Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-08 / 287. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. dec. 8., vasárnap Az MSZMP Közpsnti Bizottságának irányelvei a párt XI. kongresszusára (Folytatás a 3. oldalról) V. Ideológiai és művelődési feladatok A X. kongresszus óta tovább erősödött hazánkban a marxizmus—leninizmus eszméinek befolyása. Ideológiai téren fő feladatunk a tömegek szocialista tudatának fejlesztése. Az elméleti munkában alkotó választ kell adni társadalmunk fejlődésének kérdéseire, idejében kell feltárni és elemezni a fejlődés új tendenciáit, s előremutató igénnyel kell általánosítani a tapasztalatokat. Különösen fontossá válik szocialista távlataink világosabb körvonalazása, a szocialista életmód fölényének bemutatása a kapitalista életformával szemben. Szélesebb körben tegyük tudatossá: a szocialista hazafiság cselekvő hazafiság, társadalmi céljaink megvalósítását szolgáló felelős, aktív magatartás és állandó készenlét vívmányaink védelmére. Egyértelmű, következetes marxista bírálatban kell részesíteni a jobboldali, ultraradikális, dogmatikus nézeteket. Határozott harcot kell folytatni az eszméinktől idegen polgári, kispolgári szemlélet ellen. Nagy figyelmet kell fordítani a nacionalizmus és a kozmopolitiz- mus bírálatára. A X. kongresszus határozatainak megfelelően fejlődött tudományos életünk, javultak a kutatómunka hazai feltételei. Törekedni kell az anyagi és szellemi erők összpontosítására, a hazai és a nemzetközi kutatások körültekintőbb összehangolására. Az ideológiai, társadalomtudományi kutatóhelyeken, a társadalom- tudományok egész területén biztosítani kell a marxizmus—leninizmus egyértelmű érvényesülését. Bontakozzék ki jobban vitázó szelleme az antimarxista nézetekkel szemben. A X. kongresszus óta eltelt időben javultak a világnézeti oktatás és nevelés feltételei, csökkent a tanulók túlterhelése; emelkedett az oktató-nevelőmunka színvonala; bővült a diákönkormányzati tevékenység. Elsőrangú feladat az általános iskola és a szakmunkásképzés fejlesztése, a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi segítése valamennyi iskola- fokozatban. Nagyobb társadalmi megbecsülésben kell részesíteni a pedagógusokat. A két kongresszus között is gyarapodott népünk műveltsége. Erősítsük tovább a közművelődés világnézeti hatását, fejlesszük a kultúra területén is a közösségi formákat. Fordítsunk különös gondot a munkásosztály tudásának gazdagítására, kulturálódására. Törvényt kell alkotni, amely összefoglalja a közművelődés céljait és feladatait. A sport- mozgalomban az iskolai testnevelést és a tömegsportot kell előtérbe helyezni. Az egyes művészeti ágakban az elmúlt időszakban értékes művek születtek, növekedett a különböző művészeti rendezvények látogatottsága. Határozottabban kell támogatni a szocialista realista, közéleti elkötelezettségű irodalmat és művészetet. A dolgozó osztályok, a társadalom életének központi kérdései kapjanak jelentőségüknek megfelelő teret a művészeti alkotásokban. VI, A párt- és tömegszervezetek feladatai Szocialista építésünk vezető ereje a párt. A X. kongresszus óta eltelt időszakban pártunk vezető szerepe megfelelően érvényesült. A vezető szerep még következetesebb érvényesítését követelik meg azonban a szocialista építés soron levő feladatai: ennek előfeltétele a párt politikájának megvalósítása, a párttagok eszmei, politikai felkészültségének gyarapítása, az ideológiai munka javítása, a pártfegyelem megszilárdítása. Tovább kell erősíteni a pártmunka politikai-mozgalmi jellegét, fel kell lépni a hivatalnoki stílus és az indokolatlanul sok papírmunka ellen. Nagyobb alapszervezetek létrehozásával meg kell szüntetni a szétaprózottságot minden olyan helyen, — üzemben, községben, hivatalban — ahol ehhez a feltételek megvannak. A párt sikeres tevékenysége döntően eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységen alapul, az egység magasabb színvonalra emelése állandó folyamat. Pártunk hű a demokratikus centralizmus lenini elvéhez — húzzák alá az irányelvek, majd nyomatékosan szólnak arról, hogy a pártdemokrácia fejlesztésének fontos eleme a párttagság széles körű bevonása a határozatok előkészítésébe, a döntésekbe, a centralizmus fejlesztésének pedig lényeges összetevője a határozatok hiánytalan végrehajtása és az ellenőrzés. A döntést segítő demokratikus vita után, a kommunista bírálat alapján következetesebben kell szá- monkérni a párt minden tagjától és funkcionáriusától a fegyelmezett munkát, a határozatok melletti elvszerű és érvelő kiállást. A párt vezető szerepének erősítése szükségessé teszi á kádermunka színvonalának emelését. Növelni kell a testületek szerepét a személyi kérdések eldöntésében, erősíteni kell a kádermunkában a bizalom, az őszinteség, a nyíltság légkörét. A párt a dolgozóknak, elsősorban a munkásoknak a legjobbjait veszi fel tagjai sorába, azokat, akik meggyőződéses hívei szocialista társadalmunknak, élenjárnak a munkában, a szocializmus elvei szerint élnek. A párt összetételének fejlesztése érdekében gondoskodni kell a munkások, különösen a szakmunkások megfelelő arányú felvételéről. A tagfelvétel fő forrásai a nagyüzemek legyenek. Az állami szervek, társadalmi szervezetek működéséről szólva az irányelvek hangsúlyozzák: a párt az állami szervek rendeltetésszerű működését elvi, politikai irányítással, helyes kádermunkával biztosítja. Fontos, hogy a párthatározatokat az állami szervek azonosan értelmezve, idejében valósítsák meg. A szakszervezetek tekintélye és befolyása nőtt. Hozzáértőbben gyakorolják funkcióikat. Nem kielégítő még nevelő munkájuk, belső életük demokratizmusa elmarad az igényektől és a lehetőségektől. Követeljék meg tagjaiktól a fegyelmezett, pontos munkát, éljenek jogaikkal, képviseljék és védjék bátrabban a dolgozók érdekeit, lépjenek fel a törvények, a rendeletek megtartásáért. A KISZ alapvetően betölti politikai, társadalmi szerepét, erősödött kommunista jellege. A fiatalok körében folyó eszmei, politikai nevelésben növelni kell a társadalom minden szervezetének felelősségét és aktivitását. A KISZ-szervezetek neveljék fiatalságunkat önállóságra, kezdeményezésre. A párt alapszervezeteiben javítani kell a KISZ pártirányítását, céltudatosan készítsék fel a legjobb fiatalokat a pártba való belépésre. A Magyar Üt- törők Szövetsége szervezze a gyermekek közösségi életét, segítse az iskolai nevelést. A nőkről szóló párthatározat megvalósítása társadalmi összefogással sikeresen halad. Következetesebben érvényesül a nők egyenjogúsága a munkahelyek betöltésében, a képzésben, az anyagi elismerésben. A választott testületekben és a gazdasági vezető tisztségekben egyre több a nő. A párt szervei és szervezetei tekintsék állandó feladatuknak a nők helyzetével, politikai, szakmai fejlődésével és aktivitásának növelésével foglalkozó határozat valóra váltását. A párt szövetségi politikájának kerete a hazafias népfront-mozgalom. A szocialista nemzeti egység teljes kibontakoztatása azt igényli, hogy fokozódjék a Hazafias Népfront társadalmi, politikai szerepe, a népfront avassa közüggyé legfontosabb céljainkat VII. A párt nemzetközi tevékenységének, kapcsolatainak fejlesztéséről A Magyar Szocialista Munkáspárt megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a szovjet testvérpárthoz fűződő viszonyának, és azt minden téren fejleszti. A Szovjetunió Kommunista Pártja szerezte a legtöbb, a legátfogóbb tapasztalatokat a szocialista építésben, a nép eszmei-politikai egységének megteremtésében, az imperializmussal vívott harcban. A legtöbbet teszi a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődéséért, forradalmi elméletünk lenini örökségének megvédéséért és gazdagításáért. Pártunk ápolja és erősíti kapcsolatait a szocialista országok közösségének minden pártjával; még szilárdabbra ötvözzük országaink és népeink barátságát, fejlesztjük együttműködésünket. Pártunk kész további erőfeszítésekkel hozzájárulni az imperializmus ellen harcoló erők tömörítéséhez, a közös akciók sikeréhez. Szélesíti kapcsolatait, erősíti szolidaritását a tőkés világ és a fejlődő országok marxista— leninista pártjaival; támogatja az imperialistaellenes összefogás érdekében kialakított együttműködésüket más haladó politikai erőkkel. A nemzetközi osztályharc megköveteli a kommunista és munkáspártok egységének állandó erősítését. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a. két- és sokoldalú találkozókon a jövőben is rendszeresen kicseréljük tapasztalatainkat a többi testvérpárttal és az új viszonyoknak megfelelően összehangoljuk feladatainkat, - munkánkat. Ezen az elvi alapon támogatjuk az európai testvárpártok értekezletének megtartását. Aktívan fellépünk a kommunista és munkáspártok soron következő nemzetközi tanácskozásának előkészítéséért. A kommunista mozgalom szerves részének tekintjük a testvérpártoknak a világ különböző térségei, egyes földrészek és övezetek sajátos követelményeivel összhangban álló, egységünket erősítő tanácskozásait. A kommunista mozgalom sorainak szorosabbra zárása, valamennyi imperialistaellenes erő tömörítése elválaszthatatlan az opportunizmus jobb- és „baloldali” s a manapság különböző helyeken jelentkező úgynevezett újbaloldali válfajai ellen vívott elvi-politikai harctól. Az opportunizmus mindegyik változata kárt okoz mozgalmunknak. Állhatatosan harcolni kell a marxista—leninista elmélet forradalmi tisztaságának megőrzéséért. Határozottan vissza kell utasítani a soviniszta, nacionalista és szovjetellenes nézeteket. Elítéljük a maoista vezetés álláspontját és törekvését, amely eltorzítja a nemzetközi osztályharc valódi tartalmát és céljait. Pártunk a társadalmi haladás érdekében a forradalmi szolidaritás, az egyenjogúság elvei alapján fejleszti kapcsolatait az antiimperia- lista erőkkel, a nemzeti demokratikus pártokkal, a hazájuk függetlenségéért, szabadságáért harcoló felszabadító mozgalmakkal. Együttműködésre törekszünk a szocialista és szociáldemokrata pártokkal a nemzetközi enyhülés és biztonság erősítése, a munkásosztály hkció- egysége érdekében minden lehetséges területen és kérdésben. Mély meggyőződésünk, hogy a kommunista és munkásmozgalom egysége, a béke erőinek összefogása a szocializmus, a haladás eszméinek győzelmét segíti elő. * * * A Központi Bizottság biztos benne, hogy a kongresszus új lendületet ad gazdasági és kulturális építő munkánknak. Tovább gyarapítjuk anyagi, szellemi értékeinket, erősítjük társadalmunk szocialista jellegét. Pártunk a szocializmus felépítésére törekszik, nagy lépést tesz a kommunizmus felé vezető úton. E cél jegyében szilárd eszmei, politikai egységben dolgozzunk tovább a Magyar Népköztársaság felvirágoztatásán, népünk felemelkedésén! TÉLI TÁRLAT, 1974 Aimsílíir&r a kritika megírására a laptól riluiiiUl felhívást kaptam, rövid tűnődés után vállaltam el. Nem mintha kéretni akartam volna magamat; tűnődésemnek más oka volt. Nem is egy, kettő is. Először azon gondolkoztam, vajon nem összeegyeztethetetlen-e, hogy ugyanaz a személy írjon kritikát a kiállításról, akit a katalógus előszavának megírásával tiszteltek meg, és vajon nem tartják-e majd ünneprontásnak — hiszen ünnepi alkalomról, a város felszabadulása 30. évfordulóján rendezett kiállításról van szó — bíráló megjegyzéseimet. Mondom, ezek voltak tűnődésem okai; aztán, visszaidézve az előszó szövegét, úgy gondoltam, megfér az a kritikával. És az ünnepet is őszinteséggel tisztelhetem igazán. Ügy hiszem, sem elfogultnak, sem ellendrukkernek nem tarthat senki, sem a miskolci téli tárlatokkal, sem a felszabadulási ünneppel szemben. Sőt, ha elfogult vagyok, úgy mindkettő érdekében vagyok az, s harmadiknak idesorolnám a művészet társadalmi szerepét, a társadalmi jelentés, a közérdekű mondanivaló magas művészi színvonalon való kifejezésének igényét, szükségességét. S ha bírálok is, ennek nevében teszem, ezt hiányolom, ezt kérem számon a kiállított művek többségétől. Vagy fogalmazhatnám úgy is, az eredeti művészi, szocialista módon elkötelezett művészi, társadalmi gondolatokat. A szocialista realizmus hitünk szerint alkotómódszer, amely magában foglalja a művészi-emberi magatartást is. A kettőt együtt és nem külön- külön. A művész emberi magatartása, szándéka egymagában még nem hitelesítheti a művet, nem is minősítheti; ugyanígy a művészi minőség azonosulás, a művész elkötelezett emberi magatartásának etikai fedezete nélkül nem eredményezhet szocialista realista alkotást. Azt gondolom, nem szükséges bővebben indokolnom, miért sorolom nemcsak a művészi, hanem az emberi magatartás körébe, hogy az alkotók alkotó módon gondolkozzanak korukról, mert gondolatokat, meggyőződésem, érzelmeket is, ma elsősorban gondolatokkal és nem kihüvelyezett klisékkel, tematikai formulákkal lehet csupán ébreszteni. A kiállítás anyagának három forrása van, a téli tárlaton hagyományos módon beküldött művek, a jubileumi felszabadulási pályázatra beküldött művek és egy retrospektív válogatás régebbi, főként tematikus művekből. A zsúfolt és véleményem szerint rosszul rendezett kiállításon ez a három réteg nem különül el egymástól. Hogy miért tartom rossznak a rendező, Kovács Béla munkáját? Mert önkényesen szétszakítva az egyes művészek munkáit, olykor bántó kettősségeket leplez el, legtöbbször azonban széttördeli az összetartozó művek egymást erősítő gondolatait, s főleg, megzavarja a nézőt a tájékozódásban. Csupán két, számomra kifejezetten zavaró példát említsek: Orosz János számomra címével együtt sem sokat mondó, üres, „bár” modern festményét csupán formalista rendező szempontok „iktatták be” két Gerzson-mű közé. Igaz, ez az elhelyezés ezúttal elkendőzte, hogy Gerzson' Pál Fej című képének geometrikus érdektelensége akkor nem töltődik meg tartalommal, ha a figura konkrétabb megfogalmazásban jelenik meg a képen (Go3'a ötletei), csupán az válik világossá, hogy a művésznek nem sikerült tisztáznia a lényegében síkban tartott háttér és a teret igénylő figura viszonylatait. A másik példa — merő véletlen, hogy szintén díjazott művész — Tóth Imre képeinek elhelyezése, ráadásul itt csupán két művet válogatott be a téli tárlat zsűrije, a harmadik, feltehetően jóval korábbi munka a retrospektív anyaggal került be a kiállításra. Itt jegyzem meg, nem ártott volna legalább a retrospektív anyagnál a címek mellett o mű keletkezési évét is feltüntetni. Ez Tóth Imre esetében például a művészi kifejezésmód fejlődéséről is tájékoztatást adhatott volna. Érdekes lett volna egymás mellett látni például az Egyedül című képét (feltehetően a három közül ez a legkorábbi), és az Ingázókat, amelyet a három közül a legerősebbnek érzek. Mindkettő kiindulási alapja egy jelenet „leképzése”, ha úgy tetszik zsáner, de míg az Egyedül című képében meg is áll a zsáner szintjén, az Ingázók expresz- szívebb festőisége a zsánert mögöttes, közérdekű, ha úgy tetszik, társadalmi jelentéssel is megtölti. Ha a három mű egymás mellé került volna, bemutatva a művész önfejlődését, az Ingázók alapján indokoltabbnak tartanám a zsűri döntését is, amellyel Tóth Imrét Miskolc megyei város Tanácsa nagydíjával tüntette ki. A LiáUíína országos jellegét az is nictmida bizonyítja, hogy lényegében áttekintést ad a mai magyar képzőművészet egészéről, igaz, kevés eredeti alkotással és annál több utánaérzéssel, stiláris „tartalmi” (ha ez egyáltalában tartalom), tematikai megfeleléssel. A stiláris megfelelésre példa a több „barcsay-s” mű, vagy egy-egy művész ulánaérzése saját stílusára, a tematikus megfelelés példája többek között Mazsaroff Miklós Első napok című festménye, amelynek előképét valahol az ötvenes évek elejének magyar festészetében találhatjuk meg. A különbség csupán a modernebbnek tűnő színkezelésben van, s abban, hogy a figurák elnagyoltabbak. Már nem is merem tematikai megfelelésnek nevezni azt a gondolatnélküliséget, amelyről Király Róbert érmei tanúskodnak. Ráadásul a sorozat címe Gondolatok 1945-ről. Én bizony csupán szakmai szempontokból sem megoldott közhelyeket fedeztem fel rajtuk. S nem tudom, minek nevezzem Várady Sándor Győzelem című szobrát? Közvetlen megfelelésnek? Gondolom, ha máshonnan nem is, de bédekkerekből közismert a varsói előkép. Ügy tűnik egyébként, hogy a téli tárlatok Achilles-pontja továbbra is a szobrászati anyag marad, leszámítva Kiss Nagy András már ismert kisplasztikáját és Nagy Sándor Ülő asszonyát, valamint a retrospektív anyagból Szabó István szép Palóc menyecskéjét, mintahogy a miskolci hagyományoknak megfelelően most is grafikai anyag a legegységesebb és legszínvonalasabb. De ennyi elmarasztaló és talán kemény bíráló szó után hadd örüljek néhány jó műnek. Ezek közül Tóth Imre Ingázók című képét már említettem, hadd folytassam a sort Lenkey Zolién Tücsök és virág című olajpasztelljével. őszintén örülök Máger Ágnes 1939—45 és a Felvonulás című munkáinak, amelyek egy kicsit a gyerekrajzok, egy kicsit a régi „képírók” frisseségével őszinték és megnyerőek. Lóránt Jánosnak talán véletlenül (?) egymás mellé kerülő négy művéből olyan egységes és minden kifejezési korlátja ellenére közérdekű mondanivalót sugárzó világ tárul a néző elé, amely az együttest a tárlat egyik legszínvonalasabb művészi produktumává avatja. Más úton jár Schöner Mihály, az ő képei közvetettebb módon kapcsolhatók mai társadalmi valósunkhoz, de a művészi kifejezés őszinteségét és szuggesztív erejét lehetetlen nem észrevenni. Szépek Somos Miklós már- már az irracionalizmusba torkolló költői látomásai is, ha hiányolom is belőlük azt a társadalmi töltetet, amelynek művészi megfogalmazása sok kiállító művésznek szándéka ellenére oly kevéssé sikerült. Sajnálom, hogy csupán mozailcszerűen és csupán gondolatban sikerült összeraknom Feledy Gyula Karancslejtős, 1944. című grafikai sorozatát, amelyet mind művészi megfogalmazását, mind társadalmi mondanivalóját tekintve a tárlat legigényesebb, legkomplexebb teljesítményének tartok. Örömmel láttam Pásztói népszokások című sorozatában Csohány Kálmán megújuló alkotókedvét, eszközeiben felfrissülő kifejezésmódját. a teljesség igénye nélkül, de áruját bizonyságául, hogy — mint már említettem — a grafikai anyagot tartom a kiállítás legjobb részének hadd soroljak fel néhány nevet: Gacs Gábor, Banga Ferenc, Bálványos Huba, Czinke Ferenc, Kovács Imre, Pető János, Swier- kievitz Róbert és Szabados Árpád. Ugye, nem ismeretlen névsor; hiszen sokuk első jelentősebb sikerét éppen Miskolcon, a grafikai kiállításokon érte el. Rideg Gábor L