Észak-Magyarország, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-30 / 76. szám
1975. március 30., vasárnap ÉSZAK-MAGYÁRORSZAG 5 A háztáji gazdálkodás érdekében Alakul Sárospatak Ha a számadatok tükrében vizsgáljuk az Abaújszántó és Vidéke Áfész 1974. évi tevékenységét, jelentős eredményekről számolhatunk be. A tavalyi évben a kiskereskedelmi forgalom meghaladta a 84 millió forint értéket, és a vendéglátó egységek árbevétele is közeljárt a 14 millió forinthoz. Külön örvendetes, hogy jelentős mértékben javult a szövetkezet felvásárlási tevékenysége, hisz tavaly 140 százalékkal teljesítették túl az 1971. évi szintet, és ma már elérik a 6 millió forint értéket. Az öt községben — Abaújszántón, Tállyán, Golo- pon, Simán és Baskón — működő áfész növekvő felvásárlási tevékenységének a lakosság különösen örül, hisz egyrészt biztosítva van a háztáji gazdaságok termelvé- nyeinek a piaca, másrészt az így felvásárolt áruk mennyiségével növekedett az említett községekben az áruválaszték, javult a lakosság friss élelmiszerekkel történő ellátása. Takács Jánosnak, az áfész igazgatósági elnökének tájékoztatója szerint a szövetkezet egyik fő célja a háztáji gazdaságokban folyó árutermelés segítése, „patronálása”. Ennek érdekében már eddig négy szakcsoportot hoztak létre, amelyekben a részt vevő árutermelők bizonyos kedvezményekben részesülnek. A nyúltenyésztő szakcsoport 30 tagja az elmúlt évben eredményesen tevékenykedett, amit a 83 mázsányi eladott nyúlhús is bizonyít. Az áfész 2 holdnyi — addig terméketlen területen — lucernást létesített, és az itt termett takarmánnyal is segítette a nyúltenyésztők eredményesebb munkáját. Bizonyított Amikor bekopogtak a Miskolci Gyermekváros igazgatójának az ajtaján — mi tagadás — ösztönös izgalommal gondoltak a beszélgetésre, amihez a lehetőséget a brigád kérte. A Bláthy Ottó nevét viselő brigád, amelynek tagjai — 17-en kivétel nélkül fiatalok s a Lenin Kohászati Művekben, a nemesacélhengerműben dolgoznak. Naplójukban, az alakulás dátumaként ez olvasható: 1974. május 1. Ebben az évben, a munka ünnepén ünnepelhetik tehát egyéves évfordulójukat, méghozzá nem is akármilyen eredményekkel. Az eredmények és tettek hosszú sora azzal a beszélgetéssel is gyarapodott, amiért a gyermekvárosba utaztak. Hosszas eszmecsere után a búcsúzáskor az igazgató azt mondta: — Minden rendben! Ahogy megbeszéltük... A megbeszélés szerint a brigád — más időpontban — találkozott 15—20 gyerekkel, akik kíváncsian s már az első percekben oldott hangulatban vették körül a gyáriakat, akik azóta is szeretettel, szerető gondossággal törődnek velük úgy, mint testvérekkel szokás. A szó igaz értelmében több mint barátság az, ami az otthon lakóihoz fűzi a brigád tagjait. Ha nem is mindig mindannyian, de felváltva, soha nem maradnak el a látogatások, a meghitt együtt- lét a gyerekekkel, akik várják és mindig hívják őket nemcsak azért, mert már hiányoznának, ha távolmaradnának, hanem azért is, mert annyi mindent mondanak, mesélnek a gyáriak, a brigád tagjai. Társasjáték közben szó esik a munkáról, a hivatásról, gyakran kérdezik tőlük, milyen is az ott, az üzemben, egyszóval érdekli őket mindaz, ami barátaik által egy nagyüzem légköréből, életéből és munkájából sugárzik feléjük. A brigád tagjai persze sok mindenről beszélnek, mesélnek, de jól tudják: az lenne az igazi, ha egyszer a gyerekek saját szemükkel látnák a nemesacél-hengerművet, a gyárnak s népgazdaságunknak ezt az új büszkeségét, nagyszerű létesítményét. Tettek is ígéretet a brigádtagok: alkalmas időben szerveznek számukra egy ilyen kirándulást. De addig is elviszik őket egy másfajta kirándulásra, ki a szabadba, mert ez már egy korábbi ígéret. S az ígéretet teljesíteni szereti ez a brigád minden körülmények között. Mint ahogy teljesítette azt is, aminek az eredménye egy korszerűen felszerelt, zártláncú tv-stúdió felszerelésé. Szinte éjt nappá téve dol- dolgoztak ezen a vállaláson. Minden szabad idejüket a gyermekvárosban töltötték, abban a kis szobában, ahonnan ma már műsort sugároznak a gyermekváros lakóinak, igen gyakran gyermekvárosi szereplőkkel. Amikor az utolsó simításokat is elvégezték s jóleső érzéssel kimondhatták, hogy üzemképes minden berendezés, már csak egyvalami volt hátra... Egy aktus, az átadás nagyszerű pillanata. Mert az volt minden rezdülésében. Erről a brigád tagjai közül Friedinann György brigádvezető, Ádávi Gábor és Szűcs István mondja el: Március 15-én adtuk át rendeltetésének a stúdiót, méghozzá úgy, hogy műsort sugároztunk ... Nagy volt az öröm. Amikor kikapcsolták a berendezéseket, a stúdió ajtaján már nem tudtak kimenni, ötvenhatvan gyerek sereglett köréjük és örömteli hangon kiáltotta: — Hurrá! Ez olyan, mint az igazi!... S azóta is rendszeresen sugároznak műsort s a brigád tagjai — akik időt s fáradságot nem kímélve elkészítették a stúdiót — továbbra is sűrűn kopognak be a gyermekvárosba. Ügy, mintha hazatérnének. Mindig várják őket, mert a barátság, ami a gyerekek és e fiatalok között szövődött erős és tartalmas, mint az a szeretet, amelyből e kapcsolat kialakult. Az alig egy esztendeje alakult brigád máris bizonyított és tettekkel tanúsította: nemcsak a munkahelyi feladatok végrehajtásában, de a társadalmi jellegű, önként vállalt megbízatások teljesítésében is derekasan helytállnak. X. F. új arculata A sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoport tavaly 1570 darab — 130 kg-os átlagsúlyú — sertést értékesített a szövetkezeten keresztül. Ebből a húsmennyiségből csaknem teljesen meg tudták oldani az öt község húsellátását. Az elmúlt két évben 2 millió forinttal nőtt az áfész húsboltjainak éves forgalma. A 21 tagú méhész szakcsoport az elmúlt évben — elsősorban a kedvezőtlen időjárás miatt — a vártnál kevesebb mézet „termelt”, és ugyancsak időjárási tényezők akadályozták 1974-ben a kertszövetkezet munkáját is. ■ A kertbarátok zöldségtermesztő csoportja ebben az évben 157 ezer forint bruttó bevételt tervezett. A 8 holdnyi terület kétharmad részén burgonyatermesztéssel kívánnak foglalkozni. A vetőbur- gonyát — holland Desire fajta — már lekötötték a Nagymiskolci Á. G. illetékeseivel. A terület többi részét zöldségfélék termesztésével — karalábé, káposztafélék, uborka — szeretnék hasznosítani, hogy ezzel is javuljon a községek zöldségellátása. Ugyancsak a háztáji gazdálkodás fellendítését fokozta az az 54 ezer naposcsibe, amit a szövetkezet 1974-ben értékesített, valamint az a 218 ezer darab tojás is, amelyet pedig felvásárolt. Az idei tervek a tavalyinál is merészebbek, mégis a szövetkezet tagjai megalapozottnak érzik. Az 1975-ben épülő tállyai hús- és iparcikk bolt, az újonnan vásárolt 5 tonná^ tehergépkocsi — amellyel majd a tápot szállítják a sertés- és nyúltenyésztők részére — már ezeknek a terveknek a realitását kívánják bizonyítani. Hajdú Imre A negyedik ötéves terv befejező szakaszában szembetűnően kibontakozik már a történelmi hangulatú Sárospatak új városi arculata is. Csupán a legutóbbi évben tízmillió forintot fordított a város a közutak korszerűsítésére, járdák építésére, a villanyhálózat fejlesztésére, csapadékcsatorna készítésére. A meleg vizű végardói fürdő mellett parkolóhelyet alakítottak ki. A lakáshiányon enyhített a város szívében kialakított Comenius utcán felépült tizenkét tanácsi értékesítésű lakás. A lakásépítkezéseknél egyre több feladatot old meg sikerrel a Közös Tanácsi Építőipari Üzem, amely most már megfelelő műszaki, technikai eszközökkel rendelkezik, s alkalmas többszintes épületek korszerű elkészítésére is. Az idén nagyobb iramban folytatódik a városban a Felszabadulás téri új lakótelep építése. Itt a terv szerint ez év őszéig öt épületben 118 lakást kell átadni rendeltetésének. Két épületben már a belső szakipari munkálatokat végzik. Már elkészült a hőközpont épülete, most végzik a kazánok és a csöszerelvények beépítését. A városközpontban is újabb lakásokat, épületeket adnak át az idén az építők. Már ebben a hónapban esedékes az Eötvös utcában az OTP épületének, s benne nyolc lakásnak a befejezése. A Rákóczi út és az Eötvös utca sarkán épül fel egy másik új ház, földszintjén gyermekruházati bolt lesz, emeletén nyolc lakás. A Comenius utca megnyitandó második szakaszában épülő lakóház földszintjén pedig GELKA- szerviz és Patyolat felvevőhely nyílik meg. A megyei tanács nyolcmillió forint többletkeretet biztosított a városnak egy új, 89 lakásos lakótelep felépítése első szakaszához. Ebben a szakaszban egy 22 lakásos épület készül el, két- és há- romszobás, tanácsi értékesítésű lakásokkal. Valamennyi lakásba bevezetik a központi fűtést. Az új lakótelep a városközpont közvetlen közelében épül, s a Comenius utcai új házakkal együtt meghatározója lesz Sárospatak modern városképének. A készülő új közintézmé-' nyék közül a legjelentősebb a 200 személyes általános iskolai diákotthon. Sajnos, ennek „csúszik” az építési határideje, de így is remélhető, hogy még az új tanév kezdete előtt birtokukba vehetik a város nagykiterjedésü tanyavilágából való kisdiákok, akik itt kedvező környezetben lakhatnak, tanulhatnak majd. A diákotthonhoz egy tornaterem is kapcsolódik — amelyet eredetileg csak az ötödik ötéves terv időszakában lehetett volna felépíteni, de megyei támogatásból és a városban működő üzemek, vállalatok anyagi hozzájárulásából már most x'endelkezésre áll a megépítéséhez szükséges fedezet, s kész a tervdokumentáció is. ötvenszázalékos saját fedezet biztosításával a város hozzájut egy úgynevezett „pályázatos” óvodához is. Ez lesz Sárospatak harmadik óvodája. Az új gyermekintézmény szakaszosan épül — először 50, majd további 50 vagy 100 gyermek számára. Az új városi arculat kialakításában számíthat Sárospatak lakosainak társadalmi munkájára is. A Hazafias Népfront városi bizottsága a jubileumi évre meghirdette a „Harminc órát városodért a 30. évfordulóra” elnevezésű mozgalmat. Ennek eredményeként 30 ezer társadalmi munkaórára lehet számítani a város szépítésében. b. J. Nagy szakértelmet igényel a szerszámgépek csúszófelületének hántolása. Ebben a munkában alapos gyakorlatot szereztek a Rásztóczky brigád tagjai a Diósgyőrt Gépgyár „B"-cgyscgc- bcn. A képen szovjet exportra készülő SD—25 típusú bukóprés tusírozása látható. Fotó: Laezó József A nagymama két unokája Mezőkövesd. A városi tanács gyámügyi főelőadójának asztalán akták halmaza hever. Szinte valamennyi regénybe illő történeteket takar; emberi sorsok elevenednek meg a gépelt sorok mögött. Dr. Várnai Jenőné elém tesz egy jegyzőkönyvet. — Nem mindennapi esetről szól — jegyzi meg soka tmondóan. Lapozgatom az oldalakat. Tekintetem egy rövid jegyzőkönyvön akad meg. Aláírói: a mezőkövesdi MÁV üdülő Hámán Kató szocialista brigádjának két tagja, Rajna Jánosné brigádvezető és Gáspár Józsefné vezetőbizalmi. A szöveg további részéből kiderül, hogy a szóban forgó brigád évek óta két kiskorú gyermeket támogat. Hogy miért? Mert nincsenek szülei. Azaz, a két fiút. Molnár Miklóst és Molnár Csabát édesanyjuk — és a különváltan élő apa — röviddel születésük után elhagyta. A most 14 éves Miklós tízhónapos korában került a nagymamához, Zá- vorszki Istvánnéhoz. Csaba, Miklós testvére pedig egyéves volt, amikor „szárnyai” alá vette a nagymama. Édesanyjuk akkor mindent megígért, hogy majd segíti a szülőket a két fiú nevelésében. Aztán nyomtalanul „eltűnt”. Egyszerűen megfeledkezett gyermekeiről, még csak levelet sem írt nekik. Azóta sem járt a szülői háznál: ennek már tizenkét esztendeje. A nagymama nyakába szakadt minden, aki azonban örömmel vállalta az újabb „terhet” (három fiút és lányt már felnevelt, kilenc évvel ezelőtt férje is elhagyta). S bár Závorszkiné három fia, aki közül kettő már önálló családi életet él, nagyon sokat segített Miklós és Csaba neveltetésében, a magára hagyott kis család nem dúskált túlságosan az anyagi javakban. A két fiú közben felcseperedett. Miklós ebben az évben fejezi be általános iskolai tanulmányait, öccse Csaba pedig hatodikos. Mindketten határtalanul ragaszkodnak a nagymamához. Ilyen helyzetben fedezte fel a már említett Hámán Kató brigád Molnár Mikló- sékat, akik azóta a brigád kedvencei. — Nagyon szeretjük mind a két fiút — mondja Rajna Jánosné brigádvezető. — Nagyszerű két gyerek, szó- fogadóak, segítőkészek a beteges nagymamával szemben. Brigádunk nemcsak anyagiakkal segítette a családot, hanem igyekeztünk pótolni azt a szeretetet, amit a szülőktől nem kaphattak meg. Gyakran vendégül látjuk őket, meglátogatjuk otthonukban, hét végén bevásárolunk nekik. Gáspár Józsefné brigádtag, szakszervezeti bizalmi a brigádnaplót mutatja, amelyből megtudom, mlyen segítséget adtak a két Molnár fiúnak. Olvasom, hogy 1973-ban 2300 forintot, tavaly pedig csaknem 3000-ret költöttek rájuk. Ruhaneműt, télikabátot vásároltak részükre. A nyári szünetben együtt üdültek a többi gyermekkel, a költségeket ugyancsak a brigád fedezte. — A brigádtagok figyelme, gondoskodása még sok egyébre kiterjed — mondta elismerően a gyámügyi főelőadó. — Ök fedezték fel azt is, hogy a két kiskorú gyermek után a nagymama egy fillér családi pótlékot sem kapott. Könnyen lehet, hogy az „ismeretlen helyen” tartózkodó anya vette fel éveken át, de abból a fiúk nem láttak semmit. Závorszki Istvánná és két unokája Mezőkövesden, a Liliom utca 21. szám alatti piciny, szoba-kon.vhás házban él. Annak ellenére, hogy a 63 esztendős nagymama egészségi állapota az utóbbi években erősen megromlott, példamutatóan tiszta környezetben, féltő gonddal neveli unokáit. — Szegényen, de becsületesen élünk — mondja izgatottan, miután hellyel kínált. Gyanakvóan néz rám. Megértem őt, ugyanis attól fél, hogy ennyi év után valaki elveszi tőle a két fiút. Megnyugtatom, hogy tőlem nem kell tartania, hiszen csak Miklós és Csaba felől érdeklődöm. Kis idő múlva megoldódik a nyelve. — Micsoda szégyen, négy gyermeket neveltem fel és pont a lányom tért rossz útra. A fiúk azok nagyon rendesek, segítenek nekünk. A kisebbik fiam most éppen katona, s mivel ő volt a családfenntartó, szerencsére kapunk utána egy kis pénzt Meg a brigád is sokat segít, valahogy megvagyunk. Miklóssal és Csabával & 4-es számú általános iskolában, az egyik szünetben futottam össze. ök lennének a Molnár fiúk — tűnődtem magamban. Ugyanolyan gyerekek, mint a többiek, vidámak, életerősek. Kissé megszeppennek, amikor nevükön szólítom őket. — Kettőtök közül melyik a jobb tanuló? — kérdezem. — Miklós — válaszolta egyből a kisebbik. — Mi szeretnél lenni? — faggatom az idősebb testvért. — Vasútgépészeti szakközépiskolában szeretnék továbbtanulni. A Hámán Kató brigád is megígérte, hogy közbenjár az érdekemben Miskolcon. — Rendes gyerekek a Molnár fiúk — hallottam Nagy Sándor iskolaigazgatótól. — Igyekszünk minden segítséget megadni nekik a tanulásban, és hogy megtalálják a helyüket majd az életben. Feleségem, aki egyúttal Miklós osztályfőnöke, külön figyelemmel kíséri előmenetelüket. Az egész tantestület szívén viseli a Molnár fiúk sorsát. A városi tanácson értesültem róla, hogy a Hámán Kató brigád beadvánnyal fordult az illetékes gyámügyi hatósághoz: részesítse nevelési segélyben a Molnár fiúkat. Ha pedig tovább romlik a nagymama egészségi állapota, a brigád magára vállalja a két kiskorú gyermek gondozásával és taníttatásával kapcsolatos teendőket. Lovas Latos
