Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-21 / 17. szám
1975. január 21., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Tisztség és bizalom AZ EGYIK MISKOLC környéki nagyközség nemrégiben megtartott falugyűlésén szokatlan dolog történt. A tanács elnöke jóformán még be sem fejezte mondókáját, az elmúlt évi munkáról készült beszámoló ismertetését, a falu egyik lakója máris szólásra jelentkezett. Ebben persze eddig semmi furcsaság nincs, hiszen itt a korábbi falugyűlések is igen mozgalmasak voltak; észrevételeivel és javaslataival eddig sem fukarkodott a lakosság. A szokatlan a hozzászólás témája volt. Az említett lakó ugyanis a tanácselnök emberi tulajdonságairól, adottságairól, a község lakóival való kapcsolatáról, lényegében a vezetői magatartásról beszélt. Üzemekben, vállalati tanácskozásokon ez a téma nem újszerű, — községi viszonyok között, például falugyűléseken azonban ritkán hallani, hogy valaki a nagy nyilvánosság előtt elmondja: milyennek látja a vezető munkáját, bátran, kendőzetlenül bíráljon vagy dicsérjen. Igaz, mindez kívánatos és hasznos lenne nemcsak a község lakói, hanem a tanácsi testület, még inkább annak vezetői számára. Lehetőséget adna munkájuk, tevékenységük javítására, addig föl nem ismert vezetői fogyatékosságok megszüntetésére. Ugyanakkor, — pozitív vélemények hallatán —, erősödhetne önbizalmuk, maguk mögött tudva a lakosság nagy többségének helyeslését és támogatását, eredményesebb tevékenységet fejthetnének ki a közösség érdekében. Nem túlzás azt mondani, hogy napjainkban — ott is, ahol a lakosság minden anyagi támogatást biztosít, társadalmi munkával segíti a tanácsok munkáját — az ilyen jellegű segítség gyakran még „hiánycikk” a községekben. S nemcsak a kritikai, hanem a dicsérő vélemény is kevés. Pedig sok helyen — a példánkban szereplő faluban is — erre valóban rászolgált a tanácsi testület, személy szerint a tanács elnöke is. BIZONYARA EZZEL magyarázható, hogy az említett hozzászóló is igyekezett gyorsan, „melegében” — mielőtt mások hozzászólása befolyásolhatná — elmondani véleményét. Mint később kiderült sokak nevében szólt, — minden véleményben benne volt az elismerés. Egyszerű, dicsérettel teli szavakkal mondta el: „Tetszett a beszámoló, mert közvetlen, emberséges hangnemben fogalmazódott meg. Ügy, ahogy — mint mondta — az elnök elvtárs máskor, ügyeink intézése közben is beszél, foglalkozik velünk, kéréseinkkel. Jó volt hallani az eredményeket, közös gondjainkat, a tanács terveit, mert amit mondott, lassan, érthetően, a mi nyelvünkre fogalmazva mondta el. Míg hallgattam rekonstruálni és egy kicsit ellenőrizni is tudtam; úgy és azok valósultak-e meg, ahogyan a beszámolóban van. Jól dolgozott a tanács ...” Apróságnak tűnő, ám mégis nagy dologról van szó. Az elismerő szavak mögött sok minden meghúzódik. Kimondatlanul is ott van, milyen sok múlik azon, ha a vezető — példánknál maradva, a tanács, illetve annak elnöke — nemcsak jó szakember, ha nemcsak jól „forgatja” a község pénzét, hanem bánni tud az emberekkel is. Türelmes, megértő szóval, segítőkészséggel orvosolja panaszaikat és kéréseiket, s aztán — ha a feladatok megoldása úgy kívánja — ugyanilyen bizalommal fordul a lakossághoz ő is: kérve segítségüket, társadalmi munkájukat. Ott van e néhány mondatos dicséretben, hogy csakis így érhető el a községek anyagi erejét meghaladó fejlesztés: összefogással, jó községi közösségi légkör kialakításával. Hogy mennyire helytálló mindez, íme egy másik példa. A községtől alig pár ki- j lométerre levő faluban — ahol az anyagi lehetőségek s általában a fejlődés feltételei talán még kedvezőbbek is mint amott: — mégsem tudnak az előbbi község nyomdokaiba lépni. Nem, mert hosszú idő óta meg nem értés, állandó vita, torzsalkodás folyik a község egyik vezetője és a falu lakói között. Egymás segítése, a közös célokért való együttes munka helyett vádaskodások, vizsgálatkérések, kölcsönös bizalmatlanság mérgezi a falu levegőjét. S az ok? Az illető tanácsi vezető — bár jó szakember, munkaterületén több éves gyakorlattal rendelkezik — az évek során megfeledkezett e munka legfontosabb „kellékéről”. Arról, hogy a falu lakóival emberséges szót váltson, megálljon ve.- lük az úton beszélgetni gondjaikról, problémáikról, s ahol csak lehet segítsen nekik. Ehelyett szabálysértési feljelentéseket, figyelmeztetéseket és felszólításokat, „gyárt” olyan ügyekben is. amelyek pedig pár szóval, kéréssel, okos érvekkel elin- tézhetők lennének. Csoda-e, hogy egy idő után magára maradt, s hogy a falu lakói legszívesebben nagy ívben kikerülik a tanácsházát? Lakossági javaslat, önként vállalt társadalmi munka? — Ilyen légkörben aligha lehet rá számítani. Mindennek a község látia a kárát. VEZETŐI MAGATARTÁS... A cikkünk elején említett községben dicséretet kapott a tanácselnök, zsúfolt volt a falugyűlési terem. Emitt panaszt és elégedetlenséget lehetett hallani... A megdicsért községi tanács és vezetője bizonyára, ezután még jobb munkával próbálja majd kiérdemelni a falu lakóinak megbecsülését. S az is biztosra vehető, hogy az elismerő szavak mellett nem marad majd el a községben élő emberek cselekvő támogatása sem. N. I. VÁLLALATOK, mg. tsz-ek, közületek FIGYELEM! A Dél-borsodi TÖVÄLL érintésvédelmi csoportja válla! villamosszcrclvényck és berendezések ÉRINTÉSVÉDELMI, TŰZRENDÉSZEI! — SZABVANYSZERÜSÉGI és VILLÁMVÉDELMI FELÜLVIZSGÁLATOKAT az ide vonatkozó rendcletek és MSZ-ok előírása szerint. CÍM: MISKOLC III., Miklós út 18. Telefon: 72-415., 14-004. Az újítási verseny sikere a Szerencsi Cukorgyárban A Szerencsi Cukorgyár dolgozói az elmúlt évben az újítási versenyt is a minél több hazai cukor gyártásá- . ért folytatott, a népgazdaságunk számára oly fontos mozgalom szolgálatába állították. Különösen az év végén, a minden eddiginél nehezebb cukorrépa-feldolgozási kampány során rendezett két újítási hónap hozott kiváló eredményeket. Az újítási hónapokat megelőzően 80, a két hónap .során pedig 145 újítási javas- j latot nyújtottak be a gyár dolgozói, a szocialista brigádok tagjai. Soron kívül és külön 200 forinttal jutalmazták a gyárban a munkásvédelmi jellegű újításokat. Csak novemA BTJBIV 10. számú enesi gyáregységében készülnek a kárpitozott bútorok. berben 111, ilyen munkásvédelmi jellegű, hasznosításra elfogadott újítási javaslat érkezett be a gyárba. Nagy Árpád hegesztő egymaga négy ilyen újítást nyújtott be, Bob«la László lakatos pedig kettőt. Mint a legjobb munkavédelmi újítók, ezért 1300. illetve .800 forint külön versenyjutalomban is részesültek. Az elmúlt esztendő legeredményesebb újítója címet Bodnár László, a nyersgyár lakatos-csoport vezetője nyerte el. Az újítási díjakon felül ezért 1400 forint jutalomban részesítették. Az 1200 forintos második díjat Oláh Ferenc marós, az 100Ö forintos harmadik díjat Rónavölgyi Endrénö kockaállomás- vezető kapta Nyolc lépés hosszában, négy lépés keresztben. (Már annak, akinek van kedve sétálni). Ennyi mindössze a kis váróterem a körzeti orvos rendelőjében. A csontszi- nűre mázolt falak mellett körben, vasvázas székek. Rajzszöggel felerősített plakátok hirdetik: A tej erő, egészség! Egy pohár tej, tiszta fej! Fanyar humor a lázas, fe^ájós, köhögő (egyszóval influenzás) betegek között. Lázmérők a hónaljakban, zsebkendők a markokban, fázósan összehúzott télikabátok a vállakon. Vagyunk legalább negyvenen. Kinn, az előcsarnokban is állnak. Ajtó nyikordul, cipő kop- pan a lépcsőkön. — Jön az orvos — morajlik végig a várakozókon. Fehér köpenyes, idős ember lép be, kezében az elmaradhatatlan orvosi táska. Halkan nyílik a rendelő ajtaja, majd lassan becsukódik. Izgatott beszélgetés, telefoncsörgés. Mozdul a kilincs, kilép az orvos. Már civilben. — Elnézést kérek, újra súlyos beteghez hívtak ... Sietek vissza. Kifelé mentében többen megállítják, kérdeznek, tanácsot várnak. Mindenkihez van egy-egy vigasztaló, türelemre ;"+". jó szava. * Maga is lázzal küszködik. Idős szervezete, — bár edzett, erős — küzd a járvánnyal. Az egész a levegőben van. Könnyű „összeszedni” az utcán, villamoson. Hát még itt, a rendelőben. A körzeti orvos mindenkit ismer. Névről, arcról. Tudja, kinek milyen a szervezeté, ellenállóképessége. Mit lehet tenni, milyenek a körülmények. Sokukat az ő értő keze segítette a világra, némelyük élete tőle függött nehéz percekben. Harminc év munkájának ismeretanyaga. Hány generáció, hány ember?! Még megsaccolni is nehéz. Nemcsak a számok miatt, hanem a körzet terjedelme miatt is. * Lajos bácsi szombaton még dolgozott. Aztán a főnökei „A nők éberebbek,.." Egy óra a Tiszáin „Gyorsvonat érkezik Budapestről a kilencedik vágányra! A vágány mellett tessék vigyázni! — harsogja a hangosbemondó a Tiszai pályaudvaron. Az állomáson megszokott kép: hosszan kígyózó sor áll a jegypénztárak előtt; nyüzsgő emberáradat igyekszik az induló vonatokhoz, s az aluljáróban összetalálkoznak a most érkező utasokkal. Izgalmas pillanat: a tömeg egy másodpercre megtorpan, most hogyan tovább? De megoldódik a „probléma”: az érkezők a jobb oldalra húzódnak, helyet adva a vonathoz si- etóknek. Az utasok elfoglalják helyüket a tiszta, jól fűtött kocsikban. néhány férfinál előkerül az „ördög bibliája”, másoknál az elemózsia. Az előbbi idegeskedésnek már nyoma sincs. Megnyugodva helyezkednek el, örülve. fyogy sikerült ülőhelvet kapni. Bizonyára senki nem gondol rá, mi mindent tesznek a MÁV dolgozói azért, hogy kényelmesen utazhassunk. Pedig mindannyian állandó kapcsolatban vagyunk a MÁV-val. hiszen egyre többen és gyakrabban utazunk az ország különböző pontjaira. Érdemes elgondolkodni: vajon hány ember fáradozik kulturált utazásunk érdekében? Munkájuk nem látványos, úgynevezett „kirakatmunka”, mégis minden vasutas dolgozó feladata apró láncszemekként kapcsolódik össze. A MÁV, a vasút munkájáról beszélve legtöbben férfidolgozókra gondolunk, pedig csupán a Tiszai pályaudvaron 588 nő dolgozik! Zoller Jánosné, a Tiszai pályaudvar csúcs-párt vezetőségének nőfelelőse elmondta, hogy a nődolgozók mind az állomási, mind az utazószolgálatban tevékenyen részt vesznek: nappalos és fordulós szolgálatot egyaránt teljesítenek. A nődolgozók — talán a mozdonyvezetés kivételével — a legtöbb munkaterületen megtalálhatók itt, s a férfiakéval azonos értékű munkát végeznek. Zoller Jánosnéval megfordultunk több munkahelyen, s valóban mindenütt jókedvű lányok, asszonyok végezték nehéz, nagy figyelmet, precizitást igénylő munkájukat. A naplózóknál Bazsó Sándorné ismertetett meg közelebbről munkájukkal. Náluk jelentkeznek menetlevéligazolásra a vonatvezetök, jelentést kell tenniük minden érkező és induló vonatról, de besegítenek a forgalmi szolgálattevőknek is. Beosztásuk megköveteli az állandó továbbképzést, a különböző szaktanfolyamok elvégzését. Nagy szakmai felkészültséget igényel a vonatvezetök munkája. Ezt a tisztséget eddig csak férfiak tölthették be, s mint Mezei László, vezénylőtiszt elmondotta, hazánkban elsőként a Tiszai pályaudvaron kezdték meg a női vonatvezetők kiképzését. Kezdeménvezésüket siker koronázta: ma már 17 vonatvezetőnő személyvonaton, tíz pedig tehervonaton teljesít szolgálatot. S nem is akárhogyan! A mozdonyvezetőit szerint a nők éberebbek, precízebbek. mint a férfiak, s ez jelentős mértékben megkönnyíti munkájukat. Egyre jobban ..elnőiesedik” a jegy vizsgáló szakma is' vonatvezetőnők és a krlai’-’- nők között közvetlenebb viszony alakul ki, egymásnak őszintén elmondják problémáikat. Mert bizony utazás 'látták, hogy nincs rendben valami. Kocsit küldtek érte, behozták a munkásszállóra. Most itt van. Fejfájásra panaszkodik, meg a fáradt, öreg csontokra. Hasogatnak, mintha kést szúrkálnának beléjük. Adélka a sarokban ül. Minikabátjánál már csak szoknyája leltet rövidebb. Lábaszárát vörösre csípte a hideg. Percenként tiisszög, fújja az orrát. Nála is a jellegzetes panaszok. Tetejébe még egy kiadós megfázás is. Károly meg sem tudja mondani, mikor volt utoljára orvosnál. Most falfehér arccal, beesett, láztól égő szemekkel, magábaroskadtan t... Olykor megmozgatja, megropogtatja nyilalástól elgémberedett ujjait. Benn a rendelőben hármasával állnak az emberek. Szokástól eltérő megoldás, de a szükség ezt diktálja. Sztetoszkóp tapogat, hailga- tózik a meztelen mellkasokon. Sűrű sorokban latin szavakat ír a toll a piros fejléces receptlapokra. Gyógyszerek nevei, utasítások hangzanak el. — Pihenés, fekvés, izzadás. És a gyógyszereket rendesen kell szedni! Ha van étvágy, sokat enni, minél több vitamint! Már másik férfi ül az orvos elé. Ziháló tüdővel, köhögés közben panaszolja: — Majd’ széthasad a fejem. A szemeim égnek, a csontjaim fájnak. Reggel is 38,2 volt a lázam ... Újra gyógyszer és utasítások. Végre kis szünet. Az idős orvos fáradtan törli meg ráncos homlokát. Szeme villanásából is ért a fiatal asszisztensnő, s már indul is az ajtóhoz: — Kérem a következőt! Három hölgy bejöhet.,. * Déli tizenkét óra. A betegek nem fogynak a körzeti, orvosi rendelőben. Az elmenők helvett újabbak jönnek. Az orvos fáradtan bár, de teljes odaadással végzi feladatát __ É s lei tudja, hányán még vele együtt a megyében, az országban... Vásárhelyi István közben — néhány „rakoncátlan” férfiutassal probléma is lehet__ Papp Teréz, j egyvizsgáló már 12 éve van a szakmában. Szereti munkáját, bár sokszor nehezíti feladatának ellátását némely utas magatartása, amikor szinte „közelharcot” kell vívnia a menetjegy' felmutatásáért, A jegyvizsgálók felelősek a szerelvények tisztaságáért is. Bizony manapság még előfordul. hogy egy'-egy kocsi csak addig tiszta, míg a kocsiműszak nödolgozóinak keze alatt van. Nagy bánata ez Bacsó Borbálának, a műszak egyik szocialista brigádvezetőjének ... Rengeteg munkájuk van a szerelvények tisztításával, amit jórészt kézi erővel végeznek. A kilenctagú szocialista brigád naponta hét szerelvény' nagy'- takarítását látja el, s az ő feladatuk még az aluljáró és a peron tisztántartása is. Tudják, jelentős szerepük van a kényelmes, kulturált utazás biztosításában, de hát az ut 'sok — tisztelet a kivé- 'elnek — nem mindegyike értékeli még ezt. Az eldobált hulladékok, a cigaretta- csikkek. a napraforgó héja, a megrongált üléshuzatok, mind-mind egyes emberek nemtörődömségét, hanyagságát. néhány esetben garázdaságát bizonyítják. Pedig ezze’ nemcsak a MÁV dolgozóinak munkáját nehezítik meg, hanem mtndannyiunk- nak. az utazóközönségnek is lcárt okoznak. Déváid Hedvig Az orvosi rendelőben
