Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám

ABBóén ÉSZAK-MAGYARORSZA© 4 1975, február 22., sfemböfi Az MSZMP Borsod megyei Bizottságának beszámolója Gáspár Sándor elvtárs felszólalása A pártértekezlet délutáni vitájában felszólalt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára. Elöljáróban a Köz­ponti Bizottság és Kádár Já­nos elvtárs személyes üdvöz­letét és jókívánságait tol­mácsolta a megyei pártérte­kezlet részvevőinek, és raj­tuk keresztül valamennyi Borsod megyei kommunis­tának. Majd felszólalását így folytatta: — A beterjesztett doku- f mentumokkal, állásfoglalás­sal és a szóbeli kiegészítés­sel egyetértek. Egyetértek mindazzal, ami eddig a vitá­ban elhangzott. Bár csak fél napja folyik a vita, már több konkrét kívánságot, észrevé­telt fogalmaztak meg az elv­társak, részben az újonnan megalakuló megyei pártbi­zottságnak, részben a Köz­ponti Bizottságnak címezve. Értjük ezeket a figyelmezte­téseket, ajánlásokat és a kongresszus feladata • lesz, hogy a megyei páríértekezle- ten elhangzott véleményeket, törekvéseket összegezze és beépítse a kongresszus alap­vető dokumentumába. Gáspár Sándor ezután ar­ról beszélt, hogy pártunk politikájának fő vonala vál­tozatlan és . a borsodi kom­munisták is azt kérték, hogy ezt a politikát a kongresszus erősítse meg. — Pártunk jelenlegi poli­tikáját illetően — mondotta —, ha röviden akarunk arra válaszolni, hogy marad-e vagy változik ez a politika — a felelet: marad is, és változik is. A politikában ugyanis nincs változatlanság, ninc3 megmerevedés. Egy marxista párt politikája nem lehet változatlan, mert abban a pillanatban megszűnik for­radalmi párt lenni. Az MSZMP marxista párt, mar­xista politikánk van, és fél­tő gonddal vigyázunk rá, hogy az is maradjon. De mint minden forradalmi pártnak, a mi pártunk po­litikájának is vannak állan­dó és változó elemei. Az el­múlt években voltak gondok, ezt az elvtársak is nagyon jól tudják. Az 1972-es hatá­rozat rendet teremtett mind­abban, amiben kellett. A gondok oka az volt, hogy a változó elemek kezdtek vál­tozatlanok maradni,\ és azok, amelyeknek változatlannak kellett volna lenniük, kicsit módosultak — és itt volt a hiba. Ezen változtatott a Központi Bizottság 1972-ben, ügyelve rá, hogy az állandó elemek maradjanak. Ezek: a párt vezető szerepe, a mun- káspsztály vezető szerepe, a Szovjetunióhoz való testvéri viszony, a proletár interna­cionalizmus és a tervszerű­ség a népgazdaságban. A módszereket illetően azonban lázasan keresni kell az újat, a jobbat, az előrevivőt. Helyenként folyt és folyik a találgatás: „balra tolódások jönnek”, „feladjuk a refor-; moi”, „vége a munkás-pa­raszt szövetségnek”, vége a szövetségi politikának, ál­talában mindennek vége.. Ilyesmikről nem a bányák­ban, üzemekben, inkább a kávéházakban beszélnek —• mondotta Gáspár Sándor, majd így folytatta: — Miről van itt szó? Ha azt mond­juk, hogy a párt politikája a fő vonalakat illetően válto­zatlan marad, akkor a mun­kás-paraszt szövetség is ál­landó. A mi politikánk alap­ja a szövetségi politika. Nem adtuk fel a gazdasági refor­mot sem, amelynek elemei újíthatok, s azt tartjuk, to­vább kell fejleszteni és kor­rigálni is kell, ahol szüksé­ges. Gáspár Sándor így foly­tatta: — Emlékezzenek 1972-re, amikor az üzemi munkások bére a leglassab­ban fejlődött. Ennek az volt az oka, hogy helyenként fél­reértelmezték a nyereségre való törekvést, ami önmagá­ban szocialista cél, de nem minden áron. Világos, hogy egy régebbi nagyüzemben, ahol a rezsi is nagyobb és a termelőberendezések még nem a legmodernebbek, ott kisebb mértékben tudtak nyereségre szert tenni, hiába dolgozott a munkáskollektíva kiválóan. 1972-ben beavatko­zás történt, kimondva, hogy nem lehet a dolgozók bér­szintjének alakulását a nye­reségtől függővé tenni. A béremelés központi alapok­ból történik. Ez továbbra is központi, sarkalatos pontja politikánknak. A cél: a jó munka, és ennek következ­ménye a nyereség. Tudunk ugyanis eseteket, ismerünk üzemeket — bár Borsodban tudomásom szerint ilyen nem volt —, ahol nyereséget fizettek, de egy fillérrel sem termeltek több értéket. Ezek­ben az üzemekben pártszer­vezeteink sem álltak hivatá­suk magaslatán, senki nem kérdezte meg, hogy miből van a nyereség. A munka­helyi demokrácia egyik fel­adata tehát, hogy az egész elszámolást a nyilvánosság előtt, az üzem dolgozóinak bevonásával végezzék el. Nem engedhető meg, hogy azokban az üzemekben, ahol miközben társadalmilag hasznos termékeket állítanak elő, s következetesen hozzá­járulnak a termelőberende­zések modernizálásához, ott ne keletkezhessék nyereség. A munkás-paraszt szövet­séggel, a parasztság helyze. tévéi foglalkozva elmondot­ta, hogy a közösből szárma­zó jövedelem alapján a pa­rasztság elérte a munkások jövedelmét. Ez a munkásosz­tály aktív támogatásával tör­tént Nem sérthet azonban semmilyen más dolgozó ré­teget, vagy osztályt, ha azt mondjuk, hogy ebben az or­szágban ezért a rendszerért a munkásosztály hozta a leg­több áldozatot, és a munkás- osztály véleményét megkü­lönböztetett módon kell fi­gyelembe venni. A munkás- osztálynak nagyobb a fele­lőssége, nagyobb a tehervál­lalása is. A párt politikájának a munkásosztály ügyét kell szolgálnia; a munkások igé­nyeinek kielégítése az eddi­ginél finomabb érzékelést kíván, mindent a gyakorla­ti oldalról keli nézni és el­sősorban a tömegméretű igények kielégítésére kell törekedni — mondotta, majd felszólalása befejező részé­ben arról szólt, hogy a szo­cializmus építésének soron következő szakaszában a fel­adatok végrehajtása minden területen egységes értelme­zést és egységes cselekvést kíván. Az élet, a gazdaság különböző pontjain vala­mennyi , dolgozó személyes felelősségére hívta fel a fi­gyelmet; hogy azt, amit vál­lalunk, amibe belekezdünk, a lehető legjobb hatékony­sággal, a munka minden fá­zisát elvégezve teljesítsük. Ehhez az egységes értelme­zés és az egységes cselekvés mellett szigorú pártellenőr­zésre van szükség minden területen. A naptári év szerint a tér. mészetben a tavasz, a meg­újulás időszaka következik. Nagy feladatok várnak ránk az évkezdés időszakában, a gazdasági építőmunkában is. Mindannyiunk érdeke, hogy ezeknek megfeleljünk, eleget tegyünk, hogy ki-ki önmagá­ban is megújulva többet, jobbat adjon, és akkor bő­séges lesz az aratás is — mondotta beszéde végén Gáspár Sándor elvtáns. A megyei pártbizottság­nak a megyei pártértekezleí elé terjesztett írásos beszá­molója a X. pártkongresz- szus és a megyei pártérte­kezlet határozata végrehaj­tásának főbb tapasztalatait összegezve megállapítja: a párt vezetésével megyénk lakossága példamutató helyt­állással, eredményesen dol­gozott a X. kongresszus és az előző megyei pártérte­kezlet határozatainak ' a végrehajtásán. Jelentős ered­ményeket értünk el a tár­sadalmi, a politikai, a gaz­dasági, az ideológiai és a kulturális életben. Tovább erősödött a munkásosztály és a párt vezető szerepe, va­lamint a munkásosztály és a termelőszövetkezeti paraszt­ság szövetsége. Gazdaságpolitikai célkitű­zéseink megvalósultak, illetve a megvalósulás útján van­nak. A IV. ötéves terv fel­adatait sikeresen teljesítjük. Országosan is kiemelkedő jelentőségű beruházásokon dolgozunk. A X. kongresz- szusnak az életszínvonalra, az életkörülmények javításá­ra vonatkozó célkitűzései tel­jesülnek. Emelkedett minden osztály és réteg jövedelme, fogyasztása; javult a lakás-, a szociális, a kulturális és az egészségügyi ellátás. Az ideológiai és a kultu­rális élet területén jellemző a marxista—leninista eszmék további térhódítása. Emelke­dett a lakosság műveltségé­nek színvonala, kulturáltab­bá vált életmódja. Tovább szélesedett a munkásság tár­sadalmi szerepe, növekedett politikai súlya, soraikban erősödtek a szocialista vo­nások. Borsodban mintegy 290 ezer munkás dolgozik, köztük 110 ezer a nagyüze­mekben. A számszerű növe­kedéssel együtt a munkások szakképzettsége, műveltségi szintje differenciáltan emel­kedett. A munkások politi­kai aktivitása, munkavégzé­se és gondolkodása arról ta­núskodik, hogy nagy felelős­séget éreznek a szocializmus ügye iránt. A munkáskollek­tívák — elsősorban a nagy­üzemi munkások — élen jár­nak a szocialista munkaver­senyben és brigádmozgalom- bari, a szélesedő társadalmi munkaakciókban, a szocialis­ta közgondolkodás erősítésé­ben. A parasztság létszáma to­vább csökkent, a munka- és életkörülményekben és a gondolkodásban közeledett a munkásosztályhoz. A paraszt­ság létének alapja a szövet­kezeti tulajdonon alapuló nagyüzemi gazdálkodás lett. A termelőszövetkezetek ma már kellő létbiztonságot nyújtanak a tagságnak. Erő­södött a termelőszövetkezeti parasztság kollektív tulajd©? raosi és gazdálkodási szemlé-j lete, politikai tudatosságai Ma már sokkal nagyobb a gondolkodást formáló szer®-» pe az iparszerű termelésnél^ a fejlett munkaszervezésnek) mint a régi hagyományok­nak és a maradi szemlélet­nek. Az osztályszerkezetben vég­bement változások erősítet­ték az értelmiség kapcsola­tát a két alapvető osztállyal, Megyénk értelmiségének dön­tő többsége támogatja a párt politikáját, eszmeileg szocia­lista irányba fejlődik, tevé­kenyen részt vállal a szocia­lista építőmunkában. Társadalmi, politikai, gaz­dasági életünk dinamikus fejlődése azt bizonyítja, hogy pártunk politikája helyes. Az eredményekhez nagymér­tékben hozzájárult a Köz­ponti' Bizottság következetes elvi-politikai irányító mun­kája. Megyénk párttagsága és dolgozóink döntő többsége nagy megelégedéssel, aktív támogatással fogadta a Köz­ponti Bizottság határozatai!« különösen az 1972-es novem­beri határozatot, amelynek jelentős szerepe van abban, hogy ilyen eredménnyel és következetességgel hajtottuk végre a X. kongresszus cél­kitűzéseit. Gazdasági építőmunba, életszínvonal* és szociálpolitika A megye pártszervei és -szervezetei fő gazdaságpoli­tikai feladatuknak tekintet­ték a IV. ötéves terv célkitű­zéseinek teljesítését, a gaz­daság intenzív irányú fejlő­désének elősegítését, a gaz­dálkodás hatékonyságának növelését. Ezek biztosítása érdekében ösztönöztek az igényekhez jobban igazodó, korszerűbb termelési és gyártmánystruktúra kialakí­tására, a technológiák fej­lesztésére, a mezőgazdaság belterjességének és jövedel­mezőségének fokozására, a munkatermelékenység növe­lésére, a dolgozók szaktudá­sának emelésére és a szer­vezettebb munkavégzésre. A megyei pártbizottság minden évben rendszeresei; áttekintette a megye gazda­sági helyzetét, a határozatok végrehajtásának tapasztala­tait és megszabta a gazda­sági munkát segítő főbb fel­adatokat. A járási jogú pártbizottságok gazdaságszer­vező, irányító és ellenőrző munkája is tovább fejlődött. Emelkedő színvonalon, haté­konyabban szervezték és el­lenőrizték a határozatok he­lyi megvalósítását, segítették az alapszervezetek munká­ját. A városi pártbizottságok a Politikai Bizottság határo­zata nyomán intenzíven fog­lalkoznak a várospolitikai feladatokkal is. Munkájukat jól segítik a munkabizottsá­gok. A nagyközségi és üze­mi pártbizottságok gazdaság- politikai tevékenysége egyre konkrétabbá és hasznosabbá válik, kezdeményezőkészsé­gük fokozódik. Az újonnan alakult üzemi és intézményi pártbizottságok munkája, munkamódszere most van ki­alakulóban. Az alapszerveze­tek munkája is tovább fej­lődött. Tevékenységükben na­gyobb szerepet kapott a ha­tározatok végrehajtásának helyi konkretizálása, szerve­zése, a termelés pártellenőr­zésével, a gazdasági kérdé­sekkel való foglalkozás. A gazdaságirányítás to­vábbfejlesztése a gazdaság- politikai munkában is új követelményeket támasztott. Ezeknek a pártszervezetek többsége megfelelt, ráirányí­tották a figyelmet a válla­lati kollektívák, az egyének, a kommunisták felelősségé­re is. A gazdaságpolitikai munka központi feladata a hatékonyság javítása. Ezt a pártszervek és -szervezetek a politikai munka módszeré­vel, a beruházási tevékeny­ség javításával; a központi fejlesztési programokból a megyére háruló feladatok teljesítésével; az üzem- és munkaszervezés javításával, a gazdaságtalan termelés csökkentésével; a termelőka­pacitások jobb kihasználásá­val és a szocialista munka- verseny-mozgalom továbbfej­lesztésével kapcsolatos helyi feladatok végrehajtásával szervezték és ellenőrizték. E határozatok megvalósítása folyamatban van. A termelés minőségi mutatói kedvezően változtak. Az egy főre jutó termelés és nyereség alaku­lása, valamint ezek össze­függései a hatékonyság ja­vulását jelzik. A termelé­kenység évi átlagban az iparban 2,6 százalékkal, az építőiparban 5,6 százalékkal növekedett. Kiemelkedő ered­ményt értek el áz élelmi­szer-, a vegyi- és az építő­anyagipari vállalatok, vala­mint a mezőgazdasági üze­mek. Az elmúlt négy esz­tendőben a termelés növe­kedését az iparban és építő­iparban együttesen 75 száza­lékban, a mezőgazdaságban teljes egészében a termelé­kenység emelkedése biztosí­totta. Dinamikus beruházási tevékenység Az írásos jelentés a továb­biakban megállapítja, hogy megyénk gazdasági fejlődé­sét nagyban elősegítette, il­letve meghatározta a dina­mikus beruházási tevékeny­ség. A IV. ötéves tervben mintegy 50 milliárd forint értékű beruházás valósul meg, mely 60 százalékkal több a III. ötéves terv tel­jesítésénél. A petrolkémiai program keretében Leninvá- rosban megvalósult az olefin­mű. Épül a Tiszai Kőolajfi­nomító és Kazincbarcikán a PVC III. üzem. A két kohá­szati bázis fejlesztésében a minőségi, a korszerűségi és a választékbővítési törekvé­sek a meghatározók. Jelen­tős a villamosenergia-ipar és az építőanyagipar fejlesz­tése is. Növekedett az élel­miszeripari beruházások — söripar, húsipar, édesipar — részaránya. A mezőgazda­ságban a gépi és az állatte­nyésztéssel kapcsolatos be­ruházások kerültek előtérbe. Bár az infrastrukturális be­ruházások volumene számot­tevő mértékben nőtt, ezen a területen még a tervidőszak végén is jelentős lesz a le­maradás — állapítja meg a jelentés. A beruházási piac feszültségei elsősorban a köz­ponti döntésű nagyberuházá­soknál jelentkeztek, előkészí­tési, szervezési és kapacitás- problémák miatt. A vállalati döntésű beruházásoknál a korlátozó intézkedések gyor­sabban és erőteljesebben ha­tottak, és a szükségesnél na­gyobb mértékben mérsékel­ték a fejlesztési tevékenysé­get. A dinamikus fejlődés el­lenére az éves feladatok ál­talában csak 80—90 száza­lékban teljesültek. Ezek okai: a műszaki előkészítés hiá­nyosságai, a költségek alá- tervezése, a külkereskedelmi szerződések késedelmes meg­kötése, a szervezetlenség, a tervezőmunka fogyatékossá­gai, kapacitás- és szakember- hiány stb. A lakáshelyzet a 15 éves lakásépítési program végre­hajtása következtében ked­vezően változott. A progra­mot körülbelül 4200 lakással túlteljesítjük (a terv 75 ezer darab). A IV. ötéves terv­ben 31 000 lakás felépítését tervezzük, s ez 7400 darab­(Foly tatás az 5. oldalon» I pírt piiijiÉ a iiÉizly fiié! Id! aljiia

Next

/
Oldalképek
Tartalom