Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1975. január 1., sxsrda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 3T« Mosoly Csengetnek az ajtón. A Háziasszony kinyitja. Egy férfit lát maga elölt, s az akadozó hangon így szól: — A-a-ablakmosót n-nem ö-ö-nök hívtak? — De igen, fáradjon be. Néhány perc múlva megint csengetés hallatszik, és az ajtóban álló ember megkérdi: — A-a-ablalcmosót n-nem ö-ö-önök hívlak? — De igen, fáradjon be — feleli a háziasszony —, mellesleg szólva az egyik társa már bent dolgozik. — D-d-dehogy — feleli tántorogva a férfi. — Én vagyok az, csak kiestem az ablakból. « Egy ifjú hölgy elmegy a jósnőhöz. — Emlékszem, ön nemreg már járt nálam — mondja a jósnő. — Igen. — És akkor mit jósoltam önnek? — Házasságot és gyermeket. — És minden valóra vált? — Csak részben. — Hogyhogy? — Gyermeket várok és szeretném tudni, mikor megyek' férjhez. ® — Mióta felbontottam az eljegyzésünket, Milán egyfolytában iszik — meséli Jovánka a barátnőjének. — Nem ünnepli túlságosan hosszú ideig az ese-1 ményt? ® Égy francia építész érkezik New Yorkba. Vendéglátói megmutogatják a város nevezetességeit, de az építész valahogy nincs elragadtatva. Végül elvezetik a legnagyobb felhőkarcolóhoz. a technika legújabb diadalához: — Az egész épület tűzálló anyagból épült. Semmiféle tűz nem pusztíthatja el! — Kár ... MOSZKVA — Ványa, miért nem csináltad meg a számtanleckédet? — kérdezi a tanító néni az elsőosztályos kisfiútól. — Mert édesapám elutazott a nagymamához ... PÁRIZS — Kivándorolok Kanadába — mondja Jean-Paul a feleségének, Yvonne asszonynak. — Olvasom az újságban, hogy ott vannak gazdag nők, akik a férfiaknak fizetnek. Minden egyes szerelmi szolgálatért húsz dollárt. — No, fiam, oda én is elmegyek — így Yvonne. — Szeretném látni, hogyan tudsz megélni havonta húsz dollárból ... BERLIN Tavaszi séta Berlinben. — Apu, miért áll a Győzelmi Oszlopon mindig nő és nem férfi? — Nos, fiacskám — sóhajt fel az apa —, majd megérted, ha egyszer megnősülsz ... PRÁGA — Szükségtelen ennyire kitátania a száját, asszonyom — mondja a fogorvos. — De hiszen azt mondotta, hogy fogóval akar dolgozni. — Stimmel. De én kint maradok ... MILANO Giuseppe, a világjáró turista dicsekszik: — Jártam Párizsban, Lon- .donban, Tokióban, Madridban ... — Akkor ön bizonyára jól ismeri a geográfiát. — Hogyne ismerném, ott is voltam — nyolc napig!... Az év vicceiből VARSÓ — Hallom, Janek, vásároltál egy házőrző kutyát. Éberen őrködik? — Meghiszem azt, Juliusz! Két napja egy barátomnál alszom, mert engem sem enged be a lakásba ... BECS A volánnál ülő hölgy' sokáig turkál a retiküljében, aztán csábmosollyal így szól a rendőrhöz, aki megállította: — Kérem, uram, nézze csak meg, hová tettem a jogosítványomat. Szemüveg nélkül nem látok tovább az orromnál ... BUKAREST Osztályfőnöki óra, a helyes és a helytelen magatartásról beszél a tanár: — Mit gondoltok, fiúk, kit nevezünk álszentnek? Alexandru jelentkezik: — Álszent az a gyerek — mondja —, aki reggel mosolyogva jön az iskolába. SZÓFIA A tanasz megkérdi szomszédjától : — Miért olyan levert, Geor- gi? — Ne is kérdezze — sóhajtja Georgi. — Szép, fiatal feleségem van, de amilyen fiatal, olyan beteg. — Maga panaszkodik? — legyint, Atanasz. — Mit szóljak én? Nekem csúnya, öreg feleségem van, és amilyen öreg, olyan egészséges ... BELGRAD A jugoszláv kiscsapat elveszít egy mérkőzést, a játékosok szomorúan ballagnak le a pályáról. A csapatkapitány vigasztalni próbálja őket: — Fel a fejjel, fiúk! Nélkülünk ók sem győzhettek volna!... LONDON Két lord beszélget a klubban: — Érdekes dolgokat olvastam a lélekvándorlásról — mondja sir Chesterton a barátjának, sir Lowrynak. — Van hely, ahol az emberek azt hiszik, hogy állat képében újra a világra jönnek. — Kész őrület! Tehát még én is lehetek például teve, John? — Nem hiszem, Hugh... Kétszer ugyanaz nem megy... HAMBURG Négy férfi szalad egy huligán elől. Valaki megkérdi , őket: i — Miért félnek ennyire? Hiszen maguk négyen vannak! — Ez igaz, de nem tudjuk, hogy' melyikünket akarja megverni... SEVILLA — Tudja, Miguel Federico, ha jól meggondolom, mindkét házasságom balul ütött ki. — Hogyhogy? — Az első feleségem már a második nap megszökött — ez a mostani meg kilenc év után sem akar megszökni... BUENOS AIRES Este tíz óra után megszólal a telefon a plébános szobájában : — Halló, itt Cenzalesné beszél, a Honduras utca tízből. Kérem, küldjön három palack bort a jobbikból a lakásomra, de sürgősen! Az Arany' Liba vendéglővel beszélek? — Asszonyom, én a plébános vagyok... — De plébános úr! Mit keres ön késő este a kocsmában? ... K~ T. ni A tájékozatlan olvasónak elárulom, hogy nemcsak a hivataloknak, hanem az újságírónak is vannak ügyfelei. Ügyfelek, akik nem azért jönnek a szerkesztőségbe, hogy újságcikk íródjon róluk, hanem panaszokkal-leli szívüket akarják kiönteni, mert ugyebár megkönnyebbül az ember, ha alaposan kipa- naszkodja magát. Olykor nem is remélnek intézkedést, miként az a nyugdíjas művezető sem várt gyors beavatkozást, aki bekutyagolt a város pereméről, hogy' elpanaszolja, széles e hazában nem lehet kapni háztartási enyvét---- Tudta, hogy egy d ekái sem rejtegetek az íróasztalom fiókjában, tudta, lrogy otthon sem tartok raktáron, tudta, hogy nem lehet titkos enyvárusító üzletem, nem akarta, hogy vezércikkben dörrentsek azokra, akik bűnös mulasztásból engedték, hogy kifogyjon az ország ház- tartásienyv-készlete. Ez az ember csak panaszkodni akart. S hogy együttérzéssel csóváltam a fejem, indulatos arcáról elsimultak a haragos vonások, mélabúsra szelídült a tekintete. Alighogy az ajtóig kísérem az enyvhiányra panaszkodó embert, megjelenik a következő ügyfél. Lakótársára pa- 1 naszkodik, mondván, hogy a lakótárs pokollá teszi az életét, aztán jön a következő ügyfél, panaszt tenni a tanácsra, amely a városkép védelme címen szívtelenül megtagadja az ügyféltől azt a jogot, hogy saját udvarán fás-sufnit építsen. — Pedig itt a tél — sóhajt az ügyfél. — Fás-sufni nélkül, hogy bírom ki az életet tél víz idején? Akikről eddig beszéltem, ók a kellemes ügyfelek. De néha,, váratlanul, betoppan^ egy-egy olyan ügyfél is, aikvel nem a legszívesebben társalgunk. A napokban jött egy asszonyság, aki költőnek nevezte magát, elmondta, hogy szerinte modernizálni kellene a Himnuszt, a Kölcsey-vers három szakaszát már át is írta a rohanó tempójú kor szellemének megfelelően. Arra kéri, hogy intézzem el valamelyik irodalmi lapnál: kössenek vele szerződést a modern Himnusz kiadására, de adjanak előleget is, mert anyagi biztosíték nélkül nem dolgozik tovább. Mit tehet ilyenkor az ember? Úgy szabadul az ügyféltől, ahogy tud. Jómagam, egyik legkedvesebb munkatársam rovására szabadultam a kutyaszorítóból. így szóltam: — Kedves asszonyom, valóban nagy dolog, amivel ön foglalkozik. De én kisember vagyok ahhoz, hogy ebben az ügyben segíteni tudjak. Ám azt tanácsolom, hogy keresse fel a kollégámat, ő éppen a Szózat átdolgozásán munkálkodik... Megmondtam a kolléga nevét az asszonyság hálákodott, én pedig már előre hallottam jó barátom dühös hangját a telefonban. De nem. Nem telefonált. Nem tett szemrehányást, hanem még aznap a nyakamra küldött egy embert, aki úgy nézett ki, hogy így jajdultam fel, amikor megpillantottam: — Istenem, istenem, ütött az utolsó órám. Nyár volt, tűzött a nap, de az az ember csizmát és báránybőr kucsmát viselt, csikóbőr tarisznya lógott; az oldalán. Polihisztornak mondotta magát. Tervrajzokat húzott elő a tarisznyájából, majd elmondta, hogy az ő tervei szerint tetőt lehetne szerkeszteni minden város fölé. Ha elképzelését megvalósítanák, nem esne ránk áz eső, nem hullna ránk a hó, sőt üvegfalat lehelne keríteni a város köré, akkor nagy fűtőtestekkel biztosítani lehetne az állandó kellemes meleg hőmérsékletet is. A kucsmás ember elmondotta, hogy kollégám szerint a városok tető alá hozásának én vagyok a legjobb magyar szakértője. Nem tehettem mást, néhány kis módosítást javasoltam a terveken, aztán másról kezdtünk csevegni, egészen barátságosan. Ekkor megtudtam, hogy a kucsmás ember egyebek között ideológiával is foglalkozik, kibővítette a tízparancsolatot — tizenegyre. No, erre már nagyon kíváncsi voltam, hogyan is hangzik az a tizenegyeik parancsolat? Az bizony, valóvan lemaradt Mózes kötáb- lájáról, hiszen így szól: — Felebarátod férjét se kívánd! De a gyakorlati ügyekben is járatos — magyarázta például. hogy falragaszokra írt versidézetekkel kellene jobb munkára ösztönözni a dolgozókat. Ebből is hozott egy mintapéldányt. Piros papírosra, fehér temperával írta a következőket: — Istenem, istenem, adjál néki szárnyat. — Ezt hová akarná kifüggeszteni? — kérdeztem. — Egyik kocsmában borzasztóan lassan hozta a sörömet a pincér. Hát oda. Simon Lajos 1 FELEDÉKENY asszonyka — Bocsáss meg Emil, elfelejtettem, hogy éjszakai műszakban vagy SZILVESZTERI SZAKÁLLVÁGÁS Szöveg nélkül EZ AZ ÉV IS JÖL KEZDŐDIK — Az új évben is várnak a kis feleségeit!! A BŰVÉSZ SZILVESZTERE Szöveg nélkül ÜGYFELEK