Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
eSZÄK-MAGYARORSZÄO 4 1975. Január 5., vasárnap Adalékok és tanulságok Magyar filmek a mozikban 1974-ben December elején megtartották a magyar film 1974-es szakmai számvetését. Mint annak idején többször is jeleztük, ez a felmérés nem lehet azonos a közönség értékítéletével, illetve az azt megelőző felméréssel, hiszen a szakma az év során készített filmeket mérlegelte, a közönség pedig a január 1-e és december 31-i között bemutatott filmeket látta és értékeli. A két behatárolás erősen eltér egymástól. Míg az év első hónapjaiban nyolc olyan magyar játékfilm került vászonra, amely korábban készült, s így nem került a szakmai vizsgálódás reflektorfényébe, az év második felében gyártottak nagyobb hányada pedig átcsúszik az 1975-ös moziprogramba. Most azzal a megközelítéssel mérjük fel a magyar film 1974-es esztendejét, ahogyan azt a rendszeres mozilátogató közönség láthatta. © Az év során tizenkilenc játékfilmet tűztek műsorra a premier-filmszínházak, valamint két, egész műsort betöltő dokumentumfilmet (májusban Elek Judit Istenmezején 1972—73-ban, októberben pedig Schiffer Pál Mit csinálnak a cigánygyerekek? című munkáját). E két dokumentumfilmet, mivel mind műfaj, mind a közönséggel való kapcsolat szempontjából eltérnek a játékfilmektől, ez alkalommal figyelmen kívül hagytuk. Maradt tehát tizenkilenc játékfilm. Az első szembetűnő adalék, hogy a tizenkilenc játékfilm rendezőinek sorában hót olyan nevet találunk, aki először lépett közönség elé játékfilmrendezői minőségben. Közülük ketten — Mi- hályfi Imre és Zsurzs Éva — a Televíziónál szereztek érdemeket, már éveken át, s a további öt elsőfilmes rendező között sem találunk olyat, aki egészen új ember a magyar filmművészetben. Szűcs János például, aki A szerelem határai című filmet rendezte, egy fél életet eltöltött már a filmszakmában, csakúgy, mint Lupor Mara, a Jelbeszéd alkotója, Maár Gyula, a Végül rendezője is sok film írójaként ismert, Szálkái Sándort több kisfilm után látjuk rendezőként jegyezve a Ki van a tojásban? címlistáján, és viszonylag ismeretlen az Idegen arcokat alkotó Szörény Rezső. Ha tizenkilenc film között ilyen sok az elsőfilmes rendező alkotása, várható, hogy valami új szellem tör be a filmművészetbe, s ez az éves képen meglátszik. Sajnos, ezt nem tudjuk regisztrálni. Tagadhatatlan, hogy újszerű törekvések feltétlenül tapasztalhatók BEGAZY CSABA Jégviíoi lás Tél vonatán jár az álom, jégbe csukott virágok körül. A fákba szél kapaszkodik vacogva, fény a villanydrótra ül. Befagyott tavon árnyék lépked, a csend jegenyéje megfeszül, Pattogva záródnak a fények, a jégvitorlás elrepül. Maár Gyula és Szörény Rezső munkáiban, de sajnos nem olyan markáns vonásokkal jelentkeztek ezek a jegyek, amelyek az éves képen érdemben változtatlak volna. O Ha azt nézzük, hogy mikor játszódnak a filmtörténetek, úgy figyelmet érdemlő adat a tizennégyes szám, ugyanis ennyi film története játszódik napjainkban. Kettő a fel- szabadulás időszakában, egy a két világháború között, egy a történelmi múltban, és egy kalandos történet olyan múltban, amely számunkra közömbös. (Az éppen most műsoron levő Verne-filmről, A dunai hajósról van szó.) A ma iránti érdeklődés mindenképpen pozitív. A napjainkban játszódó filmek megoszlása a következő: társadalmi drámának tekinthető a tizennégyből nyolc, termelési témával foglalkozó musical egy, vígjáték egy, szatíra vagy komédia három, ifjúsági film egy. A műfaji megoszlás továbbra is azt bizonyítja, hogy a napjaink valóságára rákérdező filmek alkotása sokkal erősebb oldalunk, mint a könnyed szórakoztatás. Kitűnik ez, ha megnézzük, vajon milyen témakörben mozogtak a napjainkat ábrázoló filmek. Falusi értelmiségi témával foglalkozott egy (A szerelem határai), termelőszövetkezeten belüli feszültségekkel ugyancsak egy (Pókháló). Méltánytalanul kis közönség-visszhangra talált a Végül című film, amely a sokat próbált, érdemekben gazdag, de a felgyorsult élet követelményeivel lépést tartani már nem tudó és nyugdíjba vonuló, munkásból lett középvezető gondjait fogalmazza meg. A fiatalkorú bűnözők társadalomba való „visszatérését”, bekapcsolódását vizsgálja az Idegen arcok. Egy falusi munkásfiatal tudatosodásáról szól a Jelbeszéd. Kifejezetten munkáskörnyezetben játszódik és egy vasmunkás több mint egy évtizedét elemzi az azonos című regényből készült Makra. Napjaink egy szűkebb értelmiségi rétegének drámáját látjuk az Ámokfutásban, és egy pesti kispolgár asszony drámája a világsikerű Macskajáték kevésbé sikerült filmváltozata. A musical — Szikrázó lányok — munkásnők napi gondjaiba világított be sajátos eszközökkel. A három szatíra, illetve komédia témája pedig a mindenáron való valutaszerzés, az- ipari szövetkezeteknél burjánzó visszaéléssorozat, a harmadik esetben pedig egy áltudományos in^ tézet zászlaja alatti kalózkodás volt. Az egyetlen vígjáték — Egy kis hely a Nap alatt — egy mozgalmas nap tükrében próbálta felvillantani mindennapjaink sok érdekességét, kisebb-nagyobb fonákságát, középpontjában egy fáradhatatlan falusi pártmunkással. © Nem választható el éles vonallal a mát ábrázoló filmektől a két közelmúltban játszódó sem; a Hószakadás, amely a második világháború utolsó időszakához kapcsolódik és a túlélés gondolatát fogalmazza meg — a másik film, a Szarvassá vált fiúk pedig az 1944-es sátoraljaújhelyi börtönfelkelés áldozatainak emlékét idézi, de a világ minden ártatlanul bebörtönzött emberéért szót emel sajátos költői megfogalmazásban. Közvetlenül napjainkhoz tartozik A locsolókocsi című, gyermekeknek szánt film; a mai budapesti élet egy érdekes „szeletét” mutatja. A két világháború közötti időszakot és bizonyos áttételekkel az akkori polgári világot tükrözi A Pend- ragon-legenda, míg A törökfejes kopja című film régmúlt századokba visz vissza. A dunai hajós című Verneadaptációról talán nem is kell szólnunk. Korábban nyomtatásban megjelent, vagy színpadon látott mű adaptációjaként nyolc film született, a többi elsődlegesen filmnek készült, több közöttük az úgynevezett szerzői film. © E sokféle adalék után jogos a kérdés, vajon milyen is volt a néző előtt a magyar film 1974-es esztendeje? Tagadhatatlanul nagyon hullámzó színvonalú az összkép. Jóakaraté próbálkozások és formajátékba torkolló alkotói tettek egyaránt elénk kerültek, s bár tizennégy film tárta elénk mindennapjainkat, mégsem kaptunk országunk, társadalmunk mai helyzetéről kielégítő képet. Sok-sok apró részigazság, sok erősen torzító mozaikcserép adódik ebben a képben, s viszonylag igen kevés helyét foglal el benne munkásosztályunk élete. Fel-felbukkan- nak sablonok, utánérzések, s bár a korábbi évekhez képest lényeges visszalépést nem jegyezhetünk fel, előrelépést is csak keveset. Nehéz lenne hosszú időre érvényes módon kiemelni különösen értékes alkotásokat, a felsorolt tizenkilencből. A filmek részletes elemzését bemutatásuk idején elvégeztük. Az összkép elsősorban azt mutatja számunkra, hogy vannak jó törekvések, s van erő és lehetőség az előbbrelépés- hez. A bevezetőben említett budapesti filmhét tanulságai is ezt a reményt igazolják. Benedek Miklós Pénteken bemutató ÖREGASSZONY Rózsik István rajza cgyfelvonásos a Játékszínben Pénteken, január 10-én este — a nagyon hosszú kihagyás után — ismét benépesül a Miskolci Nemzeti Színház stúdiószínpada, a Játékszín ’75. Ez alkalommal két egyfelvonásost mutatnak be, Murra Schisgal A gépírók és Paul Everac Hamis pofonok című játékait. Mindkettő kétszemélyes, s jó álltáimul kínálkozik a színház fiatal és új tagjainak tehetségük sajátos keretek között történő megmutatására. A két játékot Nagy András László rendezi, az elsőben Jancsó Sarolta és Blaskó Péter, a másodikban pedig Lázár Katalin és Várday Zoltán alakítását láthatjuk. Tokaj folytatja /• A művészetbarátok x idei tervei A MŰVÉSZETI évadzáráshoz Tokajban nyomban kapcsolódik az új év első képzőművészeti rendezvényének a megnyitója. A Tokaji tél idei első eseményére már január második hétfőjén sor kerül. Ekkor nyílik meg hivatalosan az új művészeti rendezvénysorozat. S ugyanaznap már az idei első téli tárlat is köszönti a művészetek helyi és idelátogató barátait. Az új esztendő első kiállító művésze az a Tenkács Tibor, aki tavaly csak a tanári katedrájáról vonult „nyugállományba” — de fáradhatatlan pezsdítője maradt Tokaj művészeti életének, s vezetője a Zilahy György nevében összetartó művészetbarátok körének, az országosan ismert és elismert ZMK-nak. Tenkács Tibor mostani tárlatán . javarészt azokat az új táblaképeit, akvarelljeit mutatja be idehaza, amelyekkel a múlt év utolsó negyedében már Debrecen legöregebb festőm űvésze, T-Iolló László 84 éves. A gas kora ellenére is sokat dolgozik. Képünkön: Holló László Kossuth-dijas mester maotthonában Budapesten országos elismerést vívott ki. A kiállítás rendezésének előmunkálatai közben készséggel tájékoztat Tenkács Tibor az új esztendő további művészeti terveiről is. — Az idén szeretnénk megint új kezdeményezéssel bővíteni művészetszolgálatunkat — mondja. — Mégpedig olyan módon, hogy ezzel még inkább Tokajra vonjuk a figyelmet. Ezért szerveztük meg a „Tokaj legyen a világé” elnevezésű rendezvényünket. Ilyen címmel rendez tavasszal hangversenyt Budapesten, a Zeneakadémia nagytermében Tokaj javára- a községünk ügyét magáénak valló I. István Gimnázium szimfonikus zenekara és énekkara, jeles hazai és külföldi zeneművészek közreműködésével. Itthon pedig tovább folytatja Tokaj az ország művészeti tájképeinek bemutatását. Első alkalommal a szomszédos Szabolcs-Szat- már néhány képzőművészével ismerkedhetnek meg a tokaji tárlatlátogatók. A nyíregyházi származású Váci András festőművész és Pintér Éva textilművész közös kiállítása nyitja a sort. Ehhez a tárlathoz kapcsolódik a Váci Mihály emlékének szentelt irodalmi est, amelyen a szintén szabolcsi származású Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár tart előadást a fiatalon elhunyt nagy tehetségű költőről. A nyíregyházi Tanárképző Főiskolán tanító Lakatos József festőművész' és a timári származású Csiszlu Mihály grafikusművész kiállításai is a szab öles-szatmári napok keretébe illeszkednek. A történelmében testvér zempléni város, Sárospatak lesz az idép Tokaj másik be- , mutatkozó vendége. A pataki képzőművészetből Bertha Zoltán festőművész és Debreceni Zoltán grafikusművész, az újjáéledő ottani népművészetből pedig Mezey Tamás fafaragó népművész kiállításai adnak ízelítőt majd. A sárospataki napokhoz kapcsolódik a pataki diákszínpad, valamint a városi művelődési ház kamarakórusának és kamarazenekarának bemutatkozása is. A hagyományokhoz híven szolgálja Tokaj az idén is egész megyénk képzőművészeti értékeinek népszerűsítését. Még a mostani téli idényben sor kerül a „Fiatal művészek Csokonaiért” kiállításra — Almási Aladár, König Róbert, Máger Ágnes, Pető János, Szabados Árpád, Szemethy Imre festő- és grafikusművészek részvételével, dr. Vég váry Lajos művészettörténész értékelő előadásával és a Miskolci Fúvósötös közreműködésével. Egy későbbi időpontban a Miskolci Képtár vendégkiállításon mutatja be Tokajban Szőnyi István ötven rézkarcát. Az ország más tájaira és a nagyvilágba adnak kitekintési alkalmat Takács Győző makói, Porkoláb Sándor budapesti* festőművészek, s Bódy Irén textilfestő iparművész kiállításai. Megkülönböztetett érdeklődésre tarthat számot Kass János Kossuth-dijas grafikusművész tokaji tárlata, s a jugoszláviai Zentán élő And- ruskó Károly festőművész itteni bemutatkozása. Irodalmi és zenei eseményekben sem szűkölködik Tokaj új művészeti idénye. Többek között idelátogat író—olvasó találkozóra Simon István Kossuth-dijas költő, Somlyó György József ATtila-díjas költő és műfordító, Buda Ferenc költő. A hazai költészet egyik legjelesebb népszerűsítője, Jancsó Adrienne előadóművész is Tokaj vendége lesz. Az ének kedvelői pedig bizonyára szívesen fogadják majd az egyéni tehetségű Faragó Laura vendégszereplését. A NYÁRI művészeti események közül idén is országos jelentőségűnek ígérkezik a tokaji írótábor — amelynek résztvevői találkoznak majd a Zilahy György Művészetbarátok Köre ta ej nival is —, valamint a Népművelési Intézet központi művésztelepének tábora, s az ifjú népművészek stúdiójának tokaji találkozója. Berecz József
