Észak-Magyarország, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

1975. március 9.; vásárnál» ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 !1'V, Fonónők Szünet nélkül pörögnek a fonógépek orsói. Az örökké éber tásztaságfelelős, az „elefánt” fáradhatatlanul járja körútját, s hosszú csápjaival bekebelezi a fo­naltól duzzadó orsókon le­rakodott porréteget. A szor­gos, ügyes kezű lányok, asz- szonyok munkája nyomán a 150—300 kilós bálákból egy­kettőre kész fonal lesz. Igen, lányokat asszonyo­kat említettem, hiszen a fo­nodát tulajdonképpen a nők üzeméinek is nevezhetnénk: mintegy 1200 nödolgozó végzi itt nagy odafigyelést, precizitást igénylő munká­ját. Érdekes szakma: látni, hogyan alakul át a durva megmunkálatlan anyag, fi­nom, leheletvékonyságú fo­nallá. — Itt kezdtem, itt ismer­tem meg a mesterséget. — Igen szívemhez nőtt már ez a munka. — Szeretnék in­nen menni nyugdíjba is — röpködnek felém a jóked­vű, mosolygós asszonyok mondatai. AKI ITT KEZDTE A MESTERSÉGET Molnár Mária szőke, kék szemű, törékeny alkatú, 22 éves lány. Egyike azoknak, akiiének életük első munka­helye a miskolci fonoda: itt kezdték, itt ismerték mega mesterséget. — 16 éves koromban, az általános iskola elvégzése után kerültem előíonós ta­nulóként a fonodába. Ha­mar megismertem, s meg­szerettem a munkámat, munkatársaimat. Csak a há­rom műszakos munkaidőt szoktam meg nehezen. 1 — Mária szerencsés idő­i szakban került az üzemhez: 1 1970-ben — a fonoda szer­vezésében — jó néhány tár­sával együtt három évre egy NDK-beli fonoda dol­gozója lett. — Eddig élelem egyik legszebb szakasza volt ez. a három év. Rengeteg új, hasznos dologgal gyarapí- tottam ott szakmai ismere­teimet. S nem utolsó sor­ban: elég jól megtanultam németül is. Még soha nem voltam külföldön, s most megismerkedhettem a né­met városokkal, végigjár­tuk a r .úzeumokat, képtá­rakat. De a legmeghatóbb élményem a tenger megpil­lantása volt. Amikor hazatért az NDK- ból, bekapcsolódott a KISZ- életbe, s aktív munkája eredményeként rövidesen KISZ-titkár lett. Közben elvégezte a szakmásító tan­folyamot is. Majd a fono­da — addigi kimagasló te­vékenysége alapján — ta­valy szeptembertől 5 hóna­pos káderképző-tanfolyam- ra küldte Budapestre. — Elmondhatom, hogy mind az NDK-'oan, mind fővárosunkban sokat tanul­tam, s láttam, mégis na­gyon hiányzott már a fono­da és a szocialista brigád, amelyben dolgozom: el sem tudnám képzelni, hogy más helyen dolgozzak. A vékony, törékeny alkat nagy akaraterőt rejt. Szep­tembertől újabb nagy fába vágja a fejszéjét, szeretné elvégezni a gimnáziumot. De a rengeteg tanulás, s a munkaidő letelte után jut ideje színházra, mozira, szó­rakozásra is. Szeret táncol­ni, szabad idejének legked­vesebb elfoglaltsága: az ol­vasás. AKI INNEN SZERETNE NYUGDÍJBA MENNI Váraljai Károlyné alig 18 évesen, 1955-ben került a fonodába. — Amikor először hallot­tam a fonodáról, még nem gondoltam, hogy én is itt fogok dolgozni. Aztán, ami­kor megtudtam, hogy fonó­nőket keresnek, gondoltam megpróbálom én is. Sike­rült: felvettek tanulónak, majd rövidesen levizsgáz­tam, s azóta gyűrűsfonó­ként dolgozom. Annak már húsz éve — mosolyodik el visszaemlékezve a régi időkre. — Húsz év igen nagy idő: - Valóban megismertem e mesterség minden csínját- bínját. Minden munkaidő letelte után újra és újra örömet ad a jól végzett munka: jólesik látni, hogy jól „vittem” a gépet, nem volt szálszakadás, egyszó­val: jól termeltem. — Pedig számára talán nehezebb a munka mint másoknak; négy gyerek várja otthon. A házimunkát össze kell egyeztetnie mun­kahelyi feladataival. — Igen, valóban nehéz a helyzetem, de szerencsére a férjem, s a nagy fiaim na­gyon sokat segítenek otthon, ezért is tudom megoldani a három műszakot. — S nemcsak hogy a há­rom műszakot oldotta meg, hanem munkája, s négy gyereke mellett, négy évvel ezelőU elvégezte az általá­nos iskolát is, s a jövőre nézve titkos vágya, hogy jó munkája alapján másodszor is elnyerje a kiváló dolgo­zó címet. — Szeretnék mindig 100 százalék felett, s minőségi­leg is jól termelni. Itt kezd­tem fiatal lányként a mun­kát, s nagymamaként majd innen is szeretnék nyugdíj­ba menni. Nekem a fonoda a második otthont jelenti: hamarabb lettem e nagy család tagja, mint ahogy megteremtettem az én kis otthonomat. — Váraljai Károlyné ré­gi, megbecsült, munkáját jól végző fonónő, akinek élete legnagyobb öröme volt: amikor három fia után négy éve megszületett a kislánya. Szünet nélkül pörögnek a fonógépek orsói: a régiek helyébe fiatalok lépnek, hogy ugyanolyan lelkiisme­retesen, öntudatosan foly­tassák elődeik munkáját. Déváid Hedvig ■Mm, Tizennégy éve szállítómun­kás. A szén elszállításán mun­kálkodó sok-sok dolgozó epvi- kc. Háromgyermekes család­anya: Bichl cr Istvánná. — Egyébként Ifi éves munka- viszonyom van már itt, a Bor­sodi Szénbányák osztályoz ő- művénél. — mondta, amikor •írről kérdeztük, bogy miként bírhat egy asszony ennyi esz­tendőn át ilyen (férfierőnek is nehéz) fizikai munkát. Aztán így folytatja: — A férjem segédvájár A1- bcrttelcpcn. Tudom, bogy a bányászok mennyit verejtélvez­nek minden nap azért, hogy a szén felszínre jusson. Es mi volna, ha a főid kincsét nem tudnánk továbbítani az ottho­nok melegítésére, vagy az erő­müvekhez?. .. Tehát ez ad erőt számára. Esőben, fagyban, hóesésben, naptilzésbcn. Éjjel, vagy nap­pal bárom műszakban — a kötélpályánál. Mégpedig olyan nagy erőt, amellyel kiemelke­dik társai közül — pedig fizi­kailag egváHolán nem robosz- tusabb tőlük. Kiemelkedően .ió munkájának bizonyítására sok­mindent sorolhatnánk. De — mert mindenki tudja, hogy na­gyon szorgalmasan kell dol­gozni a kiváló címért — talán kommentár nélkül Is elég eny- nyf: Iticliterné már kétszeres tulajdonosa a kiváló dolgozó címnek. És elibcz most, a nő­nap alkalmából a nehézipari minisztériumban Is kitüntetést kapott: a Bányászat kiváló dolgozója lett. A korszerű oktatás fel­tételeinek szerves része az iskolai könyvtárak alapí­tása, a meglevő könyvállo­mány fejlesztése. A közel­múltban az Encsi járási Hivatal javaslatára a köz­ségi tanácsok jelentős pénz­összeggel járultak hozza a körzeti iskolák könyvtá­rainak fejlesztéséhez. Eddig összesen 127 ezer forintot költöttek a járás­ban az iskolai ■ könyvtárak gyarapítására. A baktaké- ki, a novajidrányi, a sza- laszendi és a vizsolyi álta­lános iskolák például tíz— tízezer forintot, az alsóva­dászi körzeti iskola ötezer forintot kapott. A pénzt az irodalomtanításhoz és a nyelvi oktatáshoz szüksé­ges könyvek beszerzésére fordították. E pénzből — közvetve — az osztatlan is­kolák is részesülnek: a körzeti iskolák könyvtárai­ból kölcsönözhetnek köny­vet. Ebben az évben a forrói és a halmaji községi ta­nács is csatlakozott a könyvtárfejlesztési akció­hoz, s az év végére a já­rás valamennyi körzeti is­kolájának könyvtárát sze­retnék fejleszteni. Általános jelenség me­gyénkben is a pedagógus­hiány. A szakképzett taní­tókat, tanárokat sok helyütt kénytelenek képesítés nél­küli nevelőkkel helyettesí­teni. Különösen a kis köz­ségekben. falvakban küzde­nek a tanerőhiánnyal, ahol pedig éppen nagy szükség va.n arra, hogy szakképesí­téssel rendelkező pedagógu­sok készítsék fel a gyerme­keket a 'jövendő életre. Ebben az évben az enesi járásban figyelemre méltó kezdeményezés született azért, hogy mind több dip­lomás nevelő kerüljön a já­rás kis és nagyobb iskolái­ba. A járásban ugyanis mintegy hetven képesítés nélküli nevelőt kénytelenek alkalmazni az idei tanév­ben is. Közülük ugyan öt- venheten továbbtanulnak valamely felsőoktatási in­tézmény levelező szakán, ám nagyrészük még csak az alsóbb évfolyamokat végzi. Az oktatói, nevelői munka fejlesztése pedig égető szükség az encsi já­rásban is, s a fejlődés alap­köve* éppen a szakképzett pedagógusok munkája. Az Encsi járási Hivatal művelődésügyi osztálya egy kísérletbe kezdett a szak­képzett pedagógus-utánpót­lás biztosítása érdekében. Felmérték, hogy járásukból hányán tanulnak a pedagó­gusképző intézetek nappali tagozatán. Ez év januárjá­ban a hatvanhat főiskolás és tanítóképzős diák mind­egyikének közvélemény-ku­tató lapot küldtek, amely­ből tájékozódhatnak elhe­lyezkedési tervükről, a pe­dagógusi hivatással kapcso­latos elképzeléseikről. Meg­kérdezték, dolgoznának-e szülőfalujukban, milyen el­képzeléseik vannak az ide­ális tantestületről, egyedül, vagy mással jönnének-e vissza a járásba tanítani. Az iránt is érdeklődtek, vállalnának-e a diákok le­velező tagozatos hallgató­ként állást, ha felkínálnák nekik a járás valamely ál­talános iskolájában. A járá­si művelődésügyi osztály gondolt arra is. hogy a ta­nítás mellett szívesen tevé- kednének-e a végzett fő­iskolások tiszteletdíjas nép­művelőként is a faluban. A szakképzett pedagógu­sok biztosításának egy jó módja a társadalmi ösztön­díj. Az Encsi járási Hivatal társadalmi ösztöndíj szerző­déskötéséhez is segítséget adott a felsőoktatási intéz­ményekben tanuló pedagó­gusjelölteknek: tájékoztatta őket arról, hogyan kaphat­nak megyei ösztöndijat, ha friss diplomásként az encs: járásban helyezkednek el. S a véleménykutatás ed­digi eredménye? A hatvan­hat nappali tagozatos hall­gató közül már ötvenegy válaszolt. Néhány elsőéves megírta, még nem döntötte el, hol szeretne tanítani a diploma megszerzése után. Akadt kereken elutasító vá­lasz is. A legtöbben azon­ban arról az elhatározásuk­ról adt... számot, hogy szü­leik lakhelyére vagy' az en­csi járás bármely falujába szeretnének visszamenni ta­nítani. A tényleges eredmény egy-két év múltán mérhet' majd le, ha végeznek a diá­kok. S remélhetőleg kitar­tanak elhatározásuk mellett Az Encsi járási Hivatal mű velődésügvi osztályának kezdeményezése minden­esetre biztatónak tűnik; s e gyakorlatot a követkéz; években is folytatják. Pél­dájukat — módszerüket a járás pedagógushiányának megszüntetésére — másut; is követhetnék. (mikes) I a vasa 'várók.. Miskolc, Népkert... Rozs- daszinű pad. Kelten ülnek és beszélgetnek. A két férfi jóval túl a hatvanon. — Érzi... Már melegen süt a nap. — Érzem — mondja a másik, s leveszi a kalapját. — Kigombolom a felöl­tőmet is... — Meleg van, de csak a napon. Ülnek, s hallgatnak. Sze­müket behunyva a nap su­garai felé fordítják az ar­cukat. Majd kisvártatva megszólal az, aki a kabátját is kigombolta: — Március van... Egy hónap múlva lombot eresz­tenek a fák. Akkor majd átülünk a szökőkút másik oldalára... Ott nincs ár­nyék. .. — Jó! Majd átülünk... Azért fura volt ez a tél is. Még hó is alig esett. Vajon mit hoz ez a nyár?... — sóhajt fel, s ő is kigombolja szőrmegalléros kabátját. Tokaj... A Kopasz hegy oldalain férfiak, nők haj- longanak. Szölőmetszők ... A számmal ellátott táblák barnán-feketén mutatják magukat. Csak a betonosz­lopok fehérsége jelzi a sző­lősorokat. Tavasz... A metszés ide­je, az őszi szüretelés alap­ja. Az alapja, mert mind­egy, hogyan metszik meg a tőkéket. — Hová, hová szom­széd ?... — A sógorék szőlőjébe... A két kucsniás, vállra vetett pufajkakabátos’ férfi egymásnak támasztja a Ta­verna elölt a kerékpárt. Előkerül a cigaretta is. Van miről beszélgetni. Még ak­kor is, ha szomszédok, s naponta találkoznak. — Hogy’ haladnak? — hordót is csináltatok a nyá­ron. .. Még néhány szót válta­nak az időjárásról, mire elfogy a cigaretta. Szétvá­lasztják az egymásnak tá­masztott kerékpárokat, s kérdezi az egyikük. — Talán holnap befejez­zük. Utána meg a sógor jön hozzánk segíteni... — Én meg három hordót tettem rendbe, ami bor ma­radt, azt átfejtettem... A tavalyi nem igen fog szü­retig kitartani... — Tudja szomszéd... Az enyémből se sok van már. Talán az idén jobb lesz a termés, mint tavaly... Ű;i egymásnak ellenkező irány­ba elindulnak. Mályi-tó. Enyhe déli. dél­keleti szél borzolja a tó zöldeskék vizét. A parányi hullámok már nyarat Méz- ve, csobogva ütődnek a parthoz. A fák kopár ágai meg- meg zörrennek. a színes hétvégi házak vaksi ablak­szemeikkel csodálatos lát­ványt nyújtanak. Mindenütt csend \ an, kihalt a táj. Azért szombaton és vasár­nap már megelevenedik a tó környéke. A hétvégi há­zak tulajdonosai festenek, fákat metszenek gazt éget­nek. • Itt, ott már zsenge, üde­zöld fű is a tavaszt idézi. A tó keleti partja men­tén még néhány beépítet­len telek. Az egyiken a tu­lajdonos áll és néz. Közben tervez: hová, melyik részre kerüljön a ház. A hétvég) ház. A szomszéd telken már ott áll az ízléses, egv- szerű épület. Gazdája az ajtókat. ablakokat fesu Észreveszi a jövendőbe! tulajdonost, átszól hozzá: — Na, megvan mái az építési engedélye?! — Most kaptam meg. . — És milyen házat fit­tet? — kérdezi, s a testes abbahagyva átlép a kenu- gyanánt szolgáló egysza dróton. — Faház lesz... De ne­héz szerezni. Sokat törtük a fejünket... Az egész csa­lád. — Mibe kerül?... — Az alappal együtt vagy hatvanezerbe. . S élénk vitába kezdenek A jövendőbeli tuiaidonos elmagyarázza, hogy melvik oldalra néz maid az eblak. az ajtó, milyen lesz a ház előtti virágoskert, milyen gyümölcsfák kerülnek majd a portara... Tavaszvárók... A meg újulásra várók. . A Nép­kert fái alatt, a mezőkön, a szőlőkben, a gyű möl eső­sökben és a vizek partján. Mindenki vár valamit a tavasztól. Egészséget, ió ter­mést. nyugodt, békés na­pokat. l’-Ktildi György

Next

/
Oldalképek
Tartalom