Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 11. szám

aa ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 \ ES 1975. i’anuor 14., kedd A képernyő efőtt Dráma es emlékezések Aligha van róla pontos, történelmi hitelű feljegyzés, ho­gyan telt el az aradi tizenhárom tábornok néhányának utol­só éjszakája a gyulai Wenckheim-kastélyban. Nincs róla do­kumentum, amely beszélgetéseiket rögzítette volna, nem bi­zonyítható talán az egész találkozás sem, mindössze annyi, hogy Paskievics cári tábornok ígéretében bíztak, hitték, hogy nem kerülhetnek osztrák fogságba. Száraz György drámája — Vacsora a hadiszálláson — részleteinek történelmi hitele valójában közömbös is. Az valószínűsíthető, hogy a vesztes forradalmi hadsereg több vezetője egy ilyenfajta együttlétnél mindenképpen visszatekintett az elmúlt hónapokra és szá­mot vetett jövőjével. S mert e tábornokok különböző embe­rek voltak, szinte ahány, annyiféle, vármérséklete, indítta­tása, társadalmi hovatartozása szerint másképpen ítélte meg helyzetét és jövőjét. Hősként tartjuk őket számon és annak is fogjuk tartani mindig. Még akkor is, ha egy — feltehető­en pusztán elképzelt — drámai szituációban, végső számve­tés közben emberi gyengéik is megmutatkoztak, ha a túlélés vágya egyiket-másikat a megalkuvás felé- is lendítette gon­dolatban. Nem deheroipálta őket Száraz György műve, ha­nem egyetlen éjszakába, vagy annak néhány órájába sűrít­ve adott nagyon érzékletes képet 1849 őszének Magyarorszá­gáról, ahol éppen úgy meg lehetett találni a hőssé lett tábor­nokokat, mint a hitbizományi birtokon Wenckheim grófot, Radetzky tábornok bosszúért lihegő menyét, mint a talp­nyaló Bényei kasznárt, vagy a gerinctelen Dőry kapitányt. A korábban a Gyulai Várszínházban bemutatott mű Zahora Mária dramaturgi közreműködésével, Hajdufy Miklós ren­dezésében változott feszült tv-drámává. Bár színpadszerűsé­géből sokat megtartott, a képernyőn is döbbenetes erejű volt több jelenete, dialógusa. Talán Dőry és Jelinszkij kapitány utolsó jelenetei hatottak kissé erőltetettnek. Elsőnél az ok­talan kérkedés, a másiknál a hirtelen feltárulkozás a vodka hatására. Egészében értékes, szép drámát láttunk. * Gádor Béla csaknem másfél évtizede halott. Lassan fel­nőtt egy generáció, amely nem is ismeri sajátos humorát. A Szombat este... adósságot törlesztett, amikor Néhány első szerelem története címmel néhány novellájának tv-változa- tát bemutatta. Ifjúkori emlékeit gyűjtötte össze Gádor az azonos című, 1958-ban megjelent kötetében. A húszas évek elejének diákvilága, s ezen keresztül az akkori társadalom kis szelencéje villan elénk az élettel ismerkedő diák élmé­nyeiből. Az összeállítás legutolsó darabja már nem ebből a kötetből való, de vele teljesebb a kép. A novellák diákjait többségben tehetséges főiskolások keltették életre, az íráso- i kát Litványi Károly alkalmazta televízióra. A rendező Mam- cserov Frigyes volt. Gádor életműve alighanem még tarto­gathat a televízió számára további anyagot is. Megérné a kutatást és foglalkozást. * A Színészmúzeum sorozat egyik legsikeresebb darabja per­gett vasárnap este a képernyőn. Az öt évvel ezelőtt elhunyt Latabár Kálmánra emlékezett az összeállítás. A kezdés ma­ga már külön figyelmet érdemelt, hiszen egy korábbi em- lékműsorral indult, amelyben Ascher Oszkár es Kiss Manyi idézték a még élő Latabárt. Azóta mindketten halottak. A Latábár-dinasztia élete a magyar színház- és filmművészet­től elválaszthatatlan, s az utolsó képsorok talán már valami előrejelzést is jelentettek, hiszen már Latabár Kálmán uno­káját láthattuk a világot jelentő deszkákon. Az emlékező pályatársak, barátok, a kiválogatott filmrészletek, egyéb em­lékek sokszínűén mutatták meg azt a ritka nagy művészt, aki generációkat nevettetett, de — mint a Fel a fejjel bohó­ca is mutatta — drámai hőssé is tudta alakjait emelni. ★ Ismét megjelent a képernyőn Láng Vince. Az Egy óra múl­va itt vagyok sorozatról, meg az ugyancsak most kezdett, Hazánk, Magyarország című dokumentumíilm-sorozatról csak a későbbiekben szólunk. Említést érdemel a Tele szubjektív legújabb, csütörtöki jelentkezése. Témái színesek, változato­sak, a fiatalok érdeklődésével találkozók voltak. Egy kicsit a lokálpatriotizmus is fűt, ha Káldi László sárospataki kis- filmjét (a Teleszubjektívben láttuk) némileg igazságtalannak tekintjük: a műemlékek és némely szemétdombok kontraszt­jának megmutatása közben Sárospatak egyéb jellemzőiről ■ megfeledkezett. Benedek Miklós i MŰTEREM Mezei István munkája MISKOLC ’75 talánosabb tájékoztató adat a városról. De vitatható az a szerkesztési, illetve tipog­ráfiai koncepció, amely úgy nyomatta az egészen apró­betűs, de a kiadvány lénye­gét adó szövegeket, hogy azok nem a fehér papírlap­ra, hanem erős színű, alá­nyomott, mintás felületre kerültek, s gyakorlatilag ol­vashatatlanok, vagy legalább­is csak megfelelő különös világítással, a papír megha­tározott szögben tartásával silabizálhatók ki. A Miskolc ’75 valójában reklámfüzet. Ha pedig az nehezen olvadható, nem te- i kinthető át könnyen, veszít hatásából. Kár pedig, mert jól szerkesztettnek, célsze­rűnek vélhető, csak a meg- j jelenítési forma fölébekere- I kedett a célnak. (bm) B MnMHHHMHBBaBRHNMKMBMBHBIUMBaaniHXSiaB* Tetszetős kiadványban ad­ta közre Miskolc város 1975- ös művelődési programját — a Művészeti és Propaganda Iroda közreműködésével —a városi tanács művelődésügyi osztálya. Mivel ez a kiad­vány a korábbi években is mindig figyelmet érdemelt, s ha műsorjelzései az év má­sodik felére — természet­szerűen — hiányosak és pon­tatlanok is voltak, egészében jó tájékoztatást adtak a vá­ros művelődési, illetve mű­vészeti szándékairól, most is érdeklődéssel lapoztunk bele a jó kiállítású, a legutóbbi gyermekrajz-kiállítás egyes darabjainak fotóreproduk­cióival bőven illusztrált kö­tetbe. A mintegy negyven olda­lon egymást követik a kiál­lítási, zenei, irodalmi, szín­házi, múzeumi, közművelő­dési, egyéb művelődési és művészeti alkalmak, rendez­vények, bemutatók, illetve azok tervei, kiég néhány ál­Schiller és a Haramiák A január Í7«i színházi bemutató eíé 1805. május 9-én halt meg Schiller, a világirodalom egyik legtisztább fényű alak­ja. Ö jelenti a német iroda­lomnak Goethe, „a legna­gyobb német” után (és szo­rosan mellette), Heinc-ve I együtt, a legkiemelkedőbb fejezetét. 1975. Schiller halálának 170. évfordulóját is jelenti és tartalmazza. Talán ez is köz­rejátszhatott abban, hogy a január 17-i bemutatóval kez­dődően a folyó évad egyik műsordarabja a Miskolci Nemzeti Színházban egy Sehiller-darab, éspedig a legelső, (ennélfogva az utol­só befejezettel, a Teli Vil­mossal együtt:) a legnehe­zebb, a Haramiák ... A szín­ház vállalkozásában kifeje­ződik a magyar színháztör­ténet egyik ■ szép, haladó ha­gyományának követése: Schillert játszani ugyanis minden időkben (legalább úgy, ahogyan éppen lehe­tett!) valósággal „becsület és dicsőség dolga” volt a szín­házművészetünkben. Mint általában az ifjú al­kotók „első műve”, a Hara­miák is bonyolult, túlzsú­folt, forrongó: a világ elé és „a világot jelentő deszkákra” ■először merészkedő, még ön­magával is, nem csupán ko­ra és társadalmi helyzete ki­csinyességeivel és visszássá­gaival küszködő ifjú lángel­me „Sturm und Drang”-ját; belső „viharát és előretöré­sét” is tanúsítja. Valószínűt­lenségeivel, túlfűtött szenve­délyességével, mely véglete­sen romantikus jelenetekben, helyzetekben, a nagy erejű, egzaltált és patetikus stílus­ban, annak szárnyaló drámai sodrásában is megmutatko­zik, tükrözi a szerző „min­dent” merő tapasztalatlan­ságát. Ugyanakkor benne vannak nagy eszményei, zsarnokgyűlölete, szabadság- vágya, küldetéstudata is, — miavezér” Moor Károly alak­jában. Schiller maga vallotta e most Miskolcon bemutatásra kerülő darabjáról, hogy olyasmit írt, „amit a hóhér okvetlenül el fog égetni”... Főhőséről pedig: „Ügy jő föl, mint egy üstökös, s úgy tűnik el, mint a lehunyó nap. A szabadság úgy cikázott el fölötte, mint a villám az éj­szakában” ... — A Miskolci Nemzeti ! Színház a schilleri drámák megkívánta gonddal és fele­lősséggel készül a Haramiák felújítására. (1924-ben ját­szotta hazánkban utoljára — a múlt század 70-es évei óta — ezt a darabját a budapes­ti Nemzeti Színház, Hevesi Sándor rendezésében és for- , dításában, mint írják: siker­telenül ... A mi korunkban, eltekintve a Vígszínház — akkor még a Magyar Nép­hadsereg Színháza — 1954- es Teli Vilmos előadásaitól, az Ármány és szerelem, a Stuart Mária és a Don Car­los szerepelnek színházaink műsorában.) Déry Tibor fordításában, Nagy András László rendezé­sében, a főbb szerepekben Vár day Zoltán, Blaskó Pé­ter, Jancsó Sarolta, Szili Já­nos, Somló Isván, Somló Fe­renc, Győrváry János játé­kával kerül színre most Mis­kolcon a Haramiák. Korszerű előadásra készül­nek. A terjedelmes, egészé­ben ma már csak olvas­mányként élvezhető szöveg kurtításával és összevonásá­val, a darab szelleméhez il­lő, főként német és Schiller - korabeli költők verseiből megzenésített dalok közbe- ékelésével... Reméljük, hogy valóban korszerű és „Schiller- szerű,, lesz az előadás, nem csupán „korszerűsített”, „mo- i dernizált” ... — Elemzésével a bemutató után, vasárnapi számunkban foglalkozunk. elsősorban a főhős, a „hara­Gyárfás Imre Csütörtöktől a filmklubban Szerelmem, A segítség soha nem marad el A vonal másik végr|' gyermeksírás hallatszotta Né­hány másodpercet várnom kellett. Aztán ... — Halló! Itt'Binó Ágnes főorvosnő. Tessék! Pillanatnyi hallgatás után így, felel: — Igen. Rendbe jöttek a dolgaink. Néhány évvel ez­előtt sok álmatlan éjszakám volt. Elsősorban nem magarn miatt aggódtam. A gyer­mekek és intézetünk dolgozói miatt. Az történt ugyanis, hogy a IV. ötéves tervben számunkra felépítendő új otthon tefvét a módosítás során elvetették. A Kazinc­barcika melletti Nagybarcán minden bizonnyal jobb kö­rülmények között dolgozhat­tunk volna, mi azonban fog­gal-körömmel ragaszkodtunk intézetünkhöz és egymáshoz. Egyetlen „ütőkártyánk”, ösz- szetartozásunk volt. Legnagyobb örömünkre aztán 1973 májusában meg­kezdődtek a városban levő Dókus-kastély felújítási mun­kálatai. Néhány csoportunk azonban a köveshegyi sza­natóriumban volt elhelyezve. A kastély tatarozását köve­tően az innen való vissza- költözés jelentett számunkra gondot. A gyerekeket kímél­nünk kellett minden meg­rázkódtatástól. El sem tud­tam képzelni hogyan lehet mindezt lebonyolítani. S ak­kor a sárospataki ÉMÁSZ szocialista brigádja hihetet­len lelkesedéssel és gyorsa­sággal, egy nap alatt költöz­tetett át bennünket régi, a már felúiított otthonunkba. Az örömtől csaknem sírtam, amikor kezet szorítva velük, megköszöntem segítségüket. Ilyen szép társadalmi össze­fogást még nem tapasztal­tam annak előtte... Gdakinn ismét esik. Ide- benn meleg van ... A picik­nek ez kell. És másfajta me­legség is: szeretet. — Ez az, ami megfizethe­tetlen. ami szocialista brigá­dok által is csak részben ad­ható. Gondozónőiktől sem úgy kapják, mint az édes­anyától, pedig minden tő­lünk telhetőt megteszünk. A csoportok ugyanazzal a három gondozónővel „öreg­szenek” háromévessé, akik­kel kezdettől fogva voltak. A gyerekek kedvesek, egész­ségtől virulok. A legkisebbek köaz^“ belépünk hozzájuk — néhá- nyan fölemelik fejüket, majd tovább szöszmötölnek. A doktornő név szerint ismeri őket, tudja, melyiküknek mi­lyen betegsége volt, ismeri szüleiket, s tudni szeretné az apróságok jövőjét is. A na­gyobbacskák viharos öröm­mel fogadják a vendéget, akiről azt hiszik: eljött a so­ha nem látott anyuka ... S amikor ismét a „kezelő­ben” ülünk, a doktornő büsz­kén mutatja egyik volt ne­veltjük fényképét: — Ö már jó helyen van! A jövője miatt nem kell ag­gódnunk! Orvosságszag terjeng a le­vegőben. Mária főnővér tesz- vesz az előkészítő asztalon ... Néhány gyerek lázas a him­lőoltás után. — Az elmúlt év működé­sünk huszadik esztendeje volt. Nyolc dolgozónk meg­kapta Az Egészségügy Kivá­ló Dolgozója címet. Megér­demelten. ... Eredményeinkre büszkék vagyunk, de to- vábbra is igényeljük mások segítségét: a széphalmi Szi- j kora bácsi védőrácsait, a j FLIMM által ígért ablakvé- j dókét, a gyárak és üzemek j apró ajándékait, mindent, amit munkánkban hasznosí­tani tudunk. i7 infp/pf egykori/ ag­1X1, lutrin godalma már a múlté. De ma és holnap is újrakezdődnek a felada­tok és a gondok is... Ági néni, a doktornő, és 45 gon­dozónője számára, az árvák, az elhagyott gyermekek hol­napjáért és jövőjéért! Lakatos Judit 1 A filmbaráti körök mozi­hálózata — Miskolcon a He-, vesy Iván Filmklub — csü­törtöktől érdekés és értékes alkotást kínál azoknak, akik szeretik Jancsó Miklós film­nyelvét, stílusát, munkáit. Ekkor mutatják be a Kos- suth-díjas rendező legújabb művét, a Szerelmem, Elektra címűt. A film az antik görög tragédiára alapul, amelyet az elmúlt évezredekben már igen sokszor feldolgoztak. Most Jancsó a Nemzeti Szín­házban, illetve később a Hu­szonötödik Színházban be­mutatott, Gyurkó László ír­ta változatra, illetve Gyurkó FELVESZÜNK szakközépiskolai érettségivel, vagy autóalkatrész­ismerettel rendelkező 2 fő raktárkezelőt. JELENTKEZÉS: AUTÖKER Miskolc, József A. u. 72. sz. László és Hernádi Gyula forgatókönyvére építette fel filmjét. Korábbi műveihez következetesen ragaszkodva, a maga sajátos formanyelvén kutatja a zsarnokság, az erő­szak és megtorlás viszonyát, az antik dráma tükrében, a mindenkori történelem fon­tos csomópontjain. Az elő­térben játszódó drámát több száz személyes tömeg mozgá­sának megkapó látványa egészíti ki. Mint Jancsó csak­nem minden eddigi filmje, bizonyára ez is viták forrá­sa lesz, de életművének jó és szerves folytatója. Az MHSZ Gépjármű­vezető-képző Iskola nem hivatásos SZEMÉLYGÉPKOCSI­TANFOLYAMOT INDÍT januárban. Jelentkezés: Miskolc, Kazinczy u. 20. sz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom