Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám

1975. február 22., szombat ESZAK-MÄGYÄRORSZÄG 9 Bíró József külkereskedel­mi miniszter nyilatkozatot adott az MTI munkatársá­nak külkereskedelmünk hely­zetéről és ez évi feladatairól. Hogyan értékelhető a kül­kereskedelem 1974. évi te­vékenysége? Népgazdaságunk múlt évi sikeres fejlődése megalapoz­ta a külkereskedelmi forga­lom dinamikus fejlődését is. Ebben kifejezésre jut dolgo­zó népünk eredményes mun­kája, az a lendületes mun- kaverseny-mozgalom, amely pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére or­szágszerte kibontakozott. A kivitel — összehason­lítható árszinten — 4 száza­lékkal, a behozatal a tervet meghaladóan 18 százalékkal nőtt. Ezen belül a szocialista export 4 százalékkal, az im­port 16 százalékkal emelke­dett. A külkereskedelmi for­galom értékének 62 száza­lékát a szocialista országok­kal, ennek felét a Szovjet­unióval bonyolítottuk le. A kivitelen belül a gépek, a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékek exportja jelentősebben, a fogyasztási cikkeké mérsékelten emelke­dett. Az anyagok és félkész termékek kivitele kisebb volt, mint 1973-ban. A be­hozatalon belül a legnagyobb mértékben a gépek importja nőtt, főleg a szocialista or­szágokból. Elsősorban közle­kedési eszközöket, műszere­két és híradástechnikai ter­mékeket importáltunk. Az anyagimport különösen a vegyipari alapanyagokra és félkész termékekre, vala­mint a vaskohászati termé­kekre terjedt ki és megha­ladta az előző évit. Jelentős volt a fogyasztási cikkek be­hozatala is, mindenekelőtt a szocialista országokból. A rubel elszámolású for­galmunkban a behozatal nö­vekedési üteme meghaladta a kivitelét és ennek ered­ményeként — figyelembe véve az előző évek magyar többletszállításait — az elő­irányzottnál kedvezőbben alakult az áruforgalmi egyenleg. Legdinamikusab­ban a gépimport nőtt. A ki­vitelünkben az átlagot meg­haladóan nőtt a gépek és berendezések, valamint a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari cikkek aránya. Abban, hogy a múlt évben a forgalom dinamikusan emelkedett, jelentős szerepe volt a szocialista országok­kal folytatott külkereskedel­münknek. A közöttünk ki­alakult kapcsolatok elvileg és tartalmilag eltérnek a más társadalmi rendszerű or­szágok együttműködésétől. A szocialista országok gazdasá­gi együttműködését a stabi­litás jellemzi. A tervgazdál­kodás, a hosszú lejáratú ke­reskedelmi szerződések rend­szere, a távlati tervek össze­hangolása, a gazdasági in­tegrálódás erősödése szilárd bázist teremt, biztosítva az ütemes, magas színvonalú fejlődés lehetőségeit. Szá­munkra előnyös és nagy biz­tonságot . nyújt, hogy ennek a folyamatnak mi is része­sei vagyunk. A szocialista országok kö­zötti együttműködés segít bennünket abban, hogy ma már a termelés jelentős százalékát a feldolgozó ipari ágazatok szolgáltatják és hogy exportunkban is ezen ágazatok termékei vannak túlsúlyban. Külön ki kell emelni fejlődő iparunk nyers­anyag-ellátását, amelyben alapvető szerepe van a szo­cialista országokkal, elsősor­ban ' a Szovjetunióval való együttműködésünknek. 1974-ben tovább szélesítet­tük sokoldalú gazdasági kap­csolatainkat a fejlődő orszá­gokkal is. Forgalmunk 7 szá­zalékát bonyolítjuk le velük. A növekedés évente átlag 11 százalékos és jóllehet, a for­galom állandóan emelkedik, súlya az egész összkereske- delmünkben még elmarad a kívánt szinttől. A tőkés országokkal foly­tatott kereskedelmünkben feszültséget okozott, hogy az import a tervezettnél kedve­zőtlenebbül alakult annak ellenére, hogy az export is figyelemre méltó növekedési ütemet ért el. A tőkés kivitelünk 1973- hoz képest — változatlan árakon — 6 százalékkal, a behozatal 21 százalékkal nőtt. A kivitelen belül ebben a gépexport növekedési üteme volt a legnagyobb. Az im­portban emelkedett az ener­giahordozók és nyersanya-' gok részaránya. Az árufor­galom alakulását döntő mér­tékben befolyásolták a tőkés világ válságjelenségei, továb­bá az energiahordozók és alapanyagok beszerzési ne­hézségei. Az erőteljes inflá­ciós tendenciák, az áremel­kedés és az árarányok ala­kulása miatt a cserearányok hátrányunkra megváltoztak. A kereskedelmi mérlegünk passzívumának mintegy 8 százaléka a cserearányrom­lás következménye. Exportunk növelését fékez­te a Közös Piac korlátozó intézkedése. Mivel a fejlett tőkés országokkal bonyolódó árucsere-forgalom külkeres­kedelmünknek közel egyhar- madát teszi ki, nem közöm­bös számunkra a forgalom alakulása. Az eddig elért színvonal különösen az eltelt másfél évtizedben végbement fejlődés eredménye. Orszá­gaink közötti kereskedelmet eddig sem csupán a beren­dezések, gépipari és vegy­ipari termékek, valamint anyagok beszerzésére, cseré­jére alapoztuk. Az ipari kooperációk különböző for­máinak kialakítására is tö­rekedtünk és arra, hogy fo­kozzuk a magyar ipari és mezőgazdasági termékek szállítását is. Ügy ítéljük meg, a tőkés üzleti körök felismerték, hogy a gazdasá­gi kapcsolatok számukra is előnyösek és saját exportjuk szorgalmazása mellett kere­sik a korszerű együttműkö­dési formák kialakításának lehetőségeit a szocialista or­szágokkal, közöttük hazánk­kal. E józan felismerés mellett azonban szükséges a meg­különböztetéstől mentes ke­reskedelempolitika. Ellenez­zük a nemzetközi kereske­delem mindenfajta korláto­zását, megtorló intézkedések alkalmazását. Különösen pe­dig az Európai Gazdasági Kö­zösség megkülönböztető po­litikáját, amely élesen ellen­tétben áll a nemzetközi ke­reskedelem akadályainak le­bontására irányuló általános törekvésekkel, a GATT alap­elvével. A közösség agrár- rendtartására hivatkozva el­rendelték a vágómarha és a marhahús beviteli tilalmát. Az ebből eredő nehézségein­ket a Szovjetunió segítségé­vel sikerült megoldani. A szovjet kormány világpiaci áron, konvertibilis valutáért vásárolta meg a kivitelre szánt vágómarhát és marha­húst. Ez lehetővé tette a vá­gómarha-felvásárlás átme­neti zavarainak megszünte­tését és a biztonságos érté­kesítést. Hogyan értékelhetők a szo­cialista országokkal kötött ez évi megállapodások? A közelmúltban megkötöt­tük az ez évre szóló keres­kedelmi megállapodást a szocialista országok többsé­gével. A megállapodások biztosí­tékot nyújtanak arra, hogy kereskedelmünk ebben az évben is a tervnek, a nép­gazdaság céljainak megfele­lően fejlődik. Betartjuk a hosszú lejáratú megállapodá­sok előirányzatait, reális szá­mítások alapján jelentős túl­teljesítésre is van kilátás. Tovább erősödnek a kapcso­latok perspektivikus elemei. A szocialista országokkal bo­nyolított forgalomnak több mint egyötödét teszik ki az olyan áruszállítások, amelyek szerződéses együttműködés, szakosítás, vagy kooperáció eredményei. A megállapodások biztosít­ják legfontosabb import­szükségleteinket. Jelentősen nő a gépek behozatala, ami nemcsak strukturális szem­pontból fontos, hanem nagy- beruházásaink gépimport igényeinek kielégítése miatt is. Bővül a fogyasztási cik­kek behozatala. A lakosság ellátása szempontjából jelen­tős, hogy a kiskereskedelmi forgalom 18 százalékos im­portarányát tovább növel­jük. 27 százalékkal több fo­gyasztási cikk behozatalával számolunk, többek között 100 ezer darab széntüzelésű kályhát és 80 millió forint­ért bútort, 180 millió forint­ért villamos közfogyasztási cikket, gépkocsikat ho­zunk be. Külön kiemelem iparunk nyersanyag-ellátását, amely adottságaink mellett bizton­ságosan csak a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együtt­működés keretében oldható meg. A világpiacon nagymér­tekben emelkedtek a nyers- cs alapanyagárak. Hallhatnánk-e valamit ar­ról, hogy milyen hatással van ez a szocialista orszá­gok egymás közötti kcrcs- . ködeimére? Ismeretes, hogy az elmúlt években a tőkés világpiacon jelentős mértékű és tartós­nak mutatkozó áremelkedés történt. Az energiahordozók, a könnyű- és nehézipari nyersanyagok nagy részé­nek, valamint egyes mező- gazdasági termékeknek ár­szintje jelentősen megválto­zott és új árarányok alakul­tak ki. Ezt a körülményt fi­gyelembe kell venni a KGST-országok közötti áru­forgalom áraiban is. Érde­künk fűződik hozzá, hogy kereskedelmünk reális ára­kon folyjék. Így tudjuk biz­tosítani az egymás közötti kereskedelemben a kölcsö­nösen előnyös kedvező fel­tételeket és a helyes orien­tációt a termelők és felhasz­nálók számára. Azt, hogy a szocialista országok egymás közötti kereskedelmi forgal­ma dinamikusan növekedjék tovább. Az árak reálisabb megállapítása országunkban is ösztönöz az energiahor­dozók és nyersanyagok foko­zottabb feltárására, az ener­gia- és anyagtakarékosságra, a termelési szerkezet adott­ságainak jobban megfelelő gyorsabb átalakítására. A KGST-országok között több mint másfél évtizede olyan megállapodás van ér­vényben, amely szerint az egymással folytatott keres­kedelemben az árak bázisa a világpiaci ár. A világpiaci árakat azonban mindig meg kell tisztítani a konjunkturá­lis spekulatív tényezőktől, amelyek a tőkés világpiaci árak alakulásában jelentős szerepet játszanak. A KGST végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén megállapod­tunk abban, hogy a jövőben évenként hozzáigazítjuk ára­inkat a világpiacon az előző öt évben kialakult átlagárak­hoz. A Szovjetunióban most befejeződött kétoldalú tár­gyalásainkon a megállapodá­sok során rögzítettük azt is, hogy 1975-ben a világpiacon végbemenő folyamatok ha­tására, a kölcsönös érdekek figyelembevételével — mind az exportban, mind az im­portban — egyes cikkeknél árkorrekciókat hajtunk vég­re. Kölcsönösen figyelembe vettük az indokolt árválto­zásokat. Emelkedik a magyar importban az energiahordo­zók és nyersanyagok árszint­je. Az új nyers- és alapanyag árak lényegesen kedvezőb­bek a tőkés világpiac árai­nál. Például az új nyers­olajár kevesebb, mint fele a tőkés országokból való be­szerzés költségeinek. Hasonló a helyzet más alapvető nyersanyagok esetében. Ez a tőkés országokból való be­szerzéshez képest nemcsak az előző, hanem a mostani árakon is tetemes megtakarí­tást jelent. Széles körben emelkedik a magyar export­ban döntő szerepet játszó késztermékek árszintje is. Munkánkat javítva, kap­csolatainkat a szocialista or- szágokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval tovább erő­sítve, a jövőben is biztosíta­ni fogjuk népgazdaságunk tervszerű fejlődését, népünk életszínvonalának rendszeres emelését. Legnagyobb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. Miben fejeződik ez ki? Magát a tényt a három év­tized igen sok adata, kap­csolataink jellege és sokré­tűsége bizonyítja. A kérdés­re most elsősorban az 1975. évi kereskedelmi szerződé­sünk néhány jellemző meny- nyiségi mutatójának ismere­tében kívánok válaszolni. A szerződés alapján ez évi for­galmunk meg fogja haladni a két és fél milliárd rubelt. Ezzel több mint egymilliárd rubellel túlteljesítjük az 1971—75. évekre előirányzott külkereskedelmi forgalmat. A magyar behozatal ebben az évben is rendkívül válto­zatos és gazdag. A Barát­ság-vezetéken 6 millió tonna kőolaj érkezik és az idén megindul a 600 millió köb­méter földgáz szállítása is. Üzemeink 75 ezer tonna kohókokszra és 300 ezer ton­na kőszénre, továbbá 400 ezer tonna gáz- és fűtőolajra számíthatnak. 4,2 milliárd kilowattóra elektromos ára­mot veszünk ebben az esz­tendőben. A Szovjetunió szállításai idézik a magyar vasérc­szükségletnek több mint 90 százalékát, továbbá 250 ezer tonna nyersvasat és 44 ezer tonna különböző ferroötvö- zetet importálunk az idén. illőbb mint félmillió tonna hengereltáru is érkezik a Szovjetunióból, továbbá más, feldolgozásra alkalmas ko­hászati termékek, horgany­zott lemezek. Mezőgazdaságunk számára 1350 darab kombájnt, 5220 darab traktort. — ebből 200 darab K—700-as nagy telje­sítményű traktort —, továbbá 238 ezer tonna kálisót, 250 ezer tonna foszfátot és 35' ezer tonna nitrogénműtrá­gyát hozunk be. Félmillió tonna cementet, valamint kétmillió négyzetméter táb­laüveget és 1,1 millió köb­méter ipari fát és 885 ezer köbméter fenyőfűrészárut vá­sárolunk ebben az esztendő­ben. Gazdag a magyar szállítá­sok listája is. Ez évi kivite­lünknek mintegy fele gép és berendezés. 14 millió pár ci­pő, 37 millió méter szövet: eladását tervezzük. Húsz szá­zalékkal emelkedik majd a kötöttáru exportja. Számotte­vően bővül az élelmiszeripar kivitele. Exportunknak közel 7 százaléka a gyógyszeripa­runk termékeiből áll. Néhány vállalat gépipari termelésének nagyobb részét a Szovjetunióba exportálja. Így például az Ikarus össz­termelésének 53, a Magyar Hajó- és Darugyár 57, a Ganz-MÁVAG termelésének 14 százalékát exportálja a Szovjetunióba. A Szovjetunióval kötött 1975. évi megállapodásban jelentős súllyal szerepelnek a termelési együttműködés, vagy kooperáció alapján tör­ténő kölcsönös áruszállítások. Ismeretesek a korábban kö­tött egyezmények, különösen a timföld—alumíniumegyez- mény, az autóbusz és a Zsi- guli-kooperáció, a számítás- technikai gyártásmegosztási együttműködés, a „Barátság II.” kőolajvezeték. Ami azonban az idei meg­állapodást illeti, ez az esz­tendő e téren is kiemelke­dik. Átadásra kerül a közö­sen épülő „Testvériség” gáz­vezeték, amelyen májustól megkezdődnek ,a földgázszál­lítások a Szovjetunióból. A megvalósulás stádiumába lé­pett az olefinprogram. En­nek lényege, hogy Leninvá- ros térségében megépült gaz­daságos, nagy kapacitású ole­finműben etilént és propilént állítunk elő. E termékek egy részét, az etilént csővezeté­ken, a propilént vasúton ki­szállítják a Szovjetunióba és műanyagokat, petrolkémiai termékeket, polietilént, poli- stirolt, akriínitrilt kapunk cserébe. Az együttműködés előnyei számunkra abban vannak, hogy az etilén és propilén további feldolgozá­sához szükséges beruházáso­kat megtakarítjuk és hogy hosszú távra, 10—15 évre biztosítjuk a termékek köl­csönös elhelyezését. Energiaellátásunk szem­pontjából döntő jelentőségű az orenburgi gázvezeték meg­építésében és a 750 kilovol­tos elektromos gerinc-távve­zeték építésében való együtt­működésünk. Ezek teszik majd lehetővé, hogy egyre növekvő mennyiségben, hosz- szú távra biztosíthatjuk a földgáz- és villamosenergia- behozatalt. A Szovjetunióval kötött ez évi megállapodás iparunk, mezőgazdaságunk fejlődése és a belső ellátás szempont­jából elsődleges jelentőségű Milyen feladatok állnak a külkereskedelem előtt 1975­ben? Feladatainkat az MSZMP Központi Bizottságánál?: múlt ev december 5-i határozata, az 1975. évi terv külkeres­kedelmi előirányzatai szab­ják meg. A nemzetközi gaz­dasági együttműködést a népgazdaság szükségleteivel összhangban, úgy kell fej­lesztenünk, hogy maximálisan biztosítsuk és kihasználjuk külkereskedelmi lehetősége­inket. Ez a feladatunk, hogy a népgazdasági tervet kö­vetkezetesen végrehajtsuk. Biztosítani kell a .Szovjet­unióval, a szocialista orszá­gokkal. a fejlődő országokkal erre az évre előirányzati külkereskedelmi tervünk tel­jesítését és ezzel egyidejűleg jelentősen emelni kell a tő­kés exportot. Ezt a termé­kek versenyképességének ja­vításával, jobb és szervezet­tebb piaci munkával kell megalapozni. Ügyelni kell arra is, hogy a külkereske­delmi tevékenységünk a bel­földi kereslettel összhangban történjék. 1975-ben növelni kell a fel­dolgozóipari termékek ex­portját célzó kapacitásokat, elsősorban a gyorsan befe­jezhető vállalati beruházások útján. A külkereskedelmi vállalatok feladata, hogy kez­deményezzék és támogassák az ilyen jellegű fejlesztése­ket. Biztosítani kell a fej­lesztési politika összhangját a külgazdasági követelmé­nyekkel. Indokolt a gazdasá­gossági számítások tovább­fejlesztése, annak érdekében, hogy a világpiaci feltételek alapján megítélhető legyen a beruházások gazdaságossága. Foglalkozni kell olyan na­gyobb fejlesztési koncepciók­kal, amelyek megvalósítása termelési együttműködéssel lehetséges. A gazdaságos és külkereskedelmet segítő fej­lesztések megvalósítását, kez­deményezését szorgalmazni kívánjuk és változatlanul fontos feladatként kezeljük a külkereskedelmi tevékeny­ségben a piackutató és piac­feltáró munkát. A minisztérium iránveive alapján a vállalatok veze­tőinek ki kell dolgozniuk a távlati intézkedési terveiket a hatékonyság javítására, a tar­talékok feltárására, az éssze­rű takarékosság fokozott ér­vényesítésére, az ellenőrzés javítására, a munkamódsze­rek racionalizálására. Végül hangsúlyozni kívá­nom, hogy a külkereskedel­mi feladatokat — munkánk állandó javítása mellett — csak úgy tudjuk megoldani, ha belső erőforrásainkat — különösen a termelés terü­letén — a célkitűzéseknek megfelelően összpontosítjuk és kihasználjuk. Ehhez hoz­zásegít bennünket a szocia­lista országokkal való sok­oldalú kereskedelmi és gaz­dasági együttműködés, az in­ternacionalista segítség, amely a szocialista országok együtt­működésében megvalósul. Ez meghatározó tényező külke­reskedelmi terveink teljesí­tésében. s ezt i~ '■asze meg­haladóan azért is. mert csak­is ez biztosítja az összes cél­jaink elérését, a szocialista társadalom sikeres építését hazánkban. Bíró József nyilatkozata knfkereskedetmünk helyzetéről és ez évi feladatairól

Next

/
Oldalképek
Tartalom