Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

1975. Januar 19., vasárnap ESZAK-RAGYARORSZAG 7 Ketten — ugyanarról A Maira- Bükk Élrlerulet fejlesztése országos ÉÉL. Beszélgetés Huszár István miniszterelnök-helyettessel, az Észak-magyarországi Intéző Bizottság elnökével és dr. Papp Lajos államtitkárral, a Mátra—Eger Nyugat-bükki Intéző Bizottság elnökével Lassan, óvatosan leemel­te lábát az ágyról. Kezét szinte sütötte a hideg vas, ahogy kapaszkodott. Pedig alig van erő a kezemben, alig fogom, gondolta, öt' lépés az ablak, elérek-e addig, hogy kitekinthessek? A szobatársa kerekre tá­gult szemmel figyelte. Ügy, úgy pajtás, csak rakosgasd egyik lábad a másik után. Bár már én is itt tartanék! Az ablak közel volt, ki­nyújtott keze elérte a pár­kányt, a szélére támaszko­dott, hogy kifújja magát. A résen beszökött a nap. Apró kis porszemek tán­coltak kézfeje fölött. Az utcán emberek siet­tek, távoli zajok szűrődtek. Kopp, kopp, az ajtó előtt megszakadt a hang, meg­állt valaki. Kéz a kilin­csen, lenyomódik. Irma nő­vér szőke haja libben, nem szabad még felkelni, mond­ja, feküdjön csak azonnal vissza. Olyan, mint egy nagy gyerek. Támogatja, átölelve, szinte viszik a karjai. Ágy, fölötte a hófehér vas keresztben, arra felte­kerve a csengőgomb, feke­te vezeték a fehér alapon, abban fut a jelzés, amely hírt vihet valahova. Tech­nika, bonyolult technika, s ő mégis bujdosó fájdalmai­val, földre boruló gyenge­ségével itt fekszik hetek óta, egy világ óta. — Nem szabad türelmet­lennek lennie — mondta az orvos. Ez még az első vizs­gálatnál volt. Nincs nekem semmi bajom, mondta a feleségének. Megránthat­tam a derekam, vagy meg­fáztam. Mit számít az? Később egyre rosszabb lett. Félájultan hallgatta éjszakánként a szíve dobo­gását Végül rászánta ma­gát, először megnézték, vizsgálatok következtek, vérsüllyedés, tükrözés. Egy­re elesettebbnek érezte ma­gát. A veséjével van a baj, mondta egyik reggel az ápolónő. Kifejezéstelen sze-, mével ránézett. Tíz napja feküdt itt, vagy tizenkét napja? Idegenként nézte az ablakból a világot. A fák levelei apró sárga vi­torlákként szánkáztalc alá. — Operáljanak meg, vagy csináljanak valamit, végre velem — mondta idegesen a vizitelő főorvosnak. Az szemüvege mögül néz­te, bólogatott, s mintha ott sem lenne, nem vála­szolt. ö egyre biztosabban érezte, már mindent tud­nak róla, kialakult a kép, mindent eldöntötték, csak valamire várnak, amire még szükségük lehet. Valahol itt szakadhatott meg az a fonal, amely az emlékeit kötötte össze. Itt szakadt meg a fűzér, in­nen csak töredékek villan­tak fel, esetlegesen kapocs nélkül. Föléhajló arcok, a felesége barna szeme, s az­tán történt valami vele. Idegen és furcsa érzések, félelmek. Vérre van szüksége, nagy mennyiségű vérre. Miért pont ez maradt meg? Ket­ten beszélgettek, kimért, száraz hangon. Később a felesége beszédét hallotta. Azután megint más. Le­gyengüli! a szervezete, egé­szen előrehaladott a folya­mat ... Oszlásnak indult a szervezetében, nagyfokú to- xikáció. öt talán sikerül megmenteni. Hogy bírta ilyen sokáig?... Á vércso­portja nullás, RH-negatív. A legritkább vércsoport. Mi történt vele? Volt-e valami kiváltó oka? Ébe­rebb állapotában, az esz- mélések perifériáján min­dig ugyanaz a kép. Mint, amikor a film hosszú má­sodpercekre megáll. A műhelyajtóban egy arc. Közel jön. Csak te csinál­hatod meg, mondja. Ö már akkor tudta, miről van szó. Megrepedt az ezres gázve­zeték a kéntelenítőben, az üzemmel leállni nem lehet, sok millió veszne kárba. Te vagy a legjobb hegesztő! Az üzemi irodában elmond­ják újra, részletesen el­mondják, mi a rizikó. Egy rossz mozdulat és repül az egész. A kifúvó gáz majd begyullad, de az nem baj. Vállalod? Amikor megnézte, bele- borzongott a háta, a reak­torok mellett süvítve szi­szeg a gáz. Ha ez begyul­lad, ilyen nyomással, lese­per bennünket az állvány­ról. A többiek nézik, agyag­gal letapasztjuk, a nyomást levesszük, amennyire csak lehet. Felmászott az áll­ványra, éppen van annyi hely, két ember szorosan elfér egymás mellett, öt perc sem telt el, határo­zott. Megyek a szerszámok­ért, mondta, készüljetek. Nagyon meleg van. Alig tíz perc után lekerül róla a kabát, az ing. Tüzes csó­vaként lobog a láng, a bőr­kötény védi elől, pattog­nak a szikrák. A szemüve­gét később leveszik, csípi a szemét a verejték, az üvegen mákszemnyi pon­tokban égett rá a cunder. Még mindig erős a nyo­más, mondja. Nem lehet kisebbre ven­ni, válaszol a művezető. Rekedt, reszélős hang. ö is félmeztelenül kuporog mel­lette, a vállai, a melle fénylik a vizes sártól. Vö­dörből szedik ki az agya­got és keni a félujjnyi rés­re. Csak a hátuk fázik. Durúzsol mögöttük a friss­levegős készülék, csőveze­téken jön az éltető levegő, az, ami előttük van, leg­alább három-négy százalék szénmonoxidot tartalmaz. Négy nap, négyszer nyolc óra, eddig tartott az egész. Hat helyen nyílt meg a ve­zeték. Talán három hét sem múlt el, érezte a de­rekát, alattomosan jött a fájdalom. Mi van veled, pajtás, úgy mozogsz, mint akinek leverték a derekát. Látod, mindig mondtam, ne udvarolj férjes asszony­nak. ö csak mosolyog, s elfogja a tehetetlen féle­lem. Fölötte, a hófehér , vas keresztben, arra felkapasz­kodni, elfogja a gyengeség. Holnap, igen holnap már hárman bejöhetnek, a fele­sége és két munkatársa. Az egyik a művezető. — Négy liter vért kapott összesen — mondta az or­vos. — Derék emberek a barátai ott az üzemben. Tudja, külön véradónapot szerveztek, közvetlenül az operáció előtti napon. Csak azok vettek részt, akiknek a vércsoportja megegyezik a magáéval. Nagyon sze­rethetik ott magát. Hallgatta, s közben arra gondolt, fél vesével vajon mennyit ér az ember. Azután a falat nézte, a seszínű festéken a szürké­re vált foltokat. Egy-két nap, talán eljut az ajtóig, azután majd tovább is. De odakint, odakint milyen lesz majd számára a világ? A Mátra és a Bükk ha­zánk legnagyobb összefüg­gő hegyvidéke' százaknak és ezreknek már régóta kedvenc pihenő- és kirán­dulóhelye. Az utóbbi évti­zedekben különösen meg­nőtt ezen a vidéken az ide­genforgalom: szűkösnek, hiányosnak mutatkozik a vendégfogadás „kapacitá­sa”. A gondok felszámolá­sa érdekében 1971-ben kor­mányhatározat született az üdülőterület fejlesztésére. Az azóta megtett út ta­pasztalatairól, az elért fej­lődésről tartott a közel­múltban együttes ülést az érintett terület lokálpatrió­táit magában foglaló két tájegységi intéző bizottság elnöksége. Borsodban alig egy fél éve az Észak-magyarorszá­gi Intéző Bizottság elnöki tisztét, mint társadalmi megbízatást Huszár István, a Minisztertanács elnök- helyettese látja el, Heves megyében pedig a Mátra— Eger Nyugat-bükki Intéző Bizottság élén a múlt év óta — ugyancsak új em­berként — dr. Papp Lajos államtitkár, a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának elnöke tevékenykedik. Az együttes ülés után Huszár István miniszterel­nök-helyettes és dr. Papp Lajos államtitkár, interjút adott a Heves megyei Nép­újság és az Észak-Magyar- ország számára. Kérdés: — Hogyan érté­kelik az első együttes ülés tapasztalatait? Melyek vol­tak és melyek jelenleg a lokálpatrióták e testületé­nek legfontosabb célkitű­zései? Dr. Papp Lajos: — Ülé­sünk célja volt, hogy átte­kintsük az 1971-ben hozott 1026-os Kormányhatározat megvalósításának eddigi tapasztalatait. De minde­nek előtt célunk volt az, hogy a két tájegységi inté­ző bizottság előtt álló fel­adatokról tanácskozzunk, azokat a jövőben megfele­lően összehangolhassuk, hogy ezáltal még hatéko­nyabban szolgálhassuk mind a belső, mind a kül­ső idegenforgalmat. A két intéző bizottság területét annak idején, amikor a kormány a fejlesztési le­hetőségeket áttekintette, hasznosan segítette ezzel a határozatával. Nagyban elősegítette, hogy összehan­goltabb fejlesztési elképze­lés alakuljon ki ezen a te­rületen is, részben a szál­lodai férőhelyek, részben a vendéglátó egységek fej­lesztésével, a kiszolgálás kulturáltabbá tételével, másrészt a fürdési lehetősé­gek, gyógyvizek jobb ki­használásával. Együttes el­nökségi ülésünkön áttekin­tettük az elmúlt évek ilyen jellegű tapasztalatait és meghatároztuk azokat a kordinatív feladatokat, amelyek a két intéző bi­zottság területén a jövő­ben, mint lehetőségek adód­nak. Kérdés: — Hallhatnánk ezekből néhányat? Dr. Papp Lajos: — Ilyen lehetőség kínálkozik példá­ul abban, hogv Egertől egé­szen Aggtelekig, a Tokaji­hegyvidéket is idekapcsol­va Borsod nevezetességeit is meglátogatva, olyan ösz- szefüggő programokat lehet majd ajánlani, amelyek több napos érdeklődésre is szá­mot tarthatnak. De hasz­nosak lesznek azok az ösz- szehangolási alkalmak is, amelyek Eger, Mezőkövesd, Bükkszék, Párád gyógyvíz adta lehetőségeinek a ki­használásában kínálkoznak. Mód lesz arra is, hogy a két intéző bizottság terüle­tén olyan közös kulturális programok kialakítását hangoljuk össze a jövőben, amelyeket eddig külön-kü- lön szinte megyehatárok­hoz igazodóan alakítottak ki. Ugyanaltkor nagyon fontos az, hogy a lehetősé­gek feltárásban a jövőben egy egységes fejlesztési program is készüljön — mégpedig minél előbb — és éppen ezért együttes ülé­sünk felkérte az Építési és Városfejlesztési Minisztéri­umot, a terület fejlesztésé­nek gazdáját, hogy egy programtervezet kidolgozá­sával segítse e két tájegy­ség összehangolt fejlesztési lehetőségét. Kérdés: — Hogyan véle­kedik minderről Huszár István, az Észak-magyaror­szági Intéző Bizottság elnö­ke? Mit tart az elkövetke­zendő napok, hetek legfon­tosabb feladatainak? Húszár István: — Azzal kezdeném —, hogy hangsú­lyozzam a fontosságát —, amellyel Papp elvtárs be­fejezte : nagyon lényeges az egységes szemlélet megte­remtése egy ilyen jellegű fejlesztés előtt Ami pedig az elkövetkezendő napok, hetek legfontosabb felada­tait illeti, három dolgot említenék. Egyik: világosan megfogalmazni az említett fejlesztési program kimun­kálásában az Építési és Vá­rosfejlesztési Minisztérium, a minisztérium szervezetei­nek és más intézményeinek a tennivalóit. Továbbá gon­doskodni arról, hogy ez a fejlesztési elgondolás, ami­ről Papp elvtárs is beszélt, az év közepéig az ÉVM- ben valahogy elkészüljön és alkalmassá váljon arra, hogy a két intéző bizottság esetleg más érintkező terü­letek intéző bizottságaival közös állásfoglalást alakít­son ki. Másik dolog: fon­tosnak tartom, hogy már a közös állásfoglalás után, ha tetszik másnap, a két me­gye szakintézményei, spe­cializált szervezetei, idegen- forgalmi utazási irodák, IBUSZ kirendeltségek és más intézmények koordi­nálják egymással az ez évi programokat is és jól gon­dolják végig azokat a kulcs- fontosságú csomópontokat, amelyekben folyamatos egyeztetésre van szükség. A harmadik, amit fontos­nak tartok, hogy az érin­tett megyei tanácsok ötödik ötéves tervi fejlesztési ter­vei egyrészt a mostani együttes állás 'oglalásnak megfelelő szellemben, más­részt a kialakuló fejlesztési koncepció ismeretében, har­madszor az országos fej­lesztési elgondolásokkal összhangban készüljenek el. Kérdés: — Az együttes ülés elé terjesztett vita­anyagból, valamint a fel­szólalásokból egyértelműen kitűnt, hogy a kormányha­tározat megjelenése óta mindkét megyében számos fontos — a további fejlesz­téseket is megalapozó — beruházás, illetve objektum valósult meg. Mindez a to­vábbiakban a helyi erőket már meghaladja. Huszár elvtárs véleménye szerint ■ várható-e belátható időn belül nagyobb arányú köz- í ponti támogatás? Huszár István: — A követ- 1 kezőket tudom elmondani. | Először a kérdés első ré­szére reflektálok. A két in­téző bizottság elnöksége az együttes ülésen elismerés­sel beszélt az 1971-es kor­mányhatározat óta elért fejlődésről. Több mint há­rom év telt el azóta, s ez alatt az idő alatt a fejlesz­tés máris összehangoltabb lett, s valamelyest gyorsult. Mind helyi erőforrásból, mind pedig központi tárno^ gatásból. Azt gondolom, hogy a következőkben is lehet és kell számolni az­zal, hogy a Mátra-Bükk fejlesztésére szervezni kell a helyi erőforrásokat, a szó teljes értelmében. A válla­lati erőforrásokból, megyei erőforrásokból rendelkezés­re álló lehetőségeket job­ban össze kell hangolni, il­letve a társadalmi munkát is ebbe az irányba kell be­folyásolni. Ugyanakkor szá­molnunk lehet azzal, hogy a központi támogatás a jö­vőben sem csökken, hanem legalább olyan ütemben nő. mint eddig, hiszen a Mát­ra, Bükk üdülőterület fej­lesztése valóban nemcsak helyi, de országos érdek is. Kérdés: — Mind Huszár mind dr. Papp elvtárs a közelmúltban vállalta el e tájegység intéző bizottsá­gokban az elnöki funkciót. Milyen személyes okok, il­letve indítékok sarkallták Huszár, illetve • Papp elv­társat a megtisztelő társa- i dalmi funkció elvállalásá­ra? Dr. Papp Lajos: — Két­ségtelen, hogy annyi köze van ennek a szép tájnak ahhoz, hogy ezt a funkciót elvállaltam, hogy nem messze, itt a Mátra és a Bükk nyúlványaitól, a Sajó völgyében, Sajópüspökibcn születtem. Mint ifjút annak I idején nagyon sok iskolai I kirándulás, másrészt ké- | sőbbi munkáim is kötöttek ■ ehhez a tájhoz. Igaz is, hogy a településeinek nagy részét bejárva azokat a le- ! hetőségeket is már a ko- j rábbi évekből is ismerem ’ itt, amelyek a táj adottsá- j gaiban — Eger város tör- > ténelmi hagyományaiban gyógyvíz és egyéb — lehe­tőségeiben rejlenek. A szép munka mellett kétségtele­nül motiváló tényezők azok. :■ amelyeket az elmúlt évti- J zedekből az ember szép emlékként őriz magában erről a vidékről... Huszár István: — Nekem is szűkebb szülőföldem ez a táj, a Hernád völgyében, Hernádkakon születtem. Szeretem ezt a tájat, cso­dálom szépségét, történelmi értékeit, nevezetességeit. Meggyőződésem, hogy aki Magyarország történelmét ismerni akarja, annak is­merni kell e táj történel­mét, emlékeit, fejlődését. Én nagy szeretettel jövök mindig erre a tájra és igyekszem a magam lehe­tőségeivel lelkiismeretesen eleget tenni e társadalmi megbízatásnak. Hát ezek voltak azok a személyes in­dítékok. amelyekért a me­gyei vezetés felkérésére igent mondtam ... — Olvasóink nevében is mindkettőjüknek köszönjük a beszélgetést. Faludi Sándor Hajdú Gábor Sémák iiÉlff iff Most ezzel a címmel láthntja­hnllgathatja az érdeklődő a te­levízióban a pártoklaiás kiegé­szítését, segítését szolgáló adás­orozatot. A politika! tanfolyam Icg­alóbbi adása fs már a Sémák leikül címmel került műsorba, 4 ugyanilyen címen szerepel majd a program „testvérpárja” Január 24-én. Akik látták a Sokiberger-gyár két női szocia­lista brigádját bemutató (film­részletekkel illusztrált) első túdióbcszélgetést, bizonyára ér­deklődéssel várják a másodi­kat is: ezúttal a Cscpoli Sza- üadkikötő két, férfiakból álló szocialista brigádjával. A szo­cialista munkahelyi kapcsola­tokról, a szocialista életmódról számol be mindkét műsor, bi­zonyítva, hogy adott és vállalt közösségi keretek között Is él­hetünk sokféleképpen — tehát sémák nélkül, mégis szocialista módon. A sorozat a továbbiakban fel­keresi az Izsáki Állami Gazda­ságon, hogy bemutassa a párt uezető szerepének gyakorlati írvénycsülését a gazdasági munkában. A befejező adás helyszíne: a Chemical Építő- rcgylanyagipari Vállalat. A té­ma napjaink egyik legaktuáli­sabb kérdése: az ésszerű taka­rékosság. PORTRÉ Rózsik István rajzs

Next

/
Oldalképek
Tartalom