Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-07 / 286. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. dec. 7., szombat NAGYDÍJ UTÁN Találkozón Tóth Imrével Tóth Imre festőművészt, a miskolci téli tárlat nyitása­kor ismét a díjakat átadó tanácselnökhöz szólították. Ö nyerte el ugyanis — In­gázók című képével — a té­li tárlat nagydíját. A téli tárlaton — mint már megírtuk — retrospek­tív anyag is található, azaz néhány olyan műalkotás, amely nem most, hanem az elmúlt harminc esztendő alatt keletkezett, de méltó arra, hogy a felszabadulá­sunk 30. évfordulójára ren­dezett tárlaton az elmúlt év­tizedek miskolci képzőmű­vészetét reprezentálja. Ezek között látható Tóth Imre Egyedül című festménye, amely csaknem másfél évti­zeddel ezelőtt készült, és an­nak idején az akkor még miskolci országos képzőmű­vészeti kiállításnak nevezett téli tárlaton ugyancsak nagy­díjat nyert. Újjászületett otthonában kerestük fel Tóth Imrét. Az egyik falon mozaikrészlet látható. Egy leányfej. A di­ósgyőri új városközponti és a miskolci 40-es számú Ál­talános Iskola belső udvará­nak díszítésére hirdettek pá­lyázatot. Száz négyzetméte­res mozaikot kellett tervez­ni, illetve készíteni. A szoba falán látható mozaik egy da­rabja az oda szánt műnek, ami most már soha nem ké­szül el. A pályázatot mások nyerték. Tóth Imre figurális kompozíciót készített, élet­epizódokat elevenített fel rajta, az életörömet akarta kifejezni. A díjnyertes mű­veket ismeri. Egyetért azzal, hogy azok alkotói kaptak megbízást, még ha koncep­ciójukkal vitázik is. Részt vett egy hasonló ózdi pályá­zaton, s várja — bizonyára nem egyedül —, hogy a di­ósgyőri új vasas művelődési központ, vagy a Szemere ut­cán épülő pártszékház kép­zőművészeti munkái nyújta­nak-e valami lehetőséget a helyi művészeknek. Beszélgetésünkben vissza­térünk a miskolci téli tár­lathoz, meg a régi nagydí­jas képhez, az Egyedülhöz. Ügy tűnik, van a két kép között valami rokon vonás. Míg a korábbi képen — a termelőszövetkezetek nagy­arányú szervezésének, a meg­szilárdulás kezdetének idő­szakában született — az egyedül kínlódó, két rozzant igásállatával agyonfáradtan hazatérő idős parasztember­ben a társadalmi haladáson kívül rekesztődött, s emiatt nehezebben élő, dolgozó em­bert formálta meg és állítot­ta elénk, újabb képén — In­gázók a címe — ugyancsak égy olyan társadalmi réteg élete került ecsetjére és vász­nára, amely önhibáján kívül nem élvezheti még maradék­talanul a szocialista élet sok kedvezményét, örömét, nem élhet az új élet lehetőségei­vel úgy mint mások, a hely­ben lakók. Ez a nehezen élés, a mások javuló lehető­ségeivel szembeni elmaradás az azonos vonás, az összekö­tő a két festmény között. — Az Egyedült annak idején nem tartottam leg­jobb munkámnak, de na­gyon megszerettem — mond­ja. — Nemcsak azért mert nagydíjas volt, meg Párizs­ban, Varsóban és Berlinben is szerepelt, hanem mert a rajta ábrázolt embert szere­tem, s örülnék, ha az Egye­dül és az Ingázók gondolati rokonságát a tárlatlátogató közönség is felfedezné. Az Ingázókat négy variációban festettem meg. Elégedetlen voltam mindegyikkel, sokat töprengtem. Nehezen akart sikerülni. Hol illusztratív­nak találtam, hol úgy tűnt, mintha ez lenne a híres fe­kete vonat — festményben. Ezt nem akartam. A mosta­ni, a téli tárlaton látható va­riáció talán már jobb. — Bizonyára. A nagydíj is bizonyítja... — Az magában nem bizo­nyíték. Sokat foglalkoztatott az ingázás, az ingázó embe­rek élete. Ügy érzem, ezek nagy áldozatot hozó embe­rek. Azért festettem róluk képet. Nem szeretem azt a felfogást, hogy a kiállításon mindig valami meghökkentő, világrengető dologgal kell jelentkezni. Lehet hagyomá­nyos témával, hagyományos megoldásokkal is, de a kife­jezés, a kivitelezés, nem utolsósorban a kifejezni kí­vánt gondolat legyen kor­FELVÉTELRE KERESÜNK: gyakorlattal rendelkező GYORS-GÉPÍRÖT. JELENTKEZÉS: AGROKONZÜM SZKV Miskolc, Baross G. u. 15. sz., munkaügyi osztály.-A Kedves Vásárló figyelmébe ajánljuk: barkácsolók, kisiparosok, dekorációsok, ház- és nyaralótulajdonosok részére készült, magas nyomású, a legkülönbözőbb területeken alkalmazható, kettős szigeteléssel ellátott: MISTRAL SZÓRÓPISZTOLYT! Feszültsége: 220 V. Aramfelvétele: 40 W. Feszültség« § Kapható: \ szaki szaküzletekben, áruházakban. Forgalomba Ylitirl&1 hozza, a szerű, a társadalomhoz szóló, s művészi értékű. Mindennapjaira, egyéb munkáira terelődik a szó. — Nem vagyok társaságot kereső ember, bár vannak barátaim, akiket szeretek, akikkel szívesen cserélem ki gondolataimat. Szeretek ha­zajárni is Diósgyőr-Vasgyár- ba, ahol születtem és felnőt­tem, oda mindig haza me­gyek, régi barátok közé, a nagyobb család körébe. Itt meg, a Kazinczy utcai lakás­ban az öt gyerek vesz körül. Ennek a környezetnek a me­lege a legnagyobb inspiráló erő, minden klubéletnél, szervezett eszmecserénél jobb, értékesebb, alkotásra serkentőbb. Nemrégen volt kiállításom Katowicében. Lengyel közönség előtt több­ször szerepeltem, most önál­ló tárlattal mutatkoztam be Miskolc testvérvárosában. Itthon a Képcsarnok Szőnyi- termében volt nemrégen ki­állításom. A Képcsarnok egyébként is sokat foglalko­zik munkáimmal. Nemrégen volt Kassán a szocialista or­szágok közös tárlata, s egyi­ke voltam a hazánkat képvi­selő négy művésznek. A fel- szabadulási országos kiállí­tásra szánt művek beadási ideje január, aztán itt a ta­vasz, közeledik a salgótarjá­ni tárlat. Van hát munkám, de szeretném hangsúlyozni: sohasem kiállításra készülve dolgozom, hanem folyamato­san. A tárlatok csak azt jel­zik, hogy a folyamatos mun­kából mikor kell valamit valahová adnom. — További tervek? — Ismétlem: folyamato­san dolgozom. Szeretnék részt venni pályázatokon, középületek képzőművészeti munkáiban. S 1975-ben sze­retném megalkotni nagyobb szabású, háborúellenes té­májú grafikai sorozatomat. Az Egyedültől az Ingá­zókig szűk másfél évtized telt el. íve nem volt egyen­letes. Tóth Imrének sok ne­hézséget kellett leküzdenie. Az embernek és az alkotó- művésznek egyaránt. Az utóbbi évek a kiegyensúlyo­zottság, a termékeny alkotó időszak eljövetelét jelzik. Benedek Miklós A szerencsi várban Nagy sikerrel zárult a szerencsi Rákóczi-várban megrendezett népi díszítőművészeti kő» tízéves fennállása alkalmából rendezett kiállítás. Főként női látogatói voltak az ország más tájegységeinek motívumait is bemutató kiállításnak Fotó: Sz. Gy. A közös éneklés öröme A megyei tanács által alapított, s kétévenként adományo­zott kórusdíjak közül a vegyeskarok csoportjának nagydíját most a Sárospataki Művelődési Ház kamarakórusa nyerte el. A díjátadáson elhangzott indoklás szerint megyénk amatőr énekkarai közül a legutóbbi két évben a pataki együttes jutott legtovább a fejlődésben. A díj odaítélésénél külön értékelte a megyei tanács, hogy ez a kórus nemcsak a művészi felkészültségével jeleskedett, hanem a zenei isme­retterjesztésben és a közművelődés társadalmi szolgálatában is példát mutatott. re a sárospataki együttes. Ugyancsak az ő műveinek megszólaltatásával szolgálta a kórus a zeneszerző és hall­gatói pataki találkozóját. Élményszerző réasd™: nevelő hatású az a kezde­ményezés, hogy a közösség évente szervez személyes ta­lálkozókat más olyan mai zeneszerzőkkel is, akiknek a műveit műsorára tűzi. A leg­közelebbi alkalomra Farkas Ferenc Kossuth-díjas zene­szerzőt hívta meg az együt­tes, akinek most öt művét tanulja. Ezen a találkozón bemutató értékű lesz Farkas Ferenc új kórusának — az itteni nevezetes, kéziratos dallamgyűjtemény — a pa­taki Melódiarium anyagából feldolgozott Diákdalok című műnek a megszólaltatása. Gondosan készül a kama­rakórus a következő nyári pataki zenei esték rendez­vénysorozatára is. Ennek ke­retében önálló hangversenyt ad az együttes, az itteni ze­neiskola tanáraiból és ama­tőr zenészekből alakult vá­rosi kamarazenekar közre­működésével. Csehi Ferenc, a helyi ze­neiskola igazgatója — aki kezdettől karnagya a kama­rakórusnak — igen hasznos­nak, s kölcsönösen nevelő, fejlesztő hatásúnak tartja az énekesek és a hangszeres ze­nészek együttműködését. A vezető karnagy szakmai ala­posságának, gondos pedagó­giai, módszertani tevékeny­ségének elsőrendű az érde­me abban, hogy a kórus már működése harmadik évében elnyerte, országos minősítő hangversenyen, az arany fo­kozatot. A céltudatos fejlesz­tő munka eredményeként pedig az új, differenciált mi­nősítő rendszerben, a koráb­binál lényegesen magasabb követelményeknek is eleget téve szerezte meg az együt­tes, a kamarakórusok kate­góriájában az arany fokoza­tú minősítést — épp ai idén „hazai pályán”, Sárospata­kon rendezett országos mi­nősítő hangversenyen. A immtnni megyei ki­ll. lUUSIalll djj a nagy múltú sárospataki kó­ruskultúra méltó, korszerű folytatására ösztönzi a zene- művészetet odaadóán szolgá­ló kamarakórust. Bcrecz József Nyomatékltal e*tr5s™ értékelési, hogy amikor ott­honában keressük az együt­test, Csehi Ferenc karnagy, művészeti vezető azzal kezdi a beszélgetést: — Épp most érkeztünk vissza Halászhomok-tanyá- ról, ahol zeneiskolánk taná­raival közösen adtunk mű­sort a tanya lakosságának. Az együttes ugyanolyan odaadással és igényességgel készül a nagy kiterjedésű sárospataki tanyavilág isko­láinak rögtönzött színpadja­in való fellépésekre, mint a Értesítjük a tisztelt salakmegrcndelőinket, hogy az érvényben levő megrendeléseikre a rossz idő beállta, valamint az év végi karbantartási munkálatok megkezdése előtt a szállítást mielőbb fokozni szíveskedjenek, hogy igényeiket ez év folyamán maradéktalanul ki tudjuk elégíteni. FELVILÁGOSÍTÁS: fenti tárggyal kapcsolatban a 16-028-as telefonon. B.-A.-Z. m. Építőanyagipari Vállalat, Győri kapu 23. szám. pályázatot hirdetünk a gyáregységünknél megüresedett 1 fő technológusi és 1 fő gyártásfejlcsztői munkakör betöltésére. Pályázhatnak gépgyártás-technológia szakos, gépész- mérnöki, illetve főiskolai, esetleg 5 év feletti gyakor­lattal rendelkező középiskolai végzettségűek. Bérezés: megállapodás alapján. Munkaidőbeosztásban a bejárási sítjuk. lehetőséget blzto­Jelcntkezni lehet: személyesen vagy írásban a gyár­egység igazgatójánál. MEZŐGÉP Vállalat gyáregysége Mezőcsát, pf. 14. rádió kóruspódium műsorá­ban való szerepléseire. S a halászhomoki kedves fogad­tatást ugyanolyan megbecsü­léssel emlegetik a kórus tag­jai, mint a legutóbbi két rá­diószereplés sikerét. A pataki művelődési ház kamarakórusa hat éve ala­kult, 19 taggal. Az alapítók közül tízen most is az együt­tesben énekelnek. A többiek kiválásának oka sem a buz­galom megcsappanása volt, hanem nagyon is méltány­landó emberi ok: a „családi állapotban” bekövetkezett olyan változás, amikor is más vidékre nősült, vagy ment férjhez valamelyik kó­rustag. (Mert maga a házas­ságkötés még nem távolító ok, hiszen a kórus saját kö­zösségében is boronáit már össze házasságokat. Évek óta házaspárként énekel tovább a kórusban ifjú Goreczky Béla és Majdanics Márta, s újsütetű házaspár Galbavy Zsolt és Beleznai Marianna.) Példás a kórus közösség­nevelő ereje. Most 36 főnyi a taglétszáma. A tagokat 15 féle munkahelyről hozza össze hetenként két estére a közös éneklés vágya, öröme. Pedig nem könnyű az idő- egyeztetés. Hiszen például a Csepel gyáregységbeliek, vagy a vasúttól idejárok több műszakban dolgoznak. A foglalkozások változatossá­gára jellemző, hogy tagja a kórusnak a városi. tanács fő­mérnöke, az ÉMÁSZ üzem- igazgatóság egyik villamos­mérnöke, a borkombinát pa­taki pincészetének borásza. S velük teljes összhangban énekelnek itt szakmunkás- tanulók, ifjúmunkások, taní­tóképzős hallgatók, gimna­zisták, könyvtárosok. Legkedvesebb műfajuk a madrigál. A XVI—XVII. szá­zadi klasszikus madrigálok előadása adja a leghálásabb lehetőségeket a kamarakó­rusnak sajátos képességei ki- teljesítésére, a hangzásbeli finom árnyalatok érvényesí­tésére. De fontos szolgálatá­nak vallja ez a zenében ösz- szeforrott közösség a kor­társ magyar zeneszerzők kó­rusműveinek megismerteté­sét, népszerűsítését is. Leg­utóbb például Karai József szerzői estjén működött köz­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom