Észak-Magyarország, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-09 / 82. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG * 1975. április 9., szerda Koronként a leginkább ké­zenfekvő következtetések váltják ki a leghevesebb vi­tákat. Például napjainkban újra meg újra felvetődik a kérdés: lehetséges-e a nép­művésze t folyamatossága — merőben megváltozott gaz­dasági, társadalmi körülmé­nyek között? A sárospataki országos ía- ragótábor a gyakorlat té­nyei vei érvel ebben a vitá­ban — immár negyedik esz­tendeje. Az idén háromszáz­nál több jelentkező közül választhatták ki a rendezők — a beküldött alkotások művészi érteke szerint — azt a 45 faragót, akit meghív­tak az alkotótáborba. Ez a tábor működése eddigi ered­ményeivel már valóban or­szágos szakmai tekintélyt ví­vott ki a népművészet mű­velői és vezető szakemberei körében. S évről évre nö­vekszik a tábor idegenfor­galmi népszerűsége is. Most is napról napra sűrűn ér­keznek a helyi és a más- honnét jött látogatók a Pe­tőfi Sándor Általános Iskola műhelyébe, az alkotó tábor főhadiszállására. A tábor mostani alkotói­nak törzsgárdája alapítónak számít. Negyedszer van itt Nagy Sándor népi iparmű­vész Győrből. Horváth Fe­renc a még távolabbi Nagy­kanizsáról, Varga József Jászberényből. Megyénk fa­ragómesterei közül ismét itt találkozunk az ormosbányai bányász népművésszel, Ma­gyar Andrással, s a tiszapal- konyai Kuik Károllyal, aki pedagógus hivatásait a fara­gásban is érvényesíti, mert szakkörében már a jövendő mestereket neveli. Akárcsak a faragótábor fészekhelyén, Sárospatakon az alkotóközös­ség mozgatóleikeként, s ön­kéntes mindenesként becsült Mezey Tamás, a bodrogközi pásztorművészet odaadó ku­tatója, szakértője és újra vi- rágoztató ifjú mestere. De nemcsak Tiszapalko- nyán és Sárospatakon növe­kedik a népművészet után­pótlása. Megyénk közműve­lődésének irányítói idejében felismerték és hasznosították a sárospataki alkotótábor ki­sugárzó hatását. Borsod- Abaúj-Zemplén más telepü­lésein is alakultak faragó­szakkörök. S ami külön ör­vendetes : olyan jeles közsé­gek, mint Abaújszántó és Arló mellett, a városokban is növekszik az érdeklődés a népművészet e szép ágaza­ta iránt. Faragószakkör ala­kult Leninvárosban, a 116-os számú Szakmunkásképző In­tézetben, Ilics Gábor szakok­tató avatott irányításával és jó hírű szakkör működik Miskolcon, a Molnár Béla Ifjúsági Házban. A Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ Kuik Károly sze­mélyében már megyei szak- tanácsadóról is gondoskodott a faragószakkörök számára, vezetőiket tavaly nyáron a sátoraljaújhelyi közművelő­dési tanfolyam, keretében to­A pataki tabor új meghí­vottjai közül jó néhányan a céltudatosan irányított szak­körök felfedezettjei. Ám a szakkkörökön 'kívül felbuk­kant egyéni tehetségeket is számontartják az alkotótá­bor ügyszeretettől áthatott gazdái. Így hívták meg pél­dául más másodízben a má­sik jeles jászberényi faragót, Muhari Lászlót, vagy a fa­ragás mellett új népművé­szeti műfajt teremtő Bodrogi Sándort Nagykátáról, aki ló- szőrből hurkol leheletfinom- ságú láncokat, dísztárgyakat, s mestere a szíjfonásnak. a karikás ostor készítésének is. Itt tanyázott néhány napig a 76 éves Mata Illés Röszké- ről, aki egy szál bicskával hegedűket remekel. Két fa­ragott hegedűje látható a tá­bor alkotóinak közös kiállí­tásán, a Rákóczi-vár Erdélyi János-termében. Üj -táborozó a legifjabb meghívott, a 12 éves Bergel Károly, a du-j nánt.úli Lábatlanból, akinek! egyéni tehetségére a Népi Iparművészeti Tanács figyeli, fel. S itt van a többiek kö­zött például Pazsinszki László, aki budapesti lakos létére a népművészetben ta­lálta meg tehetsége kifeje­zésének a legjobb módját. S ezzel vissza is kapcsoló­dunk a bevezető kérdéshez. A tábor felelete nyilvánvaló. Ezt a feleletet Varga László, a népművészet mestere fog­lalja össze, aki Kaposvárról jött ide, a Népi Iparművé­szeti Tanács megbízásából, technikai tanácsadónak. — Nemzetközi tekintélyű néprajzkutatóink vallják, a tudomány módszereivel bi­zonyítják, hogy a népművé­szet is történelmi kategória, tehát nem merevíthető meg egy bizonyos fejlődési szaka- i szában sem — mondja. — j A népművészetben is lehet­séges, sőt szükséges az adott történeti korhoz igazodó út­keresés. A népművészet lé­nyege — az, hogy különféle hagyományos motívumokkal díszített tárgyai valamilyen formában használati célok­ra szolgálnak — ma is ér­vényes. A tárgyak használati funkciója azonban már ko­rábban is változott, s miért akadnánk fenn azon éppen ma, ha a hajdani pásztorok ivócsanakja napjainkban pél­dául édességet vagy sós sü­teményt kínáló díszedény­ként kerül egy modern be­rendezésű lakás asztalára? S ha ma egy villanyszerelő, egy vasúti állomásfőnök, vagy akár egy orvos önma­ga többlettehetségét olyan művészi formákkal, motívu­mokkal fejezi ki — s olyan hiteles erővel is — mint haj­dan a nyája után járó pász­tor, akkor annak a művészi értéke sem kevesebb aman­nál. Ezért szólhatunk teljes elismeréssel arról, hogy Sá­rospatak az országos faragó- tábor révén új értékkel gaz­dagítja a hazai népművésze­tet és a közművelődést. Berecz József pad tagjainak próba előtti zsibongását dr. Miltényi Lászlóné saakikörvezető eré­lyes, de gyermekszerető hangja szakítja félbe. Né­hány pillanat múlva vala­mennyi szereplő a kazinc­barcikai könyvtár gyermek- 'dubkönyvtárának házi szín­padán végez játékos ritmus-, mozgás- és beszédgyakorla­tokat. Ezután darabtanulás következik. A készülő Mesé­ről mesére című zenés ösz- szeállításuk olvasópróbáján vagyunk. A kazincbarcikai városi gyermekszínpad 1971. au­gusztus elsején alakult. A jelenleg harmincnégy tagú színpad két csoportban dol­gozik: a Lángocska gyer­mekszínpadban ötödik-hato­dik osztályosok, a Ságvári Endre ifjúsági színpadban pedig hetedik-nyolcadikos tanulók szerepelnek. A két csoport azonban szoros kap­csolatban áll egymással, hi­szen vezetőik közösek, azon­kívül gyakran lépnek fel együtt hosszabb, több sze­replőt igénylő darabban, mint például az előző évek­ben a János vitézben. Az együttes tagjai iskolások, a város csaknem valamennyi általános iskolájából vannak itt tanulók. A tagság egyet­len feltétele, hogy a jelent­kező jó tanuló legyen. Az Egressy Béni Művelődési Központban — az Iskolák | tanulóinak —, valamint a gyermekkönyvtár házi szín­padán — főleg napközisek­nek — tartott előadásaik igen népszerűek. Időnként még a színházterem szőnye­gén is ülnek a lelkes gyer- meknézők. De nemcsak Ka­zincbarcikán volt sikerük, hanem 1972 nyarán Pécsett, az országos fesztiválon is — a zsűri különdíját kapták —, Csillebércen, az úttörők tábo­rában, többször jártak m;(r Miskolcon. Tartottak előadási — többéit között — Sajó- szentpéteren, Rudabányán, Herbolyán és Alberttelepen. Az első fél évi terveik kö­zött szerepel — a már em­lített összeállításon kívül — az Egérházasság című mese­jelenet | és a Táncos csizma című, kétrészes mesejáték megtanulása. Az idén az Egérházassággal szeretnének fellépni a pécsi országos fesztiválon. A zenei részt Sándor István szerkeszti és tanítja be, a díszletek ter­vezésében és elkészítésében Mezei István segít majd, a jelmezeket pedig a színpad tagjai maguk varrják. . Bagi Aranka A fara%ókés mesterei vábbképzésben is részesítette. Itékassy Csaba rézkarca Mesevilág gyermekeknek, gyermekekkel A Lángocska gyermekszín­' A LENIN KOHÁSZATI MÜVEK FELVÉTELRE KERESÜNK nemesacél-hengermű gyáregysége felvételre keres KARBANTARTÓ RÉSZLEGÜNKHÖZ KIKÉSZÍTÖI GÉPKEZELŐ, — férfi segédmunkásokat. DARUS, DARUKÖTÖZŐ ÉS — kőműveseket. SEGÉDMUNKÁS DOLGOZÓKAT. — asztalosokat. Bérezés a kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet: A kohászat dolgozói és családtagjai AGROKONZUM SZKV kedvezményes MÁVAG igazolványra jogosultak. munkaügyi osztály Jelentkezés: Miskolc, Baross G. u. 15. sz. ( KM munkaerőgazdálkodási osztály Hl. sz. hivatalház Közmüvelődésí jegyzetek 1. Gyorsuló idő Az emúlt év márciusában született és már nagyrészt a végrehajtás stádiumában levő közművelődési párthatáro­zat legfontosabb állásfoglalásai és iránymutatásai megerő­sítést kaptak a nemrég zárult XI. pártkongresszuson, s a kongresszusi határozat V. fejezetének idevágó megállapítá­sai és feladatmegszabásai a legmagasabb pártfórum határo­zatának erejével rímelnek rá az egyesztendős állásfoglalás­ra. Abban pedig szó esik többek között, a tudományok nép­szerűsítéséről, a tudományos kutatók, a tudományos élet szervezői és vezetői ismeretterjesztő tevékenységének szük­ségességéről. Ugyancsak szorgalmazza a korábbi párthatá­rozat nagy tömegekhez eljutó, olcsó könyvtári sorozatok megindítását is. (Bár konkrétan művészeti témákról esik szó a határozat e passzusában, de értelemszerűen ’ vonatkozik ez a tudományos művekre is.) Ez a párt-állásfoglalás, illetve e határozat megvalósulása tükröződik most egy új, népszerű könyvsorozat indulásában is. A Magvető Kiadó bocsátotta útjára a Gyorsuló idő című, olcsó — négy és hét forint közötti áron forgalomba hozott. — kötetekből álló sort, amely, mint a kiadó jelzi, nemcsak a különböző tudományokat és művészeteket összekötő átlókat akarja meghúzni, nemcsak a gyorsuló idő kínálta új infor­mációkat közvetíteni, hanem messzebbre néz: a lenini kul­turális forradalmat akarja segíteni, az emberiség által fel­halmozott objektív értékek és az emberben élő szubi°kt.fv tudás szintézisével kíván mindenkihez szólni. A sorozat kezdete ígéretes. Két kötetet is összeállítottak Lukács György tanulmányaiból — Tolsztoj és a realizmus fejlődése, A művészet és az objektív igazság címmel, az utóbbiban kapott helyet a Riport, vagy ábrázolás? című műve is —, Illyés Gyulának hat tanulmányát kínálja az Anyanyelvűnk című kötet, Marx György Kimeríthetetlen anyag című könyvében pedig a Gyorsuló idő és a Szélesedő látóhatár című munkákat is megtaláljuk. Fülep Lajos Rippl- Rónairól, Csontváryról és Derkovitsról ír. A sorozatban je­lent meg Szent-Györgyi Alberttól Az élet jellege, s még további hat érdekes kiadvány várható a Gyorsuló idő soro­zatban, amely eddigi számai szerint a különböző tudományok magas szintű népszerűsítését igyekszik szolgálni. 2. Mozihálózat Felszabadulásunk harmincadik évfordulójának tiszteletére nyílt meg a miskolci Kossuth mozi előterében az a kiállí­tás, amely fényképek, tablók, grafikonok, tárgyi dokumen­tumok segítségével azt a fejlődést kívánja érzékeltetni, ame­lyet megyénk mozihálózata három évtized alatt megtett Az eredmények valóban lenyügözőek. A vetítőhelyek szá­mának több mint tízszeresére növekedése azt bizonyítja, hogy jól hasznosítottuk a filmről szóló lenini tanítást, elvittük mindenhová, s gyakorlatilag alig akad Borsodban emberi település, ahol ne lenne mód rendszeresen találkozni ezzel a művészeti ágazattal, ahova — viszonylag rövid időn belül — ne jutnának el a filmművészet legfrissebb gyümölcsei. A vidéki mozihálózat fejlődésében azonban, túl az egyszerű számbeli növekedésen, nem hagyható figyelmen kívül a mű­szaki jellegű előrelépés sem. Sokfelé tetszetős, új mozi várja a nézőket, máshol korszerűen felújított vetítőhelyek csábít­gatnak, s egyre inkább ezekből a korszerű filmszínházak­ból van több a falukban; megjavult a vetítés- és hangosítás­technika, eljutott a falvakba a szélesfilm is. S filmmel együtt eljutott mindaz az esztétikai és tudati élmény, amit a film nyújthat. Nem az ünneprontás szándéka, hanem a megyeszékhely moziügyének féltése íratja tovább e jegyzetet. Nem lehet e kiállítás szemlélése közben népi gondolni a miskolci mozik helyzetére, arra, hogy míg a megyében nőtt a vetítőhelyek száma, Miskolcon csak fogyott. Oj lakótelepeinken nem szü­letett járulékos beruházásként új mozi, a régiek közül meg­szűnt a vasgyári (ezernél több férőhely!), a diósgyőri Diadal. Ságvári, a papírgyári, a KPVDSZ Ady mozija, a népkerti sza­badtéri (2500 férőhely!), a vasgyári Szabadságkert mozija és még jó néhány kisebb vetítőhely. A meglevő mozik férő­helyei is az átalakításoknál mindig csökkentek. A Táncsicsot elnyeléssel fenyegeti az új lakótelep, a Kossuth gondja is előbb-utóbb sürgető lesz. Amikor a megye mozihálózatáról számot adó tárlatot né­zem, töprengek: lehet, hogy Miskolc nincs a megyében? Pe­dig nagyon is ott van! A megyei mozi vállalat, meg a me­gyei tanács' illetékes osztálya tudja csak, hogy például a miskolci nagymozik bevételi tervteljesítése mennyire ott van a megyében. Jó lenne, ha a megyei fejlesztés viszont Mis­kolcon is láthatóvá válna. 3- Ünnepek után Az elmúlt héten nem győztünk emlékező, meg kiállításo­kat nyitó ünnepségekre járni. A felszabadulásunk jubilálá- sára rendezett ünnepségsorozatban természetesen helyet kel­lett kapniuk az. okkal, vagy ok nélkül az évfordulóhoz kap­csolt tárlatoknak, egyéb rendezvényeknek. Mindenütt szép­számú közönség vett részt a nyitóünnepségeken. Most csali azt szeretnénk kérni mindenkitől: az ünnep múltával is sze- x-essék és keressék ezeket a kiállításokat. Menjenek el, ne csak Kunt Ernő és Lóránt János képzőművészek tárlataira, hanem az ifjúsági és úttörőházba a díszítőművészeti kiállí­tásra, a Herman Ottó Múzeumba a Box-sod vegyipari üzemeit bemutató tárlatra, a vidéki kisebb-nagyobb kiállításokra is. Mert ezeket a kiállításokat — bár ünnepi körülmények kö­zött nyitjuk — munkás mindennapjaink, vagy egyszerű heti pihenőnapjaink szellemi épülésére szánjuk. (buij

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom