Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

fam^^vcrsamop a CSZÄIC-MAGYARORSZÄG 9 V advédelem és természetvédelem NEHEZ NAP ELSŐ PILLANTÁSRA az ember könnyen azt gondol­hatná, hogy a kettőnek vaj­mi kevés köze van egymás­hoz. Ha azonban alaposan utánagondolunk a dolognak, csakhamar rádöbbenünk ar­ra, hogy a kapcsolat igenis létezik és sokkal erősebb, szerteágazóbb, mint amilyen­nek futó benyomások alap­ján látszik. Vegyük csak pél­dául a madárvédelmi rende­letet, vagy a közelmúltban megjelent gerincesvédelmi határozatot. Az említett kor­mányrendelet például na­gyon helyesen megtiltja a héja lövését, helyesebben azt. csak a fácántelepekre szokott példányok gyérítésére korlá­tozza. Pedig a héja ragadozó madár a javából és kétség­kívül nem idegenkedik attól sem, hogy alkalmilag egy-egy fácánt vagy nyulat is elcsíp­jen. Ezért azután nagyon sok vadász már akkor is „vörö­set lát”, ha a héját csak em­lítik előtte és dacolva a ren­deletben kilátásba helyezett büntetéssel is, lövi, pusztítja ezeket a szép és alapjában véve hasznos állatokat. Nem véletlenül használtam a hasznos jelzőt. Mert ez a sárga szemű nemes ragadozó nagyon gyakran olyan zsák­mányt kerít magának, mely valami testi fogyatékossága következtében gyengébben repül vagy fut a többinél és vadgazdálkodási szempontból esetleg nem is lenne kívá­natos, hogy szaporítson és hibáját utódainak is tovább­adja! A héja, de általában a ragadozók nem csinálnak „sportot” a vadászatból. Ná­luk ez létkérdés, a saját és az utódok életének, a faj fennmaradásának kérdése, kézenfekvő tehát, hogy min­dig a könnyebben megsze­rezhető biztos zsákmányt vá­lasztják maguknak. Még né­hány szó erejéig a héjánál maradva nem árt emlékez­tetni arra sem, hogy ez a ragadozó volt az, amely a különböző, vadtenyésztés szempontjából elsősorban ká­ros varjúféléket, szajkót, szarkát, dolmányos varjút télen és nyáron intenzíven pusztítva segített a biológiai egyensúlyt fenntartani. Nem volt tehát oktalan dolog vé­dettséget biztosítani számá­ra, megtiltani azt, ami ko­rábban rendszeres gyakorlat volt, hogy az anyamadarat fiókáival vagy tojásaival együtt lőtték lei a fészekből. A vadászatnak szoros össz­hangban kell működnie a természetvédelmi törekvések­kel, nem lehet célja, hogy egyes állatfajokat kiirtson, eltöröljön a föld színéről. Sajnos, egyik-másik állatfaj az utóbbi időben egyre kö­zelebb került ahhoz a kriti­kus határhoz, amelyet átlép­ve már csak a legritkább esetben van visszatérés és amikor már a mesterséges újratelepítési, szaporítási kí­sérletek többnyire nem jár­nak eredménnyel. A vidrák például hazánkban az utóbbi időben határozottan meg­fogytak, bár kipusztulásától szerencsére még nem kell tartanunk. Mindenesetre az előrelátó természetvédelmi szemlélet szülte azt a vadász­AZ APOR ÁSVÁNYOLAJ-FORGALMI VÁLLALAT V. SZ. TÁJEGYSÉGE (Karbantartó műhely, Miskolc) FELVÉTELRE KERES: — hálózati villanyszerelőt. — lakatost, — hegesztőt. JELENTKEZÉS: Miskolc-Pcrcecsen. az V. sz. Tájegységi Központban, a műhelyvezetőnél. A rehabilitált uhu vonal által is jóváhagyott el­határozást, hogy a vidrát ki­emelje a. vadászható fajok sorából és védelmet bizto­sítson számára. Akinek már volt alkalma a szabadban látni ezt a kecses ragadozót, igazat fog adni abban, hogy súlyos mulasztás és vétek lett volna engedni, hogy a vidra hazánkban lassan, de bizto­san a kipusztulás, a megsem­misülés felé haladjon. NÉHA HAJLAMOSAK va­gyunk arra, hogy alaposan eltúlozzuk egyes állatfajok gazdasági szerepét, különösen akkor, ha annak tevékenysé­ge bizonyos vonatkozásokban a vadállományt is érinti. A harmincas években például az uhu még mint a vadgaz­dálkodás egyik legádázabb ellensége szerepelt a kora­beli szakirodalomban. Senki­nek sem jutott azonban eszé­be, hogy pontos vizsgálatok­kal kiderítse, mivel is táp­lálkozik a nagy fülesbagoly, sokkal egyszerűbb volt szi­dalmazni és a fácán vagy nyúlállomány esetleges helyi megfogyatkozását egyszerűen a „nyakába varrni”. Még szerencse, hogy végül mégis csak idejében ismerték fel az uhu igazi szerepét élőhelyé­nek életközösségében, ami- koris rájöttek arra, hogy ez a madár elsősorban különböző apró rágcsálókkal, ezenkívül varjakkal, szajkóval él. Ez utóbbi tevékenységével, akár a héja, a vadgazdálkodásnak kifejezetten használ, hatha­tós védelme tehát nemcsak természetvédelmi, de gazda­sági szempontból is indokolt. Ugyanez vonatkozik pél­dául külföldi viszonylatban is a hiúzra, mely a szomszédos Csehszlovákiában védelmet élvez, annak ellenére, hogy táplálkozása alapján tulaj­donképpen „károsnak” kelle­ne minősülnie. A vadgazdál­kodás irányítói azonban jól tudták, hogy ez a védettség ellenére is viszonylag ritka állat részint mint élő ter­mészeti emlék idegenforgal­mi és kulturális szempontból jelentős, másrészt pozitív szerepe van az egészséges vadállomány fenntartásában is. Ugyanilyen tisztogató, le­hetne azt is mondani köztisz­tasági szerepe volt régebben Európa számos országában az ember pusztító tevékenysége ] miatt ma már teljesen visz- szaszorult keselyűknek, me­lyek a különböző, esetleg jár­ványos megbetegedések kö­vetkeztében elhullott állatok „eltakarításával” szintén nagyban hozzájárultak az egészséges vadállomány fenn­maradásához. Ma már — kis­sé megkésve ugyan — törvé­nyek védik a keselyűket, me­lyek jelentősebb számban Európában csupán Spanyol- országban és talán még a Balkán néhány pontján for­dulnak elő. A PÉLDÁKAT lehetne so­rolni tovább. Egy minden­esetre bizonyos: a vadvéde­lemnek és a természetvéde­lemnek szorosan együtt kell működnie a jövőben is, és ez az összhang kell, hogy eredményezze egyik oldalon a vadállomány egészséges fejlődését, a másikon, ami éppen olyan fontos szá­munkra, élő természeti érté­keink fennmaradását gyer­mekeink és unokáink szá­mára. Schmidt Egon Országos Természetvédelmi Hivatal firászkai Ottó aznap bal lábbal kelt fel. A mo­sakodásnál a szappan becsúszott a kád alá. Perce­kig térdelt, amíg megtalálta. Borotválkozás közben meg­vágta magát. A timsó kiesett a kezéből és pozdorjává tört. Már a .villamosmegállónál járt, amikor eszébe jutott, hogy otthon felejtette az ira­tait és a pénztárcáját. Ide­gesen hazarohant, aztán zak­latottan indult a munkahe­lyére. Dühös volt az egész világra. Alig várta, hogy va­lakin levezethesse mérhetet­len haragját. A villamos éles kanyart vett és Frászkai — o kilencven kilójával — rá­lépett egy vézna fiatalember lábára. — Nem tud vigyázni? ökör! — kiáltotta ingerülten és kihívóan nézett az ifjúra, aki udvariasan meghajolt és halkan, szerényen így felelt: — Valóban ökör vagyok, de hát így rendeltetett. Álla­toknak és embereknek egy­más mellett kell élniük a Földön. Bocsánatot kérek ... A gyár kapujában a portás levetett sapkával, széles moz­dulattal köszöntötte: — Jó reggelt kívánok, osz­tályvezető kartárs! — Előttem ne vegye le a sapkáját. Ha pedig már le­veszi, miért ilyen lassan és kényelmesen, mi? — Máskor igyekezni fogok — mondta a portás és tiszte­lettel meghajolt. Frászkai délelőtt fél tizenkettőkor ma­gához hívatta beosztottját, Spann Rezsőt. Az osztályve­zető kis ideig fel-alá járkált a szobájában, majd komoran megállt és Spann Rezső sze­mébe nézett: — Hétfőn megkértem, hogy készítsen nekem egy kimxita- tást. Ma szerda van! Spann ijedten magyará­zott: — Kérem szépen, a kimu­tatást már tegnap, kedden odaadtam. — Pontosan erről van szó. Azt kértem, hogy szerdára készítse el. Erre maga, ami­lyen stréber, már kedden ideadja nekem. Csak azért, hogy elmondhassa a gyárban mindenkinek: ez a Frászkai egy hajcsár, nincs lelke, agyondolgoztatja az embert. Most hallgat, mi? De képze­lem, miket gondol magában! Egyszer és mindenkorra ki­kérem magamnak, hogy gon­dolatban ilyen minősíthetet­len hangot használjon a fő­nökével szemben! Peches telefon li v — Igen, ma étteremben vacsorázunk! — Igenis — rebegte lehaj­tott fővel Spann. — Most megkérem, hogy péntekre készítsen el egy ki­mutatást a műanyagok első félévi felhasználásáról. Tehát mikor kapom kézhez a ki­mutatást? — Természetesen pénteken — mondta Spann büszkén, magabiztosan. — Miért? Leesne a gyűrű az ujjáról, ha csütörtökre el­készítené? Nincs magában semmi ambíció, igyekezet? Mikor fog leszokni erről a csigatempóról? — Kérem szépen, elkészí­tem csütörtökre ... — Péntek! Érti? Péntek! — bömbölte Frászkai és az ajtóra mutatott. Délben az üzemi ebédlőben magához hívatta Mariska nénit, a sza­kácsnőt: — Hogyan kerül a húslevesbe tarkabab és csi­petke? — De kérem, ez bableves! — nyögte rémülten Mariska néni. — Azért, mert az üzem há­romezer dolgozója a bable­vest szereti, én soha ne ehes­sek egy jó húslevest? — or­dította Frászkai és döngő léptekkel, fújtatva, elhagyta az ebédlőt. Kimerültén, fá­radtan tért haza, délután Öt óra körül. Rosszkedvűen nyi­totta ki az előszobaajtót. Béniről, a hálószobából dör- mögő férfihangot hallott: — Szeretlek, Aliz ... Frászkai döbbenten figyelt. A felesége gügyögve így vá­laszolt: — Csókolj meg, Árpád! Te szép, te vad! f rászkai hosszan, mélyen lélegzett. Az orvos nemrégiben figyelmez­tette: magas a vérnyomása. „Nem fogom magam minden csekélységgel felidegesíteni. Fiatalság, bolondság" — le­gyintett elnéző mosollyal és sietve elhagyta a lakást. Jó­kedvűen, fütyürészve sétára indult a jázmin illatú nyári estében. Galambos Szilveszter A PÉTI NITROGÉNMŰVEK KISZ-védnökség alatt épülő nagy kapacitású műtrágyagyárához az alábbi munkakörökre hirdetünk felvé­telt: építészmérnök vagy -technikus, műszerautomatikai mérnök vagy technikus, villamosmérnök vagy -technikus, géplakatos, turbinagépész, kocsirendező, nehézgépkezelő, kazánkezelő és -fűtő, vasúti forgalomirányító, villanyszerelő, műszerész, , vegyipari szakmunkás, gimnáziumi érettségivel rendelkező fiúk és lányok, clcktrikus, betanított, illetőleg segédmunkások. A betanított és segédmunkások részére különböző vegyipari berendezésekre vállalaton belül tanfolyamot indítunk. Vidékről bejáró dolgozóink részére vonat-, autóbusz­hozzájárulást fizetünk. Egyedülálló dolgozók részére térítés ellenében munkás- szállást biztosítunk. Családosok részére lakás megoldására későbbiekben lehetőség van. JELENTKEZÉS: a PÉTI NITROGÉNMŰVEK munkaügyi osztályán, személyesen vagy írásban. 81051 Várpalota, Péti Nitrogénművek, munkaügyi osztály. A VOLÁN 3. SZ. VÁLLALATNÁL MISKOLCON, 1975. JANUAR 6-AN 9 ÓRAI KEZDETTEL Felvételi követelmény:- betöltött 21 éves életkor;- legalább 2 éves tehergépjármű-vezetői gyakorlat;- 8 általános iskolai végzettség;- a VOLÁN 3. sz. Vállalatnál elhelyezkedőknek 2 év alatt kettőnél több munkahelyváltozásuk nem lehet Tanfolyam és vizsgadíj: 4100,- Ft Tanfolyam időtartama: 1 hónap A VOLÁN 3. sí. Vállalatnál elhelyezkedők részére a tan­folyam költségét fedezi a vállalat és a tanfolyam idejére 1800,- Ft havi keresetet biztosit Jelentkezés helye a tanfolyam kezdésének időpontjáig: VOLÁN 3. sz. Vállalat (Miskolc, József Attila u. 70.). Iroda­ház, fszt. 13. szoba. Azok, akik nem kívánnak a vállalatnál elhelyezkedni, az oktatási osztályon jelentkezzenek (111. emelet, 316. sz.) 1975. január 2-től. Bejárat a Szondi utca felől. autábuszvezetöí „D”-kÉgoriás tanfolyam iáiul

Next

/
Oldalképek
Tartalom