Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1975. május 18., vasárnap mam mum Kiváló Szöve k/tiiggtetésótiasiés A SajóveSgye lerRielösz-ävefkezei futönsetésót tír. Pajip La]os áiSaraitilkár adta át (Folytatás az 1. oldalról) Ünnepi közgyűlést tartot­tak tegnap, szombaton dél­után a Sajópüspöld, Sajóné- meti, Bánréve és Center ha­tárát egyesítő Sajóvölgye Termelőszövetkezet tagjai. A Sajóvölgye Tsz a múlt évi eredményes munkája jutal­mául ezúttal egymást köve­tően harmadízben nyerte el a Kiváló Szövetkezet kitün­tetést, amelynek átadására a tegnapi tervtárgyaló közgyű­lésen került sor. A közgyűlésen részt vett dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke, Fejes László, a megyei tanács el­nökhelyettese, Fodor Miklós, az Ózdi járási Pártbizottság titkára, dr. Váradi Ferenc, a tanács járási hivatalának elnökhelyettese, ott "voltak a szomszédos termelőszövetke­zetek és a határmenti cseh­szlovák termelőszövetkezetek vezetői, képviselői. Az 1975. évi termelési és pénzügyi terv megtárgyalása után, amelyet Ribárszki Pál elnök ismertetett, dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatal á- . nak elnöke értékelte a Sa- jóvölgye Termelőszövetkezet múlt évi munkáját, majd rö­vid tájékoztatást adott a ma­gyar mezőgazdaság 3 974. évi munkájáról, sikereiről. El­mondotta többek között, hogy mezőgazdaságunk tavaly re­kordévet zárt. A búza átla­gos termésátlaga 37,5 mázsa volt hektáronként, a kukori­cáé pedig 42,5 mázsa, ami példátlan mezőgazdaságunk történetében. Dr. Papp Lajos egyebek közt szólt róla, hogy az 'átlagosnál nehezebb kö­rülmények között gazdálkodó borsodi termelőszövetkezetek dinamikusan fejlődtek, s az árvíz ellenére is eredményes­nek mondhatják az 1974-es esztendőt. Különösen szép si­kereket éri el a Sajóvölgye Termelőszövetkezet. A búza hektáronkénti termésátlaga tavaly 45 mázsa volt, a bur­gonyáé pedig 270 mázsa, s mindezek jóval meghaladják az országos terméshozamo­kat. Dr. Papp Lajos a tenniva­lókról szólva elmondotta, hogy a jövőben is súlyponti feladat a szarvasmarha-állo­mány- növelése, a zöldségter­mesztésben pedig az egy hek­tárra jutó terméshozamok javítása. Az államtitkár a központi párt- és állami szervek el­ismerését tolmácsolta a ter­melőszövetkezet kollektívájá­nak, majd átadta a Kiváló Szövetkezet kitüntetést doku­mentáló oklevelet Ribárszki Pálnak, a tsz elnökének. A tsz tagjai közül 4-en a Me­zőgazdaság Kiváló Dolgozója, négyen pedig a Termelőszö­vetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesültek. A A Sajóvölgye Tsz az Észak­borsodi Területi Szövetség által hirdetett versenyben 4 ágazatban a legjobb ered­ményt érte el, ezért elisme­rő oklevélben részesült. Az elismerő oklevelet Hevesi Miklós, a területi tsz-szövet- ség titkára adta át. (t. i.) LAGH1RADO Tizenöt évvel ezelőtt ala­kult meg Borsodnádasdon az Istvánffy Gyula nevét /viselő honismereti kör. A honisme­reti kör tagjainak érdeme, lelkes gyűjtőmunkájuknak eredménye, hogy három év­vel ezelőtt megnyílt Borsod­nádasdon a , reprezentatív helytörténeti gyűjtemény, aminek a híre már túljutott Borsod határain is. A honis­mereti kör tevékenységének legnagyobb érdeme, hogy összegyűjti azokat a néprajzi emlékeket, tárgyi leleteket, népi hagyományokat, szoká­sokat, amelyek gyorsan vál­tozó világunkban lassan fe­ledésbe mentek volna. A borsodnádasdi honisme­reti kör megalakulásának 15. évfordulója alkalmából teg­nap, szombaton délelőtt üzemtörténet-írói tájkonfe­renciát rendeztek a lemez­gyár művelődési házában. Az ünnepi tájkpnferencián részt vett Fodor Miklós, az Ózdi járási Pártbizottság titkára, Nagy Károly, a tanács járási hivatalának művelődésügyi osztályvezetője és dr. Réti László, a történelemtudomá­nyok kandidátusa, a szeged] JÄTE adjunktusa. A tájkonferencia részve­vőit Lőrincz Józsefe a nagy­községi tanács elnöke kö­szöntötte, majd az iskolások, a honismereti kör legfiata­labb tagjai egyórás műsort adtak, bemutatták a szakkör másfél évtizedes munkáját, tevékenységét, s ízelítőt ad­tak az általuk összegyűjtött népszokásokból, régi dalok­ból. A műsort Nemesik Pál szakkörvezető tanár állította össze. A tájkonferencia második részében dr. Réti László, a történelemtudományok kandi­dátusa Az üzemtörténet-írás feladatai és módszerei Bor­sodban címmel tartott nagy figyelmet keltő vitaindító előadást. Ebből kiderült egyebek között, hogy az üze­mek történetének feldolgo­zása, a .hiteles történetírás még eléggé gyermekcipőben jár hazánkban. A munka ki- terjesztésében, illetve az elma­radás pótlásában a legtöbbet segíthetnek a honismereti körök öntevékeny tagjai, akik a legjobb ismerői a gyárak­nak, az üzemeknek. A tájkonferencia Nagy Károlynalc, a tanács járási hivatala művelődésügyi osz­tályvezetőjének zárszavával ért véget. A Varsói Szerződés 20. évfordulóján a néphadsereg egyik dunántúli gyakorlóterén központi tábori ünnepséget rende­zett a Honvédelmi 'Minisztérium. A képen: Csémi Károly altábornagy, honvédelmi államtitkár megnyitja az ünnep­séget. Jobboldalt B. P. ívanov vezérezredes, a hazáikban ideiglenesen állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport pa­rancsnoka az elnökségben. Törvény a biztonságos életért (I.) Egységes elvek, egyszerűsített eljárás „A Magyar Népköztársa­ság állampolgárainak öreg­ség, betegség és munka- képtelenség esetén anyagi. ellátáshoz van joguk. A Magyar NépRöztársa- ság az anyagi ellátáshoz való jogot a társadalom- biztosítás keretében és a szociális intézmények rend­szerével biztosítja.’* Alkotmányunk fent idé­zett 58. paragrafusának vég­rehajtására új törvényt fo­gadott el az országgyűlés legutóbbi ülésszaka. A tár­sadalombiztosítási törvény egységes elvek alapján sza­bályozza azokat az ellátási formákat, juttatásokat, ame­lyek a dolgozókat és család­tagjaikat megilletik. E tör­vény garantálja, hogy mind­azok, akik munkájukkal hozzájárultak a társadalom fejlődéséhez, a társadalom gondoskodásában részesülje­nek, amikor erre koruk, egészségi állapotuk, munka­képtelenségük miatt rászo­rulnak. A törvény összegezi a tár­sadalombiztosítás 30 év alatt végbement fejlődését. A ka­pitalizmustól olyan társada­lombiztosítási rendszert vet­tünk át, amely a lakosság 31 százalékára terjedt ki. A munkásoknak és alkalmazot­taknak csak egy kisebb há­nyada részesült valamilyen ellátásban, a mezőgazdasagi dolgozók ki voltak rekesztve a társadalombiztosításból/ Ma a lakosság 99 százaléka, gyakorlatilag minden dolgozó és hozzátartozója számíthat a társadalom gondoskodásá­ra. 1950-hez képest a biztosí­tottak száma több mint két­szeresre, a társadalombizto­sítási kiadások húszszorosra nőttek, s a kiadások jelenleg meghaladják az évi 50 mil­liárd forintot. A kiadások ilyen nagyarányú növekedé­sét — a biztosítottak köré­nek bővülésén kívül — a szolgáltatások és »• juttatások fejlődése indokolja. A gondoskodás fokozatos kiterjesztése, a biztosítottak körének bővülése, a szolgál­tatások fejlesztése megkí­vánta a rendelkezések gya­kori módosítását, kiegészíté­sét és ez óhatatlanul mind bonyolultabbá tette a sza­bályok alkalmazását. Az 1958-as nyugdíjrendeletet például több, mint 50 jog­szabály módosította. A sza­bályozás biztosítási ágaza­tonként — vagyis betegségi, anyasági, nyugdíj és csalá­di pótlék ellátásra tagozó­dott, a munkások és alkal­mazottak, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok, és a kisipari szövetkezeti tagok ellátása különböző szabá­lyokra épült. Az ily módon létrejött paragrafus-dzsun­gel azok számára is átte­kinthetetlenné vált, akik megalkották. Ezen kellett alapos, körültekintő munká­val változtatni. Az új társadalombiztosítá­si törvény egységes elvek alapján, egységes szerkezet­be foglalja a társadalombiz­tosítás alapvető elveit és szabályait, egyszerűsíti az el­járásokat, módot ad rá, hogy az ellátásra jogosultak tisz­tában legyenek jogaikkal, megtalálják a választ problé­máikra. Az új joganyag ter­jedelmét tekintve a réginek alig 20 százalékát teszi ki, áttekinthető, közérthető, könnyen kezelhető. Az egységesítésen és egy­szerűsítésen túlmenően azon­ban a törvény több olyan új szabályt, reformintézkedést al­kalmaz, amelyek továbbfej­lesztik a juttatásokat, ked­vezőbb ellátásban részesítik a dolgozók jelentős rétegeit. A törvényben lefektetett alapelv: a társadalombizto­sítás állami feladat. E fel­adat végrehajtása során az állam a népgazdaság fejlő­désével összhangban rend­szeresen és tervszerűen fej­leszti az ellátások színvona­lát. Ezt példázzák az egysé­gesítés és egyszerűsítés so­rán végrehajtott reformin­tézkedések, ez valósul meg abban a rendelkezésben is, amely 1975. július 1-ével, a törvény hatályba lépésével egyidejűleg emeli az ala­csony • nyugdíjakat, javítja több, mint egymillió ember anyagi ellátását. A tervszerű fejlesztés cél­jából a társadalombiztosítás bevételeit és kiadásait az ál­lami költségvetés irányozza elő. Mivel a kiadások szá­mottevően meghaladják a bevételeket (a munkáltatók, azaz az állami vállalatok és szövetkezetek által fizetett társadalombiztosítási járulék és a dolgozók által fizetett, a kereset 3—10 százalékút kitevő nyugdíjjárulék együt­tes összegét), a különbözeiét az állam fedezi. Ez szava­tolja a biztosítottak igényei­nek zavartalan kielégítését. A társadalombiztosítási el­látásban együttesen, egymást kiegészítve érvényesül a munka szerinti elosztás elve és a szociális biztonság kö­vetelménye. A munka sze­rinti elosztás elvéből követ­kezik, hogy a nehéz és egészségre ártalmas munkát végző dolgozók, az üzemi baleset következtében sérül­tek és munkaképtelenek, va­lamint a hozzátartozóik fo­kozott gondoskodásban ré­szesülnek. ~Ez megfelel a társadalom igazságérzetének. A szociális biztonság köve­telménye pedig azzal érvé­nyesül, hogy az állam meg­szabja a nyugellátás es egyéb juttatások minimumát, kiemelten gondoskodik a sokgyermekes családokról, a nők és a fiatalok védelmé­ről. A törvény értelmében részt vesznek a társadalombizto­sítás igazgatásában a szak­szervezetek és közreműköd­nek a, szövetkezeti érdekvé­delmi szervek is. Minden olyan átfogó társadalom díz- tosílási intézkedést, amelyek a biztosítottak jogait, vagy kötelezettségeit érintik, az érdekvédelmi, érdekképvise­leti szervek bevonásával e- het megtenni. A társadalom­biztosítást ellátó szervek kö­telesek pontosan tájékoztat­ni a hozzájuk forduló bizto­sítottakat és messzemenő se­gítséget nyújtani az igény- jogosultaknak, hogy zavarta­lanul hozzájussanak a kü­lönböző szolgáltatásokhoz Az igénylő és a folyósító szervek közti vitás ügyekben a tör­vény biztosítja a megfelelő jogorvoslat lehetőségét, meg­határozott esetekben a bíró­sági eljárást is Sőtér F.dit (Következik: A nyugdíj­rendszer jüjlesztése) Még mindig Indokína áll az emberiség érdeklődésének középpontjában. Egyfelől az újjáépítés megkezdése kelt figyelmet, másfelől az ame­rikaiak szolgáltattak újra okot arra, hogy egy jellegze­tesen /imperialista, agresszív cselekedetük nyomán világ­szerte elítéljék a húsz év alatt annyiszor megbélyeg­zett politikájukat. — A Maya- guez nevű kereskedelmi ha­jójuk visszaszerzésére me­gint az ,jégyúnaszád-diplo- máciát” alkalmazták. Az USA hadügyminiszté­riuma tengerészgyalogosok, helikopterek és bombázók, valamint repülőgép-anyahajó és más hadihajók igénybevé­telét tartotta szükségesnek ahhoz, hogy a Mayaguez-t kiszabadítsa a kambodzsai „fogságból”. A khmer hadi­hajók feltartóztatták és egy kambodzsai kikötőbe kísér­ték a hajót, fedélzetén 39 amerikai matrózzal. Washington az első perc­től kezdve kai dcsörtetéssel válaszolt a kambodzsai in­tézkedésre. A lépés jogossá­gát még egyes amerikai jo­gászok sem vonták kétségbe. A Coral Sea repülőgép-anya- hajót nyomban a Sziámi­öbölbe irányították. Ezer ten­gerészgyalogost küldtek Thai­földre, nem törődve azzal, hogy a bangkoki kormány épp most sürgeti az egyéb amerikai támaszpontok fel­számolását. A thai tiltakozás ellenére ezekről a támaszpontokról indult el a Mayaguez kiszaba­dítására elhatározott katonai akció. A csillagos, csíkos lo­bogó nevében csak úgy, „mel­lékesen” megsemmisítették az egyik khmer kikötőváros olajfinomító berendezéseit is... Nem lephet meg senkit, hogy az ötmillió lakosú kis ország és az USA újabb ka­tonai erőpróbájából most az egyszer amerilca került ki „győztesen.” De ez a győze­lem politikai szeppontból pyrrhusi győzelem, mivel Délkelet-Ázsia népeit még inkább az amerikai impe­rializmus ellen fordítja. Ku­ala Lumpurban, Malaysia fő­városában éppen ezekben a napokban ülésezett az ASEAN regionális szervezet öt kül­ügyminisztere. Hangsúlyoz-, ták: nem tűrnek idegen be­avatkozást a térség belügyei- be! Thaiföld kormánya máris cselekedett: visszahívta was­hingtoni nagykövetét, ami a diplomácia szokásai szerint a nagyfokú rosszallás kifejezé­se. Bangkokban nagyszabású Amerika-ellenes tüntetések robbantak ki. Mi volt az amerikai lé­pés célja, értelme? Megle­het, hogy valóban olyan elektronikai berendezések voltak a kémhajón, amelye­ket még ilyen kétségbeesett akcióval is érdemes volt visszaszerezni. Az már való­színűbb, hogy 39 amerikai matróz' kiszabadítása presz­tízskérdéssé vált a Ford-kor- mányzat számára — minde­nekelőtt belpolitikai okokból. Jövőre elnökválasztás lesz az Egyesült Államokban ... Viszont ha erőfitogtatásnak szánták az ügyet Washing­tonban, ha azt remélték, hogy a mostani keménység feledtetheti a vietnami, kam­bodzsai, laoszi visszavonu­lást, akkor tévedtek. Tajvan­ban és Dél-Koreában, Thai- földön és a Fülöp-szigeteken ezután is lidércnyomás ma­rad az amerikaiak csatlósai számára, hogy az USA egy szép napon sorsukra hagyja őket. A Közel-Kelet újra előtér­be került a világpolitikában. Koszigin szovjet miniszter- elnök két észak-afrikai arab országban, Líbiában és 'Tuné­ziában tárgyalt. Gazdasági vagy stratégiai szempontból mindkettő fontos lehet hol­nap, még inkább holnapután. Szadat egyiptomi elnök pe­dig a Nyugat-barát arab or­szágokat járta végig Szaúd- Arábiától Jordániáig. Kairó­ban híre kelt, hogy rövide­sen összeül a «már majdnem elfeledett egyiptomi—Szíriái —líbiai hármas államszövet­ség vezető testületé, az el- • nökök tanácsa. A meglepe­tés annál nagyobb, mert köz­tudomású : az utóbbi hóna­pokban Kadhafi és Szadat között igen feszültté vált a viszony . a kölcsönös vádas­kodások nyomán. Valószínű, hogy az egyiptomi elnök minden arab vezetővel is­mertetni szeretné elképzelé­seit, mielőtt Ford amerikai elnökkel június 1-én az ausztriai Salzburgban talál­koznék. A szovjet—arab tárgyalá­sokon, valamint az arab ve­zetők egymás közti megbe­szélésein egyformán közpon­ti helyet foglalt el a genfi békekonferencia felújítása. Most már nem várathat so­káig magára a békeértekez- let összehívása. A tunéziai tárgyalásokon hangoztatták: a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek is teljes jogú tagként részt kell vennie az értekezlet munkájában. A szocialista világ ünne­pelt a héten: a Varsói Szer­ződés aláírásának 20. évfor­dulóján a lengyel fővárosban a tagországok parlamenti küldöttségei emlékeztek meg a béke biztosításának nagy­szerű szervezetéről. Közös felhívást is kibocsátottak, amely bizonyította, hogy a Varsói Szerződés célja: az európai földrész békéjének, biztonságának szavatolása. A szocialista fővárosokban kü­lön ünnepségeket, gyűléseket is rendeztek: Moszkvában Gromiko szovjet külügymi­niszter felszólalása alkalmat adott a szovjet békepolitika megerősítésére, a szovjet bé­kediplomácia törekvésének újabb összegezésére. E dip­lomáciát a gyakorlatban olyan eseményeken alkal­mazzák, mint a küszöbönál­ló Gromiko—Kissinger talál­kozó Becsben, amely a SALT-tárgyalások eredmé­nyességének előmozdítását éppúgy szolgálja, mint az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet befejező . szakaszának közelebbre ho­zását, illetve az őszre terve­zett Brézsnyev—Ford talál­kozó előkészítését. Ózeiiiförténet-írói tájkonfermia

Next

/
Oldalképek
Tartalom