Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-17 / 114. szám

1975. május 17., szombat 6SZAK-MAGYARORSZAG 5 Kertészek versenye Ami nem kerül a borítékba lire költöttünk a megyében 3 milliárdoí... Az emberekről történő szo­ciális gondoskodás a szak- szervezetek társadalombizto­sítási és egészségügyi mun­kájában nagyon fontos te­rületet jelent. A párt- és a szakszervezeti határozatok következetes végrehajtásá­nak eredményeként számot­tevő előrehaladás mutatko­zott az elmúlt négy év so­rán a dolgozók élet- és munkakörülményeiben, vala­mint szociális helyzetükben. Az életszínvonalat befo­lyásoló tényezők javulása nem kis részben, sőt döntő­en a gazdasági munka ered­ményességének köszönhető. Nem lehet egy percig sem szem elől téveszteni, hogy minden ilyen irányú intéz­kedés megvalósítása a nem­zeti jövedelemből kerül fi­nanszírozásra. Jelenleg a társadalombiztosítás része­sedése a nemzeti jövedelem 12 és fél százaléka. Évről évre megyénkben is egyre többet fordítanak a munkaképtelen dolgozók, a gyermekes szülők, az öre­gek és a rokkantak társa­dalombiztosítási és egészség- ügyi ellátására. Többek kö­zött anyasági segélyre több mint 31 millió forintot, táp­pénz címén 411,4 millió fo­rintot fizettek ki. Összesen mintegy 3 milliárd 373,6 millió forint volt a társa­dalombiztosítás múlt évi ki­adása. Az SZMT elnökségének és a területi, valamint megyei bizottságoknak a határoza­tok és irányelvek által kö­rülírt legfontosabb felada­tokat szüntelenül, „napiren­den” kellett és kell tartani. Ilyen volt a több gyerme­kes családok családi pótlé­kának felemelése, és a né­pesedéspolitikai intézkedé­sek végrehajtása. Megoldás­ra váró kérdés a népesedés­politikai intézkedés kap­csán a több óvoda és böl­csőde építése, valamint, hogy tovább bővítsük, szélesítsük és minőségileg is javítsuk a fixáras gyermekruházati cikkek körét. A nyugdíjasok helyzeté­nek javításában a társada­lombiztosítás fejlődése nagy szerepet játszott. Sor került a nyugdíjak évenkénti 2 százalékos emelésére, a to- vábbdolgozásra ösztönző köz­ismert nyugdíjpótlék beve­zetésére és a régebben szo­kásos 6 ezer forint kereseti határ helyett 840. illetve 1260 órás munkavállalási lehetőség megteremtésére. Komoly feladata a szak- szervezeti bizottságoknak a nyugdíjazás előtt állók- hely­zetének figyelemmel kíséré­se, a nyugdíj-előkészítés segítése. Ösztönözniük kell a továbbdolgozásra. különö­sen a szakmunkás és fizikai dolgozói munkakörökben. Megyénk lakosainak egész­ségügyi ellátása javult a jobb személyi és tárgyi fel­tételek hatására. Épül a Szentpéteri kapui kórház területén levő 400 ágyas gyermekkórház is. Üj szak­rendelő-intézetek épültek. A fejlődés ellenére az egész­ségügyi szolgáltatásunk még nem képes maradéktalanul kielégíteni a gyorsabban j növekvő igényeket. Elég1 nagyfokú az orvoshiány, ami legjobban a felnőtt körze­tekben és az üzemegészség­ügy területén mutatkozik meg. Sajnos, ez az orvos- hiány rányomta bélyegét a táppénzes helyzet alakulá­sára is. A táppénzesek szá­ma emelkedő számot mutat. A szakszervezeti szervek­nek a dolgozók jobb egész- ségügyi ellátásában is nagy feladata és felelőssége van.! Az orvoshiány miatt az üzemegészségügyi célkitűzé­sek megvalósítása nehézsé­geket okoz. Pedig a terme- j iési érdekek, feladatok meg­valósítása is szükségessé te­szi az egészséges, biztonsá­gos munkavégzést és a ja­vuló üzemegészségügyi fel­tételek megteremtését. Buciiért Miklós Tegnap befejeződött Mis­kolcon a dísznövénykertész- tanulók országos a „Szakma Kiváló Tanulója” versenye. Az írásbeli versenyben a tatai Lak Tibor szerepelt legeredményesebben. A na­gyon „ponterős” gyakorlati versenyt az abaújszánlói Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Iskola miskolci kihe­lyezett tagozatának tanuló­ja, Vanyó Katalin nyerte. Ugyancsak ő szerepelt leg­jobban a szóbeli verseny­ben is, ahol a maximális 10 pontot érte el. . Tegnap délután a Miskol­ci Kertészeti Vállalat kul­túrtermében Fejes László, a megyei tanács elnökhelyette­se, a versenybizottság elnö­ke hirdetett eredményt. A Szakma kiváló tanuló­ja címet Vanyó Katalin, az abaújszántói Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola miskolci kihelyezett tagoza­tának III. éves tanulója sze­rezte meg 50,5 ponttal. Má­sodik a tatai Lak Tibor lett, aki ugyancsak 50,5 pontot szerzett. (Kettőjük között a jobb gyakorlati eredmény döntött Vanyó Katalin ja­vára.) Harmadik 50 ponttal Patak. Etelka lett, Szentes­ről. A má-sik borsodi ver­senyző Kása Judit 49,5 ponttal a negyedik helyen végzett. Az első helyezett Vanyó Katalin díja kéthetes kül­földi utazás, valamint 700 forint pénzjutalom. A ver­senyző szakoktatója eredmé­nyes munkájáért kétezer forint pénzjutalomban ré­szesült. H. I. Kosa Judit a verseny negye­dik helyezettje, virágtál ké­szítése közben. Üj mássá, kora reggel. Az LKM dolomitbányájának la-' pos tetős üzemi épülete. Martinkó József, az üzem­vezető lép be. a hosszú asz­talok körül a dolgozók ül­nek. A. létszám fele: 23, nő. Nők kék overallban, fejükön babos kendővel. — ........-né a 175-re megy, k ivételesen. . . .-né csak éj­szakára jön. A jövő héten nagyjavításra állunk le. At kellett szervezni a műsza­kokat ...” Ennyi az eligazítás, a ne­veket nincs is idő jegyezni. Asszonyok mindnyájan, kő­bányász asszonyok. * Szürke ponyvás. hosszú platós ZIL. a végén létra. Az asszonyok és néhány fér­fi felszáll. Felbőg a motor, a kocsi közel négy kilomé­tert kanyarog a meredek hegyoldali szerpentinen. Bal­ra sötétszürke, meredek szik­lafalak; jobbra százméter­nyi szakadék. Fenn a tetőn leszállás és szerszám kerül a kezekbe. Kinek mi a re­szortja. A sziklafal tetején, sűrített levegővel működő fúrógép recseg. A tövében „nagy S-gép” meríti hatal­mas kanalát a lerobbantott dolomitba. Körben asszo­nyok. kezükben lapáttal. i Rendezik a bánván!accot. kis blokktömbbe kiiriák a billenős ZTL-ek vezetőinek a helvi fuvart. Kilenc óra. Reggeliidő. Gőzölgő ceglédi kannákat hoznak az öltözőből az asz- szonyok. Citromos tea. Jól­esik a reggeli mellé a csí­pős hegytetői szélben. * Óbánya, vagy más néven Szomorú. A régi fejtés szik­lái előtt hatalmas, bordás acél pofák zúzzák apróra a ..billenősekről” a garatokba került követ, Kaparúval a kezükben asszonyok az ete- tőál 1 vány okon. Szabályozzák a beömlés sebességét. A szállítószalagok gumijára csörgő-zörgő vibrátorok rá­csairól pereg méret szerint az aprószemű dolomit. Az­tán tovább haladnak a-gyűj- tőtartál.vokba. Külön a „martin”, a ..hedol”. A csa­polónyílásnál poros ruhájú asszonyok mérik a megen­gedett mennyiséget a teher­kocsikra. Meg időnként — az igényeknek megfelelően — a kisvasúti teherkocsik­ba. Ez megy .tovább az át­rakás után Ó/.dra. Zörgés, csörgés mindenütt. Lisztnél finomabb szürkésfehér por úszik a levegőben. Vékony, betonná 'keményedet! kéreg­gel von t be minden épít­ményt. Asszonyhangók.' in- nen-onnan: — A másik garatba ... — Kész a hedol... me­het ... —• Hozz búnkót. itt egy batár... A mindennapi munka hangjai. Dolgoznak, gyártják — termelik a vasgyáriéihoz szükséges dolomitot. * Délután egy óra. Egy hosszút és három rövidet bömböl a duda. A bánya­telek végeinél bezáródnak az országúti sorompók. Jel­zőtárcsás asszonyok vigyáz­zák a néhány percre leállí­tott forgalmat. Hatalmas buffanással vágja szét a mázsányi paxit a dolomit- tömböt. Robbantás. A kö­vetkező 24 óra termelését biztosítja a 16—18 méteres lyukak nyomán „lelőtt” kő­mennyiség. Két órakor beáll a ..Jóska ; fogat” az üzemi épület elé. • Poros ruhás emberek lép- i kednek le a platóról a vas- | létrán. Pár perc múlva gőz! szivárog' ki a fürdőhelyisé-! gek ablakának résein, zu-1 hog a víz, mossa a nyolc­órás műszak porát. Aztán I átöltözve rohanás a közeli kis fűszerboltba. Bevásár­lás. Mert a bán.vászasszo- nyók hiába kapnak itt me­leg ebédet, családanyák is. S már jön is a VOLÁN far­motoros busza. Irány haza! Haza: Bükkszontkeresztre. S a műszakváltáskor jíjabb asszonyok kezdik a munkát. Így megy ez, három váltás­ban. * Bányászasszonyok. akiknek nem idegen a kő. a szikla. Nem idegen, mert generá­ciókon keresztül megismer­ték. kisgyermek koruktól kicsit tán meg is szerették. Hiszen szüleik, nagyszüleik ezzel dolgoztak. A kővel. A kővel, ami szülőfalujuk fór- fiainak éveken át munkát adott. A mészégetésnél. (vásárhelyi) Miskolcon, a Dózsa György és a Szabó Lajos utcák ke­reszteződésénél, a leánykol­légium felőli oldalon éppen pirosat mutatott a lámpa, ezzel biztosítva a szabad utat a Palóezy utca felé nagy ívben behajtani kívánó ■ járműveknek. Ám a piros színre a 17—18 éves lányok nem sokat adtak. Látva. ' hogy. az utca másik oldalán megindultak a járókelők.1 nevetve ők is elindultak. Kivéve egy fiatal mamát, aki kocsiban tolva három év körüli gyermekét, türelme­sen várt. Megvárta, míg a lámpa zöldre vált. A kocsi­ban ülő kisfiú már koránt­sem volt ilyen türelmes. Meg is kérdezte: — Anyuoi, mi miért nőni megyünk már? — Kisfiam, nem lehet, a lámpa még pirosat mutat — válaszol rá azonnal ma­mája. i A -kis srác, aki úgy látszik, 3 éves létére már tudja, hogy a piros szín a közle­kedésben tiltást jelent, cso­dálkozó tekintettel nézett anyjára. | — És a többi néni nem tudja, hogy ilyenkor tilos átmenni? A fiatal mama hirtelen nem tudott mit válaszolni. Szerencsére ekkorra a lám­pa már zöldre váltott. H. I. Ismét la Boldogkő' vára Felkaptatunk a várba. Erős pallóhídon jutunk be. Jól látszik, hogy hajdan fel­vonóhíd szolgálta a be- és kijutást, hiszen a palló alatt szakadék tátong a riolit sziklatömbben. Odabent el­sőnek egy régi pincébe me­gyünk be — állítólag boro­zó lesz itt — s mindent megcsodálunk: a mély ku­tat, melyből annak idején sem nyertek vizet, hiszen nagyon magasan áll a vár, nagyon messzire belátni in­nen a gyönyörű vidéket. Még az egykori börtönbe is lenézünk. Le, ugyanis nin­csen ajtaja, szabályos bejá­rata. hogyan jött fel belő­le. aki lekerült... Hát, van mit nézegetni az ódon várban, melyet 170.1 - ben ugyan lakhatatlanná tettek a Habsburgok, ám hatalmas falai és tornya dacolt az idővel. Még a ke­let felé eső keskeny szikla­nyelvre is „kinézünk”, ki­menni tilos és valóban élet- veszélyes. Valamikor őrszem állhatott végében a messze­séget kémlelve. Innen a'vár biztonságot adó falairól is jól látni az egykori cölöp­sor nyomait. Bizonyára pa­lánk védte a strázsákat az ellenség nyilaitól, golyóitól, s a lezuhanás veszélyétől. Mert magasan húzódik a sziklanyelv és a vár, a szél is nagy idefönn. összekócol­ja a bámészkodók haját. Itt-ott még az építkezés nyomai. Az Országos Műem­léki Felügyelőség és a Her­man Ottó Múzeum 19Q3—64- ben tárta fel a romokat, s biztosította a vár állagát. Az utóbbi ■ években pedig turistaszállást alakítottak ki a várban. A nagy munka elkészült. Pedig nem min­dennapos vállalkozás volt felvezetni ide a vizet. A \ sziklafű ró, kemény munka az Észak-magyarországi Re­gionális Vízmű és Vízgaz­dálkodási Vállalat szakem­bereit dicséri. Négy szobában 45 szemé­lyes turistaszállást alakított ki a Borsod Tourist. Re­mélhetőleg valamennyi en­gedély mihamarabb megke­rül, s akkor már május vé­gén, június elején vendége­ket fogadhat a turistaszál­lás. Az új turista „központ” örvendetassége, hogy „B” osztályba sorolták, napi 20 forint mindössze a szállás­díj. A Szerencstől 28 kilomé­terre fekvő, gyönyörű tájat urald Boldogkő vára hát is­mét: lakható 174 év után. Az idelátogató turistáknak nem­csak a vár, nemcsak a pa­noráma, s a jó levegő von­zó. hanem a környék látni­valói is. Sétálva is elérhe­tő a boldogkőújfalui kőten­ger, ez az 5 hektárnyi, csu­pa andezittömb borította hely. Aki szeret gyalogolni. Árkán keresztül Mogyorós­kára jut, mely fölött másik vár, a regéci magasodik ... Aki pedig nem akar túráz­ni, a vár alatti község, Bol­dogkőváralja nevezetessé­gét, a Zichy-kastólyt tekint­heti meg. A gépkocsival Boldogkőre látogatók messzebbre is el­kalandozhatnak, Göncre, a „huszita” házak közé, ahol Károli Gáspár magyarra for­dította a bibliát. Egyébként a nevezetes kultúrtörténeti emlék egyik példánya az ősi. román-gót stílusú vizsolyi templomban található. Ma­ga a templom is élményt nyújt, hiszen hatalmas, kö­zépkori freskók kerültek elő meszelt falai alól. Ny. P. Kél nyelven — A járásunkhoz tartozó, tíz nemzetiségi községben közel két évtizede végzünk rendszeres ismeretterjesztő munkát. Ezek az előadások — mondhatnánk vitaestek­nek is — többnyire kétnyel­vűéi: — mondja Bodrog- halmi János, a Hazafias Népfront sátoraljaújhelyi Bizottságának titkára. — Természetesen, nemcsak politikai, hanem kulturális téren is sokat teszünk a nemzetiségi lakosságért. Úgy vélem, sikerült új színt hoz­ni tevékenységünkbe: ezt az első alkalommal tavaly meg­rendezett „Nemzetiségi na- pok”-kal valósítottuk meg. A két hétig tartó rendez­vénysorozatot minden köz­ség elismeréssel fogadta: a szlovák népművészeti kiállí­tást Alsóregmecen ugyan­úgy. mint Hercegkúton a nemzetiségi pávakörök mű­vészeti csoportjainak bemu­tatóját. — Nemcsak a felnőtt la­kosság kulturálódása foglal­koztat bennünket, de a fel­növekvő nemzedék pályairá­nyítását is feladatunknak tartjuk. Ebben sokat segíte­nek a Szlovák Tannyelvű Általános Iskola tanárai és diákjai. Számos alkalommal tartottunk már szülői érte­kezletet a járás községeiben annak érdekében, hogy a továbbtanulók anyanyelvűk­nek megfelelő iskolába ke­rüljenek. A közelmúltban dokumentumfilmeket mutat­tunk be Csehszlovákia és az NDK mai életéről. — Legközelebbi terveink egyike: nemzetiségi óvoda létesítése Füzérkomlóson, s a közeljövőben kettősnyelvű könyvtárat is szervezünk Kishután. — „A nyelv, az ember vallomása”. Azon fárado­zunk, hogy ennek lehetősé­gét a nemzetiségek számá­ra megteremtsük. Lakatos Judit Rádiótechnikai kiállítás nyílt Miskolcon A Magyar Honvédelmi Szövetség Országos Központ­ja, a szövetség Borsod me­gyei és Miskolc városi veze­tősége a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsá­gával karöltve a Győzelem Napja tiszteletére rádió­amatőr technikai kiállítást szervezett. Az országos ér­deklődésre is számotlartó. a rádiótechnika negyedszáza­dos fejlődését kitűnően rep­rezentáló kiállítást tegnap Miskolcon, az MHSZ megyei székházának nagytermében Harányi György ezredes, az MHSZ Országos Központjá­nak ősztályvezetője, a Ma­gyar Rádióamatőr Szövet­ség főtitkára nyitotta meg. A kiállítás jól érzékelteti, hogy a rádiótechnika a i egyetemes kultúra része, be­mutatja ennek óriási fejlő­dését. egyben igen jó! érzé­kelteti s sportág honvédel­mi jelentőségét is. A láto­gatók — többek között — betekintést nyerhetnek a rá­diótechnikai kiképzés, a több tusa tömegsport, a rá­dió-iránymérő. az URH- és az RH-sportok rejtelmeibe, s megszemlélhetik a rádiós­klubok korszerű technikai eszközeit is. A kiállítás december vé­géig megtekinthető. (CSC.) Kőbányász Lámpánál

Next

/
Oldalképek
Tartalom