Észak-Magyarország, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
ÉSZAK-NSAGYARORSZAG. Í97§. március 9.„ vasárnap Az önzés tragikomédiája A megállapodottság felka- varásában kedvét lelő Cocteau személyét, s több műfajban is jeleskedő művészi képességét rajongói és iri- gyei, más-más okból ugyan, de egyaránt misztifikálják. A róla szólók, írók sokkal inkább saját „eredeti’’ szellemességüket próbálták fitogtatni Cocteau ürügyen, mintsem alkotásaiból felmutatni a leglényegesebbet. A leginkább látványos sikereket és botrányokat színpadi műveivel aratta-kavarta. Darabjait első bemutatóik óta újra meg újra „felfedezik”, s különféle értelmezésekben állítják színpadra. Mert majdnem mindig biztosra menet a színház, hogy Cocteauval a legkülönbözőbb rendezői felfogásokban is sikerül magasra csigázni a szakma és a nagyközönség érdeklődését. Darabjai kibírják az egymásnak ellentmondó kísérletek próbatételei), mert költői varázsa áthat a művei testére a színpadon ráaggatott bármiféle külsőségeken. Cocteau íróművészetének egyik kulcsszava a terrible — rettenetes jelző. Két műve címében is szerepel: a Rettenetes gyermekek (Les enfants terribles) kisregényében és a most Miskolcon is színpadra állított Rettenetes szülők (Les parents terribles) című drámájában. A jelző különféle értelmezési lehetőségeivel együtt akar hatni. A konvencionális szemlélet megróvóan akasztja ezt a jelzőt a kamaszokra, Cocteau visszafordítja a képmutató felnőttek vádját — s drámájában tudatosan utalva a kisregény címére, épp azt mutatja meg, hogy a szülők érzelmi világát ugyanolyan „rettenetes” örvények kavarhatják fel, akár az általuk ingerülten emlegetett kamaszokét. t A danab alaphelyzetének személyhez kötött, a kíváncsiságot borzongató érdekessége is hozzájárul az érdeklődés újra meg újra felkeltéséhez. Cocteau a kilen c- százharmincas években ismerkedett meg, s kötött barátságot a már akkor egyéni tehetségű, de testi épségével is rendkívüli módon ható fiatal színésszel, Jean Marais-val, akinek édesanyja szinte a görög tragédiák hősnőinek szenvedélyével teljesen magának követelte fia szeretetét, úgy ragaszkodott felnőtt fiához is, mint kizárólagos tulajdonához, igyekezett megakadályozni minden más kapcsolatát, barátságát, szerelmét. (Az első bemutatón, 1938- ban a párizsi Ambassadeurs színházban Jean Marais játszotta a fiú, Michel kulcsszerepét.) Ez a valóságos konfliktus a darab alaptémája. S ebből az alaphelyzetből következik a tudatos párhuzam a görög sorsdrámákkal. A szerző a húszadik századi, fülledt párizsi társadalmi környezetben a görög tragédiákra emlékeztető helyzetekben állítja színpadra alakjait. Csakhogy ezekben a görög sorstragédia-helyzetekben nagyon is nem görög jellemek vergődnek, hanem el- satnyult, lélekben is elseké- lyesedett kispolgárok — illetve, hogy teljesebb legyen kontraszthatás, a lélektani hitelesség érdekében azért színpadra küldi az író a modern köntössel alig leplezett görög végzet-istennőt is, bonyolítani és bogozni a cselekményt. A különleges feszültséget pedig azzal teremti meg, hogy szinte végletesen komikus — a vásári komédiák harsányságára emlékeztető — elemeket is beiktat a színpadi játékba. A Miskolci Nemzeti Színház előadásában a rendező Sallós Gábor nem a maga leleményeit akarja előtérbe tolni, hanem az eredeti cocjteaui szándék elemzésével közeledik a műhöz, az illusztris szerző útmutatásához igazodva, alti darabja első kiadásának előszavában ezt vallotta: „Olyan tragédiát akartam írni, amely éreztesse a komédiát.” Tiszteletre méltó rendezői választás, hogy a tragikomédia mostani egyeduralma idején — amikor a divatot követve, olyan drámai alkotásokat is tragikomédiának játszanak színivilág-szerte, amelyek nem annak születtek —, ő eredetileg ilyen célzatú művet keresett bemutatásra. Cocteau maga nyújtja az eszmei, s a mesterségbeli alkalmas fogódzót is műve megjelenítőinek, amikor a már idézett előszóban azt is megírja: úgy törekedett parádés játéklehetőségeket teremteni a művészeknek, hogy egyben megmaradjon a zsákutcába jutott polgári társadalom hiteles ábrázolójának. Ennek az elnyűhetetlen sikerű színpadi műnek nyilvánvalóan két fő művészi összetevő az éltetője: a. csupa „nagy szerep” a színészek számára, s az el nem ' évülő érvényű bíráló szenvedély, a mindenféle önzés, az őszinte emberi érzelmeket béklyózó képmutatás leleplezése. Sallós Gábor rendezése azokban a jelenetekben telibe találó, amelyekben groteszk ellenpontozással érzékelteti a kispolgári frázisok puffogtatása és a valóságos lelki csődhelyzetek kiáltó ellentétét. Túlságosan engedékeny azonban színé-, szei egymástól elütő szerep- formálásai iránt. Félreértés ne essék: nem a színészi egyéniség érvényesítése ellen szólunk, hanem a tudatosan összehangolt együttesi játékstílust hiányoljuk. Külön- külön bár — a maga felfogásában — gondos, igényes a szereplők többségének alakítása, de a különböző játékfelfogások egyuagyanazon jeleneten belül zavaróak. A legapróbb részletekig hagyományos realista stílus ban játszó Kovács Máriának emlékezetes jelenetei vannak az anyai szeretetében végletesen önző, egzaltált Yvonne szerepében. Azzal hitelesíti ezt az önmagát pusztító asz- szonyt, hogy gyakori — s igen jellemző — hangváltásai ellenére nincs egyetlen természetes emberi szava. Folyton pózol, önmagának is. Pontosan kidolgozott minden félbehagyott mozdulata, ideges rebbenése. Nyilvánvaló elesettségében is taszító. Lehetetlenné teszi, hogy bárki szívből szánakozzék elkerülhetetlen bukásán. Máthé Éva valósítja meg a legtudatosabban — s fölényes biztonsággal kezelt színészi eszközökkel — a coc- teaui szándékot, Leonie szerepében. „Kívül maradva” az afcaratgyenge család „cirkuszkocsiján”. érezteti, hogy a szerző csak név.leg említi vénleányként, valójában ő a párizsi rendetlen környezetben a kortalan szépségű és lelki fegyelme- zettségű görög istennő, aki megpróbál rendet teremteni az emberi életben, amely — a szerző szavával szólva — „az ésszerű és az ésszerűtlen körülmények láncolata”. Kellemes meglepetés M. Szilágyi Lajos vibrálóan sokszínű alakítása Michel mai kamaszra átkomponált szerepében. Természetesen szertelen — elhitető erővel vált át a csapongó jókedvből a kétségbeesésbe, s úgv tud kegyetlen lenni, hogy maga sem veszi észre, de mindvégig azt is érezteti, hogy a külső piszkossága, rendetlensége mögött tiszta az embersége, s rendbe tehető az élete. Fiatal szerelmese, Made- laine szerepében Héczey Éva a vergődő, a szerelme vélt vesztén őszintén kétségbe eső nőt éli igazán, de beszédjének szándéktalan bi- csaklásai még a riasztó nagy színészi feladat alatti roska- dozásáról is árulkodnak. A miskolci bemutatón Simon György alakította az apa, George szerepét. Gesztusaival, hangjával a maga okozta vereségéről meg tudott győzni, de adós maradt annak a töredékeiben is ható belső fiatalságnak az érzékeltetésével, amely két nagy szerelem felszítására is képessé tette. Gergely István lényegre összpontosító, jelzett díszletei stílusosan érzékeltették a külső-belső rendetlenség és rend kontrasztját a két színhelyen. Bcrecz József Klubok a bejáróknak Az elmúlt időszakban új klubformával kezdünk megismerkedni, a bejáró dolgozók. klubjával. Borsodban — kísérletképpen — öt községben szervezték meg ezt a klubformát: Amóton, Ernődön, Nyékládházán, Szikszón és Taktaharkányban. Különböző — a munkások szabad idejéhez és érdeklődési körűhez igazodó — rendezvényekre kerül sor e klubokban. A kezdeti eredmények — jóllehet kísérletről van szó — biztatóak, s úgy tűnik, hogy a helyi szervek és intézmények, valamint a munkahelyek együttműködésével sikerül életképes kereteket teremteni a bejáró dolgozók művelődéséhez. Éppen ezért hasznos lenne, ha a már működő és tapasztalatokkal rendelkező klubok eddigi munkájukról tájékoztatni tudnák az olyan művelődési intézményeket, amelyek vonzáskörzetében jelentős az eljáró, másutt munkát vállalók száma. Megyénkben különös jelentősége van minden olyan kísérletnek, amely a bejárók művelődési lehetőségeit igyekszik és hivatott szélesíteni. Hiszen a megye ipari jellegéből adódóan igen sok a bejáró munkás, számuk megközelíti a 72 ezret. PAPP LAJOS Rétek szava A rétekről, hol csend és nyugalom hever a fűben, méláz egy dalon, vagy, ha felkölti álmából a szél, virággal, lombbal sustorog-beszéh Kinn, a mezőről a város olyan, mint hömpölygő ár, zavaros folyam. Mióta élek, városban lakóm; a rétek szava fény az ablakon, vágy villanása, lobbanó sugár. Elmondani, hogy haza-visszavár gyermekkorom, egy távoli patak. A nevetésként csillámló halak. Amikor roppan s eltörik napom, ködben-örvényben nincs más oltalom, csupán csak ez; hogy várnak valahol, vár az erdő, a füttyhangos bokor. S ha híg esőkben áznak a terek, fáj, hogy eljönnöm-szállnom nem lehet. Árnyék száll át a szomszéd tűz]álon. Felhő, árnyék-füst? Tűnő izgalom, fél-gondolat csak, elalvás előtt. S elúsznak mind a vágyak, a mezok. Megsötétedik s elhalkul az éj. A szem tavára rádermed a tél. A csiszolt kőkorszaktő! napjainkig Film krónika Karosáról A Magyar Televízió ötrészes filmet készített a Bodrogköz egyik igen régi — és egyedi jellegzetességekben most is gazdag — településéről, Karosáról. A film forgatókönyvét Lazár István írta, aki már a „Magyarország felfedezése” sorozatban megjelent Kiált Patak vára című irodalmi szociográfiájában is megkülönböztetett figyelmet szentelt ennek a nevezetes községnek. A most elkészült film a maga szemléletes közlésmódjával milliókat ismertet meg a település öt évezredes történetével — a csiszolt kőkorszaktól napjainkig. Műfaját tekintve film-szociográfiának minősíthetjük a Pillantás a karcsai dombról címen adásra kerülő új televíziós sorozatot. A film rendezője Hácz Gábor, operatőrje Becsy Zoltán. A sorozat c' f részében a forgatókönyvíró Lázár István riporterként is közreműködik, a közbülső részekben pedig szintén nem „hivatásos” riporter, hanem szülőföldje és a Bodrogköz legjobb helyi ismerője, Nagy Géza karcsai tanár és országosan elismert néprajzi kutató mutatja be a tájat, s a táj új arculatát alakító mai embereket. Az alkotók a sorozat adásának megkezdése előtt most vasárnap, március 9-én a főszereplőknek, Karcsa lakosainak mutatják be a teljes filmet, az ottani művelődési ház mozitermében. A tévénézők pedig a jövő hét csütörtök estéjén láthatják a Karcsáról készített filmkrónika első részét, amelynek címe: Mélységes mély a múltnak kútja’’. A cím híven érzékelteti, hogy a bevezető rész évezredek távolába enged visszapillantani. A régész Valter Ilona és az antropológus Nemeskéri János avatott közreműködésével tudományos meglepetésnek számító kutatási eredményekkel is megismerkedhetnek a nézők. Például olyan izgalmas felfedezéssel, hogy a Bodrogköz némely településén száz-százhúsz nemzedékre vezethető vissza az ott lakók „családfája”, azaz ötezer évnél régebben itt megtelepült emberek közvetlen leszármazottai élnek ma is itt. De ez, az alkotók elnevezése szerint „szabályos képletű falufilm” nem kevésbé érdekes meglepetésekkel szolgál a közelebbi múltból s a jelenből is. Á karcsai .filmkrőnika alkalmas arra, hogy sokakban felkeltse az érdeklődést megyénk egyik, eddig csak kevesek által ismert, érdekes tája iránt. —ez Szakmunkástanuló napok Borsodban Negyedszázados múltra tekint vissza a szocialista szakmunkásképzés. Ebből az alkalomból nagyszabású rendezvénysorozatot tervez a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya valamint a szakmunkásképző intézetek és a KISZ megvei bizottsága. A március 14-én kezdődő és 23-ig tartó szakmunkástanuló napokat Varga. Gáborné. az országgyűlés álelnöke, a megyei tanács elnökhelyettese nyitja meg a miskolci 10ü-as számú Szakmnkásképző In- tCzetb^n. A 14-i megnyitóünnepséggel egyidőben kiállítás is nyílik az intézetben, amelyen a megye szakmunkás- képző intézeteinek fiataljai mutatják be munkáikat. De a kiállítás jó alkalom lesz arra is, hogy a dokumentumok segítségével felmérjük a negyedszázad alatt megtett fejlődés űtját. A rendezvénysorozat mottójául egy idézet szolgál: „Ügy lesz több az ember, ha saját szakmájában rendszere sen képzi, fejleszti magát, s ha él benne az érdeklődés a tudomány és a kultúra iránt”. Nos. a rendezvénysorozat épp azt’ hivatott megmutatni, hogy a ma szakmunkástanuló fiataljaiban megvan ez a sokrétű, aktív, tartalmas érdeklődés. Nemcsak a szakmunkásképzéssel összefüggő témákból tartanak ugyanis előadásokat, vitákat az elkövetkező napokban, hanem — a ií)4-es számú Szakmunkás- képző Intézetben — sort kerítenek zenei és népitánc bemutatóra is. De megrendezik az irodalmi színpadok és versmondók bemutatóját a 101-es intézetben, az énekkari bemutatót a 114-es intézetben. Természetesen diákönkormányzati és iskolai nyílt napok, sok-sok sportbemutató és verseny is szerepelnek a programban. Kikötő A fiatalok olvasnak Lenkcy Zoltán munkája A televízió megjelenésének idején — és az első néhány esztendőben — sokan féltek attól, hogy a kékes fényben vibráló készülékek „elveszik” az embereket a mozitól, a színháztól és — a könyvtáraktól. A gyakorlat azonban mást bizonyított, s ehhez ez- -ttal könyvvei kapcsolatos példát szeretnénk felhozni. Igen szép eredmény — joggal lehetünk büszkék rá —, hogy Borsod lakosságának egynegyede, tehát minden negyedik lakosa — beiratkozott olvasója valamilyen könyvurnák. Bár a tanácsi és a szakszervezeti könyvtárhálózat színvonala nem mindenütt kielégítő, sok még az elhanyagolt könyvtárhelyiség, amelyekben szinte csak a kölcsönzés minimális feltételeit tudják biztosítani — az 1000 lakosra jutó kötetek számában megyénk az országos átlag felett van. örvendetes módon szaporodnak az iskolai korszerű könyvtárak is. Megyénkben már közel nyolc- v- ilyen korszerű iskolai könyvtárral számolhatunk. Az olvasási kedv különösen az ifjúság körében tapasztalható. Megyénk közel 180 ezer beiratkozott olvasójának 80 százaléka m„g nem töltötte be 30. életévét. Nem véletlenül törekednek művelődési életünk vezetői arra, hogy u fiatalok könyvvel való ellátására kiemelt gondot keli fordítsanak. Körükben kell keresni az Olvasó Népért mozgalom bázisát is. E.ihez azonban arra is szükség van, hogy az elkövetkező években még tovább gyarapítsuk a jó, korszerű állományú könyvtárak számát,
