Észak-Magyarország, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

1975. március 30., vasárnap ÉSZAK-MAGYÁRORSZAG 5 A háztáji gazdálkodás érdekében Alakul Sárospatak Ha a számadatok tükrében vizsgáljuk az Abaújszántó és Vidéke Áfész 1974. évi tevé­kenységét, jelentős eredmé­nyekről számolhatunk be. A tavalyi évben a kiskereske­delmi forgalom meghaladta a 84 millió forint értéket, és a vendéglátó egységek árbe­vétele is közeljárt a 14 mil­lió forinthoz. Külön örvendetes, hogy je­lentős mértékben javult a szövetkezet felvásárlási tevé­kenysége, hisz tavaly 140 százalékkal teljesítették túl az 1971. évi szintet, és ma már elérik a 6 millió forint értéket. Az öt községben — Abaújszántón, Tállyán, Golo- pon, Simán és Baskón — működő áfész növekvő felvá­sárlási tevékenységének a la­kosság különösen örül, hisz egyrészt biztosítva van a háztáji gazdaságok termelvé- nyeinek a piaca, másrészt az így felvásárolt áruk mennyi­ségével növekedett az emlí­tett községekben az áruvá­laszték, javult a lakosság friss élelmiszerekkel történő ellátása. Takács Jánosnak, az áfész igazgatósági elnökének tájé­koztatója szerint a szövetke­zet egyik fő célja a háztáji gazdaságokban folyó áruter­melés segítése, „patronálása”. Ennek érdekében már eddig négy szakcsoportot hoztak létre, amelyekben a részt vevő árutermelők bizonyos kedvezményekben részesül­nek. A nyúltenyésztő szakcso­port 30 tagja az elmúlt év­ben eredményesen tevékeny­kedett, amit a 83 mázsányi eladott nyúlhús is bizonyít. Az áfész 2 holdnyi — addig terméketlen területen — lu­cernást létesített, és az itt termett takarmánnyal is se­gítette a nyúltenyésztők ered­ményesebb munkáját. Bizonyított Amikor bekopogtak a Mis­kolci Gyermekváros igazgató­jának az ajtaján — mi taga­dás — ösztönös izgalommal gondoltak a beszélgetésre, amihez a lehetőséget a bri­gád kérte. A Bláthy Ottó nevét viselő brigád, amely­nek tagjai — 17-en kivétel nélkül fiatalok s a Lenin Ko­hászati Művekben, a nemes­acélhengerműben dolgoznak. Naplójukban, az alakulás dátumaként ez olvasható: 1974. május 1. Ebben az év­ben, a munka ünnepén ün­nepelhetik tehát egyéves év­fordulójukat, méghozzá nem is akármilyen eredmények­kel. Az eredmények és tettek hosszú sora azzal a beszélge­téssel is gyarapodott, amiért a gyermekvárosba utaztak. Hosszas eszmecsere után a búcsúzáskor az igazgató azt mondta: — Minden rendben! Ahogy megbeszéltük... A megbeszélés szerint a brigád — más időpontban — találkozott 15—20 gyerekkel, akik kíváncsian s már az első percekben oldott han­gulatban vették körül a gyá­riakat, akik azóta is szere­tettel, szerető gondossággal törődnek velük úgy, mint testvérekkel szokás. A szó igaz értelmében több mint barátság az, ami az ott­hon lakóihoz fűzi a brigád tagjait. Ha nem is mindig mindannyian, de felváltva, soha nem maradnak el a lá­togatások, a meghitt együtt- lét a gyerekekkel, akik vár­ják és mindig hívják őket nemcsak azért, mert már hiányoznának, ha távolma­radnának, hanem azért is, mert annyi mindent monda­nak, mesélnek a gyáriak, a brigád tagjai. Társasjáték közben szó esik a munká­ról, a hivatásról, gyakran kérdezik tőlük, milyen is az ott, az üzemben, egyszóval érdekli őket mindaz, ami ba­rátaik által egy nagyüzem légköréből, életéből és mun­kájából sugárzik feléjük. A brigád tagjai persze sok mindenről beszélnek, mesél­nek, de jól tudják: az lenne az igazi, ha egyszer a gyere­kek saját szemükkel látnák a nemesacél-hengerművet, a gyárnak s népgazdaságunk­nak ezt az új büszkeségét, nagyszerű létesítményét. Tet­tek is ígéretet a brigádtagok: alkalmas időben szerveznek számukra egy ilyen kirándu­lást. De addig is elviszik őket egy másfajta kirándu­lásra, ki a szabadba, mert ez már egy korábbi ígéret. S az ígéretet teljesíteni szereti ez a brigád minden körülmé­nyek között. Mint ahogy tel­jesítette azt is, aminek az eredménye egy korszerűen felszerelt, zártláncú tv-stúdió felszerelésé. Szinte éjt nappá téve dol- dolgoztak ezen a vállaláson. Minden szabad idejüket a gyermekvárosban töltötték, abban a kis szobában, ahon­nan ma már műsort sugároz­nak a gyermekváros lakói­nak, igen gyakran gyermek­városi szereplőkkel. Amikor az utolsó simítá­sokat is elvégezték s jóleső érzéssel kimondhatták, hogy üzemképes minden berende­zés, már csak egyvalami volt hátra... Egy aktus, az át­adás nagyszerű pillanata. Mert az volt minden rezdü­lésében. Erről a brigád tag­jai közül Friedinann György brigádvezető, Ádávi Gábor és Szűcs István mondja el: Március 15-én adtuk át rendeltetésének a stúdiót, méghozzá úgy, hogy műsort sugároztunk ... Nagy volt az öröm. Ami­kor kikapcsolták a berende­zéseket, a stúdió ajtaján már nem tudtak kimenni, ötven­hatvan gyerek sereglett kö­réjük és örömteli hangon kiáltotta: — Hurrá! Ez olyan, mint az igazi!... S azóta is rendszeresen su­gároznak műsort s a brigád tagjai — akik időt s fárad­ságot nem kímélve elkészí­tették a stúdiót — továbbra is sűrűn kopognak be a gyermekvárosba. Ügy, mint­ha hazatérnének. Mindig várják őket, mert a barát­ság, ami a gyerekek és e fiatalok között szövődött erős és tartalmas, mint az a sze­retet, amelyből e kapcsolat kialakult. Az alig egy esztendeje ala­kult brigád máris bizonyított és tettekkel tanúsította: nem­csak a munkahelyi feladatok végrehajtásában, de a társa­dalmi jellegű, önként vállalt megbízatások teljesítésében is derekasan helytállnak. X. F. új arculata A sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoport tavaly 1570 darab — 130 kg-os átlagsúlyú — sertést értékesített a szövet­kezeten keresztül. Ebből a húsmennyiségből csaknem teljesen meg tudták oldani az öt község húsellátását. Az el­múlt két évben 2 millió fo­rinttal nőtt az áfész húsbolt­jainak éves forgalma. A 21 tagú méhész szak­csoport az elmúlt évben — elsősorban a kedvezőtlen időjárás miatt — a vártnál kevesebb mézet „termelt”, és ugyancsak időjárási tényezők akadályozták 1974-ben a kertszövetkezet munkáját is. ■ A kertbarátok zöldségter­mesztő csoportja ebben az évben 157 ezer forint bruttó bevételt tervezett. A 8 hold­nyi terület kétharmad részén burgonyatermesztéssel kíván­nak foglalkozni. A vetőbur- gonyát — holland Desire fajta — már lekötötték a Nagymiskolci Á. G. illetéke­seivel. A terület többi részét zöldségfélék termesztésével — karalábé, káposztafélék, uborka — szeretnék haszno­sítani, hogy ezzel is javul­jon a községek zöldségellá­tása. Ugyancsak a háztáji gaz­dálkodás fellendítését fo­kozta az az 54 ezer napos­csibe, amit a szövetkezet 1974-ben értékesített, vala­mint az a 218 ezer darab to­jás is, amelyet pedig felvá­sárolt. Az idei tervek a tavalyi­nál is merészebbek, mégis a szövetkezet tagjai megalapo­zottnak érzik. Az 1975-ben épülő tállyai hús- és iparcikk bolt, az újonnan vásárolt 5 tonná^ tehergépkocsi — amellyel majd a tápot szál­lítják a sertés- és nyúlte­nyésztők részére — már ezeknek a terveknek a reali­tását kívánják bizonyítani. Hajdú Imre A negyedik ötéves terv be­fejező szakaszában szembetű­nően kibontakozik már a tör­ténelmi hangulatú Sárospa­tak új városi arculata is. Csu­pán a legutóbbi évben tíz­millió forintot fordított a vá­ros a közutak korszerűsíté­sére, járdák építésére, a vil­lanyhálózat fejlesztésére, csa­padékcsatorna készítésére. A meleg vizű végardói fürdő mellett parkolóhelyet alakí­tottak ki. A lakáshiányon enyhített a város szívében kialakított Comenius utcán felépült ti­zenkét tanácsi értékesítésű lakás. A lakásépítkezéseknél egyre több feladatot old meg sikerrel a Közös Tanácsi Épí­tőipari Üzem, amely most már megfelelő műszaki, tech­nikai eszközökkel rendelke­zik, s alkalmas többszintes épületek korszerű elkészíté­sére is. Az idén nagyobb iramban folytatódik a városban a Felszabadulás téri új lakó­telep építése. Itt a terv sze­rint ez év őszéig öt épület­ben 118 lakást kell átadni rendeltetésének. Két épület­ben már a belső szakipari munkálatokat végzik. Már el­készült a hőközpont épülete, most végzik a kazánok és a csöszerelvények beépítését. A városközpontban is újabb lakásokat, épületeket adnak át az idén az építők. Már ebben a hónapban ese­dékes az Eötvös utcában az OTP épületének, s benne nyolc lakásnak a befejezése. A Rákóczi út és az Eötvös utca sarkán épül fel egy má­sik új ház, földszintjén gyer­mekruházati bolt lesz, emele­tén nyolc lakás. A Comenius utca megnyitandó második szakaszában épülő lakóház földszintjén pedig GELKA- szerviz és Patyolat felvevő­hely nyílik meg. A megyei tanács nyolcmil­lió forint többletkeretet biz­tosított a városnak egy új, 89 lakásos lakótelep felépítése első szakaszához. Ebben a szakaszban egy 22 lakásos épület készül el, két- és há- romszobás, tanácsi értékesíté­sű lakásokkal. Valamennyi lakásba bevezetik a központi fűtést. Az új lakótelep a vá­rosközpont közvetlen közelé­ben épül, s a Comenius ut­cai új házakkal együtt meg­határozója lesz Sárospatak modern városképének. A készülő új közintézmé-' nyék közül a legjelentősebb a 200 személyes általános is­kolai diákotthon. Sajnos, en­nek „csúszik” az építési ha­tárideje, de így is remélhető, hogy még az új tanév kez­dete előtt birtokukba vehe­tik a város nagykiterjedésü tanyavilágából való kisdiá­kok, akik itt kedvező kör­nyezetben lakhatnak, tanul­hatnak majd. A diákotthon­hoz egy tornaterem is kap­csolódik — amelyet eredeti­leg csak az ötödik ötéves terv időszakában lehetett vol­na felépíteni, de megyei tá­mogatásból és a városban működő üzemek, vállalatok anyagi hozzájárulásából már most x'endelkezésre áll a meg­építéséhez szükséges fedezet, s kész a tervdokumentáció is. ötvenszázalékos saját fe­dezet biztosításával a város hozzájut egy úgynevezett „pályázatos” óvodához is. Ez lesz Sárospatak harmadik óvodája. Az új gyermekin­tézmény szakaszosan épül — először 50, majd további 50 vagy 100 gyermek számára. Az új városi arculat kiala­kításában számíthat Sáros­patak lakosainak társadalmi munkájára is. A Hazafias Népfront városi bizottsága a jubileumi évre meghirdet­te a „Harminc órát váro­sodért a 30. évfordulóra” el­nevezésű mozgalmat. Ennek eredményeként 30 ezer tár­sadalmi munkaórára lehet számítani a város szépíté­sében. b. J. Nagy szakértelmet igényel a szerszámgépek csúszófelületének hántolása. Ebben a munkában alapos gyakorlatot szereztek a Rásztóczky brigád tagjai a Diósgyőrt Gépgyár „B"-cgyscgc- bcn. A képen szovjet exportra készülő SD—25 típusú bukó­prés tusírozása látható. Fotó: Laezó József A nagymama két unokája Mezőkövesd. A városi ta­nács gyámügyi főelőadójá­nak asztalán akták halmaza hever. Szinte valamennyi regénybe illő történeteket takar; emberi sorsok eleve­nednek meg a gépelt sorok mögött. Dr. Várnai Jenőné elém tesz egy jegyzőkönyvet. — Nem mindennapi eset­ről szól — jegyzi meg so­ka tmondóan. Lapozgatom az oldalakat. Tekintetem egy rövid jegy­zőkönyvön akad meg. Alá­írói: a mezőkövesdi MÁV üdülő Hámán Kató szocia­lista brigádjának két tagja, Rajna Jánosné brigádvezető és Gáspár Józsefné vezető­bizalmi. A szöveg további részéből kiderül, hogy a szó­ban forgó brigád évek óta két kiskorú gyermeket támo­gat. Hogy miért? Mert nin­csenek szülei. Azaz, a két fiút. Molnár Miklóst és Mol­nár Csabát édesanyjuk — és a különváltan élő apa — röviddel születésük után el­hagyta. A most 14 éves Mik­lós tízhónapos korában ke­rült a nagymamához, Zá- vorszki Istvánnéhoz. Csaba, Miklós testvére pedig egy­éves volt, amikor „szárnyai” alá vette a nagymama. Édes­anyjuk akkor mindent meg­ígért, hogy majd segíti a szülőket a két fiú nevelésé­ben. Aztán nyomtalanul „el­tűnt”. Egyszerűen megfeled­kezett gyermekeiről, még csak levelet sem írt nekik. Azóta sem járt a szülői ház­nál: ennek már tizenkét esz­tendeje. A nagymama nyakába sza­kadt minden, aki azonban örömmel vállalta az újabb „terhet” (három fiút és lányt már felnevelt, kilenc évvel ezelőtt férje is elhagyta). S bár Závorszkiné három fia, aki közül kettő már önálló családi életet él, nagyon so­kat segített Miklós és Csaba neveltetésében, a magára hagyott kis család nem dús­kált túlságosan az anyagi javakban. A két fiú közben felcseperedett. Miklós ebben az évben fejezi be általános iskolai tanulmányait, öccse Csaba pedig hatodikos. Mindketten határtalanul ra­gaszkodnak a nagymamához. Ilyen helyzetben fedezte fel a már említett Hámán Kató brigád Molnár Mikló- sékat, akik azóta a brigád kedvencei. — Nagyon szeretjük mind a két fiút — mondja Rajna Jánosné brigádvezető. — Nagyszerű két gyerek, szó- fogadóak, segítőkészek a be­teges nagymamával szemben. Brigádunk nemcsak anyagi­akkal segítette a családot, hanem igyekeztünk pótolni azt a szeretetet, amit a szü­lőktől nem kaphattak meg. Gyakran vendégül látjuk őket, meglátogatjuk ottho­nukban, hét végén bevásá­rolunk nekik. Gáspár Józsefné brigádtag, szakszervezeti bizalmi a bri­gádnaplót mutatja, amelyből megtudom, mlyen segítséget adtak a két Molnár fiúnak. Olvasom, hogy 1973-ban 2300 forintot, tavaly pedig csak­nem 3000-ret költöttek rá­juk. Ruhaneműt, télikabátot vásároltak részükre. A nyári szünetben együtt üdültek a többi gyermekkel, a költsé­geket ugyancsak a brigád fedezte. — A brigádtagok figyelme, gondoskodása még sok egyéb­re kiterjed — mondta elis­merően a gyámügyi főelő­adó. — Ök fedezték fel azt is, hogy a két kiskorú gyer­mek után a nagymama egy fillér családi pótlékot sem kapott. Könnyen lehet, hogy az „ismeretlen helyen” tar­tózkodó anya vette fel éve­ken át, de abból a fiúk nem láttak semmit. Závorszki Istvánná és két unokája Mezőkövesden, a Liliom utca 21. szám alatti piciny, szoba-kon.vhás ház­ban él. Annak ellenére, hogy a 63 esztendős nagymama egészségi állapota az utóbbi években erősen megromlott, példamutatóan tiszta kör­nyezetben, féltő gonddal ne­veli unokáit. — Szegényen, de becsüle­tesen élünk — mondja iz­gatottan, miután hellyel kí­nált. Gyanakvóan néz rám. Megértem őt, ugyanis attól fél, hogy ennyi év után va­laki elveszi tőle a két fiút. Megnyugtatom, hogy tőlem nem kell tartania, hiszen csak Miklós és Csaba felől érdeklődöm. Kis idő múlva megoldódik a nyelve. — Micsoda szégyen, négy gyermeket neveltem fel és pont a lányom tért rossz út­ra. A fiúk azok nagyon ren­desek, segítenek nekünk. A kisebbik fiam most éppen katona, s mivel ő volt a családfenntartó, szerencsére kapunk utána egy kis pénzt Meg a brigád is sokat segít, valahogy megvagyunk. Miklóssal és Csabával & 4-es számú általános iskolá­ban, az egyik szünetben fu­tottam össze. ök lennének a Molnár fi­úk — tűnődtem magamban. Ugyanolyan gyerekek, mint a többiek, vidámak, életerő­sek. Kissé megszeppennek, ami­kor nevükön szólítom őket. — Kettőtök közül melyik a jobb tanuló? — kérdezem. — Miklós — válaszolta egyből a kisebbik. — Mi szeretnél lenni? — faggatom az idősebb test­vért. — Vasútgépészeti szakkö­zépiskolában szeretnék to­vábbtanulni. A Hámán Kató brigád is megígérte, hogy közbenjár az érdekemben Miskolcon. — Rendes gyerekek a Mol­nár fiúk — hallottam Nagy Sándor iskolaigazgatótól. — Igyekszünk minden segítsé­get megadni nekik a tanu­lásban, és hogy megtalálják a helyüket majd az életben. Feleségem, aki egyúttal Miklós osztályfőnöke, külön figyelemmel kíséri előmene­telüket. Az egész tantestület szívén viseli a Molnár fiúk sorsát. A városi tanácson értesül­tem róla, hogy a Hámán Kató brigád beadvánnyal fordult az illetékes gyám­ügyi hatósághoz: részesítse nevelési segélyben a Molnár fiúkat. Ha pedig tovább rom­lik a nagymama egészségi állapota, a brigád magára vállalja a két kiskorú gyer­mek gondozásával és tanít­tatásával kapcsolatos teen­dőket. Lovas Latos

Next

/
Oldalképek
Tartalom