Észak-Magyarország, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-17 / 89. szám
1975. április 17., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Új üzem az ózdi j tir ás ban Műszéngyártás Keleméren szén- és bronzkefét gyártaA gépek működésre készen várták a munkásokat, munkásnőket. S amikor nemrégiben ünnepélyes külsőségek között átadták rendeltetésének a Budapesti Mű- szén termelő Vállalat Kelemén Villamoskefe Gyáregységét. egy újabb, vidéken működő üzemmel gyarapodott megyénk. Az előzmény: a műszéntermelő vállalat megvásárolta a keleméri régi uradalmi kastély épületét. Több millió forintos átalakítási munkát végeztetett el a putnoki Építő- és Szakipari Szövetkezettel, majd együttműködési szerződést kötött a putnoki szociális intézménnyel. Ennek lakói közül húszán dolgoznak az üzemben. A községi tanács 100 ezer forintos beruházással megépíttette az üzemhez vezető bekötőutat. A vállalat dolgozód és a község lakói együtt félmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A Putnoki Egyetértés Termelőszövetkezet az előkészítő munkáknál a szállításban nyújtott nagy segítséget. Az együttes összefogás eredményeképpen április 7- én megkezdhette működését az önálló gyáregység. Kutas János, a vállalat igazgatója mondja: , — Üzemünkben színesfémkoksz, műszaki szenek és aktívszén gyártása folyik. Itt a keleméri kefekiszerelő üzemben a villamos motorokhoz szükséges elektromos nak. Egyelőre mintegy száz dolgozót foglalkoztat az üzem, háromnegyed részük nődolgozó. Huszonhármán egy évig a budapesti gyáregységben dolgoztak, tanultak, a többiek majd ezután sajátítják el a munkaíogá- sokat. Az erre az évre tervezett termelési érték 32 millió forint. A kapacitást folyamatosan növelik. A meglevő géoterem mellé új csarnokot építenek és 1985-re 120 millió forint termelési értéket terveznek, akkor már több, mint 300 dolgozóval. A gépterem kialakításával egyidejűleg ebédlőt és öltözőt is létesítettek. Nem közömbös, hogy az üzem létrehozásával ismét mintegy 100 munkaerő elvándorlását számolták fel az ózdi járásban. A gyáregység dolgozói részt vesznek a Zsiguli-program; a hazai járműprogram és a háztartási gépesítési program megvalósításában, gyújtáselosztó-, önindító-, dinamó- és generátorkefék gyártásával. Változást jelent az üzem Kele- mér és a környék lakói, főleg a fiatalok életében: előrelépést, feilődést — ezúttal helyben. A vállalat sokat vár tőlük, s nekik sem közömbös, milyen minőségű lesz az alkatrész, ami kezük alól a világpiacra kerül. Haraszti Gitt* Százötven ember otthona A 3—4 ágyas szobákban süppedő szőnyegek, tarka takarókkal letakart ágyak, modern berendezési tárgyak. A folyosókon virág, a társalgókban rádió, tévé, társasjátékok, kényelmes fotelek. A konyha modern, hatalmas gázfűtéses üstökkel. A szobák ablakaiból kellemes a kilátás. Párába vesző domboldalak, a völgyekben piros tetős apró házak, gabonavetések. Bent, a kellemes melegben halk zsongás, beszélgetés, játék, szórakozás. Itt-ott egy-egy fehérköpenyes ápolónő. ötvenen már birtokukba vették a frissen avatott létesítményt. A többiek a napokban érkeznek. Az edelényi szociális betegotthonban vagyunk, az egykori II. akna bánya- epületében. Dr. Pavlyák Pál, megyei főorvos: — Sajnos, ritkán jövünk össze egészségügyi intézmény avatására. Főleg szociális jellegű létesítményekére. Nagy lépés ez a mostani. de még így is az országos átlag alatt maradunk az ellátottságban. Ez a 150 férőhely nagv gondot vett le a vállunkról. hiszen, ha a Borsodi Szénbányák Vállalat nem segít, aligha tudtuk volna elhelvezni ezeket az embereket. Főleg ilyen alacsonv költséggel... Bér József intézetvezető: — A Mákvölgyi Bányaüzemben dolgozó barátaink emberségességén, Vnegérté- sén, öszsefogásán és segíteni- akarásún múlott, lesz-e egy ilyen intézmény, vagy sem. Hát sikerült! Érdekes, hogy ezek az emberek, akik nao mint nao kockára teszik életüket a föld alatt, menynyire szívükön viselik a szociális problémák megoldását. Nehéz napok alatt végzett, nem könnyű munkával, a saját tervezésükben 14 millió forint értékben alakították ki az intézetet. amely nemcsak gondozásra és ápolásra szolgál, hanem foglalkoztatási lehetőségeket is biztosít- a gondozottaknál!:. Mindezek mellett külön épületben nővérszálló készült, épültek szolgálati lakások is. önálló épületbe kerültek a kiszolgáló egységek. Bányász barátaink segítségével olyan berendezést, elrendezést sikerült biztosítanunk, ami — azt hiszem — országosan is figyelemre méltó. Zana István, Hampó Jenő és _még sokan mások, a bányászok képviseletében megjelentek közül a múltról, a munkáról vitatkoznak, beszélgetnek: — Itt volt a fürdő, amott meg a munkásszállás. Ez a helyiség volt a konyha ... itt jártunk be ... — Alig hittük el, hogy az 1972-ben megkezdett munkából ez lesz. Az átalakítás és az építkezések során aztán kialakult bennünk is a kép: hogvan is kellene, mit lehetne tenni a kényelmesség fokozására, a célszerűség érdekében. Új volt nekünk, amit vállaltunk. Azt sem tudtuk, milyen egy ilyen létesítmény ... — Dolgozott itt mindenki. aki csak tehette. Segítettünk, hiszen a szociális gondozásra szorulóknál!: is szükségük van kellemes környezetre, kényelemre ... Azért, hogy elesettek, vagy esetleg betegebbek az átlagembernél. nem szabad elhanyagolni őket. Sőt, fokozott megkülönböztetéssel kell velük bánnunk! Egyikünk sem tudhatja, mikor jut hasonló sorsra, mikor szorul rá a társadalom támogatására. Az emberség, a megértés az, ami nagyon fontos az ilyen munkáknál... Ha ez megvan. könnyen megvalósul Tanácskozás Helvécián Június 15-én, az idén nyáron a 18. alkalommal nyitják meg kapuikat a KISZ építőtáborai. Az ünnepélyes tábornyitásra megtörténtek az előkészületek. A napokban Helvécián, az Állami Gazdaságban tanácskozást tartottak, amelyre meghívták a megyei KISZ-bizottságok munkatársait, az építőtáborok parancsnokait és azoknak az állami gazdaságoknak, vállalatoknak a vezetőit, ahol az idei nyáron a diákok dolgozni fognak. Részt vett a helvéciai tanácskozáson Soós Roland, a megyei KISZ-bi- zottság középiskolai felelőse, ott voltait megyénk öt építőtáborának a parancsnokai és a Sárospataki Tanítóképző Intézetnek az a 10 hallgatója, aki majd mint nevelési helyettes segíti a táborparancsnokságok munkáját. A gazdaságok és a vállalatok vezetői ismertették az utazási lehetőségeket, a szálláshelyek beosztását, a várható munka feltételeit. A tanácskozás résztvevőinek bemutatták az építőtábori formaruhákat is. A lányok narancssárga, a fiúk sötétkék színű anyagból készült ruhákat kapnak — ha a gazdaságok megvásárolják azokat. A KISZ KB összeállított egy hasznos, a tábori élettel és eseményekkel foglalkozó anyagot is, amelyet valamennyi résztvevő megkapott. Ezen a nyáron „központi” szabad idős programokról is gondoskodik a KISZ KB. A borsodiak táboraiban például műsoros divatbemutatókat szerveznek, több helyen is fellép a Neo- ton-együttes. valamint a budapesti Pinceszinház, a Színház- és Filmművészeti Főiskola és a Zeneakadémia hallgatói ugyancsak adnak műsort. A megyei KISZ-bizottság május első napjaiban tanácskozásra hívja össze a táborok parancsnokait, a nevelési felelősöket és a brigádvezetőket, ahol pontos tájékoztatást adnak az utazás időpontjáról, a munkáról. Lovasiskola ÉLTETŐ NEDVEKTŐL feszesek már a füvek. Smaragdszín gyepen nyargalász- nak a lovacskák a mezöke- resztesi lovasiskola gyakorlópályáján. Ember, 's állat is jobbkedvü a tavasztól. — A !ó. vagy. a lovas iskolája ez? — kérdezem Tóth Páltól, a lovasiskola vezetőjétől. Egy történettel kezdi. — Akadt szülő, aki elhozta ide a csemetéjét, hogy tanítsuk lovagolni. Hát ki van írva: „lovasiskola”... magyarázta, mi pedig alig tüdtuk megértetni, hogy ez nem olyasféle iskola, ahova be leket valakit íratni ... Komolyra fordítva a szót. A lovasiskola a lovasnak és a lónak is iskolája. Hiszen egy kezdőlovast rutinos, a mozdulat csínját-bínját ismerő, sokat versenyzett lóra ültetjük. Ilyenkor azt is mondhatnánk, hogy a ló tanítja a lovast. A kezdő lovakat pedig rutinos lovasok dolgoztatják nap mint nap. Ilyenkor a ló iskolája... De. hat végül is lo, s lovas elválaszthatatlan. A „kettősök” pedig szorgalmasan dolgoznak. Ugratás van. A tréner, Szemere Csaba árgus szemmel figyel minden mozdulatot, s lankadatlanul kritizál. Tökéletes összhangban kell lenni a lovasnak s lónak, ezt pedig csak szüntelen munkával lehet elérni. Persze, a díjugratás mag „szórakozásszámba” megy — akárhányszor kell is nekirugas7,kodni az akadálynak — a díjlovagláshoz képest. Ebben a sportágban ugyanis százszámra kell elismételni, mondhatni betanulni minden mozdulatot. — Naponta másfél-három órát kell foglalkozni egy lóval — mondja Tóth Pál, aki maga is versenyez. — A lótól is függ, mennyit. Kapitánnyal például jó fél éve gyakoroljuk a lépésváltást, s mostanra tanulta meg. A másik lovunk, amelyik díjlovaglásban indul, Akó jóval gyorsabban elsajátította. — Ezt a sportágat kevesen űzik nálunk. — Igen. Nagyon munka- igényes. Lehet, hogy két évet „beleöl” valaki egy lóba s aztán megáll a fejlődésben, nem tud továbblépni. Elveszett kétévi kemény munka. TÓTH PÁL nem mondja. ám tudom, hogy a kemény jelzőhöz lehetne kapcsolni az unalmast is. Bemegyünk az istállóba csikókat nézni, az egyik, másfél hónapos csikó panaszosan nyerít öthat másodpercenként, az anyját hivja. Nem is nyi- hog. szinte sír. ám a „mama” kinn dolgozik a pályán. Akadt egynapos, aranyos kiscsikó is. Szépen gyarapodik a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz lóállománya.. Tulajdonképpen 6. éve foglalkoznak a lótenyésztéssel s lóveresenyzéssel a szövetkezetben. Csuoa magyar félvért tartanak. A versenyek dicsősége, túl a sportteljesít- ményen. az üzletet szolgálja. — Mennyit ér egy jó ló? — Akár 200 ezer forint is lehet. NSZK-ból, Svájcból, Ausztriából. Hollandiából érkeznek a vásárlók.. — Az edzések mellett mennyi időt kell foglalkozni egy lóval? — Egész nap. A gondozástól kezdve egészen addig, hogy lovasától cukrot kap. — Ha verseny van, a lovas tudja, hogy mit nyerhet, mit veszíthet. A ló is tudja, hogy versenyen van ? — Tudja. Merem állítani, hogy tudja. Idegesebb, érzékenyebb, jobban koncrentrál, átveszi a lovas izgalmát is. Gyakori, hogy edzésen gyengén mennek a lovaink, aztán a versenyen sokkal jobbak, mint itthon, a munkában. — Mekkora akadályokat ugranak át a lovak? — Magyar bajnokságon 150—160 centiméter magas akadályok vannak. Akik lejárnak a hortobágyi nemzetközi lovasnapokra tudják, hogy ott szokott lenni a fináléban látványos magasugratás. Általában a 180 centiméter állítja meg a mezőnyt. — Van ebben világcsúcs is? / FELJEGYEZTÉK, hogy egy angol lovas 247 centit ugrott. De én többre tartom annak a régi magyar lovasnak a rekordját, aid 2 méter magas és két méter széles akadályt ugratott át. Nyitray Péter NAPI POSTÁNKBÓL Szovjet vendégeli Palhazán Hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján Aszanov Harisai Gabduldanovics, az alma-atai Tudományos Akadémia szakszervezeti bizottságának elnöke, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság tagja vezetésével, huszonhat tagú kazahsztáni küldöttség kereste fel a pál- házai MSZBT-tagcsoportot. Nagy Gyula, a baráti társaság elnöke részletesen ismertette a társaság működését, célkitűzéseit, a jövő feladatait és beszámolt Pál- háza 30 éves fejlődéséről. A szovjet küldöttség tagjai elsősorban a nőpolitikával, az ifjúsági törvénnyel kapcsolatosan tettek fel kérdéseket és érdeklődéssel hallgatták a szocialista brigádok tevékenységéről szóló ismertetést. A szovjet küldöttség vezetője meleg szeretettel tolmácsolta a résztvevő vendégek jókívánságait és jóleső érzéssel szólt arról, hogy a község lakossága méltóan ápolja a Pálháza és környékén elesett szovjet hősök emlékét. Ismertette a társaság szov.ietunióbeli munkáját és szólt a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok jelentőségéről, majd a csoport tagioi megtekintették a Hollóházi Porcelángyárat. Igő Béla Pálházü Legyünk figyelmesebbek... Ügy gondolom, senkit nem bántok meg azzal, ha szóvá- teszek egy olyan problémát, amellyel bizony az utóbbi időben sajnos, egyre többet találkozunk. Igazán nem kirándulás céljából, vagy pasz- szióból, de kénytelenek vagyunk többször is távolsági autóbuszokon utazni. A megállóba érkező kocsira, aki bírja-marja alapon tolakszanak Jel a várakozó utasok, s bizony mi öregek már csak utolsóként jutunk jel a járműre. Hiába sietteti dudálással az autóbusz vezetője is. a pankrációhoz mi már gyengék vagyunk. Amikor aztán végre fennvagyunk, a buszban már minden ülőhely foglalt. Nehezen állunk, mondhatni inkább dülöngélünk a kocsiban, minden kanyarban attól félve, hogy elesünk. A fiatalok pedig ülve, békésen szundi- kálnak, vagy közömbösen nézik, a hosszú kilométereken át fáradtan álldogáló öregeket. Arra talán sajnos, egyikük sem gondol, hogy édesanyját, vagy nagyanyját lássa meg bennünk. Amikor egyik alkalommal egy idős asszony megjegyzést tett erre, gyorsan, hetykén érkezett a válasz egy legény kétől; mindenki egyformán fizet a jegyért, s aki ilyen öreg, ne utazgasson, maradjon otthon. Bizony, ez a megjegyzés jobban fájt. mint hosszú kilométereken át az álldogulás. Ezért is Tiem tudtam felelni, de most szeretném megmondani. — Higgye el fiam, a fiatalság is elmúlik, s aki megöregszik, jó szónál, figyelmességnél többet nem kíván. Aki az öregeknek ezt megadja, önmagát is becsüli ezzel. Egy öreg az utasok közül, Zemplénből Meddig hell még várnunk? Miskolc I., Szőnyi Márton utcában lakó. mintegy 120 család nevében szeretnénk végre választ kapni arra, hogy utcánk csatornázására, és az útburkolat salakkal, vagy zúzalékkal járhatóvá tételére mikor kerül már sor. Utcánkban 1960-tól egymás után épültek a házak, az építési engedélyeket csak fürdőszobával épülő lakásokra adták ki. Így helyes, mert erre szükség van, bár használni sajnos, a mai napig sem tudjuk. Csatornázás hiányában minden szennyviz az utcára kerül, s akkora a sár. hogy gyalogosan alig lehet köziekedni. mert az egyik oldalon még járda sincs. Nagyon sok kisgyermekes család lakik itt, elképzelhető tehát, hogy mit jelent ez az egészségügyi körülményekről nem is szólva. Ebben a városrészben az utóbbi 12 évben minden utcát csatornáztak, csak a mi utcánk maradt ki és a Tinódi utca egy rövidebb része. Hta évvel ezelőtt társadalmi munkával utcánk egyik oldalára köveket raktunk le, de a Feszíy Árpád utca építésénél, amikor minden forgalom rajtunk keresztül zajlott le, — tönkrement. Szorgalmas munkásemberek lak naiv itt, akik annak idején, nem várva a bérházi lakásokra, vállalták a családi ház építésével járó nehézségeket, de szeretnének már végre emberi körülmények között lakni. Az évek folyamán több kérvényt adtunk be, érdemleges választ azonban még nem kaptunk. Hosszú évek óta türelmesen várunk, de tudni szeretnénk végre, hogy meddig? Scheff Mihály Miskolc. Szőnyi M. u. 35. Hiánycikk? Bizonyára, hogy Miskolcon nem egyedül én és családom szereti az almás, meggyes, vagy éppen túrós rétest. Ezt abból is gondolom, hogy ismerőseimmel nem egyszer érdeklődtünk egymástól; nem láttak-e valamelyik boltban réteslapot? Sajnos, egy fél éve már, hogy egyikünk sem találkozott az üzletekben ezzel a nagyon kedvelt tésztáival. Nem tudjuk, mi ennek az oka. Talán nincs ilapanyag, vagy nincs aki készítse, esetleg szállítsa, de egy biztos: nagyon hiányzik, mert nemcsak finom a friss rétes, de a kész lapból gyorsan elkészíthető. Ez viszont a dolgozó háziasszonyoknál fontos szempont. Kérjük az illetékeseket, segítsenek, hogy mielőbb kapható legyen az üzletekben rét"slav. B. G.-né Miskolc, Álmos utca
