Észak-Magyarország, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-30 / 76. szám
1975. március 30., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 A felnőtt embert is kegyetlenül meg'kínozza a fogfájás, hát még egy gyermeket. Mint azt a harmadik általánosba járó kislányt is, aki bár igyekezett visszatartani könnyeit, fájdalmát nem titkolhatta el. A szülők, különösen az apuka, idegesen és nyugtalanul járt fel és alá a lakásban: mit tegyen?... Éjszaak lévén, hová forduljon, kihez vigye kislányát. Kínos és keserves órák után, végre megvirradt. A papa műszakot cserélt (amit telefonon intézett el), s máris indultak a rendelőbe. A gyerek félve, vonakodva lépkedett apukája mellet" aki mór szeretett volna legalább egy órával öregebb lenni. A rendelőben várni kellett, ami egy felnőttnél is türelemjáték, a gyermeknél pedig könnyes izgalom. A kis Andreának is potyogtak a könnyei, a papa sehogy sem tudta megvigasztalni, eloszlatni a félelmét, ami ösztönös volt ugyan, de mégis csak marokra fogta a gyermek bátorságát. Hiába magyarázta a papa: — Holnap Debrecenbe utazol versenyezni. Fogfájósán hogy akarsz tornászni, vagy nem akarsz díjat nyerni? A gyerek hüppögve nézett apjára, aztán folytatta ott, ahol abbahagyta: sírt... Erre a papa: — Figyelj csak ide! Biztos lehetsz benne, hogy nem fáj majd. Ha mégis fájna, kapsz tőlem egy százast... Elapadnak a gyerek könnyei, mert ha apukája ilyen nagy pénzt ígér, akkor ... Néhány perc múlva ők következtek. Az érzéstelenítő megtette a hatását. Szeme se rebbent a gyereknek, ahogy a fogó kiemelte a rossz fogat. Már lefelé ballagtak a lépcsőn, amikor megszólalt a kislány: — Tudod apuci! Most már bánom, hogy nem fájt egy ldcsit. így lenne 100 forintom... * Túl a Debrecenben megtartott gimnasztikái versenyen, a harmadik osztályos kislány az egyéniben az első helyet szerezte meg. Sikere az újságban is megjelent. De a történethez még hozzátartozik egy aprócska epizód. Hazatérve a gyerek élményeit mesélve, hirtelen azt kérdezte: — El tudod képzelni anyuci, milyen érzés volt felállni az emelvényre?... Nyűgösködve ült a cukrászdában a kisfiú, aminek egyetlen és nyomós oka az volt, hogy nem érte fel az asztalt. Pedig a mama igyekezett rajta segíteni, hiszen két pulóvert is alógyűrt, hogy hozzáférjen a gyerek a csábító süteményhez. S mert ez sehogy sem akart sikerülni, sírt. sírt keservesen, olyannyira, hogy a közelben ülő vendégek mind ráfigyeltek. Ezt észrevette a gyerek is. E nagy figyelem azonban nem tetszett neki. Mire hangosan így szólt: — Anyuci! Szólj nekik, ne nézzenek rám ... Az építkezések környékén mindig nagy a felfordulás. Ez a látvány fogadja a vendéget az Avas-délen is, ahol ha teljesen elkészül a lakótelep, annyi ember él majd, mint amennyi lakosa Eger városának van. Egy ilyen helyen már az építkezések idején is elengedhetetlenül fontos, hogy a lehetőségekhez képest, ügyeljenek a rendre és a biztonságra, az emberek testi épségére. Ez utóbbi az. ami szót érdemel. E lakótelepen a csabai felüljáró Miskolc felőli oldalán, a Tapolca felé vezető út mentén kiásott vízelvezető árok felett három helyen is van átjáró. Ideiglenes megoldással, pallódeszkából. Még egy gyerek súlya alatt is meghajlik, nem is szólva a felnőttekről, akik közül ki óvatosan, ki rohanva jut át ezen a keskeny alkalmatosságon. Veszélyes játék... Nap mint nap tanúja lehet ennek bárld, ha rászán egy kis időt és megfigyeli az itt lezajló forgalmat. Nem lehetne valamit tenni a minden percben leselkedő veszély elhárítása érdekében? Egészen biztos: igen. T. F. BORSODI GYULA A völgyben csend volt A völgyben csend volt, hittem is sokáig, hogy a legszebb béke völgye itt van! Kútvízen kívül itt soha semmi mást nem ittam! Most viszont szinte egymást érik a pincék, s beköltözött az ínség. Nincs dal, mert dalolnak este. Nincs csend, inert hallgat a hajnal S bedőlnek a homok üregek részeg robajjal. A völgyben csend volt, cmbcrclűtli S a hivalkodás új daganatja talán belőle nőit ki... Terézia Egykor királynőnk volt s ki tudja mit tett, mit nem tett s mennyiben vált a javunkra ez a dús kebel? — Egy kecskét neveztem róla el. Fcledy Gyula rajza A plakáíra^asztó Kezében ronggyal lekötött vödör, vállán széles, vászonból készült, plakáttal tömött táska lóg. Az autóbuszon a vödröt óvatosan tartja, vigyáz minden mozdulatra; nehogy kiömöljön a folyékony enyv. Az ablakon át hol jobbra, hol balra figyel, elsősorban a tarkálló hirdető- táblák érdeklik. A Marx téren leszáll» A buszmegálló melletti korhadó deszkakerítésen már csak nyomai maradlak a régi hirdetéseknek. Megáll. Á táskában kutat, és három plakátot húz elő. A vödör tetejéről lekerül a takaró, a korongecset az enyvbe márlódzik. A plakátok. majd az öreg deszkák is enyvet kapnak, s máris olt díszeleg a piros, kék. sárga színeket vibráló plakát. Előbb csak egy, később sorban egymás után a többi is. Az öreg kerítés levetette megbámult ruháját. Mint aki ünneplőbe öltözött, egészen megfiatalodott. A .,díszítő” rftég kefével elsimítja az itt-ott púposodé ráncokat, és néhány másodpercnyi gyönyörködés után tovább indul. Korotki Barnabásné 3 éve plakátragasztó. Azóta díszíti a Tanácsház tértől a Papírgyárig az összes hirdetőtáblát, oszlopot, kerítést. — Hány plakátot dagasztott már tel a mai napon? — kíváncsiskodom. — Eddig hatvan darabot, de mire eljön a három óra — akkor telik le a munkaidőm —, ma Is fent lesz a 150. — Nagy a körzete? — Nagy a város és csak hárman vagyunk plakátragasztók. Bizony, bőven van ragasztási felület. Csak a diósgyőri városközpontban (10 darab 2x2-es táblám van, nem is beszedve a hirdetőoszlopokról, kerítésekről ... — Van idő gyönyörködni a plakátjaiban? — Igen. Engem főleg a színek ragadnak meg. De így vannak ezzel az emberek is. Ahol ragasztok, pillanatokon belül akadnak kíváncsiskodók és percekig figyelik a munkámat, no és elsősorban a hirdetményt ...-j- Szereli a szakmáját? — Sokan kérdezték meg. miért lettem plakátragasztó? Azt szoktam válaszolni, hogy én is — akár a legtöbb ember — azért választottam a szakmámat, mert tetszik, mert szeretem. Aki mással foglalkozik. falán nem tudja ezl megérteni. Mert mi szépség lehet ebben a szakmában? — kérdezhetik. Én megtaláltam, és azt hiszem, ez a legfontosabb. — Ha buszon utazom, mindig figyelem a plakátjaimat. Büszke vagyok rájuk! Ha észreveszem, hogy valahol leszakadt, azonnal leszállók és újat rakok fel. Nincs csúnyább, mint ha egy szakadt plakát éktelenkedik a hirdetőtáblán ... Látszik rajta, már indulna. A vászontáska még munkát rejt magában. Ismét vállra kerül hát, és a 32 éves fiatalasszony, kézben a vödörrel, továbbmegy. S vagy 150 méterrel arrább ismétlődik mindaz ami előbb a Marx téren történt. Ugyanazok a mozdulatok: a korongecset az enyves vödörbe mártódzik, aztán föl-alá járva ragasz- lót visz a papírra, és néhány másodperc múlva máris ott díszeleg a piros, kék, sárga színeket vibráló plakát. Előbb csak egy. majd sorban egymás után a többi követi ... Ilnjdu Imre Hagyományok és szokások rísz Taramuz, Ado- I ISA, n;sz> Krisztus. Valakikhez, valamikhez mindig kellett kötni ezt a gyönyörű mozdulást, a természet éledését, az élet sar- jadását: az élet örök ígéretét. vagy az örökélet ígéretét, sőt inkább tényét, és ünr.-ppé kellett formálni, mert valóban az. Az ókori egyiptomiak Ozirisz- hez, a babiloniak Tammuz- hoz, a szírek Adoniszhoz. mások máshoz kötötték. Kikutatták, összegyűjtötték, feldolgozták, hogy kik. mihez kötötték, miért ünnepelték éppen akkor az élet feltámadását, megújulását, amikor ünnepelték. Ehhez a hatalmas, sárga-fényes égitesthez, a Holdhoz, melyet a diósgyőri csillagvizsgálóban nézegetünk, sokan kötötték. Persze, távcsövön valójában nem is hasonlít ahhoz az égi vándorhoz, amelyet szabad szemmel megszoktunk. Túlságosan nagy, túlságosan anyagszerü. Dehát ez a Newton-típusú távcső 320 milliméteres átmérőjű és 350-szeres nagyítást ad. Egyébként pedig olyan a Hold mast is, mint más holdtölte idején, csakhogy most mégis ez a holdtölte szabja meg a húsvét idejét, mert a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte. A Nap március 21-én metszette az égi egyenlítőt, pontosan keleten kelt, pontosan nyugaton nyugodott és éppen úgy adódott, hogy pár nap múltán, március 27-én telítődött a Hold. A húsvét pedig mindig az ezt követő első vasárnap. Szimbólumokkal, kedvesszép jelekkel. Például a látszólag élettelen anyagból, a tojásból kiserkenő élettel. Díszessé pángáljuk, festjük ezt a szimbólumot, idézve-őrizve a valamikori. bizonyára mágikus jeleket. Baj ellen, rossz ellen, rontás ellen, ártó szellemek ellen kerülhettek a mágikus jelek valaha a tojásra. Egyszercsak kiszorította ezeket a jeleket a rozmaringminta, a kalocsai minta, a matyó színpompa. Mint ahogyan a korszerű festékek is kiszorították az egykori színező anyagokat. A cserfakéregből és vadalmaháncsból kikevert sárgát, a bürökből előállított zöldet, a gubacs adta feketét. De még nagyanyáink is használták a vöröshagyma megfőzött héjának levét festésre. A székely asszonyok olvadt viaszba mártott páldáva! rajzoltak a héjra, majd a tojást festékbe tették és a rajz fehér maradt. A Ili HU'« toÍás persze /» megvan most is, mint ahogyan az ősidőket idéző bárány is. A locsoló víz pedig — „hogy el ne hervadjon" — bizonyára. mint az élet nélkülözhetetlen építője kapott helyet a megújulás ünnepén. Bizony nélkülözhetetlen drága kincs, tudjuk, tapasztaljuk, főként a magas bérházakban, nyári forróságban. vízhiány idején. Meg az agyonszennyezett, halott folyók látványából, az ily módon keletkezett felmérhetetlen kárból is tudjuk. Meg a víztisztító berendezések építésének erőfeszítéseiből is. Kormányintézkedések megtételének szükségességéből, a környezetvédelemként ismert. hatalmas munkából, melynek végzésére bizony nagy szükségünk van, hogy el ne hervadjunk __ A víz hatalmas erejére utaló rigmust bizonyára most is mondogatják még a falusi gyerekek locsol- kodáskor. Talán idézik még a „bort, búzát, békességet” is, melynél tömörebben. szebben nehéz lenne megfogalmazni a jólét kívánalmát. Bort. búzát, békességet — hangzott nem is oly’ rég a falusi locsol- kodásokkor. Bizony, szükség van sokféle munkánk, tennivalónk tisztes végzésére, hogy válogatni tudjunk a füstölt sonkák bőségéből, hogy legyen hozzá mindig friss kenyér és legyen hozzá innivaló, mert az is kell. És amit mondani is fölösleges, mindenekelőtt békesség kell hozzá. Meg tudás is, az ismeretek mind nagyobb sokasága. mert gyorsuló életünk mind többet kíván mindenkitől. Több munkát, több tudást. De maradjunk a Holdnézésnél, itt, a diósgyőri’ csillagvizsgálóban, ahol dr. Szabó Gyulával, a csillag- vizsgáló vezetőjével fejtegetjük a húsvét mikéntjét, hogyanját, a napéjegyenlőség utáni első holdtölte ürügyén. Nemrég épült városrész. tízemeletes házának tetején, nagy távcső mellett állunk, bár ennél persze nagyobbak is vannak már. Olyan nincs ugyan, amelyikkel a libidón láthatnánk, mondjuk a lábnyomot is» de ha lenne, bizony láthatnánk ott az ember lábnyomát. Meg ember készítette gépek nyomát. Jó lenne megkeresni például a legelső ilyen gépnek a nyomát. A szovjet Lunyik II. nyomát, mely 1959. szeptember I3-án szállt le a Holdra. De ekkora távcsövek nincsenek. Vannak ellenben itt, a csillagvizsgálóban még dobozban. összeszerelésre váró távcsövek a gyerekek számára. Pál forintért lehet ezeket beszerezni, a gyerekek szerelik majd ösz- sze, használják, vizsgálgat- ják vele az eget, mérnek, számítanak. Mert gyerekek is vannak itt a kupolateremben. Miskolcon, a csillagászok baráti köréhez körülbelül 200 középiskolás tartozik. Meg körülbelül 100 felnőtt. Azok a kis távcsövek, amelyek összeszerelésre várnak —. lehat nem a nagy. nem a bemutató távcső — többet mutatnak az égből, többet tudnak, mint mondjuk tudót annak idején Kopernikusz távcsöve. A gvorekek csillagtérképeket nézegetnek. időnként — a nagy távcsővel — napfoltokat fényképeznek. vagv a Merkur elvonulását a Nap előtt és pontosan tudják, hogy a napkorongon látható sok kis pötty közül melyek a foltok, és melyik a Merkúr Néhányan azok közül s gyerekek közül, akik évekkel ezelőtt itt nézegették méregették az eget. most tudományos kutatóit, rangos szakemberek. Tam ni 117 ozirísz... A I din III11 A...Hokk)n ott JJ2 ember lábnyoma. A ki kerekedévé. tel’esst' váló Holdon. mely most a? örök megújulás, örökmo/.gás ünnepét jelzi. Priska Tibor r r ■1 Mai történetek
