Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-16 / 13. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 1975. Január 16., csütörtök A bifíázás még nem tudás Alfa és omega: a gyermek f»ij r* statisztika ild CJÍJSÍU készülne arról, hog'y a miskolci iskolák közül — mondjuk az elmúlt tíz évben — melyikben volt a legtöbb látogató, a perecesi régi általános iskola minden bizonnyal igencsak előkelő helyen állna a rangsorban. Az elmúlt évtizedben ugyanis — nem hivatalos felmérések szerint — >zel 120 községből, városból keztek ide tapasztalatcsere. Lehet, hogy kicsit rej- '/esnek tűnik ez a nápsze- ség, de a megoldás kulcsa egyszerű: ez az iskola egyike azon keveseknek — a megyében talán egyetlen —, amelyben teljes egészében szaktantermi rendszerben folyik az oktatatás. Aki ma látogat el az Iskolába, aligha hiszi, hogy 92 esztendős épületben jár, amelyet 12 esztendővel ezelőtt már-rnár le akartak bontani, olyan romos volt. Nem egy részében életveszélyes. S ma? A korhadt, rozoga falépcső eltűnt — no, persze nem nyomtalanul, mert majd minden osztályteremben van belőle valami, hol a katedra, hol a szekrény —, kívül- belül rendbehozták az épületet, kicserélték az ajtókat, az ablakokat, felújították a villanyvilágítást. Amikor Kitti István igazgató idekerült, az első években még a fennmaradásért kellett dolgozniuk. De szinte az első percekben hozzákedtek — a meglevő felszerelésekkel — a szak- tantermek kialakításához is. Miközben lépésenként felújították az iskolát, tudatosan és szisztematikusan, az oktatást segítő szemléltetőeszközöket is gyarapították. Vásárlással, no és a politechnikai órákon készített saját szemléltetőeszközökkel. S mottóként idézték, hogy nevelés és oktatás szempontjából egyaránt hasznos, ha a gyerekek önmagukért is dől-, goznak. — Nem volt- könnyű — emlékszik vissza az első évekre Kuti István igazgató. — A gyerekek ugyan hamar megszokták azt, hogy „vándorolnak” a tantermekben, de az eredményekre várni kellett néhány évet. Volt olyan időszak, hogy komolyan latolgattuk; abbahagyjuk. De mindig volt valaki, aki kitartott a szaktanteremrendszer mellett, és tovább csináltuk. Hiszem, hogy a pedagógusnak és a gyerekeknek is jobb, kényelmesebb mint a régi osztálytermi rendszer. Mert tudományos miliőben él, olyan körülmények között dolgozhat, amelyek a legkedvezőbbek egy- egy tantárgy elsajátításához. És minden évben egy kicsivel többet, újabbat lehet nyújtani... 90 rendszer még nem jelent, korszerű oktatást. Nemcsak a formát, a tartalmat is, a módszereket is fejleszteni kell. A perecesi régi általános iskolában napjainkban 16 féle kísérlet segíti a metodikai munka tökéletesítését, az oktató-nevelő munka színvonalának javítását. így például részt vesznek a komplex matematikai kísérletben. Az automatikusan továbbhaladó-, és a több- könyves-módszer rendszerben igen magas szintre jutottak el az egyedi tálcarendszeres kísérletek során, így például a fizikához olyan négyes tálcasort készítettek el, amellyel 218 kisebb kísérletet végezhetnek el a gyerekek. Az alsó tagozatban a számtan-matematika tanításához többféle módszert is próbálnak. így például; a hazánkban bevezetett korszerű matematikaoktatáshoz szükséges logikai készleten kívül a kaliforniai relativitás-elmélet. illetve a kanadai Dienes professzor eszközkísérletével is próbálkoznak. Most pedig a japán komplex matematikai kísérleteket próbálják hazai környezetbe átültetni. Mindehhez persze feltétel, hogy az iskola pedagógusai ugyancsak aktívan figyelemmel kísérik a világban folyó pedagógiai kísérleteket, és szorosan együttműködjenek a hazai pedagógiai kutatásokban résztvevőkkel. — Több olyan kísérleti tálcasorunk van, amely az országban még csak kevés általános iskolában.' De az az igazság, hogy ezeknek a kísérleteknek egymáshoz való kapcsolódása adja tulajdonképpen a szaktanterem-rendszer színvonalának növeke-, dését. Húzóerő ez a pedagógusoknak is, hiszen szinte kényszeríti őket a mindig jobb munkára. Az eszközök megmutatják, hogy használják-e őket, s az eszközök azért vannak, hogy használják őket. Mert a biflázás nem jelent tudást is. A magnetofon, a tévé, a rádió Önmagában még nem jelent modern oktatást. MeggyőzőNagy érdeklődés előzte meg . Kocsis Zoltán zongoraművész koncertjét, ímely hétfőn, január 13-án volt a Miskolci Nemzeti Színházban. És joggal, hiszen már műsora is azt ígérte, hogy nem egy mutatós zongoristaprodukció tanúi lehetünk, hanem valami új, valami a Kocsis Zoltán műsoraiban már megszokott kutatás eredményének bemutatásáról lesz szó. De talán elsősorban a kiváló tehetségű művész vonzerejéről kellene szólnonj, amikor azt említem, hogy még a lépcsőkön is ültek. S a viharos taps a kirobbanó siker egyértelmű bizonyítéka volt. A fiatal művész programját Orlandó Gibbons, az 1583-tól 1625-ig élt kiváló angol zeneszerző darabjaival kezdte, amelyek miskolci pódiumon először hangzottak el. Ezek után Haydn: c-moll szonátája, majd két Mozart- mű, a c~moll fantázia (K. 475) és az A-dúr szonáta (K. 331) csendült fel lenyűgöző előadásában. A ráadásszámokat is Mozart műveiből válogatta. Végeláthatatlanul sorolhatnám a jelzőket az előadás élményeiről: a változatos hangszínekről, az érett formálásról, billentés-techniká- jának acélosságáról, a feszes ritmikáról, a megejtően szép dallamivekről, de mindezeket már elmondták előttem azok, akiknek módjában állt Kocsis Zoltánt sokszor és a legkülönbözőbb stílusú művek előadójaként hallani. Már megírták a Haydn- és Mo- zart-műveket játszó Kocsis Zoltánról, hogy újraértékeli tempóikat, hogy a műről őrzött kép számára nem szentség, hanem élő, formálható anyag, és hogy hagyományromboló bátorságára zsenialitása feljogosítja, szuggesz- tivitása pedig meggyőzővé teszi játékát. Mindezek a megállapítások, jelzők érvényesek miskolci koncertjére is. Káprázatos technikájára, okos, természetes, világos formálására, az életkorával nehezen összeegyeztethető el- mélvültségre, kedves egyéniségére sokáig emlékezni fog a miskolci közönség. Varsányi Zsuzsa m r i! i H ; Változatos tartalommal, új formában, havonta 52 nagy oldalon jelenik meg jams érté! a természet barátainak lapja, az új désünk, 'hogy a gyerek munkáltatása hozza meg a tudást, ami azon mérhető le, hogy tud-e dolgozni a gyerek, az eszközeivel. Amíg ugyanis nem vizsgálja meg saját maga, hogy a méhek- nelc összetett szeme van, addig vagy hiszi, vagy nem. Meg kell győződnie róla! Ezért van minden biológiai tálcánkban egy mikroszkóp. — Sokan azt mondják, hogy a szaktanterem, a szaktanterem-rendszer, rendkívül költséges és helyigényes. így van ez? — Ahogy vesszük. Van olyan fizikaeszköz, amely önmagában több mint 20 ezer forintba kerül. Egy tanuló- csoportnak 25 ezer forintból megvehettük és elkészíthettük a korszerű matematika- oktatáshoz szükséges tálcasort a logikai készlettel. Vagy a mágneses kistáblá- kat egy csoportnak 12 forintból megcsináltuk, a MÉH-nél vásárolt hulladékanyagból, amit magunk kereteztünk be. A mikroszkópok darabja 200 forint. Egy csoportnak 5 ezer forintért vettük meg, egy tévé áráért! És mindenkinek van munkaeszköze!.. .Egyébként úgy tervezzük, hogy 1976. szeptember 1-ig valamennyi tálcarendszerünket kidolgozzuk, és ez ismét előrelépést jelent. Nem lehet lsK ban, hogy az ember ne érezze; itt mindent a gyerekek érdekében tesznek. A nevelői, pedagógiai munka alfája és ómegája a gyerek, aki itt — szinte a végeken, egy nagyváros perifériáján — kaphatja meg azt, ami hiányzik otthoni környezetéből. Kétségtelen, hogy óriási erőfeszítéseket kíván a nevelő testülettől és maguktól a gyerekektől is. Mert el ne feledjük, ennek az iskolának nincs patronáló üzeme. Csutorás Annamária Bérleten kívül Képzőművészek tanácskoztak j A Magyar Képzőművészek I Szövetsége Észak-magyar or- I szági Területi Szervezetének j konzultációs bizottsága szer- j dán délután tartotta negyed- í évi ülését a miskolci Mű- j vészklubban. Mazsaroff Mik- j lós, a területi szervezet titkára számolt be az elmúlt évi tevékenységről, majd ismertette az idei munkatervet. A két téma fölöri együttesen indítottak vitát. Az eszmecsere sokrétű, élénk volt. Különösen sokoldalúan elemezték a konzultációs bizottság. tagjai a munkaterv két pontját. Az egyik a három észak-magyarországi megye közös kiállítási intézménye létesítésének lehetősége, illetve a megyénként külön ilyen szerv létrehozatalának lehetősége volt. amit az indokolt, hogy a központi szerv, a Műcsarnok a jövőben nem kapcsolódik be a vidéki tárlatok rendezésébe. A másik sokat vitatott kérdés a megyénként szervezendő didaktikus jellegű vándorkiállítások szervezése, illetve azok milyensége volt. Az ülés foglalkozott ezen kívül több szervezeti kérdéssel, hazai és külföldi művésztelepekre történő jelöléssel, valamint tagfelvételi kérelmekkel. Kocsis Zoltán zongoraestjéről Fi lm jegyzet Szerelmem, Elektra Elektra és Orcsztész (Törőcsik Mari és Cserhalmi György) Amíg egyetlen ember 61, aki nem felejt, senki nem felejthet — jelenti ki határozottan Elektra, amikor Aigisztosz király, apja gyilkosa, egyben mostohaapja ünnepségre készül. Agamen- non lánya nem tud megbocsátani apja gyilkosának. Szofoklész tragédiájának hősnője sok-sok változat után, most filmalakban lép elénk. Jancsó Miklós az antik görög dráma sok-sok feldolgozása után a legutóbbit, Cyurkó László Szerelmem, Elektra című drámáját használta fel új filmje alapjául, illetve a Gyurkó László • és Hernádi Gyula írta forgatókönyvre építette fel sajátos formanyelvű művét. Számolni kell azzai, hogy mint Jancsó legutóbbi néhány filmje, ez is szélsőséges fogadtatásokra talál. Már a decemberi filmnapokon történt bemutatásakor éles polémiák bontakoztak ki körütötte, s várhatóan most, amikor a filmbaráti körök mozihálózatában nagy tömegek, majd néhány hét múlva a rendes filmműsorban tíz. és százezrek ismerik meg, a viták minden bizonnyal felerősödnek. Jancsó sajátos formanyelve még viszonylag kevesek tetszésével és értésével találkozik, konok művészi következetessége, az egyazon téma különböző ’torokban való, azonos módszerrel történő vizsgálata, és az ezzel kapcsolatos álláspontjának ismételt kinyilvánítása jóllehet a felnövekvő filmbarát generációkban mind több hívet szerez, másoknál megmerevíti az eddigi idegenkedést. A Szerelmem, Elektrában Jancsó az ismert ókori tragédiát emelei örökérvényűvé, nemcsak oly módon, hogy a dráma hőseinek sorsa legyen maradandó példázat, hanem azt szuggerálja. hogy ezek a hősök bár meghalnak, újra mag újra feltámadnak, mindenütt küzdenek a zsarnokság ellen, és a remény vörös madara mindenüvé él kell, hogy vigye előbb-utóbb forradalmi úton a békét, az emberek megváltását. Korábbi filmjeihez hasonlóan most is a zsarnokság, az erőszak és a megtorlás viszonyát elemzi, boncolgatja. A bevezetőben idézett mondat a bosszúért lihegő Elektra álláspontja. Senki nem felejtheti el a gaztettet. De ugyancsak kimondja a film, hogy nem a zsarnokot kell elpusztítani, hanem a rendet, amely a zsarnokot szüli. Elektrával szemben Oresztész képviseli a józanabb, realisztikusabb álláspontot; szembeszáll azzal a nézettel, hogy „Agamennerti ostoba király lett volna, mert megterhelte a népet a szabadsággal”, és a nép azzal nem tud mit kezdeni, és hirdeti, hogy „a népet csak a félelem kötheti a- zsarnokhoz, de ha annak, már nincs hatalma, a hívei is elhagyják”. És bár ő áll bosszút, tettekkel bizonyítja, hogy nem a személyi elpusztítás, mégcsak nem is a pellengérre állítás kell, hogy a zsarnok elleni küzdés célja legyen, hanem olyan világnak a teremtése, amelyben ' nem lehet tere a zsarnokságnak. Mindezt az örökérvényű mondanivalót Jancsó nála szokatlanul sok szöveggel, és főleg Elektra monológjaival mondatja el, s ez, különösen a film végén már- már a játék kifejezési eszközeitől idegen programnyilatkozattá változik, még akkor is, ha mondandójában helycslendő. A film alapvető mondanivalója logikus, tiszta, s bár időtlenné tett cselekményben tükröződik, napjainkra is vonatkozik szerte a világon; a világbeliét igenlő, a mi politikai plattformunlcon álló alkotás. Más kérdés, hogy ez a mondanivaló a filmből bonyolult jelzésrendszerek megfejtése útján olvasható csak ki. A jancsói formanyelv szinte kát párhuzamos játékot pordukál ebben az alkotásban. Az alig néhány gépállásból fényképezett játék — a kamerával most is Kende János remekelt — előterében pereg a dráma, a háttérben pedig a több százfőnyi tömeg kápráztató mozgatásával valami megkapó népi táncjátékot látunk. A nagy tömeg örök mozgása, a lovak vágtái, a népdalok, a különböző ókori kultikus szertartások, ünnepségek felidézései, a lemeztelenített embertestek, mint a megalázás, más esetben pedig az emberi szépség szimbólumai mellett megjelenik az anakronisztikus pisztoly és a vörösre festett helikopter, mint a forradalmat vivő tűzmadár, hogy a dráma időtlenségét és mai érvényességét is jelezze. Jelezze, hogy Elektrának és Oresztésznek, bár meg kell halniuk, mindenkor föltámadnak, mindenkor jelen kell lenniük a történelemben, amíg csak a forradalom madara a békét mindenüvé el nem juttatja. Ismételjük: vita várható Jancsó filmje utón. Lehet a nehezebben érthetőségről, lehet a rendező kifejezési eszközeinek tudatos megmerevítéséről beszélni, polemizálni. De mint új. értékes alkotást. e filmet figyelmen kívül diagyni nem lehet. További bemutatók Két további új film kerül még ma mozivászonra. Va- lerij Iszakov rendezte Az utolsó percig című szovjet filmet, amely Jaroszlav Galan, ukrán írónak és forradalmárnak állít művészi emléket, feltárva az ukrán nacionalisták tevékenységét. A másik filmet angolok készítették, címe Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk. Rendezője Cliff Owen. Szellemes, fordulatos, kacagtató filmkomédia, kitűnő időtöltés. Benedek Miklós
