Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-25 / 47. szám

7975. február 25., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Fuvarba isidül, a Megszokott kép, minden­napos látnivaló: dózerok túr­ják, egyengetik a talajt, te­herautók, dömperek hordják a kupacba összetolt fölösle­gessé vált földet. Nyomukban •— amikor már féllábszárig ér a kiásott széles sáv — helyükre kerülnek a szegély­kövek, majd ismét a teher­autók veszik birtokukba a terepet. Hordják a sódert, a betont — készül az új út, hamarosan már közlekedni is lehet rajta. Mindenki örül, és minden­ki várja, hogy mielőbb elké­szüljön. A lakosság, mert ezentúl nem kell a sarat da­gasztani és nem fröcskölik le szennyes lével az épületek falát a járművek. Ürülnek az autósok, mert eggyel me­gint kevesebb útszakaszon kell rettegniük a tengelytö­réstől. És várják maguk az építők, mondván: no, itt sem szidhatnak bennünket, hogy lassan dolgoztunk ... Aztán, mire rá lehet hajtani az új útra, furcsa helyzet áll elő. A lakosság mégsem lelkese­dik túlságosan, az autósok meg kifejezetten becsapva érzik magukat. Nem a most elkészült, az éppen avatásra váró, hanem egy másik út miatt. Amelyik tönkrement, amíg az új elkészült... M'gszokott látvány az út­építés, korszerűsítés. Ám, hovatovább, az is mindenna­pos bosszúságunkká válik, hogy látjuk: miközben mil­liókat költünk egy-egy út megépítésére vagy rendbeho­zására, az itt dolgozó gépek használhatatlanná tesznek egy ugyancsak milliókat, mil- liárdokat érő utat. Amelyi­ken az anyagot hordják, vi­szik a munkához. Nemrégiben az egyik mis­kolci tanácstag, Harhai Jó­zsef is szóvá tette ezt a vá­rosi tanács ülésén. Göröm- bölyről vett példával bizo­nyította személyes tapaszta­latát, sokak észrevételét. Ne­vezetesen azt, hogy egy út megépítése során micsoda pusztítást okoztak a szállító járművek egy másik — a la­kosságnak nem kevésbé fon­tos — útszakaszon. A túlter­helt teherautók sok helyen megroppantották, feltörték a korábbi jó utat. Gödröket vertek ki rajta, ráhordták a sarat, egyszóval tönkretették, s ezzel ma még fel sem mér­hető károkat okoztak. Az eb­ből származó esetleges bal­esetekről nem is szólva. Ha­sonló példákat a megye úgy-' szólván minden részéből em­líthetnénk. Taktaharkányból, ahol — mint egy másik pa­naszos mondta — a vízmű­vek lánctalpas gépei szabá­lyosan ..felklonfolták” az utat. Felsőzsolcjáról, ahol az árvíz által megrongált ut ja­vítását ugyancsak egy másik út sínyli meg. Boldva és a 26. sz. út sajóbábonyi elága­zása között a sóderos kocsik, csővezetékeket szállító teher­autók „vágták” agyon az utat. (Szerencsére a múlt ősszel valamelyest rendbe­hoztál '. « Említhetnénk egy másik, bizonyára nem egyedi ese­tet, amikor a megengedett­nél jobban megrakott teher­autók — az út nagyfokú igénybevétele miatt — repe­déseket, vakolathullásokat okoztak és okoznak az út­menti lakásokban. Dr. Lé­nán Edit gesztel.vi tanácstag tette ezt szóvá egy korábbi eszmecserén, annak a 4—500 gépkocsivezetőnek címezve a panaszt, akik naponta fuva­roznak a tsz kavicsbányájá­ból. Bármelyik panaszt vesszük is, mind arra vezethető visz- sza. hogy a járművek gaz­daságosabb kihasználása ürü­gyén a fuvarozók elfeledkez­nek arról: közútjaink teher­bírása véges, nem lehet azo­kat a megengedett súlyú ra­kománynál nagyobbal igény­be venni, mert néhány ton­Üv cikizi o gombafertncsziés jármű na plusz teher is maradan­dóan károsítja a közutakat. Különösen akkor, ha ez a „túllépés” gyakorlattá válik. m lehet pár ezer forint haszonért, egy-két kocsifor­duló megspórolásáért, néhány nappal hamarabb befejeződő útépítés címén milliókat el­pazarolni. Mert pazarlásról, nagyon is kétes értékű meg­takarításról van szó minden ilyen esetben. Illetékes szerveink az el­múlt évben fokozott gondot fordítottak a szállító jármű­vek ellenőrzésére, rakomá­nyaik mérlegelésére és arra is. hogy a túlsúllyal fuvaroz­tató vállalatokat megbüntes­sék. Azóta valamelyest csök­kent. az ilyen jellegű kény­szer, a gépkocsivezetők elfe­ledkeztek az ezzel kapcsola­tos előírásokról. Ezért van az, hogy egyetlen új út épí­tésénél kettőről, kétféle ered­ményről kell beszélnünk. Milliós érték létrehozásáról ős milliós érték pusztulásá­ról. • Akik panaszaikat különböző fórumokon elmondták, javas­lataikat is megtették. Any- nyira egyszerű, kézenfekvő a megoldás, hogy leírni sem kellene: készüljön el kél hét­tel később az a bizonyos út, forduljon hárommal többet a kisebb teherbírású kocsi, de maradjon épségben min­den útmenti lakás, ne kell­jen újabb milliókat költeni j az építés közben tönkretett 1 út rendbehozására. Lehet. | hogy emiatt nem lesznek1 százötven százalékban ki­használva egy-egy fuvarnál a gépkocsik, ám az is bizo­nyos. hogy hosszabb t^von mindenki, minden fuvarozta­tó csak nver. S a javaslatok­ban az is benne van; nem ártana, ha az arra illetékesek továbbra is szigorúan járná­nak el azokkal szemben, akik a megengedettnél na­gyobb rakománnyal fuvaroz­nak, fuvaroztatnak. A Zöklscgtermcsztcsi Kutató­intézet kecskeméti állomá- j sán évek óta folytatnak ki-. serieteket a gombatermesz- j léssel, -feldolgozással és új j goinbafajták termesztésbe: vonásával kapcsolatban. Az j üvegházak őszi-téli kihasz-1 nálására megoldották az! üvegházi termesztést, és jc-1 lenlcg 800 négyzetméteres te-1 rületen az üzemi termelési j eredmények kiértékelése ío- i lyik. A 800 négyzetméteres | üvegházban 3 hónapos tér- 1 illesztési periódusban 50 má- j zsa csiperkegombát szednek le. A laboratóriumokban el­sősorban az új fajták ter­mesztési lehetőségeit vizsgál­ják és szaporítóanyagokat ál­lítanak elő. Képünkön: Gye- nes Melinda kertészmérnök növekedési ellenőrző mérése­ket végez az üvegházi gom­N. I. búkon. Á tavass Köd takarja be a várost, a reggel csípős lehelelű. A tél még megmutatja „macska­körmeit”! Az utcákon „mí­nuszok kergetik” a felgyűrt gallérú, munkába siető em­bereket. Az álmos arcokat pirosra csípte a hideg. A buszon szótlan, egyked­vű utasok „szardínia módra” préselődnek, zötyögnek. Az egyik megállóban két apró legényke — fejükön tarka jambósapkával — tü­lekedik fel a lépcsőkön. Egyik kezükben degeszre tömött táska, a másikban pedig ... no, de ki látott már ilyent februárban? ... Fagylalt! Igen, fagylalt. Kétforintos, rózsaszínű. duplatölcséres, valódi fagyi. A két lurkó láthatóan nagy élvezettel — mit sem hírnökei törődve az ámuló felnőttek­kel — fogyasztja a nyári cse­megét. — Én a tölcsért is na­gyon szeretem — jegyzi meg a „magasabb”. — Jó is az — hagyja jó­vá teli szájjal az előbbi állí­tást a kisebb ... Az utasok szeméből kiröp­pen az álom, átmelegednek a télikabátok, az arcukon mosoly bujkál. Senki sem szól. hogy a buszon tilos fagylaltozni. Valamennyien úgy érzik, ezen a februári reggelen rá­juk csodálkozott a tavasz. A tavasz hírnökei ezek a fagylaltozó srácok, akár a hóvirágot, ibolyát áruló né­Marx tér, délután négy óra öt perc. Az ötös buszmegállóban legalább negyven Lillafü­redre induló utas várako­zik. A várakozás ideges tü­relmetlenségbe csap át. Máskor az ötös busz már bent szokott állni. Magam is a türelmetlen- kedők közé tartozom. Aztáh a vitatkozások és elégedet­len megjegyzések áradatá­ban egy magas szőke hajú férfi jelenik meg a közle­kedési vállalat egyenruhá­jában. Köszön, majd udva­riasan azt mondja: — Elnézést kérünk a tisztelt utasoktól, szívesked­jenek néhány percig türe­lemmel lenni. Az egyik au­tóbusz meghibásodott. Ezért körülbelül öt perc késéssel indul a tizenhat óra tízkor közlekedő járat. Köszönöm a figyelmüket... Mindenkit kellemesen érintett az udvarias beje­lentés. Az elégedetlen meg­jegyzéseket mintha elfújta volna az enyhe február kö­zepi szellő. A szimpátia még inkább fokozódott, amikor az egyenruhás irá­nyító percek múltán visz- szatért, s szinte vele egy- időben érkezett a GA 49- 49-as rendszámú autóbusz, amely négy perc késéssel el is indult Lillafüredre. A rövid intermezzo itt be is fejeződhetne, ha a buszban két utas beszélge­i i i i i i ■ tését akaratlanul is — nem [ hallom. Szó szerint a kö- i vetkezőket mondták: Az egyik: , — Az udvariassággal sok ‘ mindent el lehet érni. A másik: i — Nahát, most jut eszem- ] be! Ez a szőke hajú, egyen- i ruhás indító volt az, aki 1 tavaly egyszer segített raj- i tunk. Műszakba mentem i egy szombat este a Z6-os- ' sál Lyukóbányára. De va- i lami menetrend-módosítás 1 volt és vagy tizenöten le- i késtük a buszt. Akkor is ez ! az ember volt szolgálatban, j Nagyon sajnálkozott, hogy ] nem olvastuk a menetrend- > változásról szóló híradást, i Az egyenruhás azt mondta: ! Várjanak kérem, hátha tu- [ dók segíteni. S akár hiszed. [ akár nem — segített, i Nem tudom honnan, de ti- i zenöt perc múlva elövará- | zsolt egy buszt, ami némi J késéssel ugyan, de mind- j annyiunkat elvitt Lyukóbá- i nyára. s — Hogy hívják ezt az | embert? — Nem emlékszem a ne- [ vére, pedig megkérdeztük, i mert levélben akartuk meg- t köszönni segítőkész maga- J tartását. Én viszont megérdeklőd- ] fém és feljegyeztem az > irányító nevét: Vadászi Jó- i zsefnek hívják. i (holdi) j i i > nikék. Hajdú Imre A CSŐSZEI! AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ: IINB-minősítésscl rendelkező ív-lánghcgesztöliet, központifűtés-szerelőket és csőszerelőket. Munkásszállást, különélés! pótlékot biztosítunk. Fizetés: megegyezés szerint. JELENTKEZÉS: személyesen vagy Írásban. Leninváros, Oj Hőerőmű CSŐSZER, munkaerő-gazdálkodásán. Az Építőipari Szállítási Vállalat Miskolci Szállítási Üzemegysége értesíti T. ügyfeleit, hogy 1975. február 16-án a Tüzér úti telepről elköltözött. Az új cím: Miskolc, I., Besenyői út (10-es busz végállomása) Telefon: 37-963 964 36-993 ___________________________________________ L akások c§ szövetkezetek A lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek száma a me­gyében és Miskolcon is év­ről évre rohamosan emelke­dik. Az elmúlt esztendő vé­gén Miskolcon a tanácsi ér- tékesílésű szövetkezeti laká­sok száma meghaladta a 7000-ret. Az átlagos család- létszámot figyelembe véve így közel 30 ezer ember la­kik szövetkezeti lakásokban. A lakások juttatásával is jelentős terhet vállal magá­ra a népgazdaság, mivel kedvezményes áron, hosszú- lejáratú kölcsönnel és a gyermekek számától függően további kedvezmények nyúj­tásával adják a lakásokat az igénylőknek. De részt vál­lalnak a teherviselésből a lakástulajdonosok is, akik nemcsak a vételárat fizetik meg, hanem tulajdonosként kötelezettséget vállalnak az épületek folyamatos karban­tartására és felújítására. Ma a tanácsi értékesítésű lakások száma Miskolcon az állami tulajdonban levő la­kásoknak mintegy 20 száza­léka. A több mint kétmilli­árd forint értékű lakásállo­mány fenntartásáról a lakás- szövetkezeteknek kell gon­doskodniuk. Miután jelentős népgazdasági vagyon meg­óvásáról, jó vagy rossz gaz­dálkodásról van szó, indo- * költ szólni róla: megvan­nak-e az anyagi és személyi feltételei annak, hogy a gaz­dálkodás hatékonysága meg­feleljen a követelmények­nek? A lakásszövetkezet a szö­vetkezeti mozgalom legfia­talabb ága. Alig két évtize­des múltra tekinthet vissza. Nem alakultak még ki a ha­tékony szervezeti és gazdál­kodási módszerek. A lakásszövetkezeteknél az első nehézség a szövetkeze­tek szétaprózottságából ered. A szövetkezetek megalakítá­sát általában a területi el­helyezkedés, vagy a megala­kulás időpontja döntötte el. Ma Miskolcon 15 önálló la­kásszövetkezet működik. Ezek között varinak 50—60 lakással rendelkező kis szö­vetkezetek, de gyakori az is, hogy ugyanazon a lakótele­pen — a megalakulás eltérő időpontjától függően — 5—6 lakásszövetkezet működik egymás mellett (például: Kilián-Dél, Özd, Kazincbar­cika). A lakásszövetkezetek gaz­dálkodásának irányítását társadalmi munkában vá­lasztott tisztségviselők lát­ják el. Egy-egy lakásszövet­kezet működésének színvo­nala tehát azon is múlik, si­kerül-e megtalálni azokat a tisztségviselőket, akik meg­felelő szakértelemmel, önzet­lenséggel és nem utolsó sor­ban idővel is rendelkeznek ahhoz,, hogy napi munkájuk után ellássák a szövetkezet irányításával kapcsolatos, egyre bonyolultabb feladato­kat. amelyek évről évre nő­nek. A választott tisztségvi­selők járatosak kell legyenek az építőipari, jogi, pénzügyi, munkaügyi kérdésekben egy­aránt. Problémát jelent, hogy az épületek karbantartásának és felújításának pénzügyi feltételei nem biztosítottak. Az érvényes utasítások ér­telmében az épületek úgyne­vezett bekerülési értéke után 0,5 százaléknak megfelelő felújítási alapot kötelesek a szövetkezetek képezni. Ez az összeg azonban rendkívül kevés. Az ingatlankezelő vállalatok 1,8 százalékos alapból is nehezen jönnek ki. A feszültséget tovább növeli az a körülmény, hogy a még­növekedett építőipari árak mellett ez az összeg relatív érlelőmben egyre kevesebb. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a szövetkezetek nagyságrendje már eleve nem nyújt biztosítékot az egyébként is alacsony összeg hatékony felhasználására. A szövetkezet szétaprózott­sága azt is jelenti, hogy az anyagi eszközök sem a je­lenben, sem a jövőben nem elégségesek a folyamatos karbantartáshoz. Másrészt ha rendelkeznek is pénzügyi eszközökkel, kivitelező vál­lalatot vagy szövetkezetei találni rendkívül nehéz fel­adat. A jelenlegi helyzetben minden szövetkezet igyek­szik a rendelkezésére álló lehetőségek, adottságok kö­zött gazdálkodni, ami az esetek többségében azzal jár, hogy a gazdálkodás drága, és az esetenkénti megoldá­sok csak a tényleges problé­mák elodázását jelentik. A járható út tehát: a szétapró­zott erőket összefogni és kö­zösen keresni a megoldást. Ma a megyében már több szövetkezet közgyűlésén mondták ki az egyesülést, és több helyen hozzákezdtek társulásos alapon karbantar­tó-üzemek létrehozásához is. Miskolcon négy lakásszövet­kezet társulása révén létre­hozott karbantartóüzem az elmúlt évben egymillió fo­rint értékű lakáskarbantar- lási és felújítási munkát végzett. A különböző lakásszövet­kezetek tagjainak üzemelési költségei között Miskolcon igen nagy a különbség. Az üzemelési költségeket termé­szetesen nagy mértékben meghatározza az adott szö­vetkezet települési viszonya, az alkalmazott építési tech­nológia, valamint az épüle­tek felszereltségi fokától függő kiadásokban való el­térés, de nem utolsósorban hatással van erre a gazdál­kodás színvonala is. A leg­frissebb adatok szerint a la­kások egy négyzetméterre jutó üzemelési költség évi átlaga 14 forinttól 40 forin­tig terjed. A lakások karbantartása, az épületek, szerelvények, tartozékok javításának fo­lyamatos biztosítása rendkí­vül nagy előnyt jelent a szö­vetkezeti lakástulajdonosok­nak. hiszen ezzel a szövet­kezet biztosítani tudja tag­jai részére — önköltségi áron — a folyamatos javító ka­pacitást. Ugyanakkor az anyagi erők koncentrálása révén lehetőség nyílik a szolgáltatások körének to­vábbi bővítésére is. A lakásszövetkezetekben megkezdődtek a közgyűlé­sek, ahol — bizonyára — mindezekről mindenütt szó esik. A szövetkezeti tagság e legfőbb fórumán foglal állást a tagság, hogy a to­vábbiakban milyen módon, külön-külön, vagy az erők összefogásával akarja meg« találni boldogulását. Kórössy József Kilián-Dél Lakásszövetkezel ig. elnöke Késik öt percet.. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom