Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-23 / 46. szám
saut3Gam ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 6 1975. február 23., vasárnap Tisztelt Pártértekezlet! Végrehajtó bizottságunk néhány perce befejezett ülése örömmel állapította meg, hogy a megyei pártértekezlet a párt politikájának és a XI. kongresszus irányelveinek szellemében vitatta meg a megye kommunistáinak a négy esztendő alatt végzett munkáját és a megyei párt- bizottság tevékenységét. Válaszadásomat nagymértékben megkönnyíti Gáspár Sándor elvíárs hozzászólása, amely o"zágos összefüggésekbe belő. ezte a megyénkben a X. kongresszus óta végzett munkát. a megyei pártbizottság és a megye kommunistáinak erőfeszítéseit. A pártértekezlet vitája igazolta. hogy azonos módon, egységesen gondolkodunk az . összes fő kérdésekben, és ez a legfontosabb alap a további munkához. A másfél napos vita során elhangzott , 36 felszólalás azt tükrözi, hogy a legfontosabb kérdésekben teljesen egységes a véleményünk és mindany- nyian egyet akarunk. A vita során mindvégig érezhető volt az ügyünk iránti elkötelezettség, az előremulalás igénye és szándéka. Jó érzés volt hallani, hogy a megye kommunistáinak képviselői milyen reálisan látják és mennyire a pártbizottsággal azonos módon ítélik meg mindazt, ami ebben a nagy megyében történt és történik. A vita azt is bizonyította, hogy az előterjesztésen tartalma, a beszámoló és a vezetőségválasztó taggyűlések, valamint a pártértekezletek tanulságaival is megegyezik a leglényegesebb kérdéseket illetően. Az új megyei pártbizottságnak egyrészt biztosítania kell a saját hatáskörbe tartozó kérdések érdemi elintézését, másrészt azokat a javaslatokat és kéréseket, amelyek eldöntésére .. a felsőbb szervek illetékesek, el kell juttatni hozzájuk. Jóleső érzés volt hallani pártértekezletünk egységes véleményét arról is, hogy a megyei pártbizottság és a megye párttagsága helyesli és magáénak vallja a Magyar Szocialista Munkáspártnak az élet által igazolt politikáját. A hozzászólások, vélemények egyöntetűen kifejezték azt az igényt, hogy következetesebben, még jobban érvényesítse ezt a gyakorlatban, a végrehajtás során; hogy tovább erősödjön társadalmunk szocialista jellege, az élet minden területén erősödjenek a szocialista vonások. Néhány kérdésre, részletesebben szeretnék ’ visszatérni. Továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk annak tudatosítására és érvényesítésére, hogy pártunk munkás-központú politikájának két alappillére: a munkásosztály vezető szerepe és a szövetségi politika egyidejű, egymást feltételező erősítése. Pártunk — mint a munkásosztály marxista—leninista pártja — politikájának egyik állandó, a szocializmus építésének egész időszakára érvényes eleme ez. Bizonyos, hogy így lesz ez a jövőben is, és ez Borsod megyében az átlagosnál is nagyobb figyelmet igényel, több és nehezebb feladatot jelent. Ami az üzemi munkából származó keresetek és a jövedelmek nagyságrendi alakulását illeti, véleményünk szerint bevált a termeléspolitikán alapuló szabályozás. Ez egyrészt azt követeli meg, hogy a többletjövedelem megfelelő mértékű többlettermelésre támaszkodjon, i másrészt azt, hogy munkától független jövedelmek i.e képződjenek. Több felszólaló tette szóvá azt az igényt, hogy ezt a szabályozást a továbbiakban sem mereven, hanem a politikai követelményeket szem előtt tartva helyes érvényesíteni. Lényegében arról van szó — és'ezzel teljesen egyetértünk —, hogy a jövőben úgy irányítsák központilag a • kereseti arányok és a jövedelmek alakulását, hogy ne lehessen egy dolgozónak kisipari szövetkezetben, vagy egy tsz- rnelléküzemben többet keres-' nie, mint egy szakmunkásnak a szocialista nagyüzemben. Sok szó esett a munkásművelődés kérdéseiről. A hozzászólások lényegét abban lehet megragadni, hogy az utóbbi évek központi, megyei és helyi intézkedéseinek hatására egyre inkább társadalmi üggyé válik a munkásművelődés fejlesztése, a munkástovábbképzés. A munkásművelődés fejlesztése kulcskérdése közoktatásunknak és közművelődésünknek, és ezt csak sürgetőbbé teszi az, hogy a szocialista kultúrának a munkásművelődést középpontba helyező gyakorlata ma már a termelés oldaláról'is egyre erőteljesebb igényként jelentkezik. De azt is hozzá kell tennem — amelyet egyébként néhány hozzászólásban is hallottunk —, hogy a munkásokat és a leendő munkásokat hiba lenne csupán munkaerőként, illetve munkaerő-forrásként szemlélni. Arról van szó, hogy a dolgozó ember aktív formálója, cselekvő részese szocialista építőm unkánknak. Inczédy Miklósné, Péter Imréné elvtársnők felszólalásából is érzékelhettük, hogy a párt nőpolitikái, határozata nyomán sokat tettünk a dolgozó nők érdekében, de még mindig nem eleget. A nőpolitika anyagi, szociális vonatkozásait tekintve valóban sok jó intézkedés született a munkahelyeken. De ez a kérdés nemcsak, és nem is elsősorban szociális gondoskodás kérdése, hanem a végzett munka után járó egyenlő anyagi és erkölcsi megbecsülés dolga is. Itt bizony még sok a tennivaló. És különösen sok a családban, a második műszakban, a családi munkamegosztásban, ahol a terhek közös viselése még nem egészen igazságos a nők és a férfiak között. Mindenképpen társadalmi ügyről van tehát szó. A munkahelyeken ne csak azt lássák meg, hogy ki milyen jó dolgozó, hanem azt ’is, hogy ki milyen jó családapa; ki az, aki csak hangoztatja egyetértését a párt nőpolitikájával, de otthon nem akarja lévetni a kalapot. Több szó esett pártunk ifjúságpolitikái határozatának végrehajtásáról, az ifjúsági törvény érvényesüléséről. Az elhangzottakból voltaképpen az derül ki, hogy megértve a párthatározat, a törvény fontosságát, az utóbbi években sokat tettünk az ifjúságért. Az ifjúságpolitikai határozat azonban nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra minden rendben lesz. A határozat végrehajtása azt jelenti: odafigyelve, folyamatosan, ésszerűen cselekedjünk, és pártosan neveljük a jövő nemzedékét, megtanítva őket dolgozni, vezetni, szocialista módon élni. Tisztelt Küldött Elvtársak! Több hozzászólás foglalkozott a tanácsok, a tanácsi dolgozók tevékenységével, feladataival. Szinte egyértelműen kicsengett az elmondottakból, hogy a tanácsoknak, mint testületeknek, a ■ tanácsi dolgozóknak sok újszerű feladatot kellett és kell megoldaniuk a tanácstörvény szellemében. Különösen sok gondjuk van a községi tanácsoknak. Csak elismeréssel lehet szólni az itt dolgozók tevékenységéről. A feladatok sikeres megoldása csak úgy képzelhető el, ha a tanácsi testületek demokratizmusa, a közös feladatvállalás tovább erősödik; ha a társadalmi és tömegszervezetek együttműködése, és ezzel együtt a helyi társadalmi összefogás tovább szélesedik. A beruházásokkal, a lakásépítéssel, a terület- és településfejlesztéssel kapcsolatos észrevételekre — úgy vélem — a szóbeli kiegészítő és dr. Havasi Béla elvtárs felszólalása körvonalazta a megyei pártbizottság álláspontját. Drótos László elvtárssal egyezően mi is úgy látjuk, hogy a településhálózat-fejlesztés során megkülönböztetett figyelmet kell fordítani Miskolcra. Valóban alkalmassá kell tenni rá, hogy ez a nagy munkásváros minden vonatkozásban betölthesse fontos funkcióját, a felsőfokú regionális központtal járó szerepkört. Ehhez elfogadott hosszú távú koncepcióval rendelkezünk. Kedves Elvtársak! A megye egészségügyi ellátásáról, annak néhány, országosan is jellemző, feszítő ellentmondásáról az írásos jelentésünk említést tett. és szó esett erről a vita során is. Megyénk 312 körzeti orvosi állása közül 1975. január 1-én 28 volt betöltetlen. Igaz, helyettesítés útján mindenütt megoldott az alapellátás, de ez a helyettesítés — például az encsi járásban — nem jelent megnyugtató megoldást. Ez a helyzet pedig mindenképpen arra utal, hogy valami nincs rendjén az orvosi ellátás körül. Vannak ugyan szép törekvések — jelenleg például 65 orvosegyetemi ösztöndíjassal van szerződése a megyei tanácsnak, de ezek önmagukban — úgy látszik — nem elegendőek. Az is szükséges, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy Borsod megye vonzóbb legyen a fiatal orvosok számára. A helyi párt- és tanácsi szervek ne csak a letelepítésükért, hanem az ottmaradá- sukért is tegyenek meg mindent. Csakis ezután „illik” a központi intézkedéseket sürgetni, mert bizonyára ilyenekre is szükség van. A fiatal orvosok munkába állásánál — úgy tűnik — szükséges a centralizmus erősítése, de az orvosi egyetemekre való felvételi rendszerben is nagyobb figyelmet kellene erre fordítani. Jelentőségének megfelelően foglalkoztak a felszólaló elvtársak a pártélet, a párt belső életét érintő kérdésekkel is. Különösen nagy hangsúlyt kapott a határozatok következetes végrehajtása, a végrehajtás jobb megszervezése, a pártszervezetek ellenőrző munkájának javítása, a párt munkamódszerével összefüggő kérdések, a kádermunka, a párt összetételének alakulása, a tagfelvételi munka, a tömegszervezetek pártirányítása. A felszólalók több összefüggésben érintették a tag- felvételi munka kérdéseit is. Mint ahogy a beszámoló is tartalmazza, helyesnek bizonyult az utóbbi két évben folytatott tagfelvételi gyakorlat. Megyénkben kedvezően változott a munkások aránya a párttagok között. Ezzel a helyes gyakorlattal tudjuk, biztosítani, hogy az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó munkások legjobbjai megfelelő arányban kerüljenek a pártba. Pártértekezletünk nevében megköszönjük Gáspár Sándor elvtárs felszólalását, elismerő szavait. Kérjük, tolmácsolja a Központi Bizottságnak, a Politikai Bizottságnak Borsod megye 60 ezer kommunistájának forró, elvtársi üdvözletét. Kérem, adja át a megyénkben megtartott 81 pártértekezlet legfőbb tanulságát, együttes véleményünket és kérésünket, hogy a párt haladjon tovább a lenini úton. Kérjük, biztosítsa a Központi Bizottságot arról, hogy mi, Borsod megyei kommunisták nemcsak igényeljük a kongresszusi irányelvekben megfogalmazott politikát, hanem úgy, mint eddig, becsülettel dolgozunk a végrehajtásáért — mondotta dr. Bodnár Ferenc elvtárs. Dr. Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese Huszár Andorral, a megyei párt-vb tagjával, a TVK igazgatójával a választások után. A küldöttek a szünetben. Nemeskor! János nyugdíjas, munkásőrükkel beszélget. Tanácskozik a megválasztott megyei pártbizottság. ,;yjj L
