Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

I 1975. január 19., vasárnap ÉSZAK-M AGY ARORSZAG 3 Eredmények, terveit, ÜS1Í81CÍÍI lníeriá lepi Jánossal, a Diísmfri Gépgyár vezérigazgatóiéval Alapanyag cserezés a Diósgyőri Papírgyárban Fotó: Laczó József Váitőműszak Az új évkezdés, az össze­gezés, tervezés napjait él­jük. Megyénk legnagyobb gépgyárában is — mint annyi más üzemben —most készítik a múlt évi munka mérlegét, s a hagyományos, valamint az új tennivalók­nak megfelelően terveznek, intézkednek, programokat készítenek. Dojcsák János, a Diósgyőri Gépgyár vezér­igazgatója így összegzi a múlt évi tervfeladatok tel­jesítését, az 1975. év fonto­sabb leiadatait, gondjait: — A Diósgyőri Gépgyár­nak 1974-ben is igen fontos feladatokat kellett megolda­nia. Ennek érdekében a gyárvezetés és az egész kol­lektíva különösen nagy fi­gyelmet fordított arra, hogy eleget tehessünk a jármű- programmal összefüggő ter­melési feladatainknak, a kormány állal kiemelt egye­di nagyberuházásokhoz szük­séges tennivalóinknak, a pót­alkatrész-gyártásnak, a szo­cialista és a tőkés exportra szerződött termékeink ki­szállításának, nem utolsó sorban a dolgozók felé vál­lalt kötelezettségeinknek, — Milyen .eredmények^ tendenciák jellemezték a gyár elmúlt évi munkáját, tevékenységét? — 1974-ben feladatainknak sok tekintetben sikerült ele­get tennünk. Így a befeje­zett termelési tervünket az előzetes számítások szerint torvszint felett teljesítettük. A pótalkatrész-gyártásban is túlteljesítést értünk el, s az exportban mind rubelban, mind dollárban jelentős tö.bbletterm élést sikerült megvalósítanunk. Nőtt a munka termelékenysége, a növekedés mértéke 6 száza­lékkal magasabb mint 1973- ban. — Az elmúlt évi felada­tok teljesítésének megszer­vezése sok gonddal járt. Az év folyamán a piaci igé­nyekhez, a szükségletekhez igazodóan a termelési prog­ramban olyan változtatáso­kat kellett eszközölnünk, amelyek a népgazdaság és a gyár kollektívájának alap­vető érdekeit szolgálták. En­nek érdekében különféle műszaki, szervezési intézke­déseket dolgoztunk ki, haj­tottunk végre. Többek kö­zött szembe kellett néznünk azzal, hogy egyes termelő­üzemeinkben megrendeléshi­ány volt. Év közben meg kellett oldanunk a stornírö- zott rendelések kiváltását. — Gondjaink voltak a társvállalatok, a kooperáló vállalatok közbeeső szolgál­tatásainak késedelmei mi­att. Voltak anyagellátási gondjaink is.‘ Mindehhez já­rultak azok a nehézségek, amelyek a gyár belső életé­ben éppúgy jelentkeztek, mint bármeiy más üzemben. Gondolok itt a létszámra, a munkaerőhelyzetre. N cm volt például elég forgácsoló szakmunkásunk, s e gonddal ma is küzdünk. Vannak kí­vánalmak, tennivalók a ter­melés irányításában, a mű­szaki előkészítésben is. E gondok elhárítására év köz­ben számos intézkedésre volt szükség. — Milyen formában és módon segítettek a dolgo­zók a feladatok megoldá­sát? — Az 1974. évi feladatok teljesítésének eredményes segítője volt a XI. pártkong­resszus tiszteletere kibonta­kozott szocialista munkaver­seny. Felbecsülhetetlen se­gítséget jelentett munkánk­ban a szocialista brigádok tevékenysége. Az elmúlt év­ben a szocialista brigádok­ba tömörült a gépgyár össz- dolgozóinak 82 százaléka. A szocialista munkaverseny ke­retében 797 szocialista bri­gád tett munkafelajánlást. E megmozdulás a gyárban 7080 dolgozót aktivizált. — Felajánlásaik közül kü­lönösen figyelemreméltóak azok, amelyek a normaóra­megtakarításra, az anyag- és szerszámtakarékosságra, a fiatalok szakmai ismereté­nek bővítésére, az újítási mozgalomban való fokozott részvételre, és arra a tár-, sadalmi munkavégzésre vo­natkoznak, amelyek Miskolc város _ fejlesztését, szépíté*- sét szolgálták. A szocialista munkaverseny-vállalások teljesítésében jelentős ered­mények születtek. Ezek azon­ban csak az 1974-ben vég­zett munka végleges értéke­lése után vehetők majd pontosan számba. — Feladataink megoldásá­hoz igen nagy támogatást adtait a gyáregységeknél, fő­osztályoknál a fizikai mun­kások, a műszaki és admi­nisztratív alkalmazottak egy­aránt. — Milyen feladatokat, tendenciákat tartalmaznak a vállalat 1975-re vonatko­zó tervei? — Az 1975. évi feladatok meghatározásánál alapvető cél, hogy tovább folytatód­jék az a fejlődés, amely 1974-et jellemezte, és minél jobban teljesüljenek a ne­gyedik ötéves tervben vázolt vállalati célkitűzések. — Mind a termelési ér­téket, mind az árbevéltelt tekintve nagyobb növekedést i szeretnénk elérni az el- ] múlt évinél. Növekednek külkereskedelmi feladataink. I Rubel és dollar viszonylat­ban egyaránt. A megnöveke­dett feladatok mértéke meg­haladja a 20 százalékot. A termelés növekedését teljes egészében a munka terme- Jekenységével kell fedez­nünk. — Ez évben is lényeges, hogy tovább növeljük a vál­lalati 'eredményt. Ez ad le­hetőséget arra, hogy tovább folytassuk fejlesztési elkép- zeléseihk realizálását, s hogy a vállalat kollektívájának személyi jövedelme is emel­kedhessek. — Természetesen fontos feladatnak tekintjük, hogy az elmúlt évihez képest to­vább növeljük a munkások és alkalmazottak bérszínvo­nalát. Ennek mértéke, a döri- ! tés több tényezőtől függ. Mindenekelőtt attól, hogyan tudjuk még megalapozottab­bá tenni értékesítési ter­vünket, eredménytervünket, és ma különösen nagymér­tékben függ attól is, hogy a vállalat önköltségének csök­kentésében, anyag- és ener­giamegtakarításban milyen eredményeket tudunk elér­ni. — Milyen nagyságren­dek jellemzik a feladato­kat, s mit vár a gyárveze­tés a DIGÉP kollektívá­jától?' — Az ez évi feladatok mögött természetesen rend­kívül nagy termékmennyi­ség van, s igen széles gyártmányválaszték húzódik meg. Termelési értékünk nagyságára jellemző, hogy — az 1975. évi árszinten — előrelalhatóan megközelíti a 2 és fel milliárd forintot. — Az alapfeladatok ma­gukban foglalják az állam­közi kötelezettségek teljesí­tését, a belföldi szükségle­tek kielégítését, a jármű- programmal kapcsolatos fel­adatok megoldását, a ki­emelt nagyberuházásokkal kapcsolatosan a Diósgyőri Gépgyárra háruló feladato­kat és több más fontos ten­nivalókat. Ezek megvalósí­tásáért a gyár kollektívájá­nak nagyon intenzív munkát kell végeznie. — Nem nélkülözhetjük 1975-ben sem szocialista bri­gádjaink segítségét, az egész gyár kollektívájának minél aktívabb x’észvételét a szo­cialista munkaversenyben. Tovább kell folytatnunk a XI. pártkongresszus tiszte­letére kibontakozott szocia­lista munkaversenyt. — E vonatkozásban fon­tos, hogy a munkaverseny- felajánlások minél jobban il­leszkedjenek a gyár alapfel­adatainak megoldásához. Ez a munka elkezdődött, de szükség van a szocialista munkaverseny-felajánlások menet közbeni állandó tö­kéletesítésére, pontosabbá tételére — Nem nélkülözhető a társadalmi szervek — a pártszervek, a szakszervezet, a KISZ — hathatós segítsé­ge úgy, ahogy ez 1974-ben is volt. A vezetésnek na­gyon sok intézkedést kell tennie ahhoz, hogy az 1975. évi feladatok teljesítése meg­alapozott, értékelhető le­gyen és minden szempont­ból biztosítékot nyújtson ar­ra, hogy minden összhang­ban álljon a népgazdasági tervekkel, összhangban le­gyen a társvállalatok ve­lünk szemben támasztott igé­nyeivel, s ’ természetesen összhangban a gyár kollek­tívájának célkitűzéseivel. Csorba Barnabás A VASÁRNAP pihenőnap. Ilyenkor általában együtt a család, közös szórakozás, ki­rándulás, esetleg sportprog­ram van napirenden. Szóval a vasárnap az vasárnap. A bérházak folyosóin már a délelőtti órákban ínycsiklan­dó illatok jelzik, hogy a ma­gyar ember a gyomrával is igyekszik megkülönböztetni a naptárban piros betűvel jel­zett napokat... Csakhogy a folyamatosan termelő ipari üzemekben másfajta naptár szabályozza az emberek éleiét. Az Ózdi Kohászati Üzemekben példá­ul speciális „kártyanaptára­kat” nyomtatnak, rajta kü­lönböző színnel a műszak- beosztás: kinek mikor kell nappal délután, illetve éjjel dolgoznia. A pihenőnap rit­kán esik vasárnapra, neveze- teseob ünnepekre pedig csak szerencsés esetben. Ez már önmagában is lemondást, ál­dozatot igényel. Ez a „válto­zatos” / munkaidő-beosztás igénybe veszi, megviseli a szervezetet is. Tényleg, mennyi idő alatt lehet a váltóműszakot megszokni? — Soha nem lehet meg­szokni, legfeljebb alkalmaz­kodni hozzá — válaszolja ka­pásból az egyik idősebb ózdi martinász. — Az ember ma­gánéletét a műszakokhoz kell igazítani, ehhez kell alkal­mazkodni a családnak is. Nem lehet megszokni azért sem, mert éj jeles műszak után a délelőtti alvás nem ér fel az éjszakai pihenéssel. Bár az ember egy idő után megszokja, hogy nappal is tud aludni. A váltóműszako- so': élete sok lemondással jár. Ha éjjelre jövünk, akkor kell felállni a tévé mellől, amikor a legizgalmasabb a film. Délután és este már nem lehet koccintás, névna­pozás. Megnézhetné magát az ember a kemencék 60—80 fokos melegében. Egyszóval a váltóműszak irányítja, prog­ramozza az embert... Persze, aki igazán szereti a szakmáját, ' annak nem olyan nehéz az alkalmazko­dás. Nemrégen az egyik fia­tal segéd bejelentette, hogy elmegy. Ex önmagában nem szokatlan a martinon, csak­hogy ő már öt évet itt le­húzott. És aki eddig kibírja, az már általában megragad. Azt mondta a fiú. szereti a mesterséget, de most akar él­ni, szó-akozni, amíg fiatal. Négy műszak mellett pedig nem lehet. Az biztos, hogy nem mindig lehet, de sze­rintem ott volt a baj, hogy nem kötődött a fiú eléggé ehhez a munkához... — Jókor kérdezi... — fa­kad ki bosszúsan a kikészítő­munkás, de amikor kipakol viseletes táskájából, jobb kedvre derül. — Az asszony elkésett a vasárnapi ebéd­del, csak a levest tudtam be­kapni, a húst úgy melegen csaptam be a táskába. Ne­kem a legrosszabb a vasár­nap délután. Jön az ember le a lépcsőházban, minden­hol bömböl a rádió, „jó ebéd­hez szól'a nóta”, az ember­nek eszébe jut, hogy egész délután műsor lesz a tévé­ben ... De amikor már beér az üzembe az ember, szinte azt is elfelejti, hogy vasár­nap van. Persze, a hétfői pi­henőnap nem egyenértékű a vasárnappal. Nem lehet pó­tolni az elmulasztott mécs­esét sem... A NYUGDÍJ előtt álló hengerész lassan negyven éve állandóan váltóműszakban dolgozik: — A múlt rendszerben örültünk, ha úgy esett, hogy ünnepnap kellett dolgozni. Dupla műszaknak számolták el, senki sem tiltakozott a beosztás miatt. Ma már dup­la pénzért aligha vállalna valaki önként munkát kará­csonykor, szilveszterkor vagy húsvétkor. Négy műszak van, ami lényegesen több szabad idővel jár, így aztán jönni kell, ha ünnep, ha nem. Jó érezni azonban, hogy a váltó­műszak miatti megterhelést egyre jobban igyekeznek anyagiakban is elismerni. A múlt év őszén 30 százalékra emelték az éjszakás pótlé­kot az ÓKÜ-ben, ugyanak­kor bevezették a délutános pótlékot is, ami még soha nem volt a vállalatnál. A rendszertelen életmódot nem lehet megfizetni, de az em­ber legalább érzi, hogy a nehéz munka megbecsülése nem csak szólam, nem csak ígéret... A fiú technikus, alig ti­zenkilenc éves. Nevetve me­séli: — Megfogadtam, hogy az új évtan az első dolgom lesz, hogy' továbbállolc Szil­Pénteken délelőtt ülést tar­tott a Leninvárosi Tanács. Első napirendi pontként megvitatta, majd elfogadta a város 1975. évi költségvetési és fejlesztési tervét. A ta­nács döntése értelmében az idén összesen 259 millió 214 ezer forintot fordítanak vá­rosfejlesztési célokra. A fej­lesztési terv — amely vál­tozatlanul a lakásépítési vesztérkor valaki beteg lett, beosztottak helyette. Csak előző nap tudtam meg, hogy szilveszterkor éjjelre kell be- ugranom. Persze, mert a leg­fiatalabb vagyok. Szerencsére nem volt különösebb prog­ram, otthon néztem volna a tévét. De így is rettenetesen nehéz volt tudomásul venni. Azután egy-két nap múlva megvigasztalódtam. Szeren­csére a tévé szilveszteri mű­soráról elvétve szoktak csak jót mondani, így aztán ma­radtam ... — Szeretem a négy mű­szakot, különösen a délutá­nos beosztást Csendesebb olyankor a gyár, reggel pe­dig tovább lehet aludni. Nem szívesen vállalnék állandó nappalos munkát. A tévé nem nagyon érdekel, szórakozá­som, ha a kertben teszek- veszek. Az sem mindegy, hogy az éjszakás pótlékot és az egyéb jutalékokat kapja-e az ember... — Nem viseli meg az éj­szakás hét? — Az igen.. I Egyedül élek, és jobb a gyárban, mint otthon egyedül. ÉJJEL és nappal, vasárnap és hétköznap szüntelen dol­gozik, termel a gyár. Ki így, ki úgy indul a délutános és az éjszakás műszakba. Két­ségtelen, hogy a váltóműszak áldozatot követel, megviseli a szervezetet. Még akkor is, ha kedvvel végzi az ember a munkáját, szereti a szak­máját. Nem árt, ha eszünkbe jut az, amikor a fizikai mun­ka anyagi elismeréséről be­szélünk, vagy ha éppen ar­ról olvasunk, hogy» szilvesz­terkor, vagy' az év első nap­ján menny'i acélt csapoltak az ÖKÜ-ben vagy az LKM- beri. program teljesítését tűzi ki célul — több tízmillió fo­rintot irány'oz elő a kulturá­lis és az egészségügyi ágazat fejlesztésére. Az ülésen hangsúlyozták, hogy' a tervbe vett beruhá­zások 85 százalékához a ki­vitelezői kapacitást az ille­tékesek már jó előre biztosí­tották. Így remény van rá, hogy maradéktalanul valóra válnak az ez évi fejlesztési célkitűzések. A Soproni Állami Gazdaság területén kedvez az időjárás a mezőgazdasági munkának. A történelmi borvidéken gondos kezek metszik a különféle szőlőfajtákat. A 470 hektárnyi te­rület metszése előreláthatóan március elején fejeződik be. Képünkön: Metszik a Traminit a Fertői dombvidék lankáin. Tóth István Tanácsülés Len in városban \

Next

/
Oldalképek
Tartalom