Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-22 / 18. szám

1975. Január 22., szerda ESZAK-MAGYARORSZAO 3 A gazdasági építőmunka egyik igen nagy erőforrása a szocialista brigádmozga­lom. Alkalmas arra, hogy megfelelő módon biztosítsa a benne részt vevő dolgo­zók politikai egyetértését és tevékeny közreműködését. Másrészt viszont a szocialis­ta brigádmozgalom jelentő­sen hozzájárul a szocialista emberi viszonyok fejleszté­séhez, a munkahelyi demok­ratizmus érvényesüléséhez. Ilyen ó£ ehhez hasonló véle­mények fogalmazódtak meg a kongresszusi verseny érté­kelései során, mind az üze­mi, mind a mezőgazdasági pártszervezetek értékelésé­ben. A sikerek és eredmények mellett azonban felszínre kerültek a mozgalom hiá­nyosságai, továbbfejlődésé­nek lehetőségei is. A szo­cialista brigádmozgalom so­rán elért termelési eredmé­nyek akaratlanul is azt iga­zoljak, hogy a mozgalmat döntően a termelésre, a na­gyobb termelési eredmények elérésére szabták. A Vágó­dok fő teendőit szinte kivé­tel nélkül a termelési fel­adatok vállalása és annak teljesítése határozza meg. Ebből következik, hbgy ez határozta meg az értékelé­sek alapját is. Márpedig egyetlen szocialista brigád sem csak anyagi javakat termelő közösség, mert a munkavégzés során önmagu­kat is, de értelmi és érzel­mi javakat is teremtő kö­zösséggé kovácsol ódnak. Talán ezért is hangzik el sok helyen az értékelésnél, hogy a „szocialista módon tanulni és élni” elhatározás­ból bizony nem egyszer és nem is egy brigádnál hiány­zik a tanulás, a művelődés iránti vágy. Az effajta vál­lalások többsége emiatt for­mális és sokkal inkább va­lamiféle előírt követelmény, mintsem belső emberi szük­séglet. Mi az oka ennek az egy­oldalúságnak? A válasz semmi esetre sem a szocialista brigád­mozgalom lényegében kere­sendő! Sokkal inkább a ki­alakult és megrögzött körül­ményekben. A gazdasági vezetés hamar felismerte a szocialista brigádmozgalom­ban azt a lendítő erőt, amely ugyancsak rövid idő alatt motorjává vált a több­termelésnek. Persze minél nagyobb termelési eredmé­nyeket értek el, annál ke­vésbé vizsgálták a brigádok emberformáló erejét. A fon­tos az, hogy a vállalati terv- teljesítésben a munkás jól dolgozzon. Ennek következ­tében nem is nagyon fog­lalkoztak azzal, hogy a dol­gozókat megfelelő mérték­ben érdekeltté tegyék a ta­nulásban, az önművelődés­ben. A vállalat a fizikai erőt fizeti meg. Márpedig a szocialista bri­gádmozgalomnak vitathatat­lanul jövője van. Az ú.i tí­pusú ember kialakításában erjesztő, formáló szerepet tölt be. Éppen ezért min­denütt meg kell találni azt a módszert, amely félreért­hetetlenül biztosítja az ön­művelés üzemi és egyéni ér­dekeltségének összhangját. A szocialista társadalom igény­li és megfelelően segíti dol­gozóinak a hosszabb távon való felkészülését. Ezt a célt szolgálják és segítik az olyan társadalmi szintű intézkedé­sek is, amelyek a szabad szombatok bevezetésére, a szabad idő fokozatos növe­lésére irányulnak. Az intéz­kedések ellenére mégis sok­szor úgy tűnik, hogy ma ke­vesebb szabad idővel rendel­kezünk, mint korábban. Nem egyszer fogalmazódik meg az olyan vélemény: „Meghalni sem érünk rá, nem futja időnkből sokszor arra sem, amire kellene, amire szeretnénk” ... A lát­szat persze csal. Hisz már ma is jelentős szabad idő­vel, rendelkezünk, csak a kérdés az, hogy megfelelő ésszerűséggel gazdálkodunk-e vele? Arra fordítjuk-e va­lóban, hogy tanuljunk, pi­henjünk? Nem árt néha azt is meglátni, hogy a „meg­halni sincs időnk” hangoz­tató! közül sokan ilyenkor az „ördög bibliáját” forgat­ják, mások mellékmunkát vállalnak; „kihajtják” ma­gukat. És mindezt abból az időből, amelyet a pihenés­re, a kulturálódásra kellene fordítani. A szabad idő ilyen, vagy ehhez hasonló eltöltése nem egyszer a szo­cialista brigádtagokra is vo­natkozik. Márpedig a szabad idő cél­szerű felhasználása az em­ber személyiségét gyarapítja, akár otthon, akár valamely kulturális intézményben tör­ténik. Ha mindezt figyelembe vesszük, nem lehetünk kö­zömbösek az olyan elisme­rések hallatán sem, amelyek arról szólnak, hogy a szocia­lista brigádok egy-egy vál­lalatnál menn.yi túlórát vál­laltak, vagy hányszor aján­lották fel szabad szombat­jaikat, hogy a termelési le­maradásokat pótolják, vagy miként jeleskedtek a társa­dalmi munkában. Mert mi­kor végzik mindezt? Mun­kaidőben? Nem! Csakis sza­bad idejükben. S mindezzel megfosztják magukat a ta­nulás, a pihenés lehetőségei­től. A szocialista brigádok ilyenfajta tevékenységével a termelés kétségtelenül nyer, de sajnos, maga az ember, mint személyiség, nem lesz általa több. Éppen ezért új­ra és újra fel kell vetni a kérdést mindenütt, hogy a szocialista brigádmozgalom­nak úgy a kiindulópontja, mint végcélja nem lehet más — csak maga az ember. A szükségszerű hármas kö­vetelésben elsőként említett „dolgozni”, semmi esetre sem jelentheti a másik két font,os követelmény elhanya­golását, esetleges elmaradá­sát.. Mert lehet ugyan sokat dolgozni bárkinek is, külö­nösebb műveltség nélkül is — sőt, bizonyos ideig lehet még sokat is keresni —, de az így végzett munka még csupán mennyiségi nagysá­gát tekintve nem fog szocia­listává .válni. Ahhoz viszont, hogy azzá váljon, szakérte­lemben, lelkiismeretességben is többnek kell lenni. V. M. „Csendes” 25 éves jubileum A Beton- és Vasbetonipa­ri Művek miskolci gyáregy­sége a kétkilós, mozaiklap és a három és fél tonnás csar- nokszerkgzet között számos nagyságú és formájú elemet készít. A gyáregységhez tar­tozó miskolci, kazincbarcikai és bodrogkeresztúri telepe­ken a mozaiklapokon kívül készülnek tetőpanelek, be­toncsövek, kútgyűrűk, - út­építési elemek, ipari csar­nokszerkezetek, falazóblok­kok és különféle egyedi ter­mékek is. A gyár életéről, s az el­múlt év eredményeiről be­szélgettünk el Molnár Fe­renccel, a gyáregység igaz­gatójával és Szegeczki Tiva­dar főkönyvelővel. Az 1974. évi tevékenysége alapján a miskolci gyáregy­ség igen jó esztendőt zárt, a tervezett 185 millió forint helyett 210 milliós tervet teljesítettek. Hogyan sikerült azt elérni? — Főként a szocialista bri­gádok jó munkája adta az alapot a túlteljesítéshez — mondták a gyár vezetői. — Az év elején a gyáregysé­günkben az országos felhí­vásra széles körű munka­verseny bontakozott ki. Eb­ben a vállalat 24 szocialista brigádja és más brigádok is résat vettek. Az MSZMP XI. kongresszusára, valamint hazánk felszabadulásának 30. Félautomata, olasz gyártmányú csiszológép, munka közben. évfordulójára lett vállalá­sokban jelentős célok eléré­sét tűzték ki maguk elé. Többek között szorgalmazták a termelékenység növeléséi, a minőség javítását, a DH- m unkarendszer bevezetésé­nek előkészítését, az általá­nos és szakmai műveltség színvonalának növelését, va­lamint a politikai képzett­ség fokozását. Ugyanakkor jelentős erőfeszítéseket tet­tek az építőipar és a lakos­ság igényeinek maradékta­lan kielégítésére. A Beton- és Vasbetonipa­ri Müvek miskolci gyára az elmúlt év decemberében ün­nepelte az államosítás 25. évfordulóját Az elmúlt 25 évben a gyáregység a né­hány apró viskókból álló „maszek” vállalkozásból korszerű gépekkel felszerelt középüzemmé növekedett A három telephel.ven ma össze­sen 900 főt foglalkoztatnak, s modern gépek beállításá­val nagyrészt kiküszöbölték a nehéz fizikai munkát. Az elmúlt hat esztendő alatt öt­Próbaüzem a járműjavító DAX-kazán,iánál Fotó: Kozák Péter tői itiészli a MÉszstaak A Lenin Kohászati Mű­vek mészkő- és dolomitbá­nyái eredményesen zárták az elmúlt évet. A bányák­ban dolgozó szocialista bri­gádok a kongresszusi, vala­mint a felszabadulási mun­kaverseny hatására év végi tervüket maradéktalanul tel­jesítették. A mészkőbányá­ban a tervezett 780 ezer ton­na helyett csaknem 850 ezer tonnát, a dolomitbányában pedig a 200 ezer tonnával szemben mintegy 220 ezer tonnát értek el. Az itt dolgozó szocialista brigádok ebben az évben is kitettek magukért. Január közepéig a mészkőbányában, az időarányos mutatókat te­kintve, jóval a 100 százalék felett álllnak. A dolomitbá­nyában is hasonlóan jók az eredmények, de kiszállítási tervüket — vasúti kocsik, il­letve a megrendelések hiá­nya miatt — eddig még nem tudták teljesíteni. szőr nyerték el a kiváló vállalat címet, s az 1974. évi munkájuk alapján e büszke címet ismét megpályázzák majd. — A gyáregységünkben ez évben újabb fejlesztés kez­dődik — folytatta a beszél­getést az igazgató. — Az el­következő időszakban mint­egy 100 millió forintos költ­séggel tovább fejlesztjük majd a miskolci és a bodrog­keresztúri telephelyet. Bod- rogkeresztúrban például új gyártócsarnok épül, korszerű technológiai berendezések kezdik meg az üzemelést. Ezek egyrészt újabb termé­kek gyártását teszik lehető­vé, másrészt nagyban javít­ják a munkafeltételeket és könnyebbé teszik a munkát. Mar ez évben megkezdik az MG típusú vasbetonge­rendák készítését, amelyek családi házak és ipari léte­sítmények építésénél egy­aránt felhasználhatók, a to­vábbiakban pedig különféle rúd- és lapszerű elemek gyártását kezdik meg. A Beton- és Vasbetonipa­ri Művek miskolci gyárában egy év alatt 170 ezer köb­méter betont használnak fel, s ebből 550 ezer négyzetmé­ter mozaiklapot és más fon­tos termékeket állítanak elő. A. gyáregység termékei fő­leg a kelet-magvarorszagi megyékbe jutnak el. de az elmúlt évben mintegy két­százezer dollár értékben kül­földre is szállítottak falazó­blokkokat. A dinamikusan fejlődő üzem kollektívája legfőbb feladatának azt tartja, hogy korszerű beton és vasbeton termékekkel lássa el a kü­lönféle szövetkezeti, állami és magánépíttetőket. Hajdú Gábor Fotó: Szabados György Az irányelvek szellemében: Az Ili olefingyár ípinek vfaúre és lieíyiása Kazincbarcikán a Borsodi Vegyikombinát VIII. sz. párt- alapszervezetében azok a kommunisták tevékenyked­nek, akikre pártonkívüli tár­saikkal — tucatnyi tervező, kivitelező, építő és szerelő vállalattal egyetemben — nem kisebb feladat vár, mint a 11 milliárdos költséggel épülő új olefingyár elkészí­tése és üzembe helyezése 1977 végére: A PVC—III. néven ismert nagyberuházás 1974. és 1978. között lénye­gében négy év alatt valósul meg. Méreteire és jelentő­ségére enged következtetni, hogy ez a beruházás csak­nem kétszerese a Leninvá- ros térségében 6 milliárdos költséggel most üzembe he­lyezett olefinműnek; gépi be­rendezéseit 35 hazai gyár és 5 külföldi cég szállítja, s — ha az új gyár elkészül — évente 150 ezer tonna pvc-t, 160 ezer tonna etilén-bázisú vinillcloridot és 110 ezer ton­na klórt ad majd népgaz­daságunknak. Az óriási beruházás meg­valósítását a BVK beruházá­si igazgatósága irányítja. Érthető, ha az igazgatóság mintegy 200 főnyi dolgozó­jának munkáját — kereken 50 fős pártalapszervezetének tevékenységét — nemcsak a BVK, nemcsak Kazincbarci­ka és megyénk, hanem kor­mányzatunk, s az ország köz­véleménye is élénk érdeklő­déssel kíséri. * A beruházási igazgatóság lelke és motorja, mondhat­nánk élő lelkiismerete az az 50 fős pártalapszervezet, amely — öttagú vezetőségé­vel az élen — a nagy beru­házás előkészítésétől kezdve kommunista felelősségérzet­tel, céltudatos, színvonalas és hatékony politikai mun­kával biztosítja a nagy be­ruházás — többé-kevésbé pontos — menetrendjét, ter­vezett költségszintjét, s az elvégzett munkák kifogásta­lan minőségét. Bizonyította ezt — novem­ber végén — az alapszerve­zet beszámoló taggyűlése is, amelyen a vezetőség gondo­san és színvonalasan elem­ző munkáján kívül nem ke­vésbé konstruktív, felelős­ségteljes és előretekintő vi­tának lehettek részesei és ta­núi a jelenlevők. A vezetőség talán túlságo­san is aprólékosan elemző beszámolója, többek között megállapította, hogy a BVK új pvc-gyára építésének előkészületei — a központi petrolkémiai fejlesztési prog­ram részeként és a lenin- városi olefinberuházással szoros összefüggésben — már 1970-ben megkezdődtek; 1973 őszén megkötötték a fontosabb külföldi szerződé­seket; 1974 pedig már az in­tenzív tervezés és a sikeres építés esztendeje volt. A be­ruházás előkészítése — nem utolsósorban a kommunisták példamutató helytállásával — igen jól sikerült, a munka jelenleg is jól szervezetten, nagy intenzitással, a koráb­biakhoz hasonló lendülettel folyik. A beszámoló örömmel nyugtázta a pvc- és a vi- nilklorid gyár építkezésének előrehaladott állapotát, amely lehetővé teszi, hogy 1975. II. negyedévében a beérke­ző készülékeket már közvet­lenül a kész alapokra, épü­letben helyezzék el, és a sze­relést is azonnal megkezd­jék. „A legfontosabb az — hangsúlyozta a vezetőség beszámolója —, hogy az 1975-ös évi, mintegy 2 és fél milliárdos beruházási te­vékenység megvalósítására felkészüljünk. Figyelmünket most mindenekelőtt az épí­tészeti tervellátottság növe­lésére, a még szükséges kül­kereskedelmi szerződések megkötésére kell összponto­sítanunk, és a lehető legna­gyobb területen kell bizto­sítanunk, hogy a nagy volu­menű szerelések 1975. II. ne­gyedévében megkezdődje­nek.” Az említettek talán érzé­keltetik is, hogy a VIII. sz. alapszervezet munkájának legnagyobb erőssége a gaz­daságpolitikai irányító, szer­vező és ellenőrző tevékeny­ség volt, s az jelenleg is. Emellett az alapszervezet vezetősége — a beszámoló tanúsága szerint — mindig „embercentrikusan” gondol­kodott; nagy gonddal és fe­lelősséggel szervezte, s irá­nyította a politikai nevelő és felvilágosító munkát, a pártszervezet belső életét, a pártcsoportok és a tömeg­szervezetek tevékenységét is. * Gond és probléma persze adódik e hatalmas beruhá­zás megvalósítása során. Ezekkel is foglalkozott a ve­zetőség beszámolója és fog­lalkoztak a vitában felszó­lalt elvtársak is. Ezek közül ide kívánkozik, hogy a je­lenlegi közgazdasági szabá­lyozók a beruházón kívül a többi érintett közreműködőt — tervezőket, kivitelezőket, különböző engedélyezési ha­tóságokat stb. — nem teszik különösebben érdekeltté ab­ban, hogy a beruházás mi­nél rövidebb idő alatt és minél kisebb ráfordítással valósuljon meg. Példákkal bizonyították, hogy addig, amíg a jelenlegi szabályo­zók a beruházót egyértel­műen a takarékosságra és a minél gyorsabb megvalósí­tásra kényszerítik, addig a közreműködőket erre semmi sem ösztönzi. Sőt, a terve­zőknek például — akik a bekerülési költség meghatá­rozott százalékáért, vagy fix áron terveznek — majd­hogynem az az érdekük, hogy az adott létesítmény minél többe kerüljön! A beruházási igazgatóság kommunistái e gondjukat szóvá tették a Központi Bi­zottság kongresszusi irányel­veit megvitató pártcsoport- értekezleteken és a taggyű­léseken is. Mint mondották, a jelenlegi helyzet ellent­mond a kongresszusi irány­elvek szellemének. * A Központi Bizottság kongresszusi okmányait — az irányelveket és a módo­sított szervezeti szabályzat­tervezetet — egyébként sok­oldalúan, az elmúlt évek he­lyi tapasztalataival, a nagy7 beruházás megvalósításának programjával egyeztetve vi­tatta meg a BVK Vili. sz. alapszervezetének tagsága. Ennek során néhány észre­vételt és javaslatot tettek, főként az irányelvek mon­danivalójának gazdagítására. Egyidejűleg az alapszervezet tagsága teljes eszmei, poli­tikai és cselekvési egységé­ről biztosította pártunk Köz­ponti Bizottságát. Ugyanilyen imponáló egy­séggel választották újjá az alapszervezet vezetőségét is, amelynek titkárává ismét Búza Gyulát; vezetőség: tag­jaivá: Nagy Imrét, Duzsil; Lásziónét, Tátrai Istvánt és Dobó Istvánt választották meg. A vezetőségválaszló tag­gyűlés zárszavában az el­nöklő Szőke Béla a felelős­ségteljes feladatokra utalva idézte az új olefingyár épí­tőinek hármas jelszavát: á tervezett határidőre, a ter­vezett költségen belül, ki­váló minőségben!... Cscpányi Lajos Sita év a Beli:- és Mtlonipari Ifik listaiéi pában

Next

/
Oldalképek
Tartalom