Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

1975. január 19., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Családi IC Ö II Jelent-e stre a nyugdíjazás? »o 0ifimmel században az ember életko­ra meghosszabbodott. Nap mint nap találkozunk rend­kívül fiatalos, aktív embe­rekkel, akik közel a 70 évük­höz, még tudásuk, tapaszta­latuk javát adják. Amikor pedig jóval túl a nyugdíj- korhatáron mégis nyugállo­mányba küldi őket munka­helyük, összeroppannak. Miért? — kérdezzük. A válasz egyszerű. Az em- ■ber tevékenységre született és a tevékenységek összes­sége örömet nyújt számára. A rendszeres munkának, te­vékenységnek a nyugdíjazás véget- vet. Egyszerre hosszú­ak és üresek lesznek a na­pok — a megnyúlt és immár életünk végéig tartó vaká­cióban. A pénzkérdés is — valljuk be — izgat bennün­ket, akár dollárban, angol fontban, belga frankban, — vagy forintban hozza a pos- Hás. Dr. Thomas H. Holmes, a washingtoni egyetem tanára, Selye János professzor felfe­dezését, a stress-hatást vizs­gálva rájött, hogy a nyugdí­jazás ténye az átlagember szervezetében komoly meg­rázkódtatást okoz. Osztályo­zása a következő: házastárs 'elvesztése 100, munkából va­ló elbocsátás 73, nyugdíja­zás 45 pont. Talán ezért okozott megle­petést az számomra, hogy Anglia az „öregek hazája”. .1 öttömben-mentemben igen sok „jó karban levő” csillo­gó szemű, lépteit energiku­san szaporázó matrónával és fehér hajú öregúrral talál­koztam. Pedig a szigetor­szág éghajlata az izületi és reumás betegségek meleg­ágya ... Mi a titkuk — honnét az idősebb generáció, a nyugdí­jasok kiegyensúlyozottsága? — tettem fel a kérdést az illetékeseknek a Camden Council of Social Service irodájában. — Évek óta keressük a segítségnyújtás módját, mi­képpen lehetne megelőzni, illetve elkerülni a stress- hatást, az ebből származó depressziót. Angliát „behá­lózza” e társadalmi szerve­zet a nagyvárosoktól — egé­szen a legkisebb településig. Tagjai 90 százaléka önkén­tes, csupán 10 százaléka fi­zetett alkalmazott. Az idő­sekkel való törődés nem egyedüli feladatuk, idetarto­zik a család- és gyermekvé­delem, de még a jó ivóvízre való felügyelet is. — Nyugdíjasok nak azelőtt is tartottunk kerté­szeti és varrótanfolyamokat, de csupán 1968 óta indítunk rendszeres előadássorozato­kat — a nyugdíjazás előtt állóknak. Előadóink: pszi­chológusok, orvosok, jogá­szok. Kötetlen beszélgetések keretében megvitatják az idősebbeket legjobban izgató kérdéseket — az anyagi és jogi problémákat, egészség- ügyi aggályokat — és ami nem kevésbé izgalmas szá­mukra: a túl sok szabad idő tartalmas eltöltését. — Kiderült, hogy a „hosz- szú vakáció” csupán akkor jelent minimális depresszi­ót, ha erre lelkileg nem ké­szülnek fel idejében. Miután a nyugdíjas megszabadul az állandóan Damoklész kard­jaként feje fölött lebegő idő­rabságától, elmerülhet bé­lyegjei rendezésében, — egy­kori utazások képeinek elő­hívásában, vagy egyéb, ré­gen áhított, de idő híján meg nem valósított kedvte­lésében. — Nem kevés azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik aktívan részt vállalnak szociális munkánkban. Mi­közben — gazdagodnak em­berségük visszasugárzó me­legétől, életük tartalmasabb lesz, érdeklődési körük kitá­gul. Főleg a teljesen egye­dülállók szorulnak rá, hogy legalább hetente egy alka­lommal meglátogassuk őket. A „Gondok a nyugdíjazás előtt” sorozatunkba beiktat­tunk főzőtanfolyamot és ez igen népszerű lett, úgy az agglegények, mint a házi­asszonyok körében. Megtudtam, hogy a nyug­díjasokkal való törődés szé­les keretek között történik. A „Citiziens Advice Bureau” — a mi tanácsi szociális osz­tályunknak felel m«g — ha­lálesetnél egy nyomtatványt küld, „Segítséget és barátsá­got ajánlunk fel” olvasható a kartonlapon. „Szívesen felkeressük személyesen — nyugdíj, biztosítás, vagy egyéb problémáiban”. talán még ’V/UUI annyit: a munka abbahagyása, az élet­ritmus megváltozása min­denképpen előidéz bizonyos stress-hatást. Hogy ez mi­lyen mértékű, abban szere­pet játszik az erre való fel­készülés, és az a sok társa­dalmi munka, amit épp a nyugdíjasok végeznek, — s amely idejüktől és egészsé­gi állapotuktól függően — hozzájárul, hogy fontos sze­mélynek érezzék magukat. Hisz rájuk még nagyon sok embernek szüksége van ... G. Molnár Edit EGY TÉVÉNÉZŐ SIRÁMAI A z új esztendőben ki más lehetett volna első vendégem, mint állandó barátom, kor_ és embertársam, Mindig Ala­jos, gyakorló állampolgár és tv-néző. Most ebben a minőségében emelt szót: — Hát megérkezett Mis­kolcra is a televízió máso­dik műsora, de nincs ben­ne sok köszönet, nincsen istenáldás, — kezdte ború­san. Mondtam, hogy nem ve­szem komolyan a panaszát, hiszen évek óla semmi sem tetszik neki, mindent csak a fonákjáról néz és lát, mire — szokásához híven — tételesen sorolni kezdte érveit: — Van egy magyar köz­mondás, amely szerint nin­csen öröm üröm nélkül. Nos, ez most nagyon érvé­nyes. Megérkezett Miskolc­ra a második műsor. Mond­juk, ez az öröm. De hová lett az a szép idő, amikor várni lehetett erre, amikor szidni lehetett minden il­letékes és kevéssé illetékes szervet, mert még mindig nem fogható nálunk a má­sodik műsor!? Ez az üröm. És kérdés, vajon ad-e a második műsor annyi örö­met, hogy ellensúlyozza az ürömöt. Megpróbáltam közbeszól­ni, hogy ez így rosszindu­latú beállítás, de Mindig Alajos rendíthetetlenül folytatta: — Aztán itt volt a több hónapos nagy hírverés. Ve­gyünk ilyen antennát, meg olyan antennát! Meg hogy vegyünk Tokaj-típusú kon­vertert. Meg hogy már sze­relik a központi antenná­kat. Meg így tovább. No. a szerkentyűk becsülettel fogytak a boltból, úgy tele volt az ezüstös színű Híd­szerkezetekkel az utca, hogy valami újfajta kará­csonyfa-vásárnak tűnt. Az­tán egy csomó helyed ■ nagyszerűen bejött az adás mindenféle külön szerke­zet nélkül, máshol meg rá­rakhatták a csilagos eget, csak hóesés szerepelt a képernyőn, még a plusz ti­zenöt fokos januári időjá­rásban is. Megint magyaráztam a domborzati viszonyokról, meg ilyesmikről valamit, de Mindig Alajos azzal vá­gott vissza, hogy a szövet­kezeti házakra még fel nem szerelt, központi an­tennáknak semmi közük ezekhez a viszonyokhoz. Végül előhozakodott a leg­fontosabb sirámmal, ami sajátos módon abból adó­dott, hogy az ő lakásában igen éles képpel, nagyon jó hanggal fogható a má­sodik műsor: — Nálam ragyogó min­den, és éppen ez a legna­gyobb baj! Mert addig jó, amíg az embernek váloga­tási lehetősége van, de a választási kényszer már nem a legegészségesebb do­log. Mert bekapcsolom es­te azt a masinát, nézem, nézem, hát valami érdekes megy. Nocsak, de mi me­het ugyanakkor a másik csatornán. Csak egy gomb­nyomás, hát ott is valami érdekeset látok. Most légy okos, Alajos, mondom, hát most melyiket nézzem. Nem ugrálhatok égjük csa­tornáról a másikra percen­ként, mert akkor semmit se látok, meg a készülék is tönkremegy. Vitázhatok ' magammal, hogy Bornem­issza deák Elektráját, vagy Szép Ernő egyfelvo- násosait nézzem, Urbán Er­nő disznótori riportját, vagy a Jó estét nyár is­métlését, Csortos Gyulát, vagy a Csőmázolókat, Fé­nyes Szabolcsot, vagy Mo­zartot, a szilveszteri kaba­rét, vagy Offenbachot, Molnár Margitot a Nyitott borítékkal, vagy a Kislány a hintán című filmet, Láng Vincét, vagy a Szerelmetes barátaimat, a Hazai esté­ket, vagy Lollobrigidát. Na, most légy okos! Már pró­báltam a régi készülékem­mel is, mert hogy nem po­tyáztam el, egyszerre ment a két műsor. Csodás káosz keveredett! Már olyan dü­hös lettem kétszer, hogy mérgemben kikapcsoltam a tévét. — És hogy ment el az este? — kérdeztem. — Egyszer moziba men­tem, egyszer leültem ol­vasni. Iljren sem volt, ami­óta tv-tulajdonos vagyok^ T alán nem egészen menthetetlen Mindig Alajos. Még válogat­ni is megtanulhat. Benedek Miklós Influenzás gondolátok 37,2 — ez már biztos jel, estére lázas leszek. Még megírok egy kommünikét, aztán hazamegyek, elnyújtó­zom az ágyban és élvezem, amikor családom férfitagjai aggódva ügyetlenkednek kö­rülöttem ... Na persze illúzióromboló, csapzott hajjal, gondozatla­nul elnyúlni a rekamién, igazán nem árt meg, ha be­ugróm a fodrászhoz, sőt a búra melege kihúzza fejem- bö1 a náthát, s talán ugyan­ebből a meggondolásból használ a kozmetilvus is. Az orvos ajtajánál gyorsan le­törlöm a rúzst, a púdert és teljes elesettséggel, hirtelen összeborzolt hajjal lépek be a rendelőbe ... Hm, 37,6 — de estére biztos több lesz, — háromnapi táppénz. Heuréka! Három nap nyu­galom, három nap pihenés, alvás, — végre velem teszik azt, amit én szoktam: példá­ul reggelenként, amikor ka­kaóval szaladgálok a fiam után; vagy meccs alatt: „Hozz be egy kávét, aztán egy kis zsíros kenyeret”. Majd a második félidő vé­gén: „Olyan izgalmas! Tálalj a tv elé!” Most az én ágyam mellett tálalják a kávét, teát, sőt talán még banánturmixot is hoznak... Már kényelmesen elnyúl­tam, kispárnákra raktam a lábam, és családom férfitag­jai valóban itt szaladgálnak körülöttem. — Anyu! Hol a vacsora? — vagy — Hol a tejes lábas? — És a teaszű­rő. — Ugye nem tetted a he­lyére? — Na és a cipőd, én rakjam el? Érdekes a házasságban mennyire megváltozik a fér­fiak értékítélete. A „Szere­tem a nagyvonalúságod”-ból lám, lám néhány év múlva: „Ugye nem tetted a helyé­re”? lesz. No, és a témák?! Hegel helyett a tejeslábas. Mi zörög a fürdőszobában? — Te jó isten! Mosnak. Azt hiszem, most legokosabb el­aludni ... Másfél óra múlva a porszívó zajára ébredek. — Aludj csak! — nyugtat­nak a fiúk — mi mindennel készen vagyunk! Pár perc­cel később én is „kész let­tem”, amikor a fekete torna- nadrágot, a zoknikat, a fe­hér blúzaim és hálóingem társaságéiban találom az öb­lítővízben. Meg lesz a hol­napi programom. Hipózha- tok! Aztán közben átrendez­hetem a konyhaszekrényt, ne halljam estére újra, hogy — Anyu, ugye nem tetted a he­lyére? Egésznapos program, de ha már elkezdtem, egy kicsit vasalok, takarítgatok is, s estére a hőmérő már elhagy­ta a 38-at. • Most már nyugodtan el­nyúlhatok, rend van, jöhet a Kalmopirin, a tea, jól beta­karózom, mert most olvas­tam egy képeslapban, hogy az izzadás fogyaszt, s ha nem is kipihenten, de leg­alább néhány dekával kar­csúbban műszók ki ebből a háromnapos influenzából. Azonnali alkalmazunk: gépíró adminisztrátort, könyvelőt, kőműveseket, villanyszerelőket, Pather antódartikezelőket, rakodó segédmunkásokat, villanyszerelő segédmunkásokat. JELENTKEZNI LEHET: Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Miskolc, József Attila út 57., munkaügyi osztály. Feleszünk LAKATOS, ÁCS, HEGESZTŐ SZAKMUNKÁSOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT magas kereseti lehetőséggel. Minden héten szabad szombat. Szállást, külszolgálat! díjat biztosítunk. Jelentkezés: Gép- és Felvonószerelő Vállala* kirendeltségén. Miskolc, Széchenjű u. 28. Felvételre kereslek jó kereseti lensógge esztergályos, marós, kovács, edző, villanyszerelő szakm unkásokat. segédmunkásokat, továbbá 18. életévet betöltött férfi és női betanított munkásokat. A betanított munkásoknak szállást biztosítunk. (Férj—feleségnek is.) JELENTKEZÉS: Magyar Acélárugyár Budapest XIII.. Váci út 95. sz., munkaerő-gazdálkodás. LAKASFESTÉS, TAPÉTÁZÁS, PARKETTCSISZOLÄS, LAKKOZÁS OTP-HITELRE a Miskolci Festőipari Szövetkezeinél CÍM: Széchenyi u. 43. Telefon: 15-447, 16-667. A lakosság részére március 31-ig 5% árengedmény! Nagy választék külföldi tapétákban! Modem címfestés és reklámfestés!

Next

/
Oldalképek
Tartalom