Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

ESZAK-MAGYARGRSZAG 2 1975. január 1., szerda rssKW&r&m A Magyar leizeli lei kszlsmésys A Magyar Nemzeti Bank közleménye a konvertibilis valuták 1975. január 1-től érvényes árfolyamáról. 1 angol font 100 belga frank 100 dán korona 100 francia frank 100 holland forint 100 kanadai dollár 100 norvég korona 100 NSZK márka 1000 olasz líra 100 osztrák schilling 100 spanyol peseta 100 svájci frank 100 svéd korona 100 USA dollár A fel nem sorolt valuták forint-árfolyamairól a valu­takiszolgáltató és -beváltó helyek adnak felvilágosítást. Az új árfolyam bevezeté­se a forint felértékelését, il­letve a konvertibilis valu­ták póllékolt. forint-árfolya­mának csökkentését jelenti. Az új árfolyamok valután­ként változó mértékben, át­lagosan 6 százalékkal ala­csonyabbak az eddigieknél. Pótlékolt középárfolyam forint 51,12 • 56,90 359,56 474,10 821.98 2197.37 398,67 ' 85.3,59 33,15 118.66 38,55 725,54 , 494,41 2175,39 Száz USA-dollár árfolyama például 2337,62-ről 2175,39 forintra, 100 osztrák schil- • lingé 122,38-ról 118,66 fo- | rintra, 1000 olasz líráé 37,03-! ról 33,15 forintra, 100 NSZK márkáé 899,08-ról 853,59 fo­rintra, 100 francia frank ár­folyama 509,54-ről 474,19 fo- ! rintra, egy angol font kö- j zépárfolyama pedig 56,09 fo­rintról 51,12 forintra csők-1 ken. üíl^®zfrr tá í DE. FI DEL CASTRO RUZ ELVTÁRSNAK, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kárának, a forradalmi kormány elnökének, DR. OSVALDO DORTICOS TORRADO ELVTÁRSNAK, a Kubai Köztársaság elnökének, Havanna Kedves Elvtársak! A forradalom győzelmének 16. 'évfordulója, a kubai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magunk és népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket, szívélyes jókívánsá­gainkat küldjük önöknek, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának, a Kubai Köztársaság forradalmi kor­mányának és népének. A forradalom győzelme óta eltelt 16 év alatt a testvéri kubai nép, kommunista pártja vezetésével, kiemelkedő ered­ményeket ért el a szocializmus építésében. A szocialista di­jam fejlesztésére, a központi tervezés javítására irányuló nagy jelentőségű munka és más intézkedések nyomán meg­gyorsult a szocializmus építésének üteme Kubában. A ku­bai nép sikerei lelkesítő példaként szolgálnak a nemzeti felszabadulásukért és a társadalmi haladásért harcoló né­pek, különösen a latin-amerikai országok népei számára és méltán vívják ki a világ összes haladó erőinek elismerését, nagyrabecsülésé t. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Népünket jóleső érzéssel töltik el azok az eredmények, amelyeket a testvéri kubai nép, a kongresszusára készülő Kubai Kommunista Párt vezetésével, a szocialista építő­munkában és a nemzetközi életben elért, örömünkre szol­gál, hogy pártjaink és népeink testvéri barátsággá a prole­tár internacionalizmus alapján mind szorosabbá válik. Gyü­mölcsöző együttműködésünk hasznosan szolgálja a szocialista államok közösségének erősödését és egységét az imperializ­mus ellen, a szocializmusért folytatott harc előrehaladását. A forradalom győzelmének 16. évfordulóján további sike­reket kívánunk Önöknek és a Kubai Köztársaság testvéri népének a szocialista társadalom építésében, nemzetközi te­kintélyének növelésében. Porlgorni.j, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke magas kitüntetést nyújtott át (balról) Filipcscnkónak és Rukévvis- nyikovnak, a Szojuz—16 űrhajósainak LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke EOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke trjsmxzaaiaízzz&afMBi sza 3. Eleresztett gyeplő „RENGETEG statisztikánk van, de valójában fogal­munk sincs arról, hogy mi történik” — nyilatkozta a Newsweeknek az amerikai elnök egyik gazdasági ta­nácsadója. A másik így be­szélt: „Az előrejelzési ada­tokban semmi sem volt, ami­ből erre (az infláció , ilyen arányára) lehetett volna kö­vetkeztetni”. Más szóval: az amerikai tanácsadók min­dent elkövettek azért, hogy elhárítsák a felelősséget ma­guktól az árak — 1973 ele­jén történt — robbanássze­rű növekedése és az inflá­ció azóta is tartó magas szintje- miatt. Pedig a kor­mány akkoriban többször nyilatkozta, hogy kezében tartja a gyeplőt, és szükség esetén elereszti vagy fékezi a lovakat (vagyis az árakat és a béreket). Aztán hirte­len úgy tűnt, hogy ez a biz­tos kezű adminisztráció mégis elengedte a kantárt... Az inflációnak egyik vál­faját a közgazdászok így nevezik: „home made” — otthon csinált. Ez a házilag gyártott infláció minden fej­lett tőkés országban jelent­kezett. mértéke évente 3—5 százalék között ingadozott. Oka: a tőkés kormányok rendszeresen többet költe­nek, mint amit a nemzeti jövedelem lehetővé tenne. Az államháztartások hiá­nya nem ritkán a 10—15 százalékot is eléri. Azt is mondhatnánk: ezeket az or­szágokat az jellemzi, hogy mindenki, az egyén és az állam is, többet költ. mint amennyit megengedhetne magának. Ezt a takarón túli nyújtózkodást az állam na­gyobb pénzki bocsájtássál fe­dezte. A banktételek utáni kamatláb emelésével pedig sikerült mindig megakadá­lyoznia, hogy az infláció a gazdasági életben nagyobb nehézségeket okozzon. A ka­pitalista országokban szinte már megszokott ritmussá vált az a rend, hogy az ár­emelkedést béremelés követ­te, majd azt újra áremelés, nagyobb — állami — mé­retben pedig a pénzromlást adóemelés, kamatlábemelés, állampapírok vétele vagy eladása —, majd ismételt pénzromlás. A nyugati kormányok a néhány éve kezdődött — kü­lönösen nagymértékű — inf­láció ellen is ilyen házi pa­tikaszerekkel védekeztek. A hivatalos kamatlábakat csak­nem megduplázták. Az árak emelkedése is ebbe a „vé­dekezés” kategóriába tarto­zik. Az infláció megfékezé­sére szolgáló hagyományos módszerek azonban ez aka- lommal nem használtak. Az otthon előidézett infláció ugyanis kívülről is erősödött. A közgazdászok az infláció eme újabb válfaját „iinpor- tált”-nak nevezték el. A mostani inflációs folyama­tot éppen az otthon előidé­zett és az importált infláció együttes hatása teszi sú­lyossá. De honnan ez az im­port áremelkedés? ELŐZŐ KÉT cikkünkben szóltunk a két alapvető ok­ról, az Egyesült Államok kormányának felelősségéről, amely évtizedeken át nem­zetközi méretekben űzte a „fenn az ernyő, nincsen kas” pénzügyi politikát, és rendszeresen túlköltekezett, hiányát pedig pénzkibocsá­tással — méghozzá nem is akármilyen pénz, hanem nemzetközi kulcsvaluta (dol­lár) — fedezte. A nyers- anyagárak emelkedése pedig a szó szoros értelmében „olajat öntött a tűzre”. A nyersanyagárak emel­kedése tulajdonképpen ter­mészetes folyamat. Az ipar­cikkek és berendezések árá­nak emelkedése az elmúlt évtizedekben lényegesen meghaladta a nyersanya­gokét, és ez a fejlődő or­szágokat sújtotta. Hiszen termékeikért egyre keve­sebb árut kaptak cserébe, s ez lefékezte gazdaságuk fej­lődését. A mostani robbanás- szerű nyersanyagár-emelke­dés azonban olyan ütemű, hogy több terméknél máris meghaladta azt a mértéket, amelyet a reális csereará­nyok megkövetelnének. És itt megint a monopóliumok „árkiigazító” szerepe az el­sődleges. Egyes országok és mammut-vállalatok ugyanis — miként régen a műgyűj­tők — nyersanyagot gyűjte­nek. Igyekeztek a még elér­hető árukat minél nagyobb tételben megvásárolni, fel­halmozni, hogy biztosítsák a maguk számára a viszony­lag olcsóbb anyagot. Ez ter­mészetesen a piacon hiányt okoz — és újabb áremelke­dést. Persze, a nyersanyagok mellett a pénztulajdonosok (elsősorban magánszemé­lyek) mást Is gyűjtenek: aranyat, ingatlant, műtár­gyat. S ezek árai is rakéta­szerű gyorsasággal emelked­nek. Az arany unciája (54,2 gramm) a szabadpiacon 1974 elején 80 dollárba került, most már 170 dollár fölött van. Az ingatlanok ára megtöbbszöröződött, egy- egy Renoir-, vagy Picasso- képért dollármilliókat fizet­nek. VISSZAKANYARODTUNK hát ismét a magas árakhoz, a tőkés világ pénzügyi vál­ságához. A pénzügyi válság természetesen nem mindig jelent gazdasági válságot, de annak elindítója lehet. A tartós és magas szintű inflá­ció — amely úgy is felfog­ható, mint a beteg gazda-; Sággal járó árulkodó láz — hosszú távon általános le­romláshoz vezethet. Hogy csak néhány következményt említsünk, a belföldi árak növekedése csökkenti a re­áljövedelmet, ez értékesítési nehézségeket okoz. Az em­berek kevesebbet vásárol­nak. A termelés ennek nyo­mán visszaesik. Ez például a nyugati autóiparban már­is bekövetkezett. A termelés visszaesése pedig vpgy azzal jár, hogy ez a jelenség vé­giggyűrűzik az ipar egészén (hiszen például az autóipar hanyatlása visszaveti a csa­vargyártást, a gumigyártást éppúgy, mint más, autóval kapcsolatos iparágakat), vagy külföldi piacokat keresnek a vállalatok árucikkük szá­mára. A nemzetközi piac viszont szűkül, hiszen a? infláció nyomán a legtöbb országban fizetési nehézsé­gek keletkeznek, ezért csök­kentik a behozatalt. A ‘ nö­vekvő export-orientáció, a' szűkülő piac kiélezi a ver­senyt a tőkés államok kö­zött, és felfokozza a lappan­gó érdekellentéteket. Az or­szágokon belül pedig a mun­kásosztály és a tőkés osz­tály ellentétei lesznek éle­sebbek, mert a tőkés állam megpróbálja az infláció nö­vekvő terheit a bérből és fizetésből élők nyakába varr­(Következik: 4. Ki fizesse a válság árál'!) Mottó: A béke ne csupán a háborúk közötti szünet, hanem természetes, alkotó álla­pot legyen! Szerkesztőségünk most, az év utolsó napján a fényképarchívumban is „leltározott”, s a külpolitikai rovat munkatársai (a teljesség igé­nye nélkül) kiválasztották az esztendő nemzetközi politikai mérle­géül szolgáló emlékezetes képeket. A sok ezer felvételből íme néhány. A megalakulásának 25. évfordulóját Ünneplő Kölcsönös Gazdasági Scgíség Tanácsa június IS—21. között Szófiában megtartotta 28. jubi­leumi ÜléKKZakái­Jdllus I5-én kezdődött a ciprusi válság: a Nemzeti Gárda görög tira­tek vezetésével államcsínyt hajtott végre, átmenelileg megdöntötte Makariosz érsek elnöki hatalmát. Képünkön: a gárda két katoná>» homokzsák-fedezékben. Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának vezetésével szeptem­ber 25—30. között magyar párt- és kormányküldöttség tett hivatalos baráti látogatást a Szovjetunióban. A felvétel a magyar küldöttség Moszkvába érkezésekor készült, a Vnukovói repülőtéren Leonyui Brezsnycv, az SZKP KB főtitkára baráti szeretettel köszönti Kádár Jánost. Vlagyivosztok közelében Feonyid Brezsnycv, az SZlCP KB főtitkára (jobb oldali) és Gerald .Ford amerikai elnök november 24-én nyilat­kozatot írt alá a hadászati támadófogyver-rendszerek további kor* látozásáról szóló új, hosszú lejáratú megállapodás kidolgozására. Ez történt 1 J7'4-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom