Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2

1975. május 4., vasárnap

Az 1970 márciusában hatályba lépett atomsorompó-szer- zpdés előírja: öt év elteltével Genfbcn össze kell hívni a szerződés részeseinek konferenciáját, hogy értékeljék a megállapodások megvalósulásának körülményeit és hatását. A tagállamok képviselői ennek szellemében gyűlnek össze május 5-én a svájci konferenciavárosban, hogy megkeressék a továbblépés lehetőségeit.

A nukleáris energia megjelenése és katonai felhasználása, majd ezzel összefüggésben az emberi civilizáció megsemmisülésének veszélye már a második világháború után közvetlenül mozgósította azokat az erőket, amelyek az atomfegyver betiltását, illetve elterjedésének megakadályozását kívánták elérni.. Arra azonban, hogy ezek az erőfeszítések megvalósuljanak, viszonylag hosszú időt kellett várni. Mindenekelőtt a nemzetközi erőarányokban bekövetkezett kedvező változásokra, a Szovjetunió katonai erejének megnövekedésére, s nern utolsósorban az atomfegyver további elterjedésével járó következmények tudatosodására volt szükség ahhoz, hogy az elképzelések valóra váljanak.

Az 1968-ban elfogadott és aláírt, 1970. március 5-én ped’g hatályba lépett atomsorompó-szerződés volt az első a megállapodások sorában, amely a kialakult helyzetet figyelembe véve, átfogó rendezésre törekedett, és megfelelő biztosítékokat tartalmazott a pusztító atomérő további elterjedésének megakadályozására.

A szerződésben a nukleáris fegyverrel rendelkező államok kötelezték magukat arra, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem adnak át másnak katonai célokra alkalmas nukleáris szerkezetet, továbbá nem engedik át az ellenőrzést ilyen eszközök felett. Azok az országok viszont, amelyek a szerződés ratifikálásának pillanatában még nem rendelkeztek nukleáris fegyverrel, lemondtak a birtokáról. Az előírások ugyanakkor kötelezték a részvevő államokat, hogy tárgyalásokat kezdjenek a fegyverkezési verseny mielőbbi megszüntetésére, valamint hatékony nemzetközi ellenőrzéssel az általános és teljes leszerelés megvalósítására. Az intézkedések természetesen nem korlátozták a nukleáris energia békés felhasználásával kapcsolatos eredmények kölcsönös cseréjét, ellenőrzését viszont a nemzetközi atomenergia-ügynökségre bízták.

Röviden: az atomsorompó-szerződésben részes nukleáris hatalmak arra vállalkoztak, hogy hatékony lépéseket tesznek az atomfegyverek további elterjedésének megakadályozására, ugyanakkor nemzetközi együttműködéssel tudományos és technikai segítséget nyújtanak ,az atomenergia békés felhasználásához.

A szerződés hatályba lépése óta azonban sok olyan tényező került előtérbe, amely akadályozta, illetve lassította az elképzelések megvalósulását. Az atomerőművek számának gyors növekedése, s ezzel összefüggésben a plutóniumtermelés emelkedése ismét felélénkítette a nukleáris fegyver további elterjedésétől tartó jóslatokat.

A szerződés aláírása, illetve ratifikálása napjainkig nem tekinthető befejezett folyamatnak. A rendelkezésre álló adatok szerint az ENSZ tagállamainak körülbelül 70 százaléka írta alá a szerződést, a ratifikálok száma pedig alig haladja meg az 50 százalékot. Aggodalomra azonban nem ez ad okot! A figyelem központjában főleg azok az országok állnak, amelyek egyik kategóriában sem tüntethetők fel: Francia- ország, a Kínai Népköztársaság, Spanyolország, Izrael, a Délafrikai Köztársaság, Argentína, Brazília és India.

Mindezek a körülmények növelhetik a szerződést már aláíró vagy ratifikáló országok bizonytalansági érzését. Némelyek úgy gondolhatják, hogy a szerződéshez csatlakozásukkal lemondtak valamiről, amiért nem kaptak cserébe semmit. A békés célú kutatások eredményeinek átadását nem érezték mindenütt- kielégítőnek, emellett a szerződésen kívüli államok egy része is hozzájuthatott az előnyökhöz. A Genfben összeülő felülvizsgálati konferencia tehát rendkívül bonyolult és sokrétű feladat megoldása előtt áll. A tét azonban — a nukleáris háború elkerülése — minden türelmet és erőfeszítést tnegérdemel.

' Tolnay I,ászló

Eseményekről

i-fv-íiteli!

LELEPLEZTÉK

® Üjabb illegális ellenforradalmi szervezetet lepleztek le Portugália északi részén. Több személyt letartóztattak — közli a Capital című lap. A „Katolikus Forradalmi Front” elnevezésű szervezet terrorcselekményeket készített elő a Portugál Kommunista Párt vezetői, a fegyveres erők mozgalmának haladó tisztjei, baloldali szervezetek egész sor aktivistája ellen. Arra készülődött, hogy az országban az anarchia légkörét tegye úrrá és megzavarja az április 25-i választásokat.

tárgyalások

® Sir Christopher Soames, az európai közösségek bizottságának nemzetközi kérdésekkel foglalkozó alelnöke a kínai kormány meghívására több napos látogatásra Pekingbe utazott. Soames hétfőtől tárgyalásokat folytat a kínai kormány vezetőivel a Közös Piac és Peking kapcsolatainak alakulásáról.

SZERENCSÉTLENSÉG

® Hivatalos jelentés szerint hét halálos és 19 sebesült áldozata van a nyugat-németországi Vechtában pénteken történt repülőgép-szerencsétlenségnek. Mint korábban jelentették, a belga légierő egy Mirage-típusú gépe rutingyakorlat közben lezuhant Vechta felett, s a romba dőlt házakban öt gyermek és egy idősebb asszony vesztette életét. Nem élte túl a katasztrófát a pilóta sem. Két személyt eltűntnek nyilvánítottak.

FILMFESZTIVÁL

® A finn fővárosban és [Tamperében pénteken véget ért a szocialista országoknak a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából rendezett filmfesztiválja. A fesztivál utolsó napján Helsinkiben a „Nem törnek át” című román, Tamperében pedig a „Blokád” című szovjet filmet mutatták be. Ezenkívül bolgár, magyar, NDK-beli, lengyel és csehszlovák filmeket láthatott a finn nézőközönség.

VILAGHSRADO

Ha bárki ezen a héten csupán a május 1-i beszámolókat olvasta végig, akkor is kiadós ízelítőt kapott a világpolitikai események alakulásából. Moszkvában, s a többi szocialista ország fővárosában az építőmunka új sikereinek, a béke igenlésének, a nyugodt magabiztosságnak jegyében lelt az ünnep. A fejlett lökés országokban mindenütt többen voltak az utcákon, mint tavaly: a felvonulók különösen nagy erővel emeltek szót az infláció, a munkanélküliség, a válság megnyilvánulásai ellen. Japánban, a sokat reklámozott „gazdasági csoda” földjén — jóllehet május elseje nem volt hivatalos munkaszüneti nap — hétmillió dolgozó tüntetett. Az idén először viszont állami ünnep volt ez a nap Etiópiában, s Portugáliában.

Ám nemcsak fények, hanem árnyak is mutatkoztak. Uruguay ban kétezer letartóztatás, Spanyolországban rendőrök puskagolyói és a junta Chilében katonai szuperkészültsége — anélkül, hogy képesek lettek volna megakadályozni a mély illegalitásba kényszerített kommunista párt röpcéduláinak terjesztését.

S ezen a május e1 sej én új helységnévre lelt az olvasó a távirati jelentések keltezésében. Az ünnep előestéjén a párizsi egyezményeket felrúgó saigoni rendszer feltétel nélküli kapitulációt jelentett be: egész Dél-Viet- nam felszabadult! A hírt már Ho Sí Minh-városból sugározta világgá a Felszabadulás rádióadó. Saigon tulajdonképpen nem új nevet kapott, hanem a régit nyerte vissza, hiszen a japán iga alóli felszabaduláskor, az 1945. augusztusi forradalom napjaiban nevezték el a várost Vietnam nagy fiáról.

A vietnami nép hosszú és hősies szabadságharcát győzelem koronázta, a felszabadult Dél-Vietnamban gyorsan konszolidálódik az élet. Az Egyesült Államoknak, a világimperializmus vezető

...;

.............. v.......................................... 'Tí

H

anoiból érkezett rádiófotó Varsón át Budapestre: a délvietnami hazafias felszabadító erők egyik egysége elfoglalja a Tan Son Nhut-i repülőteret.

hatalmának tudomásul kellett venni a számára keserű igazságot: kudarcot vallott közvetlen katonai beavatkozása, csődöt mondott a Ni- xon-doktrina: „Ázsiaiak harcoljanak ázsiaiak ellen”. Nem teljes becslések szerint eddig ötmilliárd dollár értékű amerikai felszerelés és hadianyag jutott, jórészt használható állapotban, a szabadságharcos erők kezébe. A vietnami nép a Szovjetunió és a szocialista országok által támogatott áldozatos küzdelme ezzel túljutott a legnehezebb szakaszon, s a nemzetközi politika porondján sikerült felszámolni az egyik legsúlyosabb válsággócot. Tudjuk azonban, hogy a több évtizedes imperialista jelenlét súlyos örökséget hagyott. A romok eltakarítása, a sebek begyógyítása, az új élet építése sem lesz egyszerű feladat. Meggyőződésünk, hogy a vietnami nép a jövőben is képes lesz úrrá lenni minden nehézségen, támaszkodhat a harcban elért sikereire, a szocialista országok, s a világbéke-mozgalom cselekvő szolidaritására. Ezt fejezte ki a magyar párt- és állami vezetők távirata is a DIFK-hez, s a DNFF-hez.

Az érdeklődés előterében — igaz — a héten Délkelet- Ázsia állt, azonban földrészünk sem volt eseménytelen. Bécsben újra kezdődtek a ciprusi tárgyalások. Kleridesz és Denktas, a sziget- ország két népcsoportja nevében, egyelőre a legsürgetőbb ügyeket vette sorra, a menekültek problémáit, a nicosiai repülőtér megnyitását, a további megbeszéléseket folytató szakértők kijelölését.

Kedvező hír érkezett Helsinkiből: általános megegyezésre jutottak Kekkonen elnök újrajelölésében. Moszkva vendége volt a héten — a közel-keleti ügyekről Gro- mikóval tanácskozó Arafat mellett — Mitterrand, a francia szocialisták vezetője,

akit a hagyományos szovjet —francia jó kapcsolatok szellemében fogadott Brezs- nyev is.

A héten ismét igen tevékeny volt a magyar diplomácia. A dán külügyminiszter budapesti látogatása,

külügyminiszterünk kairói, külügyi államtitkárunk lisz- szaboni útja a sokirányú tárgyalások mutatják, hogy lehetőségeinkhez képest igyekszünk kivenni részünket az államközi kapcsolatok javításából, az enyhülési folyamat érvényre juttatásából.

a

S3

2KJ3

A gy&zeiem gyökerei és ivirégei (¥.)

Az Inturiszt Szálloda Vol- gográdban annak az áruháznak az épülete mellett van az Elesett hősök terén, amelynek pincéjében 1943 január végén Paulus vezér- tábornagyot, a 6. német hadsereg parancsnokát Burma- kov ezredes katonái foglyul ejtették. Szinte mindennap arra vitt az utam, le a Volgához, és megfigyelhettem, hogy a nagy forgalmú áruház látogatói alig vetnek pillantást a falra erősített táblára. Ma máf természetes, hogy ezt a 32 évvel ezelőtt romokban levő épületet is újjáépítették. Közvetlenül a német csapatok feletti győzelem után a Sztálingrádi területi Pártbizottság, a területi tanács és a városi védelmi bizottság levelet intézett Sztálingrád lakosságához. Ebben többek között ez állt: ..Nem sok idő telik el és a Volga partján újra állnak majd Sztálingrád szép lakónegyedei, újra füstölnek gyárkéményei, újra aszfalt borítja széles útjait, újra fák lombjától lesznek árnyasak parkjai, újra kivirágoznak kertjei..És így is történt. Sztálingrádot újjáépítették, Volgograd pedig ma szinte egy nagy építkezés. Nyikolaj Petrovics Vereszkin, a városi pártbizottság agitációs és

propagandaosztályának vezetője arról tájékoztatott, hogy a győzelem 30. évfordulójának a tiszteletére számos mozgalom, kezdeményezés, munkavállalás született, amelyet sikeresen teljesítenek Volgograd dolgozói. Mint mondotta, Volgográdban az idén összesen 425 ezer négyzetméter lakásterületet és számos ipari létesítményt építenek. Erről magam • is meggyőződhettem, amikor bejártam a várost, vagy amikor a repülőtér felé vezető úton gépkocsival közel negyedóráig robogtunk most születő ipari létesítmények között.

Ellátogattam a Volgográdi Alurníniumgyárba is, ahonnan kiindult az a kezdeményezés, mozgalom, amely már országossá vált. E szerint a dolgozók, brigádok vállalják, hogy nemcsak maguk, hanem a harcok idején elesett hősök helyett is teljesítik munkafeladataikat. Ennek a mozgalomnak, többfelé járva az országban, többféle elnevezését hallottam. A lényeg azonban egy. A győzelem 30. évfordulóját mindenütt nagy munkasikerekkel ünnepük.

Az alumíniumgyár erős kézszorítású, fiatal pártbizottsági titkára, Vlagyimir Mihajlovics Oszipov maga is

végigjárta az alumínium- gyártás szakmájának minden lépcsőfokát. Elmondotta, hogy gyáruk a magyar— szovjet alumíniumegyezmény alapján teljes egészében magyar timföldet dolgoz fel. A megegyezésnek megfelelően alumíniumtömböket szállítanak vissza Magyarországra. Annak ellenére, hogy a gyár az utóbbi időben éppen a vállalások teljesítésének hatására nagymértékben emeli termelését, mindig igényüknek megfelelő mennyiségű, minőségű magyar timföld érkezik, méghozzá idejében. A Volgográdi Alumíniumgyár nagymértékben járul hozzá annak a vállalásnak a teljesítéséhez, amelyet a város üzemei tettek, mely szerint minden dekádban, tehát tíznaponként, terven felül legalább 1 millió rubel értéket adnak a népgazdaságnak.

A Volgográdi Alumíniumgyár viszonylag fiatal üzem és a fiatalok üzeme is.

— Gyárunkban a fiatalok döntő többsége Komszomol- tag — mondotta Anatolij Alelcszandrovics Jurganov Komszomol-titkár. — A fiatalokból álló kollektívák, brigádok szocialista munkaversenyben állnak egymással, amelyet rendszeresen értékeV. A. Breusz, a Volgográdi Alumíniumgyár Munka Érdemrenddel kitüntetett brigádvezetője. (A szerző felv.)

lünk. Most különösen az elektronikus üzemben halad jól a vállalások teljesítése. Természetesen itt is számos találkozót szervezünk és rendezünk a veteránokkal és a fiatalokkal. A veteránoknak ajándékokat készítünk, és a május 9-i ünnepségre külföldi vendégeket is várunk.

Egyébként a Volgográdi Alumíniumgyár sok specialistája járt Magyarországon tapasztalatcserén, a timföldgyárban, illetve az alumíniumfeldolgozó üzemekben. A magyar szakemberekből álló delegáció pedig a múlt év szeptemberében látogatott el a volgográdi üzembe.

A gyárban tett látogatásom alkalmával találkozhattam és elbeszélgettem Vaszi- lij Alelcszandrovics Breusz- szal, az elektrolízisüzem egyik legjobb brigádvezetőjével. Az alig 40 éves szakember 1956-ban kezdte itt a munkát.

— Hát bizony az elején, amikor még a gyár is új volt, és mi, a dolgozók többsége is újak voltunk a szakmában. nehezen indult a munka — mondotta. — Különösen az okozott gondot, hogy a különböző gyárakból különféle minőségű timföldet kaptunk. Amikor a gyárunk teljes egészében rátért a magyar timföld feldolgozására, tehát egy helyről és állandóan egyminőségű anyaggal kellett dolgoznunk, sokat javultak termelési mutatóink.

Vaszilij Alekszandrovics éppen ezért; a magyar timföld feldolgozásának jó kialakításáért, a jő munkaszervezésért kapta meg a Magyar Népköztársaság Munka Érdemrendjének bronz fokozatát.

— Mondanom sem kell — mondotta a fiatal brigádvezető, — hogy ez a kitüntetés, amelyet Moszkvában a Magyar Népköztársaság nagy- követségén vettem át, nemcsak nekem, hanem az egész

brigádomnak és a Volgográdi Alumíniumgyárnak is szólt, hiszen a Szovjetunióban mi kezdtük meg elsőként a magyar timföld feldolgozását.

Vaszilij Alekszandrovics azonban nem sokáig ült babérjain. „Elhagyta” régi, jól kipróbált brigádját és egy olyan munkáskollektíva élére került, amely sehogysem tudott megbirkózni feladataival. Két év alatt a brigád az élenjárók közé került.

— Igaz, hogy kezdetben 30—40 rubellel kevesebbet is kerestem, mint a régi brigádomban — mondotta —, de utána mégiscsak azt mondtam, hogy megérte. Mert viszonylag sokat veszítettem, de még többet ( nyertem, nyertünk.

És Vaszilij Alekszandrovics most ismét egy gyengébben dolgozó brigád élén tevékenykedik. Nemcsak dolgozik, hanem tanít is. És nevel. Sokat, foglalkozik munkatársaival szakmailag, politikailag is. Mert azt tartja, hogy nemcsak rubel van a világon, hanem öntudat és felelősség- érzet is.

— Apám a Nagy Honvédő Háború idején harcolt, — mondotta befejezésül. — Tizenegy sebesüléssel tért Haza. Anyai ágon pedig nagyon sok halottra kell emlékeznem majd a győzelem napjának 30. évfordulóján. Az a kötelességem, hogy az ő emlékük tiszteletteljes parancsát teljesítsem ...

Oravec János (Folytatjuk)

lapm is eteti társas fielygtt

Fiffiiii ioÉreicia