a jő munkaszer­vezésért kapta meg a Magyar Népköztársaság Munka Ér­demrendjének bronz foko­zatát. — Mondanom sem kell — mondotta a fiatal brigádve­zető, — hogy ez a kitüntetés, amelyet Moszkvában a Ma­gyar Népköztársaság nagy- követségén vettem át, nem­csak nekem, hanem az egész brigádomnak és a Volgográdi Alumíniumgyárnak is szólt, hiszen a Szovjetunióban mi kezdtük meg elsőként a ma­gyar timföld feldolgozását. Vaszilij Alekszandrovics azonban nem sokáig ült ba­bérjain. „Elhagyta” régi, jól kipróbált brigádját és egy olyan munkáskollektíva élére került, amely sehogysem tu­dott megbirkózni feladatai­val. Két év alatt a brigád az élenjárók közé került. — Igaz, hogy kezdetben 30—40 rubellel kevesebbet is kerestem, mint a régi brigá­domban — mondotta —, de utána mégiscsak azt mond­tam, hogy megérte. Mert vi­szonylag sokat veszítettem, de még többet ( nyertem, nyertünk. És Vaszilij Alekszandrovics most ismét egy gyengébben dolgozó brigád élén tevé­kenykedik. Nemcsak dolgo­zik, hanem tanít is. És nevel. Sokat, foglalkozik munkatár­saival szakmailag, politikai­lag is. Mert azt tartja, hogy nemcsak rubel van a világon, hanem öntudat és felelősség- érzet is. — Apám a Nagy Honvédő Háború idején harcolt, — mondotta befejezésül. — Ti­zenegy sebesüléssel tért Ha­za. Anyai ágon pedig na­gyon sok halottra kell emlé­keznem majd a győzelem napjának 30. évfordulóján. Az a kötelességem, hogy az ő emlékük tiszteletteljes parancsát teljesítsem ... Oravec János (Folytatjuk) lapm is eteti társas fielygtt Fiffiiii ioÉreicia

Next

/
Oldalképek
Tartalom