Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
1975» jcmeór S, wreSmep K2AK-WAGYARORSZAG 7 Pataki diákok melodiáriumai Rádióban, énekesek, kórusok műsorában mind gyakrabban hallhatunk azokból a vidám dalokból, amelyeket századokkal ezelőtt a pataki kollégium diákjai énekeltek. Híres dalosok voltak mindig a pataki diákok, akik a dalaikat többnyire maguk szerezték. Bizonysága ennek az a 16 melodiáriumos könyv, amely a letűnt századok emlékeként ma is becses értéke a kollégium kézirattárában a magyar dallamkincsnek. A kollégiumi kórus mesz- sze földön híres volt. Nemcsak Sárospatakon, hanem a közeli és a távolabbi városokban, községekben is gyakran szerepelt műsoraival. És bár a szervezeti szabályzata „csak” 1782- ból maradt fenn, a kórus élete és működése valójában egyidős az 1531-ben alapított kollégium történetével. A kórus élén állt az elnök, akinek egyebek közt az is kötelessége volt, hogy évente legalább két dalt szerezzen és saját kezűleg bekottázza a melodiáriumos könyvbe. Saját szerzeményükön kívül természetesen a kórus műsorán szereplő és más népszerű dallamokat is megörökítettek a melodiárium- ban. Az elnök után következtek rangban a főénekesek, latinul procantores, aztán a közénekesei?: con- cantores és az aléneikesek: subcan tores. Az énekkar tagjai hivatalos szerepléskor díszes egyenruhát, s a kollégiumi életben kiváltságokat élveztek. Így például a heti borosztáskor — mert régen „bor-járandóságuk” is volt a pataki diákoknak — kétszer annyi bort és gyer- lyapénzt kaptak, mint mások. Tisztségüknek megfelelően különféle űrméretű fakupáik voltak. Természetesen az elnöki kupa és az úgynevezett „basszuskupa” volt a legnagyobb, olyan egy liter körüli, amelyet bizonyos alkalmakkor, például év elején az új kóruselnök beiktatási ünnepén, az introitus alkalmával fenékig kellett üríteni. Belőlük néhány ma is látható az iskolatörténeti múzeumban. A melodiáriumok, a deá- kos dallamgyűjtemények a templomi és temetési énekeken kívül nagyon sok világi dalt is tartalmaznak. Különösen értékesek a kuruc dalok, mert a zeneesztéták megállapítása szerint a kuruc dalokról a pataki melodiáriumokon kívül másutt nincsenek dallamforrások. Itt van bekottáz- va egyebek közt a Rákóczi- nóta, amely Liszt Ferenc előadásában egy párizsi hangversenyen Berliozt annyira magával ragadta, hogy ennek alapján komponálta a Rákóczi-indulót. A dalok szerzői közül keveset ismerünk. A XVIII. század utolsó éveiben Jár- dánházi János, Szkárosi István és Tolvay István neve olvasható leggyakrabban az általuk szerzett világi dalok alatt. Szkárosi égjük ma is énekelt szerzeménye például így hangzik: Nem leszek én már szerelmes. Mert szeretni veszedelmes, Kupidénak nyila mérges, Ritka szív, amely nem férges. Gyakori a gúnyoros, csipkelődő hang, nemegyszer a vaskos „kollégiumi” humor ezekben a tréfás dalokban. Az alábbi a „szelídebbek” közül való: Sok ciíra lány van Patakon, Hallottam az utakon. Mlndenlk utcában áilnl ötöl-hatot találni. Introitus vagy vidám hegyaljai pincézés hangulatát őrzi a következő dal: Vesszen el e világ, Csak teremjen szöia, Amely munka nélkül négyen bőven termő. Torkainkat élesítse. Gégéinket nedvesítse. Hajts, hajts, hajst, ' Pajtás, te is hajtsI Bartók Béla és Kodály Zoltán is felfigyelt a pataki melodiáriumos könyvek értékes darabjai ra, s így gyűjtésükbe is átvettek néhányat, ök és utánuk mások, főképp Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, legújabban pedig Farkas Ferenc megkezdték a melodiáriumok dalainak művészi melódiáidra való „rekonstrukcióját”. Ugyanis megállapították, hogy a pataki diákok dalkultusza már századokkal ezelőtt „közvetlenül érintkezett a népi hagyománnyal." Hegyi József iái történetek A múlt év végén, s az új év elején mesélték, mondták el az alábbi történeteket azok, akikkel megesett, s derűt varázsolt a lakásba. A revü Adás kezdéstől, adás vegéig bekapcsolva a televízió. Változatos, jó a műsor. A családfőnek a délutáni órákban sugárzott revü igencsak tetszett. Mint akit a fotelba ragasztottak, úgy ült ott mozdulatlanul, még a „szája sem járt”, ami annál feltűnőbb, mert máskor mindig volt valami megjegyzése, röpke kommentárja, elismerő vagy éppen elmarasztaló véleménye. De most?!..! Kis idő múltán betelepedett mellé a kislánya, azazhogy asszonylánya. Ez a tény kimozdította szótlanságából az apát is, ránézett a gyerekre, s megkérdezte : — Hol a szemüvegem? A kérdésre a fiatalaszszony átment a másik szobába, s pillanatokon belül visszatért. Kezében egy elegáns, tenyérnyi méretű tárca, ami nagyon hasonlít egy manikűrkészlet tokjához. — Tessék! Azt hiszem ez többet ér, mint a szemüveg. A papa kinyitotta, kiemelte a tartalmát, ami nem volt más, mint egy színházi látcső... mintha menten ketté akarná harapni. Érthetően, hiszen a gyerek — akaratán kívül talán — jól célba talált. Merthogy a papa is televízió szerelő... Ebéd Kritika Egy másik helyen viszont akár a csillagvizsgálóból is hozhattak volna látcsövet, mert a tv-készü- lék úgy megnémult, hogy se kép, se fény, következésképp műsor sehol... Bosszúság annál inkább. Amit tetézett, hogy az apa akármit csinált is a készülékkel. a hibát nem találta. Bele is izzadt a nartv igyekezetbe, pedig ha valakinek, akkor neki tudnia kellett volna, hol keresse az üzemzavar okát. De nem boldogult, mire alig tízéves fia kimondta amit gondolt: — Ideje lesz már egy jó tv-szerelőt hívni! A papa erre a megiegy- zésre úgy nézett a fiára, Asztalhoz ül a család. A két gyerek közül a kisebb, a négy év körüli kisfiú meregeti a kanalat a levesbe, ami azonban csak nem akar fogyni. Rászól a papa: — Zsolti! Ne malackodj! Tessék szépen ebédelni..» A srác kényszeredetten lenyel vagy két kanálra valóval a jó tyúkhúslevesből, aztán nagybátran előrukkol: — Apu! Én nem tudom az egészet megenni. Mire az apja: — Ha nem tudod, hát nem tudod... Hagyd ott a felét! A gyerek erre a világ legtermészetesebb hangján válaszolja: — De nem tudom kettéválasztani. összefolyik... Eoy marék hó Az új esztendő meghozta a régen várt havat is. A felnőttek, s természetesen a gyerekek legnagyobb örömére. Hancúroznak is önfeledten, gondtalanul, kipirult arccal, sok-sok élményt jelentő időtöltéssel. Repül a hógolyó, fut a szán, s kopik a cipőtalp is. merthogy a csúszkálás sem maradhat ki a műsorból. Hangos is a környék a gyermekzsivajlól, de mire asztalra kerül az ünnepi ebéd, a srácok is hazatalálnak. Hazataláltak a diósgyőri városközpontban is. ahol ezen a napon sok volt a vendégeskedő kis lurkó is. Az egyik, egy hatéves kisfiú azonban nem ment fel a második emeletre üres kézzel. Markában keményre szorongatott havat tartott. amit a ház asszonyának nyújtott át kedves szóval, természetes egyszerűséggel • — Tessék a hűtőbe tenni... — A hűtőbe? Minek? — Hogy legyen emlék a hóból... T. F. Erdei r Jóleső érzés látni azt a gyors ütemű változást, ami az utóbbi években bontakozott ki az ózdi járás községeinkben. Legutóbbi kezdeményezésük országos hírre tett szert, s számos helyről érdeklődnek, hogy mielőbb követhessék az ózdi járás példáját. A kezdeményezés lényege: alig egy hónap alatt iskolák egész sora jutott tornatermekhez a járás községeiben. Több mint hcíezrr iskolás A kezdeményezés dr. Vo- dila Barna, a járási hivata1 elnöke nevéhez fűződik, ö mondta el egy megyei aktívaértekezleten, hogy a közművelődési határozat végrehajtásaként rövid idő alatt 12 községben létesítenek tornatermet. De beszéljen inkább maga az elnök: — Az ózdi járásban 49 iskola működik, közülük 25-ben van alsó és felső tagozat is. A 49 iskolában 7225 tanuló oktatásáról, neveléséről gondoskodunk. Tornaterem novemberig csak 4 községben, Arlón, Borsodnádasdon, Putnokon és Sajókazán volt. Tanulóinknak csupán a 30,8 százaléka részesülhetett tornatermi testnevelésben. — A tornatermek számának bővítésére első ízben 1974. október 17-én tettünk ígéretet a járási űttörő- parlamenten részt vevő pajtások előtt Kihasználatlan kultúrtermek Az ígéret után azonnal munkához láttak. Először azt állapították meg, hogy 12 községben van lehetőség a kihasználatlan színház-, illetve mozitermek tornateremmé történő átalakítására. — A járási hivatal osztályvezetőivel felkerestük a községi tanácsok vezetőit, a 12 községben. Ismertettük velük az elképzeléseket. Meggyőzésre nem volt szükség. A községek vezetői éppúgy fontosnak tartották az iskolai testnevelés gyors és hatékony fejlesztését. mint mi. — Megállapodtunk abban, hogy községi tanácsaink 50 ezer forintért megvásárolják a szükséges Korszerű tornatermi felszereléseket, s ezek felhasználásával kialakítják a tornatermeket. A községi kul- túrotthonok betonozott padlózatát melegpadlóval látták el és biztosították a megfelelő fűtés feltételeit. — őszintén szólva magunk sem reméltük, hogy ilyen gyorsan megvalósul az elképzelés. Pár hét után, december 1-ig mind a 12 községből jelentették, hogy a tornatermek készen állnak. Azóta hetenként 4 napon használják a gyerekek, hét közben eddig szinte teljes egészében kihasználatlan nagy termeket. A tornatermi testnevelésben, részesülő tanulók aránya ezáltal 68 százalékra növekedett: számuk 4 ezer 874. 25 millió, — honira félmillió Ha fejlesztésekről esik szó, általában nagy összegekben gondolkodunk. Ezért csodálkozva halljuk, mennyibe kerüít az ózdi járásban 12 tornaterem létesítése: Nem. számítva a község lakóinak lelkiismeretes társadalmi munkáját, mindössze félmillió forintot kellett elkölteni a 12 tornaterem létrehozására. Ha új tornatermeket építenek — azon túl, hogy évekig kellett volna várni a megvalósulásra —, a költségigény meghaladta volna a 25 millió forintot. — E munkánk ezzel még nem ért véget — mondja befejezésül dr. Vodila Barna. — 1975-ben újabb 6 községben alakítunk ki tornatermeket a kultúrottho- nokban. A későbbi cél természetesen az, hogy új tornatermek épüljenek a községekben. Ám amíg erre sor kerülhet, nagyszerű kezdeményezésükkel rövid Idő alatt megoldották több ezer iskolás korszerű testnevelését. Magyar Tibor Apróságot«? — Mert ne gondolja, hogy csak a nagy dolgokkal lehet takarékoskodni. Kisebbekkel is lehet Ámbár adódhatnak esetek, amikor a takarékosság az egyiknek valóban az, a másiknak ráfizetés. Ráadásul mindenkinek igaza van... A napokban orvoshoz kellett eljutnunk mis- kolcon a gyerekkel. Taxirendelés telefonon: igen indul a kocsi a megadott címre máris várhatjuk. Lemegyünk. vártuk, várjuk, nem jön, félóra múltán újabb telefon a központba, dehát már elindult, ott kellene lennie, úira lemegyünk, megérkezik a kocsi. A pilóta udvarias, elnézést kér, neki a központ más címet adott, nem ezt, azon a másik címen persze senkit nem talált, érdeklődött a központnál, így most már a helyes címre tudott jönni. Nem baj, fontos, hogy itt van és mehetünk, inkább mi tartozunk neki köszönettel satöbbi, satöbbi, Szóval udvariasak vagyunk mindahányat de mit is tehetünk ilyen bosszantó félreértés miatt? Jobb ezt megértéssel tudomásul vennünk. — Helyes. Tehát akkor minden rendben. — Rendben. Azaz... nem egészen. Ugyanis célhoz érve ki kellett fizetnünk azt az utat is, amit a taxi a másik; tehát a központ által először megadott címig és vissza megtett. így a számla 25 forint helyett 50 forintra kerekedett. — Kifizették a dupláját? — Ki. A pilótának Ugyanis igaza volt. Kapott egy címet a központjától, hivatalos helyről és odament. Dolgozott, fogyott a benzinje, működött a kilométerórája, neki tehát meg kellett kapnia az ellenértéket. Ez világos. Nem érheti károsodás. — És a központ? — A központos kislánynak is igaza volt, mert ő azt a címet vélte helyesnek, ahová küldte a pilótát. Senkit sem akart megviccelni, de így sikeredett. Öt sem érheti károsodás. — És az utas, azaz maga? — Nekem is igazam lenne. mert én viszont csak azért az útért fizethetek, amelyen igénybe vettem a kocsit A másik úthoz nekem mi közöm? Ettől eddig használtam a kocsit, tehát ettől eddig a használat ellenértékét megtérítem. Engem sem érhet károsodás. Csakhogy mégis engem ért, mivel és fizettem ki az egészet. Hát ki fizesse? Természetesen az utas. Avagy mégsem olyan természetes?! Vagy! Ismeri ugye a liftet? A Liftet! — Ami nem működik? — Igen. Arra gondolok; A lift ugyanis általában működik, de ugyancsak általában nem. Hiába, a lifteknek ez a tulajdonságuk, mióta léteznek, ezt is helyesebb tudomásul vennünk a mér- gelődés helyett. Csakhogy a lifthasználat díját általában fizetni kell. olyasmi nincs, hogy általában nem kell fizetni. Befizetek tehát egy bizonyos összeget. — jó, nem nagyot, de mégiscsak. — Ellenértékéként egy hónapig használhatom a liftet. Csakhogy ezt az ellenértéket nem mindig kapom meg. Én mindig tizetek. betartom a szabályt a lift viszont nem tartja be! Nagyjából ez a helyzet a melegvízzel is* <— Éspedig? i — A melegvíz díját is rendszeresen fizetem, de nincs rendszeresen melegvíz. Mások időnként panaszkodnak a fűtés miatt. Ne értse félre, nem fagynak meg azok sem, akik i a fűtés miatt panaszkodnak, a melegvíz sem hiányzik állandóan, a lift is működget, és olyan ki tudja milyen nagy baj akkor sincs, ha éppen nem működget. ha nincs melegvíz, vagy ha a taxiért a dupláját kell fizetnem. De azért mégiscsak valami kár ért minden esetben. Igaz, a liftek karbantartói nyilván el tudnák mondani, miért nem működik a felvonó szerkezet, a melegvíz szolgáltatók, a fűtés szolgáltatók ugyancsak azt. hogy alkalmakként miért akadozik ez vagy az, és nekik is igazuk lenne. De nekem is igazam van. mert mégsem kapom meg azt az ellenértékét, amiért fizetek. Apróságok? Ha a saját munkahelyén többkevesebb rendszerességgel mindenki mindig vétene egy apró hibát, abból mi lenne? A takarékosságról sok szó esik mostanában. A kisebb, vagy látszatra kisebb dolgokról is beszélnünk kellene. (pt)----------------------------------- J|u 1 - m , MIMII ——————* T ornaíeren! 12 istcM
