Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. dec. 8., vasárnap Az MSZMP Közpsnti Bizottságának irányelvei a párt XI. kongresszusára (Folytatás a 3. oldalról) V. Ideológiai és művelődési feladatok A X. kongresszus óta tovább erősödött hazánkban a marxizmus—leninizmus eszméi­nek befolyása. Ideológiai téren fő feladatunk a tömegek szocialista tudatának fejlesztése. Az elméleti munkában alkotó választ kell ad­ni társadalmunk fejlődésének kérdéseire, ide­jében kell feltárni és elemezni a fejlődés új tendenciáit, s előremutató igénnyel kell álta­lánosítani a tapasztalatokat. Különösen fon­tossá válik szocialista távlataink világosabb körvonalazása, a szocialista életmód fölényé­nek bemutatása a kapitalista életformával szemben. Szélesebb körben tegyük tudatossá: a szo­cialista hazafiság cselekvő hazafiság, társadal­mi céljaink megvalósítását szolgáló felelős, aktív magatartás és állandó készenlét vívmá­nyaink védelmére. Egyértelmű, következetes marxista bírálat­ban kell részesíteni a jobboldali, ultraradiká­lis, dogmatikus nézeteket. Határozott harcot kell folytatni az eszméinktől idegen polgári, kispolgári szemlélet ellen. Nagy figyelmet kell fordítani a nacionalizmus és a kozmopolitiz- mus bírálatára. A X. kongresszus határozatainak megfelelő­en fejlődött tudományos életünk, javultak a kutatómunka hazai feltételei. Törekedni kell az anyagi és szellemi erők összpontosítására, a hazai és a nemzetközi kutatások körültekin­tőbb összehangolására. Az ideológiai, társa­dalomtudományi kutatóhelyeken, a társadalom- tudományok egész területén biztosítani kell a marxizmus—leninizmus egyértelmű érvénye­sülését. Bontakozzék ki jobban vitázó szelle­me az antimarxista nézetekkel szemben. A X. kongresszus óta eltelt időben javultak a világnézeti oktatás és nevelés feltételei, csökkent a tanulók túlterhelése; emelkedett az oktató-nevelőmunka színvonala; bővült a di­ákönkormányzati tevékenység. Elsőrangú fel­adat az általános iskola és a szakmunkáskép­zés fejlesztése, a fizikai dolgozók gyermekei­nek tanulmányi segítése valamennyi iskola- fokozatban. Nagyobb társadalmi megbecsülés­ben kell részesíteni a pedagógusokat. A két kongresszus között is gyarapodott né­pünk műveltsége. Erősítsük tovább a közmű­velődés világnézeti hatását, fejlesszük a kul­túra területén is a közösségi formákat. For­dítsunk különös gondot a munkásosztály tu­dásának gazdagítására, kulturálódására. Tör­vényt kell alkotni, amely összefoglalja a közművelődés céljait és feladatait. A sport- mozgalomban az iskolai testnevelést és a tö­megsportot kell előtérbe helyezni. Az egyes művészeti ágakban az elmúlt idő­szakban értékes művek születtek, növekedett a különböző művészeti rendezvények látoga­tottsága. Határozottabban kell támogatni a szocialista realista, közéleti elkötelezettségű irodalmat és művészetet. A dolgozó osztályok, a társadalom életének központi kérdései kap­janak jelentőségüknek megfelelő teret a mű­vészeti alkotásokban. VI, A párt- és tömegszervezetek feladatai Szocialista építésünk vezető ereje a párt. A X. kongresszus óta eltelt időszakban pár­tunk vezető szerepe megfelelően érvényesült. A vezető szerep még következetesebb érvé­nyesítését követelik meg azonban a szocialista építés soron levő feladatai: ennek előfeltétele a párt politikájának megvalósítása, a pártta­gok eszmei, politikai felkészültségének gyara­pítása, az ideológiai munka javítása, a párt­fegyelem megszilárdítása. Tovább kell erősí­teni a pártmunka politikai-mozgalmi jellegét, fel kell lépni a hivatalnoki stílus és az indo­kolatlanul sok papírmunka ellen. Nagyobb alapszervezetek létrehozásával meg kell szün­tetni a szétaprózottságot minden olyan helyen, — üzemben, községben, hivatalban — ahol ehhez a feltételek megvannak. A párt sikeres tevékenysége döntően esz­mei, politikai, szervezeti és cselekvési egysé­gen alapul, az egység magasabb színvonalra emelése állandó folyamat. Pártunk hű a de­mokratikus centralizmus lenini elvéhez — húzzák alá az irányelvek, majd nyomatéko­san szólnak arról, hogy a pártdemokrácia fej­lesztésének fontos eleme a párttagság széles körű bevonása a határozatok előkészítésébe, a döntésekbe, a centralizmus fejlesztésének pe­dig lényeges összetevője a határozatok hiány­talan végrehajtása és az ellenőrzés. A döntést segítő demokratikus vita után, a kommunista bírálat alapján következetesebben kell szá- monkérni a párt minden tagjától és funkcio­náriusától a fegyelmezett munkát, a határoza­tok melletti elvszerű és érvelő kiállást. A párt vezető szerepének erősítése szüksé­gessé teszi á kádermunka színvonalának eme­lését. Növelni kell a testületek szerepét a sze­mélyi kérdések eldöntésében, erősíteni kell a kádermunkában a bizalom, az őszinteség, a nyíltság légkörét. A párt a dolgozóknak, elsősorban a mun­kásoknak a legjobbjait veszi fel tagjai sorá­ba, azokat, akik meggyőződéses hívei szocia­lista társadalmunknak, élenjárnak a munká­ban, a szocializmus elvei szerint élnek. A párt összetételének fejlesztése érdekében gondos­kodni kell a munkások, különösen a szak­munkások megfelelő arányú felvételéről. A tagfelvétel fő forrásai a nagyüzemek legye­nek. Az állami szervek, társadalmi szervezetek működéséről szólva az irányelvek hangsúlyoz­zák: a párt az állami szervek rendeltetésszerű működését elvi, politikai irányítással, helyes kádermunkával biztosítja. Fontos, hogy a párthatározatokat az állami szervek azonosan értelmezve, idejében valósítsák meg. A szakszervezetek tekintélye és befolyása nőtt. Hozzáértőbben gyakorolják funkcióikat. Nem kielégítő még nevelő munkájuk, belső életük demokratizmusa elmarad az igények­től és a lehetőségektől. Követeljék meg tag­jaiktól a fegyelmezett, pontos munkát, élje­nek jogaikkal, képviseljék és védjék bátrab­ban a dolgozók érdekeit, lépjenek fel a tör­vények, a rendeletek megtartásáért. A KISZ alapvetően betölti politikai, társa­dalmi szerepét, erősödött kommunista jellege. A fiatalok körében folyó eszmei, politikai ne­velésben növelni kell a társadalom minden szervezetének felelősségét és aktivitását. A KISZ-szervezetek neveljék fiatalságunkat ön­állóságra, kezdeményezésre. A párt alapszer­vezeteiben javítani kell a KISZ pártirányítá­sát, céltudatosan készítsék fel a legjobb fiata­lokat a pártba való belépésre. A Magyar Üt- törők Szövetsége szervezze a gyermekek kö­zösségi életét, segítse az iskolai nevelést. A nőkről szóló párthatározat megvalósítása társadalmi összefogással sikeresen halad. Kö­vetkezetesebben érvényesül a nők egyenjogú­sága a munkahelyek betöltésében, a képzés­ben, az anyagi elismerésben. A választott tes­tületekben és a gazdasági vezető tisztségek­ben egyre több a nő. A párt szervei és szer­vezetei tekintsék állandó feladatuknak a nők helyzetével, politikai, szakmai fejlődésével és aktivitásának növelésével foglalkozó határo­zat valóra váltását. A párt szövetségi politikájának kerete a ha­zafias népfront-mozgalom. A szocialista nem­zeti egység teljes kibontakoztatása azt igényli, hogy fokozódjék a Hazafias Népfront társadal­mi, politikai szerepe, a népfront avassa köz­üggyé legfontosabb céljainkat VII. A párt nemzetközi tevékenységének, kapcsolatainak fejlesztéséről A Magyar Szocialista Munkáspárt megkülön­böztetett jelentőséget tulajdonít a szovjet test­vérpárthoz fűződő viszonyának, és azt minden téren fejleszti. A Szovjetunió Kommunista Pártja szerezte a legtöbb, a legátfogóbb ta­pasztalatokat a szocialista építésben, a nép eszmei-politikai egységének megteremtésében, az imperializmussal vívott harcban. A legtöb­bet teszi a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődéséért, forradalmi elméletünk lenini örökségének megvédéséért és gazdagításáért. Pártunk ápolja és erősíti kapcsolatait a szo­cialista országok közösségének minden párt­jával; még szilárdabbra ötvözzük országaink és népeink barátságát, fejlesztjük együttmű­ködésünket. Pártunk kész további erőfeszíté­sekkel hozzájárulni az imperializmus ellen harcoló erők tömörítéséhez, a közös akciók sikeréhez. Szélesíti kapcsolatait, erősíti szolidaritását a tőkés világ és a fejlődő országok marxista— leninista pártjaival; támogatja az imperialis­taellenes összefogás érdekében kialakított együttműködésüket más haladó politikai erők­kel. A nemzetközi osztályharc megköveteli a kommunista és munkáspártok egységének ál­landó erősítését. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a. két- és sokoldalú találkozókon a jö­vőben is rendszeresen kicseréljük tapasztala­tainkat a többi testvérpárttal és az új viszo­nyoknak megfelelően összehangoljuk felada­tainkat, - munkánkat. Ezen az elvi alapon tá­mogatjuk az európai testvárpártok értekezle­tének megtartását. Aktívan fellépünk a kom­munista és munkáspártok soron következő nemzetközi tanácskozásának előkészítéséért. A kommunista mozgalom szerves részének te­kintjük a testvérpártoknak a világ különböző térségei, egyes földrészek és övezetek sajátos követelményeivel összhangban álló, egységün­ket erősítő tanácskozásait. A kommunista mozgalom sorainak szoro­sabbra zárása, valamennyi imperialistaellenes erő tömörítése elválaszthatatlan az opportu­nizmus jobb- és „baloldali” s a manapság különböző helyeken jelentkező úgynevezett új­baloldali válfajai ellen vívott elvi-politikai harctól. Az opportunizmus mindegyik változa­ta kárt okoz mozgalmunknak. Állhatatosan harcolni kell a marxista—leninista elmélet forradalmi tisztaságának megőrzéséért. Határo­zottan vissza kell utasítani a soviniszta, nacio­nalista és szovjetellenes nézeteket. Elítéljük a maoista vezetés álláspontját és törekvését, amely eltorzítja a nemzetközi osztályharc valódi tartalmát és céljait. Pártunk a társadalmi haladás érdekében a forradalmi szolidaritás, az egyenjogúság elvei alapján fejleszti kapcsolatait az antiimperia- lista erőkkel, a nemzeti demokratikus pártok­kal, a hazájuk függetlenségéért, szabadságáért harcoló felszabadító mozgalmakkal. Együtt­működésre törekszünk a szocialista és szociál­demokrata pártokkal a nemzetközi enyhülés és biztonság erősítése, a munkásosztály hkció- egysége érdekében minden lehetséges terüle­ten és kérdésben. Mély meggyőződésünk, hogy a kommunista és munkásmozgalom egysége, a béke erőinek összefogása a szocializmus, a ha­ladás eszméinek győzelmét segíti elő. * * * A Központi Bizottság biztos benne, hogy a kongresszus új lendületet ad gazdasági és kul­turális építő munkánknak. Tovább gyarapít­juk anyagi, szellemi értékeinket, erősítjük tár­sadalmunk szocialista jellegét. Pártunk a szo­cializmus felépítésére törekszik, nagy lépést tesz a kommunizmus felé vezető úton. E cél jegyében szilárd eszmei, politikai egységben dolgozzunk tovább a Magyar Népköztársaság felvirágoztatásán, népünk felemelkedésén! TÉLI TÁRLAT, 1974 Aimsílíir&r a kritika megírására a laptól riluiiiUl felhívást kaptam, rövid tűnő­dés után vállaltam el. Nem mintha ké­retni akartam volna magamat; tűnődésem­nek más oka volt. Nem is egy, kettő is. Először azon gondolkoztam, vajon nem összeegyeztethetetlen-e, hogy ugyanaz a személy írjon kritikát a kiállításról, akit a katalógus előszavának megírásával tisz­teltek meg, és vajon nem tartják-e majd ünneprontásnak — hiszen ünnepi alkalom­ról, a város felszabadulása 30. évforduló­ján rendezett kiállításról van szó — bíráló megjegyzéseimet. Mondom, ezek voltak tűnődésem okai; aztán, visszaidézve az előszó szövegét, úgy gondoltam, megfér az a kritikával. És az ünnepet is őszinteség­gel tisztelhetem igazán. Ügy hiszem, sem elfogultnak, sem ellen­drukkernek nem tarthat senki, sem a mis­kolci téli tárlatokkal, sem a felszabadulási ünneppel szemben. Sőt, ha elfogult va­gyok, úgy mindkettő érdekében vagyok az, s harmadiknak idesorolnám a művészet társadalmi szerepét, a társadalmi jelentés, a közérdekű mondanivaló magas művészi színvonalon való kifejezésének igényét, szükségességét. S ha bírálok is, ennek nevében teszem, ezt hiányolom, ezt kérem számon a ki­állított művek többségétől. Vagy fogal­mazhatnám úgy is, az eredeti művészi, szocialista módon elkötelezett művészi, társadalmi gondolatokat. A szocialista rea­lizmus hitünk szerint alkotómódszer, amely magában foglalja a művészi-emberi maga­tartást is. A kettőt együtt és nem külön- külön. A művész emberi magatartása, szándéka egymagában még nem hitelesít­heti a művet, nem is minősítheti; ugyan­így a művészi minőség azonosulás, a mű­vész elkötelezett emberi magatartásának etikai fedezete nélkül nem eredményez­het szocialista realista alkotást. Azt gon­dolom, nem szükséges bővebben indokol­nom, miért sorolom nemcsak a művészi, hanem az emberi magatartás körébe, hogy az alkotók alkotó módon gondolkozzanak korukról, mert gondolatokat, meggyőződé­sem, érzelmeket is, ma elsősorban gondo­latokkal és nem kihüvelyezett klisékkel, tematikai formulákkal lehet csupán éb­reszteni. A kiállítás anyagának három forrása van, a téli tárlaton hagyományos módon beküldött művek, a jubileumi felszabadu­lási pályázatra beküldött művek és egy retrospektív válogatás régebbi, főként te­matikus művekből. A zsúfolt és vélemé­nyem szerint rosszul rendezett kiállításon ez a három réteg nem különül el egymás­tól. Hogy miért tartom rossznak a ren­dező, Kovács Béla munkáját? Mert önké­nyesen szétszakítva az egyes művészek munkáit, olykor bántó kettősségeket lep­lez el, legtöbbször azonban széttördeli az összetartozó művek egymást erősítő gon­dolatait, s főleg, megzavarja a nézőt a tá­jékozódásban. Csupán két, számomra kifejezetten za­varó példát említsek: Orosz János szá­momra címével együtt sem sokat mondó, üres, „bár” modern festményét csupán formalista rendező szempontok „iktatták be” két Gerzson-mű közé. Igaz, ez az el­helyezés ezúttal elkendőzte, hogy Gerzson' Pál Fej című képének geometrikus érdek­telensége akkor nem töltődik meg tar­talommal, ha a figura konkrétabb megfo­galmazásban jelenik meg a képen (Go3'a ötletei), csupán az válik világossá, hogy a művésznek nem sikerült tisztáznia a lé­nyegében síkban tartott háttér és a teret igénylő figura viszonylatait. A másik példa — merő véletlen, hogy szintén díja­zott művész — Tóth Imre képeinek elhe­lyezése, ráadásul itt csupán két művet vá­logatott be a téli tárlat zsűrije, a harma­dik, feltehetően jóval korábbi munka a retrospektív anyaggal került be a kiállí­tásra. Itt jegyzem meg, nem ártott volna legalább a retrospektív anyagnál a címek mellett o mű keletkezési évét is feltün­tetni. Ez Tóth Imre esetében például a művészi kifejezésmód fejlődéséről is tájé­koztatást adhatott volna. Érdekes lett volna egymás mellett látni például az Egyedül című képét (feltehetően a három közül ez a legkorábbi), és az Ingázókat, amelyet a három közül a legerősebbnek érzek. Mindkettő kiindulási alapja egy je­lenet „leképzése”, ha úgy tetszik zsáner, de míg az Egyedül című képében meg is áll a zsáner szintjén, az Ingázók expresz- szívebb festőisége a zsánert mögöttes, közérdekű, ha úgy tetszik, társadalmi je­lentéssel is megtölti. Ha a három mű egymás mellé került volna, bemutatva a művész önfejlődését, az Ingázók alapján indokoltabbnak tartanám a zsűri dönté­sét is, amellyel Tóth Imrét Miskolc me­gyei város Tanácsa nagydíjával tüntette ki. A LiáUíína országos jellegét az is nictmida bizonyítja, hogy lénye­gében áttekintést ad a mai magyar kép­zőművészet egészéről, igaz, kevés eredeti alkotással és annál több utánaérzéssel, stiláris „tartalmi” (ha ez egyáltalában tar­talom), tematikai megfeleléssel. A stiláris megfelelésre példa a több „barcsay-s” mű, vagy egy-egy művész ulánaérzése saját stílusára, a tematikus megfelelés példája többek között Mazsaroff Miklós Első na­pok című festménye, amelynek előképét valahol az ötvenes évek elejének magyar festészetében találhatjuk meg. A különb­ség csupán a modernebbnek tűnő színke­zelésben van, s abban, hogy a figurák elnagyoltabbak. Már nem is merem tema­tikai megfelelésnek nevezni azt a gondo­latnélküliséget, amelyről Király Róbert érmei tanúskodnak. Ráadásul a sorozat címe Gondolatok 1945-ről. Én bizony csu­pán szakmai szempontokból sem megoldott közhelyeket fedeztem fel rajtuk. S nem tudom, minek nevezzem Várady Sándor Győzelem című szobrát? Közvetlen meg­felelésnek? Gondolom, ha máshonnan nem is, de bédekkerekből közismert a varsói előkép. Ügy tűnik egyébként, hogy a téli tárla­tok Achilles-pontja továbbra is a szobrá­szati anyag marad, leszámítva Kiss Nagy András már ismert kisplasztikáját és Nagy Sándor Ülő asszonyát, valamint a retros­pektív anyagból Szabó István szép Palóc menyecskéjét, mintahogy a miskolci ha­gyományoknak megfelelően most is grafi­kai anyag a legegységesebb és legszínvo­nalasabb. De ennyi elmarasztaló és talán kemény bíráló szó után hadd örüljek néhány jó műnek. Ezek közül Tóth Imre Ingázók című képét már említettem, hadd folytas­sam a sort Lenkey Zolién Tücsök és virág című olajpasztelljével. őszintén örülök Máger Ágnes 1939—45 és a Felvonulás című munkáinak, amelyek egy kicsit a gyerekrajzok, egy kicsit a régi „képírók” frisseségével őszinték és megnyerőek. Lóránt Jánosnak talán véletlenül (?) egy­más mellé kerülő négy művéből olyan egységes és minden kifejezési korlátja el­lenére közérdekű mondanivalót sugárzó világ tárul a néző elé, amely az együttest a tárlat egyik legszínvonalasabb művészi produktumává avatja. Más úton jár Schö­ner Mihály, az ő képei közvetettebb mó­don kapcsolhatók mai társadalmi való­sunkhoz, de a művészi kifejezés őszinte­ségét és szuggesztív erejét lehetetlen nem észrevenni. Szépek Somos Miklós már- már az irracionalizmusba torkolló költői látomásai is, ha hiányolom is belőlük azt a társadalmi töltetet, amelynek művészi megfogalmazása sok kiállító művésznek szándéka ellenére oly kevéssé sikerült. Sajnálom, hogy csupán mozailcszerűen és csupán gondolatban sikerült összeraknom Feledy Gyula Karancslejtős, 1944. című grafikai sorozatát, amelyet mind művészi megfogalmazását, mind társadalmi monda­nivalóját tekintve a tárlat legigényesebb, legkomplexebb teljesítményének tartok. Örömmel láttam Pásztói népszokások című sorozatában Csohány Kálmán megújuló alkotókedvét, eszközeiben felfrissülő kife­jezésmódját. a teljesség igénye nélkül, de áruját bizonyságául, hogy — mint már említettem — a grafikai anya­got tartom a kiállítás legjobb részének hadd soroljak fel néhány nevet: Gacs Gá­bor, Banga Ferenc, Bálványos Huba, Czinke Ferenc, Kovács Imre, Pető János, Swier- kievitz Róbert és Szabados Árpád. Ugye, nem ismeretlen névsor; hiszen sokuk első jelentősebb sikerét éppen Miskolcon, a grafikai kiállításokon érte el. Rideg Gábor L

Next

/
Oldalképek
Tartalom