Észak-Magyarország, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-08 / 81. szám

'1975. április 8., kedd

'WWW

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

HarmiiicmiUiártl

kilowattóra

sincs a tiangjában. Az öregek bölcsességével kiegyezett a halállal. Egy lánya él, s hat unoka sőt dédunoka is vigasztalhatja az élet folytatásává).

— Azt mondta, minden mesterségnek van titka. ki. mit lat benne.

— Így is van — válaszol. — Én például, bár nagyon nehéz ezt megfogalmazni, azt szeretem, hogy olyan dolgokat készíthet el az ember, amely 'először tán úgy tűnik, hogv nem valósítható meg .. De járt itt muzeológus, fényképezett is. őt. a régiségek érdekelték. Látja — vesz le egy fogót — ez például anyafogó. ina már nem használják, kész anyákat használnak — és mutatja hogy’ fogta meg a szerszám kam- pós eleje a kisebb anyacsavart, s hogy’ a nagyobbakat a közepe markolta. Aztán még nagyobb fogókra mutat egy árnyékos sarokban. — Ezeket meg még a fatengelyes korszakban használták.

öregek a szerszámok is. Alaposan kC 'dnézek. Gondola István bácsi közben menet vágót mutat.

— Hány éves lehet?

— Legalább száz. Az aoám is ócskán vette. Mert ő is kovács volt.

Ahová visszateszi az ódon szerszámot, legalább 30 különféle kalapács van sorba- ra’-^a. Öreg a „fúvó” is, 1887-ben vette az apja. Sohasem cserélte ki a fia sem. Akkor is 70 éves volt, amikor a villanyt bevezették. Régi idők hangulata árad hatalmas kézifúrójából is. Akkora a tekerője, mint egy régi kútnak.

— Jó érőben van, de azért furcsa, hogy még mindig dolgozik.

— Nem panaszkodhatom. Lovat patkolok, ásókat "csinálok. szekér-munkákban dolgozom a tsz-nek is. Ezek úgynevezett szolgáltatási munkák. Nem lehet nélkülük boldogulni. Meg aztán nem tudnám abbahagyni.

— És nem fárasztó?

— Az idő súlyát mindenki érzi. Hát nem úgy dolgozom, mint régen. Már nem kelek hajnali 4—5 órakor és nem tartok ki este 7-ig. Gondolhatja, mi koptatta el ezt a ki nyergesedet, t üllőt? Most már csak reggel 7-kor kézFlott néni'segítői

*

„Tudtuk, szüksége van ránk a 82 éves Plott néninek, mert rajiunk kívül senkije sincs. Az ő életének apró-cseprő gondjait magunkra vállaltuk, emberségből. Lehet-e nagyszerűbb vállalása ennél egy szocialista brigádnak?" j

Sátoraljaújhely öregjeinek szociális helyzetéről Fieskó László tanácselnök-helyettes így nyilatkozik:

— Félmillió forint évente a rendszeres szociális segélyek

összege, amit tanácsi költségvetésből 82 fő számára biztosítunk. Gyakran szükség van azonban rendkívüli segélyekre is, mint például tavaly, az árvíz idején. Akkor százezer forintot fizettünk ki. Tudjuk, nem minden a pénz! Ezért szerveztünk a magányosan élők számára öregek napközijét. Rengeteget jelent a tenniakarás! És nn legalább 50 férőhelyes, minden ■. igényt kielégítő, új épületet akartunk. Tíz év kitartó mun- 1 kája eredményesnek bizonyult. 1970-ben felavatták a. Hunyadi utcában levő öregek Házát. Itt szükség esetén 70—80 etil-, bér is elfér. Sajnos, az intézménynek még nincs saját konyhája. ezért egyelőre a meleg ételt máshonnan hozzuk ide — napjában kétszer. j

Önzetlen segítséget kértünk és kaptunk is városunk gyá- j raitól és üzemeitől: elsősorban az ELZETT újhelyi gyáregységének szocialista brigádjai vállaltak sokat magukra.

Nezáczki Katalin szociális területi gondozónő, pályakezdő fiatal: lelkes, csupaszív teremtés. Határozott elképzelései vannak:

— Ügy gondolom, az elhagyott öregekért még többet lehetne tenni, például az úttörő- és KISZ-szervezeiek segítségével. Merész elképzeléseim egyike: nyugdíjasok bevonása a szociális területi gondozásba; megvalósítható lenne az. hogy ! tiszteletdíj fejében ők vállalnák a környékükön lakó, elhagyott öregek gondozását.

Mindennap meglátogatjuk Plott nénit. A Finommechanika Kun Béla szocialista brigádjának megtisztelő feladata ez. Emberek vagyunk, szeretnénk, ha segítségünkkel mások is tudnának emberül élni!

U J. I

— A háborúkat, a tizenné- gyest végigcsináltam, elejétől végig, szükség volt a kovácsra. Á II. világháborúban is többször behívtak, akkor is. .mint kovácsot — teszi hozzá az idős mester, Gondola István. Állunk a tisza- keszi műhely közepén és beszélgetünk. Nincs ebben semmi furcsa. Valamikor, amolyan „kaszinónak” számított a kovácsműhely, ahol meghányták-vetettéjv a világ sorát, míg a kovács bevégzi a munkát. Igaz, most éppen nincs munkája az öregnek. Am még dolgozik a 82. évében járó, kucsmás, deresedé bajusza mester, aki elnyü- hetetlennek bizonyult az időben, akár a maga készítette eszközök.

— Esténként, amikor megmosakszom, könnyebb ruhát öltök, bekapcsolom a rádiót, hallgatom a nagyvilágot: hogy’ harcolnak egymással most is ... Amikor felszabadultunk, hazajöttem. Beteg feleség, lerombolt műhely várt. Szerszámok is tűntek el. Lisztért, szalonnáért szereztem. Csak 1946-ban tudtam megkezdeni a munkát. Az pedig sok volt. Minden rossz volt. hiányos...

Rágyújtok, a fürge mozgású kovács tüzet ad, hiába hárítanám el. Állunk a műhely közepén nehezedő rönknél, öreg már az is, oldalát itt is ott is ácskapocs fogja egybe, de hatalmas, két ember, ha átérné. A rajta álló üllő közepén már bemélyedt az ütések milliójától. Gondola István bácsi 1921-től önállóan veri a vasat.

— Nekem ebben a rendben jobb, volt — folytatja. — Munka mindig volt. De ahogy a gyerekek (jöttek mindig nehezebb lett. Még Miskolcra is bementem, de a bombázás hazakergetett. Felszabadulás után jobban fizettek az emberek, leszoktak a hitelről. Taníttathattam a gyerekeimet.

Mesél az idős mester, akinek vállát nemcsak * az idő súlya húzza, hanem elhalt gyerekei. Két kicsi, aztán a két felnevelt fiú. Az idősebb agrártudományi egyetemeken tanított s a kutatás vitte el, az alföldi földeken töltött évi 90 nap. Ahogy Gondola István mondja a „sók vegyszer”. De semmi keserűség

dek, s délután 4—5 óránál nem dolgozom tovább soha. Nevetséges volna, ha erőlködnék ebben a korban, örülök, hogy ennyit is el tudok végezni erőben, egészségben.

— Hát a bor lecsúszik-e még?

— Nem nagyon — mosolyog. — Volt 80 liter, még az utolja járja október óta. Felőlem mindig bezárhatták volna a kocsmát. Inkább olvasok, a Népszabadság jár. A könyveket is szeretem, csak hat gyengül a szemem. Keveset tudok olvasni, mert elfáraszt. Ezért nem nézem a tv-t sem a lányoméknál.

Az öreg kovács magyaráz. Beszélget. Mintha a népmesékből állna elém. öreg a köténye is. Bőr, de szakadozott. Nincs varrva egyetlen foltja sem. szögecsek tartják össze, szép, csillogófejű szögecsek.

Gondola István bácsi a i kovács, mester. Olyan dolgokat is el tud készíteni, amiről sokan álmodni sem mernek, mert évtizedek óta készen is kapni. Dolgozik, elégedett, ezért hát zsörtölő- ; dik is.

— Az anyagbeszerzés körülményes — mondja. — Kevés a kovács is. Legidősebb tanítványom is nyugdíjas már. A legfiatalabb meg művezető. Nincs utánpótlás — legyint. Ahogy lcarbafont kezét szétnyitja, látom, hogy tenyere sötét. Sötét, akár a vas.

— Hát így telik az idő — mondom.

— Nem unatkozom — igy az öreg. — Van telek is. Ha nincs munka a műhelyben, kertészkedem. Mert akárhogy’ szeretem is a szakmámat — mintha kacsintana, s mosolyog a bajusza alatt — kikapcsolódni is jó.

Nyitray Péter

A Fővárosi Bőrdíszműipari Vállalat somsályi üzemének szerelőcsarnokában a kész táskákat ellenőrzik

Fotó: Laczó József

A Magyar Villamos Művektől kapott tájékoztatás szerint a Béke távvezetéken rendszeresen 30 milliárd kilowattóra villamos energia érkezett hazánkba a Szovjetunióból.

A következő 30 milliárd kilowattóra villamosenergia- imporlra már nem 13 évet hanem jóval kevesebbet kell várni, mivel az idei 4.2 milliard kilowattórás import 1980-ra hét és fél milliárd kilowattórára növekszik. A szovjet és a magyar villa- mosenergia-rendszer között ugyanis 1978-ig elkészül a szuperfeszültségű, 750 kilovoltos távvezeték, amely a nyugat-ukrajnai Vinyica és a magyar Albertirsa alállomá- sok között létesít kapcsolatot.

Megjeleni

I

a XL kongresszus; rövidített jegyzőkön v ve

A Kossuth Könyvkiadó megjelentette a* MSZMP XI. kongresszusának rövidített jegyzőkönyvét.

A rövidített jegyzőkönyv tartalmazza a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának előzetes jelentését a XI. kongresszus küldötteinek: a

Központi Bizottság beszámolóját, amelyet Kádár János terjesztett a kongresszus elé; a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, amelynek előadója Bru- lyó János volt. Tartalmazza továbbá Kádár János vitazáró beszédét; a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatát a párt munkájáról és a további feladatokról; a programnyilatkozatot; az új szervezeti szabályzatot és a párt központi vezető szervei tagjainak névsorát.

A nagy érdeklődéssel várt do- kumentumkötotből — az igényléseknek megfelelően — 40 ezer példányt még e héten megküldenek a Borsod megyei párt- szervezeteknek.

A kongresszus telje«; jegyzőkönyve — amely a fő dokumentumokon kívül valamennyi felszólalást is tartalmaz majd — később jelenik meg.

Egyelem isták

Fotó; Gallyas Béla

líineh as assta

Füstölgő „szeméthegyek”. Salak. Csokis- és kávéspapi- rok, kartondoboz maradványok szanaszét. Amott egy gépkocsi bukdácsol a sártengeren át, egy-egy vízzel telt gödörből az autó oldalára sár csapódik.

Elszomorító, lehangoló állapot. Főleg, ha elárulom, hogy nem szeméttelepen járunk. A város egyik forgalmas helyéről, a Baross Gábor utca 13—15. számú házak udvaráról van szó. A volt tüzérlaktanya épületéről. ahol 25 vállalat, intézmény központja székel — többek között— az AGRO- KONZUM, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a Pettyes presszó, a Miskolci Vasipari Vállalat, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat __

% A várakozó személygépkocsik, az állandóan rohanó teherautók, a jövő-menő emberek láttán nein nehéz kitalálni: itt mindig nagy a forgalom. Nemcsak miskolciak fordulnak meg itt, de országos társvállalatok, minisztériumok képviselői, sőt külföldiek is.

A kép, ami őket fogadja, nem albumba való.

— Mit szól ehhez az állapothoz? — fordulok az egyik gépkocsi vezetőjéhez, Szabó Barnához.

— Erről nem lehet véleményt mondani. Siralmas állapot, és igy van ez évek óta. Ha esik — mint ma is —, akkora a sár, a víz, hogy kiskocsival nem nagyon lehet mozogni. Volt már itt olyan víz is, hogy a személy- kocsiba befolyt. Nem beszélve erről a sok szemétről mindenfelé ... Csak azt nem értem, hogy itt van ez a rengeteg vállalat, s mégsem fognak össze. Pénzzel, társadalmi munkával rendet lehetne teremteni...

A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat központjában Nagy Miklósáé, a vállalat dolgozója egy történettel fogad.

— A higiénikusok országos értekezlete volt Miskolcon, s Budapestről magas rangú vendégek keresték a vállalatunkat. Amikor ideértek az udvarba, először visszafordultak. Azt hitték, nem jó helyen járnak ... Néha úgy megvünk .haza — főleg ha sár van —. mintha nem egy nagyváros központjában dolgoznánk.

Nagyné megoldást is javasol ennek az áldatlan állapotnak a megszüntetésére, /

— Valakinek kézbe kellene vennie az ügyet, és az összes itt működő vállalat közösen képes lenne rövid időn belül rendet teremteni.

Mi nagyon szívesen részt vennénk ilyen társadalmi munkában.. „

A Miskolci Vasipari Vállalat igazgatója, Galló Ferenc is „panaszkodik”.

— Hozzánk is érkeznek vendégek, s megvallom őszintén, szégyelljük ezt az állapotot.

Sajnos, már 10 éve húzódik az ügy. Ez idő alatt legalább ötször összeültünk illetékes vállalati képviselők, de gyakorlati megvalósításra sohasem került sor. Vállalatunk a lehetőségeinek megfelelően. hajlandó 70—80 ezer forinttal is hozzájárulni az udvar rendezéséhez.

Galló Ferenc egy „furcsaságra” is felhívja a figyelmet.

— A vállalatunk előtt megjavítottuk a járdát. Saját erőből. Erre az Ingatlan- kezelőtől jött a figyelmeztetés: nem a mi tulajdonunk ...

Valóban, a tulajdonos a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat, Övé az udvar, az ő tulajdonában vannak az épületek is.

A vasipari vállalatnál is azt hangoztatták:

— Valakinek törődni kellene az irányítással, az ösz- szefogással és a többi vállalat segítene...

De kinek? A MIK-nek? A városi tanácsnak?

A vasipari vállalat főkönyvelője szerint, talán végre lesz megoldás. A napokban összehívták a városi tanácsra az érdekelt vállalatok főkönyvelőit. Ott mondták, hogy a tanács — a MIK- kel és az ÉSZAKTERV-vei együttműködve — kezébe veszi az udvar rendezésének ügyét. A költségek egy részét, a tanács vállalja, a többit pedig arányosan szétosztják a 25 vállalat között. A terv elkészítése után. az év második felében megkezdik a csatornázási munkákat, a közvilágítás korszerűsítését, az úthálózat kiépítését.

Remélhetőleg így talán pont kerül az ügy végére és megszűnik a tízéves huzavona ...

U. k

Á kovács élete